Rész, Fejezet

 5526     III,  XXVII  |             felejtettük! - hajolt le a lány a fûre. - Ezt neked találtam. Ez
 5527      IV,  XXXV   |                  lármája, fejszék csattogása, fûrészek harsogása, kalapácsok kopogása,
 5528       I,  II     |                     megharagszik rád, kétfelé fûrészeltet. De dalmatiai kormányzónak
 5529       I,  XXI    |                       vértõl barna és nyirkos fûrészpor.~- Itt van, akit kívántál,
 5530       I,  IV     |                   mert az is felülrõl húzza a fûrészt. Most aztán vágj neki bátran!
 5531       I,  XVII   |                  munkájával helyreállította a fúriák által szétszagga­tott birodalomban
 5532     III,  XXIX   |                  vasat, és gonosz vén szívébe fúrni az ezüst olló és ezüst csíptetõ
 5533       I,  III    |                   alszom el, hogy a karja alá fúrom a fejemet. S reggel mindig
 5534       I,  VII    |                     se vetett ügyet az emberi fûszálakra, amelyeken lába taposott.
 5535      IV,  XXXVI  |                       fel a magasba, s míg ez fûszeres illattal frissítette fel
 5536     III,  XXIX   |                 rendõri ügyek megbeszélésével fûszerezték a társas összejöveteleket.~
 5537      II,  XXVI   |                       és faun csörtetett ki a fûszerszagú bokrok közül - dülöngélõ
 5538       I,  XVIII  |                       katonai õrjárat oda nem fut, a dühöngõ tömeg emberélettel
 5539       I,  XX     |                     levelét. Távozást intve a futárnak, maga törte fel a pergamentekercset,
 5540       V,  XXXIX  |                legközelebbi postaállomásnál a futárok számára fönntartott kincstári
 5541       V,  XXXIX  |                     látogatni, s bár többfelé futárokat küldtek utána, bizonytalan
 5542       I,  I      |                       medvék, amelyeket külön futárral rendelt meg a Sirmiumból
 5543     III,  XXXI   |                      a copa. - Hány congiusra futja máma?~- Egyre se - csapta
 5544      IV,  XXXVI  |                  azért engedte õket a hajában futkározni.~A fuvolák lágy lídiai melódiát
 5545       I,  XVIII  |                     ha együtt volt, kacagott, futkározott, s fiúk szokása szerint
 5546       I,  I      |                        nem a felséget.~- Hadd futni - szólalt meg a matematikus
 5547       I,  XIII   |             caesarának kétezer lépést kellett futnom a kocsi után, mint egy rabszolgának!
 5548       I,  XVI    |                   belépett. Szokatlan izgalom fûtötte a lelkeket, és tette csillogóvá
 5549      IV,  XXXVI  |                      a város leggyorsabb lábú futóját.~- Melyik szenátornéhoz? -
 5550       I,  XIX    |                 lándzsás, kardos vigil vonult futólépésben a zsidónegyed felé. Heptaglossus
 5551       I,  IX     |                   múltú sisakot tojástartóvá.~Futólépések dobogtak a buxusokkal szegett
 5552     III,  XXVII  |             Válogathatott a virágos bárkák, a futórózsás úszóházak, a részeg zenétől
 5553      II,  XXII   |              halandóknak. De hatalmuk már nem futotta többre, mint hogy megszolgálják
 5554       I,  XV     |                      az ára ennek az arannyal futtatott, ezüsttõl szalajtott, nagy
 5555      IV,  XXXIV  |                       az eunuch, és hízelegve futtatta végig párnás szemeit a princepsen. -
 5556       I,  XI     |                      Jégbe­hûtött szmirnaival futtattok.~Discordia istenasszony
 5557      IV,  XXXV   |                  vakokat vezetõ kutyákat és a futtukban mankóikat elhagyó ál-sántákat;
 5558      IV,  XXXVI  |                    betöltötte az Ida-hegység, fûvel benõve, élõ bokrokkal és
 5559      IV,  XXXIV  |                       és minduntalan a körmét fúvogatta. A március eleji nap ugyan
 5560      IV,  XXXVI  |                 kísérve a Dioszkuroszoktól, s fuvola­kíséret mellett eltáncolja
 5561      IV,  XXXVI  |                       a hajában futkározni.~A fuvolák lágy lídiai melódiát leheltek,
 5562       I,  VI     |                     öltöztetve fáklyafénynél, fuvolaszó mellett a házába vezettek
 5563      IV,  XXXV   |                        egy indiai kígyóbûvölõ fuvolát ríkatott; a süteményáruló
 5564     III,  XXX    |                       harapnivalót dugatott a fûzfavesszõbõl kötött kosarába, és szaladt
 5565       I,  V      |             gyöngyökbõl és aranygolyócskákból fûzött lánc, mely leért a drágakövekkel
 5566       I,  IX     |                fapapucs helyett a calceust, a fûzõs bakancsot. A sagummal nem
 5567       I,  VI     |                   egyet. Mivel a matronák nem fûzték tovább a szót, Titanilla
 5568       I,  VI     |                       Majd ezt az oszlopfejet fûzzük körül velük.~- Vizet akartam
 5569     III,  XXIX   |                 szoríttatott vele néhány szem gabo­nát, azután õ maga odacipelte
 5570       I,  IV     |                        az éhesek és rongyosak gabona- és ruhaosztogatást, és mindnyájan
 5571       I,  XIV    |          világvárosokba özönlött, ahol ingyen gabonaosztogatással tartották féken. Ez természe­
 5572      IV,  XXXVII |               balpartján jártak, a Galba-féle gabonaraktárak elõtt, amelyek a vám­hiva­
 5573       I,  IV     |                      ingerültséget. Elakadt a gabonaszállítás, és mindent meg­drágítottak
 5574     III,  XXIX   |                    ujjak, a tûzbe hullatták a gabonaszemeket. A bíró kijelentette, hogy
 5575       I,  VII    |                      kínozzák õket, és ingyen gabonát kapnak. Nem tudom, igaz-e,
 5576       I,  III    |                     zsolddal, ruhával, ingyen gabonával és cirkuszi játékokkal,
 5577       I,  XVIII  |              teregette maga elé, amelye­ken a gadarai Meleagrosz gyûjtötte össze
 5578     III,  XXXI   |                 veszett kutya nyálába mártott gagát a vadászatban. Igen kapós
 5579      VI,  XL     |                       párává válik a hold, ha Gaiával együtt porrá omlik a föld,
 5580       I,  XVII   |               utasítással, hogy a maguk orszá­gaiban õk is nyomozzanak az összeesküvés
 5581     III,  XXXII  |                próbálta csalogatni az istennõ galambjait.~A fehérek kezéhez is tértek,
 5582      II,  XXIII  |                  Diocles? - két keze haldokló galambként vergõdött az ura mellén.~
 5583      IV,  XXXV   |                      reménnyel, hogy a varjak galambokká válnak tõle. Hírneve nagy
 5584       I,  VII    |               Pessinushoz közeledett a menet, Galateia gazdag városához, ahol az
 5585      IV,  XXXVII |                  Tiberis balpartján jártak, a Galba-féle gabonaraktárak elõtt, amelyek
 5586      IV,  XXXVI  |              hajlongva állta. Mikor azonban a galeriákról vöröshagymafejek és retkek
 5587      IV,  XXXIV  |                        és igen, természetesen Galeriusban is meg lehet bízni addig,
 5588       I,  III    |                      Egyszer látogatóban volt Galeriusnál, s az valamiért leküldte
 5589       I,  XI     |                    megkedveltétek a versenyt, Galeriusom - vont vállat Constantius. -
 5590       I,  XIV    |                  akinek még a szájában volt a Galeriussal együtt elköltött családi
 5591      II,  XXII   |                 lehetett, nem tudta megvédeni Galeriustól. A régi istenek, akiknek
 5592     III,  XXXI   |                  aranyszigetek sárgállottak a galium minden szellõtõl meglibbenõ,
 5593      IV,  XXXIV  |                     suttogva beszélgetett egy gallérköpönyeges, õszbe csavarodott emberrel,
 5594       I,  III    |                     birodalom érdeke kívánja, Gallia és Britannia önként felajánlja
 5595       I,  XVI    |                       egyház sok ezer püspöke Galliától Arábiáig állandó összeköttetésben
 5596       I,  III    |                     akkor se, mikor forumán a gallusok tábortüzei égtek. S ha Rómában
 5597       I,  VI     |                      Ó, milyen nehezek ezek a gallyak! Gyere hozd fel õket!~Quintus
 5598      II,  XXII   |                   amelyre száraz leveleket és gallyakat szórt. De aztán kiderült,
 5599       I,  VI     |                    vagy? Hol jártál azokkal a gallyakkal? Majd ezt az oszlopfejet
 5600       I,  VIII   |                     reggel vigyen neki néhány gallyat, hogy felkeléskor áldozatul
 5601     III,  XXX    |                       A bíborzászlós császári gálya tán még el se hagyta a kikötõt,
 5602       V,  XXXIX  |                      legmélyebb börtön­nel és gályarabsággal fenyegetett meg. Tagestõl
 5603      IV,  XXXIV  |                     keletieket. Apámért rajon­ganak a katonái. Én az elébb nyertem
 5604       I,  VI     |                      a szent Apis bika száraz ganéjával, amelyet Egyiptomból hoztak.
 5605       I,  III    |                    fakupával töltetné magának Ganümédésszel a halhatatlanság italát?~
 5606       I,  III    |                   régi császárok praetorianus gárdája elbitorolta tõle, nem látott
 5607      II,  XXVI   |                     cellák felett, amelyekben garmadákban hevertek a Perzsa-öböl gyöngyei,
 5608      II,  XXII   |                     való szabadulásnak minden gátlást feloldó mámo­rában. Most
 5609     III,  XXVII  |               jobbjával azt a kis gödröt simo­gatta, amelyet a fiú sarkai mélyítettek
 5610       I,  VIII   |        betorkollásánál nagy embercsoport állt gátul a lovasok elé. Látni akarták
 5611       I,  XV     |               pávatollal.~- Quintipor, te még gavallérságot is tanultál, mióta a császárhoz
 5612      II,  XXV    |                   birodalomnak, soha nem volt gazdagabb céltudatos tervekben, mint
 5613       I,  VII    |                     nemcsak hatalmasok, hanem gazdagabbak is, mint akárhány magas
 5614       I,  VIII   |                  követését, s a város polgári gazdagjai is sietve fognak alkalmazkodni
 5615       I,  XX     |                     örök tûzben sütteti meg a gazdagot, akkor valóban arra a Hannibalra
 5616      IV,  XXXV   |                     érte a világ fõvárosában. Gazdagsága, elevensége, mûvészeti csodáinak
 5617       I,  III    |                    birodal­madnak, mint az én gazdagságom volna. Palotám ma megint
 5618       I,  XV     |                   minden házban szerencsét és gazdagságot ürít az asztalra!~Benoni
 5619      IV,  XXXVI  |                    szakadozó sokaságból. Ifjú gazdáját nem látta a praelucens.~-
 5620       I,  XX     |         istentiszteletük is hasznára válnék a gazdasági életnek, a maguk részérõl
 5621       V,  XXXIX  |                       emberek közé, s bele ne gázoljon a Propontisba, a tengerben
 5622       I,  XIX    |                      mert ezek nem nézik, kit gázolnak le.~Lactantius elõtt megképzettek
 5623       I,  XIII   |              bíborszíne! Mindenkinek a vérébe gázolok vele, aki részes a gyalázatomban!
 5624       I,  II     |                 gyereket vitt a vállán, s úgy gázolta a vizet, mint a füvet. Mnester
 5625      IV,  XXXVI  |                     vesztesek zordan és fenye­ge­tõzve, a gyõztes az ítélethozó
 5626     III,  XXXI   |                 hozzájutni. Lepedõket, szõnye­geket terítenek le az arénában,
 5627       I,  VI     |                     kellett felkeresni a bete­geknek. A templom kincstárában
 5628     III,  XXXII  |                    harsogott, balra a halászó gémekkel teli rétnek, amelyen piros
 5629       I,  XVII   |               tiszteletet éreztem, köteles­sé­gemnek tartottam véleményemet a
 5630       I,  XX     |                       az aetont, az ennoia, a genesiurgnak nevezett csíra, a Jamblichus,
 5631       V,  XXXIX  |                   praefectus jelentése volt a Genesius-féle botrányról, amely az isten­
 5632       I,  XVIII  |               hallatlanná tette a kérdést, és Genesiushoz fordult.~- Min mulattatok
 5633       I,  III    |                    burgundokon, vandálokon és gepidákon, ellened vannak fordítva.
 5634     III,  XXXII  |                 módjára hullottak a mennyezet gerendáiból, s úgy elborítottak mindent,
 5635       I,  XIII   |                     azonban irtózatos haragra gerjedt, s olyan megszégyenítést
 5636       I,  XX     |                        s az is legfeljebb egy gerlice vagy malac és bárány.~Ugyanezt
 5637      II,  XXVI   |                       hallgatta feje fölött a gerlicék burrogását. Csak­hamar más
 5638       I,  V      |                  Nagyanyó ma is minden reggel gerlicét áldoz Vestának, amiért szentséges
 5639       I,  VIII   |             sugározták be tábori ágyát, hol a germán erdõk fenyérein, hol az
 5640      IV,  XXXV   |                  kiabáltak mocskos szavakat a germán-parókás szenátornéra, aki gõgösen
 5641       I,  VII    |                sereglettek a zarándokok, mint Germania széleirõl.~A császár, amint
 5642       I,  I      |                       is a bölények közt vagy Germaniában? Akinek az apja oly szerencsés,
 5643       I,  III    |                anarchia idején romboltak le a germánok. Constantius mindjárt uralkodása
 5644       I,  VI     |                  években szolgálták a szentsé­geseket, elhalogattak már, vagy
 5645     III,  XXXII  |                heveredett le a lány egy óriás gesztenyefa tövében. - Itt maradunk,
 5646     III,  XXXII  |                  megfeledkeztek magukról az õ gesztenyefái alatt.~- És te mije vagy
 5647       I,  XIV    |                   Ujjongtak, és ruháikat tere­get­ték eléje, pedig ezeket
 5648       I,  IV     |               Hercules nagyapámra mondom, kis gézengúz, hogy engem még a fiús hangoddal
 5649     III,  XXXII  |                       hogy kirázza a belebújt gizgazt, egy erdei egér futott keresztül.
 5650       I,  XVII   |                   piros cipõk után, utálják a gladiátor-játékokat, és az élet értelmét keresik.
 5651       I,  IV     |                         Nem szégyenlesz ilyen gladiátor-kart viselni ehhez a hajadon-ábrázathoz?
 5652      IV,  XXXVI  |            amphitheatrumban dõlt el. Akinek a gladiátorai ügyesebben ölték egymást,
 5653     III,  XXIX   |                       arról, hogy valami nagy gladiátormérkõzésre elmenjen, amit a keresztények
 5654       I,  III    |             megfojtotta.~- És mikor a sarmata gladiátorokkal megrohantatott? - sötétedett
 5655      IV,  XXXVI  |                      azt ígérte, hogy harminc gladiátort léptet fel, köztük Guttát
 5656      IV,  XXXVII |                       mifelénk. A kövér sabin göböly, el ne felejtsd, ez a macellariánknak
 5657      IV,  XXXVII |                     mert én dörgöltem a szíve gödrit szárított szarvasszív porával,
 5658       I,  XI     |                  szívnek megfelelõ helyen kis gödröcskébe fúródott a nyíl hegye, s
 5659       I,  IV     |                       akinek az arca nevetõre gödrösödött. S közben fél kezét lassan
 5660     III,  XXVII  |                kinyújtott jobbjával azt a kis gödröt simo­gatta, amelyet a fiú
 5661     III,  XXVII  |                      alatt szendergő öblöt, a gömbölyű, zöld hegyek koszorújában,
 5662      II,  XXII   |                  tüzet, rendes ember módjára, gömbölyûre dagadt arccal. A láng hamar
 5663       I,  VI     |                       csattanó piros volt, és göndör szakálla fekete. Kerek vadmacska­
 5664       I,  IV     |                       De amint szétnyitotta a göngyöleget, elfacsarodott a szíve.
 5665       I,  XVIII  |                   Most öntudatlan szeméremmel göngyölte vissza azokat a pergamentekercseket,
 5666      IV,  XXXV   |                    második találkozása volt a görbelábúval. Reggel a forumon akart
 5667     III,  XXXIII |                   vállait a fiú. Érezte, hogy görcsös zokogás is rázza. - Kis
 5668       I,  VIII   |                 mintha egy láthatatlan tenyér gördítené maga alatt. Vérszíne aranysárgára
 5669     III,  XXX    |                    eláztatta volna egy befelé gördülõ könnycsepp. - A sírást pedig
 5670      IV,  XXXVI  |            brontefactorok, és nagy kõgolyókat görgettek bronzhengerekben. A mennydörgés
 5671     III,  XXXII  |                    lelke, mint teste a hosszú görnyedezés kínjától.~- Itt vagy, Gránátvirág? -
 5672      IV,  XXXV   |                       szentek serege.~Elõször görnyedve elhallgatott, szinte lélegzetet
 5673       I,  XXI    |               borította el különösen a fényes görög-negyedet. A Paneum, a császári kertek
 5674      IV,  XXXV   |                    mint híres kitharodoszokat Görögországból hívott meg néhány estére
 5675       I,  III    |                      tõle, hogy a patríciusok gõgje s a plebs szemtelensége
 5676      II,  XXV    |                   fiatalt. Titanilla engedett gõgjébõl, s Quintipor több bizalommal
 5677      II,  XXII   |              szembeszögezvén az úrnõ meztelen gõgjével a rabszolgának kérkedõbb,
 5678      IV,  XXXV   |              germán-parókás szenátornéra, aki gõgösen nézett ki a hintó hátsó
 5679       I,  IV     |                 mindnyájan ünnepeket, mulatsá­gokat, néznivalókat vártak tõle.
 5680     III,  XXIX   |                 csináljanak ezekkel a balgata­gokkal. Azt üzentem nekik, hogy
 5681     III,  XXVIII |                    vége lesz, kisfiú, ha mink gon­dolkoz­ni kezdünk egymáson.~
 5682     III,  XXVIII |                        de nem ez volt az, ami gondban tartotta a Constantiusék
 5683       I,  III    |                      s komolyan vett országos gondjaik közt nemigen jutott eszükbe
 5684       I,  X      |                     vállára venni százmilliók gondját-baját. Úgy dolgozott, mint egy
 5685       I,  VII    |                     bízta õket, hogy viseljük gondjukat, s mi megosztjuk velük gyökérkenyerünket,
 5686      II,  XXII   |                      vad örömet érzett azon a gondo­laton, hogy ezt megmondja
 5687       V,  XXXVIII|                   szobájából utánasompolygott gondok. Sõt most már az is eszébe
 5688      II,  XXIII  |                      hozzá­szokik a boldogság gondolatához. Akkor elküldi hozzá a császár
 5689      IV,  XXXIV  |                     reméli, hogy az adoptálás gondolatát õ olthatná bele legtöbb
 5690       I,  VII    |                 kezdett érezni a vérnek még a gondolatától is, a másik patakokban zuhogtatta
 5691       I,  XVIII  |                   mondta volna? Quintipor még gondolatban se jutott el soha odáig,
 5692     III,  XXXII  |                     akkor új mérget facsart a gondolatból. Igen, az õ versérõl csak
 5693     III,  XXXII  |                        s olyankor megállt egy gondolatnyira. Karkinyújtásnyi közelbe
 5694       I,  IX     |                     Sohase támadt eddig ilyen gondolatod.~- Pantaleon azt mondta,
 5695       I,  XIV    |                      hogy caesarját is azok a gondolatok foglalkoztatják, amelyek
 5696       I,  VI     |                    illetve folytatta azokat a gondolatokat, amelyek már séta közben
 5697       I,  XVII   |                       oka, Bionom, hogy ilyen gondolatokkal untatlak téged, aki úgyis
 5698     III,  XXVII  |                boldogan a lány. - De azért ne gondold, hogy a versemet elengedem.
 5699       I,  XVII   |                    szó, hanem gonosztevõkrõl.~Gondolhatod, hogy ezek után inkább a
 5700      IV,  XXXVII |                      Elkergetett.~- Õ?~- Hogy gondolhatsz ilyent? - szikrázott Trulla
 5701     III,  XXIX   |                    minden veszedelem. Hogy is gondolhatta egy pillanatra is azt a
 5702       I,  XV     |                      felhõiben, mint ahogy ti gondoljátok! Kardot emel a jobb kezében,
 5703     III,  XXIX   |                    már végképp nem tudta, mit gondoljon. Nem sikoltotta el magát
 5704     III,  XXXIII |               olvasott.~- Ájtatos és vallásos gondolkodásúak elõtt minden tiszteletre
 5705       V,  XXXVIII|              Ráperdült kis Tit hajára. Minden gondolkozás nélkül felelt.~- Ha fáj,
 5706       I,  III    |                   illendõnek se találta volna gondolkozni azon, amit az elsõ augustus
 5707       I,  XVII   |                osztogat a halandóknak. Nem is gondolnád, hogy ez az öreg bagoly,
 5708       I,  III    |                  ellened vannak fordítva. Nem gondolod-e, hogy mindkettõnknek egy-egy
 5709       I,  XVII   |               céltalan kíván­csiság léhasága. Gondolom, ahogy egy élet munkájával
 5710     III,  XXXII  |                       vagy, de ilyennek mégse gondoltalak volna. Aludj jól, Gránátvirág!~
 5711       I,  XVI    |                       már rég túlesett ezen a gondon. Hitt benne, hogy a kereszt
 5712       V,  XXXIX  |               temetésig rendelkezésre állott. Gondoskodni kellett az udvari gyász
 5713      IV,  XXXIV  |                  caesar?~- Életbiztonságomról gondoskodom. Elrakok mindent a kezed
 5714     III,  XXXII  |                       elég tisztán láthatta a gondtalanul nevetõ kis virágarcot s
 5715      II,  XXIII  |                       volt, a fõpapé komor és gondterhelt. Nem színészkedett, se nem
 5716     III,  XXX    |              Virgilius sírja. A Pausilypon, a Gondûzõ villa, ahol Vedius Pollio
 5717      II,  XXIV   |                     az bizonyos, hogy Isten a Gonosszal is csak a jót munkáltatja,
 5718      II,  XXIII  |                     az asszony. - Õk voltak a gonoszak, én soha nem vétettem nekik.~
 5719      VI,  XL     |                       úgy süt az igaziakra és gonoszakra, a hold csak olyan kellemesen
 5720     III,  XXIX   |                    üde pírját, ahogy ártatlan gonoszkodással mondta, és a hervadt ajkakra
 5721       I,  V      |                       dadusnak? Visszaûzzük a gonoszokat a holdba?~Kitipegett, bronzláncon
 5722       I,  XX     |         Antikrisztusnak hívnak, akiben minden gonoszság egyesül, s úgy mondják,
 5723       I,  XIX    |                   jelenik meg a Krisztus.~- A Gonoszt láttam, a bujtogatót! Azt
 5724       I,  XXI    |                       lázadt föl azok miatt a gonosztettek miatt, amiket az orvos tervezett.
 5725       I,  XVII   |                   valóban nem tudott semmit a gonosztettrõl. S mivel a kegyes férfiú
 5726       I,  XVII   |                keresztényekrõl van szó, hanem gonosztevõkrõl.~Gondolhatod, hogy ezek
 5727       I,  XVII   |                    most már ketten szenvedtek Gorgoniusszal. Nemsokára melléjük került
 5728       I,  XVII   |                      esett, börtönbe vettette Gorgoniust, sõt kínpadra is vonatta,
 5729       V,  XXXVIII|              Pantaleon utóda, nagyon tudós és goromba görög, dél óta már negyedszer
 5730      II,  XXII   |                      nyom, azonban a tirusiak gorombán elűzték őket. Erre a szobor
 5731     III,  XXVII  |                  zafírszemekben olyan riadtsá­got látott, mintha szentségtörésre
 5732      II,  XXV    |                      Galerius jósolta, de egy gót vagy szarmata háborúban
 5733       I,  XVII   |                       el tudtok bánni, mint a gótokkal és sauromatákkal!~Mindjárt
 5734      IV,  XXXV   |                      vitte ronggyal letakart, gõzölgõ áruját; a pajzsokat rázó,
 5735     III,  XXX    |             nyilatkoztatta ki a fiú uralkodói gráciáját.~Kissé hangosabban, mint
 5736      IV,  XXXVI  |               táncolnak elõtte, s Hóráknak és Gráciáknak vetkezett, mosolygó fiatal
 5737       I,  IV     |              megcsippentette a fiú állát.~- A gráciákra, hiszen te lány vagy! Hercules
 5738     III,  XXX    |                  koszorút. Nem is esett egyik gráciára sem, csak a rácsra. Lába
 5739       I,  I      |                amelyet a korábbi századok hol grammatikusnak, hol filozófusnak neveztek.
 5740       I,  VIII   |                      õszben másodszor virágzó gránátalmafához. A virágok dúsak, tömöttek
 5741     III,  XXVIII |                    neki azoknak az antiochiai gránátalmafáknak a termésébõl, amelyeknek
 5742      IV,  XXXIV  |                   lábához rakta, tele virágos gránátgallyakkal; és a lapos onix-csészékben
 5743     III,  XXX    |                       az élet öröme sugárzott Gránátvirágéba, és a lány még sohase találta
 5744     III,  XXIX   |                félteni kellene valakitõl az õ Gránátvirágját! Aki még õelõtte is lesüti
 5745     III,  XXVII  |                  csücsörödött az övé elõtt.~- Gránátvirágom, te sohasem fogsz magadtól
 5746     III,  XXXIII |              megkínálta abból a fügébõl, amit Gránátvirágtól kapott, megsimogatta a bokáját,
 5747       I,  XXI    |                     harminc méter magas vörös gránitoszlop maradt épen, amelyet Pompejus,
 5748       I,  I      |               Magasságod”-nak. De már akinek „gravitas” jár, vagyis „Súlyosságod”,
 5749      IV,  XXXVII |                   csak egyszer hoz ilyent egy griffmadár a hyperboreusok országából,
 5750       I,  XIX    |                 Minálunk készül hozzá a tinta gubacsból, mézgából, szilfium­gyökérbõl
 5751       I,  XIX    |                      arra, hogy pályáját mint gubacstörõ rabszolga kezdte a könyvtárnál.
 5752      II,  XXVI   |                         Nyolc nap óta.~A lány gügyögõen kacagott, s a fiú karja
 5753       I,  VI     |                 tipegõ gyereket vezetne, akit gügyögve tanít járni. A vége mindig
 5754     III,  XXXII  |                 hatotta.~- Kisfiam, kisfiam - günyögött neki, kisimogatta homlokából
 5755       I,  I      |                 árnyékában. Két lándzsás arab guggolva bóbiskolt, ahogy gyermekkorában
 5756      IV,  XXXIV  |                    princeps nem vette észre a gúnyolódást. Nevetve dobta magát végig
 5757       I,  XV     |              szemérmesebbek.~Az arcátlanabbak gúnyolódva rázták a fejüket, és verték
 5758      IV,  XXXVII |                     is mosolygott, egy kicsit gúnyosan.~- Barátunk megmenekült -
 5759       I,  III    |                       s a plebs szemtelensége gúnyverseket firkál szobrai alá, ha kitudódik
 5760     III,  XXX    |                     után.~Quintipor már akkor gurult is lefelé a törmelékes lejtõn.
 5761     III,  XXXII  |                    Diana ezüst keblei csengve gurultak végig az oltár kikoptatott
 5762       I,  VI     |                      ennek az alamuszinak! Jó gusztusod van, fiú. De neked is, amatricula!
 5763      IV,  XXXVI  |                 gladiátort léptet fel, köztük Guttát is, a legnépszerûbb retiariust,
 5764       V,  XXXIX  |                     tovább a caesar. - A nagy gyakorlótéren, Jupiter szobrával szemben
 5765       V,  XXXIX  |                       zöld tükrét s a katonai gyakorlóteret, amelyen már nyüzsögtek
 5766       V,  XXXIX  |              ostiarusok is, a hastatusok is a gyakorlótérre szaladtak, ahol a zajhoz
 5767       I,  X      |                istenek néha irgalmatlansággal gyakorolják a jót. A császár is beismerte
 5768       I,  VI     |              játszótéren, ahol a serdülõ fiúk gyakorolni szokták magukat a testedzésben,
 5769       I,  XXI    |                       kerül, a megkorbácsolás gyalázatától s a kínpadra vonás rettenetességeitõl
 5770      IV,  XXXIV  |                      a hitében. Szégyennek és gyalázatnak mondta, hogy Róma dicsõ
 5771       I,  XIII   |                    gázolok vele, aki részes a gyalázatomban! Constantiuséba, aki a tanácsot
 5772      VI,  XL     |                      bukásuk után is, amelyet gyalázatosnak mondasz, jobban hiszel ezekben
 5773       I,  XXI    |               felségsértést nemcsak szándékos gyalázattétellel, hanem a tisztelet megvonásával
 5774     III,  XXXI   |                   csontjait is megmentették a gyalázattól.~- Elveszett ember vagyok -
 5775       I,  VIII   |                       körülzárva Diocletianus gyaloghintaját és a lovon ülõ Maximianust.
 5776       I,  VII    |                       indult, de erre a másik gyaloghintóból hallatszott sziszegés. Az
 5777     III,  XXXIII |                  estefelé tért haza, akkor is gyaloghintón, s egyenesen Tithez vitette
 5778      IV,  XXXVII |                útiköltséged nincs, ugye?~- Jó gyalogló vagyok, uram. A magam lábán
 5779      IV,  XXXV   |                      hiszi, Quintiport minden gyámkodás és fölügyelet alól föl lehet
 5780      II,  XXIV   |                      tudta értetni, hogy ha a gyámoltalanok és együgyûek botladozását
 5781       I,  XXI    |              miérettünk! Kezdetben a zsidókra gyanakodtak, annál inkább, mert azok
 5782     III,  XXXI   |                      az ilyen helyen szokásos gyanakvással nézegették õket.~A sarokba
 5783     III,  XXVIII |                       rabszolgájában senki se gyanít­hatja a császár fiát, még
 5784      II,  XXII   |                   előkelő úrnak. Azt senki se gyanította, hogy a két fiatalra támaszkodó,
 5785       I,  XXI    |                   augusta áhítattal a tengeri gyantát. - Hát nem látod, mi van
 5786       I,  VI     |                      Késõbb, mikor az orvosok gyanúba vették a démont, megállapodtak
 5787       I,  XVII   |                Lefejeztette ugyan mind a négy gyanúbavettet, de bûnükért nem tette felelõssé
 5788       I,  XXI    |                       se a pap, de õneki az a gyanúja volt, hogy amikor az õ ivadéka
 5789       I,  III    |                   masabbnak vélt az imperator gyanújának felkeltésére. - Szinte félelmetesen
 5790       V,  XXXIX  |                   vallott:~- Nekem rettenetes gyanúm van, uram.~Elmondta, hogy
 5791      VI,  XL     |                    Nekem az istenek már azóta gyanúsak voltak, amióta fiatal koromban
 5792       I,  XVIII  |                  beszélte ezt, mosolyogva, de gyanúsan fénylõ szemmel. Galerius
 5793      IV,  XXXV   |               kapdosás. Mint rhetort senki se gyanúsíthatta meg az istentelenekhez való
 5794       I,  VII    |                 kellett volna vezetni, mint a gyanúsított után legtekintélyesebb tábornoknak.~-
 5795      IV,  XXXV   |               elkeseredésében ezeket is azzal gyanúsította, hogy álmukban bólogatnak.
 5796       I,  XXI    |                 küldött érte Salonába. S hogy gyanút ne fogjon a kertész, kegyelme
 5797       V,  XXXVIII|                   bõgést hallatott, mint az a gyanútlanul legelészõ barom, amit sardicai
 5798       I,  IX     |                    katonaruhájába. Fölvette a gyapjú-sagumot, a bõrsisakot s a mindennapi
 5799      VI,  XL     |                       köpönyegem, amely meleg gyapjúbéllel az öregek egyetlen igaz
 5800       I,  XV     |                   bulla aranyból van. Piszkos gyapjúövébõl elõrántotta otromba faragókését.~-
 5801       I,  VI     |                udvaron, s mivel az anyja, egy gyapjúszövõ özvegye, sirató-asszonyt
 5802      II,  XXIV   |                       és egymás erõsítésére a gyárak negyedében. Azon a napon,
 5803       I,  I      |                  üzletekre, inkább önérzetben gyarapodott, mint földi javakban. A
 5804       I,  IV     |                   caesarok dolga az egész. Õk gyarapszanak egy-két sávval, ha gyõznek,
 5805      II,  XXIII  |                        hogy már néhány állami gyárat is ki kellett üríteni a
 5806       I,  XIX    |                     elõkelõk márványvárosát a gyári negyedtõl és a szegények
 5807      II,  XXII   |                 birtokok nagy részét elvették gyarmataik számára, és adómentességüket
 5808     III,  XXXII  |                       talán még az elsõ görög gyarmatosok építették, mikor a rómaiak
 5809       I,  XVIII  |               bolyongta az óriás várost. Ha a gyárnegyed sikátoraiban pocsolyákat
 5810      II,  XXIV   |                      felvirágoztassa. Pedig a gyáros nem volt keresztény, hanem
 5811     III,  XXXI   |                       nyakukba varrni. Silány gyártású aquileiai üvegvázákat, amelyeket
 5812       V,  XXXIX  |                 Gondoskodni kellett az udvari gyász elrende­léséről s a szertartások
 5813       V,  XXXIX  |                amelyben talán nemcsak az anya gyásza búgott, hanem a feleségé
 5814       V,  XXXIX  |                 méltóságra is, amelynek még a gyászban is meg kell nyilatkozni.
 5815       I,  II     |                    arról van szó, hogy milyen gyászbeszédet mondhatott volna Nagy Sándor
 5816       I,  VI     |                   jajveszékelte el a szokásos gyászdalokat, közben az istenek minden
 5817      VI,  XL     |            válogatottjai vállukon vitték ki a gyásznyoszolyát a Via Sacrán a Mars-mezõre,
 5818       V,  XXXIX  |                 apának joga van gyermekét úgy gyászolni meg, ahogy akarja.~- De
 5819       I,  VI     |                  Démétér csak õsztõl tavaszig gyászolta Perszephonét. Neked, anyám,
 5820     III,  XXX    |                     kézzel siratta elvesztett gyémántját. Quintipor erre nekiajándékozta
 5821       I,  XVII   |               megmenteni a tömlöctõl, amely e gyenge és beteges öregnek halálát
 5822       I,  VII    |                    azt, szentséges úr, hogy a gyerekeimet is elfelezik velem, mint
 5823       I,  III    |                     anya, és nagyon szereti a gyerekeit. De én nem az õ gyereke
 5824     III,  XXXI   |                   fickó volt, ámbár még egész gyerekember. Egy szisszenésit nem hallották,
 5825       I,  VI     |                    kicsit elhallgatott, aztán gyerekesen lepittyesztett szájjal kérdezte:~-
 5826     III,  XXVIII |                      a ruhád, Gránátvirág. Ne gyerekeskedj, mert mindjárt behívom Trullát,
 5827      II,  XXVI   |                     igyekezett kimagyarázni a gyerekességét. - Sohase láttam még ilyen
 5828       I,  XX     |               szeretet gyámol­talan, csüggedt gyerekké tette az öregembert, akinél
 5829       I,  X      |              kicsorduló és gyorsan fölszáradó gyerekkönnyek édessége. Ó, sokat fel kellett
 5830       I,  I      |                    aranypénzt, amely már az õ gyerekkorában kiveszett a forgalomból.
 5831      IV,  XXXV   |                      nem tudott elszakadni. A gyerekkori barátság kötelékeit nem
 5832     III,  XXXI   |             ajtósaroknak is volt istene az én gyerekkoromban? Cardo volt a neve. A küszöbé
 5833       I,  IV     |                     nyakláncos fiatalember is gyerekmódra hadonászott.~- Látsz, látsz!
 5834       I,  XXI    |                    fecseghetett neki a talált gyerekrõl, akit a császár rábízott.~
 5835     III,  XXVII  |                      is nevette magát ezért a gyerekségért. De azért néhányszor elmondta
 5836       I,  IX     |                    hívják õket, hazaszállnak. Gyereksírást akarsz egész éjszaka a vánkosodon?~-
 5837     III,  XXVII  |             Gránátvirágnak, hanem a rózsaszín gyerekszája mozgását is látta, s tüzelő
 5838       I,  XIII   |                       A szeme is olyan tiszta gyerekszem. Megint elõvette a tükrét,
 5839       I,  III    |                     rég elmoshatta szívében a gyerekszív pillangószárnyú emlékeit.~
 5840       I,  VI     |                      elé. Majd halkan dalolni gyermekaltatókat, boldog fiatal anyák hangján,
 5841     III,  XXX    |                    csúnyán! Lehet, hogy már a gyermekcipõmben is te eléd totyogtam. Ne
 5842      IV,  XXXV   |                 Benoninak, vagyis a „fájdalom gyermeké”-nek õ nevezte el magát,
 5843     III,  XXXII  |                     Tit! - hívogatta életre a gyermekébresztgetés cirógató hangján.~A lány
 5844      IV,  XXXIV  |                       hogy ki lesz akkor a te gyermeked apja?~Maxentius néhányszor
 5845      II,  XXII   |                       nem szenvedett annyit a gyermekéért, mint õ. De honnan ez a
 5846       I,  XIV    |                       anyát hozzászelídítette gyermekéhez. Egy pillanat alatt erõt
 5847      II,  XXII   |                   akkorára.~- Indulnunk kell, gyermekeim - ölelte meg mind a kettõjüket
 5848      II,  XXIV   |                   térnek cselekedeteikbõl, és gyermekeit megölöm halállal, és megtudják
 5849     III,  XXXII  |                    Niobénak meg kellett halni gyermekeivel, se a föld nem nyílt meg,
 5850       I,  XX     |                   békét. A családban, ahová a gyermekeken és asszonyokon keresztül
 5851     III,  XXIX   |           asszonyokkal, vadállatok elé dobott gyermekekkel. Az Alpesektõl idáig keresztek
 5852       V,  XXXIX  |                     ellen. Az apának joga van gyermekét úgy gyászolni meg, ahogy
 5853     III,  XXIX   |                       asszony volt, akit négy gyermekével ítéltek máglyahalálra, mert
 5854       I,  XXI    |                     hosszú útjáról hazatérve, gyermekfej nagyságú borostyánkövet
 5855     III,  XXXI   |                   ennyi szelídség, tisztaság, gyermeki ártatlanság - gondolta Quintipor.
 5856       V,  XXXVIII|                      akik Thanatoszt mosolygó gyermekifjúnak ábrázolták, amint mákfejjel
 5857       I,  XVIII  |                    katonai táborokban töltött gyermekkoráról, Romula nagyanyjáról és
 5858       I,  XVI    |                  embere felé. Sokan hallották gyermekkorukban, hogy apáik és nagyapáik
 5859       I,  X      |                       mondtam, uram. Az nem a gyermekre vonatkozott, csak miránk
 5860       I,  X      |                     ugrott fel a császár -, a gyermekrõl beszélj!~- Mindent elmondtam,
 5861     III,  XXXI   |               combjára kötve megkönnyítette a gyermekszülést. Félelem ellen a rezgõ nyárfa
 5862     III,  XXXII  |                  másik magától elõtipegett. - Gyertek utánam.~Visszamentek a templomba.
 5863       I,  XVII   |                      mindenki biztosra veszi.~Gyertyáim majdnem megemésztették már
 5864      II,  XXIV   |                asszony és a hat férfi elfújta gyertyáját.~Diocletianus császár feleségét,
 5865      II,  XXIV   |                      kezükben mindannyian égõ gyertyával. Minden hang elhalt, amikor
 5866     III,  XXXIII |                 Szerzett valahonnan szárított gyíkot, és azt Aesculapius templomának
 5867     III,  XXXIII |                      ellen kellett viselni. A gyíkport nyers tojásba keverve nyelette
 5868      IV,  XXXVII |                       férjhez mentél?~A dajka gyíkszemében méltatlankodás látszott.~-
 5869       I,  I      |                       a lázadó várost, szabad gyilkolást enged a katonáknak, addig,
 5870       I,  IX     |                      nyíltan szoktak császárt gyilkolni, a finom, csiszolt udvari
 5871      VI,  XL     |                  napot, aki bosszút áll atyja gyilkosán, a sötétségen, s mire neki
 5872       I,  XXI    |                       hívattam.~- Azért, hogy gyilkosod legyen? Hogy kiirtson minden
 5873      II,  XXII   |                    ugyanaz a keresztény akart gyilkosuk lenni, aki megmentette õket.
 5874       I,  XII    |                     XII.~Valeriát a császárné gynaeceumáig kísérték Constantiusék.
 5875       I,  IX     |                      is belõled.~A császárt a gynaeceumban találták. Nem ment Maximianusék
 5876     III,  XXVIII |                    amelyiknek a szívben van a gyökere. De ha az arcának nem tudott
 5877     III,  XXXI   |                  Félelem ellen a rezgõ nyárfa gyökerébõl faragott nyulacskát kellett
 5878      II,  XXII   |                folydogált, amelyben egy pálma gyökerei fürdöttek. A császár a lányra
 5879      II,  XXVI   |                  árulják Boldog-Arábia szagos gyökereit és szárított bogyóit.~Az
 5880       I,  II     |                         Azokra gondolsz, akik gyökéren élnek, amelyeket körmükkel
 5881       I,  VII    |              gondjukat, s mi megosztjuk velük gyökérkenyerünket, hogy Isten részeltessen
 5882       I,  XII    |                       fiamat?~A hangban annyi gyöngédség volt, hogy a lány át merte
 5883      II,  XXIII  |                megöregedett. Már nem a minden gyöngédségét egy seb gyógyítására összetakarító
 5884      II,  XXIV   |                   diadalmas hadvezér, aggkori gyöngeség­nél egyebet nem lehet látni.
 5885      II,  XXIV   |           választottál nekünk az asszonyi nem gyöngeségébõl, és elvetted a mi oltalmazónkat
 5886      II,  XXIV   |                    vigasztalásában; az emberi gyöngeségekkel számot vetõ okosság az ellenállás
 5887      II,  XXV    |                      a szeme, mikor az aggkor gyöngeségének kapkodását látta a császár
 5888       I,  VIII   |                    jeleit mutatták az aggkori gyöngeségnek.~Hamarosan kiderült, hogy
 5889       I,  XXI    |                    meg­szabadult minden földi gyöngeségtõl.~- Hogy én ki vagyok? Az
 5890       I,  XX     |              bizakodva az õ erejükben és a mi gyöngeségünkben. Ezek felett a csontok felett
 5891       I,  X      |                habozott.~- A Venus erõsít is, gyöngít is. Most jelentkezett, még
 5892       I,  III    |              hadseregre támaszkodik. Hatalmát gyöngíteni kellett, mielõtt kísérletet
 5893       I,  X      |                      Jupiterrel. Erõsíti vagy gyöngíti?~A matematikus habozott.~-
 5894      II,  XXVI   |            garmadákban hevertek a Perzsa-öböl gyöngyei, India drágakövei és bisszusz-göngyölegei,
 5895      II,  XXVI   |                     aranypor, elefántcsont és gyöngyház a trogloditák országából.
 5896       I,  XVIII  |                       a pálmák, a sirályok, a gyöngyházszínû tenger megborzongásai voltak
 5897       I,  III    |                      bíbor baldachinum alatt, gyöngyök és drágakövek szikráiban
 5898       I,  III    |                tetõtõl talpig drágakövekbe és gyöngyökbe öltözve. Uralma elvi zsarnokság
 5899       I,  V      |                  Fején ezüst turbán, nyakában gyöngyökbõl és aranygolyócskákból fûzött
 5900       I,  XIV    |                       sestertius ment ki csak gyöngyökért, szájpirosítóért és bíbor
 5901      IV,  XXXVI  |                     le homlokáról a szüntelen gyöngyözõ verejtéket. Egy másik szolga,
 5902     III,  XXVII  |                 pergette a szavak szakadatlan gyöngysorát.~A kis száj egyszerre ott
 5903     III,  XXXII  |                       hosszú, fekete nyaklánc gyöngyszemei.~- Már közeledünk Bajaehoz,
 5904       I,  III    |             borostyántermõ Északi-tengertõl a gyöngytermõ Vörös-tengerig ért.~Azon
 5905     III,  XXXI   |                    valamelyik villa szökevény gyöngytyúkjai csipdesték. Senki se zavarta
 5906      IV,  XXXVII |                    hogy mûvelt ízlésû emberek gyönyörködjenek benne. Egyszer a postaigazgató
 5907       I,  XVI    |                    hurcoltassék, és ott a nép gyönyörködtetésére vadállatok elé vettessék.~-
 5908      II,  XXII   |                 legalább értelme sugárzásával gyönyörködtette. A nílusi úton még csak
 5909      II,  XXIV   |                      igaz Isten lehet az, aki gyönyörré tudja tenni a halál borzalmát
 5910     III,  XXVIII |              dicsekedett. - Melyiken kezdjem, gyönyörûségeim?~- Egyikünkön se, anyó.
 5911       I,  V      |                       Megint rajtad a rontás, gyönyörûségem? Hát nem felelsz az öreg
 5912       I,  VII    |                     dûen, dicsekedõen, a maga gyönyörûségére, mint egy régi vadászkalandot,
 5913       I,  XVII   |                      mi császárunké, és nekem gyönyörûségessé is teszi az, hogy ezt a
 5914     III,  XXX    |                      a szeme, s a lány mindig gyönyörûséggel csókolta föl a könnyeket,
 5915       I,  XVIII  |                      érezte, meg kell halni a gyönyörûségtõl, ahogy a karcsú ujjak végigfutottak
 5916      IV,  XXXIV  |                       hozzád, hogy te is vele gyötörj! Éppen te!~- De hiszen te
 5917      VI,  XL     |                     világon. És tanúja voltam gyötrõdéseinek és önmarcangolásainak, én
 5918     III,  XXXI   |                   volt, aki azonban az orvosi gyógyfüveken kívül varázsszerekkel is
 5919       I,  VI     |                      sírt fel.~- Hát engem ki gyógyít meg? Melyik isten?~- Az,
 5920       I,  XX     |                  nekem egy szóval meg lehetne gyógyítanom, de nem merem, Bion, nem
 5921      II,  XXIII  |                   minden gyöngédségét egy seb gyógyítására összetakarító férfi állt
 5922       I,  VI     |                  igazság útjára. Már sok évig gyógyítgatta Antiochia gazdag betegeit,
 5923      IV,  XXXV   |                  hittem, hivatalos lapot csak gyógyíthatatlan betegek olvasnak, akik halálukat
 5924       I,  III    |                        hogy egy orvos meg nem gyógyíthatja. Nekem segítõ kéz kell,
 5925       I,  VIII   |                   hogy Pantaleon kuruzslással gyógyítja a császárnét. Annak mindenki
 5926       I,  VI     |                     maga természetesen ingyen gyógyított. Mégpedig olyformán, hogy
 5927       I,  VIII   |                     az õ külön istene nevében gyógyítsa a szegényeket, akik úgyis
 5928     III,  XXIX   |               hozzájuk. Arra kérte õket, hogy gyógyítsák meg a beteg fiát.~- Látod? -
 5929     III,  XXVII  |                   inkább megbetegedésre, mint gyógyulásra felkészülve jöttek ide.
 5930       I,  VI     |                   csak gazdag betegek, mert a gyógyulást keresõnek bent kellett hálni
 5931       I,  X      |                      az oltárra rejtett fehér gyolccsal, és jobb karját felemelve
 5932     III,  XXXI   |                  férfi lépett be rajta. Rövid gyolcs tunikájához, amely térden
 5933     III,  XXXI   |                       De már mondom, inkább a gyomor korogjon, mint a nyak szakadjon.
 5934     III,  XXX    |                   hogy az én rangom­belinek a gyomra számára csak a dupla ezüst
 5935       I,  XX     |              kovácsolja a villámokat az Aetna gyomrában?~Fényes dél volt, a kapzsi
 5936      IV,  XXXIV  |                      beteg, de sok baja van a gyomrával, és nem tud aludni. Lehet,
 5937      IV,  XXXVI  |                       nyugtatta magát Bion. - Gyorsabban jár, mint én, az õ lábszárcsontjaiban
 5938     III,  XXXIII |                       Titet, amelyet Galerius gyorsfutárja hozott Sirmiumból. Ugyan
 5939       V,  XXXIX  |                    útbaesõ kikötõben császári gyorsfutárok álltak készenlétben, hogy
 5940       I,  XIV    |                       Ezért volt, hogy csak a gyorsíró notariusok kaptak széket
 5941       I,  VII    |                               VII.~A császári gyorsposta Nikomédiából Antiochiába
 5942      II,  XXIV   |                   vele leszek és õ énvelem. A gyõzedelmesnek megadom, hogy együtt ül
 5943       I,  XIII   |                      hadaival a sivatagnak. A gyõzelem biztos is lett volna, diadalhoz
 5944      IV,  XXXV   |                pillanatnyi kétsége sem volt a gyõzelemben. Hamar rájött azonban arra,
 5945      II,  XXIII  |                biztosra a halhatatlan istenek gyõzelmét. Hogyan teljesedne a jóslat,
 5946      II,  XXIV   |                  mikorra Krisztus megteríti a gyõzelmi lakoma asztalát.~Isten kegyelmén
 5947      IV,  XXXV   |           megszüntetésével lehetetlenné tegye gyõzelmünket.~Biont a dolog maga nem
 5948       I,  XIX    |                    Bámulatos, hogy még mindig gyõzik tüdõvel. Mondhatom nektek,
 5949       I,  IV     |               gyarapszanak egy-két sávval, ha gyõznek, õk kisebbednek, ha vesztenek.~
 5950       I,  XXI    |                     istentelennel, hogy magad gyõzõdhess meg az igazságról. Velem
 5951       I,  XXI    |                  másrészt mert meg akart róla gyõzõdni, hogy Constantius fia, akit
 5952       I,  XVI    |                     nyugta addig, míg meg nem gyõzõdött róla, hogy nincs sehol,
 5953      IV,  XXXV   |                   most hallott, meg volt róla gyõzõdve, hogy nagy örömet szerez
 5954       V,  XXXIX  |               megrendülését. A császárné, aki győzte lelkierővel egészen a halott
 5955      II,  XXIV   |                trónusomon, mint amiképp én is gyõztem, és ülök az atyámmal az
 5956       I,  XVI    |                       Ammoniust, kövesse õt a gyülekezetbe. Úgyis õsi szokás volt,
 5957       I,  XVI    |           lágytojás-keresztények elmaradtak a gyülekezetbõl. Mnester sokat látta reggeli
 5958       I,  XVI    |                       is mindig felkeresték a gyülekezeteket, s kicserélték velük a vigasztalás
 5959      II,  XXIV   |                 hallgassa, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.~Letörölve a fölindulástól
 5960       I,  XVI    |                      felé keresztet szabott a gyülekezetre. Mindenki megfélemülve hallgatott,
 5961     III,  XXXI   |                      imádkozni meg énekelni a gyülekezettel. No, köszöntsük Bacchust,
 5962      II,  XXIV   |                      búcsúzott az alexandriai gyülekezettõl, amelynek még csak negyedik
 5963       I,  XIV    |                   templomuk, de hogy mennyien gyülekeznek abba, azzal eddig nem gondolt
 5964     III,  XXX    |                      a gyomrát valami éretlen gyümölccsel, ijedten szalajtott orvosért,
 5965       I,  IX     |            étvágygerjesztõktõl a tésztákig és gyümölcsökig, de úgy látszott, még nem
 5966       I,  X      |                   áldozni a jóslatért; de sok gyümölcsöt is hozott! Alapja lett a
 5967     III,  XXXI   |                     bõrkarimájú vászonkalapot gyürkélt, amilyent a halászok szoktak
 5968       I,  XX     |                    hogy nagyon hamar meg kell gyújtanod alattam a consecratiós máglyát?~
 5969       I,  XVIII  |                      ken a gadarai Meleagrosz gyûjtötte össze a régi görög költõk
 5970       I,  III    |                   Hispaniában a hegyi törzsek gyújtogatnak, s a gótok lándzsái, miután
 5971      II,  XXII   |               villámmal nem sújtotta híveinek gyújtogató kezét - akkor õ nem lett
 5972       I,  III    |                       arcát a harag pirossága gyújtotta ki, lehûtötte õket.~- Galerius
 5973       I,  XXI    |                    beismerte, hanem személyes gyûlöletbõl is.~A presbiternek volt
 5974      IV,  XXXVII |                   gúnyolódásainak és a zsidók gyûlöletének. Se azok, se ezek nem tudták
 5975      II,  XXII   |                      és már nem találta olyan gyûlöletesnek. Mért is volna az? Mert
 5976      II,  XXIII  |              bálványaiddal, az egy igaz Isten gyûlöletével!~Szó szót ért, míg a szavakból
 5977       I,  XIII   |                     szenved. Így csak magáért gyûlölhet az ember, nem olyan távoli
 5978       I,  IX     |                      gyûlölködnek. Egymást is gyûlölik, meg az embereket is, akik
 5979      IV,  XXXIV  |               Gyûlölöd a császárt? Mindnyájan gyûlölitek?~- Egyikünk se gyûlöli. -
 5980       I,  IX     |                   volna. Hiszen az istenek is gyûlölködnek. Egymást is gyûlölik, meg
 5981       I,  IX     |                     vette a szenvedõ arcot.~- Gyûlölködsz? - mosolygott rá. - Mit
 5982       I,  XIV    |                     jobban a halandók, ha nem gyûlölnék egymást, és nem jelentené-e
 5983      II,  XXII   |                     többi isteneket halálosan gyûlölõ, telhetetlen és féltékeny
 5984       I,  XIV    |                   istenek azt is tudják, hogy gyûlölõik babonás jeleket viselnek
 5985       I,  XIV    |                      szükség van-e arra, hogy gyûlölség is legyen az emberek között?
 5986       I,  X      |                    kövérednek meg. A papok is gyûlölték õt, de nem tehettek ellene
 5987      II,  XXIII  |                       fiad!~A császár vörösre gyúlt arccal lihegett. Még nem
 5988      IV,  XXXVII |                       beesett arcán lázrózsák gyúltak ki. Számolt az ujjain.~-
 5989       V,  XXXVIII|                      itt ni, még össze is van gyûrõdve. Kértem tõle fügét, de nem
 5990     III,  XXXI   |                     aszfaltból viperaméreggel gyúrt, fekete kréta, amit leginkább
 5991       I,  XV     |                   búzájából százezrek számára gyúrták meg a hazugság kenyerét.~
 5992     III,  XXXII  |                     fecskék szokták.~- Fekete gyûrûbe fogtak be bennünket! - állt
 5993       I,  VII    |                 arcokról sugárzott.~A hódolók gyûrûje azonban hirtelen kettévált.
 5994       I,  VII    |              hallatszott sziszegés. Az özvegy gyûrûs, karpereces fehér karja
 5995       I,  XXI    |                    nem húzza le ujjáról azt a gyûrût, amelynek kövébe a császár
 5996       I,  V      |                       a szája keskeny, remegõ gyûrûvé nyílt.~- Nobilissima - szólította
 5997     III,  XXXIII |                       rangot a trabeával és a gyûrûvel. Most már mindenki elõtt
 5998       I,  IV     |                Megtörölte a nyakát, s csomóba gyûrve a selymet, arcába dobta
 5999     III,  XXXI   |                     Megmondom úgy, ahogy van. Ha-zu-dott! Szent asszony volt az mind,
 6000       I,  XIV    |                     kicsordult szája szélén a hab.~- Morbus sacer - borzongott
 6001     III,  XXXII  |                    tisztulni kezdett. A harag habja nem kavargott rajta, nem
 6002      IV,  XXXVI  |                      született volna a tenger habjaiból, és még nem ért volna rá
 6003       I,  XVI    |                 szélén, és úsznak az Orontész habjain. Ami útjába esett, fölszedte,
 6004     III,  XXXIII |                   kertjébõl dobáltak partra a habok a nagy viharban. Vérbélû
 6005       V,  XXXIX  |                     nagyobb volt a maga belsõ háborgása, semhogy hallotta volna
 6006       V,  XXXIX  |                   hogy semmi állami üggyel ne háborgassák, ez hozta be neki az ételt,
 6007       I,  VII    |                   volt meg. Évszázados polgár­háborúkkal, proskripciókkal, uralkodók
 6008       I,  X      |                    ügyesebben írna eposzt egy háborúról, mint amilyen ügyesen vezetne
 6009       I,  III    |                     Diocletianus már a perzsa háborúskodás alatt észrevett. A carrhaei
 6010       I,  XXI    |              keresztények!~Nem lehetett többé habozni. Nemcsak a nép lecsendesítésére,
 6011       I,  X      |                  önuralmát. A császár kezdett habozó lenni.~- Tudsz te titkot
 6012       I,  XVIII  |                      tudós rabszolgák ásítozó hada várakozott a látogatókra.
 6013       I,  III    |                     Nemcsak az ellencsászárok hadai állhatták útját, hanem a
 6014       I,  XIII   |                     más­nap reggel nekivágott hadaival a sivatagnak. A gyõzelem
 6015       I,  V      |                       szólalni, a lány tovább hadart.~- Már helytartó volt, hol
 6016      IV,  XXXIV  |                     Megértesz engem, istennõ?~Hadarva beszélt, hogy minél elõbb
 6017      II,  XXII   |                      neki, hogy indítsa meg a hadat az emberi gyûlöletet eltiltó,
 6018       I,  XIV    |                bélnézõk, s ha úton volt, vagy hadban járt, a madárjósok által
 6019       I,  XIV    |                      sem üti meg, a birodalom hadereje túlnyomó részben barbár
 6020       I,  XIII   |                Constantius kevesellte a római haderõt, s azt tanácsolta Galeriusnak,
 6021       I,  I      |                       notarius ugyan nem volt hadiember, de szeretett biztonságban
 6022       I,  VII    |                      holott azokat beváltja a hadikincstár. Maximianus hitte is, nem
 6023       I,  VIII   |                   ügyeire születik a világra. Hadikürt nem hangzik többé, a fegyveresek
 6024       I,  VII    |                 vizsgálatot rendeltek el, s a haditörvényszék Chalcedonnál az egész hadsereg
 6025       I,  I      |                    adott ki, hogy ha bárhol a hadizsákmányba könyvek is kerülnek, azokat