Rész, Fejezet

11541      IV,  XXXV   |                      a kerek agyagmécseseket, melyikben van még olaj, megakadt a
11542     III,  XXVIII |                       foltot - dicsekedett. - Melyiken kezdjem, gyönyörûségeim?~-
11543       I,  I      |                    végigsimította a dajkát.~- Melyiknek mondta? - vihogott oda a
11544     III,  XXX    |                  válluk fölött. Próbálják ki, melyiköké kire esik a három grácia
11545       V,  XXXIX  |                       azonban nem mondta meg, melyikre, s mivel kérdést nem mertek
11546      IV,  XXXIV  |                      kíván többet látni. Most melyikrõl beszélnek ezek az idegenek?
11547      IV,  XXXIV  |             cuppantott bele, hol a másikba.~- Melyiktõl? - vetette magát hátra Hormizda.~-
11548      IV,  XXXVII |                   tehetek róla, mint te, hogy melyikünkbõl mi lett?~A terem hirtelen
11549     III,  XXVII  |                   gatta, amelyet a fiú sarkai mélyítettek a földbe, míg mellette ült.
11550       I,  XX     |                   hogy annak utóirata is van, melynek betûiben a Galerius tollhoz
11551      II,  XXII   |                meséinél. A piramisok éppolyan mélyre nyúlnak a föld alá, mint
11552     III,  XXVII  |                       vele együtt merült le a mélységbe. Az isteneket annyira meghatotta
11553     III,  XXVIII |                 magasságokba lendült, és nagy mélységekbe zuhant ezen az estén: milyen
11554       I,  VII    |               folyondárai, amelyek ismeretlen mélységekbõl kúsztak zavaros magasságokba.
11555      IV,  XXXVI  |                       erõsödött, most a csend mélyült. Egyik páholyból felindulástól
11556       I,  II     |                 Mnester azt hitte, hogy talán Memnón, Éosz fia, és meg is kérdezte
11557      II,  XXII   |                    nevüket belekarcolhassák a Memnon-szobrok lábszárába. Szokássá vált
11558     III,  XXXIII |                       vagy Quintipor, a sacra memoria magistere, akkor neked.~
11559       I,  V      |                  kulcsot?~- Titkár a scrinium memoriaeben.~- Bánom is én. Azért az
11560      II,  XXIII  |                  vállán.~- Vagy eljössz velem Memphisbe, Isis szent kútjához, és
11561       I,  XXI    |                     pillangót lehetett látni. Memphisben egy öreg favágó szemtanúja
11562       I,  XIX    |                    folyékonyan olvasta el egy Memphisbõl idecipeltetett Hathor-oszlop
11563     III,  XXX    |                      mondják, ezt lejtették a menádok, mikor Bacchus maga vezette
11564       I,  IV     |                   örömtõl, amikor az egyikben Menaechmusnak a kúpsze­letek­rõl szóló
11565       I,  IV     |                    Megtaláltam.~- Micsodát?~- Menaechmust. Ide nézz!~A rhetor idegesen
11566       I,  VIII   |                    Vesta oltárán.~Hogy ezek a mendemondák igazak lehettek, arról mindenki
11567     III,  XXVII  |                     skorpiófészkes romok közé menekül az istennő, akit itt nem
11568      II,  XXV    |                       a császár, hogy a közös menekülésre való emlékezés is közelebb
11569      II,  XXIV   |            megpróbáltatásai szét nem szórták. Menekülést tanácsolt azoknak, akik
11570     III,  XXX    |                       el? Az acherusi tó. Oda menekülnek a halak a tengerbõl, ha
11571      IV,  XXXIV  |                      sápadt lárvát! Hát azért menekülök ide hozzád, hogy te is vele
11572       I,  XVII   |                        fekete kereszt elõl is menekültem egy kicsit a tavasz saroglyájába
11573       V,  XXXIX  |                 fordultak vissza, lóhalálában menekülve.~Mivel jövet is vágtatva
11574       I,  VIII   |               parittyák ólomgolyóit csörgetve meneteltek át a forumon. Utánuk ötszáz
11575       I,  VII    |                     által elõre megállapított menetrend szerint, mindenütt úgy fogadták,
11576      IV,  XXXV   |                    tanácsot, melyik színházba menjenek. A palotafelügyelõ a circust
11577      IV,  XXXV   |                    rajta, hogy urai színházba mennek, mikor circusba mehetnének,
11578      II,  XXIII  |             bólogatott. Belátta, hogy el kell mennie, s találkoznia se szabad
11579     III,  XXXII  |                      sohase örült még ennyire mennydörgésnek, mint most. Mert csakugyan
11580      II,  XXII   |                  istenek atyjának villámot és mennydörgést szülõ pajzsával. Kupacba
11581      II,  XXII   |               sziklatömbnek az útjából, amely mennydörögve zuhant rájuk. Még látták
11582      II,  XXII   |                        Legyen neked dicsõség,~Mennyek elsõ szülötte,~Nemzõje az
11583      II,  XXVI   |                       sugárverésének játéka a mennyezeten. Egyszer úgy fordította
11584      II,  XXII   |                      törvényesség rõfjét, s a mennyezethordók után a tömeg énekelte az
11585     III,  XXXIII |                      Erre õ visszafordult, és ment-ment, hegyeken, völgyeken keresztül,
11586       I,  VI     |                  számára termett, ezzel eredj mentát szagolni!~Meg akarta fricskázni
11587       I,  IX     |                szentséges úr.~Quintus sietett mentegetõzni.~- Nem arra való ez, uram.
11588       I,  IV     |                  kenõcsöt?~- Arábiai nárdus - mentegetõzött Maxentius, és hozzákente
11589       I,  X      |                szoktattak úgy.~Ezt egy kicsit mentegetõzve mondta. A császár újra földerült
11590      IV,  XXXVII |                        Trulla! Hát te férjhez mentél?~A dajka gyíkszemében méltatlankodás
11591     III,  XXXI   |                 dobott az asztalra.~- Zsákkal mentem, s háromnapi szaladozás
11592       I,  VII    |                     ez császári tartomány, és mentes a katonáskodástól.~- Azt
11593     III,  XXXII  |                   szemébe nézett.~- Most hogy mentesz meg, Gránátvirág?~Hátuk
11594      II,  XXII   |                        Ha nem nézném, hogy te mentetted meg az életünket, ledobatnálak
11595       I,  V      |                       észre, hogy az elébb én mentettelek meg?~- Mitõl, nobilissima?~-
11596       I,  XIV    |                birodalmat csak a takarékosság mentheti meg. Elmondta, hogy mennyi
11597      II,  XXIII  |                zsineget a rakományból meg nem menthettek. A futár is leszállt Poszeidónhoz
11598      II,  XXIII  |                  szemeláttára az érte küldött mentõhajónak. Se egy hajóinast az emberekbõl,
11599       V,  XXXVIII|                      s annál magasabbra megy, mentül tisztább. A legtöbb lélek
11600       I,  XIV    |                       a legtöbb város föl van mentve a katonaállítás alól, s
11601       I,  XII    |                    nem gondolt esküvõre, csak menyasszonyát akarta anyja oltalmába adni,
11602       I,  XXI    |                       leolvasta, Amasis fáraó menyasszonyi ajándékul szánt fia jegyesének,
11603       I,  I      |                   bátyushoz, mégy!~- Gyerünk, menyasszonykám, gyerünk - mondta lágyan
11604       I,  III    |                   hanem menyasszonyom.~- A te menyasszonyod a császár akaratából Fausta.~-
11605       I,  I      |                  hallod? Tán te nem vállalnád menyasszonyodnak a kis fattyút a dajkájáért?
11606       I,  XII    |                      míg a võlegény átemeli a menyasszonyt háza küszöbén, és ráállítja
11607       I,  VI     |                 jazignak csak barom kell, meg menyecske és rabszolga. De a keresztények
11608      IV,  XXXV   |                  üldözését úgy hatósági kezde­ményezésre, mint feladásra, s a halálos
11609      IV,  XXXV   |              papiruslapot. - Martius 31. Dies Mercurii. A latin ünnep megtartatott,
11610       I,  IX     |                     elterpedõ kertészlábat.~- Mercuriusra! - topogott Quintus - ebben
11611      II,  XXIII  |                  dühének lávája.~- Pantaleont mered emlegetni? - kiáltotta a
11612      IV,  XXXVII |                     megbecsülheted.~Játékosan méregette két tenyerén az erszényeket.
11613       I,  IX     |                 emberek szívesebben dolgoztak méreggel, amely nem ontott vért,
11614       I,  I      |                       maga is majdnem sírva a méregtõl.~- Fausta! Nem hallgatsz
11615       I,  V      |                    már akkorra elfelejtette a mérekezést. A holdra mutatott, amelynek
11616       I,  XX     |               istentelenek csontjait - a négy merénylõre gondolok, akiket könyörgéseimnek
11617      IV,  XXXIV  |                      a princeps lóarcán. - Az merészel téged megnézni? És... és
11618       I,  XIV    |              megélesíteni, és soha többet nem merészelik a birodalmat megtámadni.~
11619       I,  V      |                    Mitõl, nobilissima?~- Hogy merészelted megütni a princepset? Ha
11620      VI,  XL     |                       rá az ember. Én följebb merészkedtem még annál a határnál is,
11621       I,  VI     |                másikhoz.~A caesar nagy szemet meresztett.~- Hát ezeket mi lelte?~-
11622      IV,  XXXVI  |                  nevetni.~Bucco a nagy lakoma méreteinek megfelelõen fölfúvódott
11623       I,  XVI    |                 kegyetlen egyiptomi helytartó mérette õrá azokat, amiért Alexandria
11624       I,  XVIII  |                      természetesen szerényebb méretûben, jászla nem aranyból van,
11625       I,  VII    |                    szemhéjuk alól világtalan, merev szemgolyók néztek a császárokra.~-
11626       I,  XX     |                     jelét adta volna. Szokott merevsége álarcát csak akkor tágította
11627     III,  XXX    |                     peristyliumában azt a két mérföldkõ formájú, ezüst oszlopot?
11628      IV,  XXXV   |                       A Via Nomentana második mérföldkövénél jártak, megködlött elõttük
11629     III,  XXXII  |                       eszébe jutott, akkor új mérget facsart a gondolatból. Igen,
11630     III,  XXVIII |                vonszolni, kábultan a fájdalom mérgétõl és a csók mákonyától. Csak
11631       I,  VII    |                     és vezérkari fõnöke, Aper mérgezte meg, nem lehetett tudni,
11632       I,  XIX    |                       nemzet ezeken adja ki a mérgit. Nem úgy van, Heptaglossusom?~-
11633      VI,  XL     |                     most is, noha már rég nem méricskélem a közömbös csillagok csalárd
11634     III,  XXXI   |                        Septumana a tenyerében méricskélte az ujjpercet.~- Mennyiért
11635     III,  XXXI   |                  tökéletes copa elé. Ha tehát merik vállalni az uraságok az
11636       I,  XVI    |                színében az úrvacsorát is, s õ merítette vízbe a keresztelendõket
11637       I,  XX     |                     most is kérdezetlenül meg merjen szólalni. Dicsérni kezdte
11638       I,  XI     |                      telt csésze lerántotta a mérlegkart, rázuhant a szobrocska fejére,
11639      IV,  XXXV   |                     nus­nál. Õ már most is rá merné bízni e tökéletes fiatal
11640       I,  XX     |              tilalmunk ellenére most is össze mernek jönni, bizakodva az õ erejükben
11641     III,  XXXI   |                       incselkedve a fiúnak. - Mernék fogadni, hogy Septumánának
11642     III,  XXXI   |                    csapszékben, mert csak ott mérnek olyan füstölt bort, amilyent
11643      II,  XXV    |                     dolgozott minisztereivel, mérnökeivel, tanácsosaival, és senki
11644       I,  XVI    |                       két nagytekintetû férfi merõn nézte egymást. Mindkettõ
11645       I,  III    |                      annyira nyers, amennyire mérsékelt, hogy rendet tudjon csinálni
11646       I,  XVII   |                       A császár különben elég mérsékletet tanúsított. Lefejeztette
11647      IV,  XXXV   |                        holott az csak a bölcs mérsékletnek azt az elvét képviselte,
11648     III,  XXXII  |                     templomában az istennõhöz mérte magát?~Ettõl a kérdéstõl
11649     III,  XXXI   |                    kordé rendelkezésükre áll.~Merték vállalni, hiszen ketten
11650     III,  XXXI   |                  ígérete nem igézte meg kellõ mértékben a halandókat. Az udvarias
11651       I,  XIV    |                 elcsenevészedett emberanyag a mértéket sem üti meg, a birodalom
11652      VI,  XL     |                 felejteni látszik azt, hogy a mértékletesség az igazság nõvére, azt követ­
11653      VI,  XL     |                       diadallal tölt el. A te mértéktelen örömedbõl, amely felejteni
11654     III,  XXXII  |                       vállára.~- És csakugyan mertél már te nõre nézni, kisfiú?~
11655       I,  VII    |                      tisztességes ruhánk, nem mertünk szemed elé kerülni.~- Ki
11656       I,  VII    |                    soha nem kutatta, mert nem merülhetett fel benne kétség azokkal
11657       I,  XX     |                     és változatossága szerint mérvén az érdem és erény nagyságát.
11658      VI,  XL     |                      mély értelem van ebben a mesében, Lactantiusom, amelyet a
11659       I,  XXI    |                 kedvét találja a keresztények meséiben, de nem csodálkozott rajta.
11660      II,  XXII   |                     idegenkápráztatók szokott meséinél. A piramisok éppolyan mélyre
11661      VI,  XL     |                Nílus-völgyi embereknek arra a meséjére, amelyet kitûnõ barátunk,
11662       I,  XVIII  |                       a császárné.~- Azok nem mesék, nobilissima, hanem szent
11663     III,  XXVII  |                   volna idáig az út, a szerel­meseknek pedig nem volt miért idejönni.
11664       I,  IX     |                   gyereknek szokás a halálról mesélni. Pessinus körül táboroztak
11665     III,  XXX    |                       gondoltam, hogy te majd mesélsz belõlük valamit nekem, amibõl
11666       I,  XV     |                 áldását. Különös történeteket meséltek róla, amelyekbõl kiviláglott,
11667       I,  XXI    |                 értelmes emberek, sokan élnek mesemondásból -, azonban az augusta nem
11668       I,  XXI    |                    már, hogy valami egyiptomi mesemondót rendel felesége mulattatására -
11669       I,  XX     |                 ésszerûbb ez annál az együgyû mesénél, hogy Jupiter számára Vulcanus
11670     III,  XXIX   |                 szenteskedõnek, aki most akar Messalinát játszani a rabszolgájával,
11671      IV,  XXXVI  |                      magát:~- Genesius sír!~A messzebb ülõk újra tapsoltak és kacagtak,
11672       I,  X      |                      császár rábólintott, bár messzellette Alexandriát.~- Kivel fogok
11673       I,  VII    |               szemhatára összeszûkül, s míg a messziségek homályba vesznek, a közel
11674      IV,  XXXV   |                  Quintipor, s belekarolt öreg mesterébe. - Együtt megyünk? Hová
11675       I,  X      |                      arca elkomolyodott. - Jó mestered volt Bion?~- Az apám sem
11676       I,  X      |                    volt szolgáltatva az udvar­mesteri hivatalnak. Dolgozószobáját
11677       I,  XVI    |                       hogy folytassa az ördög mesterkedésének leleplezését.~- Azután ellenem
11678      II,  XXII   |                 nagyon jól érezte magát. Azon mesterkedett, hogy a szikrát a démon
11679       I,  V      |                      skarlát után.~- Nem az a mesterségem, nobilissima - vörösödött
11680       I,  II     |                   mondom, hogy én nem értem a mesterségemet, ha magam választhatok témát.
11681       I,  XIX    |                   emlékekkel és mûkincsekkel, mesterséges hegyekkel és vízesésekkel,
11682       I,  VII    |                    mifajta emberek ûzik ezt a mesterséget. Larariumában ugyan ott
11683     III,  XXXI   |                          Úgy látszik, ezzel a mesterséggel föl kell hagyni.~- Ne beszélj! -
11684       I,  XVI    |                    tizenketten vették körül a Mestert. Hetvenkét ezüst sestertius,
11685      IV,  XXXVII |                       szép nagy haja van, õ a mészárosok kollégiumának a magistere.
11686       I,  XIII   |                     az erõsítéseket, ne vigye mészárszékre a rendelkezésére álló légiókat.
11687      II,  XXII   |                      lába alatt, s éles kövek metélték el az állatok patáját. Mindnyájan
11688       I,  XVIII  |               tekercseket, és a nílusi nádból metszett tollal szíveket rajzolgatott
11689      IV,  XXXVI  |                      odarakott jácint-kosarak méz-illatából. Az ajtó mögül nem hallatszott
11690       I,  XXI    |              világhódító tovább alussza álmát mézágyában. Az õ égbemenetele helyett
11691       I,  XVIII  |               harmativó nárciszokat, ezeket a mézcsorgató kökörcsineket, ezeket a
11692     III,  XXXI   |                       A tegnap este szakított mezei virág összelapult, megbarnult
11693      VI,  XL     |                     gyújtottam meg Mars isten mezején, s hogy nem volt-e balgaság
11694       I,  XI     |                  márványoltárán. Bort, vizet, mézet, tejet és olajat öntött
11695       I,  XIX    |                      hozzá a tinta gubacsból, mézgából, szilfium­gyökérbõl és bíborcsiga
11696      IV,  XXXVI  |                      egész különös, félvállát mezítelenül hagyó, pikkelyekbõl álló
11697       I,  VI     |               találkozott emberekkel. Nemcsak mezítlábas rabszolgákkal, hanem olyanokkal
11698       V,  XXXIX  |                   nyár aranyfényében, virágos mezõ közepén.~- Mitõl félnénk,
11699     III,  XXX    |                  vihar van. Phlegrae fortyogó mezõi, az alvilág bejárata...~-
11700     III,  XXXIII |                      nem érheti! ~Nem hervadó mezõire ~Még a nap is csak halva
11701     III,  XXX    |                      és szarvasokkal, a napos mezõket a kék pillékkel és szitakötõkkel.~-
11702       I,  VIII   |                      meg íját a hallgatag égi mezõkön.~A telihold ragyogásában
11703       V,  XXXIX  |                     olyan csönd lett az óriás mezõn, mint mikor az áldozó pap
11704       I,  III    |                 megnagyítására.~- A parthusok Mezopotámiában rabolnak, a perzsák megszállották
11705     III,  XXXI   |          istentelennek a csontja.~Nagy, nyílt mezõre értek ki, amelynek zöld
11706       I,  XVII   |                     alatt, nincs, aki a lélek meztelenségét betakarja, és didergését
11707     III,  XXXII  |                    istennõnek, s azóta járnak meztelenül -, de azt már elvitte a
11708       I,  XIX    |                      fekete kõtömbre, amelyen mézzel telt üvegkoporsó feküdt.~-
11709       I,  XVI    |                     hogy az õ kedvéért kegyel­mezzen meg ennek a Trajanusnak,
11710       I,  I      |                  aranycsat jelezte, hogy Maxi­mianus augustus udvarához tartozik.
11711     III,  XXIX   |                  akkor talán csakugyan elvész miattuk a birodalom. De ha nekünk
11712       I,  XI     |                   karjába. - Nem is kérdezed, mibe játszunk?~- Bánom is én -
11713       I,  IV     |                  barátjának. - Megtaláltam.~- Micsodát?~- Menaechmust. Ide nézz!~
11714       I,  XVIII  |                 Aphrodité-szemû istennõ, hogy midõn tanújává tettél Mars istennel
11715      II,  XXII   |                    arcát.~- És a többiek?~- A mieink megmenekültek. A szolgák
11716       I,  II     |                   azért különb az õ istenük a mieinknél. Ismered a püspöküket?~-
11717      IV,  XXXV   |                   fogok érted, és arra kérem, mielõbb világosítsa meg elmédet,
11718       I,  XXI    |                       nem tértek! Ez a bosszú miérettünk! Kezdetben a zsidókra gyanakodtak,
11719       I,  VII    |                    volt, s nem is igen tudta, mifajta emberek ûzik ezt a mesterséget.
11720     III,  XXVII  |               makacsabbul ragaszkodott hozzá, mihelyt azt érezte, hogy el akarják
11721     III,  XXX    |                körültáncolta a fiút.~- Tudod, mik vagyunk mink? Boldog bolondok.
11722      II,  XXII   |                       Most azt próbálom, hogy miképp bírom majd ki a pokol tüzét,
11723      II,  XXIV   |                       ne fogyjunk mindnyájan, mikorra Krisztus megteríti a gyõzelmi
11724      IV,  XXXV   |                filozófusai és matematikusai a miletoszi Thalésztõl a pessinusi Bionig.
11725       I,  XI     |                       is más pályára. Van egy miliarius kocsivezetõm. Ezer pályadíjat
11726       I,  XIX    |              oszlopcsarnokokat körülvették. A milliós város görög negyedének óriási
11727      IV,  XXXV   |                     kijelentést tétette vele, mily szép lehet a mennyei Jeruzsálem,
11728       I,  IX     |                     olyan szégyenbe hozott.~- Milyenbe?~- Vendégségben volt nálam.
11729      IV,  XXXV   |                  fürödhet meg egyszerre, de a mímusnak minden este tizenkétezer
11730       V,  XXXIX  |                  szomorúság enyhítésére szánt mímusok szerepeltetésével inkább
11731       I,  XVIII  |                     és Genesiushoz fordult.~- Min mulattatok olyan jól? Behallatszott
11732      II,  XXIV   |                   legöregebb férfia, kezükben mindannyian égõ gyertyával. Minden hang
11733       I,  I      |                 térden állva kérek bocsánatot mindannyiuktól.~A matematikus végigtapogatta
11734       V,  XXXVIII|                      hexameterekbe foglaltak. Mindazáltal örült, mikor könnyû asszonyi
11735       I,  XXI    |           fenyegetéseivel is általában fordul mindazok ellen, akik nem hajlandók
11736       I,  XV     |                   szentelt templomokat, hanem mindazokat, akik ott áldozatot szoktak
11737      VI,  XL     |                        amely nélkülözhetetlen mindazon fiataloknak, akik boldogulni
11738     III,  XXVII  |               költözni.~A nobilissima azonban mindebből csak a rosszakaratot láthatta,
11739      II,  XXII   |                    bizalmatlanságra. A fiánál mindebbõl semmi se termé­szetes. Antiochiában,
11740       I,  X      |                    hogy tudok titkot tartani. Mindeddig hallgattam róla, hogy az
11741     III,  XXXII  |                       Ó, kisfiú, hiszen neked mindened csupa víz!~- Semmi az -
11742      II,  XXII   |                     csak jelképek. Jelképei a mindeneket betöltő három istennek,
11743      IV,  XXXV   |                       szabadon érintkezhetett mindenféle fajtájú emberrel. Tapasztalatai,
11744       I,  VIII   |                hozzáférhetetlen zuga, útjaink mindenhová elvezetnek, s mindenütt
11745     III,  XXIX   |                     Bithyniá­ban, akit a bíró mindenképpen meg akart menteni. A markába
11746     III,  XXVII  |                     heverés közben.~Titanilla mindenkinél jobban tudta, hogy a Domina
11747       I,  XIV    |                      szent memória õrének sok mindennel meg kell terhelni magát,
11748       V,  XXXIX  |               alvilági istenek megsértése, de mindennél nagyobb érdek a tekintély
11749      IV,  XXXIV  |         visszaalázatoskodta. Arra kérte, hogy mindentlátó szemei fényét vesse legkisebb
11750       V,  XXXIX  |                       Megegyeztek abban, hogy mindentõl távol tartják magukat, s
11751     III,  XXVII  |                   járni lakodalmaskodni, ha a mindentudó költőknek hinni lehet. És
11752       I,  XVIII  |                  mindenütt gyõzelmet arat, és mindenünnen trofeummal tér meg.~- Lábaid
11753     III,  XXX    |                          Vigyázz, Gránátvirág mindenüvé csak velem mehetsz! Én pedig
11754      IV,  XXXV   |               üldözések rémképei rontják meg.~Mindezek tudatában Bion azt felelte,
11755     III,  XXX    |                       csak a rácsra. Lába elé mindháromnak. Titanilla azonban csak
11756       I,  XIII   |                   mondta a lány csendesen, és mindkét kezét rászorította a szívére.~
11757      II,  XXVI   |                    Nem haragból tehette, mert mindketten nevettek rá.~A szoba hirtelen
11758     III,  XXXI   |                     szívem, most a bot viseli mindkettõnk terhét.~Lassan lépegettek
11759       I,  III    |                fordítva. Nem gondolod-e, hogy mindkettõnknek egy-egy fiatal segítõtársat
11760       I,  XV     |                   hogy egyformán hálás legyen mindkettõtöknek!~Titanilla oldalba könyökölte
11761      II,  XXII   |                        miért tehette, mikor õ mindnyájának igyekezett kedvében járni?
11762       I,  VIII   |                  céhei. Hódo­latuk néma volt, mindnyájuk érzésének tolmácsául Lactantius
11763       I,  XI     |                      tebelõled, énbelõlem is, mindnyájunkból. Mihelyst a Dominus akarja.
11764       I,  III    |                       õket, és az is megállt. Miner­vianus, az altiszt térdre
11765      IV,  XXXV   |                      és Apollót meg Venust és Minervát összetörni kalapáccsal,
11766       I,  III    |                    aki itt lovagol mögöttünk. Minervianusnak hívják, a leghûbb emberem.
11767       I,  III    |                 félnapos útra vexilliferével, Minervianussal.~- Megnõttél, fiam - csillant
11768       I,  XIV    |                     fehér caesar, Helenára és Minervinára gondolva, óvatos feleletet
11769       I,  I      |                rangokat magyarázta az ásítozó ministralisoknak, szír torokhangon fordítván
11770       I,  XIV    |                hallgatott. Ellenben a hadügyi miniszter felszólalt. Bántotta, hogy
11771       I,  I      |                     officiorum, a belsõ ügyek minisztere; a questor sacri palatii,
11772      II,  XXV    |                     Reggeltõl estig dolgozott minisztereivel, mérnökeivel, tanácsosaival,
11773       I,  XIV    |                        és elhagyta a trónt. A miniszterek eléje járultak, és térdre
11774       I,  XIV    |                      társuralkodókon és a hét miniszteren kívül senkit se óhajt látni.
11775     III,  XXIX   |                 arculveréssel pirosítani ki a mínium-kenõcs helyett, kioltani a szemevilágát
11776       I,  XVIII  |                pergamentekercseket, amelyekre míniummal írta a sistergõ szavakat
11777       I,  XVI    |                      keresztény lett. Ebben a minõségben itt Antiochiában bujtogatott
11778       I,  IX     |                  megfosztotta, noha süketsége minõsítette volna rá, most szívbõl hálát
11779     III,  XXXIII |                      õsi törvényeink szentnek minõsítették és az istenek védelme alá
11780       I,  VII    |                imperiumát, új kövekbõl a régi mintájára. És ha a kövek összeillesztése
11781       I,  VII    |               szerencsés császárt választotta mintaképének, akit követni akart, sõt
11782       V,  XXXVIII|                     táborok beosztását vették mintának. De kétholdnyi területen
11783     III,  XXXIII |                      hozott Sirmiumból. Ugyan mintás selymeket is hozott, amelyeket
11784      IV,  XXXVII |                        és sokkal izgatottabb, minthogy el tudott volna aludni.
11785     III,  XXXIII |                     nap? A nobilissima minden minutumban szalajtott utánad. Most
11786       I,  XVIII  |                    erekbe a keserûség, mint a mirhába mártott szivacsból, mikor
11787     III,  XXX    |                 egyszer azt találja kérdezni, mirõl beszéltem veled.~- Ha a
11788       I,  I      |                     templomát körülvevő liget mirtuszainak kérgét. A szamárhoz tartozó
11789       I,  I      |                        te megrágod az istennõ mirtuszát, és nem törõdsz vele, hogy
11790     III,  XXX    |                     kereskedõk bíborraktárai. Misenum Lucullus villájával. Neapolis.
11791     III,  XXVII  |                       tavak najádjaival, akik Misenumtól Surrentumig itt szoktak
11792       I,  XVI    |                     jelentette ki akaratát. A misét rendesen maga a püspök mondta,
11793       I,  VII    |                    Valószínûleg éppen különös misztériumainak köszönhette, hogy az olümposziak
11794       I,  X      |                        Téged is megtanított a misztériumokra?~- A természet titkaira,
11795       I,  VII    |       természetisteneket is így borították el misztikus déli és keleti kultuszok
11796       I,  XV     |                   hivatalos flamenektõl, hogy mitévõk legyenek. A riadt papok
11797      II,  XXIV   |                    maga csak azért maradt meg Mitra követõjének, mint fõistenének,
11798       I,  VII    |                      közeledett. A drágaköves mitrát és arannyal szõtt szalagokat
11799      II,  XXIV   |                    szalagot tett, fejét pedig mitrával födte be, két testvér levette
11800       I,  II     |                      Nem, nem lehet az. Az én Mnesterem Serapis papja volt, józan
11801       I,  XVI    |                       sokan rábólintottak. De Mnesteren nem látszott, hogy egyetértene
11802       I,  II     |                    fordult vissza a rhetor. - Mnesterhez megyek ebédre. Mindjárt
11803      II,  XXII   |                   harci sikongás. Amaleket és Moábot emlegette, akiket kezébe
11804     III,  XXXI   |                       rég elment, és õ nem is moccant. Aztán lassan, elnehezedett
11805       I,  VIII   |                sziklákat szétrepesz­tettük, a mocsarakból kertet csináltunk. Ki félne
11806     III,  XXXIII |                     ujjáról a vasgyûrût, amit mocsaras vidéken a malária ellen
11807      IV,  XXXV   |                     elfolyó vére csak a ruhát mocskolhatja be, de nem tisztíthatja
11808      IV,  XXXIV  |                     szét, addig is a Babeknak módjában lesz azoknak a zsoldját
11809       V,  XXXVIII|                      ütött az öklével. A maga módján õ is szerette a lányát.
11810       I,  XX     |                 tosabban. Ha a vallásukat úgy módosítanák, hogy az õ istentiszteletük
11811      II,  XXIII  |                      munkakimutatások, tervek módosításai, személyi elõterjesztések.
11812       V,  XXXIX  |                 szentenciájának ügyes alkalmi módosításával fejezte be elõterjesztését.~-
11813       V,  XXXVIII|                      s mások azóta lényegesen módosították, mégpedig több irányban,
11814       I,  VIII   |                lábaknak a körülmények szerint módosuló tartását írták elõ, hanem
11815       I,  III    |                     nyugati caesar kormányzói módszerén, s ezért íratott neki intõ
11816       I,  III    |                       Constantius kormányzási módszerét. Azóta hosszú idõ telt el,
11817       V,  XXXIX  |                    princepset, s ezzel a régi módszerrel lassították az üldözést.~
11818      VI,  XL     |                      egyszer az Olümposzt, és mögéje néztem annak a fényes ködnek,
11819      II,  XXII   |                       Le a tevékrõl! Bújjatok mögéjük! - kiáltotta a pap.~Látni
11820       I,  III    |                      altiszt, aki itt lovagol mögöttünk. Minervianusnak hívják,
11821      IV,  XXXIV  |                    tartó kariatidák. Az egyik mogorva római, sisakos, lándzsás
11822     III,  XXX    |                asszonyfej jelent meg, fülében mogyorónyi rubinokkal, baloldalukon
11823      IV,  XXXV   |                     tenyerével szezammagot és mogyorót koldulva; rongyos zsidósuhancok
11824       I,  XVIII  |                  éppen ezért a gyerek éretlen mohóságával kapott volna azokon a verseken,
11825      II,  XXVI   |                      Septastadiumnak nevezett móló felé, amely a várost összekötötte
11826       I,  IV     |                 papyrust helyenként kirágta a moly, s az írást sok helyen elfakította
11827       I,  XVI    |                     kavarodást csinált a foru­mon. A püspök emlékezett rá,
11828       I,  V      |                      engem is istenkáromlónak mondana. Elhiszed, hogy én is az
11829      II,  XXII   |                      tõle, mit tett, legalább mondaná meg, hogy haragszik. Csak
11830       I,  V      |                       volna az, ha csak nekem mondanád meg, ki vagy! Jönnél-mennél
11831       I,  XX     |                     felett olyan varázsigéket mondanak, amelyek lelküket visszatérésre
11832     III,  XXXI   |                       lábad nem félteném, azt mondanám, gyerünk át Puteoliba, nézzük
11833       I,  VIII   |                 karját a csillagok felé.~- Mi mondanivalója lehetne ott halandó embernek,
11834       I,  VI     |               magzatot, hogy annak a beleibõl mondasson jövendõt. És azokkal a véres
11835     III,  XXXI   |                  Kirepedezett kezeivel minden mondat után öblögetõ mozdulatot
11836       I,  VIII   |                     észrevette, hogy legszebb mondatai megint úgy szállnak el,
11837      IV,  XXXV   |                     lemondásnak olyan õszinte mondatával, amelyet se nem tanult,
11838      II,  XXII   |                     bocsátani, és talán el is mondatja vele még egyszer azt a gyûlöletes
11839      II,  XXIV   |                     volna. Most már másodszor mondatta el vele magának, hogy ki
11840       I,  VI     |                benézett hozzájuk.~- Gyere, ne mondhassa a gazdád, hogy ingyen eszed
11841       I,  X      |             magamagától is? Amikor álmában se mondhatja ki a nevét, álmában se simogathatja
11842       I,  X      |                     homlokára! Az apja is mit mondhatna neki? A vándorévek nagyon
11843       I,  XVII   |                       ha nagyon mûveltnek nem mondhatni is, s a szavak mûvészetében
11844      IV,  XXXIV  |                 kérdezte kedélyeskedve. - Nem mondhatod, hogy nem tömögetjük eleget.~-
11845       I,  XVII   |                     se tudok mindent, de amit mondhatok, azt hitelesnek veheted.~
11846       I,  IX     |                        Ki tudja, nem utoljára mondod-e el.~A császár elmondta,
11847      IV,  XXXV   |                 kezdem hinni, amit Lactantius mondogat. A Dominus elméje kezd nem
11848     III,  XXXII  |                    aki türelmesen elismételte mondókáját. De most azt is hozzátette,
11849       I,  X      |                      ahogy én érzem, Bionom - mondotta derûvel, amely meghazudtolta
11850       V,  XXXIX  |                       lány meg egy fiatal fiú mondottak egymásnak a nyár aranyfényében,
11851       I,  VII    |             császárnak, ami a császáré.~- Azt mondtátok, semmitek sincs, csak az
11852       I,  III    |                      fegyvereiket eldobálták, mondván, hogy isten ellen nem harcolnak.~
11853     III,  XXXI   |                       támogatásával csakhamar monopolizálta ezt az üzletet, ezért senki
11854      IV,  XXXV   |                   latin ünnep megtartatott, a Mons Albanuson, az áldozat bemutattatott,
11855       I,  XVI    |                   gazdagok elkárhozását. Zúgó moraj fogadta, amely azonban nemsokára
11856       I,  XIV    |              kicsordult szája szélén a hab.~- Morbus sacer - borzongott össze
11857       V,  XXXIX  |                          Mindenfelõl zúgás és morgás hallatszott. Az elsõ sorokban
11858       I,  XIV    |                       azok csakugyan helyeslõ morgást hallattak, ami nem kerülte
11859     III,  XXXIII |                kidobni a küldõjükkel együtt - morgott a dajka.~- Mért haragszol
11860       I,  VII    |                         futott végig az ijedt mormogás az egész társaságon.~Maximianus
11861       I,  III    |                    azonban Róma beérte óvatos mormogással s azzal a biztos reménnyel,
11862      IV,  XXXVII |                   felé fordulva hajlongani és mormogni kezdett.~A szíriai megfeddte,
11863       I,  VI     |               flamenek legõsibb varázsigéiket mormogták el felette; pedig azok hatását
11864       V,  XXXIX  |                      istenek, az istenek... - mormolta maga elé a császár, és eddig
11865       I,  V      |                    lányt, érthetetlen neveket mormolva.~A nobilissima megrázkódott,
11866     III,  XXXI   |                konyhájáról beszél.~- Jó, jó - morogta a páratlan tökéletességû
11867       I,  I      |                       A paraszt két ujja közt morzsolgatta az aureust, hogy nem jön-e
11868      IV,  XXXIV  |                      A lány borostyángyöngyöt morzsolgatva nézett rá, félreszegett
11869      II,  XXIV   |            vasvesszejével bûnös lelkét, hanem mosd meg izsópoddal, hogy fehérebb
11870       I,  II     |              sziklából, és véteknek tartják a mosdást?~- Igen, és a barátod ezek
11871       I,  XIV    |                     tanácskozóterem mozaikját mosogatta. Quintipor pedig iratokat
11872       I,  XI     |                 csillagok, csak a Venus ezüst mosolya nevetett a világra.~
11873       I,  XIV    |             jóváhagyásra magyarázta a császár mosolyát. Ennélfogva külön utasítás
11874     III,  XXIX   |                       gyerekes zavarnak olyan mosolyával, amely egészen megfiatalította
11875      IV,  XXXV   |                       elõször játszott valami mosolyféle szigorúságra szokott szája
11876       I,  VI     |                 könnyes lesz a szemetek, és õ mosolygásba öltözteti a szíveteket.~
11877       I,  XVIII  |                        hogy közelébõl egy-egy mosolygást vethessen neki - ebbõl nem
11878      II,  XXII   |                     mintha ez lett volna elsõ mosolygásuk az életben.~
11879      II,  XXV    |                vidámmá, arcát pirossá, szemét mosolygóvá tették. Ebben, úgy gondolta
11880     III,  XXXII  |                       tekintem, ~Itt hagylak. Mosolyogj ezután a szûz Dianára.~Összemosolygott
11881      IV,  XXXIV  |                     De azért mégis el kellett mosolyognia magát. Hormizda kiöltötte
11882      IV,  XXXV   |                 szokott szája körül. Régi élõ mosolyok halott kísértete.~- Azon
11883       I,  XIII   |                          Vajalja - fodorodott mosolyra a lány sápadt szája.~Galerius
11884     III,  XXVIII |                   most nyílt ki az elsõ olyan mosolyvirág, amelyiknek a szívben van
11885      II,  XXV    |                       Azt a gyönyörû haját ne mossa mindennap, mert akkor hamar
11886       V,  XXXVIII|                  amint mákfejjel játszadozik. Mostaná­ban inkább fekete leples
11887       I,  XV     |                 mindig megborzong a vértõl, a mostohaanyám.~- Az augusta is, Keresztelõ
11888       I,  III    |                       a kislány születésekor. Mostohádtól tudom, hogy Maximianus már
11889     III,  XXVII  |                     sohase szerette. A leánya mostohagyerekét látta benne, s azt az aranyfényt,
11890       I,  III    |                    kis Faustát hozta magával, mostohahúgát, aki pár hónappal azelõtt
11891       I,  XII    |                      azt a pillanatot, amikor mostohája elbúcsúzott a császár lányától.
11892       I,  III    |        szembeszállásért, mint másnak, Valeria mostohalányával, Maximillával érkezett,
11893     III,  XXXII  |                       A lány fészkelõdött, és motoszkált a karjával.~- Hol a kezed? -
11894       I,  XIV    |                    határokon nagyon szigorú a motozás, a nemesfém-állomány egyre
11895       I,  XIV    |                    olyan rendelettõl, amely a motozást a katonákra is kiterjesztené,
11896      II,  XXVI   |                  valamit. Aztán elöl a nyakán motozott, s Quintipor látta, hogy
11897       V,  XXXIX  |                         Gyönge vagyok, Bion - motyogta a császár -, fektess le.~
11898      IV,  XXXVII |                     el, mert be akarod balzsa­moz­tatni. A ruháit is tegyék
11899       I,  XI     |                     az övét, néhány csöppet a mozaik-padlóra löttyentve belõle.~- Az
11900       I,  XIV    |                      szolga a tanácskozóterem mozaikját mosogatta. Quintipor pedig
11901       V,  XXXIX  |                 ércpenge a márványon, aztán a mozaikpadlón koppant.~- Gyönge vagyok,
11902     III,  XXVIII |             körülcsúszta a szobát, csókolta a mozaikpadlót, a szétdobált ruhákat, az
11903      IV,  XXXVII |                  Trulla visszadobta a tógát a mozaikra, és elzokogta magát.~- Hogy
11904       V,  XXXVIII|                      ébressze a beteget, akit mozdu­latlanul látott feküdni
11905       I,  VIII   |                  tógát, ami az extázis elõírt mozdulata volt, ki tudja magya­rázni
11906       I,  XX     |                     sûríteni.~Arcán, hangján, mozdulatain érzett, hogy ez az ember
11907       I,  VIII   |                    kísérte szemével a császár mozdulatait. Vele együtt õ is feltekintett
11908       I,  VII    |                       mérhetetlen tömegekében mozdulatlan maradt az a sötétség, amelyben
11909       I,  IX     |                       viselte volna. Azokon a mozdulatokon kívül, amelyekkel hivatalát
11910     III,  XXXII  |                  Talán azért van olyan minden mozdulatra más páva-ragyogása, mert
11911       I,  XV     |                     deszkát, egy szemérmetlen mozdulatú Venus-szobrocska felé nyújtotta
11912       I,  XX     |                 Jupiter, s ezek közé tartozik Mózes és Krisztus is. Valamennyien
11913       I,  XVIII  |                     látható betûket írt, keze mozgá­sához lábafejével vervén
11914       I,  XX     |                       hogy az államfelforgató mozgalmak szálai mind egy helyen,
11915       I,  XX     |                tenyerét, s ujjainak szüntelen mozgása mutatta, hogy a császár
11916      IV,  XXXVI  |                      szemével, az idegen lány mozgásában, hajladozásában, szeme vágásában,
11917     III,  XXVII  |                       a rózsaszín gyerekszája mozgását is látta, s tüzelő szemét
11918      II,  XXII   |                       pillanatig látták, hogy mozgásban van az egész sivatag, most
11919       I,  X      |                       gõze fölfelé száll, sok mozgást idéz elõ a lélekben, és
11920       I,  XI     |                      erõsítettek, amely végén mozgatható keresztpálcát tartott karos-mérleghez
11921       I,  XVI    |                fölakadt, a száját hangtalanul mozgatta, majd irtózatos üvöltésben
11922       I,  XXI    |                       a lesütött szemeket s a mozgó szájat nézte. Csak a fiú
11923      II,  XXII   |                 árnyékba fektetett szolgák is mozgolódnak, és vitte nekik a vizet.
11924     III,  XXXII  |                       vizes szénacsomót rá ne mozogja a lányra. Az esõ már csak
11925      IV,  XXXVII |                      üzlet. Csak száraz ajkai mozogtak. Elõször harminc aureusra
11926       V,  XXXIX  |                   amelyet még az olcsó balzsa­mozók gyors munkája se torzíthatott
11927       I,  VII    |                     szerette volna, az óriási mû mégiscsak elkészült, s Diocletianus
11928      II,  XXII   |              tisztelettel nézte ezt a különös Mucius Scaevolát.~- Van-e nálad
11929      IV,  XXXV   |                      Aetnán Vulcanus Mulciber mûhelye fölött, mint itt a Via Nomentanán -
11930      IV,  XXXV   |                      szünet nélkül hangzott a mûhelyek lármája, fejszék csattogása,
11931       I,  IV     |                      és Diocletianus pénzverõ mûhelyekkel bõvítette ki.~- Úgy látom,
11932       I,  X      |             irodájának tetszett, mint annak a mûhelynek, ahol a világ ura százmillió
11933       I,  X      |                ácsmester, aki jól berendezett mûhelyt, vagy egy paraszt, aki szép
11934       I,  XIX    |                      történelmi emlékekkel és mûkincsekkel, mesterséges hegyekkel és
11935      IV,  XXXV   |         amphitheatrumba? Legalább még egyszer mulasd ki magad, mielõtt példát
11936       V,  XXXIX  |                    gondoltak mausoleumra, s a mulasztást most kellett pótolni, az
11937       I,  VII    |            kötelességgel tartozott. Ezért nem mulasztott el soha semmi szertartást,
11938       I,  V      |                    belejössz már, Quintipor - mulatott a lány. - Ki tudja, talán
11939       I,  IV     |                      és mindnyájan ünnepeket, mulatsá­gokat, néznivalókat vártak
11940      II,  XXV    |                       magisternek nincs egyéb mulatsága, mint az olvasás. Félti
11941       I,  XVII   |            beszélgetek vele, õ is azok közé a mulatságkerülõ fiatalok közé tartozik,
11942       I,  XIV    |                   császárnak lenni nem nagyon mulatságos dolog, s a szent memória
11943     III,  XXVII  |                      XXVII.~Egy darabig azzal múlatta magát, hogy „szövés”-t játszott.
11944       I,  XI     |                       fölhagyott az asszonyok mulattatásával, és államfõi tapasztalataival
11945     III,  XXIX   |                   örült neki, hogy el fogja õ mulattatni Gránátvirágot ezzel a furcsa
11946       I,  XVIII  |                    Genesiushoz fordult.~- Min mulattatok olyan jól? Behallatszott
11947      IV,  XXXV   |                     Inkább az Aetnán Vulcanus Mulciber mûhelye fölött, mint itt
11948      IV,  XXXV   |              Vespasianusra?~- Amiben felül is múlja: a zsugoriságban. Azt mondják,
11949       V,  XXXIX  |               Galerius lesekvõ tekintettel.~- Múló baj - felelte a császárné,
11950       V,  XXXIX  |                  jelentést. A napok teltek és múltak, a napok, amelyek évszázadokat
11951      II,  XXIV   |                        de abban, hogy húsz év múltán kíván az örök városba bevonulni
11952       I,  X      |                      a jövõt vizsgálom, nem a múltat.~A császár felugrott, és
11953       I,  XVIII  |                      aki össze tudja szedni a múltheti új könyveket.~Quintipor
11954       I,  VI     |                      fel vezek­lésül hitetlen múltjáért. Archiateri tisztjérõl is
11955       I,  XV     |                   Megint rosszul leszel, mint múltkor?~- Nem, nobilissima - próbált
11956       I,  IX     |                    alakította át a dicsõséges múltú sisakot tojástartóvá.~Futólépések
11957     III,  XXXII  |                       úgy, mert az meg nagyon mulyácska, szégyenlõs, lányos kisfiú
11958      II,  XXII   |                     Tanaistól fölfelé lélegző múmiává vált, amelyen éppúgy rajta
11959       I,  IV     |                 embereik vendégül látása is a municipiumokat terhelte, s volt olyan város,
11960     III,  XXXI   |                   idõsebb hóhérokat mindenütt munkabíró fiatalokkal kellett kicserélni.~-
11961       I,  XX     |                        bólintott a császár -, munkádat figyelmünkre fogjuk méltatni.~
11962       I,  VII    |                      nagybirtok el volt látva munkaerõvel. Mióta a császár állandósította
11963      II,  XXIV   |      megszégyenüléssel, a megvilágosító Lélek munkáját. Ennélfogva az Atya, Fiú
11964      II,  XXIII  |                 jelentés volt ez, számadások, munkakimutatások, tervek módosításai, személyi
11965      II,  XXIV   |                       Gonosszal is csak a jót munkáltatja, amikor hatalmat ad neki.
11966       I,  VI     |                     virágdíszeit rendezgette, munkára fogva Quintiport is, aki
11967      IV,  XXXIV  |                      takarós citromfaágyat, a murrhina-vázákat az õ lábához rakta, tele
11968      II,  XXII   |                     esõ oltáron hálaáldozatot mutasson be az isteneknek. Nemcsak
11969       I,  VIII   |                    hogy felkeléskor áldozatul mutathassa be õket Vesta oltárán.~Hogy
11970       V,  XXXIX  |             halántékában dobogó tébollyal nem mutathatja magát alattvalói elõtt,
11971     III,  XXXII  |                   köpenyke alól. - Többet nem mutathatok, mert akkor a kisfiú kiszúrja
11972       I,  VI     |                        Boldog vagyok, hogy én mutathatom neked az utat.~Pantaleon
11973       I,  II     |                      amit eddig tett, nem úgy mutatja. Látod, már arannyal is
11974       I,  XIV    |                       engesz­telékenyebbeknek mutatkoztak, mint õ. Kedvezõ jeleket
11975     III,  XXIX   |                     tanulni. Szeretném, ha te mutatnád meg, hogyan csináljátok,
11976       I,  III    |                    mert alattvalóid elõtt nem mutatod magad a méltóság pompájában.
11977     III,  XXX    |                     maga fogta a hüvelykje és mutatóujja közé.~- Próbáltad ezt már?
11978       I,  I      |               barbárok, hanem csak a bal keze mutatóujjának utolsó ízével nyúl a haja
11979      IV,  XXXVII |                    Bal keze hüvelykujjával és mutatóujjával jelezte, hogy nagyon komoly
11980       I,  XVI    |                      és megilletõdött szívvel mutattak utat Isten követének.~A
11981       V,  XXXIX  |                    papsággal nagy áldozatokat mutattat be a síron s a halotti torra
11982       I,  XIV    |                      hanem véres áldozatot is mutattatott be Tagesszel, aki a leölt
11983      II,  XXIII  |                  szívét. Engesztelõ áldozatot mutatunk be Vestának, Juno Lucinának
11984      II,  XXIV   |                     akinek üvegkoporsóját itt mutogatják Alexandriában. Szerinte
11985     III,  XXXII  |                     jaj, csak szomorú romokat mutogatnál. ~Elsõ ráncaimat amikor
11986       I,  XI     |                    való az ököl, s kinek kell mutogatni.~Galerius pirosan és keményen
11987       I,  XVII   |                        amelyet már Mnester is mutogatott nekem mint örök világosságot.
11988     III,  XXXII  |                 felírást.~Tíz évig, te tükör, mutogattad a szép Chelidonét, ~Már
11989       I,  VII    |                  közben, az csakúgy a démonok mûve volt, mint az aszály vagy
11990       I,  VII    |               kisbérlõk, akik zsellér gyanánt mûvelték a császári birtokokat meg
11991       I,  XVII   |                 rhetor legyen. Mert ha nagyon mûveltnek nem mondhatni is, s a szavak
11992     III,  XXXI   |                 tejescsöbrökkel, és a szépítõ mûvészek siettek a thermákba. A borbélyok,
11993       V,  XXXVIII|                        gondolta, mégis a régi mûvészeknek volt igazuk, akik Thanatoszt
11994       I,  II     |                 létezõ dolgokról beszélni nem mûvészet, és semmi esetre sem az
11995       I,  XVII   |                      mondhatni is, s a szavak mûvészetében nemcsak hogy nem gyakorlott,
11996       I,  XVII   |                       a virágot, és gyûlöli a mûvészetek édes játékait, amelyeknek
11997      IV,  XXXV   |                       Gazdagsága, elevensége, mûvészeti csodáinak tömege elragadta
11998       I,  III    |                    tetrarchia rendszere ilyen mûvészettel kiépítve, biztosította Diocletianus
11999       I,  XVIII  |                     vagyis Koszorúnak nevezte mûvét, amelybõl csakugyan mezõk
12000       I,  XIX    |                          XIX.~Heptaglossus, a múzeum- és könyvtárigazgató már
12001       I,  XIX    |                       elég jól bírja magát.~A múzeummutogató nyugodt hangján mondta ezt,
12002       I,  X      |                     világosság istenét, aki a múzsákat vezeti, nekem Marsot kellett
12003       I,  IV     |                    bronz-szoborban ráismert a múzsavezetõ Apollóra. A másik elõtt -
12004       I,  V      |                       Apró csörgõk és csengõk muzsikájára riadt föl. Különös szabású,
12005     III,  XXVII  |                     tőle. Nemcsak ettől a kis muzsikáló forgószéltől féltette, hanem
12006       I,  XVIII  |                       a nobilissima kösöntyûi muzsikáltak. A hat­kilométeres drómoszon,
12007      IV,  XXXV   |                elhalni a nappal hangjai. Néha muzsikaszó foszlányai csapódtak az
12008     III,  XXXII  |                       Himerosz nevezetû híres muzsikus játszott rajta -, bronz-babérfüzérek
12009      II,  XXVI   |                     most jött rá, hogy ez már n em az a fa, amelyhez a nobilissima
12010      IV,  XXXV   |                       császárnak. Elõbb Raven­nába, most már Nikomédiába. Mintha
12011       V,  XXXIX  |           Gránátvirágot.~- Igen, a zsidó is a nabilissimához akarta vinni a ládát - fordult
12012       V,  XXXVIII|                       szokott kéznek a könnyû nád toll nem akart engedelmeskedni,
12013       I,  IV     |                      az Orontész-partra, és a nádasoknak mondom el a beszédem.~-
12014       I,  XVIII  |                      tekercseket, és a nílusi nádból metszett tollal szíveket
12015      II,  XXIII  |                      semmit, hogy az asszonyi nádszál merre hajlik. Tudta, hogy
12016       I,  XX     |          márványoszlopok úgy ingottak, mint a nádszálak, s valahol rettentõ dördü­
12017     III,  XXVII  |                      haján keresztülbújtatott nádszállal újra megmérte a magasságát.
12018      IV,  XXXVII |                       a Boldogok Szigetére.~A nádtoll még egy kicsit percegett.
12019      IV,  XXXVII |                   praetor segédje percegtette nádtollát az asztalon.~Quintipor elõrelépett.~-
12020       I,  I      |                       hasú Nonnus, a császári nagy-iroda legszorgalmasabb notariusa
12021       I,  XI     |                     és hazaszalad vele Romula nagyanyához, és beledobja a kútba, hogy
12022       I,  V      |                     fia. Hazagondoltam Romula nagyanyámhoz, akinél kislány koromban
12023     III,  XXVII  |                    volna az ég. Közben Romula nagyanyára gondolt meg a sardicai majorra.
12024       I,  XVIII  |                töltött gyermekkoráról, Romula nagyanyjáról és az öreg Trulláról. Mindig
12025       I,  XIII   |                      már elhitte, amit Romula nagyanyjától hallott az apja erejérõl.
12026       I,  XVI    |                gyermekkorukban, hogy apáik és nagyapáik idejében, mikor az igaz
12027       I,  IV     |                 hiszen te lány vagy! Hercules nagyapámra mondom, kis gézengúz, hogy
12028       I,  XIII   |                Saporral állt szemben, Varanes nagyapjával, akitõl legtöbb félnivalója
12029     III,  XXXI   |                   vásároltak, mert ha azzal a nagybácsi vagy nagynéni tenyerébe
12030       I,  VII    |                 szolgál, elvette egy szomszéd nagybirtokos parasztjának a lányát. De
12031     III,  XXXII  |                   abroszok gyanánt lobogtak a nagybugájú lithrumok foltjai, s a szénásszekérnek,
12032      VI,  XL     |                 voltam különösebben járatos a nagyérdemű Nonnus halhatatlan tudományában,
12033      IV,  XXXVI  |                      akkor megjelent Bucco, a nagyevõ, és fölfalta nemcsak az
12034     III,  XXVII  |                    apjára hasonlít. Az elsõ a nagyfülû ügyvédre, aki ura pöreit
12035       I,  I      |                      és clarissimusok, vagyis nagyhírûek a senatorok. A bírók perfectissimusok,
12036       I,  V      |                   bizonyosan új divat szerint nagyítót használt, vízzel telt üveggolyót.~
12037      IV,  XXXVII |                     örök város ércbe öltözött nagyjai közé. Õ pedig egyforma derûs,
12038       I,  I      |                   emberek, akik csak annyiban nagyképûsködtek, amennyiben a kor megkívánta
12039      IV,  XXXIV  |                       beismerkedve az idevaló nagykutyákkal. Numidiában szolgáltam én,
12040     III,  XXVII  |                     megtudná, hogy unokájának nagylány korában is van egy rabszolgája,