Rész, Fejezet

 6026       I,  I      |                      került oda. Az egyiptomi hadjáratban. Alexandria ostrománál vonta
 6027     III,  XXX    |                 kötött kosarába, és szaladt a Hadrianus-romokhoz. Biztosra vette, hogy ha
 6028       I,  XXI    |                   vezetését Galeriusra bízta. Hadsegédekül Maxentiust és Constantinust
 6029       I,  XIV    |                      barbár fiatalság a római hadseregbe tódulni. Ebben a császár
 6030      IV,  XXXV   |                      alatt álló démonok egész hadserege, akikkel külön meg kell
 6031       I,  VIII   |                       többé fegyvert, s nem a hadseregért fognak aratni; a bikák az
 6032       I,  III    |                       és augurok, akik minden hadsereggel vele jártak, rossz ómeneket
 6033       I,  XIII   |                       a háború, neki a perzsa hadszíntér jutott. Saporral állt szemben,
 6034       V,  XXXIX  |                 kijelentésben, a szent palota hadszíntérré változott, amelyen a legelkeseredettebb
 6035       I,  XIV    |                     és hallgatott. Ellenben a hadügyi miniszter felszólalt. Bántotta,
 6036       I,  XIV    |                       a szent consistorium.~A hadügyminiszter nagy elégtétellel nézett
 6037       I,  III    |         veszedelmesnek Diocletianus, mint egy hadvezért, aki diadalmas hadseregre
 6038       I,  X      |                     Marsot kellett uralnom, a hadvezetõt.~Végül megkérdezte a császár
 6039      II,  XXIII  |                      úgyhogy - a császár jóvá­hagyá­sával - engedélyt is adott
 6040      IV,  XXXVII |                      mind a kettõ. Ejnye, hol hagyhatta el õket? El akart indulni
 6041       I,  III    |           választották el, s hosszú idõre nem hagyhatták gazda nélkül országaikat.
 6042     III,  XXVII  |                      amikor elmegy innét, nem hagyja-e itt melléknevét. Aztán Anchusáról
 6043     III,  XXXII  |                      könnyezve tekintem, ~Itt hagylak. Mosolyogj ezután a szûz
 6044      IV,  XXXVII |                      annak van valami tengeri hagymája, amelyik minden köhögést
 6045      IV,  XXXVII |                  olyankor kiejti a szájából a hagymát. No ez az, no, ebben a kendõben.
 6046      IV,  XXXVII |                   felelt.~- Ha különben békét hagyna...~- Békédet hagyja - mosolygott
 6047       V,  XXXVIII|                      halmaza, amelyek hézagot hagynak maguk közt, és az egészség
 6048       I,  XV     |                     Mit szólnál hozzá, ha itt hagynálak, és beszegõdnék hozzá fauninasnak?~-
 6049     III,  XXX    |                     világon, csak a vércséket hagynám meg, mert azok mindig a
 6050       I,  XV     |                     történetét mindig ki kell hagynom az evangeliumból.~Titanilla
 6051       I,  VI     |                   húzott ki belõle.~- Ezt itt hagyom nektek, hogy vigyázzon rátok,
 6052      IV,  XXXVII |                  Subliciuson, amelyet a szent hagyományok szerint még javítani se
 6053      II,  XXII   |                   császár, tisztelvén a szent hagyományokat, egy ujjal se érintette
 6054       I,  VIII   |                       két kezét, mûvészetének hagyományos törvényei szerint. Ezzel
 6055      IV,  XXXVII |                      meg elõbb, Trullám, mért hagytad el a nobilissimát.~A dajkának
 6056     III,  XXVIII |                    rendetlenségben! Szanaszét hagytunk mindent, ahogy öltözködtünk!~
 6057       I,  VIII   |              körülzárták, csak akkora nyílást hagyva, amelyen egy-egy meglódult
 6058       I,  IV     |                gladiátor-kart viselni ehhez a hajadon-ábrázathoz? Vagy az antiochiai ambubáják
 6059      IV,  XXXVI  |               emlékezett rám, az összekuszált hajadtól a remegõ lábad sarkáig,
 6060     III,  XXVIII |                  arról az örömrõl, hogy a fia hajához értethesse a kezét? Azoktól
 6061      IV,  XXXVI  |                 szemébõl, míg te simogattad a hajam az õ kezével, míg a te térdeid
 6062      IV,  XXXIV  |                     jobban Titanillához? Ha a hajamba tûzöm az ibolyát, vagy ha
 6063      IV,  XXXVI  |                     rá volt írva, hogy minden hajaszála külön-külön fél a pokoltól.~-
 6064       I,  VI     |                    végzõdött kínos, kiabálós, hajat tépõ és arcot összemarcangoló
 6065       V,  XXXIX  |              térdeltette, aki kuszált, szürke hajával, gyûrött ruhájában, nyûtt
 6066       I,  IX     |                     térdre. A császár a szõke hajba mélyesztette a kezét.~-
 6067      IV,  XXXVII |                    kancsal szemben és a vörös hajban, öt év múlva, mikor meghalt,
 6068      II,  XXII   |                  rátalálunk az útra.~Az egyik hajcsár tudott egy utat, amely emberlakta
 6069       I,  XIX    |              illatszergyárakból tereltek haza hajcsárok az ergastulumokba. A bõrgyáriakat
 6070      IV,  XXXIV  |                 vértõl összetapasztott, szõke hajcsomót húzott ki alóla.~- Derék
 6071     III,  XXIX   |    belladonna-cseppentõvel, az agyába sütni a hajgöndörítõ vasat, és gonosz vén szívébe
 6072       I,  XIX    |                       zsidót, esetleg a tûzbe hajigálják õket, s egy-két hétig békesség
 6073     III,  XXXIII |                       és megígérte, hogy azon hajítja be a princepset a sütõkemencébe,
 6074       I,  VIII   |                      a védelemre. A kaledonok hajítódárdája, a dákok kardja csakúgy
 6075     III,  XXXI   |                      Az övfelkötésé Cinxia, a hajkenésé Unxia. Én még azt is tudom,
 6076      IV,  XXXVI  |                       idegen lány mozgásában, hajladozásában, szeme vágásában, feje vetésében,
 6077      IV,  XXXVI  |                       a kereszt elõtt kezdett hajladozni, hátulsó felét fordítván
 6078      II,  XXIII  |                     az asszonyi nádszál merre hajlik. Tudta, hogy felesége húz
 6079      IV,  XXXVII |                  görög, s kelet felé fordulva hajlongani és mormogni kezdett.~A szíriai
 6080      IV,  XXXVI  |                      színfalak mögül, és mély hajlongások közt kérte a közönség elnézését.
 6081       I,  X      |                     világ a te szobád, uram - hajlongott a matematikus -, és ha te
 6082      IV,  XXXVI  |                     vagdostak hozzá, ezt mind hajlongva állta. Mikor azonban a galeriákról
 6083       I,  VII    |                 extázisba szédítette a föléje hajlót, oda csak ügyes papok kellettek,
 6084     III,  XXXIII |                      S Gránátvirág azóta ~Nem hajnal harmatában, ~Saját könnyében
 6085       I,  I      |                   világrész vagy a nap, hold, hajnalcsillag és esthajnali csillag vagy
 6086     III,  XXIX   |                kapkodta magára ruháit. Inkább hajnali, mint éjjeli alvó volt,
 6087       I,  XII    |                       Anyám már Apatéban van. Hajnalra mi is ott leszünk.~A fehér
 6088     III,  XXVIII |               észrevehetné. Igaz, hogy minden hajnalt ott sírdogált végig a küszöbe
 6089       I,  III    |                   Mire a lovakat kivezették a hajóból, akkorára csõdület vette
 6090       V,  XXXIX  |                Nevedben már parancsot küldtem hajód vezetõjének. Ruháidat is
 6091      II,  XXIII  |                  küldött mentõhajónak. Se egy hajóinast az emberekbõl, se egy zsineget
 6092     III,  XXVIII |                       lánya. Maxentius hozza, hajójuk már a görög tengeren jár.~
 6093      VI,  XL     |                    vizek csak úgy ringatják a hajókat, a violák és a rózsák csak
 6094       V,  XXXIX  |              tengerben eléje szaladván a várt hajónak. Érezte, hogy ha mindent
 6095     III,  XXIX   |                      caesar?~- Délben indul a hajónk, augusta.~- Veletek megyek.
 6096      IV,  XXXVII |                        amely a földbe leásott hajórostrumra volt kötve.~- A tied, Benoni? -
 6097       I,  XVIII  |                      rabszolgákhoz, az úton a hajóskapitányhoz s itt Alexandriában az öreg
 6098      II,  XXII   |                  csodálkozhat azon se õ, se a hajósnép, se az egy-két kísérõül
 6099     III,  XXXI   |                    elébb - nézett szigorúan a hajósra. - Kifélék azok? Különöseket
 6100     III,  XXXI   |                   etettek a vagyonodból. Mint hajótörött koldultam Rómában, meghallottam,
 6101     III,  XXIX   |                      az útra. Egy óra múlva a hajótokon leszek.~Hívatta Quintiport,
 6102       I,  XXI    |                    neki, hogy tegyen hosszabb hajóutat a Níluson. Maga a császárné
 6103      IV,  XXXVII |                   megveszed, s a legközelebbi hajóval indultok.~Benoni beesett
 6104       I,  I      |                   augustust a madárfejnek egy hajszállal kevésbé mély meghajtása
 6105     III,  XXVIII |               diadalmasan állta a próbát, egy hajszálnyit se engedett abból, amire
 6106     III,  XXVII  |                      sokáig, mert pillangókat hajszolt. Sok szaladgálásba került,
 6107       I,  IX     |                     az augustának kell térdet hajtanod.~Csókra nyújtotta neki a
 6108     III,  XXX    |                     congius bort megiszik egy hajtásra.~- Honnan ismered? - a fiú
 6109       I,  I      |                Jupiter kigondol, azt Hercules hajtja végre.~A második augustust
 6110      IV,  XXXV   |                   birodalom hajóját.~- Kész - hajtogatta össze a levelet, és rámosolygott
 6111       I,  VI     |                       Nem haragszol, hogy nem hajtom meg a térdemet, de aztán
 6112      IV,  XXXV   |                 amelyeket õrültségeid jármába hajtottál? Új Romulusnak kell jönni,
 6113      II,  XXII   |                teljesítése. A magister térdet hajtva tette meg, amire felszólították,
 6114       I,  XV     |                      azért, hogy levághassa a hajukat. Mindenki püspökhajat akart
 6115      IV,  XXXVII |                     mivel kancsalnak és vörös­hajúnak született, arra sem volt
 6116      VI,  XL     |                       orvul megtámadva vérébe hal az ég alján, mindig jó reménységben
 6117     III,  XXX    |                      a lábát. - Kár. Várjunk. Hála az isteneknek, a jobb lábam
 6118      II,  XXIII  |                     engesztelõ és minden este hálaadó áldozatot fogok nekik bemutatni.~-
 6119       I,  XVII   |                      az isteneknek bemutatott hálaáldozati állatok beleibõl. Villám
 6120     III,  XXXII  |                    csak basiumot kapsz. Ezt a hálacsókot már akkor neked szántam,
 6121      IV,  XXXV   |                  nyárssal ösztökélte gyorsabb haladásra az óriás termetû lecticariusokat.
 6122       I,  I      |            megszólításokat; lelkükre kötvén a haladni akaróknak, hogy mindig inkább
 6123      II,  XXIII  |                        amelyen együtt kellett haladniok.~- Ne sírj, anyácska, majd
 6124       I,  XX     |                     halhatatlan isteneket meg­haladó elnézésed. Itt nem segít
 6125     III,  XXX    |                   rabszolgák húsával hizlalta halait. Cumae a szibilla barlangjával.~-
 6126      IV,  XXXIV  |                        a Fekete-tenger pácolt halaival, az Alpesek sajtjaival,
 6127       I,  VII    |                      Viszont kötelessége volt háláját azzal fejezni ki, hogy vagy
 6128     III,  XXVII  |                        akit Romula nagyanya a halakkal étetett meg. Így, a közömbösség
 6129     III,  XXVII  |                      halatta. Alküone, hogy a halálban se maradjon el szerelmesétõl,
 6130     III,  XXVII  |                       azonban nem jutott se a halálfélelem üldözött­jeiből, se az örömök
 6131       I,  II     |               Rosszabb sors érte, beleõrült a halálfélelembe. Õ ugyan úgy mondja, akkor
 6132      II,  XXIV   |               rettentõ igéi helyett, amiket a halálharang kongásának kellett volna
 6133      II,  XXIV   |                        mégiscsak megkondult a halálharangot jelképezõ kis csengõ. A
 6134       I,  I      |                          Takarodj vele! De ne hálálkodj, mert akkor nemcsak az aranyat
 6135       I,  I      |                   magát, és karjait szétvetve hálálkodott.~- Plútosz ezerannyit adjon
 6136       I,  VI     |                       az életben az istenek a halálon kívül?~- Hagyd el már, anyám -
 6137       I,  IX     |                      ahogy gyereknek szokás a halálról mesélni. Pessinus körül
 6138      II,  XXVI   |                     kék fényében mind a kettõ halálsápadtnak látta a másikat.~A lány
 6139       I,  XIV    |                 pallost. Nem is volt biztos a haláluk, csak kockáztak vele az
 6140      IV,  XXXV   |        gyógyíthatatlan betegek olvasnak, akik halálukat így óhajtják siettetni.~-
 6141       I,  I      |                     az. Az is leereszkedett a halandókhoz, mikor ekkora volt. Annak
 6142       I,  X      |                 aspectusok olyanok, amilyenek halandónak tán még sohase adattak.~-
 6143       I,  VII    |               kivégeztetni, szöget verettem a halántékába. Akkor kiabálta azt, hogy
 6144       V,  XXXIX  |                kockára nem akar tenni, így, a halántékában dobogó tébollyal nem mutathatja
 6145      IV,  XXXVI  |                  chlamys, eperszín selyembõl, halántékain arany­szár­nyak, kezében
 6146      IV,  XXXVI  |         Rá-rászorította mind a két tenyerét a halántékaira, mereven nézett maga elé,
 6147      II,  XXIII  |                       erek kidagadtak beesett halántékán. - Az árulót?~- Pantaleon
 6148       V,  XXXVIII|                hirtelen és fájdalmasan zuhant halántékára a sors ökle.~Az atriumban
 6149       I,  V      |                     erkélyrõl. Quintipor zúgó halántékkal kapaszkodott meg a párkányban.
 6150       I,  III    |                       A kikötõi targon­cások, halárusok, vízhordók, lótó-futó, szegény
 6151     III,  XXVII  |                       Amögött is volt egy kis halastó, azon tanulta ő ezt a játékot
 6152     III,  XXVII  |             rabszolgát egyszer belefojtatta a halastóba, mert észrevette, hogy hozzáértette
 6153     III,  XXXII  |                     jobbra harsogott, balra a halászó gémekkel teli rétnek, amelyen
 6154     III,  XXXI   |                  sarujukba szórni, a májusban halászott Venus-kagyló héja a kockajátékban
 6155     III,  XXXII  |                     rómaiak még csak keszeget halásztak. Szõrükvesztett vadbõrök
 6156      VI,  XL     |                      nem sok hasznát venném a hálátlanság erényének, amely nélkülözhetetlen
 6157     III,  XXVII  |                        és õt magát a tengerbe halatta. Alküone, hogy a halálban
 6158       I,  X      |                   ágyában a jósnõt.~- Már rég haldoklott, uram, s csak téged várt
 6159       I,  XIV    |                     betegség meggyógyításával halha­tatlanakká teszi az embereket.
 6160      VI,  XL     |                       volna õket halálukban a halhatat­lan­ságra. De nézd, rhetor,
 6161       I,  IV     |                       termé­szetérõl, ha a mi halhatatlanjainkat ismerné?~A rhetor lógatta
 6162       I,  X      |                        Sohase tartottam magam halhatatlannak.~- Többet tudsz, mint amennyit
 6163       I,  XIV    |                       jóravaló istent a többi halhatatlannal, hogy együtt vigyázzanak
 6164       I,  III    |                       magának Ganümédésszel a halhatatlanság italát?~A caesar szerényen
 6165       I,  IX     |                     egy kicsit vontatottan és halkabban mondta, mint a többit.~-
 6166       I,  I      |                    Maximianus lányát.~A thrák halkabbra fogta a sugdosódást.~- Azt
 6167       I,  XX     |                    kereszttel, báránnyal vagy hallal legyenek díszítve, mint
 6168       V,  XXXVIII|                       mintha valami váratlant hallana, vagy nagyon várna valamit.~-
 6169     III,  XXIX   |                      még ha azokat a hangokat hallanád, Domina, amelyektõl az én
 6170       I,  XXI    |                     ordítozásokat meg kellett hallania a császárnak is, akit anélkül
 6171      II,  XXII   |              ellentmondani nem lehetett, elsõ hallásra kegyetlennek érezték is,
 6172       I,  VI     |                megfordult volna.~- No, nagyot hallasz, mióta nagy úr lettél?~Mivel
 6173      IV,  XXXVII |                   matematikus, hogy vénkorára hallatlan szerencsében részesítették
 6174       V,  XXXVIII|                    caesar olyan rekedt bõgést hallatott, mint az a gyanútlanul legelészõ
 6175       I,  XIV    |                    csakugyan helyeslõ morgást hallattak, ami nem kerülte el a császár
 6176      II,  XXVI   |                     részeg szavak. Égõ arccal hallga­tózott. Egy éles sikítást
 6177     III,  XXX    |                       a te nevedet emlegetik. Hallgasd csak!~- Ti-it! Ti-it! Ti-it! -
 6178      II,  XXIV   |                     trónján. Akinek van füle, hallgassa, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.~
 6179       I,  XVI    |                 Nemcsak arra kérte õket, hogy hallgassák meg istenfélelemmel, hanem
 6180       I,  XIV    |                     behozni szent színed elé, hallgassátok meg õt!~Egy hórihorgas,
 6181      IV,  XXXV   |            ünneplésére, hanem az élet igéinek hallgatására is összegyülekeztek. Magának
 6182      II,  XXII   |                       az összeszorított szájú hallgatásra, a mindenkitõl védekezõ
 6183      II,  XXII   |                    fülkében, estétõl reggelig hallgathatja a lélegzését, és nézheti
 6184       I,  XV     |                tömegben, amely a fekete faunt hallgatja.~Pergett-forgott a kövön
 6185       I,  XI     |                       igazi. Ha az öreg énrám hallgatna, a kvád lányt választanám,
 6186       I,  V      |                       csak néznéd a felhõket, hallgatnád a szeleket és a madarakat,
 6187      IV,  XXXV   |                      Néhány perc alatt minden hallgatója otthagyta a rhetort, csak
 6188       I,  I      |               fizetett. Az igazi jövedelmet a hallgatók adták volna, azoknak a száma
 6189       I,  XV     |                       le.~- Mit tudom én, nem hallgatom én az ilyen bolondságokat.
 6190     III,  XXIX   |                    bíróra, a poroszlókra és a hallgatóságra. Erre úgy végezték ki, hogy
 6191      IV,  XXXIV  |                     meg a praetorianusokat.~- Hallgattalak az ablakból - nevetett a
 6192       I,  XIV    |                        hogy beszélni kíván.~- Hallgatunk, Caesar - ült vissza a helyére
 6193       I,  III    |                  feleségül vetted az anyámat.~Hallgatva ügettek egymás mellett.
 6194      IV,  XXXVI  |               szégyenkezést és a gúnyt, amint hallha­tóvá tette a láthatatlan
 6195       I,  VII    |                       súgta fülébe egy másnak hallhatatlan hang. - Végzeted vadkanja!~
 6196     III,  XXVIII |                  princepsem, míg Maxentius is hallhatja õket.~Quintipor éppen emelte
 6197       I,  IX     |                 vánkosodon?~- Ó, csak egyszer hallhatnám még, Diocles!~- Enni kérne,
 6198       I,  XV     |                     azonban valami rossz hírt hallhatott, visszavitte mind a kettõt
 6199       I,  XIX    |                    mosolygott Heptaglossus. - Halljátok! Ezek ma megint az istenek
 6200       I,  I      |                   makogta hitetlenkedve.~Csak hallomásból ismerte az aranypénzt, amely
 6201       I,  X      |                bíboros ember.” Én láttalak és hallottalak, amikor a gyermeket elébe
 6202       I,  VI     |                        A jazigok, ugye? Mi is hallottunk róluk. Maxentius nagyon
 6203       I,  II     |                      megállva és se látva, se hallva maguk körül.~- Kész a beszéded? -
 6204       V,  XXXVIII|                  felelt. A test parány részek halmaza, amelyek hézagot hagynak
 6205       I,  XIV    |                  borpincékben olyan készletek halmozódtak fel, hogy a kezelésük többe
 6206       I,  XIV    |            engedékenységeddel mennyi parazsat halmoztál a fejedre. Nemcsak az istenek
 6207       I,  VI     |             gyógyulást keresõnek bent kellett hálni az isten szobra elõtt, s
 6208     III,  XXXI   |                          Akkor nekem meg kell halnom, Gránátvirág - csüggesztette
 6209       I,  I      |                       vette a matematikust, s háló­terme közelében jelölte
 6210       V,  XXXVIII|                       biztosítja a diadalt, a halogatás biztos halál. Délelõtt Tagessel,
 6211      IV,  XXXV   |                     Sátán újra ki fogja vetni hálóit és lépeit, hogy összefogdossa
 6212     III,  XXXII  |                    Mondtam már, hogy úgyis én halok meg elõbb, mint te.~A fiú
 6213       I,  XIII   |             átnedvesítette rajta. Titanilla a hálóköntöse ujjával törülgette az eltorzult
 6214       I,  XVII   |                 vallott, kigyulladt a császár hálószobája. A császárt csak az mentette
 6215       I,  VIII   |                      elhagyta betegágyát, sõt hálószobáját is. A Domina kiült az atriumba,
 6216       I,  XXI    |                   akit Krisztus föltámasztott halottaiból.~A császár, bár arról sejtelme
 6217      IV,  XXXV   |               kombákban, ahol a hívek nemcsak halottaik ünneplésére, hanem az élet
 6218     III,  XXXI   |                     maguk váltották meg drága halottaikat. A gazdagok összeadták a
 6219     III,  XXXII  |               legelevenebb útjába feküdtek. A halottak nem külön városokban laktak,
 6220       I,  XIV    |                   olyan csatatereken, amelyek halottakkal voltak borítva, ameddig
 6221       I,  XXI    |                     olyan sápadt lett, mint a halotté, aki szembenézett vele.~-
 6222       V,  XXXIX  |                     Nikomédiában még nem volt halottja, a szent palota építésekor
 6223       I,  VI     |                    annyit az életem, mint egy halottmosogató rabnõnek.~- Mért haragszanak
 6224       I,  VI     |           foglalkoztatták. Íme ezen a szegény halotton meg lehetne tenni azt a
 6225      VI,  XL     |                 istenek templomainak ajtajait hálóval szõtte be a pók, és azt
 6226       I,  XXI    |                  tudta meggyõzni, az asszonyt hálózta be, aki tisztaságot fogadott
 6227     III,  XXXIII |             küszöbödön, azt hiszi, már meg is haltál, csak nem akarom neki megmondani.
 6228       I,  VIII   |                      ragyogásában elvesztek a halványabb csillagok, s a fáklyák lobogása
 6229       I,  VII    |                       amely fényesebbnek vagy halványabbnak látszott a rendesnél, az
 6230     III,  XXVIII |                     villámgyorsan dörzsölve a halványodó foltot, hol bénultan elakadva
 6231       I,  VIII   |                      de nem vérvörösek, hanem halványrózsaszínûek. A császárné megsimogatta
 6232       I,  V      |                   vágatni a karodat?~A hangok hamarább meghalnak, mint a színek
 6233      IV,  XXXVII |                      rhetor egyszer meg akart hamisítani. De öreg barátunk­nak ne
 6234       V,  XXXIX  |                  elborítani a csüggedt apátia hamuja.~Ezen a reggelen, éppen
 6235     III,  XXXII  |                       okádta rá a tüzet meg a hamut. Aztán az egészet benõtte
 6236      IV,  XXXV   |                    választott ki eszközének a hamvadó tûz felszítására.~Heves
 6237       I,  XXI    |               korszakokban születik új életre hamvaiból. Egy elhullajtott tollát
 6238       I,  X      |                   szemmel a sast, amely szent hamvaidból kiröppenve lelkedet fölviszi
 6239     III,  XXXII  |               összetett kéz fekete kõbõl való hamvvedret tartott. A rómaiak annyira
 6240     III,  XXXII  |                       szeles gyerekek módjára hancúroznak ki a templomból. Azok se
 6241      II,  XXII   |                       a császár, de a megvetõ hangból kiérezte, hogy ez nem tehet
 6242      II,  XXII   |                       akarta feddeni a pajkos hangért. De nem szólhatott szigorúan
 6243      II,  XXIV   |                   válaszolt:~- Amen!~De azért hangfojtó szövetekbe takarva, mégiscsak
 6244       I,  VIII   |               tanított. A szabályok nemcsak a hanghordozást, a homlokráncolást, a kezek
 6245       I,  XVI    |                       egészen ura fátyolozott hangjának -, most ti szemtanúi voltatok
 6246       V,  XXXIX  |                    hanem Galeriusnak, s egyre hango­sabbak lettek. Déltájban
 6247       I,  IV     |               gézengúz, hogy engem még a fiús hangoddal se csaphatsz be.~Kezét tovább
 6248     III,  XXIX   |                  arcát.~- Hát még ha azokat a hangokat hallanád, Domina, amelyektõl
 6249      II,  XXIV   |               kopogtatok; ha valaki meghallja hangomat, és kinyitja elõttem az
 6250       I,  III    |                 füzesek, a virágos szakadékok hangosak voltak a sípszótól és a
 6251       I,  XVII   |                       keresztények bûnösségét hangoztatta a császár elõtt, s emlékeztette
 6252       I,  XX     |                    Nekik - s ezt a többiek is hangoztatták - a keresztények ellen különben
 6253     III,  XXXIII |                       elnevette magát, mert a hangról megtudta, hogy a Meduza
 6254      IV,  XXXV   |                     mondatot a rhetor különös hangsúllyal olvasta, és aztán ránézett
 6255       I,  IX     |                     mindjárt felelni. Rázta a hangtalan zokogás. Szorította magához
 6256       I,  XXI    |                     világ el fog pusztulni. A hangulat egyre izgatottabb lett,
 6257       I,  VII    |                       a kollégájának, mostani hangulatában igyekezett érdeklõdõ arcot
 6258       I,  XIV    |                     jelentést tett az istenek hangulatáról.~Eddig a szent consistoriumnak
 6259      IV,  XXXVI  |                       Most azonban különös jó hangulatban lehetett Genesius, mert
 6260      II,  XXVI   |                    ide nézz! A földön! Mint a hangyák!~- Hol? Én nem látom õket.~-
 6261       I,  VIII   |                     se volt biztosabb, mint a hangyáké, amelyek az elefánt lába
 6262       I,  VIII   |                       a világra. Hadikürt nem hangzik többé, a fegyveresek végtelen
 6263      IV,  XXXV   |           márványpaloták sorát, szünet nélkül hangzott a mûhelyek lármája, fejszék
 6264      II,  XXIII  |                 Késõbb már olyan kiáltások is hangzottak: kezdjétek a császárnén!
 6265       I,  II     |               Mediolanum­ban az ünnepi szónok Hannibalhoz hasonlította, õistensége
 6266       I,  XX     |                gazdagot, akkor valóban arra a Hannibalra emlékeztet, aki repesztéssel
 6267       I,  XV     |              vonogatták. Õk maguk sem tudták, hányadán vannak a régi istenekkel,
 6268      IV,  XXXV   |                      kereszténység vissza fog hanyatlani abba az elernyesztõ nyugalomba,
 6269       V,  XXXVIII|                       én nem azt kérdeztem! - hanyatlott vissza bosszúsan. - A kisfiút
 6270       I,  VIII   |                    rhetort.~- Ezelõtt a világ hányatott hajó volt a viharkorbácsolta
 6271       I,  XIV    |                   hanem õket magukat is tûzre hányattad.~- De nem a vallásuk miatt,
 6272      IV,  XXXV   |                       rettegés és remény közt hányódó lelkek a világ végére és
 6273       I,  V      |                 felnõttem, mint a vad olajfa. Hányódtam, vetõdtem, amerre az apám
 6274     III,  XXXII  |                      lehetne fogni, mint azt. Hányszor nyújtogattam ki utána a
 6275       I,  I      |                       volna lecibálni ég felé hányt lábacskáiról.~- Nem bilom,
 6276       I,  VI     |                      azelõtt. A császárné úgy hányta-vetette magát az ágyban, hogy öt
 6277      IV,  XXXIV  |                      az istenek ellen. Együtt hányták tûzre a házi istenek fa-
 6278       I,  I      |                    Nem tudod, ki a császár? - hápogott a notarius, és szájon ütötte
 6279      II,  XXVI   |                   kezére csap a dajkának. Nem haragból tehette, mert mindketten
 6280       I,  II     |                mártani az Orontészben, és rád haragítja az isteneket.~- Engem ne
 6281     III,  XXVIII |                     az úrnõd. Vigyázz, meg ne haragítsd, ma már egyszer elnézõ volt
 6282       I,  XII    |                       magára veszi az istenek haragját.~Nem kellett sokáig várakoznia.
 6283       I,  XXI    |                     kicsodák akkor azok, akik haragjukat felidézték? Több omladékra
 6284       I,  XXI    |                      az istenektõl, mi az oka haragjuknak. Egy különben is halálra
 6285      II,  XXIV   |                    esendõ voltát. Ne verd meg haragod vasvesszejével bûnös lelkét,
 6286     III,  XXXII  |                 akarod, hogy rögtön meghaljak haragomban, akkor szaladj, és azonnal
 6287       I,  VII    |                      úr, csak most tudtam meg haragos szavadról, hogy te vagy
 6288     III,  XXX    |                    szeretnék meghalni.~A lány haragosan nézett rá.~- Ha ilyeneket
 6289       V,  XXXVIII|                        Rosszkedvûnek, majdnem haragosnak találta, az üdvözlést pár
 6290       I,  III    |                    Galerius, bár nem mutatott haragot, nem volt éppen jóindulattal
 6291       I,  VI     |               halottmosogató rabnõnek.~- Mért haragszanak miránk az istenek? - nyögött
 6292       I,  XII    |                   látom, de vigyázz, hirtelen haragú vagy, én is az voltam valamikor!
 6293     III,  XXXI   |                    pacaltisztító karját.~- Ne haragudj, testvér. Úgy lehet, engem
 6294     III,  XXXIII |                    fiút, kísérje vissza, s ne haragudjon, hogy az ollóvásárlást nem
 6295       I,  XVIII  |                    ajtót leste, s már kezdett haragudni arra, aki a könyvmásolást
 6296       I,  II     |                 voltam már akkor kicsi, Bion. Haragudtam az apámra, hogy rabszolgának
 6297       I,  V      |                     karjain és bokáin parányi harangocskákkal beszegett aranyperecek.~
 6298       I,  XVIII  |                 Fölkuporodott az asztalra, és harangozni kezdett a selyem-dalmatikából
 6299       I,  V      |                  villa bejáróinál. Valamerrõl harangszó hallatszott s a Daphné ligetébe
 6300       I,  XV     |                        és megvédi a Kerberosz harapásától! Csak egy as ez a szép kis
 6301     III,  XXX    |                  kezében maradt, és a második harapással a fiút kínálta.~- Hát azt
 6302     III,  XXXIII |              édességet azon a helyen, ahová a harapást képzelte, a többit neki
 6303     III,  XXX    |                  szíve után. Trullával valami harapnivalót dugatott a fûzfavesszõbõl
 6304       I,  III    |                    medvét, amelyik a combjába harapott, leszúrta tõrével, a másikat
 6305       I,  XVII   |                       után inkább a nyelvemet haraptam volna le, semhogy tovább
 6306       I,  XXI    |                  beavatkozás volna az istenek harcába. A keresztények azzal az
 6307       I,  X      |              vételének órájától kezdve minden harcával és minden törvényével ezt
 6308      IV,  XXXIV  |                       szemeit a princepsen. - Harcból jössz, uram?~- Hogyne. Öthónapos
 6309     III,  XXVII  |                akarják tőle venni. Ha nyíltan harcol érte, akkor biztos, hogy
 6310       I,  III    |                 mondván, hogy isten ellen nem harcolnak.~Constantius most már megbizonyosodott
 6311       I,  VII    |                      miatt nem akartak tovább harcolni -, rejtélyes körülmények
 6312      II,  XXII   |                       Nem azért menekült el a harcoló istenek közül, hogy itt
 6313      VI,  XL     |                  nyerhettem diadalt, mert nem harcoltam, csak nézelõdtem. Abban
 6314      II,  XXIII  |                      a Krisztus leghûségesebb harcosa!~- A te Pantaleonod orgyilkos
 6315       I,  XVI    |                   Isten bátorságot kíván az õ harcosaitól.~Látomásokról beszélt, amelyek
 6316       I,  VII    |                     összeépítették õket a dór harcosok, az attikai földmûvesek,
 6317      IV,  XXXV   |                  beszéltem ma arról a különös harcról, amelybe az istenek keveredtek
 6318       I,  VII    |                     le. Élete nagyobb része a harctereken telt el, s mint császár
 6319       I,  IV     |                       Az egyik kanyarodónál a hárfás bronz-szoborban ráismert
 6320     III,  XXX    |                      a fiú a lány karját.~- A harmadikat is eszembe juttattad. Megsúgjam? -
 6321      IV,  XXXV   |                        azt nem leli ki tõle a harmadnapos hideg!~Quintipor kivette
 6322       V,  XXXIX  |                    matematikus szavát is csak harmadszorra hallották meg, igaz, hogy
 6323       I,  I      |                 talpra ugrasztó látogatástól. Hárman, ciprióták, hanyatt dőlve
 6324      IV,  XXXV   |                fénybogár is, néha kettesével, hármasával. Gazdag polgárok és elõkelõ
 6325     III,  XXXIII |                 Gránátvirág azóta ~Nem hajnal harmatában, ~Saját könnyében fürdik.~-
 6326       I,  XVIII  |                       õ vérük élteti ezeket a harmativó nárciszokat, ezeket a mézcsorgató
 6327     III,  XXXIII |                    tudta valamennyit.~Éosz, a harmatöntõ, ~Sáfrányszínû ruhában, ~
 6328      II,  XXVI   |                     mellén. Azt hitte, csak a harmattá lecsapódott tengeri párától,
 6329     III,  XXX    |                    néztem meg.~- Bizonyosan a harmincadik özvegységét élvezi már Bajaeban.~
 6330       I,  I      |                  egyensúlyát biztosító udvari harmónia szolgálatában.~- Tehát négyen
 6331       I,  VII    |                      istenek, akik olyan szép harmóniában bírták az eget és a földet,
 6332       I,  VIII   |                       Õ már átengedte magát a harmóniának. Csak olyankor horkantott,
 6333       I,  VIII   |                    akit Diocletianus nemzett, harmóniává fog növekedni, s annak boldogan
 6334      IV,  XXXV   |                         Itt vagyunk.~Hercules háromember-magasságú, aranyozott bronzszobrára
 6335       I,  I      |            szabályozva, hogyan kell bánni egy hároméves nobilissimával, akinek dajkára
 6336      IV,  XXXV   |                       építtette. Azokban csak háromezerkétszáz ember fürödhet meg egyszerre,
 6337       I,  XVIII  |                      a consuloktól. Külön­ben háromgyermekes családapa volt, s nagyon
 6338       I,  XVI    |               sarkában a padlóba mélyesztett, háromlépcsõjû márványmedencében.~A teremben
 6339     III,  XXXI   |                 asztalra.~- Zsákkal mentem, s háromnapi szaladozás után csak ennyit
 6340       I,  XVI    |                       is három személy van, a háromsághivõ nikomédiai püspök mellett
 6341       I,  I      |                 elfutotta a vér a szemét.~- A harpiák vágják ki a szemeteket,
 6342      IV,  XXXV   |                       volt az indulatosabb és harsányabb szavú. Õ támadott, s a rhetor
 6343     III,  XXXII  |                     veszett volna el, hanem a harsogás is -, már egészen besötétedett.~
 6344     III,  XXIX   |                       az õ arca helyett a kép harsogó piros, kék és sárga színei
 6345       I,  VII    |                 imperator! a körülállók utána harsogták, s pár pillanat múlva ötvenezer
 6346       I,  XIV    |                   borjúbelekre, amelyeket két haruspex tartott bronztálcán.~- Szentséges
 6347       I,  VII    |                     fõpapnak, aki augurjai és haruspexei élén közeledett. A drágaköves
 6348      IV,  XXXIV  |                       No, vén pohos, teli-e a has arannyal? - kérdezte kedélyeskedve. -
 6349     III,  XXXI   |                        hogy a lánynak olyan a hasa, mint a zafírral borított
 6350       I,  III    |                    légióktól. Maga a gárda is hasat eresztett, elpuhult, megöregedett,
 6351       I,  VI     |                  egyik teherbe ejtett rabnõje hasát, és maga vette ki belõle
 6352      II,  XXVI   |                   meggyógyítja az izzadást, a hascsikarást és megszaporítja a tyúkok
 6353       I,  XXI    |                       hátából lehetett szíjat hasítani, most bûnhõdjön azzal, hogy
 6354     III,  XXXII  |                Szétnyitotta mellén a ricinium hasítékát, és Diana ezüst keblei csengve
 6355      IV,  XXXIV  |            megtaszította a vállát térdig érõ, hasított oldalú tábori csizmája orrával.~-
 6356       I,  IX     |                   küld érted futárt a gazdád. Hasogass nekem egy kis aprófát.~-
 6357      IV,  XXXIV  |              elmondanád a nobilissimusnak, mi hasonlatosságot találsz köztem és a felesége,
 6358      IV,  XXXIV  |                      téged megnézni? És... és hasonlítani - valakihez?~- De caesarom,
 6359       I,  XIX    |                       isteni Platónhoz jobban hasonlítson, hanem hogy gyér haját is
 6360      IV,  XXXV   |                    tudja megváltani, hozzájuk hasonló.~Bion hadonászva tiltakozott.
 6361      IV,  XXXVII |                     sohase figyelt meg. Hozzá hasonlót igen, egyetlenegy arcon,
 6362     III,  XXVII  |               alázatosság párás zafírhoz tett hasonlóvá. Néhányszor már szerette
 6363      IV,  XXXVI  |                       megfelelõen fölfúvódott hassal letántorgott a színpadról.
 6364       I,  X      |                   maradnom, hogy õ békét arat­hasson ott, ahol én vért vetettem.
 6365      II,  XXVI   |               palotakert kapuját. Az õrt álló hastatus tisztelegve emelte föl lándzsáját.~-
 6366       V,  XXXIX  |                   Nyilván az ostiarusok is, a hastatusok is a gyakorlótérre szaladtak,
 6367       I,  XV     |             isteneknek. Addig ereklyetartónak használ­ták, hajfürtöt, kiesett
 6368     III,  XXXI   |                       fájás. Kíváncsi vagyok, használ-e.~Septumana a tenyerében
 6369      VI,  XL     |                        hogy olyan alkotásokra használja fel, amelyeket az új élet
 6370     III,  XXVIII |                   hallgatta. Ezt a pillanatot használta fel a lány arra, hogy rásüttesse
 6371       I,  III    |                      lett volna, mint barátot hasznosítani lehetett. Az új császár
 6372     III,  XXIX   |            bölcsességéhez is. Megkérdem tõle, hasznosnak ítéli-e a birodalomra nézve
 6373       I,  XV     |                      kegyes csalással. A fele hasznot természetesen befizette
 6374      II,  XXIV   |                  kicsinyhitûségbõl vagy aljas haszonlesésbõl megtagadja istenét, és áldozatot
 6375       V,  XXXVIII|                       tulajdonképp az se volt haszonra való, de azért voltak róluk
 6376      II,  XXIII  |              sebesülten fekszik Nikomédiában; hátába fúródott a nyíl, úgy látszik,
 6377       I,  XXI    |                    pedig, akinek eddig csak a hátából lehetett szíjat hasítani,
 6378      II,  XXIV   |                  teljesen átengedett a Gonosz hatalmának, olyan okokból, amelyeket
 6379       V,  XXXIX  |              megérezték, hogy idegen kéz akar hatalmaskodni rajtuk, s megpróbáltak hûséget
 6380      II,  XXII   |                     se. Tizennyolc évig tûrte hatalmasodását a birodalomban. Se templomait,
 6381       I,  VII    |               curiosusoknak neveztek, nemcsak hatalmasok, hanem gazdagabbak is, mint
 6382     III,  XXIX   |                   csak fej- és kézmozdulattal hatalmazta föl rá a caesart, hogy beszéljen.
 6383      II,  XXII   |                    juttatta a halandóknak. De hatalmuk már nem futotta többre,
 6384      IV,  XXXV   |            torzsalkodása, a fényért, rangért, hatalomért való tülekedés s püspökválasztások
 6385       I,  VII    |                     Meggyõzõdése volt, hogy a hatalomnak az a legjobb ragasztószere,
 6386      IV,  XXXIV  |                       gyûlöl, ezzel elzárja a hatalomtól, másrészt, mert abban a
 6387       I,  II     |                       akart rákötni az öszvér hátára. Gonosz kis bestiának ígérkeztél,
 6388       I,  XV     |             álmélkodtak a legjobban - a város határában a zivatar beszorította egy
 6389       I,  VIII   |                        mert birodalmad északi határának nincs már szüksége erre
 6390       V,  XXXIX  |                nyugtalansága elérte az õrület határát. Csak a hosszú élet iskolájában
 6391      VI,  XL     |                      merészkedtem még annál a határnál is, ameddig csak a legoktalanabb
 6392       I,  IV     |                    sokáig tartották elzárva a határokat, okozhattak ingerültséget.
 6393       I,  III    |                      és a vért az arénában.~A határoktól messze volt az út Rómáig,
 6394       I,  XVI    |                  püspök elõtt is leeresztette hátáról a ruhát.~- Ezeket is az
 6395       I,  VI     |                  felköttet belõlük az ember a határon, s míg azoknak a bûzébõl
 6396       I,  XX     |                      a tartomány a perzsákkal határos, s azoknak a keze bizonyosan
 6397       I,  III    |                     ki tudja, mire felnõ, mit határoz akkorra felõlünk Tükhé?~-
 6398       I,  XIV    |                   tekintettel várta a császár határozatát.~A császár összetette a
 6399       I,  XV     |                    Antiochia tudott valamit a határozatokból. Úgy, ahogy világvároshoz
 6400       I,  XIV    |                       földi helytartóik aznap határozni fognak a világ sorsáról.~
 6401       I,  XVII   |                    nem indulatosan, de teljes határozottsággal azt válaszolta:~- Rhetor,
 6402       V,  XXXIX  |                      akit sikerült valamelyik határszéli légiónál megtalálni. Õrjöngõ
 6403       I,  XVII   |             magyarázták, hogy a császár ezzel határt akar szabni a kereszténység
 6404       I,  XX     |                     Itt vannak a legfontosabb határvárak. Melitene... Mintha látta
 6405       I,  XIV    |                  pénzbe került, mint vérbe. A határvédelem meg­szer­vezése három világrészen
 6406       I,  VI     |              mormogták el felette; pedig azok hatását annál inkább biztosra vették,
 6407       V,  XXXIX  |                       is bitorolni merje az ő hatáskörét.~A szegény kis halott, miután
 6408       I,  XIV    |                     dologba is beleszólt, s a hatásköri túllépésért elmés elégtételt
 6409      IV,  XXXVI  |                színész még fokozni is tudta a hatást. Terpeszállásba vágta magát,
 6410       I,  IX     |                   forumon megláttalak. Kimond­hatatlan idõk óta nem volt ekkora
 6411     III,  XXXI   |                      a lábát azonban eltitkol­hatatlanul húzta. Trulla ajánlotta
 6412       I,  IV     |                 jazigok visszafordultak, mert hátba támadták õket a marcomannok.
 6413      IV,  XXXVI  |                  tódultak a kijáratokra. Róma hatezer rendõre közül negyven vigil
 6414       I,  VII    |                 lázadó légió megtizedelésére. Hatezerhatszáz ember halálos csöndben olvasott
 6415       I,  VII    |                     míg egy ember se maradt a hatezerhatszázból. Diocletianus ezt már nem
 6416       V,  XXXIX  |                    testõrök közé keveredni. A hatezerötszáz válogatott katona magatartásán,
 6417       I,  IV     |                   figyelmének fölébredését és hathatósabb támogatását remélte. A rhetor
 6418       I,  IX     |             Vendégségben volt nálam. Gyönyörû hathetes malacot áldoztam Silvanusnak,
 6419      II,  XXII   |                 karcsú oszlopához fehér hátát Hathor, a szelíd szemű tehén, aki
 6420       I,  XIX    |                     Memphisbõl idecipeltetett Hathor-oszlop hieroglifáit, amelyekben
 6421     III,  XXVIII |                rabszolgájában senki se gyanít­hatja a császár fiát, még akkor
 6422       I,  V      |                     akkora volt, mint a marad­hatnékja.~- Mit akarsz? - nézett
 6423     III,  XXXII  |                Bolondformának? Igen? Ezt mond­hatod, mert vállalom. De a szépségemtõl
 6424       I,  XIX    |                       mondta ezt, aki már nem hatódik meg önmagáért. A rhetor
 6425       V,  XXXIX  |                       a birodalom legmagasabb hatóságának javaslatot terjeszthessen
 6426      IV,  XXXV   |                    keresztények üldözését úgy hatósági kezde­ményezésre, mint feladásra,
 6427      II,  XXIV   |                    ügyében értekezzen a római hatóságokkal, s bár inkább kell Istennek
 6428       I,  VII    |                   szándékaiban is. Nem gondol­hatott ki olyant, amire az istenek
 6429     III,  XXXII  |                   lányt mulattatta is, meg is hatotta.~- Kisfiam, kisfiam - günyögött
 6430       I,  VIII   |                  izgés-mozgással, rendetlenül hátracsúsztatja. Lactantius szétvetette
 6431     III,  XXVIII |                     ruhád, kisfiú! Várj, majd hátradobom, kapd el!~Ezt még nevetve
 6432     III,  XXX    |                    csakugyan nem csalt, mikor hátradobta a koszorút. Nem is esett
 6433       I,  VII    |                      Maximianus.~Diocletianus hátrafordult a kamarások csoportjához.~-
 6434       V,  XXXIX  |                 udvari és katonai méltóságok, hátrafordultak és csitítva pisszegtek.
 6435       I,  VIII   |                        A császár erre a szóra hátrahajtotta a fejét. Az ég bársonyán
 6436       I,  VII    |                       bírja tovább hallgatni. Hátrahúzódott a gyaloghintóban, és aludni
 6437      II,  XXII   |                átellenben a démonnal, térdben hátrakapott lábbal, és szemmel láthatóan
 6438       I,  VII    |                   kerül semmibe.~Az öregember hátrakiabált valamit egy rendesebben
 6439       I,  VIII   |               vetéseinktõl zöldülnek, az erdõ hátrál a mezõk, a vad, a nyájak
 6440     III,  XXXIII |                     Némelyik polgár nemcsak a hátralékát fizetné le, hanem még elõleget
 6441      IV,  XXXIV  |                       feleséged!~Az ajtó felé hátrált, hogy elállja a princeps
 6442       V,  XXXIX  |                   senki se tudott arról, hogy hátráltató vihar dühöngött volna valahol.
 6443       I,  XXI    |                   áruló papot akkor lökték be hátramaradó õrei a terem fõbejáratán,
 6444      IV,  XXXVI  |                    akkor ilyen csönd? Elõször hátranézett, mert a felsõ sarokból hallott
 6445     III,  XXXII  |                     arcát. Csak a kezét merte hátranyújtani Quintipor felé, s arra fordult
 6446     III,  XXVIII |                  vörösbort öntsön a császárné hátranyújtott poharába. Azonban egyszerre
 6447     III,  XXX    |                     vissza, de az egyik kezét hátranyújtotta, rózsás tenyerével fölfelé.~-
 6448       I,  VI     |                 szenvedett az egész világért.~Hátranyúlt a szõrcsuha csuklyájába,
 6449       I,  XI     |                      borral a szájukat, s azt hátraszegett nyakkal úgy köpték a magasba,
 6450       I,  XXI    |               Pantaleont, az orvost?~Galerius hátratántorodott. Piros arcát minden vér
 6451       I,  X      |                    fiú nem hallotta a hívást. Hátravetett fejjel nézte a csillagokat.
 6452       I,  V      |                   Hirtelen kiegyenesedett, és hátravetette a fejét.~- Sok bolondot
 6453       I,  XV     |                   faun lehet, ha a csuklyáját hátravetné, tán a szarva is látszana.~-
 6454       I,  XII    |                      lépett be, fehér fejérõl hátravetvén a csuklyát. Derült arcú,
 6455      IV,  XXXV   |                     gõgösen nézett ki a hintó hátsó ablakán, majd elõrehajolva,
 6456       I,  XV     |                   lány. - Jobban is megszorít­hatsz, nem vagyok üvegbõl, Gránátvirág.~
 6457       I,  XIX    |                  feküdt.~- Íme Nagy Sándor. A hatszáz esztendõhöz képest elég
 6458       I,  VII    |               csöndben olvasott ki maga közül hatszázhatvanat, azokat egy csoportba terelve
 6459       V,  XXXIX  |           hozzátartozók, akár idegenek kivált­hatták. Ez a törvénytisztelet különösen
 6460      IV,  XXXVI  |                      már õ is odatekintett. A háttérben egy keresztfa volt felállítva,
 6461       I,  XIV    |                      elõtt, amely a tanácsház hátterébõl nézett le rájuk olümposzi
 6462      IV,  XXXVI  |                    vette észre a változást. A hátteret egészen betöltötte az Ida-hegység,
 6463      II,  XXVI   |                      hanem függönytelen is. A hattyúalakra nyírt puszpángbokrok közül,
 6464       I,  III    |                 mellett korbácsolni kezdték a hátukat.~- Isis-papok? - kérdezte
 6465     III,  XXXI   |                     csilingelték be a piacot, hátukon a tejescsöbrökkel, és a
 6466      IV,  XXXVI  |                     el álarccal, hanem a feje hátulját is, csak arra a szokott
 6467      IV,  XXXVI  |                     elõtt kezdett hajladozni, hátulsó felét fordítván a közönség
 6468      IV,  XXXVII |                 ötvenre, végre megálla­podott hatvanban. Quintipor mindenre jóváhagyóan
 6469       I,  VIII   |                   egek Nyilasát, aki november havában feszíti meg íját a hallgatag
 6470      II,  XXIII  |                  asztalára tették. A szokásos havi jelentés volt ez, számadások,
 6471       I,  VI     |                      istenek áldása rajtad és házadon, Domina augusta. Nem haragszol,
 6472     III,  XXVII  |                        hanem jégmadár.~- Keüx hazaérkezett - kacagta el magát. - Most
 6473      IV,  XXXVII |                        uram. A magam lábán is hazaérnék egy év alatt. Lehet, hogy
 6474     III,  XXXI   |                         Majd megmutatom. Mire hazaérünk, feljön. Hat csillagból
 6475      IV,  XXXIV  |              vigyáznak rá. A fõ az, hogy a jó hazafiak fogjanak össze, s mindnyájan
 6476       I,  XXI    |                      amelyekkel a haza csak a hazafiakat védheti meg. A keresztény
 6477       I,  V      |                   hogy itt vagy, Quintus fia. Hazagondoltam Romula nagyanyámhoz, akinél
 6478      II,  XXV    |              királyfitól, akit megbékült apja hazahívott, tudta, hogy van neki egy
 6479     III,  XXXI   |                     neki, mi járatban vannak. Hazahozták Bajaeból a kordét, és itt
 6480       I,  XXI    |                       se voltak biztonságban. Házaik falára akasztófákat rajzol­
 6481       I,  XIV    |                 engedelmet kért, hogy azonnal hazaindulhasson családjával. Az õ útja leghosszabb
 6482      IV,  XXXIV  |                       után elhagyta Rómát, és hazaindult Nikomédiába, Ravennában
 6483       I,  XVIII  |                    kis gyerekek kergetõztek a házak elõtt, nyakukban bronz-csörgõvel,
 6484     III,  XXXI   |                        pedig fiatalon elhalt. Házakat, földeket, rabszolgákat
 6485       I,  XIV    |                    nagy tömegei nem is fognak hazakívánkozni, hanem itt maradnak, s mint
 6486       I,  XIX    |                     már öreg szem.~Lactantius hazaküldte a fölizgult embert, de azért
 6487       I,  XI     |                  nyert már a hippodromban. Ha hazamegyek, órákat veszek tõle. Mit
 6488       I,  IX     |                    árnyék. És mikor hajnalban hazamenne az árnyakhoz, akikkel tud
 6489       I,  XIV    |                    áll. Ezek közül igen sokan hazamennek a maguk népéhez, amikor
 6490       I,  IX     |           elkeserített az, hogy õt hivatala a házasélet lehetõségétõl is megfosztotta,
 6491       I,  XVII   |                   beszélték, eddig nem is élt házaséletet az urával, most neki adott
 6492     III,  XXXIII |                     adott ki, megnehezítvén a házasfelek elválását.~- Olvasd csak,
 6493       I,  III    |                 látogatásra érkezik Galerius. Hazasietett székvárosába, a belgák földjén
 6494     III,  XXXI   |             egyensúlya helyreállott.~- Fiatal házasok vagytok. Taeda istennõ világítsa
 6495       I,  XI     |            diadalmenetben vonultatott fel egy házaspárt, a férjnek az asszony huszonötödik
 6496      II,  XXV    |                     Lactantiustól Nagy Sándor házasságáról kapott, megerõsítette abban
 6497     III,  XXXIII |                       védelme alá helyezték a házasságot...~A lány itt megelégelte
 6498      IV,  XXXVI  |                 eltáncolta Arész és Aphrodité házasságtörését, egymaga szemé­lyesítvén
 6499       I,  VII    |                       frontra, hogy Priscának házasságuk tizedik évében fia született.
 6500       I,  XI     |                     holdat, õ majd letépi, és hazaszalad vele Romula nagyanyához,
 6501       I,  IX     |                        s ha haza hívják õket, hazaszállnak. Gyereksírást akarsz egész
 6502       I,  XIV    |                   hasznos lenne. A barbárok a hazatérõ zsoldosokat leginkább a
 6503       I,  XXI    |                   fölhajózott, hosszú útjáról hazatérve, gyermekfej nagyságú borostyánkövet
 6504     III,  XXXIII |            hajnalodott, mire magához tért, és hazavánszorgott.~ ~
 6505       I,  IX     |                    istennek, papnak, a többit hazavittem, vendégeket is hívtam rá,
 6506       I,  XV     |                      beszorította egy magános házba. Siettében nem nézte, hová
 6507     III,  XXXIII |                   lába, mire elért egy falusi házhoz, aminek a kapujára az volt
 6508       I,  X      |                    sarkában fehérlett Jupiter házi-oltára. Odatámolygott, fejét betakarta
 6509       V,  XXXIX  |                   gyöngyös saruk, hanem nyûtt házicipõk látszanak ki. Az acclamatiók
 6510      IV,  XXXVII |                       szoktak lenni. A Benoni házigazdájának történetébe kezdett. Severus
 6511       I,  XVII   |                      életmentésben járok itt. Házigazdámat, Mnester püspököt akarom
 6512     III,  XXXII  |                      a lécbõl összeácsolt kis házikóra, amely tele volt Venus madaraival.~-
 6513      II,  XXVI   |                    hogy a lányon könnyû, puha háziruha van, amit még sohase látott
 6514     III,  XXXII  |                      vallotta be, hogy õ csak házon kívül szolgálja Dianát,
 6515       I,  XV     |                    istenszobrocskákkal házról házra járt, s minden ajtón bekiabált.~-
 6516       I,  XV     |                      apró istenszobrocskákkal házról házra járt, s minden ajtón
 6517       I,  XV     |                       elugatja a tolvajokat a háztól! Fél sestertiusért egy egész
 6518      IV,  XXXVII |                       valahol a szállása, s a háztulajdonos nevében a lucerna is benne
 6519     III,  XXXII  |                       kisfiú! Nekem nem lehet hazudni!~Megnyomta az orrát.~- Kemény.
 6520      IV,  XXXVI  |               Gránátvirág beszél, hallod? Nem hazudok, kis Tit, Kleopátra fájára
 6521     III,  XXXI   |                       különöseket beszélt, az hazudott. Megmondom úgy, ahogy van.
 6522       I,  VII    |                     peckes tartása meg akarta hazudtolni ráncait. A társcsászár lóháton
 6523       I,  VII    |                   jók-e, rosszak-e, csalók-e, hazugok-e, paráznák-e vagy tiszták
 6524       V,  XXXVIII|                 kénytelen napról napra kegyes hazugságokkal áltatni. Bezárkózott azután
 6525       I,  IX     |                szentségeseket üdvözölték vele házuk küszöbén. Sapricia kiszólt