1-amiat | amibe-balka | balol-bibor | bicce-celza | celzo-csuny | csure-egyik | egyip-eloke | eloko-eretn | erezh-fejke | fejlo-fiuru | fius-furcs | fure-hadiz | hadja-hazuk | hazul-idege | idehe-jarta | jarto-kedve | kedvt-kidol | kidug-koles | kolte-kuszo | kuzde-lehuz | leiga-malha | mama-megje | megjo-melye | melyi-nagyl | nagym-odaer | odafo-ooo | oppos-perme | perny-rator | ratok-selye | selym-szarm | szarn-szinh | szini-tapad | tapas-tilts | tiltv-tunik | tunod-valla | vallh-vihar | vihes-zuzta
Rész, Fejezet
3525 I, IX | díszben az angustator, az elõkóstoló rabszolga, Balsas nevezetû
3526 I, IX | a térdeplésbe merevedett elõkóstolónak, aki megsemmisülten csúszott
3527 III, XXXI | szállítására, sõt nagyobb elõlegeket is szedett fel. A baj éppen
3528 III, XXXIII | hátralékát fizetné le, hanem még elõleget is adna!~Diocletianusnak
3529 II, XXII | aki leheletet adott minden élőlénynek. Edfui szentélye mélyén
3530 I, VII | a légió parancsnoka erre elõlépett, s nyíltan megvallotta,
3531 I, IV | forgalmat, a hivatalos emberek elõléptetéseket és kitüntetéseket, az
3532 I, XX | szokták fejezni, a lámpák eloltása után rettenetes ölelésben
3533 III, XXVIII | rabszolga-szerepet, vagy rejtse el elõlük úgy, hogy, még mint rabszolgát
3534 I, XIX | írás legyen felül, mindenki elolvashatja a maga szemivel.~Bion rábólintott,
3535 I, X | halandó szem abból keveset tud elolvasni.~- Tehát nem lehet tudni,
3536 V, XXXVIII| én karomnak nehezek.~Amit elolvasott, azt bedugta a takaró alá.~-
3537 IV, XXXVII | postaigazgató fülénél fogva elõrángatta Severust, aki akkor is aludt
3538 I, XV | van. Piszkos gyapjúövébõl elõrántotta otromba faragókését.~- Ezt
3539 II, XXVI | ember bóbiskolt egy kõpadon, elõrebukdosva felsõtestével. Quintipor
3540 I, XVIII | pillanatra megállt, aztán elõreengedte a rabszolgát, õ pedig kitámolygott
3541 IV, XXXVI | Egyszerre csönd lett, mindenki elõregörnyedve hallgatott.~- Értsétek meg,
3542 I, IX | Elnézte a sovány, kicsit elõrehajló, korán öreg ember körte
3543 II, XXII | kiterjesztett két karjával, elõrehulló sörényével most csakugyan
3544 I, I | szenvedélyből, hanem okos előrelátásból is. Számított rá, hogy tudománya
3545 I, XVI | mindig jó, ha az ember elõrelátó.~
3546 I, VIII | homlokráncolást, a kezek tördelését és elõrelendítését, a lábaknak a körülmények
3547 I, IV | elszaladni nem mert, se elõrelépni, letérdelt, és fölemelt
3548 III, XXXII | Latona leánya, egyik lábával elõrelépve, leeresztett bal kezében
3549 I, III | nem elõzgetnek.~Õk ketten elõrelovagoltak a dûlõutakon, a szántóföldek
3550 I, XIV | csöndes és komoly udvarunkat.~Elõrement, maga mellé intve Constantiust.~-
3551 I, I | legszentebb szentséges Úr.~Nyakát elõrenyújtotta, lehajtotta, és pillanatnyi
3552 V, XXXIX | Salonába.~Két kezét még mindig elõrenyújtva tartotta. A császárné nem
3553 IV, XXXVII | kétségbeesve dörzsölgette elõreugró, sovány állát.~- Nem tudom,
3554 V, XXXIX | törvénytisztelet különösen elõsegítette azt, hogy a tetemekkel ûzött
3555 V, XXXIX | s mikor azt nem találta, elõszedte és átolvasta valamennyit,
3556 IV, XXXVII | a napon ébredt föl benne először az a gondolat, hogy talán
3557 I, VI | gyógyítani, akik közt vagyonát elosztogatta.~S éppen azért, mert elõkelõ
3558 IV, XXXVI | állni.~Genesius ott állt az elõtérben, arcáról csurgott a vér,
3559 I, VII | ha a felforgató szándékot elõterjesztenék.~Így aztán bementek a faluba.
3560 II, XXIII | tervek módosításai, személyi elõterjesztések. Ezeket legsúlyosabb országos
3561 V, XXXIX | módosításával fejezte be elõterjesztését.~- Az isteneknek kellemesebb
3562 III, XXXII | megfogni, a másik magától elõtipegett. - Gyertek utánam.~Visszamentek
3563 II, XXII | környezetében. Nem titkolta el előttük, hogy a szent bika meg a
3564 I, XVII | hogy a semmi feketéllik elõttünk? Én csak tovább adom neked
3565 V, XXXIX | váltottak. De míg az új lovakat elõvezették, addig Constantinus kísérõi
3566 V, XXXIX | de miért indultak útnak elõzetes engedélykérés nélkül? A
3567 I, III | Por lesz, de szájtátók nem elõzgetnek.~Õk ketten elõrelovagoltak
3568 I, III | elmondta barbár barátainak az elõzményeket. Az eredmény az lett, hogy
3569 I, VIII | praefectura tetején. Meg akarták elõzni az augustusokat, hogy a
3570 V, XXXVIII| pórusok átmérõje s a rajtuk elpárolgó folyadékok közt fennáll.
3571 II, XXIV | rebesgették, hogy Salsula elpártolt az istenektõl, és keresztény
3572 I, XVIII | illata áradt. A szívek rég elporladtak, amelyekbõl ezek a finom
3573 III, XXXII | akit ihletett szobrász rég elporlott keze véshetett ki szicíliai
3574 I, XVII | keresztények akarták tûzhalállal elpusztítani Urunkat, azonban Tages mást
3575 II, XXIV | gyülekezetnek a templom elpusztítása után. Annál tiszteletre
3576 I, XVI | szülõvárosát, amit a földindulás elpusztított. Mármost az Isten megtette
3577 I, XVI | nincs sehol, tehát csakugyan elpusztította.~Nonnus már rég túlesett
3578 II, XXIII | szívén feküdt Salona. Az elpusztíttatott kis falu fölé, amelyben
3579 I, VII | Trójának azért kellett elpusztulni, mert Eriszt nem hívták
3580 I, XXI | megsérült; udvarának oszlopai elpusztultak a két obeliszkkel együtt,
3581 I, XX | akarták tõlük vonzani az elrabolt fényrészecskéket. A rabló
3582 II, XXIII | mikor a te isteneid már elrabolták tõlem a fiamat. Ha nem bántottál
3583 I, VIII | Maximianushoz. Szerette volna, ha elragadtatását az is osztja. De a nyugati
3584 IV, XXXIV | Életbiztonságomról gondoskodom. Elrakok mindent a kezed ügyébõl,
3585 I, XVIII | szívébõl. Ezért kellett titkát elrejteni Bion elõtt, Lactantius elõtt,
3586 II, XXIV | mint a hó, részeltesd a te elrejtett mannádban, és engedd meg
3587 V, XXXIX | kellett az udvari gyász elrendeléséről s a szertartások
3588 I, VII | gyõzelemrõl, valami új ünnep elrendelésérõl, az uralkodók családtagjainak
3589 I, XVII | tanácsára szükségesnek látta elrendelni a nikomédiai keresztény
3590 IV, XXXV | hogy biztathassam õket, ha elrenyhülnek. A csöndnek Rómában nem
3591 III, XXX | ahogy kellett volna. A gyík elrezzent a fûben. Tit arcára tapasztott
3592 III, XXXIII | ember-pillangóit és jégmadarait is elriasztotta és szétszórta.~A lány már
3593 I, X | hallottam. Mikor te már elrohantál a gyermekkel, és a haldokló
3594 I, IX | majd én helyrehozom, amit õ elrontott.~Odaállt a fiú elé, és most
3595 III, XXX | elõször érkezett Bajaeba. Elrontotta a gyomrát valami éretlen
3596 I, VI | úgy tudták, hogy valami elrútító betegség tette emberkerülõvé,
3597 I, XVIII | költõt? - kérdezte a lány, elsápadva a festék alatt is.~Mire
3598 IV, XXXIV | Csakhogy a dolgot nem szabad elsietni - magyarázta aztán tovább
3599 III, XXVII | alájuk. Megnézte, s majdnem elsikoltotta magát. Régi ezüstérem volt,
3600 III, XXVII | arcának, amelyen kezdtek elsimulni a ráncok. Nem tudhatta azt,
3601 V, XXXVIII| Gondjai zuhatagában úgy elsodródott, mint egy kis kék pillangó
3602 I, VIII | a császár magához intse, elsöpörték a podiumáról. Maga a nagy
3603 IV, XXXVII | együtt nézegették magukat az elsötétedõ víz tükrében. Egy nagy márványtáblára,
3604 III, XXIX | sokan vannak számra, és elsõk a szótartásban és az összetartásban.
3605 V, XXXVIII| nagyobbra nõttek a virágarcocska elsorvadásával. Most egészen kékké világosodtak,
3606 I, XX | lelküket visszatérésre és elsõsorban a te megrontásodra kényszerítik.
3607 II, XXII | pénzedrõl. Te vagy a Sátán elsõszülött fia.~A császár nem haragudott
3608 IV, XXXVI | levegõjét, a hegy lassan elsüllyedt.~Quintipor lehajtott fejjel
3609 IV, XXXV | rejtetten átfúrhatta és elsüllyeszthette volna a birodalom hajóját.~-
3610 I, V | viseld, ha megint Hellaszban élsz.~Körülnézett, magához kapta
3611 I, XIV | most talán egész életükre elszakadnak a fiuktól. Vagy õ is csak
3612 IV, XXXV | elhagyta, Biontól nem tudott elszakadni. A gyerekkori barátság kötelékeit
3613 I, II | nem kerítenek neki. Az övé elszakadt, amikor a felsõbbsége tekintélyének
3614 I, III | gyerek volt, mikor anyjától elszakították, és az udvari élet rég elmoshatta
3615 I, XV | támadt a kiömlõ vértõl. Én elszaladtam ijedtemben, és soha többet
3616 II, XXVI | majd szörnyet halt, hogy elszalajtotta a nobilissimát, miután az
3617 III, XXVIII | többet kapott, mint várt, s elszállt minden szorongása. Tudta,
3618 I, III | hadi zászlórudak végérõl elszálltak a bronz-sasok, este a lemenõ
3619 III, XXX | Ti-it! Ti-it! - visították elszálltukban a madarak. Ez megint olyan
3620 II, XXV | mióta a keresztény-kérdésben elszánta magát a döntõ lépésre. Igaz,
3621 II, XXIII | küzdelem lesz. Szelíden, de elszántan vette védelmébe az isteneket.
3622 III, XXIX | bizonyítani, hogy ilyen elszántságot nem lehet hóhérokkal meg
3623 I, XX | veszteség. Mióta az istentelenek elszaporodtak, azóta a hivatalos áldozatokon
3624 I, VII | beavatott a jövõ titkába, az az elszegényedett patrícius-árva volt, akit
3625 I, III | s meggazdagodtam-e a ti elszegényítésetekbõl.~Szokott õszinteségével
3626 I, XVII | vezetõ nélkül maradt nyájak elszéledjenek. Talán emlékszel rá, hogy
3627 IV, XXXVII | amikor gondolatai kezdtek már elszéledni, a kormányozhatatlanság
3628 I, XIX | korzóról pillanatok alatt elszéledt a sokaság.~- Ez a kikötõ
3629 II, XXIII | kiadta. A keresztények vagy elszéledtek, vagy a félelem észre térítette
3630 I, VII | a faluból?~- Mindnyájan elszökdöstek az adók elõl. Elmentek koldusnak
3631 III, XXXII | benõtte ez az erdõ, az emberek elszoktak innen, s Diana szentélyét
3632 I, X | amelyhez az õ szerencsétlen elszólása juttatta? Elhallgattassa
3633 I, XVI | az Isten a nagy uralkodót elszólítsa a birodalom élérõl, és a
3634 III, XXX | halhatatlan isten, mert nagyon elszomjaztam.~- Hû pohárnokod kötelességét
3635 V, XXXVIII| kiadósan lehet beszélni s elszórakoztatni a beteget addig, míg a caesar
3636 II, XXIII | míg ki bírt szabadulni elszorult torkából a hang. Nem az
3637 I, IV | tömege volt, óriási területen elszórva, platánligetekkel elválasztva
3638 I, XX | szüksége jóra.~A császár elszundikált egy-egy pillanatra. Elaludni
3639 I, XVII | elvonul. A kubikulárius, aki elszunnyadt az ajtóban, egy Gorgonius
3640 I, XXI | nyugtalankodom. Délután elszunnyadtam, s álmomban megint beszéltem
3641 I, III | talán homályos származása eltakarására is, s a világ hamar meggyõzõdhetett
3642 I, XXI | földrengés, az omladékok eltakarításakor egy hieroglifás kõvel elzárt
3643 I, XIII | Galerius szavaitól hamar eltakarodott a köd.~- Nemhiába titán
3644 II, XXII | ahol a császár állt, félig eltakarva öreg megmentõjüktõl. Elõrelépett,
3645 I, X | csillagot nézheti? Jó volna eltalálni, hogy õ is azt nézhetné.
3646 II, XXIII | õket. De azt egészen jól eltalálta, hogy a termésükbõl soha
3647 IV, XXXVI | s fuvolakíséret mellett eltáncolja Párisznak azt az ígéretet,
3648 IV, XXXVI | pantomímus szökött elõ, aki eltáncolta Arész és Aphrodité házasságtörését,
3649 I, XVII | a testvéreket nem tudta eltántorítani a császártól, akit õk mindnyájan
3650 I, VII | hitvány Carinust kellett eltaposni, érezte Diocletianus, hogy
3651 I, XIV | adótisztviselõk légióinak eltartása emésztette fel. Igaz, hogy
3652 III, XXXI | istentelenek. Két esztendeig eltartottak étellel, itallal, és semmi
3653 I, XII | leszel hozzá? Akkor is, ha eltaszít magától? Megtartod a hitet?
3654 I, XII | volt Constantius caesar eltaszított felesége, a fekete fátyollal
3655 I, I | a szamarad se!~A paraszt eltátotta a száját.~- Arany? - makogta
3656 I, X | elgondolkodás után - mégis jobb lesz eltávolítani a fiú közelébõl. Salonába
3657 I, XVII | istenek, akiknek akarata eltávolította onnan a császárt, nem büntetni,
3658 II, XXVI | prédát követeltek. A lány már eltávolodott az ablakból, csak a feje
3659 I, VIII | régi istenek egyben-másban eltehetetlenedtek, s kétségtelen jeleit mutatták
3660 I, XX | panaszuk, mert a vallásuktól eltekintve jóravaló és munkás emberek,
3661 V, XXXIX | dühöngött volna valahol. Eltelt a harmadik hét is, a császár
3662 I, VI | új reményen kapkodó lelke eltengõdött ebbõl a biztatásból. Most
3663 I, IV | megvan.~Ledobta a padlóra az eltépett szalagot, és oldalra fordulva
3664 IV, XXXV | barátság kötelékeit nem tudta-e eltépni, vagy vitatkozó társ kellett
3665 IV, XXXVII | szerelmeseket összebékíteni.~Eltépte a levelet, és az író-ólommal
3666 I, IX | nehezebben fogadta be az elterpedõ kertészlábat.~- Mercuriusra! -
3667 I, X | nem tudó Quintusékat is elteszi a Dominus az útból, akkor
3668 V, XXXIX | hallották az új imperator éltetését. A mámoros csoportokból
3669 V, XXXIX | annyit, hogy a császárt éltetik, s egy kicsit elmosolyodott,
3670 V, XXXIX | Nyilván elment az új császárt éltetni. Nem sokáig gondolkozott,
3671 I, VI | simogatta a haját a császárné. - Eltetted?~- A keresztet? A vánkos
3672 I, XX | Sándor osztozkodó vezérei eltették láb alól. Valószínûleg Antipater
3673 III, XXXII | azt soha, Gránátvirág?~- Eltettem, kis Tit. Csak egyszer akarom
3674 III, XXXI | leereszteni. Elõször azért, mert eltéved akkora sokadalomban, amekkora
3675 I, I | vette észre senki, hogy eltévesztette a sorrendet. Ügyesen végrehajtott
3676 II, XXII | hadat az emberi gyûlöletet eltiltó, de a többi isteneket halálosan
3677 III, XXXI | titokban, a lábát azonban eltitkolhatatlanul húzta. Trulla
3678 II, XXIII | mit tesz a boldogságot eltitkolni.~Az asszony egyre fáradtabban
3679 III, XXXII | földet, s a szelek útját is eltömködhette nagyjában.~- Félsz, kis
3680 II, XXII | se. Szemet, szájat, fület eltömött a tüzes homok. A császárban
3681 III, XXXII | benne. Akkor a szánalom eltömte, de ez a csók újra utat
3682 I, VII | azonban az új törvény, amely eltörölte a szabad költözködés jogát.
3683 I, X | udvarán. Forró, száraz kezével eltolt magától az ágykárpitok közé: „
3684 IV, XXXV | vértõl, és a csatornákat eltorlaszolták a holttestek, akkor a rhetor
3685 III, XXX | szemöldökeit, ami valami bájos eltorzulást adott az arcának, mert egyik
3686 I, XIII | hálóköntöse ujjával törülgette az eltorzult arcot. Irtózattal is, szánalommal
3687 III, XXIX | siettében elfelejtette festékkel eltüntetni. Most már kezdett félni.
3688 V, XXXVIII| adójavaslatát, holott az föltétlenül eltüntette volna az állami deficitet.
3689 I, IV | Párkányán ült Constantinus, eltûnõdõ arccal nézve az alkonyodó
3690 III, XXXII | galambok felröppentek, és eltûntek a fák közt.~- Aranygyûrû!
3691 I, VII | városokban a decemprimusok, élükön a praefectus urbisszal,
3692 II, XXIII | úgy beszélt, mintha már elültette volna õket. De azt egészen
3693 III, XXXII | Itt maradunk, és itt élünk, mint faun és nimfa. Hadd
3694 I, XVII | illik a magunk korú ember elüszkösödött májához, és mi illik a császár
3695 III, XXX | beszéltem veled.~- Ha a fejem elütnék, akkor se találnának benne
3696 I, XV | szép kis Kerberosa, aki elugatja a tolvajokat a háztól! Fél
3697 II, XXII | A lány azonban már akkor elugrott onnan. Észrevette, hogy
3698 IV, XXXV | kérést ebben a formában elutasította. Neki, Bionnak és valószínûleg
3699 II, XXV | és rosszkedvû, mikor az elutazás elõtt való alkonyaton utoljára
3700 I, III | a sors vak istennõjének? Elutazásom elõtt adtam ki a rendeletet,
3701 IV, XXXVII | egy papirus-lapra.~- Én is elutaztam, Bionom. Addig is, míg találkozunk,
3702 I, VI | vissza. Mindent elkövettek az elûzésére. Meghintették a beteget
3703 I, VI | alá, mikor alusztok, és õ elûzi tõletek a gonosz álmokat.
3704 I, III | én anyámat tudakoltam. Az elûzöttet.~A caesar sokáig nem szólt.
3705 II, XXII | azonban a tirusiak gorombán elűzték őket. Erre a szobor leszállt
3706 II, XXII | látta, hogy sokkal több elvadító gõg van benne, mint ahogy
3707 V, XXXIX | addig Constantinus kísérõi elvagdosták az addig használt lovak
3708 I, XXI | presbiter kopasz fejére. A pap elvágódott, a caesar most oszlopsúlyú
3709 I, I | Babácska!~A gyerek, mintha elvágták volna a sírását, tátva maradt
3710 III, XXXIII | megnehezítvén a házasfelek elválását.~- Olvasd csak, Gránátvirág,
3711 I, II | eddig jóisten volt. S hogy elválaszt-e tõlem? Honnan tudjam én
3712 III, XXIX | halottat, s mivel nem lehetett elválasztani tõle, ott verték agyon vasdorongokkal.~
3713 II, XXIII | kivel beszélned róla.~- Elválasztasz tõle, mielõtt visszaadtad
3714 I, IV | elszórva, platánligetekkel elválasztva egymástól, és ciprusfasorok
3715 I, III | egyeznek a mûvelt emberekkel. Elvárjuk tõled, hogy megtanulsz meggazdagodni,
3716 III, XXVII | aki csak egy tekintetét is elveheti tőle. Nemcsak ettől a kis
3717 I, VII | életünket ígértük, az a tiétek, elvehetitek tõlünk. De arra egyikünket
3718 I, XIV | csupán a tekintélytisztelet elvéhez való ragaszkodás vezette
3719 I, XIV | Õ sok légiót látott már elvérezni, s nemegyszer fordult meg
3720 I, X | jóslat nélkül talán már rég elvéreztek volna összeesküvõk és lázadók
3721 I, III | katonák kegyelmébõl, két elvérzett vetélytárs holttestén keresztül.
3722 II, XXII | birodalmában minden este elvérzik a napisten.~- Le a tevékrõl!
3723 I, XIX | hanem mert nem akartam, hogy elvesszen valami, amiben emberi szellem
3724 III, XXIX | õket, akkor talán csakugyan elvész miattuk a birodalom. De
3725 I, XI | bíborfüggönyei alatt már elveszegettek a csillagok, csak a Venus
3726 I, II | érzem magam, ha egy kicsit elveszekedhetek vele.~Bion csak most vette
3727 I, IV | ismerte fel, amelyet régen elveszettnek gondoltak. De amint szétnyitotta
3728 I, XVII | vitatkozó társamat nem akarom elveszíteni, mert teveled, öreg matematikus,
3729 III, XXVII | érte, akkor biztos, hogy elveszíti, s talán annak az első rabszolga-játszótársnak
3730 I, VIII | A telihold ragyogásában elvesztek a halványabb csillagok,
3731 II, XXII | amelyet az istennő Osiris elvesztésekor tépett ki fájdalmában, s
3732 III, XXX | tapasztott kézzel siratta elvesztett gyémántját. Quintipor erre
3733 IV, XXXIV | istentelenek kiirtásával elvesztették minden támaszukat, s valószínûleg
3734 I, XXI | keresztény szabad ember elveszti hivatalát, ha vonakodik
3735 IV, XXXV | bölcs mérsékletnek azt az elvét képviselte, amelyet Alexandriában
3736 I, VI | útközben a papok, hogy ezek az elvetemedettek összetörték az oltárokat.
3737 V, XXXVIII| nagy tettetõ, s ha most elvetette az álarcot, vagy feleslegesnek
3738 I, III | istenek azzal is, amit tõlem elvettek.~A princeps széttárta a
3739 I, VI | Az én örömömet bizonyosan elvettétek, mikor Galeriushoz adtatok!~-
3740 I, II | tudós bölcsességével, aki élvezet és lázadozás nélkül szereti
3741 I, VIII | engedelmet kért tõle, hogy elvezethesse a hosszú õszben másodszor
3742 IV, XXXVII | Severus. Ha kívánod, uram, én elvezetlek hozzá.~Quintipor elfogadta
3743 I, VIII | zuga, útjaink mindenhová elvezetnek, s mindenütt színhelye van
3744 III, XXX | harmincadik özvegységét élvezi már Bajaeban.~Gránátvirág
3745 II, XXVI | sétálókkal, akik a napnyugtát élvezték, a hûs tengeri szellõt,
3746 I, III | gyöngyökbe öltözve. Uralma elvi zsarnokság volt, nem ösztönös,
3747 I, I | hirtelenszõke thrák fiú elvigyorodott.~- Cserébe esik, mert a
3748 III, XXXIII | utcára. Ezt akarod?~Trulla elvigyorogta magát.~- Hát beeresszem,
3749 I, XVII | adjon neki erõt a kínzások elviselésére. S úgy látszik, istenük
3750 I, XVI | fölfeszítését, mi igazán türelemmel elviselhetjük, hogy senki se bánt bennünket.~-
3751 V, XXXIX | hangon és száraz szemmel.~- Elvisszük?~- Hová?~- Salonába.~Két
3752 III, XXXII | Tit, de félek, hogy a szél elvisz bennünket.~- Segítsek?~Lehajolt,
3753 I, IV | ha megjön.~- Jó. De ezt elviszem zálognak.~Lekapta a skarlátlepedõt
3754 III, XXXI | találnak vetõdni hozzá, elviszik magukkal pohárnoknak.~-
3755 III, XXXII | meztelenül -, de azt már elvitte a flamen. Egy azúr vázát
3756 I, VI | is tudtam magamról, mikor elvittek, lányom.~- Nem, mert mindig
3757 I, XI | törzsfõnököket.~Maxentius elvörösödve nézett az apjára. Az hallgatást
3758 I, XXI | rendeletet, amely a polgárjogok elvonása alakjában erkölcsi halállal
3759 I, XVII | vele legyen, míg a vihar elvonul. A kubikulárius, aki elszunnyadt
3760 I, X | engedje meg neki, hogy elvonulhasson az alexandriai könyvtárba.
3761 III, XXVIII | már. A pohárnok nyugodtan elvonulhatott kis szobájába. Kiterítette
3762 I, XIII | villongások miatt sietett elvonulni diadala színhelyérõl. Diocletianus
3763 IV, XXXVI | aranyalmát. Az istennõk elvonultak, a vesztesek zordan és fenye
3764 IV, XXXIV | halálosan gyûlöl, ezzel elzárja a hatalomtól, másrészt,
3765 V, XXXIX | erre következett a teljes elzárkózás. Még a borbélyát sem engedte
3766 III, XXVII | tölthette, mikor a császárné elzárkózott levelet írni az urának.~
3767 I, VI | ápolónõi, s azok vele együtt elzárkózva éltek a világtól. Rajtuk
3768 IV, XXXVII | amely a Tiberis völgyét elzárta. Megint eszébe jutott kis
3769 I, IV | háborúk, ha sokáig tartották elzárva a határokat, okozhattak
3770 I, I | volt. A felébredt kapuõrök elzavarták a parasztot, aki piszkos
3771 III, XXIX | megtették, azokat rögtön elzavartam szolgálatomból. Megmondtam
3772 III, XXVIII | dõlve, lehorgasztott fejjel, elzöldült arccal. Ruháján mint nagy
3773 IV, XXXVII | visszadobta a tógát a mozaikra, és elzokogta magát.~- Hogy én hagytam
3774 II, XXII | Tifon lehelete agyát is elzsibbasztotta volna, még érezte, hogy
3775 II, XXVI | most jött rá, hogy ez már n em az a fa, amelyhez a nobilissima
3776 I, XX | Értelem, a Pleroma, akinek emanációiból jött létre a világ. De nem
3777 I, XVII | aki oly keveset röpköd az ember-erdõben - az istenek óvjanak meg
3778 III, XXXIII | nagy szél Bajae tündöklõ ember-pillangóit és jégmadarait is elriasztotta
3779 I, XIX | ünnep egy évben egyszer emberáldozattal jár, s annak az agyvelején
3780 I, XIV | alól, s az elcsenevészedett emberanyag a mértéket sem üti meg,
3781 IV, XXXVII | embernek, de bizony szegény emberbe nem való. Minden esztendõben
3782 IV, XXXV | látni lehetett a nyüzsgõ emberbogarakat. Fel-felcsillant köztük
3783 I, VIII | utca betorkollásánál nagy embercsoport állt gátul a lovasok elé.
3784 I, VI | olyan volt, mint az alvó emberé. Se kiáltozásra, se rázásra
3785 I, XVI | múlva jelentették neki az emberei, hogy a caesar csakugyan
3786 I, IV | Nemcsak az uralkodók, hanem embereik vendégül látása is a municipiumokat
3787 I, I | hivatalok kénytelenek voltak embereiket csereberélni, s így kellett
3788 V, XXXIX | volt, azok Galeriusnak és embereiknek jóvoltából már kora reggel
3789 I, XVI | üzeneteket küldött meghitt embereivel. Mnester biztosra vette,
3790 IV, XXXV | összetörni kalapáccsal, ha az emberekben épen marad a hiúság, a kapzsiság,
3791 II, XXIII | mentõhajónak. Se egy hajóinast az emberekbõl, se egy zsineget a rakományból
3792 I, XVII | leggyûlöletesebbnek tartok és olyan emberekért, akikhez végre semmi közöm
3793 III, XXVIII | szelíd, békességes és csöndes emberekhez. A szabadszájú Maximianusra
3794 I, III | volt már arra, hogy szabad emberekké válhassanak. Tudatosan
3795 I, X | bízza rájuk mint becsületes emberekre, s azt a magukénak kell
3796 I, XVIII | nem fut, a dühöngõ tömeg emberélettel fizettette volna meg a macskafarkat.~-
3797 I, III | Minervianusnak hívják, a leghûbb emberem. Õ is keresztény.~- Ha szolgád,
3798 I, XX | vöröshagymán és keszegen élõ emberfalkának, amelynek szánva volt, megfelelhetett,
3799 V, XXXIX | két halálosan sápadt, öreg emberfej összeborult. S a világ ura
3800 VI, XL | ugyanígy állhat a dolog az emberfejekkel és emberszívekkel is: csak
3801 I, XXI | kihúzott belõle egy levágott emberfejet. Haja és pillái vértõl voltak
3802 II, XXII | magukra, de vannak köztük emberformájúak is. Lehet, hogy ezek még
3803 I, VI | Prisca nem volt se õrült, se embergyûlölõ, csak idõnként valami különös
3804 I, VII | érezte, mintha köze volna más emberhez. Császár volt, ura a világnak,
3805 I, VIII | amelyen egy-egy meglódult emberhullám felláthatott a szentséges
3806 I, VI | elrútító betegség tette emberkerülõvé, mások lelki betegségrõl
3807 I, XX | kiáltotta királynak, de mire emberkort ért volna, akkorára a diadochok,
3808 II, XXII | hajcsár tudott egy utat, amely emberlakta helyre vezet a démonok kõsivatagából.
3809 I, XVI | tudott mondani a szõrös emberrõl. Mercurius isten papja volt
3810 III, XXIX | dicsekedett vele, hogy õ mennyivel emberségesebb isten, mint a keresztényeké.
3811 I, XIV | barátja, s mindig többre ment emberséggel, mint amennyire embertelenséggel
3812 I, X | De az is lehet, hogy az emberszív a tanyájuk. Plutarchosz
3813 VI, XL | dolog az emberfejekkel és emberszívekkel is: csak annyi az emberi
3814 IV, XXXV | más. Az ember megváltója embertársának, ha szeretetbõl adja érte
3815 I, XIV | emberséggel, mint amennyire embertelenséggel ment volna.~Az illustrisek
3816 I, XIX | kurjongatás hallatszott. Rohanó embertömeg közeledett arról. A korzóról
3817 III, XXXI | azt a kis csontot attól az embertõl.~- Minek volna az neked,
3818 IV, XXXIV | Rómában, ahol mindenki a mi emberünk? Babek úgy mondja. S nem
3819 I, XIII | csatavesztés azonban csak emberveszteséget jelentett, a sah nem ment
3820 V, XXXIX | vagy, hanem süket is.~- Emeld föl a fejed, kishitû! -
3821 III, XXVIII | cselédsoron nyittatott magának. Az emelet óriás csarnokaiba a lábát
3822 IV, XXXV | padlásszobában az ötödik emeleten, és minden reggel hallom,
3823 III, XXVIII | Azt pedig nem szabad emelgetni, Gránátvirág, annak, aki
3824 I, XI | kiáltotta Maxentius az öklét emelgetve. - Kérdezne meg csak engem!~
3825 III, XXX | az önkívület határán.~- Emelj föl, és ne tegyél le addig,
3826 I, XI | hogy kapja a karjára, és emelje fel olyan magasra, ahonnan
3827 II, XXII | alá, mint amilyen magasra emelkednek a föld felett. A Nílus forrásait
3828 I, V | titkot.~Hátat fordított az emelkedõ holdnak.~- A te Bionod engem
3829 IV, XXXV | volt, mint Antinous, most emellett bölcs is lett, mint Aegyptius.
3830 I, III | Danubius menti zsoldosok emeltek fel, az ellen az afrikai
3831 I, III | Ugyanazok, akik pajzsaikra emelték, pajzsaik alá is temethették
3832 I, VIII | rhetor hangja fölcsendült az emelvénnyel szemben álló, de sokkal
3833 I, XVI | tört ki, és lezuhant az emelvényrõl.~- Itt van-e Pantaleon,
3834 I, VII | szem elõtt kell tartani. Emennek az ura után meg én örököltem.
3835 I, XIV | adótisztviselõk légióinak eltartása emésztette fel. Igaz, hogy ezek voltak
3836 III, XXVIII | Galeriusra borzongás nélkül - emezeket szívesen szívelte. Azóta
3837 I, XX | mindenfelé tajtékzó szájjal emlegetnek. Arról is értesülést szereztem,
3838 III, XXIX | õket, mert valami koronát emlegettek, amihez énmiattam nem juthat
3839 IV, XXXVII | fecske szárnya. Rendesen úgy emlegették őket, hogy istentelenek,
3840 III, XXXI | asztalra.~- Valami nõvéreket emlegettél az elébb - nézett szigorúan
3841 III, XXXII | Nero császár hagyott itt emlékbe, akinek áldott emlékezete
3842 I, VII | vadászkalandot, amelynek emléke mindig jólesik.~A dolog
3843 I, I | várost, amelyet ifjúkori emlékei kedvessé tettek elõtte.
3844 I, III | gyerekszív pillangószárnyú emlékeit.~Mire a lovakat kivezették
3845 I, XIX | volt ez, tele történelmi emlékekkel és mûkincsekkel, mesterséges
3846 I, XIX | építtetett felesége, Faustina emlékére. - Álljatok félre, mert
3847 III, XXXI | Vagy legalább olcsó bajaei emléket akart a nyakukba varrni.
3848 II, XXV | a közös menekülésre való emlékezés is közelebb hozta egymáshoz
3849 I, IX | anyák tudnak belehalni az emlékezésbe.~A császár a felesége vállára
3850 I, XXI | is gyanús volt, a Dominus emlékezhetik rá. Azóta onnan elköltözött,
3851 III, XXXI | amelyre már csak homályosan emlékezik, de azt tudja, hogy nem
3852 I, XIII | mindenki úgy tesz, mintha nem emlékezne. De a hátam mögött mindenki
3853 II, XXVI | meg egyszerre. Nem akarsz emlékezni, uram? Nem a te istennõd
3854 I, III | az írónád. S némelyek még emlékeztek rá, hogy valahol a Via Nomentanán
3855 I, X | még teelõtted is.~- Mért emlékeztetsz rá? - csattant föl a császár. -
3856 I, XVIII | volna, a rút dolgok is rá emlékeztették. Az antiochiai tüzet ugyan
3857 I, XVI | püspököt. Azt kérdezte tõle, emlékszik-e arra a szõrös, fekete emberre,
3858 II, XXII | mindenütt lefaragták az emléktáblákról, és kivakarták a papirusokról.
3859 IV, XXXVII | segítségére volt az átkozott emlékû Titus császárnak, már több
3860 I, XXI | Meglepetésére az augusta nem tett említést Pantaleonról. Õ hozta szóba
3861 I, XVIII | feszíttette a vakmerõt. Másokat is említett, akikkel barátságban volt.
3862 I, XIX | biztos, és ha én magyarázom Empedoklészt, az nekem világosabb, mintha
3863 I, XVI | én õbennök leszek, és õk énbennem.~Erre Trajanus megparancsolta,
3864 III, XXXII | amelyet, ahogy õ mondta, még Enehás alapított valamikor. Akkor
3865 II, XXIV | hogy amint a haldoklók éneke fölfelé száll a lángok közül,
3866 III, XXXI | próbált idézni az Énekék Énekébõl:~- Kedvesem, én vagyok az
3867 II, XXIII | imádságaikkal és zavaros énekeikkel. Az istenhivõk azok, akik
3868 III, XXXI | mindjárt eszembe jut.~Az Énekek Énekének összezavart foszlányait
3869 III, XXXI | kosztosa próbált idézni az Énekék Énekébõl:~- Kedvesem, én
3870 III, XXXI | együtt kellett imádkozni meg énekelni a gyülekezettel. No, köszöntsük
3871 II, XXII | Tevetérdeire ereszkedve énekelt barlangja szája elõtt, amely
3872 III, XXXI | mindjárt eszembe jut.~Az Énekek Énekének összezavart foszlányait
3873 I, III | leeresztve, különös, fájdalmas énekszó mellett korbácsolni kezdték
3874 I, VI | császárnéhoz.~- Biztosan énértem küldtek, leányom? - kérdezte
3875 I, I | várost, szabad gyilkolást enged a katonáknak, addig, míg
3876 I, XVII | nemcsak a természetemnek engedek, hanem a lelkiismeretemnek
3877 I, XIV | láthattad az imént, hogy engedékenységeddel mennyi parazsat halmoztál
3878 I, XIV | ki a nemzett gyermekeket. Engedelmeskednek a törvényeknek, sõt viseletük
3879 V, XXXVIII| könnyû nád toll nem akart engedelmeskedni, s ez külön idegesítette
3880 IV, XXXVI | asszony vagyok, és mindnyájan engedelmeskedünk egy rettenetes törvénynek,
3881 II, XXIV | úgy érezte, kötelessége az engedelmesség. Õ nem a pogány Rómába megy,
3882 I, VII | oltára elõtt újítsa meg az engedelmességi esküt. Secundus, a légió
3883 I, VII | engedelmességet fogadva és engedelmességre kényszerítve a többit is.
3884 IV, XXXVII | van nekem, amibe az öcsém engedélye kerül.~- Tedd el ezt a két
3885 V, XXXIX | indultak útnak elõzetes engedélykérés nélkül? A negyedik héten,
3886 I, XIX | vendégeik voltak, akiknek engedélyük volt a belépésre.~A múzeumigazgató
3887 IV, XXXIV | lányt. - Legalább most már engedj, hogy ne találjon itt az
3888 II, XXV | barátság megerõsítésére engedjék el Hormizdát látogatóba
3889 V, XXXIX | kapott parancsot, hogy be ne engedjen senkit, csak kötekedett
3890 I, XVIII | Behallatszott a nevetéstek, engedjétek, hogy én is részt vehessek
3891 IV, XXXIV | ki karjait a lány. - Nem engedlek, caesarom, látnod kell a
3892 I, VII | kettévált. Utat kellett engedni Tagesnek, az udvari fõpapnak,
3893 V, XXXVIII| szomorúan. - Már azt hittem, engedsz elmenni.~- Hová, gyermekem?
3894 IV, XXXIV | akart menni érte, de én nem engedtem.~- Te?~- Én. Hiszen én jelentettem
3895 I, XX | akiket könyörgéseimnek engedve kivégeztettél. Értesülésem
3896 III, XXIX | akarlak kérni, hogy fessél ki engemet. Tudod, én öregasszony vagyok,
3897 I, XIV | elõkészítésérõl, de az istenek engesztelékenyebbeknek mutatkoztak,
3898 I, XIX | ki a katonát, hogy õk azt engesztelésül megetethessék a szent krokodilusokkal.
3899 I, III | Mért ostorozzák magukat?~- Engesztelik az istent azok vétkéért,
3900 II, XXII | mint a borbélyét, boldogan engesztelné meg vele. De legalább számon
3901 I, X | aztán nagy áldozatokkal engesztelte meg az isteneket. A jóslat
3902 I, XX | levélre bízni, de hamarosan énmagam kereslek fel, és szentséges
3903 II, XXVI | már, hogy egyszer neked is enned kell a Trulla lángosából!~
3904 I, VII | Gorgonius! Lássátok el ezeket ennivalóval és ruhával!~Aztán indulást
3905 I, XX | pneumát és az aetont, az ennoia, a genesiurgnak nevezett
3906 III, XXIX | végre megtudni, hogy csak ennyirõl van szó. Fölsóhajtott, és
3907 IV, XXXVII | jelezte, hogy nagyon komoly enumerációra készül. Quintipor elfogta
3908 II, XXVI | a kisfiúnak? - kérdezte enyelegve.~- Elküld a császár.~- Hová
3909 I, XVIII | Mars istennel való bájos enyelgésednek...~A nobilissima nevetve
3910 IV, XXXVI | a te szád már ismerte az enyémnek az ízét, a te szemed már
3911 I, V | hajad van neked! Puhább az enyémnél, próbáld csak! Mi az, Quintipor?~
3912 V, XXXIX | kórusával s a szomorúság enyhítésére szánt mímusok szerepeltetésével
3913 I, VI | mitõl várhatja nyomorúsága enyhülését és sorsa jobbrafordulását.~
3914 I, XIV | birodalom pénzügyi terhei enyhüljenek.~Az uralkodók közül csak
3915 IV, XXXVII | pillanatig habozott.~- Csak az enyimet, ha megengeded. Annyim van
3916 IV, XXXVII | tetõled, hanem az igazitól, az enyimtõl. A praenestei fortunára
3917 III, XXX | fiú füléhez. - Himerus, az epedés.~Az jutott eszébe, hogy
3918 IV, XXXIV | félreszegett fejjel és azzal az epedõ tekintettel, amelyet már
3919 IV, XXXIV | egy kicsit balra a fejét, epedõen nézve Maxentiusra, aki dühösen
3920 I, XII | régi istenek után, de nem epekedett az újért se. Szeretett Tükhére
3921 III, XXIX | és a hervadt ajkakra az eperkenõcsöt. A többire sor se került.~-
3922 III, XXVII | Gránátvirág?~Hogy az alexandriai epigrammát jóvátegye, mindennap írt
3923 III, XXX | meg! - tiltakozott fiú. - Epiktétosz azt mondja, többet ér, ha
3924 III, XXX | megkönnyebbedve a fiú. - Legföljebb Epiktétoszra gondolok néha, mert az mondta
3925 III, XXVII | szolgálatot kívánt tõle - Senecát, Epiktétoszt és Marcus Aurelius elmélkedéseit
3926 III, XXVII | vörös rabszolgára, aki mint epilator teljesít körülötte szolgálatot,
3927 I, XIV | amely mindig kijárt az epilepsziásoknak. A roham nem tartott soká,
3928 III, XXVII | valamelyik régi császár építése, neki magának is szűk és
3929 V, XXXIX | halottja, a szent palota építésekor nem gondoltak mausoleumra,
3930 II, XXIII | órával késõbb a salonai építésvezetõség jelentését is az asztalára
3931 II, XXII | ahol azonnal templomot építettek neki. Hogy azonban melyik
3932 I, XIV | összegeket nyeltek el a nagy építkezések, amelyekkel Diocletianus
3933 I, XIV | szentélyét az én költségemen építtesd újra, Caesar, és szállíttasd
3934 II, XXIII | porladtak, olyan palotát akart építtetni, amilyen még nem volt császárnak.
3935 IV, XXXV | azzal, hogy a thermákat építtette. Azokban csak háromezerkétszáz
3936 I, III | palotát, Bajaeban pedig villát építtetvén neki. Diocletianus ebben
3937 IV, XXXV | sestertius a valódi ólomlovon ülõ Epona istennõ, aki lovastul együtt
3938 I, XX | vallástervezõ hivatali tekintélyének éppannyi része volt, mint a lelkek
3939 I, XXI | hogy a neki szentelt oszlop épségben maradt, maga is úgy magyarázta,
3940 I, XII | tartsatok.~Egy fészerszerû épületbe léptek be a fiatalok. Egyik
3941 I, XVIII | találgatni, melyik lehet az, az épületbõl egy tehén dugta ki a fejét,
3942 V, XXXVIII| területen feküdt, annyi épületcsoportja, oszlopcsarnoka, tornya,
3943 VI, XL | Byzantiumban, az új világ épülõ fõvárosában? Nekem talán
3944 I, III | óriás palota pedig még csak épülõben volt.~Feleségét, Priscát
3945 II, XXII | templomvárosok omladékain épültek. Elephantinéban még hallatta
3946 I, XXI | vagy beolvasztja a császár érc-mását, vagy tisztátalan munka
3947 IV, XXXVII | ide került, az örök város ércbe öltözött nagyjai közé. Õ
3948 I, XIX | neve is, bámulói inkább „ércgyomrú”-nak hívták páratlan szorgalma
3949 I, XX | bent termettek, mielõtt az érchang elhalt volna, s mire ráadták
3950 V, XXXIX | Tages igazítatta el a Titán érchomlokán. Egy ugrással fönt termett
3951 I, XIV | birodalom bordái a bürokrácia érckígyójának szorítása alatt, amellyel
3952 IV, XXXVI | A színfalak mögött nagy érclemezeket verdestek össze a brontefactorok,
3953 V, XXXIX | kétszer, háromszor pendült az ércpenge a márványon, aztán a mozaikpadlón
3954 I, XI | ivó-csészével; a csészék egy-egy kis ércszobor felett lebegtek, amelyek
3955 III, XXXII | Ez Diana Limnatis szent erdeje. Ez az istennõ nyelette
3956 I, XX | különbözõ alexandriai céhek és érdekcsoportok tagjai terjesztették be
3957 I, XX | ésszel, hanem a birodalom érdekeivel is ellenkezik. De ilyen
3958 I, X | több a világon.~- Ez nem érdekel - ugrott fel a császár -,
3959 I, XXI | Naissusban él, különösen érdekelni fogja a dolog. Talán még
3960 I, XVII | azért nem fogod fölöttébb érdekeseknek találni az én töprengéseimet.
3961 IV, XXXVI | Quintipor nem tartotta különösen érdekesnek a dolgot. Más is lehetett
3962 IV, XXXVII | nem találja érthetetlen érdekességnél többnek, ami a színházban
3963 I, IV | ötlete, amellyel az istenek érdekét kívánta szolgálni, s ennek
3964 I, II | Biztosan tudod? Õ nagyon érdeklõdik teutánad. Mnesternek hívják,
3965 I, VII | hangulatában igyekezett érdeklõdõ arcot vágni az öreg bajtárs
3966 I, XX | változatossága szerint mérvén az érdem és erény nagyságát. Még
3967 II, XXIV | Lactantius azonban más érdemeket is szerzett arra, hogy hittársai
3968 II, XXIV | szolgái segítségével, az nem érdemel büntetést.~- Isten búzája
3969 I, XI | meg ezt a lányt, hát nem érdemelné ez meg, hogy még egyszer
3970 I, XVI | õrájuk rosszabb is. De nem is érdemelnek jót az istentelenek. Láttam
3971 I, VII | Te centurio, tõled többet érdemelt volna a Magna Mater!~Ez
3972 IV, XXXVII | Trulla, ne gyere.” Hát ezt érdemeltem én tõle?~Könnye indult megint,
3973 III, XXX | így sírsz értem, és meg is érdemlem. Sohasem lesz többet olyan
3974 I, XX | ahogy azt a kereszténység érdemli. Ha túlozni látszott e kellemetlen
3975 III, XXXII | jobban belemélyedtek az erdõbe, s egyszerre az út is elfogyott.
3976 I, XXI | volt annak, hogy egy égõ erdõbõl kirepült a szent Benu-madár,
3977 III, XXXI | Nero tava, osztrigapadok, erdõrészlet.~- Soha ne egyek többet
3978 I, VII | romokat, mint szú a kivágott erdõt. Õ a romok fölé akarta építeni
3979 III, XXXI | mert te öreg vagy, és úgyse éred meg...~A lány kint az utcán
3980 I, I | is. Elõször azért, mert eredetét az istenek atyjától vette,
3981 IV, XXXVI | kötötte fel.~Sokan nagyon eredetinek találták az ötletet, s a
3982 I, I | tudós barátsága még iskolai eredetû volt, mind a kettõ az alexandriai
3983 I, III | barátainak az elõzményeket. Az eredmény az lett, hogy ami arany
3984 IV, XXXV | császár megígérte, hogy az eredményhez képest az egész birodalomra
3985 I, XIV | vitelét megtiltsák. De nagy eredményt lehetne várni olyan rendelettõl,
3986 V, XXXIX | hogy beszédbe kívánt volna eredni vele. Itt azonban, Nikomédia
3987 V, XXXIX | hallott, hogy megfagyott tõle ereiben a vér. Annyira meg rémült,
3988 III, XXX | Hiszen nem vágtam föl az ereimet. Nézd, hogy lüktet az ér
3989 III, XXX | fürdõkádjában felvágta az ereit.~A fiú úgy megmerevedett,
3990 I, XIII | nagyanyjától hallott az apja erejérõl. Csordáskorában a legbõszebb
3991 I, XX | mernek jönni, bizakodva az õ erejükben és a mi gyöngeségünkben.
3992 II, XXII | megint bizonyságát adták erejüknek is, kegyelmüknek is.~Ötven
3993 I, XVIII | szívébõl is úgy áradt az erekbe a keserûség, mint a mirhába
3994 III, XXXI | azóta csak az istentelenek ereklyéinek volt becsülete. Akármilyen
3995 III, XXXI | dagabb családoknak hiteles ereklyék szállítására, sõt nagyobb
3996 III, XXXI | holttestekkel, és olcsón adták az ereklyéket. Az élelmes Cimessor azonban,
3997 I, XV | a házi isteneknek. Addig ereklyetartónak használták, hajfürtöt,
3998 II, XXIV | A hitbuzgalmon kívül az erély a csüggedõk bátorításában
3999 III, XXXI | gyermeke fülén adhassa ki az erélyét, mindössze három vendége
4000 V, XXXIX | a katonák és a nép több erélyt követelnek a kormányzásban,
4001 I, VI | császárné finom, sápadt, éremprofilú arcával, fején a hidegvizes
4002 I, III | ki, az õ képét tegyék az éremverõk.~Constantinus széthúzta
4003 I, III | kalandor-császárok közül. Éremvésõi hízelgés nélkül nevezhették „
4004 VI, XL | hasznát venném a hálátlanság erényének, amely nélkülözhetetlen
4005 IV, XXXV | fejbólogatással, hogy osztja az igazi erényrõl való felfogását, de õ elkeseredésében
4006 IV, XXXV | Trajanus forumán, az igazi erényt szándékozott hirdetni a
4007 III, XXXII | Látjátok - simogatta eres, öreg kezeivel az idõbarnította
4008 V, XXXIX | vestibulumban, és senkit ne eressz be, ha nem akarsz keresztre
4009 V, XXXVIII| volt, amikor megszólalt.~- Ereszd el a kezem, orvos. Rosszul
4010 I, XII | azért már világosodott az ég eresze, mire beértek az elhagyott
4011 III, XXXIII | becsukom a kaput, és nem eresztek többet be senkit, senkit.
4012 III, XXXII | vissza, de még téged se eresztelek innen ki? - heveredett le
4013 I, V | lennék boldog, ha visszaeresztenének a faluba Romula nagyanyó
4014 I, XI | kíséretével. Titanillát nem eresztette Maxentius. Belekapaszkodott,
4015 I, XII | köpönyeges, lovas embert eresztettek ki rajta. A csuklya az arcára
4016 III, XXXI | Hiszen az egész úton nem eresztették el egymás kezét. A gyeplõt
4017 I, VI | ha lánynézõbe mégy, nem ereszthetlek magadat. Artemisz köldökére,
4018 V, XXXIX | rabszolgával, hogy mennyiért ereszti ki. Észrevette, hogy Bion
4019 III, XXXII | gondoltam, hogy szabadon eresztjük a galambokat a szûz Diana
4020 I, IV | balján az aranyfonalat eresztõ három Párka csoportja.~A
4021 IV, XXXIV | a kezét fogva és el nem eresztve még alvás közben sem - más
4022 IV, XXXV | az üdvösség csûre számára éretlennek találta Róma népét. Egyszer
4023 I, XVI | Vajon nem a circumcelliók eretnek felekezetéhez tartozol-e
4024 II, XXIV | Szentlélekben való kétkedésével az eretnekség szélén járt, és könnyen
4025 IV, XXXV | éleselméjûség fitogtatása, ami eretnekségre vezet, a presbiterek egymással
|