Rész, Fejezet

10040      IV,  XXXVII |                     riasztó, amennyire vonzó, leigázó és fölemelõ egyszerre, valami
10041       I,  I      |                     isteni Diocletianus ugyan leigázta a föld minden nemzeteit,
10042       I,  XVI    |                 illetõt, de azt nem tudatta a leirat, miért. Ebbõl gondolta,
10043      IV,  XXXVII |                        Ahogy a Genesius arcát leírták nekem, s te magad is beszélted,
10044       I,  I      |                      megmozgató szónokok kora lejárt; csak a rendszert lehetett
10045       I,  I      |                 kettõvel följebb, mint eggyel lejjebb, de legjobb össze nem cserélni
10046       I,  XIX    |                      nap heve.~- A szolgám is lejöhet? - kérdezte habozva Lactantius,
10047       I,  XIX    |                Heptaglossus. - Nincs kedvetek lejönni a számába, megnézni a világbíró
10048     III,  XXX    |                       elõtt. Azt mondják, ezt lejtették a menádok, mikor Bacchus
10049     III,  XXVII  |                       lány kezét, leszaladt a lejtõ tövébe, és széttárta a karjait.~-
10050       I,  VII    |                  oldalra, ott a Dyndimus-hegy lejtõin meleg források kábító párája
10051      IV,  XXXVI  |                       patakok csordogáltak. A lejtõkön igazi kecskék legeltek,
10052     III,  XXXI   |                    Lassan lépegettek lefelé a lejtõsödõ utcán. A fiú érezte, hogy
10053       I,  IV     |                     De ezt elviszem zálognak.~Lekapta a skarlátlepedõt a lányról,
10054       I,  XV     |                     emel a jobb kezében, hogy lekaszáljon benneteket, mint a sátán
10055       I,  XI     |                     végén felbõszítette.~- Te lekéstél a politikáddal, öcsém. A
10056       I,  XV     |                   Szép Orpheust vegyenek, aki lekíséri a halottat az alvilágba,
10057       I,  XIII   |                        A legutolsó katonám is leköp érte. Nem emlékszel, mi?~
10058     III,  XXIX   |                    iskolás gyerekét a többiek leköpdössék az utcán; s volt hír olyan
10059       I,  IV     |                    bújócskázó gyerekek nagyon lekötik a hunyó szemét. A smaragd
10060      II,  XXV    |                 szenvedélyét Titanilla tartja lekötve. Igaz, hogy a princeps már
10061       I,  VIII   |                 osztja. De a nyugati augustus lekókadt fejjel bóbiskolt. Õ már
10062     III,  XXXIII |                    nem is látta elmenni. Feje lekoppant a padra. Már hajnalodott,
10063       I,  III    |                   Galeriusnál, s az valamiért leküldte a kertbe, ahol megrohanták
10064      II,  XXII   |                       reggelig hallgathatja a lélegzését, és nézheti az éjjeli mécses
10065      II,  XXII   |                       pap. - Fojtsátok vissza lélegzeteteket, és ösztökéljétek rohanásra
10066       V,  XXXIX  |                       nem állta útját. Nagyot lélegzett, most már csak azon az egy-két
10067      II,  XXIII  |                     egész világ visszafojtott lélegzettel lesi, mit fog tenni a császár.~-
10068       I,  VI     |                       szíve rendesen vert, és lélegzetvétele is olyan volt, mint az alvó
10069       I,  XIV    |                      rendjét. A polgár minden lélegzetvételére tisztviselõ vigyázott, s
10070       I,  XI     |                       Constantius caesar mély lélegzetvételét. De egyéb nem történt. Constantinus
10071      II,  XXII   |                 országa már Tanaistól fölfelé lélegző múmiává vált, amelyen éppúgy
10072       I,  XVII   |                      akikrõl föntebb szóltam. Lélekjelenléte olyan szerencsétlenségtõl
10073       I,  VII    |              héjdarabkát. Közben megtalálta a lélekjelenlétét.~- A csoda ezzel teljes.
10074      II,  XXII   |                     császárban még volt annyi lélekjelentét, hogy magához rántotta a
10075       V,  XXXVIII|                      nem tudna mit csinálni a lélekkel, az csak az ilyen mellbe
10076      VI,  XL     |                   füstbõl és a lángból, olyan léleknek a szimbóluma, amely sokáig
10077       I,  XIV    |                rabszolgakereskedõ volt, s így leleményes nemcsak fajánál, hanem egykori
10078       I,  XVI    |                      az ördög mesterkedésének leleplezését.~- Azután ellenem intézett
10079       I,  XVII   |                       a földhöz, és csakugyan leléptek róluk az istenek a halandók
10080      IV,  XXXVI  |                      és hallgatózott, a saját lelkébe.~- Nem ismerem a lelkedet -
10081       I,  XIV    |                      a gondolat megfoganjon a lelkében. A csíráját talán Maximianus
10082     III,  XXVII  |                       válni készülõ lelkétõl:~Lelkecske, kóborka, dévajka,  Testem
10083      IV,  XXXIV  |                  kegyben lehet, mert külön is lelkemre kötötte a császár, mikor
10084      IV,  XXXVII |                    carrucába.~- A praeturára!~Lelkendezve lesett ki a szekérbõl, s
10085     III,  XXVII  |                    hallgatott, hogy a császár lelkére kötötte a magisterrel való
10086       I,  VII    |                     se emberrel, se semmiféle lelkes állattal nem találkoztak.
10087       I,  XVIII  |            kedvetlenséget is érzett az öregek lelkesedése miatt. Elképzelhetetlennek
10088       I,  XVI    |            Minervianus egy kicsit lehûtötte a lelkesedést azzal, hogy senki se tudja
10089       I,  IV     |           pályatársával ellentétben tudott is lelkesedni azokért az eszmékért, amelyekbõl
10090      IV,  XXXVI  |                      maga szerényebb helyérõl lelkesedve integetett Quintipornak,
10091       I,  XV     |                      voltak a szünetek alatt. Lelkesen éltették Krisztust és a
10092       I,  II     |                  holtteste felett, vagy mivel lelkesíthette volna Titus a légiókat a
10093     III,  XXIX   |                        A princeps most megint lelkesült az apjáért, és példákat
10094     III,  XXVII  |                       búcsúzott válni készülõ lelkétõl:~Lelkecske, kóborka, dévajka,
10095      IV,  XXXVI  |               Tisztába jöhet az ember a saját lelkével? És ha nem, szabad akkor
10096     III,  XXVIII |                    igaza van neki!~Volt annyi lelkiereje, hogy legalább egy szót
10097       V,  XXXIX  |                       A császárné, aki győzte lelkierővel egészen a halott szemének
10098       I,  XVII   |               természetemnek engedek, hanem a lelkiismeretemnek is. Amint botorság volna
10099       I,  VII    |                     is az a kötelességtudó és lelkiismeretes katona, aki addig volt.
10100       V,  XXXIX  |                      megfogyatkozott, annak a lelkiismeretességnek a következtében, amellyel
10101       I,  XXI    |                      nem akadályozza. Nemcsak lelkiismeretfurdalásból, utóbb ezt is õszintén beismerte,
10102       I,  XIII   |               megszédítette, de szégyent vagy lelkiismeretfurdalást sohase érzett miatta. Szerette
10103      IV,  XXXV   |                   keresztények bírájává saját lelkiismeretüket tetted a hóhér helyett.
10104       I,  I      |                    nemcsak ellátásáról, hanem lelkikenyerérõl is gondoskodott. Parancsot
10105       I,  XX     |                     újságon kapó, állhatatlan lelkû lótenyésztõknek a felbujtásában.
10106       I,  XVI    |                       rosszul hallottak. Ezek lelkükben és arcukban megvidámodtak
10107       I,  XX     |                varázsigéket mondanak, amelyek lelküket visszatérésre és elsõsorban
10108       I,  I      |                 legfontosabb megszólításokat; lelkükre kötvén a haladni akaróknak,
10109     III,  XXX    |                      az rendelt is neki olyan lélöttyöt, ami már reggelre meggyógyította,
10110      IV,  XXXVII |                  szétnyiladoztak, egy helyen, lelógó fûcsomó alatt ökölnyi rés
10111       I,  XII    |                      homlokán kezdve elkezdte leltározni szemével és szájával, engedett
10112       I,  XVIII  |                     könyvtárban, s engedje át lemásolásra, ha kívánják. Most nagy
10113       I,  IV     |                     járok, mint Midas király. Lemegyek az Orontész-partra, és a
10114       V,  XXXIX  |                       látta Titanilla a napot lemenni, s megtiltotta, hogy megrendezzék
10115      IV,  XXXIV  |                  sugarakat vetett oda, de már lemenõben, s a keleti herélt érzékeny
10116       I,  XVII   |                  mondtam már, a szomorúság és lemondás nem lehet istene olyan embereknek,
10117      IV,  XXXV   |                    harc nélkül - fejezte be a lemondásnak olyan õszinte mondatával,
10118       V,  XXXIX  |                      mind a három udvarmester lemondással fenyegetõzött, a másik kettõt
10119       I,  XX     |                    természetes örömeirõl való lemondást, ami nemcsak a józan ésszel,
10120       I,  VI     |                      Archiateri tisztjérõl is lemondott, hogy annál több ideje legyen
10121      IV,  XXXVI  |                     sietett a színfalak mögé, lemosatni magáról a vért. Most azonban
10122     III,  XXIX   |                    mondta. Még nem volt ideje lemosni a festéket, és szégyellte
10123      IV,  XXXVI  |              csillogtak, s arccsontjairól már lemosták a vért.~- Rosszul vagy,
10124      IV,  XXXVII |                     adnék egy marék zsizsikes lencsét se. Majd kivertem a szemét
10125      IV,  XXXVI  |             kiáltoztak.~Az archimímus magasba lendített jobb karjával jelezte, hogy
10126       I,  XX     |                   kormányzó egyre szárnyalóbb lendülete. Most már a démiurgoszokról
10127     III,  XXVIII |                     hintája nagy magasságokba lendült, és nagy mélységekbe zuhant
10128      IV,  XXXVII |                      római szemekben csillogó lenézést, mint a zsidó szemekben
10129      IV,  XXXV   |                    tenné arra, hogy a hegyrõl lenézõ ember módjára szemlélné
10130       I,  VIII   |                  elöntötte a forumot, s ruhák lengetésével, zûrzavaros akklamációkkal
10131       I,  VIII   |                    szószólójuk, aki pálmaágat lengetett. Õ kezdett tárgyalást a
10132      II,  XXIV   |                     látták, amint pálmaágakat lengetnek a vértanúk elé, és sokan
10133      IV,  XXXV   |                     Capitoliumon piros zászló lengett, s a konzulok a Mars-mezõn
10134     III,  XXXIII |              szétszórta.~A lány már messzirõl lengette feléje bõ ujjú ruháját.
10135      IV,  XXXVI  |                      fölálltak, és a ruháikat lengették a színész felé. Az most
10136       I,  XV     |                   hadd látom, szép keresztény lenne-e belõled. Megállj, nem úgy
10137       I,  XII    |                  Neked nem szabad hitszegõnek lenned! Gondolj az anyádra, ha
10138     III,  XXXI   |                      pacaltisztítónak kellett lennem, mert az anyám szent lett.~
10139      II,  XXIII  |                 figyelj, Prisca. Okosnak kell lennünk. Õérte. Most már te is a
10140     III,  XXXIII |                   Most már te szaladj õutána. Lent vár a nagy sétányon, azon
10141     III,  XXVII  |                      pillék, amelyektõl néhol lenvirágos rétnek látszott a hegyoldal.~-
10142       I,  XV     |                 vagyok - nevetett a lány -, s lenyalta szájához kapott karjáról
10143       V,  XXXVIII|                   állított fel, s mások azóta lényegesen módosították, mégpedig több
10144       I,  XX     |                  ismertethesse elõterjesztése lényegét.~A kereszténységgel valóban
10145      VI,  XL     |              tudományában, s az bizonyára nem lényegtelen fejezetekkel bővült azóta.~
10146       I,  XI     |                    bor fér.~- De én többet is lenyelek belõle - nevetett Maxentius. -
10147       I,  XVIII  |                      érezte, hogy nem sikerül lenyelni könnyeit. Nem szeretett
10148      IV,  XXXV   |                       mondani, „Zeuszra!”, de lenyeltem. Inkább csak olyant mondok,
10149      II,  XXIV   |             mindennapi ruhája fölé a lábfõkig lenyúló, kerek penulát öltött, s
10150      IV,  XXXIV  |                 amikor a katonák minden héten leölhettek egy-egy császárt, és árverésen
10151       I,  XIV    |               mutattatott be Tagesszel, aki a leölt állat zsigereinek megtekintése
10152       I,  XXI    |                     mint Heptaglossus a kõrõl leolvasta, Amasis fáraó menyasszonyi
10153       I,  V      |                   borzongva egész testében. A lépcsõ aljában a nobilissima várta,
10154       I,  I      |                      dörzsölni a szent palota lépcsõihez, és most a paraszt ütötte,
10155      IV,  XXXV   |                odavilágított vele a mauzóleum lépcsõire.~- Mit csinálsz itt, Benoni?~
10156       I,  I      |                tartozó ember a palota legalsó lépcsőjén szundikált, nekivetve hátát
10157       I,  XX     |            pergamentekercset Hierocles a trón lépcsõjére.~Hierocles, értelmes arcú,
10158       I,  I      |                  jelvényével, megállt a felsõ lépcsõn. A két sötét lebernyeges
10159       I,  IX     |                     akinek holtteste szolgált lépcsõül a trónhoz. És csak azóta
10160       I,  VIII   |                      forum közepén felépített lépcsõzetes emelvény mögött, akkorára
10161      IV,  XXXVI  |                       Párisznak. Méltóságosan lépdel be Juno, diadémos, szépasszony,
10162      II,  XXVI   |                   címezve Ciprusba!~Szótlanul lépdeltek egymás mellett, a fügét
10163       I,  XX     |                     átnyújtotta neki a caesar lepecsételt levelét. Távozást intve
10164     III,  XXXI   |                  véréhez se tudok hozzájutni. Lepedõket, szõnye­geket terítenek
10165     III,  XXXI   |                    mindkettõnk terhét.~Lassan lépegettek lefelé a lejtõsödõ utcán.
10166      IV,  XXXV   |                      ki fogja vetni hálóit és lépeit, hogy összefogdossa az Isten
10167       I,  XIX    |                fénnyel, amely­ben mint könnyû lepel ringott az ezüst triposzokon
10168       V,  XXXIX  |                 megjelent a császárné. Fekete lepelben, fekete fejkendõben, aminõt
10169      II,  XXII   |                      égett bõrrõl lesúrolta a leperzselt szõrszálak pernyéjét. -
10170       I,  V      |                  Meghajtotta a hátát, és apró lépésekkel csoszogva, marokra fogta
10171       I,  XI     |                 ijesztgesse többet.~A második lépésnél mintha kibicsaklott volna
10172      VI,  XL     |                     embert, barátom - ezt meg lepetve tapasztalom most magamon,
10173      IV,  XXXVII |                     már neked, hogy zsidó nem léphet be Jeruzsálembe. Törvény
10174       I,  VI     |                elhallgatott, aztán gyerekesen lepittyesztett szájjal kérdezte:~- Mért
10175      IV,  XXXVII |                      Az ura?~Trulla megvetõen lepittyesztette a száját.~- Ura? Maxentius?
10176     III,  XXXI   |                       imádatának szentelte.~- Lépj be, Domina. De azért az
10177     III,  XXXI   |                   Eleinte nagyon bátortalanul lépkedtek, legalább a fiú. Jobbra-balra
10178     III,  XXVII  |                       kék volt a haja, mint a lepkék szárnya. A fiú azért késett
10179       I,  VI     |                     megesküdött rá, hogy akit leplekbe és fátyolokba takargatva
10180       I,  VIII   |                      állt, karján vállra való leplekkel és lábtartókkal. Az õszi
10181       I,  IV     |                 Maxentiusra.~- Küldd vissza a leplemet!~- Vigyem én magam?~- Azt
10182       V,  XXXVIII|                     Mostaná­ban inkább fekete leples rémnek képzelték, éles késsel,
10183       I,  X      |               könyökével az asztalra dõlt, és leplezetlen izgalommal kérdezte:~- Van
10184       V,  XXXVIII|                    tudatában. Az istentelenek leplezett amnesztiát kapnak, és õvele
10185     III,  XXXIII |                  csönd van - mondta halkan. - Lépni is alig merek, mintha nem
10186       I,  X      |                        Hogy hasonlít hozzá! - lepõdött meg a császár.~Az õ tekintetét
10187      II,  XXVI   |                     megkínálni, amikor partra lépsz.~A nobilissima azt a sikoltást
10188       V,  XXXIX  |                     császárhoz. Észrevétlenül lépte át a küszöböt, éppen mikor
10189       V,  XXXIX  |                      találkoztak senkivel. De lépteik kopogására a hálószoba ajtajában
10190       V,  XXXVIII|                   mondta az orvosnak, s döngõ lépteivel visszasietett.~Az orvos
10191       V,  XXXVIII|                  örült, mikor könnyû asszonyi lépteket hallott.~- A Domina! - kémlelt
10192       V,  XXXVIII|                      cerimoniale által előírt léptekkel hagyta el a caesar szobáját.~-
10193      II,  XXII   |                      az ég, a föld és a folyó lépten-nyomon változó csodái iránt. Ha
10194      IV,  XXXVI  |                       hogy harminc gladiátort léptet fel, köztük Guttát is, a
10195       I,  VII    |                       Mauricius, akit helyébe léptetett az imperator, szintén. Miután
10196       I,  VIII   |                       jõ!~A császár a ruhákra lépve barátságos arccal haladt
10197       I,  XIX    |                    elõvette viasztábláját, és lerajzolta a soklapú, öreg prizmát,
10198       I,  XI     |                  vissza. A színig telt csésze lerántotta a mérlegkart, rázuhant a
10199      IV,  XXXV   |                      magára, és mentõl jobban lerom­lott testileg, annál acélosabbakká
10200       I,  XVII   |                  legjobban, s mivel a templom lerombolása a Terminaliák ünnepén történt,
10201     III,  XXXII  |               Kinyújtott lába fején, amelyrõl lerúgta a szandált, hogy kirázza
10202      II,  XXVI   |                      A fiú elfutott, s megint lesbe állt az ablak alatt. De
10203     III,  XXXI   |              Kereskedõembernél, akire sokszor lesekszenek útonállók, mindig jó az
10204       V,  XXXIX  |                  császár? - kérdezte Galerius lesekvõ tekintettel.~- Múló baj -
10205       I,  III    |               Galeriusnak arra, hogy életemre leselkedjék?~A caesar az udvari életrõl
10206       I,  XXI    |              megismerik azokat, akik életedre leselkednek. Azt hiszem, Constantius
10207      IV,  XXXV   |                  beszabaduló világossághoz. - Lesem a szerelmeseket, hogy biztathassam
10208       V,  XXXIX  |                       az udvari gyász elrende­léséről s a szertartások rendjéről
10209     III,  XXX    |                      a gyík csak nézelõdni és leskelõdni volt itt, de állandó lakása
10210       I,  III    |                   mint a határokon túl éhesen leskelõdõ testvéreik.~Az elöregedés
10211      II,  XXVI   |                   megláthassa, csak messzirõl leskelõdött. Beletelt egy óra, míg kinyílt
10212       I,  XVIII  |                    mindig a lábánál ülne, úgy lesné szájáról a szót.~- Tûzbe -
10213       I,  XXI    |                    szeretett ott üldögélni, s lesni a hajót, amely Pantaleont
10214       I,  X      |                       oltárból, és az istenek lesoványításából kövérednek meg. A papok
10215       I,  XX     |                      s valahol rettentõ dördü­léssel szakadt be a mennyezet.~
10216     III,  XXXI   |                      De csak Quintipor és Tit lesték elõrehajolva, egymáséiba
10217       I,  X      |                       hajtott fejet.~- Én nem lestem a titkod után, uram. Úgy
10218       I,  VI     |                     szõrcsuhát vett fel vezek­lésül hitetlen múltjáért. Archiateri
10219     III,  XXIX   |            Gránátvirágját! Aki még õelõtte is lesüti a szemét, és a lába nyomát
10220      II,  XXIII  |                 fölemelni, amellyel nem lehet lesújtani. A börtönök úgy tele vannak,
10221      IV,  XXXV   |                    tömegében szerezte azokat, lesújtották. Az izzó temperamentumú
10222      II,  XXII   |                     démon, és az égett bõrrõl lesúrolta a leperzselt szõrszálak
10223      II,  XXII   |                    szabadon, senkitõl meg nem lesve, reggeltõl estig örülve
10224       I,  XVI    |                   Sinai-hegyi látomást ördögi lesvetésnek tartja.~- A legnagyobb keresztény
10225       I,  X      |                  megjósolta, hogy a világ ura lész. Te huszonhárom éves voltál
10226     III,  XXVII  |                    kipróbálni, hogy ragyogóbb lesz-e a zafír, vagy zavarosabb,
10227       I,  XXI    |                   mikor agyonkövezték õket, s leszaggatták róluk a ruhát, hogy meztelen
10228       I,  XXI    |                       emeltetett Antoniusnak. Leszakadt a Serapeum homlokzata is,
10229      IV,  XXXVII |                     hyperboreusok országából, leszáll vele az albanusi tó partján,
10230       I,  V      |                    csillagok feljönnek, akkor leszállnál az oltárról, és verset mondanál
10231       I,  XVII   |                azonban már reménytelenül kell leszállnunk az alvilágba, folytatni
10232       I,  XX     |                  szerint megindult a végleges leszámolás a vesztére törõ kereszténységgel,
10233      IV,  XXXIV  |                   lehet számítani, ha egyszer leszámolásra kerül a sor a nyugati caesarral.
10234       I,  XXI    |        istentelenekkel.~Quintussal maga akart leszámolni. Gyors hajót küldött érte
10235      IV,  XXXIV  |                     is hívják?~- Maxentius.~- Leszedte a körmit, mi?~- Kérdezd
10236      IV,  XXXIV  |            visszaülhetett a tükre elé.~- Mind leszedted a festékemet - szedte elõ
10237       I,  VII    |                elvitték az olajütõmet, azután leszedték rólam a ruhát, aztán a szakállamat
10238       I,  XIV    |                     részesíteni. Ennélfogva a leszerelt zsoldosok nagy tömegei nem
10239       I,  XVIII  |                     Atreusz szerepében igazán leszúrt egy szolgát a színpadon.
10240       I,  III    |                  amelyik a combjába harapott, leszúrta tõrével, a másikat pedig
10241       V,  XXXIX  |                      funebrisen, skarlátjával letakarva, de füstölõ serpenyõt nem
10242      IV,  XXXVI  |                megfelelõen fölfúvódott hassal letántorgott a színpadról. A chorusban
10243      II,  XXIII  |            jelentésekben olvasott ugyan újabb letartóztatásokról, de egyetlen kivégzésnek
10244       I,  XXI    |                     az õ istenük állt bosszút letartóztatott papjaiért, mások, maguk
10245      II,  XXIII  |                        Ezren meg ezren vannak letartóztatva, férfiak és nõk, aggastyánok
10246      IV,  XXXVII |                    ami a lakosság életszükség­letéhez tartozik, bronz Mercurius
10247       I,  IV     |               egyikben Menaechmusnak a kúpsze­letek­rõl szóló értekezését ismerte
10248       I,  XX     |                       az istenek rendelte idõ letelik. Ki tudja, az istenek is
10249      IV,  XXXV   |                      addig még egy évnek kell letelni. S a császár azt hitte,
10250      IV,  XXXVII |                  írnok megcsóválta a fejét.~- Letelt a hivatalos idõ. Gyere holnap.~-
10251       I,  XI     |                    már eléri a holdat, õ majd letépi, és hazaszalad vele Romula
10252     III,  XXIX   |                    tartotta vissza a Domina a letérdeléstõl. - Nagyon sápadt vagy.~A
10253       V,  XXXVIII|                     eléje ment a Dominának, s letérdelve köszöntötte.~- Mire a hold
10254      II,  XXIV   |                   felelni, „legyen átkozott”, letérdepelve és mellét verdesve válaszolt:~-
10255       I,  XV     |                      egy kõpadot talált, arra leterítette a köpönyegét, hangosan elvégezte
10256       I,  XX     |                    fölsegített. Akik ruháikat leterítették elé az antiochiai bevonuláskor.
10257       I,  X      |                  imádkozott pár percig.~Aztán leterítve az oltárt, megnyugodott
10258      IV,  XXXVII |             szabadságát, s ráhagyta a négyeme­letes házát, kertjeit, villáit
10259      IV,  XXXIV  |                  lehet, hogy maga jószántából leteszi a bíbort, de legjobb volna
10260       I,  XVI    |                    tagadta a harmadik személy létezését, de nem ismerte el egyenlõ
10261       I,  II     |                      fõvárosának ostromára. A létezõ dolgokról beszélni nem mûvészet,
10262      II,  XXII   |               szülötte,~Nemzõje az idõnek, ~A létnek magvetõje, ~Sugárszemû teremtõ, ~
10263      II,  XXIV   |                      Lélek a gyülekezeteknek.~Letörölve a fölindulástól csorgó könnyeit,
10264     III,  XXX    |                      Magatudatlan mozdulattal letört a pogácsából egy darabkát,
10265       I,  I      |                  továbbszaladt vele. A gyerek letottyant a földre, és ijedten visítozni
10266       I,  VI     |                      Dörmögve cihelõdött le a létráról.~Mire leért, már hallotta
10267      II,  XXIV   |                   halál borzalmát azzal, hogy létrát nyújt le a hozzá kívánkozók
10268      II,  XXIV   |               elpusztítása után. Annál tiszte­letre méltóbb cselekedet volt
10269       I,  XX     |                      akinek emanációiból jött létre a világ. De nem õ teremtette,
10270       I,  XIV    |                   próbáljanak módot találni a létszám csökkentésére, már csak
10271       I,  XIV    |                 megbízhatók, hogy feladatukat létszámapasztás mellett is teljesíteni fogják.
10272     III,  XXXI   |                tabernában felejtette. A lányt leültette egy kõpadra.~- Várj meg
10273      II,  XXII   |                     fizetett nekik addig, míg leúsztak a szent folyón Szaiszig.
10274       I,  IV     |            princepsnek.~- Ha én neked volnék, levágatnám a borbély kezét mint szentségtörõét.~
10275       I,  XV     |             rabszolgának fizetett azért, hogy levághassa a hajukat. Mindenki püspökhajat
10276       V,  XXXVIII|              képzelték, éles késsel, amellyel levágja a haldoklók haját, annak
10277      IV,  XXXVII |                     azokról azt mondják, hogy levágják a gyermekeket.~- Bolond
10278       I,  XX     |                     nehéz fej már esés közben levált a törzsrõl, Hierocles lábára
10279       I,  XVI    |                  teremben már rezgett a forró levegõ, és szivárványgyûrû vette
10280     III,  XXVII  |                 kezdték alkonyati játékukat a levegőben, a delfinek a vízben, s
10281      II,  XXII   |                   hirtelen elakadt a szava. A levegõben valami különös zsongás hallatszott,
10282     III,  XXX    |                    annyifelé szaladtak bajaei levegõt szívni. Csak egy öreg, fekete
10283      IV,  XXXV   |                      mécsest, és belefogott a levélbe. Arra kérte a császárt,
10284       I,  III    |                    azzal, hogy kikiáltá­sáról levélben értesítette a senatust anélkül,
10285       I,  XX     |                  volna a város nevét Galerius levelében. Fölemelte a pergament,
10286      II,  XXV    |                     azt írta, megerõsödött, s levelei csakugyan arról tanúskodtak,
10287       I,  XIX    |                     nevû keresztény, akinek a leveleit most másolom, bár nem tudott
10288       I,  XVII   |                   tudtak meggyõzni, mert mint levelem elején is mondtam már, a
10289       I,  VII    |                        hogy õ az udvar titkos levelezõje. A rendszeresített hivatalos
10290       I,  III    |                  Thessalonikában kikötöttünk. Levéllel és üzenettel.~- Nincs baja?
10291     III,  XXX    |                   hogy szeretne utánaugrani a levélnek, kérdezni nem kérdezett
10292       I,  XX     |                    össze. A többit nem akarom levélre bízni, de hamarosan énmagam
10293       I,  VII    |                        s ezért találta minden levélrezdülésben, minden váratlanul megszólalt
10294       I,  XVI    |                 azután lesz eljövendõ. De nem lévén harcos természetû és vitatkozó
10295     III,  XXXI   |                    kezét, s azért nem kellett levenni a szemüket egymásról.~Nem
10296       I,  II     |                      a gall parasztforradalom leverése után Mediolanum­ban az ünnepi
10297       I,  VII    |                   parasztok lázadását kellett leverni. A rongy népben sok volt
10298       I,  XVII   |                        akit ezek az események levertek, töprengõvé és szomorúvá
10299       I,  XIV    |                       jelek, ma azonban Tages leverten lépett ki a függönyök mögül,
10300      IV,  XXXV   |                     jönni az Erõs Férfiú, aki leveti az Antikrisztust a poklok
10301     III,  XXIX   |       könnyebbedhetett meg így, mikor hóhérai levették válláról a keresztet.~-
10302       I,  I      |                       az az orrába veszi, ha „levitas”-nak, vagyis „Könnyûséged”-
10303       I,  IV     |                     vissza. Az hozza föl, aki levitte. Hiszen nekem még át se
10304       I,  XI     |                       A lakoma szokás szerint libatióval kezdõdött, amelyet a család
10305     III,  XXVII  |                 köpönyeget is lehet ingerlően libegtetni járás és kecses ráncokba
10306     III,  XXVII  |               forradalom, mindenki köpönyegét libegtette magán, s némelyek már örültek
10307     III,  XXXII  |                   felett suhogva, hol elõttük libegve. Tit vette õket észre elõbb.~-
10308       I,  XV     |                       az ára ennek a gyönyörû Libentinának. Ketten vegyétek meg, hogy
10309       I,  XV     |                     szobrocskák közt, a másik Libentinát keresve.~- Ötért adom a
10310       I,  XVIII  |                      hanem etiópok és arabok, líbiaiak és szkíthák, perzsák és
10311     III,  XXXIII |                       Quintus jelent meg neki lictor-ruhában, és vasvesszõvel verte a
10312     III,  XXXI   |                   egész barátságosan mondta a lictornak, hogy megfordíthatják már,
10313      IV,  XXXVII |                  kivégzések lesznek. Elmégy a lictorokhoz már holnap, megegyezel velük,
10314      IV,  XXXVII |                   annak, akit keresnem kell a lictoroknál, hogy kiváltsam.~Quintipor
10315     III,  XXVII  |                       Mindenki azt kérdezte a lictoroktól, mi lesz a nimfákkal, akik
10316      IV,  XXXVII |                   Szomszédjai, egy tûzkõáruló lidiai görög s egy tisztes megjelenésû,
10317      IV,  XXXVI  |                    futkározni.~A fuvolák lágy lídiai melódiát leheltek, Venus
10318       I,  I      |                      Juno templomát körülvevő liget mirtuszainak kérgét. A szamárhoz
10319       I,  XV     |                 szemedrõl, hogy te is a szent ligetben szolgálsz. Legalább száz
10320       I,  V      |              harangszó hallatszott s a Daphné ligetébe hajtott áldozati barmok
10321      II,  XXVI   |                      Talált egy kis elhagyott ligetet, amelyben leomlott oltár
10322       V,  XXXIX  |                      egymás kezét fogjuk.~Hat lihegõ rabszolga eléjük tette a
10323       I,  X      |                megnyitnak a lélekben bizonyos likacsokat, mint a bor is, ha gõze
10324     III,  XXXIII |                    Kis rózsaszín kagylókat és lila csigákat, amiket a tenger
10325       I,  VI     |                kosárkát. - Azokat a tölcséres lilákat.~De nem vette el tõle senki
10326      IV,  XXXVI  |                rózsákkal és üveg alatt nevelt liliomokkal, a legszebbekkel, amelyeket
10327     III,  XXXI   |                    volt a neve. A küszöbé meg Limentinus. Az övfelkötésé Cinxia,
10328     III,  XXXII  |                kérdezte Quintipor.~- Ez Diana Limnatis szent erdeje. Ez az istennõ
10329       V,  XXXIX  |                     oltárnál kiejti a „favete linguist”.~Nagy csalódást okozott
10330       I,  XX     |                       gondba esve nézegette a listát, várva a második csöngetést,
10331       I,  XX     |                 vádolták õket. Nem igaz, hogy lisztbe takart gyermek húsát eszik
10332      IV,  XXXVII |                 mondom, megért egy zsák finom lisztet, mert nagyon finom, mûvelt
10333     III,  XXXII  |                 gyanánt lobogtak a nagybugájú lithrumok foltjai, s a szénásszekérnek,
10334      IV,  XXXIV  |                      vörös szeplõk a princeps lóarcán. - Az merészel téged megnézni?
10335      IV,  XXXVI  |                  másik szolga, kezében vödröt lóbálva, azt kérdezte tõle, kezdi-e
10336      IV,  XXXV   |                       pápának is kishitûséget lobbantott a szemére, holott az csak
10337       V,  XXXVIII|                  tartja már, vagy olyan dühre lobbantotta valami, hogy többé nem tud
10338       I,  VIII   |             halványabb csillagok, s a fáklyák lobogása is zavarta a látást. A császár
10339      IV,  XXXV   |                   vett, csak fekete szemeinek lobogásán látszott, mekkora tûz ég
10340      IV,  XXXVII |                      észrevett!~Csattogtatta, lobogtatta az ezüsttel kivarrott, keskeny
10341     III,  XXXII  |            hallatszott néhányszor, hogy vízbe loccsant a lába.~De a kacagása még
10342     III,  XXX    |                      a tenyerét, és az arcába loccsantotta a vizet Gránátvirágnak.~-
10343      IV,  XXXV   |                   belõle, ha nem siet vele. A lócsiszárok, tímárok, fazekasok, barom-orvosok,
10344      IV,  XXXIV  |                csepergésében, a barna Tiberis locsogásában csakúgy benne volt a neve,
10345       I,  II     |                     Quintipor. - Ma reggel is locsoltatott velem.~- No látod, mégse
10346       I,  I      |                  ahogy magához tért.~Pyrargus lódult volna rendõrt keresni, de
10347      II,  XXII   |                       irtózatos erõvel akkora lökést adott az ingó sziklának,
10348       I,  IV     |                      az felugrott, és akkorát lökött rajta, hogy a pamlagig tántorodott.
10349       I,  XI     |                      csöppet a mozaik-padlóra löttyentve belõle.~- Az istenek áldása
10350       V,  XXXIX  |                ólomszürke arcú, elkócosodott, lötyögõs ruhájú ember nem pillantó
10351       I,  XI     |                     az arcát, hosszú sugárban lövellte fölfelé a bort, olyan ügyesen,
10352       I,  IV     |                 fiatalembernek vörös, szeplõs lófeje volt, szétálló füle és nyerítõ
10353       I,  IV     |                   ugrik.~Magához szorította a lófejet, és addig cirógatta, míg
10354       I,  V      |                rosszabb volt gondolni, mint a lófejûre. Egy denevér suhanása érte
10355      II,  XXIII  |                      ki, amely pallos gyanánt lóg minden keresztény feje felett.~
10356       I,  VI     |                       hosszú narancsgallyakat lógatva a kezében, amelyeken fehér
10357       V,  XXXIX  |                        Erre fordultak vissza, lóhalálában menekülve.~Mivel jövet is
10358     III,  XXVII  |                  csöndnek és nyugalomnak ez a lombokból és virágokból épült háza,
10359      VI,  XL     |                    kapaszkodnak föl a tápláló lombokért és rügyekért, én, noha horzsolások,
10360       I,  XIV    |                       szabad kivinni a biroda­lomból, s a határokon nagyon szigorú
10361       I,  IV     |                 elkezdett turkálni a penészes lomok közt.~- Megállj csak, mindjárt
10362     III,  XXXI   |                    zavarodottan csavargatta a lompos bajuszát.~- Sose hallottam,
10363      II,  XXV    |                       tudna-e neki egy fürtöt lopatni a hajából? Ha mindig összesöpörnék
10364       I,  IX     |                találom a bõrsisakom, csak nem lopattad már el azt is?~Sapricia
10365       I,  XX     |                      és asszonyokon keresztül lopja be magát, szembeállítja
10366       I,  XVI    |                      az Isten nevével, mintha lopnátok az üdvösséget. Isten bátorságot
10367      II,  XXII   |                     noha már több ezer év óta lopogatják a zarándokok. Az utazgató
10368       I,  XX     |                     egyiptomi szemfényvesztõk lõréjével is. Sikerült is neki olyan
10369      II,  XXIII  |                    elõtt, aki ölében ringatja Lorust, a keble után kacagva kapkodó
10370      IV,  XXXVI  |         aranyszalaggal. Némelyek azt mondták, lótejen hízott szarmata, mások valami
10371       I,  XX     |                       kapó, állhatatlan lelkû lótenyésztõknek a felbujtásában. A papjaikat
10372       I,  III    |                  cások, halárusok, vízhordók, lótó-futó, szegény szolgaemberek valamelyike -
10373      IV,  XXXV   |                        és mentõl jobban lerom­lott testileg, annál acélosabbakká
10374       I,  XI     |                    hogy Afrikában olyan vadat lõtt, amelynek az apja párduc
10375      II,  XXII   |                  saruját, vagy szakítson neki lótuszvirágot. Amilyen kimért volt a parancs,
10376       I,  I      |            odafurakodni a császárhoz.~- Uram, lovad térdig járt a vérben, tehát
10377       I,  XII    |                       szorosan egymás mellett lovagló két fiatalt. A város határán
10378      IV,  XXXVI  |                  törvény szerint megillette a lovagokat.~A fiú azonban nem látta
10379       I,  III    |                   apja az az altiszt, aki itt lovagol mögöttünk. Minervianusnak
10380      II,  XXII   |                 laknak, akik szarvashangyákon lovagolnak. Szaiszban egy istennőnek
10381       I,  XVIII  |                    Egy illíriai centurio, aki lovagolni tanította, s meg akarta
10382       I,  XII    |             Minervianus a princepset.~Õ elõre lovagolt az útmutatóval, a csuklyás
10383      IV,  XXXIV  |                     kívánná, célzást tehess a lovagra. A császár nagyon szigorú
10384      VI,  XL     |                       mikor a hetedik napon a lovagrend válogatottjai vállukon vitték
10385      IV,  XXXIV  |                         Lehetetlent kívánsz a lovagtól, úrnõm. Hiszen õ se belõled,
10386       I,  VIII   |                       még a cataphractariusok lovai is idegesen kapáltak. Egy
10387       V,  XXXIX  |                    meg az utat, agyonhajszolt lovaik hamarosan kidõltek. A princeps
10388       I,  XII    |           oldalkapuján. Minervianus várta ott lóval, maga is lóháton.~- Minervina?~-
10389       I,  III    |                   páncéljában és bíbortakarós lován meglátták a csatasor élén,
10390       I,  I      |                   pénzügyminiszter, s végül a lovasság és gyalogság fõparancsnokai.
10391      IV,  XXXV   |              ólomlovon ülõ Epona istennõ, aki lovastul együtt nyakba akasztható,
10392       I,  IV     |                     parancsolod? Ha akarod, a lovászomat is felküldhetem.~A lány
10393       I,  VII    |                  könyökét, vagy elvesztette a lovát, vagy kincset talált szántás
10394     III,  XXXIII |           Sáfrányszínû ruhában, ~Piros, fehér lovával ~Nem jár az ég keletjén, ~
10395       I,  VIII   |              Diocletianus gyaloghintaját és a lovon ülõ Maximianust. Mire félkörben
10396     III,  XXXII  |                   csak az istenek és a nimfák lubickolnak, s azoknak még olyan nagy
10397       I,  I      |                     volna most az Orontészben lubickolni - mondta nevetve. - Mért
10398       I,  III    |                     partján. A vízben kevesen lubickoltak, de a füzesek, a virágos
10399       I,  V      |                   bele a piros fénybe, amit a lucernariusok fáklyái vetettek. A négy
10400       I,  I      |                 Esedezem, szüléseket igazgató Lucina, hogy ne a feleségem vessen
10401      II,  XXIII  |                    mutatunk be Vestának, Juno Lucinának és a Magna Maternak.~Prisca
10402     III,  XXXIII |              Quintipornak több jutott esõbõl, lucsokból, szélbõl, Tit betegedett
10403     III,  XXX    |             kereskedõk bíborraktárai. Misenum Lucullus villájával. Neapolis. Virgilius
10404       I,  VII    |                     templomában tartott szent ludak egyike tojta aznap reggelre.~-
10405       I,  VI     |                mindent. Félek, látod.~Mutatta lúdbõrös karját, eligazította a beteget
10406       I,  VII    |                     csészérõl. Egy bíborszínû lúdtojás volt benne. A Jupiter Capitolinus
10407     III,  XXX    |                    föl az ereimet. Nézd, hogy lüktet az ér abban a karomban,
10408       I,  XIII   |                 hegyében a megveszekedett vér lüktetését. De volt annyira apja lánya,
10409      II,  XXII   |                       azokban az õ szíve vére lüktetett. Ha a nobilissima az õ bûnös
10410       I,  VI     |                   feléd. Varanesszel ültünk a lugasban. Igazán nekem adod? Ó, milyen
10411       I,  XXI    |                      salonai palota kertjében lugasnak.~Este meglátogatta a császárnét.
10412     III,  XXXI   |                    már ki egyszer a nyakadat, lusta dög! De azért lehetne annyi
10413       I,  X      |                    leszek az, aki halotti mág­lyádat meggyújtom, és kísérem szemmel
10414       I,  XVII   |                   arattam, noha a chria szabá­lyainak, erre mindig szégyenkezve
10415     III,  XXX    |                   kopasz fején a félrebillent lychnis-koszorúval.~De az elképedése csak egy
10416     III,  XXX    |                     hogy a körülöttük pirosló lychnisekbõl fonjanak koszorút. Õ is
10417      IV,  XXXVI  |                házasságtörését, egymaga szemé­lyesítvén mind a kettõt, sõt a leselkedõ
10418       I,  XX     |                    különben is erõsen megméte­lyezett nagy város is lángba borul
10419      II,  XXIII  |                   semmit, s éppen ezzel akadá­lyozta meg a törvény végrehajtását.
10420      IV,  XXXVI  |                      cimbalmok, a kytharák és lyrák, a tubusok és oboák. Egy
10421      IV,  XXXV   |                       a tarkóján akkora kerek lyuk van, amelyen egy fölserdült
10422       I,  XIV    |                       tekinteni, hogy a belek lyukacsosak, s a máj belsõ karéja hiányzik.~
10423       I,  II     |                    két esztendõ alatt, mint a lyukas fogamat. Azzal is sok bajom
10424       I,  XI     |                    homlokfalán aranyozott J O M betûk mutatták, hogy a legjobb
10425     III,  XXIX   |                       az elsõ pillanat fájdal­mában szétnyílván az összeszorított
10426      IV,  XXXVI  |                 Púposnak a feleségét, azonban Maccus, a hülye asszony helyett
10427      IV,  XXXVII |                  göböly, el ne felejtsd, ez a macellariánknak a címere. Jaj, megyek, megyek,
10428     III,  XXXI   |                  múlva már kocogott a botja a macskafej-kövezeten. Így nem esett nehezére
10429      IV,  XXXVII |                   mellett, mint egy gazdátlan macskafiók, akibõl az utcagyerekek
10430       V,  XXXVIII|                      kérdezte az ágon hintázó madár csicsergõ vidámságával. -
10431       V,  XXXVIII|           megerõsítette õt elhatározásában. A madár- és béljóslatok, mint mondta,
10432       I,  XVII   |                       a sisakos istennõ szent madarához - a világ legmagasabb fájának
10433     III,  XXXII  |                      fekete ruhás, piros fejû madarai egy pillanatra kíváncsian
10434     III,  XXXII  |               házikóra, amely tele volt Venus madaraival.~- Te? - csapta össze a
10435       I,  V      |                    hallgatnád a szeleket és a madarakat, és mikor a csillagok feljönnek,
10436       I,  V      |                   felhõkrõl, a szelekrõl és a madarakról.~Az árnyék egyre mélyebb
10437       I,  V      |                  neked a princeps! Kibontsam, madaram?~Letette a ládát az asztalkára,
10438     III,  XXX    |                  igazi császár volnék, minden madarat kiirtanék a világon, csak
10439       I,  I      |                   megbékülten biccentette meg madárfejét, és fölemelte bal keze hüvelykujját.~-
10440       I,  I      |                  végre.~A második augustust a madárfejnek egy hajszállal kevésbé mély
10441     III,  XXXIII |                        Az egyikrõl szétzilált madárfészek csüngött le, néhány zöldes
10442       I,  VII    |                  minden váratlanul megszólalt madárhangban, minden csillagsugárban,
10443       I,  XI     |                 ledörmögte.~- Neked ilyen kis madárhoz is segítség kell?~Bíborköpönyegébe
10444       I,  XIV    |                     volt, vagy hadban járt, a madárjósok által jeleket kért tõlük,
10445       I,  XVIII  |                 vashegyü vesszejivel. ~Gyönge madárka szivem, rejtõzni se, szállni
10446      IV,  XXXIV  |                     De azért én is tudok ám a madárléppel bánni.~- El is várom a feleségemtõl -
10447       I,  III    |                      nagyobb erõssége birodal­madnak, mint az én gazdagságom
10448       I,  X      |                     én leszek az, aki halotti mág­lyádat meggyújtom, és kísérem
10449       I,  XVI    |                      gondot adtak, hogy még a magábaszállás óráját is fel kellett áldoznia,
10450       I,  XVIII  |                       kebeled, ~Csak szemed a magadé, az a legszebb s én arra
10451     III,  XXX    |                  nagyobb baj az, hogy ez csak magadforma isteneknek való nektárszörpölgetésre,
10452     III,  XXVII  |                       a két vállát. „Szorítsd magadhoz kis Titet, ne félj, nem
10453      II,  XXII   |                          Te? Énrajtam? Hiszen magadon se tudsz segíteni, Kain
10454       I,  IX     |                     már a tûzre se lesz jó.~- Magadról beszélsz, agg harcos?~-
10455      IV,  XXXVII |               Quintipor elfogta a kezét, és a magáéban tartotta.~- Azt mondd meg
10456      IV,  XXXIV  |                   apának, ha felháborodását a magáéval erõsíti.~A centurio azonban
10457      II,  XXII   |                      volt benne semmi a férfi magakelletésébõl, aki a rabszolgalányban
10458       I,  XIV    |                      akarja vele megíratni. A magakorú fiatalok társaságát nemigen
10459       I,  X      |                      világtól, az anyjától és magamagától is? Amikor álmában se mondhatja
10460       I,  XVIII  |                       Genesius, de a szemem a magamé, Aphrodité más adományban
10461       I,  XIX    |                     mások isteneihez, mikor a magaméihoz sincs semmi? Tudjátok, úgy
10462       I,  XV     |               tenyereit.~- Honnan tudja azt a magamfajta együgyû zsidó? Az én istenem
10463     III,  XXXI   |                   magister úgy szégyell ilyen magamforma kis cseléddel menni. Ha
10464       I,  VI     |                      anya. - Én nem is tudtam magamról, mikor elvittek, lányom.~-
10465      IV,  XXXIV  |                  Titanilla! - most már szinte magánkívül kiáltott a princeps, s ledobva
10466       I,  XIV    |                   egyre jobban ránehezedett a magánosság. A nobilissimát nem látta
10467      VI,  XL     |             cserélem-e föl az omladozó Salona magányát a te szobád felével, amelyet
10468       I,  III    |                      ahogy összeölelkeztek -, magasabb vagy, mint én, és milyen
10469      IV,  XXXV   |                      széthulló köveidbõl égig magasodó falat rak, és nevedet a
10470       I,  XX     |           elhallgatták elõled az istentelenek magasrangú pártfogói, hogy ezek a gonosz
10471     III,  XXVII  |                    nádszállal újra megmérte a magasságát. Elkeserítette, hogy semmit
10472       I,  I      |                     tua”-nak szólítják, azaz „Magasságod”-nak. De már akinek „gravitas”
10473       I,  I      |                     csak a rendszert lehetett magasztalni egy-egy ünnepi alkalommal,
10474       I,  XIX    |               valamelyik fáraó udvari költõje magasztalta a szépséget és szerelmet,
10475       V,  XXXIX  |               hatezerötszáz válogatott katona magatartásán, akik a császár közvetlen
10476       I,  X      |               egyszerre felébred.~- Érezzétek magatokat jobban ebben a szobában,
10477       V,  XXXIX  |                     kapta föl, s azzal rohant magatudatlanul a császár felé.~Mert a császár
10478      IV,  XXXVII |                Szerencsére megakadt a szeme a magis­teri ezüstkulcson, amit
10479      II,  XXVI   |                    lampyrist se.~Belekarolt a magisterbe, és vállára hajtotta a fejét.~-
10480      IV,  XXXVII |                    Tartós egészséget kértem a magisterem számára. No, szaladok is,
10481       I,  XVIII  |                    tapsot.~Aztán odafordult a magisterhez.~- Mondtam már, hogy keríts
10482       I,  XIV    |                    egy írásból, és ránézett a magisterre, hogy el van-e képedve.
10483     III,  XXVII  |                     császár lelkére kötötte a magisterrel való barátságot. Ahogy az
10484      IV,  XXXVII |                       jegyaján­dékba kaptam a magistertõl. Már nem tetõled, hanem
10485      VI,  XL     |                Mars-mezõre, ahol négyemeletes máglya várta, senkinek sem volt
10486     III,  XXIX   |                      négy gyermekével ítéltek máglyahalálra, mert azokat is keresztényeknek
10487      VI,  XL     |                    császárnak, akinek halotti máglyáját én gyújtottam meg Mars isten
10488      VI,  XL     |                  hanem egy világ ég el ezen a máglyán, hogy az a sas, amely kirepült
10489      II,  XXIII  |                börtönök ajtajai a vérpad és a máglyarakások felé. Az elsõ nap Alexandria
10490       I,  XX     |              gyújtanod alattam a consecratiós máglyát?~Bion nem félt. Az utolsó
10491     III,  XXVII  |                 Hiszen ők az ide zarándokoló, magtalan asszonyok utolsó és soha
10492       I,  XX     |                  ennélfogva több fényt tudnak magukba sûríteni.~Arcán, hangján,
10493       I,  VIII   |                    utcák tûzfolyókat öntöttek magukból, a fáklyások légióit.~-
10494       I,  IX     |                császárné az ura kezét, amikor magukra maradtak -, tudod, mi van
10495       I,  XIX    |                 voltam az istenekkel, ahogy a magunkfajta ember lehet. Ne kívánják
10496     III,  XXXIII |                   Mintha nem tudnánk mink azt magunktól is! Mit szólsz hozzá, aranymadaram?~
10497       I,  IX     |              Pantaleon?~- A keresztények nagy mágusa. Orvos. Õ állított engem
10498      II,  XXIII  |                 tudott menekülni a keresztény mágusok könyveibe. Most már azonban
10499       I,  XXI    |                       hogy szóba ereszkedik a mágussal, aki úgy hatalmába tudta
10500      II,  XXII   |                  Nemzõje az idõnek, ~A létnek magvetõje, ~Sugárszemû teremtõ, ~Igaz
10501       I,  XIX    |                     öreg prizmát, megelõzte a magyará­zattal Heptaglossust.~-
10502       I,  XVI    |                       a három solidusnak az a magyarázata, hogy az istenben is három
10503      II,  XXIV   |               keresztények, bár õ természetes magyarázatát adta. Krisztus katonájához
10504     III,  XXXI   |                    magát a feleségem - mondta magyarázatul.~- Majd lesz az még rosszabbul
10505       I,  XIX    |                       vagyok biztos, és ha én magyarázom Empedoklészt, az nekem világosabb,
10506       I,  XIX    |                       régi írót kivonatolt és magyarázott. Általában azonban Heptaglossusnak
10507       I,  VI     |                     és maga vette ki belõle a magzatot, hogy annak a beleibõl mondasson
10508     III,  XXXI   |                     minden kivégzett tíz újat magzik. Az idõsebb hóhérokat mindenütt
10509       V,  XXXIX  |                Április kalendájának estéjétõl máig, tehát nem egészen négy
10510       I,  XIV    |                      a belek lyukacsosak, s a máj belsõ karéja hiányzik.~Máskor
10511       I,  XVII   |                      korú ember elüszkösödött májához, és mi illik a császár barátjához.~
10512       I,  XIV    |               szolgálatában áll, aki sardicai majorjában szentélyt emeltetett Rheának,
10513     III,  XXVII  |             nagyanyára gondolt meg a sardicai majorra. Amögött is volt egy kis
10514      II,  XXVI   |                       egymás mellett, a fügét majszolgatva. Elérték a palotakert kapuját.
10515      II,  XXV    |                       Látta már, amint együtt majszolták Titanillával, igaz, hogy
10516     III,  XXXI   |                 kellett a sarujukba szórni, a májusban halászott Venus-kagyló héja
10517      II,  XXV    |                  vérbe került, a keresztények makacsabbaknak bizonyultak, mint ahogy
10518     III,  XXVII  |                    kétségtelen, hogy százszor makacsabbul ragaszkodott hozzá, mihelyt
10519       I,  XIV    |                       ilyen elnézõ, Dominus - makacskodott Galerius. - Azoknak nemcsak
10520       I,  XVII   |                     simulékonyság és kevesebb makacsság lenne benne. De attól tartok,
10521       V,  XXXIX  |                 keresztényeket erõsítette meg makacsságukban, hanem új híveket szerzett
10522       V,  XXXVIII|                  hagyta rá a nobilissimára. - Mákfejek voltak a kezében.~- Dehogy -
10523       V,  XXXVIII|              gyermekifjúnak ábrázolták, amint mákfejjel játszadozik. Mostaná­ban
10524     III,  XXX    |                egyedül méltók a te ajkaidhoz.~Makk-szakajtókat markolt fel a fûbõl, amelyeket
10525     III,  XXX    |                       lány szájához emelt egy makkcsészét.~- Még mindig nem elég kicsi -
10526       I,  I      |                  téged kergessen haza disznót makkoltatni. Hát még most sem tudsz
10527      II,  XXII   |                       kecskebőrben jártak, és makkot ettek. Mivel azonban a jókedv
10528       I,  I      |                eltátotta a száját.~- Arany? - makogta hitetlenkedve.~Csak hallomásból
10529     III,  XXVIII |                   fájdalom mérgétõl és a csók mákonyától. Csak egy nyitott oszlopcsarnokon
10530       I,  XI     |                      Belekapaszkodott, mint a makrancos gyerek.~- Kottaboszt akarok
10531       I,  VI     |                   csepeg­tették, mint annak a máktejnek az ellenszerét, amellyel
10532      IV,  XXXVII |                  kertjébe, aki piros és fehér mákvirágok álomtejét csorgatja a fénybe
10533       I,  IX     |                      elõtt kimondja, hogy õ a malacból nem eszik. Ne te, ne, mondom,
10534       I,  XII    |                     oltalma alá helyeztek, és malacepét áldoztak értem, és förtelmes
10535      IV,  XXXIV  |              megmozgatta a szoba közepén álló malachit oszlopon.~- Mit csinálsz,
10536       I,  VII    |                       elfelezik velem, mint a malacokat meg a borjúkat?~A császár
10537     III,  XXXIII |                       amit mocsaras vidéken a malária ellen kellett viselni. A
10538       I,  I      |                     veszi a császár az ármaxi­málást, amely némely vidékeken
10539       I,  X      |                        Még fel se bontott úti málháira mutatott.~- Nem szükséges,