Rész, Fejezet

12041       I,  XIII   |                 szokott otthon a drága Romula nagymama az õ kis cicájának kedveskedni?~-
12042       I,  I      |                 vannak az illustrisek, vagyis nagyméltó­ságúak: éspedig elsõ helyen
12043       I,  XIV    |                       aki elõtt nemcsak a hét nagyméltóságú illustris csúszott térden,
12044     III,  XXXI   |                     ha azzal a nagybácsi vagy nagynéni tenyerébe egy omegát mázolhattak,
12045       I,  VII    |                       és ruhával látván el, a nagyobbakat hivatali tekintélyüknek
12046       I,  XIV    |         szentségeseken kívül.~A tanácskozáson nagyobbára a pénzügyminiszteré volt
12047       V,  XXXVIII|                 ráemelte szemeit, amelyek még nagyobbra nõttek a virágarcocska elsorvadásával.
12048      II,  XXV    |                  mivel fogja tölteni a napot. Nagyobbrészt a múzeumot és a könyvtárt
12049       I,  XI     |                     az augustust. Az augustus nagyokat cuppantott a caesar csattanó-piros
12050      IV,  XXXVI  |                      pályázó adta bizonyságát nagyrahivatottságának. A hirdetõtáblákon azt ígérte,
12051       I,  III    |                    hogy mikor akadt egy másik nagyratörõ tábornok, talán a császár
12052       I,  III    |                     fiatal korunkat magunk is nagyrészt barbárok között töltöttük,
12053       I,  XVI    |                 tovább kételkedni. Az ajándék nagysága meglepte ugyan, de a három
12054       I,  XX     |                      mérvén az érdem és erény nagyságát. Még az se volna baj, bár
12055       I,  XVII   |                       is teszi az, hogy ezt a nagyságot ilyen közelrõl láthatom.
12056       I,  XXI    |                 útjáról hazatérve, gyermekfej nagyságú borostyánkövet ajánlott
12057       I,  I      |           félholdakkal. Spectabilisek, vagyis nagytekintélyûek a patríciusok és a tartományi
12058       I,  XVI    |                       az emberi nemnek.~A két nagytekintetû férfi merõn nézte egymást.
12059       I,  XVIII  |                vagyunk egyedül. Nem hallod?~A nagyterem felé intett. A fiú már régebben
12060       I,  XVI    |                 amelyre néha táncra perdült a nagyurak víziorgonás palotáinak tövében
12061     III,  XXVII  |                       tarka virágos tisztást. Nagyúri kerthez tartozhatott valaha,
12062       I,  XXI    |          felolvastatta magának Titanillával a naimi ifjú történetét, akit Krisztus
12063       I,  III    |                magával fogja vinni Minervinát Naissusba. A császár nem fog megtudni
12064     III,  XXVII  |                 oreádjaival, a kutak és tavak najádjaival, akik Misenumtól Surrentumig
12065      IV,  XXXV   |            Augustusnál és boldogabb Traja­nus­nál. Õ már most is rá merné
12066      IV,  XXXIV  |                      Babektõl hallottam, hogy nálatok ez a szokás. Talán nem is
12067       I,  XIV    |          Diocletianusig a császárok is meg­kí­nálták hellyel azokat, akiket tanácsukba
12068     III,  XXVIII |                       a palotát a Via Nomenta­nán. Valamikor bizonyos Anulinus
12069       I,  II     |               Quintipor szétvetette karjait a napfényben.~- Bionom, milyen jó élni!~
12070       I,  VII    |              birodalomnak, amennyi polgára. A napfényes Olümposz befogadta magába
12071     III,  XXXI   |                   ember azonnal hûtlen lett a naphoz, hunyorgó szemeit Tit imádatának
12072       I,  XVII   |                       kezdtünk a dolog felett napirendre térni, amikor Galerius meg­
12073      IV,  XXXVII |              vasfûgyökeret, itatták két hétig napjában háromszor a krateogonont,
12074      VI,  XL     |                    édes semmittevésben töltik napjaikat a halhatatlanok, unalomûzõ
12075      VI,  XL     |                      az árnyakkal, amelyekkel napjaimat és éjszakáimat meg­osztom.
12076       I,  XVII   |                      árnyékéletet, amely öreg napjainkra idefönt részünkké lett.~
12077      IV,  XXXV   |                        és mibõl fog élni öreg napjaira. Nem tart-e attól, hogy
12078       I,  XVIII  |                       hogy az esztendõ minden napjára más szenátornét osztott
12079     III,  XXX    |                       El volt rontva az egész napjuk. Még Trulla se tudta õket
12080       I,  X      |                    volna, már látta álmában a napkoronggal a feje körül. Õ már szolgálhatja
12081       I,  XVI    |                        õket pedig elküldette.~Naplemente felé Ammonius már ott volt
12082       I,  I      |                       vágják ki a szemeteket, naplopók! - rikácsolta - rosszabbak
12083      II,  XXVI   |                    megtelt sétálókkal, akik a napnyugtát élvezték, a hûs tengeri
12084     III,  XXXIII |                      közé.~- Vége az alküonei napoknak, Gránátvirág - mondta nyugodtan.~-
12085       I,  VI     |                   démon közeledését. Ilyenkor napokon keresztül nem nyúlt ételhez,
12086     III,  XXX    |                   Csakugyan erõsen villámlott Nápoly felõl.~- Gyerünk haza -
12087       V,  XXXIX  |                     fenyegetett meg. Tagestõl naponta kétszer is kérte a jeleket,
12088       I,  VIII   |                   ráborult a térre az este. A nappali világosságnak mégse volt
12089      II,  XXII   |                 odaértek, de fáklyák tízezrei nappallá tették a város éjszakáját.
12090       I,  IV     |                  amelyet bíborponyva védett a napsütéstõl, kacagás hallatszott. Quintipornak
12091     III,  XXXII  |                     érte a tetõrésen becsorgó napsugár, sokkal lágyabban mosolygott,
12092       I,  XIX    |                      Az ezüstrõl visszaverõdõ napsugarak különös fényt vetettek a
12093       I,  VIII   |                       voltak. Kikötõmunkások, napszámosok, szolgaformák hadonásztak
12094       I,  XIV    |           tulajdonította, hogy az edictumot a naptárfigyelõ papok elnézésébõl baljóslatú
12095       I,  XXI    |                     fordult. Mégpedig attól a naptól kezdve, amikor le akarta
12096     III,  XXXIII |                    puhán üt, mint egy virágos narancság.~- Mi hír, Trulla? - kiáltott
12097       I,  VI     |                lépteit.~Kívülrõl jött, hosszú narancsgallyakat lógatva a kezében, amelyeken
12098       I,  XVIII  |                     élteti ezeket a harmativó nárciszokat, ezeket a mézcsorgató kökörcsineket,
12099       I,  IV     |                  utálatos kenõcsöt?~- Arábiai nárdus - mentegetõzött Maxentius,
12100       I,  XI     |                    cselédszobákból meg pincer­nariák­ból szedegessük föl a babáinkat!~
12101     III,  XXXIII |                         Én már láttam egy-két nászágyat - lelkendezett Trulla, -
12102      IV,  XXXIV  |                       oltárára tett, amikor a nászágyból kilépett. Babektõl hallottam,
12103       I,  VII    |                      a Scipiók ivadéka. Annak nászajándékul merte adni az ígéretet:~-
12104       I,  XV     |               szalagon hordtak a nyakukban, s nászuk reggelén ajánlottak föl
12105     III,  XXIX   |            szoríttatott vele néhány szem gabo­nát, azután õ maga odacipelte
12106     III,  XXX    |                  Misenum Lucullus villájával. Neapolis. Virgilius sírja. A Pausilypon,
12107     III,  XXXII  |                      Egyszer egy évben jön ki Neapolisból a kerületi flamen, számba
12108     III,  XXVII  |              nimfákkal, akik úgy nyüzsögtek a neapolisi öbölben, mint a halak. Hiszen
12109       I,  XII    |                      dicsõségét ígéri neked a Nebo hegyérõl! Gondolj arra,
12110       I,  XIX    |                       gyökérbõl és bíborcsiga nedvébõl.~- Tréfálsz?~- Nem én -
12111       V,  XXXVIII|                       elem, a meleg, hideg, a nedves és száraz mellé fel kell
12112       I,  VI     |                     közé arábiai csípõs füvek nedvét csepeg­tették, mint annak
12113       I,  III    |                      venni, s két kéz helyett néggyel forgatni a kardot?~A második
12114     III,  XXVII  |                     nem emlékezett már, pedig négy-ötéves is lehetett már akkor. Romula
12115      IV,  XXXVI  |                szénnel a falakra rajzolva is.~Négy-ötezer ember azért így is volt
12116      II,  XXIV   |                   egymás erõsítésére a gyárak negyedében. Azon a napon, amelyre Lactantius
12117       I,  XIX    |            körülvették. A milliós város görög negyedének óriási kiterjedésû, elzárt
12118       I,  III    |               igazgatásra a birodalom egy-egy negyedét. S hogy hûségökre ne csak
12119       I,  XIV    |                megtakarított zsoldjukat meg a negyedfélezer dénár végkielégítést aranyban
12120       I,  XVII   |                ledöntötték urunk szobrát, egy negyedikbe pedig mocskos káromlást
12121       I,  XIX    |               elõkelõk márványvárosát a gyári negyedtõl és a szegények viskóitól.~
12122      IV,  XXXVII |                     szabadságát, s ráhagyta a négyeme­letes házát, kertjeit, villáit
12123      VI,  XL     |                    Sacrán a Mars-mezõre, ahol négyemeletes máglya várta, senkinek sem
12124       I,  I      |               harmónia szolgálatában.~- Tehát négyen vannak az uralkodók, mint
12125     III,  XXIX   |                     ijedtében - mert még csak négyéves volt - az ajtó mögé bújt.
12126       I,  III    |              rabszolgasarjadék már túl volt a negyvenen, amikor trónra került, szintén
12127      II,  XXVI   |                     mint Batseba lába, amitõl negyvenezer filiszteus vakult meg egyszerre.
12128       I,  XI     |                      és az asszonynak a férfi negyvenhatodik ura. Ez az utolsó újság
12129       I,  IX     |              összeszáradt katonabakancs egyre nehezebben fogadta be az elterpedõ
12130     III,  XXXI   |                     fél karjával Quintipor. - Nehezedj rám bátran, kis szívem,
12131       I,  VI     |                          kérdezte a császárné nehezedõ pillákkal. - Nem vagy álmos,
12132       I,  XX     |             zûrzavaros Krisztus-tan makacs és nehézfejû követõit is az értelem fegyvereivel
12133       I,  XX     |                 Galerius tollhoz nem szokott, nehézkes kezére ismert.~- Biztos
12134      IV,  XXXVII |                 beszélek. Ki fogom beszélni a neheztelést az istennõ fejébõl. Nincs
12135       I,  XIV    |                    Tudakold meg az istenektõl neheztelésük okát.~Tages újra a függönyök
12136       I,  XIV    |                     Szentséges úr, az istenek neheztelésüket tudatják. Kegyeskedj a magad
12137       I,  XIV    |                   hogy a mi isteneink valóban neheztelni látszanak arra, akit õk
12138       I,  V      |                     Az apám tett rabszolgává. Nekiadott a császárnak.~- Mindenki
12139     III,  XXX    |                    gyémántját. Quintipor erre nekiajándékozta az egész tisztást. De hátha
12140     III,  XXXII  |                    eleinte dadogott, de aztán nekibátorodott. Férfinak akart látszani,
12141     III,  XXXI   |                      testvér!~A hajós mondta, nekibátorodva a jó szótól.~- Akárki mit
12142     III,  XXIX   |                 kacagni az öregasszonynak, és nekiesni ököllel és körömmel, és
12143       I,  I      |                  apródok elkobozták a zsákot, nekiestek a dinnyének, aztán egymásnak
12144      IV,  XXXVII |                   mécsest, most már csakugyan nekikészült a szép álomnak. El is aludt
12145       I,  XVI    |                      Ettõl azonban még jobban nekilelkesedett a tömeg. Most már csak azért
12146     III,  XXVII  |                      körömmel szeretett volna nekimenni a császárné arcának, amelyen
12147       I,  XVIII  |                 heverészett. A kocsmáros erre nekitámadt, õ kirántotta a kardját,
12148       I,  XIII   |                     véleményt, más­nap reggel nekivágott hadaival a sivatagnak. A
12149       I,  I      |                 legalsó lépcsőjén szundikált, nekivetve hátát egy zsák dinnyének.
12150     III,  XXX    |                    akinek nem oltja szomját a nektár.~Nyújtotta a száját, és
12151     III,  XXX    |                    magadforma isteneknek való nektárszörpölgetésre, én pedig halandó nõ vagyok,
12152       I,  VII    |                     láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek. S neki sokáig
12153       V,  XXXIX  |                küldéssel, a legmélyebb börtön­nel és gályarabsággal fenyegetett
12154      II,  XXIV   |                   hadvezér, aggkori gyöngeség­nél egyebet nem lehet látni.
12155      VI,  XL     |                  hálátlanság erényének, amely nélkülözhetetlen mindazon fiataloknak, akik
12156     III,  XXX    |                 fölizgatta a lányt, a dermedt némaság és az esztelen kacagás közt
12157       I,  XII    |                    követte egy nála fiatalabb némberrel. Nem csinált semmi hókuszpókuszt,
12158     III,  XXXIII |                      fogadnák el az asszonyt! Némelyik polgár nemcsak a hátralékát
12159      IV,  XXXVII |                     úticédulát õmiatta, pedig némelyiket már jobban szerettem, mintha
12160     III,  XXIX   |                     Szeretném, ha a tiszta és nemes Vergiliust olvastatnád vele,
12161       I,  XIV    |                   nagyon szigorú a motozás, a nemesfém-állomány egyre csökken. A vámosok
12162       V,  XXXIX  |             odaerõsített szarkofágban, vastag nemeztakarók alatt, amelyek alól Bion
12163       I,  XX     |                      neki, hogyha az asszonyi nemhez szelídíti egy kicsit. Aranyfény
12164       I,  XV     |                     látszik, a hangos imádság némította meg. Arra kérte a püspököt,
12165       I,  XVI    |        legveszedelmesebb ellenségei az emberi nemnek.~A két nagytekintetû férfi
12166       I,  XX     |                      zuhatagja: a nusz, amely nemzé a pneumát és az aetont,
12167      VI,  XL     |                    bikaimádó és krokodilimádó nemzedék elhomályosult elméje nem
12168       I,  XVI    |                   látomása. Ezt a békében élõ nemzedéket már nem tartotta erre érdemesnek
12169      II,  XXII   |                  tudunk róla, akik egyik papi nemzedékrõl a másikra szállt titkokat
12170      VI,  XL     |                     hanem már õelõttük hosszú nemzedéksora a többi névrõl se ismert
12171       I,  XIV    |                    mindnyájan, gyermekeket is nemzenek, de nem teszik ki a nemzett
12172       V,  XXXIX  |                 együtt utazott vele egy zsidó nemzetbeli öreg, afféle rõzsére való
12173       I,  I      |                  ugyan leigázta a föld minden nemzeteit, de azért örök érdeme mégis
12174     III,  XXXI   |                     meg engem. Én a Manliusok nemzetségébõl való vagyok. Fõpapok, konzulok,
12175       I,  IV     |                    Maximianust pedig Hercules nemzette, akkor Galeriusnak legalábbis
12176      II,  XXII   |                        Mennyek elsõ szülötte,~Nemzõje az idõnek, ~A létnek magvetõje, ~
12177     III,  XXVIII |                 kisfiú, majd addig elfordul a néni, jó? A ruhádat dobd oda
12178       I,  I      |               keveredett abba az elegy-belegy népbe, amely a táborokat mindig
12179       I,  VII    |                      kellett leverni. A rongy népben sok volt a krisztushivõ
12180       I,  XIV    |                      sokan hazamennek a maguk népéhez, amikor a szegõdésük kitelik,
12181      IV,  XXXV   |              amnesztiával megadja a birodalom népeinek a teljes békét. A császár
12182      IV,  XXXVII |                      uram. Nem is kell. Az én népemnek Izrael istenén kívül a megvetettség
12183       I,  XIV    |                      mint adófizetõ telepesek népesítik be a járványok és adó-emigrálások
12184       I,  XX     |                     és gyûlölködõ még a saját népével szemben is, nem támad, csak
12185      IV,  XXXV   |                   mondják, hogy cirkuszt vagy népgyûlést!~- Jó kedved van, rhetor -
12186      IV,  XXXVI  |                  ölték egymást, az gyõzött. A népítélet alapja az volt, hogy aki
12187     III,  XXXIII |                   barátságosan bánnak a római néppel, ha mindenki a mi védõszárnyaink
12188       I,  XX     |                    keresztények istene minden népre mosolyog, és minden népnek
12189       I,  XV     |              szegények javára.~A püspök olyan népszerû embere lett a városnak,
12190       V,  XXXVIII|                   kiszemelve, éppúgy keresi a népszerûséget a légiók és a polgárok közt,
12191       I,  VII    |                       legcsorbíthatatlanabbul népszerûségét a felkapott új istenekkel
12192      IV,  XXXVII |                    járt hajó, a rakodópart is néptelen volt, alább, a kiönté­sekben
12193       I,  VII    |                       beleveszett az imperium néptengerébe. Arra még elég erõsen, hogy
12194       I,  XIX    |                       föld. A korzó viháncoló néptömege szétnyílt, és utat engedett
12195      VI,  XL     |                 együtt porrá omlik a föld, és Neptunusszal kiszárad az Óceán, az olyan
12196      IV,  XXXV   |                  kalózfõnök, akit P. Rusticus Nerva legatus elfogott, keresztre
12197      IV,  XXXVI  |                   mögül nem hallatszott semmi nesz.~- Bizonyosan szebb álma
12198     III,  XXXII  |                  fiatal száj szétválasztását. Nesztelenül osont be, megtörölgette
12199       I,  III    |                Pantheon elõtt, amelynek semmi nesztõl nem zavart mélyébõl elõfehérlett
12200       I,  VII    |              alattvalóiké. Róma népe már csak névben volt meg. Évszázados polgár­
12201       V,  XXXIX  |                     Bion - mondta fáradtan.~- Nevedben már parancsot küldtem hajód
12202       I,  XXI    |              jogtudományhoz s a maguk jogászi nevéhez méltóan kell megoldani.
12203       I,  III    |                    akinek házában az irodalmi nevelésben nem részesült császár apja
12204       I,  XVII   |                        Bionom, nem hiába a te nevelésed, sokat beszélgetek vele,
12205       I,  IX     |                     Korán kivetted az én apai nevelésem alól. Megrontotta az a vén
12206       I,  V      |                      kaprot vethetnék, borjút nevelhetnék, mint õ. Még tipegni is
12207       I,  X      |                      szülõfalujokba, hogy ott neveljék addig, míg érte küld. Mire
12208       I,  III    |                       Az a hadi sanyarúságban nevelkedett tábornok, akinek a nevével
12209       I,  X      |                      Bion? Ezt? „Ha fel tudod nevelni a gyermeket úgy, hogy senki
12210      VI,  XL     |                       Crispusnak tanítóját és nevelőjét. Sohase voltam különösebben
12211      IV,  XXXVI  |                       rózsákkal és üveg alatt nevelt liliomokkal, a legszebbekkel,
12212       I,  XX     |                     nem aludt vérû tanítványt neveltem én.~Mély bókolása közben
12213       I,  III    |                   személyes felügyelete alatt nevelteti. Ezt ugyan túsz-szedésnek
12214      IV,  XXXIV  |                      úgyis ide adja, ha az én nevemben kéred, neki már úgy sincs
12215      II,  XXIII  |                    megakadt a szeme a kertész nevén. Pársoros megjegyzés volt
12216      II,  XXIII  |                   arra, hogy az istenek rossz néven veszik, ha elhanyagolják
12217       I,  VII    |                      lépett ágyasházába, hogy nevének örököst támasszon. Diocletianus
12218       I,  XV     |               nobilissima rábámult a fiúra.~- Nevess csak még! Én mindig nevetnék,
12219      II,  XXII   |                  kiolvasni:~- Látod, hogy nem nevetek rá minden ringy-rongy férfiszemélyre?~
12220       I,  XIII   |                 mosolygó arcokat, a gondtalan nevetéseket, azokat az órákat, amelyek
12221      II,  XXII   |                  estig örülve a jókedvének, a nevetésének, a csodálkozásának, az életben
12222     III,  XXXI   |                   megállni. Hogy okát adják a nevetésnek, Tit megkérdezte a boltost:~-
12223       I,  XVIII  |               nobilissimát, s neki magának is nevetésre szaladt a szája.~Igen, a
12224       I,  XVIII  |                    olyan jól? Behallatszott a nevetéstek, engedjétek, hogy én is
12225       I,  XVIII  |                   számoszi Aszklépiadész szép nevetésû babája? Annak is olyan szeme
12226     III,  XXXII  |                      piros és kék anagallisok nevetgéltek benne, néhányat tövecskéjével
12227       I,  II     |                    keresztény lesz valamikor.~Nevetgélve mentek föl a lépcsõkön,
12228       I,  V      |                      hangja fölcsattant.~- Mi nevetnivalód ezen? Rabszolga!~Quintipor
12229     III,  XXX    |                  értette meg. Elszokott már a nevétõl. Szó nélkül követte a lányt.
12230       I,  IV     |                       lányéra, akinek az arca nevetõre gödrösödött. S közben fél
12231     III,  XXX    |                       sohase sírt, s egyszer, nevetõs percben, a fiú ezen el is
12232       I,  XXI    |                       olyan fölháborító, mint nevetséges. Az istentelen ugyanis azt
12233      VI,  XL     |                      nem éreztem-e önmagam is nevetségesnek, hogy a már majdnem egészen
12234       I,  XVIII  |                 könnyeit. Nem szeretett volna nevetségessé válni, de igazán nem mondhatta
12235      IV,  XXXV   |                     és elnevette magát.~- Mit nevetsz?~- Azt, hogy majd megfúltam,
12236     III,  XXX    |                   közül a magot, és egyszerre nevették el magukat. Az ég mennyezetét
12237      VI,  XL     |                   Látod, én is matematikusnak nevezem magam még most is, noha
12238       I,  XX     |                      húsát eszik szent kenyér nevezete alatt, és nem isszák föláldozott
12239       I,  XVI    |                      nevezetû volt, aki arról nevezetes, hogy az õ uralkodása alatt
12240     III,  XXXI   |                   mondott, s amelyeket bajaei nevezetességek díszítettek. A világítótorony.
12241       I,  III    |                     Éremvésõi hízelgés nélkül nevezhették „restitutor orbis”-nak.
12242       I,  I      |                Aurelius Valerius Diocletianus neveztetik Joviusnak, vagyis jupiterinek
12243      VI,  XL     |                 egyszer mindnyájan Dominusnak neveztünk, te is, Lactantiusom, s
12244       I,  XI     |                 figyelt föl az augustus a nõi névre.~- A kis Faustának a dajkája.~
12245       I,  III    |             Tudniillik ott írnokoskodott mint névtelen, csak számmal megkülönböztetett
12246      II,  XXII   |                      is vállaltak azért, hogy nevüket belekarcolhassák a Memnon-szobrok
12247     III,  XXX    |                    két rézpénzbe kerül? Kinek nézel te engem, hogy ilyen szégyenbe
12248     III,  XXX    |                tisztást. De hátha a gyík csak nézelõdni és leskelõdni volt itt,
12249      VI,  XL     |                      mert nem harcoltam, csak nézelõdtem. Abban azonban egyetértek
12250     III,  XXXIII |                      nagyon sápadt volt, és a nézése zavarttá vált. Visszafordultak.~
12251     III,  XXXII  |             mozdulatot tanulta, akire azzal a nézéssel tekintett. Talán azért van
12252      IV,  XXXVII |                    boldogul, uram!~Nem sokáig nézhetett a lovag után, mert az mindjárt
12253       I,  X      |                      eltalálni, hogy õ is azt nézhetné. Tudja Titanilla is, hogy
12254       I,  IV     |                       Te kedves, te! Hát hogy nézhetted nõnek? Hiszen tudod, hogy
12255     III,  XXVII  |                       hanem mert itt kedvükre nézhették egymást.~A tisztás közepén
12256       I,  IV     |                       aztán vágj neki bátran! Nézlek, rendben vagy-e?~Megigazította
12257      II,  XXII   |                       hogy haragszik. Csak ne nézne így keresztül rajta, mint
12258       I,  V      |                 áldozatot raknak elébed, csak néznéd a felhõket, hallgatnád a
12259      IV,  XXXVI  |                     ölelnek, és idegen szemek néznek. Fölugrottam és elfutottam,
12260       I,  IV     |                     ünnepeket, mulatsá­gokat, néznivalókat vártak tõle. Csak a helyi
12261     III,  XXVIII |                       még ez se valószínû, mi néznivalót találhatnának a caesarok
12262      IV,  XXXVI  |                   vöröslött elõ, lekiáltott a nézõtérre.~- Janus temploma nyitva
12263     III,  XXXII  |                        Gránátvirág? De meg is nézted? Ne mondd, hogy igen, mert
12264       I,  X      |                     te láttál engem, csak nem néztél meg. Én ott álltam az anyám
12265      VI,  XL     |                        nyiszlett bocskorunkat néztük, amikor lábunkon Fortuna
12266     III,  XXVIII |                       és azt egészen betelem? Nézzem!~Elõször a tenyerét, aztán
12267     III,  XXXII  |                       mire vigyázni. Ajánlta, nézzenek körül a szentélyben, s ha
12268     III,  XXXI   |                   öblögetõ mozdulatot tett.~- Nézzetek meg engem. Én a Manliusok
12269     III,  XXXI   |               mondanám, gyerünk át Puteoliba, nézzük meg, mit tud az a véreshurka.
12270       I,  XI     |                  szenátorok feleségei is. Egy Nigrina nevû matrónáról azt beszélik,
12271       I,  IV     |                       városalapító Szeleukosz Nikatortól kezdve a Kelet minden ura
12272       I,  XIX    |               Lactantius elõtt megképzettek a nikodémiai zavargások. Borzongva mutatott
12273       I,  XVII   |                   belsõ természete, ma reggel Nikomedész városából megérkeztem Antiochus
12274       I,  V      |                    karján fekete ládikával.~- Nilla, nézd, mit küldött neked
12275       I,  XIX    |                  egyiptomi cselédlánnyal, aki Nílus-vizet hozott egy tökhajban. Ez
12276      II,  XXII   |                    légionáriussal elég volt a Nílus-völgy rendbentartására. A szent
12277      VI,  XL     |                      halhatatlan.~Emlékezel a Nílus-völgyi embereknek arra a meséjére,
12278       I,  II     |                       óriás közeledett felé a Nílusban, aki egy gyereket vitt a
12279       I,  XXI    |                    tegyen hosszabb hajóutat a Níluson. Maga a császárné is biztatta,
12280     III,  XXXII  |                       hideg és meleg források nimfái öntögetik urnáikat.~- Ha
12281     III,  XXXII  |                      ott csak az istenek és a nimfák lubickolnak, s azoknak még
12282       I,  IX     |                      az. Pantaleon nem hisz a nimfákban meg a vízi istenekben. Nem,
12283     III,  XXVII  |                      a lictoroktól, mi lesz a nimfákkal, akik úgy nyüzsögtek a neapolisi
12284     III,  XXXII  |                  istenek szíve meg is esett a nimfán, és teljesítették a kérését.
12285     III,  XXXII  |                    fülébe a lány. - Nagyon jó nimfának lenni ilyen faunnak a karjaiban.~
12286       V,  XXXVIII|                    rosszabb következik. Vajon nincs-e máris aláírva a halálos
12287     III,  XXXII  |                 sérelem érte, mint amilyenért Niobénak meg kellett halni gyermekeivel,
12288      II,  XXII   |                       viselkedése volt, aki a nõben sem vesz észre mást, csak
12289       I,  IV     |                      Ez a nobilissimus sokkal nobilisabb körökben található, fiam.
12290       I,  XI     |                        lépett oda Maxentius a nobilissimához. Átfogta a derekát, s inkább
12291       I,  VIII   |                     caesar a princepsekkel és nobilissimákkal. Hátul a magister állt,
12292       I,  I      |                      hozzá, s megfeledkezve a nobilissimáknak kijáró üdvözlésrõl, megpró­
12293       I,  VIII   |                      szent palota kertjében a nobilissimákra támaszkodva, Valeriára és
12294      II,  XXVI   |                       föl mert egyenesedni, a nobilissimán már díszruha volt, amelyen
12295       I,  XVIII  |                     igazán nem félt már a vad nobilissimától, csak mindig úgy érezte,
12296       I,  I      |                 családjuk isteni tagjai pedig nobilissimusok és nobilissimák. Az adoratio,
12297       I,  I      |              megalázkodással kell tisztelni a nobilissimusokat, ami pedig a nobilissimákat
12298       I,  I      |                   tanítványai megadták neki a nobilissimusoknak kijáró tiszteletet, amit
12299       I,  IV     |                  tétován állt az ajtóban.~- A nobilissimust keresem.~- Melyiket?~- A
12300       I,  XI     |                      ajtónálló egy ijedt arcú nõcselédet vezetett be, aki elõször
12301      IV,  XXXIV  |                          Sok boldogságot ifjú nõdnek!~A princeps kívülrõl pöfögött
12302      II,  XXII   |                     hangjába a férfihoz szóló nõébõl. Quintipornak lágyság nélkül
12303       I,  VIII   |                       nemzett, harmóniává fog növekedni, s annak boldogan veti alá
12304       I,  XVII   |                       intéznek hozzám iskolám növendékei, csüggedt fejû fiatalok,
12305       I,  XX     |                   Közeledik-e valahol ahhoz a nõhöz, akit a horoszkóp azzal
12306       I,  XVI    |                          hogy vetése csöndben nõjön, és elborítsa az egész világot.
12307       I,  VI     |                    Mikor tudsz te így bánni a nõkkel?~
12308     III,  XXIX   |                     beszélt elõször könnyelmû nõkrõl.~Titanilla most már végképp
12309       I,  XX     |                     topogott a kamarás, aki a nomenclatori tisztet betöltötte. Az oszlopcsarnok
12310     III,  XXVIII |                       számára a palotát a Via Nomenta­nán. Valamikor bizonyos
12311      IV,  XXXV   |                  amelyet a legutóbbi november nonáján itt Rómában átadott neki
12312       I,  IX     |                       gondolni, mint november nonájára.~- Jó neked, Diocles, hogy
12313       I,  II     |                       lépcsõkön, búcsút intve Nonnusnak, aki nem tudott elindulni
12314     III,  XXXII  |                       csakugyan mertél már te nõre nézni, kisfiú?~A fiú eleinte
12315       I,  III    |                    Italiát, Rhaetiát és a két Noricumot. Diocletianus félt attól,
12316      IV,  XXXIV  |                     is oroszlánt kísértem, de nõstényt.~- Megszelídítette ez a...
12317       I,  I      |                   nagy-iroda legszorgalmasabb notariusa tartotta az órát az újan
12318       I,  XX     |                       fogjuk méltatni.~Intett notariusának, hogy vegye magához a tekercseket.
12319       I,  XIV    |            elégtétellel nézett a koronatanács notariusára, aki szintén észrevette,
12320       I,  XIV    |            birodalomban - fordult a császár a notariushoz. - A rendeletet még ma szét
12321       I,  XIV    |                    volt, hogy csak a gyorsíró notariusok kaptak széket a szentségeseken
12322       I,  I      |                   Pyrargost, és megkérdezte a notariust: - Mi van itt, Nonnus?~A
12323       I,  I      |                     megszólítás illet engem a Notitia Dignitatum szerint?~Az apródok
12324     III,  XXVII  |                 Elkeserítette, hogy semmit se nőtt egy hét alatt. A fiúnak
12325      IV,  XXXV   |                     bagoly repült végig a Via Nován, az augurok jelentése szerint
12326       V,  XXXIX  |                      Ezen a reggelen, éppen a novendialia napján, amikor az egész
12327       V,  XXXIX  |                     temetés kilencedén fényes novendiáliákkal akarta megtisztelni a halott
12328     III,  XXXI   |                     úgy szerettek bennünket a nõvérek, s tán még ma is az volnék,
12329     III,  XXXI   |             bekönyökölt az asztalra.~- Valami nõvéreket emlegettél az elébb - nézett
12330      II,  XXIV   |               feleségét, a hitehagyott Prisca nõvért eltemette a keresztény egyház.~
12331      II,  XXIV   |                      Imádkozzunk a mi megholt nõvérünkért, Priscáért.~A gyülekezeten
12332     III,  XXXII  |                besötétedett.~A fekete fáklyás Nox, akinek gyermekei a halál
12333       I,  XVIII  |                     láncon vezetett egy óriás núbiai mint kisebb testvérét, akkor
12334      IV,  XXXIV  |                     az idevaló nagykutyákkal. Numidiában szolgáltam én, onnan rendeltek
12335      IV,  XXXV   |                Augustusnál és boldogabb Traja­nus­nál. Õ már most is rá merné
12336       I,  XX     |               érthetetlen szavak zuhatagja: a nusz, amely nemzé a pneumát és
12337     III,  XXXI   |                       Zöld arca kivörösödött, nyafogó hangját megkeményítette
12338       I,  XVI    |                       majdnem megrémí­tette a nyáj váratlan megszaporodása.
12339       I,  VII    |                 rettegésben tartván az emberi nyájakat. Démonok laktak a fákban,
12340       I,  VI     |                    azóta, s akkor se volt egy nyájas szava se hozzám.~- Azt hiszi,
12341       I,  VI     |                      Reszketõ szájszéllel, de nyájasan kérdezte meg a caesart,
12342       I,  X      |                       Pliniust, a filozófust. Nyájasságában nemcsak hogy gõg nem bujkált,
12343      IV,  XXXV   |                     szavaival a lelkek szomjú nyáját. Sokat fenyegette a bûnös
12344       I,  VI     |                 akinek egyformán mestersége a nyájõrzés és nyájrablás.~Valeria szótlan
12345       I,  VI     |                     mestersége a nyájõrzés és nyájrablás.~Valeria szótlan meghajlással
12346     III,  XXXI   |                       Törnéd már ki egyszer a nyakadat, lusta dög! De azért lehetne
12347       I,  IV     |                   minden nõ biztatás nélkül a nyakadba ugrik.~Magához szorította
12348       I,  V      |                 bontsd szét, és takard rám. A nyakamon jól összefogd, itt nagyon
12349       I,  IX     |                 császárné félt, hogy a nyers, nyakas, öreg veterán parancs ellen
12350     III,  XXXI   |                 faragott nyulacskát kellett a nyakban viselni, dagadós lábúaknak
12351     III,  XXXI   |                  bugája feküdt benne. A végén nyakbavetõ hurokba kötve Tit subuculájának
12352      IV,  XXXVII |                   ezüsttel kivarrott, keskeny nyakbavetõt, amit csak férjes úrnõk
12353       I,  XI     |                  szájukat, s azt hátraszegett nyakkal úgy köpték a magasba, hogy
12354     III,  XXXII  |                  oldalon, mint hosszú, fekete nyaklánc gyöngyszemei.~- Már közeledünk
12355       I,  IV     |                       hunyó szemét. A smaragd nyakláncos fiatalember is gyerekmódra
12356       I,  XVI    |                      kell egymástól félteni a nyakukat.~Nagyon melegen búcsúzkodtak.
12357     III,  XXXI   |                  olcsó bajaei emléket akart a nyakukba varrni. Silány gyártású
12358       I,  XIV    |                   gondját rég kivetették is a nyakukból, s egy kicsit búsulhatnának
12359      II,  XXVI   |             fordította a tükröt, hogy a sugár­nyaláb éppen Quintipor szemébe
12360     III,  XXXI   |                   szerencsét, a veszett kutya nyálába mártott gagát a vadászatban.
12361       I,  IV     |                     Hallottad? Igaz?~- Igaz - nyalábolgatta le Bion a padról a poros
12362     III,  XXXI   |         gyermekszülést. Félelem ellen a rezgõ nyárfa gyökerébõl faragott nyulacskát
12363      IV,  XXXVII |                       nem éjszaka volt, hanem nyári délután, és õ az antiochiai
12364     III,  XXXIII |                    mondta nyugodtan.~- Vége a nyárnak, kis Tit - próbált a fiú
12365      IV,  XXXV   |                értelmében legömbölyített végû nyárssal ösztökélte gyorsabb haladásra
12366     III,  XXXII  |                    olvasztott ólom csurgott a nyárvégi égrõl, amely alatt már búcsúra
12367       I,  III    |              testvéreik.~Az elöregedés minden nyavalyája kikezdte a római világot,
12368       V,  XXXVIII|                     közt fennáll. A különbözõ nyavalyák ennek az aránynak a megzavaro­
12369       I,  XVI    |                 meghintették szenteltvízzel a nyavalyatörött embert, amitõl annak vonaglásai
12370      IV,  XXXIV  |                      már harmadik hónapja ott nyavalyog. Nem ágyban fekvõ beteg,
12371     III,  XXX    |            belekapaszkodott és visszahúzta.~- Nyeld le, bolondkám, mert megfulladsz -
12372      IV,  XXXIV  |                     ölében.~Hormizda csak úgy nyelte a princeps szavát. Már rég
12373       I,  XIV    |                        Mérhetetlen összegeket nyeltek el a nagy építkezések, amelyekkel
12374      IV,  XXXV   |                       megfúltam, olyan nagyot nyeltem. Azt akartam mondani, „Zeuszra!”,
12375       I,  X      |                   vagyok tudós, beszélj az én nyelvemen. A Venus eddig nem szerepelt.~-
12376       I,  II     |                        ha nem találnék bele a nyelvemmel.~- Hát énvelem bajod volt? -
12377       I,  I      |                     egész birodalom hivatalos nyelvévé a latint, az imperium keleti
12378       I,  XIV    |                    tények se lakóhelyükre, se nyelvükre, se polgári szokásukra nem
12379     III,  XXXI   |                    átláttak a szitán, s pergõ nyelvvel ajánlta a „dominá”-nak a
12380     III,  XXIX   |                     árán örökkévaló kincseket nyer­hetnek. A praetorok ijedten
12381       I,  XI     |                       engem nyersz meg. Ha én nyerek, apád fizeti a veszteséget.~-
12382       I,  XI     |                 sohase nyertél, amennyit most nyerhetsz.~Galeriushoz fordult.~-
12383      VI,  XL     |                  istenekben, mint én, aki nem nyerhettem diadalt, mert nem harcoltam,
12384       I,  XVIII  |                    valamit, jönnek.~Maxentius nyerítése csakugyan közelebbrõl hallatszott.
12385      IV,  XXXIV  |                    vijjogtak, hanem Maxentius nyerített.~- Lehetetlent kívánsz a
12386       I,  IV     |                 lófeje volt, szétálló füle és nyerítõ hangja.~- Esküszöm, hogy
12387       I,  XIX    |                 zsidók iránt, meg akarja õket nyerni a keresztények ellen.~
12388      II,  XXIII  |                   elsõ nap Alexandria püspöke nyerte el az örök élet koronáját
12389       I,  VIII   |                       idegen istenek is azért nyertek behonosítást nemcsak a társadalom,
12390       I,  XI     |                       lesz. Ennyit még sohase nyertél, amennyit most nyerhetsz.~
12391       I,  XIII   |                      ezen a napon is! Mikor a nyertest várja!~Aranypálcás janitor
12392      IV,  XXXV   |                       vasas-szekerek, amelyek nyikorgása és csörömpölése a bazaltkockákon
12393     III,  XXX    |                   Csak egy öreg, fekete rabnõ nyikorogtatta a kézi-malmot, de az legalább
12394       I,  VIII   |                   perzsák pajzsa, a parthusok nyila...~A császár erre a szóra
12395       I,  XVII   |                  lássuk többé õket, vagy most nyiladozik a szemünk, és azt látta
12396     III,  XXXII  |                      táncot. Fejük fölött már nyiladozott a felhõk zsákja, a nyomukba
12397      II,  XXV    |                      elõtte, az istenek ezüst nyilának fénye mellett.~Mintha teljesen
12398       I,  VII    |                     fejére, Apolló ezüst húrú nyilára, Aphrodité ágyékára esküdtek
12399     III,  XXXII  |                  szénát az egyik oldalon, s a nyílás felé fordította a fejét.
12400       I,  VIII   |                       kereste köztük, az egek Nyilasát, aki november havában feszíti
12401       I,  X      |                       amelynek egyik csúcsa a Nyilast, a másik a Szüzet, harmadik
12402       I,  VIII   |                      körülzárták, csak akkora nyílást hagyva, amelyen egy-egy
12403       V,  XXXIX  |                    még a gyászban is meg kell nyilatkozni. Ha már a temetés egyszerû
12404     III,  XXXI   |                     sõt mindenki elismeréssel nyilatkozott találékonyságáról és ügyességérõl.
12405     III,  XXX    |                         Neked adom, kis Tit - nyilatkoztatta ki a fiú uralkodói gráciáját.~
12406       I,  VII    |                    szembekerülnek, a levegõbe nyilaznak; ha pedig üldözésre kerül
12407     III,  XXX    |                          Olyan vagy, mint egy nyilazó parthus - mondta elragadtatott
12408       I,  VII    |                      A papnõ olyan pillantást nyilazott a centurióra, hogy annak
12409       I,  VII    |                     az istennõ aranyszarvasát nyilazta meg.~A különbözõ filozófiai
12410       I,  VIII   |               embernek, ahol maguk az istenek nyilazzák el a sötétséget aranynyilukkal
12411       I,  XIX    |                   Alexandria korzójára, amely nyílegyenesen futott a Mareotis tavától
12412      II,  XXIV   |                    ahol hervadhatatlan rózsák nyílnak a föld hulló virágai helyett.
12413       I,  XX     |                   nélkül bocsátotta el. Annál nyíltabban beszélt Bionnal. Mutatta
12414      II,  XXIII  |                 szíriai Apatéba. A szolgálati nyilvántartásból és az élelmezési lajstromból
12415      II,  XXV    |       jelentéktelenebb célokért. S az istenek nyilvánvalóan kimutatták, hogy ez az áldozatot
12416     III,  XXXII  |                  adott a szûz istennõnek, aki nyílversenyben még õt is legyõzte.~Nem
12417       I,  VIII   |               borulatba, hosszú csóváját mint nyílvesszõt húzván maga után.~A forumon
12418      II,  XXV    |                       Ha mindig összesöpörnék nyiratkozáskor - aranykefével -, akkor
12419       V,  XXXIX  |                      hozzá kérdést intézni. A nyíratlan, borotválatlan, gyûrött
12420       I,  XXI    |                      belõle a vértõl barna és nyirkos fûrészpor.~- Itt van, akit
12421       I,  XV     |                       borbély, aki a püspököt nyírni szokta, három õsz hajú,
12422       V,  XXXVIII|                      a bullám, anyám. Megvan? Nyisd föl. Egy kis kereszt van
12423      IV,  XXXV   |                    kalapácsok kopogása, vésõk nyiszegése, s a palotát állandó remegésben
12424      VI,  XL     |                     az árokparton elhajított, nyiszlett bocskorunkat néztük, amikor
12425      II,  XXIV   |             emlékeztetett, amit csak a Bárány nyithat föl. Mögötte egy másik diakonus
12426     III,  XXXIII |                    Mióta Tit, a napfény, ~Nem nyitja ajtaját meg. ~S Gránátvirág
12427       I,  V      |                    Hozd ide a ládát. Ki tudod nyitni?~- Nincs bezárva - billentette
12428     III,  XXXI   |                 boltokat is csak most kezdték nyitogatni. Egyiknek az ajtajában már
12429     III,  XXX    |                     bánok a holnappal. Fel se nyitom.~Érezte a fiú válla rándulásán,
12430      IV,  XXXVI  |                       mért leste reggel, hogy nyitva-e már az ablaka, mért nem
12431       I,  XVIII  |                       a földön, rábo­rul­va a nyivákoló állatra. Egyszerre odarohant
12432       I,  XXI    |                szólalt meg. De kérdése inkább nyögés volt. Villámsújtás gyanánt
12433     III,  XXIX   |                       a palotából. Pedig csak nyöszörgött, alig lehetett megérteni.~-
12434       I,  XV     |                   bégetni se tudott még, csak nyöszörögni, és ahogy körülszaladta
12435       I,  IX     |                       urát.~- Nem beszélünk - nyöszörögte. - Csak azt mondd meg, Diocles,
12436       I,  XVIII  |                  kövekkel, dorongokkal, csáká­nyokkal; borotvált fejû papok ordítozva
12437      II,  XXII   |                 ígértek a szoborért, amennyit nyom, azonban a tirusiak gorombán
12438     III,  XXXII  |                    szélû, fekete felhõbástyák nyomakodnak elõre a fák hegye felett.
12439       I,  IX     |                 ételkóstoló fantáziája nem jó nyomon járt.~- Diocles - fogta
12440       I,  XX     |               Plotinos istenkeresõ iskoláinak nyomorú zagyvaságai. Amennyire bámulta,
12441       I,  VII    |                 késett az istenek kegyelme. A nyomorúság vermébõl ugyan, amelyben
12442       I,  VI     |                       álmában, mitõl várhatja nyomorúsága enyhülését és sorsa jobbrafordulását.~
12443       V,  XXXIX  |                 Benoninak mondta, akit térdre nyomott a császár elõtt. De se a
12444       I,  XVII   |                      maguk orszá­gaiban õk is nyomozzanak az összeesküvés szálai után.
12445     III,  XXXII  |                nyiladozott a felhõk zsákja, a nyomukba tolakodók jeget zörgettek
12446       I,  XX     |                      kriptákban járt, és bizo­nyosan akkor ébredt fel a kíváncsisága.
12447      VI,  XL     |           aranyszövettel bevont, elefántcsont nyoszolyán, amelynek belseje bebalzsamozott
12448       I,  VI     |                   mellett a házába vezettek a nyoszolyó lányok? Fölvágatta egyik
12449       I,  XVI    |                    pogány filozófusok tanulmá­nyozásán keresztül jutott el a kereszténységhez,
12450      IV,  XXXV   |                       mindig ugyanazt a ruhát nyüstölte. Minél kevesebb gondot fordított
12451      II,  XXVI   |                   keresett, ahol nincs akkora nyüzsgés. Talált egy kis elhagyott
12452      IV,  XXXV   |                sejteni, mint látni lehetett a nyüzsgõ emberbogarakat. Fel-felcsillant
12453       I,  XV     |                     Az egész város az utcákon nyüzsgött, és minden ember keresztvetéssel
12454       I,  XIV    |                    meleg takarók alatt feküdt nyugágyán az õszvégi napsütésben.
12455     III,  XXVIII |                      tógát, és azzal együtt a nyugalmába is visszaöltözött, akkorára
12456       I,  XVI    |                 megtetszett, hogy ma nem lesz nyugalmas estéje a gyülekezetnek.~
12457       I,  XVI    |                       ajkaikat, bár ezekben a nyugalmasabb idõkben ez már ritkán történt
12458       I,  X      |                  köszönhette megerõsödését és nyugalmát, hogy valahol egy dalmatiai
12459     III,  XXVII  |                 milyen vihara tombol a szelíd nyugalom álarca mögött. Igaz, hogy
12460     III,  XXVII  |                     búvóhelyük, a csöndnek és nyugalomnak ez a lombokból és virágokból
12461       I,  XVI    |                       szokatlanul, keresztény nyugalomra is intette õket.~A figyelem
12462      II,  XXVI   |                      palotáját összekötötte a nyugatival, a császáréval. A virágillat,
12463       I,  IV     |                      három Párka csoportja.~A nyugatnak nézõ erkélyrõl, amelyet
12464       I,  XIX    |                     egyre erõsebb lett. A nap nyugaton merült a tengerbe, és a
12465     III,  XXXII  |                   ökörben. Kelet felé akartok nyugatra érni. Thesius is így járt
12466       I,  XXI    |                      hivatalt ne viselhessen, nyugdíjat ne húzhasson, s ha törvény
12467       I,  XVII   |                    barátjához.~Mert tudd meg, nyugdíjba küldött matematikus, hogy
12468      VI,  XL     |                   istenek adjanak neki könnyû nyugodást az alexandriai palota platánjai
12469     III,  XXXI   |                      jövõ titkait feszegeted? Nyugodj már bele abba, hogy egyikünket
12470     III,  XXXI   |                 helyre költözött. Kérte, hogy nyugodjon meg az istenek akaratában,
12471     III,  XXXII  |                     forró kéz, és hány mellen nyugodott ilyen pihegéssel ez a fej?
12472       V,  XXXVIII|                     állni. Az érverés kezdett nyugodtabb lenni. A hangja is nyugodt
12473       I,  XIX    |                  Ptolomeusok és családtagjaik nyugodtak. - Ennyit megérdemelnek
12474     III,  XXIX   |                       A kifestett arc valóban nyugodttá tette az augustát. A festék
12475       I,  XVII   |                      sorsa az istenek térdein nyugszik, azt parancsolta nekem,
12476       I,  XVI    |                      a keresztet, de nem volt nyugta addig, míg meg nem gyõzõdött
12477       V,  XXXIX  |                      állapotát az orvos olyan nyugtalanítónak találta, hogy éjjel-nappal
12478      II,  XXIII  |                  lehessen. Az asszony kevésbé nyugtalanította, s az egyébként is végzete
12479       I,  II     |               matematikus -, de az ilyesmi ne nyugtalanítson. Maximianus van annyira
12480       I,  XVI    |                      Mikor észrevette a hívek nyugtalankodását, hirtelen reszketni kezdett,
12481       I,  XXI    |                  kellett volna érkeznie.~- Ne nyugtalankodj - mosolygott a császárné. -
12482       I,  IV     |                      ahhoz, hogy Antiochiában nyugtalankodjanak miatta. A szíriai tevehajcsár
12483       I,  XXI    |                     császárné. - Látod, én se nyugtalankodom. Délután elszunnyadtam,
12484       I,  IV     |                     esetben azonban csakugyan nyugtalankodott Antiochia. A jazig betörés
12485       I,  XVII   |                  tisztelõje az isteneknek, de nyugtalankodva látja, hogy az emberek közt
12486       V,  XXXIX  |                      megérkezésekor a császár nyugtalansága elérte az õrület határát.
12487      IV,  XXXV   |                     augurok jelentése szerint nyugtalanságra semmi ok nincs. - Martius
12488       I,  XII    |                    akaratlan tisztelettel, de nyugtalanul is nézte. Több barátja esküvõjén
12489       V,  XXXVIII|                       Menj csak a beteghez, s nyugtasd meg, hogy mindjárt követlek -
12490     III,  XXVII  |                 legalább egy pillanatra rá ne nyugtassa megint a fejét. Végighevert
12491       I,  XXI    |                       saját lelkiismerete meg­nyugtatására is ki kellett bocsátani
12492       V,  XXXVIII|                       és ápolónõk szaladtak a nyugvóágyhoz, de a nobilissima visszaintette
12493       I,  X      |                      sestertius a Venus? Amaz nyugvóban, emez kelõben. Kiáltani
12494       I,  IX     |                  megetetni, mert csak árnyék. Nyújtaná feléd a kis száját, és nem
12495      IV,  XXXVI  |                 imádkozol értem, és akkor nem nyújthatod felém a szádat. És akkor
12496     III,  XXXII  |                       fordult meg, hogy hiába nyújtja. A fiú már kint álldogált
12497      IV,  XXXVII |                     az, amikor az emberek úgy nyújtogatják a kezüket a csillagok felé,
12498     III,  XXXII  |                     fogni, mint azt. Hányszor nyújtogattam ki utána a kezemet, és mikor
12499       I,  VII    |                      hogy zavart világosságot nyújtottak néhány fejben, a mérhetetlen
12500     III,  XXXII  |                      a szorítása.~- A lábamat nyújtottam ki egy kicsit, kis Tit.
12501      IV,  XXXIV  |                 centuriók hordták magukkal.~- Nyújtsd a kezed, Veturio - dobta
12502     III,  XXXI   |                    nyárfa gyökerébõl faragott nyulacskát kellett a nyakban viselni,
12503      IV,  XXXVI  |               amelyeket a szép Párisz õrzött, nyúlánk, fehér testû, szép ifjú,
12504      IV,  XXXVII |                     hátra kezeit.~- Én ma nem nyúlhatok pénzhez, uram.~- Miért?~-
12505      II,  XXIII  |                      császárnén, és ezért nem nyúlhatunk a keresztényekhez addig,
12506       V,  XXXVIII|            marasztotta ott.~- Gyere közelebb. Nyúlj be a vánkosom alá. Papiruskönyvecskéket
12507      II,  XXII   |                     piramisok éppolyan mélyre nyúlnak a föld alá, mint amilyen
12508     III,  XXVII  |                    most született Bajaeban, a nyúlszájú görögre, aki mint házi filozófus
12509     III,  XXVIII |                       rá a fiú mellére.~- Kis nyúlszíved van neked, kisfiú. Hát mitõl
12510       I,  IX     |                      de úgy látszott, még nem nyúltak semmihez. A pamlag elé állított
12511       I,  III    |                 széles kõútra, amely a hegyek nyúlványait átvágva egyenesen vitt a
12512       I,  XII    |                        és ráállítja a frissen nyúzott báránybõrre. Õ, amikor idejött,
12513       I,  VII    |                      volnának biztosak benne, õ-e az, aki méltó arra, hogy
12514      II,  XXII   |                        visszatérõben arról az oázisról, ahol Ámon isten Nagy Sándort
12515       I,  XXI    |                   oszlopai elpusztultak a két obeliszkkel együtt, amelyeket Hadrianus
12516       I,  XXI    |              bocsátana a bûnbánónak, aki hisz õbenne.~Azzal kiöltötte a nyelvét,
12517       I,  XVI    |                    mert írva vagyon, hogy: én õbennök leszek, és õk énbennem.~
12518      IV,  XXXVI  |               kytharák és lyrák, a tubusok és oboák. Egy görög pantomímus szökött
12519      VI,  XL     |                      Neptunusszal kiszárad az Óceán, az olyan temetése lett
12520      IV,  XXXVII |                  kikiáltási árban megveszi az ócska candelabrumot, az ráadásul
12521       I,  XVIII  |                Quintipor kisietett, Maxentius ocsmány nevetéssel nézett utána.~-
12522       I,  XX     |                     nem tapasztalta azokat az ocsmányságokat, amelyekkel régebben vádolták
12523      IV,  XXXIV  |                 nézett maga elé, s csak akkor ocsúdott föl, amikor a princeps Apolló
12524       I,  X      |                 voltál? - kérdezte a császár, ocsúdva a bénító meglepetésbõl.~-
12525      IV,  XXXV   |                   magot szándékozott vetni az ocsún élõk elé, azzal a reménnyel,
12526      II,  XXIV   |                  Isten ponyváján a tisztát az ocsútól. De ti ne féljetek, testvérek!
12527       I,  VII    |                próbára tette a gyanús légiót. Octodurumnál körülzáratta a többi légióval,
12528       I,  XI     |                      csészébe. Közben azonban oda-odapillantott az apjához is. Halkan beszéltek,
12529       I,  IV     |                       s egy jó adójavaslatért odaadja Cicerót Senecástól, s ráadásul
12530       I,  V      |                  mondani, hogy õ két kezét is odaadná érte a nobilissimának, ha
12531      IV,  XXXVII |                    szerelem, teneked kéretlen odaadnám, ~Mert a halált...~A következõ
12532     III,  XXIX   |                    elég tétetett, s most már, odaállítván az özvegyet maga mellé az
12533       I,  I      |               szárnyas-feldarabolónak kellett odaállni a tálalóban a disznósült
12534      II,  XXII   |                      ugrott oda a császár, és odábbrántotta a tûztõl.~- Hagyj engem -
12535      II,  XXIII  |                      lecsúszott a székrõl, és odaborult az ura elé.~- Hagyj itt,
12536     III,  XXIX   |                       gabo­nát, azután õ maga odacipelte a hivatalos oltáron égõ
12537     III,  XXXII  |                      felemás templomszolga is odacsoszogott. Elborult ábrázata felderült
12538       I,  IV     |                    hunyta a szemét.~Maxentius odadobta a skarlátot Quintipornak:~-
12539      II,  XXII   |                    teremtőjét. Tentyrában még odadörgölte temploma karcsú oszlopához
12540       V,  XXXIX  |                       fenekéhez és oldalaihoz odaerõsített szarkofágban, vastag nemeztakarók