1-amiat | amibe-balka | balol-bibor | bicce-celza | celzo-csuny | csure-egyik | egyip-eloke | eloko-eretn | erezh-fejke | fejlo-fiuru | fius-furcs | fure-hadiz | hadja-hazuk | hazul-idege | idehe-jarta | jarto-kedve | kedvt-kidol | kidug-koles | kolte-kuszo | kuzde-lehuz | leiga-malha | mama-megje | megjo-melye | melyi-nagyl | nagym-odaer | odafo-ooo | oppos-perme | perny-rator | ratok-selye | selym-szarm | szarn-szinh | szini-tapad | tapas-tilts | tiltv-tunik | tunod-valla | vallh-vihar | vihes-zuzta
Rész, Fejezet
13041 I, X | kijött a házából, és a Venus oppositióba lépett a Jupiterrel.~- Ezt
13042 I, XX | Venus kilépett házából, és oppozícióba lépett a Jupiterrel?~- Még
13043 II, XXVI | a Trulla lángosából!~Az õr utat engedett nekik, a kikötõ-sor
13044 I, XIX | könyvtárigazgató már két órája vezetgette Biont és Lactantiust
13045 I, V | kísértenek. A magister még halála órájában is hallotta ezt a kérdést,
13046 I, X | hogy a jóslat vételének órájától kezdve minden harcával és
13047 IV, XXXV | világon, amelynek a verése õrajta foghatna!~- Miféle nemzet? -
13048 I, XVI | legyintett.~- Majd jár még õrájuk rosszabb is. De nem is érdemelnek
13049 I, IX | az angustator az utolsó órák párnáin is keserûséggel
13050 I, XVIII | sebeivel ágyba fektették, órákig elfecsegett nála kedves
13051 III, XXXI | tolong az utcán reggel nyolc órakor. Másodszor azért, mert bizonyosan
13052 I, I | nobilissimákat illeti...~Ezen az órán nem tudódott ki, hogy mi
13053 III, XXX | szigorúságán, az több egy óránál, elég büntetés lesz félórás
13054 III, XXX | hogy legyél te csak egy órára igazi császár. Olyan, aki
13055 I, III | nevezhették „restitutor orbis”-nak. Uralma biztosításával
13056 I, XX | ezekbõl lesznek a felhõk, ordítanak, és így keletkezik a mennydörgés,
13057 I, XXI | vérével, s az egész város egy ordítás lett:~- Halál a keresztényekre!~
13058 IV, XXXVI | utolsó szó már belehalt az ordítások zûrzavarába. „Keresztre
13059 II, XXII | alatt, mikor a fejük fölött ordítást hallottak.~- Sátán elsõszülötte,
13060 V, XXXVIII| szentséges úrra.~- Mit akarsz? - ordított rá a Csordás vérben forgó
13061 I, X | akkor már százszor a fülembe ordítottad volna, hogy nekem fiam van,
13062 IV, XXXVI | Aztán százan.~Aztán ezren ordították dobogva és tapsolva:~- Genesius!
13063 IV, XXXV | rázó, õrjöngõ Bellona-papok ordítozása összekeveredett a lictorok
13064 I, XXI | istenteleneket, akik nagy utcai ordítozások közt követelték püspökük
13065 I, XXI | keresztényekre!~A bõszült ordítozásokat meg kellett hallania a császárnak
13066 V, XXXIX | annak kedvéért ennyi népek ordítoznak!~Csakhogy az acclamatiók
13067 I, XIX | hallatszott, mintha emberek ezrei ordítoznának bele egymás szavába.~- Semmi -
13068 I, XVI | kívánja azt, hogy a piacon ordítozzuk a nevét, mint egy eladó
13069 I, XIII | kezdte, de most már megint ordítva beszélt, homlokán kidagadtak
13070 I, I | császári szent hálószoba õre; aztán helyettese, a primicerius
13071 III, XXVII | lesz a források és patakok oreádjaival, a kutak és tavak najádjaival,
13072 I, XXI | akkor lökték be hátramaradó õrei a terem fõbejáratán, mikor
13073 I, XIV | dolog, s a szent memória õrének sok mindennel meg kell terhelni
13074 II, XXIII | harcosa!~- A te Pantaleonod orgyilkos volt!~- Volt? - tántorodott
13075 I, XXI | végre is én ütöttem le az orgyilkosságra készülõ istentelen fejét.~-
13076 IV, XXXVII | a szomszédban a vigilek õrháza. Majd én leadom oda a gyereket,
13077 II, XXII | pattogva a homokoszlopok, mint óriások cohorsa, akiket visítva,
13078 II, XXV | mutatott az egyik vén óriásra. - Azonnal!~Az öreg platánt
13079 III, XXXII | medvebõröket, amelyeket maga Orion, a csillagok közé került
13080 II, XXII | mi templomunkban a fõpap õriz egy könyvet, amelyikben
13081 I, X | vallani. A titkot meg kell õrizni a fiú elõtt is, mások elõtt
13082 I, XVIII | ég felé, s ha egy katonai õrjárat oda nem fut, a dühöngõ tömeg
13083 I, XIII | szánalommal is nézte az õrjítõ bosszúvágy betegét.~- Tudod
13084 III, XXVIII | eszeveszett fájdalomban õrjöngeni érte. Úgy, ahogy Diocles
13085 I, III | átgondolt, nem szeszélyes õrjöngés, hanem jóhiszemû rendszer.
13086 I, VII | uralkodók szabadjára eresztett õrjöngésével kiirtotta a maga legjobbjait,
13087 I, III | õket, de hallottam, hogy õrjöngéssel szokták tisztelni az istennõt.
13088 V, XXXIX | keresztények. Fájdalom; ezek az õrjöngõk nem mind az alj-népbõl kerültek
13089 IV, XXXIV | sisakját, odarohant a lányhoz. Õrjöngve kapta magához csókolva vállát,
13090 I, XXI | rendje fölött éber akarat õrködik, amely nem engedi, hogy
13091 I, XVII | világ legmagasabb fájának ormáról milyen éles szemmel látja,
13092 I, I | Fönt a kapunyílásban, az őrök mögött megjelent egy kiterjesztett
13093 I, VII | birodalmat, hanem meg is õrölte a romokat, mint szú a kivágott
13094 III, XXX | hiszen mind szétszórod, amit õröltél. Hol vannak a többiek? Senkit
13095 V, XXXVIII| azokról, azok is annyit tudnak õróluk. S vajon nem éppen Maxentius
13096 I, IV | Midas király. Lemegyek az Orontész-partra, és a nádasoknak mondom
13097 I, XIII | latriunkuláját belefojtatja az Orontészba.~A lány szemét lefogta az
13098 I, VIII | sarokkõ, kard és pajzs, oroszlán és sas, minden okosság arzenálja
13099 IV, XXXV | mutatott, amely bal karján az oroszlánbõrt tartotta, jobbjával fatörzsvastag
13100 III, XXXIII | a nagy sétányon, azon az oroszlánfejû padon, amelyik a legközelebb
13101 IV, XXXIV | rendeltek haza a triumfusra mint oroszlánkísérõt.~- Az augustus fia ez. Most
13102 I, VII | aki márványból kifaragva oroszlánoktól húzott kocsiján mint méltóságos
13103 I, XV | ajtón bekiabált.~- Szép Orpheust vegyenek, aki lekíséri a
13104 I, VI | szépen, az nem ilyen fitos orr számára termett, ezzel eredj
13105 I, I | vagyis „Súlyosságod”, az az orrába veszi, ha „levitas”-nak,
13106 I, XVI | irenarchos elé állították, orrán, száján csorgott a vér szegénynek.~-
13107 I, XII | teleszalad könnyel? Nézem az orrodat? Ó, milyen ráncok vannak
13108 I, I | véget; hogy egy fél dinnye orron találta a bõrkötényes embert.
13109 I, XVII | el a hibát, hogy nem az õrségért kiáltott, hanem maga futott
13110 I, XVII | utasítással, hogy a maguk országaiban õk is nyomozzanak
13111 II, XXII | rendbentartására. A szent folyó országa már Tanaistól fölfelé lélegző
13112 I, XIV | szavait. Nem tudja, hogy az õ országaiban mennyien vannak keresztények,
13113 I, III | nem számíthatok, mert a te országaidban is reng a föld. Az Oceanus
13114 I, III | hagyhatták gazda nélkül országaikat. Kemény katonák is voltak
13115 III, XXIX | utaztam keresztül Maximianus országain, s ezért nem tudok mással
13116 I, III | akarta igazgatni a maga országait, Italiát, Rhaetiát és a
13117 I, XVI | meg fogja látni az Isten országát.~Mindenki hajlandó lett
13118 II, XXII | halálba dermedni azt az országot, amely piramisokat épített
13119 III, XXXII | városok kapuitól kezdve az országutak hosszában helyezkedtek el,
13120 III, XXIX | keresztek szegélyezik az országutakat, és azokról keresztények
13121 III, XXXII | ökrök a Bajaenak vivõ széles országúton.~Az erdõ fölött villámostor
13122 IV, XXXIV | szoborrá merevedett a két őrszem, akár a kapuboltozatot
13123 V, XXXIX | nyugtalansága elérte az õrület határát. Csak a hosszú élet
13124 I, VI | lándzsájával szúrtam le az õrültet, pedig a bíbor is rajtam
13125 IV, XXXIV | hogy a lány elsõ dühében õrültnek fogja mondani. Nem is mert
13126 IV, XXXV | szövetségesed azok között, amelyeket õrültségeid jármába hajtottál? Új Romulusnak
13127 II, XXIII | józanságával arra gondolt, hogy ha õrültséget tettet, az asszony azt el
13128 I, VI | olyan hír is, hogy a Dominát õrültséggel verték meg az istenek, s
13129 I, XXI | lázban feküdt, amelynek okát orvosai nem tudták megállapítani.
13130 I, VI | ebben a városban a szegények orvosának. Legyen veletek az Isten,
13131 I, VIII | hogy a Domina a szegények orvosára bízta magát. Elõre lehetett
13132 I, VIII | Esetleg tekintélyesebb orvosokból kiküldendõ bizottságnak
13133 IV, XXXVII | fejét az apjával meg az orvosokkal, etették vele a vasfûgyökeret,
13134 I, VI | a világtól. Rajtuk és az orvosokon kívül csak a császári család
13135 I, IX | Nem bánod, hogy õ lett az orvosom Sincellus helyett? Õ Valeriát
13136 V, XXXVIII| fellökte az asztalt, és orvoson, kamaráson keresztülgázolva
13137 III, XXX | sestertiusnál kezdõdik az orvosság.~A romok mögött nem volt
13138 V, XXXIX | meg az írásokat, mert az orvostól azt hallotta, hogy azok
13139 IV, XXXV | beteljesedéséig se az összeesküvõk orvszándéka, se a megbántott istenek
13140 I, XVI | Azután ellenem intézett orvtámadást a sötétség fejedelme. Megrázott,
13141 VI, XL | egyiptomiak, mikor a sötétségtõl orvul megtámadva vérébe hal az
13142 IV, XXXVII | légionarius, aki a falat õrzi. Minden további öt perc
13143 II, XXII | egy istennőnek a szobrát őrzik, aki Ptolomaeus Auletesnek
13144 IV, XXXVI | amelyeket a szép Párisz õrzött, nyúlánk, fehér testû, szép
13145 II, XXII | másikra szállt titkokat õrzünk, amelyekre talán sohase
13146 III, XXXII | nem adok, ez csak olyan osculum. Ha azt nem akarod, hogy
13147 II, XXII | épített már akkor, mikor az ő őseik még kecskebőrben jártak,
13148 III, XXXI | konzulok, hadvezérek voltak az õseim. Az apám proconsul volt,
13149 II, XXII | azok nekik áldoztak. Az ősi szentélyek papjai, akik
13150 I, VII | lakosul. Pessinust már az õsidõk homályában maga Cybele,
13151 I, XVIII | színész kezét. Erre egy öreg Osiris-pap jött ki a házból, és szerencsét
13152 I, III | neved mindenütt, ahol isteni õsöd tisztelt az emberek között.~
13153 III, XXXII | hallatszott, mikor a lámpás ostiarius kinyitotta neki a palotakaput.~
13154 V, XXXIX | õrizte senki. Nyilván az ostiarusok is, a hastatusok is a gyakorlótérre
13155 I, XX | elmosolyogta magát, annyira ostobának tartotta ezt a felfogást.
13156 III, XXXI | hogy Amor a kocsis, aki ostor helyett jácintvesszõt suhogtat.~
13157 I, XIV | ruhát, és mutatta hátán az ostorcsapások bevarasodott csíkjait.~-
13158 I, III | bámult el a caesar. - Mért ostorozzák magukat?~- Engesztelik az
13159 I, I | mindig kísérni szokta. Az ostrom soká tartott, s idegessé
13160 I, II | légiókat a zsidók fõvárosának ostromára. A létezõ dolgokról beszélni
13161 I, XVII | lángok közül, mint Aeneas õsünk Anchises atyát. Elgondolhatod,
13162 I, VIII | hogy elvezethesse a hosszú õszben másodszor virágzó gránátalmafához.
13163 III, XXX | Diurnában, hogy Galerius caesar õszentségének nem kevésbé szentséges leánya,
13164 I, VIII | leplekkel és lábtartókkal. Az õszi alkonyat meleg volt ugyan,
13165 III, XXVII | szívelheti. Most azonban őszintén megírta a császárnak, hogy
13166 I, III | elszegényítésetekbõl.~Szokott õszinteségével elmondta barbár barátainak
13167 III, XXXIII | Tit.~Mire odaértek, már oszladozott a tömeg. A selyembe öltözöttek
13168 I, I | Galerius caesar felesége mért oszlatta föl az udvartartását? Azért,
13169 III, XXVII | közt.~Néhány karcsú görög oszlopa még talpon állt az egykori
13170 II, XXII | odadörgölte temploma karcsú oszlopához fehér hátát Hathor, a szelíd
13171 I, VI | szolga a peristylium elsõ oszlopánál -, nekem tilos ide belépni.~
13172 IV, XXXV | Krisztust valló beszédeinek sima oszlopára is felfutottak a régi rhetorika
13173 V, XXXVIII| annyi épületcsoportja, oszlopcsarnoka, tornya, kapuja volt, hogy
13174 I, II | Beértek a császári lakosztály oszlopcsarnokába. Quintipor megállt.~- Te,
13175 I, VIII | a lictorok élén, a forum oszlopcsarnokai alá szorítani a tömeget,
13176 VI, XL | a salonai palota napos oszlopcsarnokaiban és elvadult fái között,
13177 III, XXVIII | egymástól, visszafordult az oszlopcsarnokból.~- Domina, igaza van a fiamnak.~-
13178 V, XXXVIII| közeljártak a legnaposabb oszlopcsarnokhoz, s hallatszott Titanilla
13179 I, XIX | hozzájuk tartozó templomokat és oszlopcsarnokokat körülvették. A milliós város
13180 III, XXVIII | mákonyától. Csak egy nyitott oszlopcsarnokon kellett átmenni, s már ott
13181 II, XXII | templomban sem, amelyekben tarka oszloperdõk közt ültek az óriási kõistenek,
13182 I, VI | gallyakkal? Majd ezt az oszlopfejet fûzzük körül velük.~- Vizet
13183 IV, XXXIV | szoba közepén álló malachit oszlopon.~- Mit csinálsz, caesar?~-
13184 II, XXVI | Átvágott az árucsarnokok oszlopsorán, amelyekre már fölrakták
13185 I, XIX | beszélgetve megálltak az oszlopsorhoz csatlakozó diadalív alatt.
13186 I, XVIII | kilométeres drómoszon, az oszlopsorokkal beszegett fõutcán nemcsak
13187 I, V | eléje kerülve valamelyik oszlopsoron. Arca, szeme nyugodtan mosolygott
13188 I, XXI | elvágódott, a caesar most oszlopsúlyú lábát emelte rá. Diocletianus
13189 I, XV | fiai és lányai!~Az utolsó oszloptól visszapillantva még látták,
13190 V, XXXIX | megóvása. Az udvar pártokra oszlott, mind a három udvarmester
13191 IV, XXXIV | Most volt az esküvõje az õszön, de már többet van a mi
13192 I, XVII | éjszaka volt - a hosszú õszt nagyon enyhe tél követte
13193 V, XXXIX | és vagyonosabb társadalmi osztályokba tartozók.~Végül a praefectus
13194 V, XXXIX | Jupiter szobrával szemben osztanék ki köztük húst, kenyeret
13195 I, XVII | Pallasz Athéné legritkábban osztogat a halandóknak. Nem is gondolnád,
13196 IV, XXXIV | szenátorok földjeit vagy palotáit osztogatják-e közöttük szét, addig is
13197 I, XVI | méltóságokat, se földeket nem osztogattak nekik. A régi keresztényeket
13198 I, VI | érte jajgatni? Démétér csak õsztõl tavaszig gyászolta Perszephonét.
13199 VI, XL | napjaimat és éjszakáimat megosztom. Megpróbálok erõt venni
13200 I, I | Valerius Galerius caesarral osztotta meg, míg Maximianus, a nyugati
13201 III, XXVII | vehetné elejét a Bionnal való osztozásnak. Nagyon kapóra jött neki,
13202 I, XX | a diadochok, Nagy Sándor osztozkodó vezérei eltették láb alól.
13203 IV, XXXIV | etette a görög szigetek osztrigáival, a Fekete-tenger pácolt
13204 III, XXXI | világítótorony. Nero tava, osztrigapadok, erdõrészlet.~- Soha ne
13205 I, XIV | alatt feküdt nyugágyán az õszvégi napsütésben. Elõtte Quintipor
13206 III, XXXI | olyasféle. Õk úgy hívták, hogy ótestamentum. Az sokkal érdekesebb
13207 II, XXII | valami az övé; ne szánd meg õtet, hanem ölj ki minden férfit,
13208 I, IV | bõvítette ki.~- Úgy látom, ez õtitánsága - mutatott a matematikus
13209 I, XV | gyapjúövébõl elõrántotta otromba faragókését.~- Ezt vedd
13210 I, XX | nagy tiszteletnek örvend az ottani keresztények közt. De kegyes
13211 VI, XL | kell halni, akkorra õ is otthagyja az új élet csíráját az örök
13212 I, X | Kinek jutna eszébe másnak otthagyni az asztalt, és a csillagokhoz
13213 IV, XXXIV | császár, hogy te minden héten otthagyod a dominádat, és idelovagolsz
13214 I, XXI | megritkultak az utcákon, most már otthonukban se voltak biztonságban.
13215 III, XXXIII | utánad. Most már te szaladj õutána. Lent vár a nagy sétányon,
13216 I, XV | Krisztust és a püspököt, s az ovációban részt vettek még a legionáriusok
13217 I, X | feledésbe ment a dolog. Õ óvatosságból annyit mondott nekik, hogy
13218 V, XXXVIII| birodalomban. A caesar megkísérelt óvatosságot ajánlani, azonban a császár
13219 III, XXXI | senkivel egymáson kívül. Õvelük se törõdött senki. A három
13220 III, XXXII | olyan szép, mint a lány. Aki Ovidiusnak el nem hiszi, higgye el
13221 V, XXXIX | iskolájában szerzett önfegyelmezés óvta meg attól, hogy le ne szaladjon
13222 III, XXX | delfinekkel, a zöld hegyeket az õzekkel és szarvasokkal, a napos
13223 IV, XXXV | Demophon kalózfõnök, akit P. Rusticus Nerva legatus
13224 III, XXXI | belõle a szegényeket. Nekem pacaltisztítónak kellett lennem, mert az
13225 IV, XXXIV | osztrigáival, a Fekete-tenger pácolt halaival, az Alpesek sajtjaival,
13226 III, XXXI | belehajigálta a kolbászdarabokat a pad alá.~A copa nagyot sikoltott.~-
13227 I, XV | jelenlététõl megfertõzött padhoz, elégette. Megjelent azonban
13228 IV, XXXVI | kiáltotta.~A szenátorok padjaiban egy öreg ember állt fel.
13229 IV, XXXV | Én, tudod, ott lakom egy padlásszobában az ötödik emeleten,
13230 I, XVI | terem keleti sarkában a padlóba mélyesztett, háromlépcsõjû
13231 I, XXI | már hallatszott az udvar padlójához nem szokott, nehéz lábak
13232 III, XXXIII | sétányon, azon az oroszlánfejû padon, amelyik a legközelebb van
13233 I, IV | nyalábolgatta le Bion a padról a poros tekercseket, hogy
13234 I, XI | szolgája is beleugrott a Padusba. Öreg emberek, fiatal gyerekek,
13235 IV, XXXV | kísérgetõ rabszolgája, a paedagogus.~Ahogy próbálgatta a kerek
13236 IV, XXXVI | heverõkkel bebútorozott császári páholy sem maradt üresen. Valami
13237 IV, XXXVI | most a csend mélyült. Egyik páholyból felindulástól remegõ asszonyhang
13238 IV, XXXVI | márványpadjai mind megteltek, a páholyokból csillogó asszonyok árasztották
13239 II, XXII | Drága, bolond, kis hízelgõ pajtás! Meg fogja érte simogatni,
13240 I, VI | végzõdött, hogy a fiút a pajtásai agyonrugdosták. Most már
13241 II, XXII | Hát nem õ volt-e az, aki pajtásának fogadta, aki Gránátvirágnak
13242 I, XVIII | az elsõ találkozásukkor pajtásságot fogadott neki, amivel akkor
13243 I, XVIII | választottál magadnak új pajtást? Felelj már, Quintipor!~
13244 III, XXVII | mindenütt szabadon űzhette pajzán játékait, ahol csak akarta,
13245 I, VIII | oszlop és sarokkõ, kard és pajzs, oroszlán és sas, minden
13246 I, VIII | szarmaták pányvája, a perzsák pajzsa, a parthusok nyila...~A
13247 I, III | akik pajzsaikra emelték, pajzsaik alá is temethették három
13248 I, VIII | felvonulásával kezdõdött. Pajzsaikon halálos biztosságú parittyák
13249 I, III | zsoldosai is. Ugyanazok, akik pajzsaikra emelték, pajzsaik alá is
13250 II, XXII | villámot és mennydörgést szülõ pajzsával. Kupacba söpörte õket a
13251 IV, XXXV | letakart, gõzölgõ áruját; a pajzsokat rázó, õrjöngõ Bellona-papok
13252 IV, XXXVI | olajág-koszorúzta sisakban, pajzsot és lándzsát forgatva viharzik
13253 II, XXIII | Õk nem helyezik maguk elé pajzsul a Dominát, mert õk esztelenségükben
13254 I, V | földig omló, sárga selyem palástban táncolt eléje a nobilissima.
13255 I, XIV | térdre borulva megcsókolták a palástja szegélyét. Meghagyta nekik,
13256 IV, XXXIV | elvörösödött, s hogy zavarát palástolja, bosszúságot tettetett.~-
13257 I, I | minisztere; a questor sacri palatii, a kancellár; a comes sacrorum
13258 I, XIV | testülete bevonult. Fekete pálcájával rámutatott a rezgõ, párolgó
13259 I, III | Constantinus széthúzta nyakán a palliumot.~- Látod, apám? - mutatta
13260 I, XXI | volt, de határozott, mint a pallos-villanás. Minden keresztény köteles
13261 IV, XXXV | eljövetelére gondoltak, és a pallosos angyalt látták a szikár
13262 I, XII | ha ingadozol! Akár hóhérpallossal ijesztget a Sátán, akár
13263 II, XXII | folydogált, amelyben egy pálma gyökerei fürdöttek. A császár
13264 II, XXIV | angyalokat is látták, amint pálmaágakat lengetnek a vértanúk elé,
13265 IV, XXXV | vagyok méltó a vértanúk pálmaágára, s Isten tartogat még valamire.
13266 II, XXII | volt más ruhája, csak egy pálmaháncsból font, rongyos kötény.~A
13267 I, XVIII | aranyfényét érezte. Nemcsak a pálmák, a sirályok, a gyöngyházszínû
13268 I, IV | cordubai marhatenyésztõ Palmyráról. A római birodalom - világnak
13269 II, XXV | alkonyatkor engedje ki a palotából. A borbélyával nem
13270 IV, XXXV | melyik színházba menjenek. A palotafelügyelõ a circust ajánlotta. Õ is
13271 I, VIII | telihold a keleti oldal palotái fölé emelkedett, és elöntötte
13272 I, XVI | arany és ezüst kincseiket, palotáikat és földjeiket, és nem hagyni
13273 I, XVI | perdült a nagyurak víziorgonás palotáinak tövében ácsorgó csõcselék.
13274 I, XVII | hasztalan ülünk fényes palotáinkban az örömek terített asztalához,
13275 IV, XXXIV | szenátorok földjeit vagy palotáit osztogatják-e közöttük szét,
13276 III, XXXII | fasornak, amely Maximianusék palotájához vezetett. Dideregve bújt
13277 I, XVI | feküdt, és elhamvadt egész palotájával együtt.~A hangja most már
13278 III, XXXII | ostiarius kinyitotta neki a palotakaput.~
13279 II, XXVI | majszolgatva. Elérték a palotakert kapuját. Az õrt álló hastatus
13280 I, I | hivatalba s talán valami palotakormányzói állásba is.~Nonnus a címeket
13281 I, III | az én gazdagságom volna. Palotám ma megint szegény és üres,
13282 IV, XXXVI | egyedülvaló, itt lakik az én palotámban. Nem, ezt nem az idegen
13283 III, XXVIII | Gyorsan, gyorsan, mielõtt palotaõrökkel kerestetné a Domina a szökevényt.
13284 I, I | sivatagban megszokta.~A palotával szemben szamár rágcsálta
13285 III, XXXII | közé került nagy vadász, pályabér gyanánt adott a szûz istennõnek,
13286 I, XI | miliarius kocsivezetõm. Ezer pályadíjat nyert már a hippodromban.
13287 I, XIX | emlékeztetett arra, hogy pályáját mint gubacstörõ rabszolga
13288 I, I | ami mindenre képesített. Pályájuk azonban az élet küzdelmeiben
13289 I, XI | Én már készülök is más pályára. Van egy miliarius kocsivezetõm.
13290 I, IV | különösebben önzõ ember, s legtöbb pályatársával ellentétben tudott is lelkesedni
13291 IV, XXXVI | az estén már a harmadik pályázó adta bizonyságát nagyrahivatottságának.
13292 IV, XXXVI | és az ilyen nagy állásra pályázók sorsa rendesen az amphitheatrumban
13293 IV, XXXIV | festékemet - szedte elõ pamacsait. - Örülök neki, caesar hogy
13294 I, IX | nem nyúltak semmihez. A pamlag elé állított berakásos asztal
13295 I, IV | akkorát lökött rajta, hogy a pamlagig tántorodott. Titanilla nevetve
13296 I, XX | tagjai terjesztették be panaszaikat mind a keresztények ellen.
13297 I, II | gondját. Azt hiszem, nem panaszkodhatsz, gyerek. A címeden szólítanálak
13298 I, XIV | mert még eddig senki se panaszkodott rájuk. Az erõszaknak, mint
13299 I, XX | szájjal hallgatta végig a panaszokat, anélkül hogy akár a felháborodásnak,
13300 I, VII | tartozik szolgálni.~- Mármost - panaszolta a jobbágy a császár lábainak -
13301 I, XX | malac és bárány.~Ugyanezt panaszolták az olajkereskedõk, a bortermelõk
13302 I, XXI | se jelenhet meg, se mint panaszos, se mint tanú, mert a törvénykezés
13303 I, XX | üveggyárosoknak nincs okuk panaszra, mert õk kapnak tõlük megrendeléseket
13304 I, VI | templomokból. Három helyen is panaszt tettek útközben a papok,
13305 I, XX | különben nem volna semmi panaszuk, mert a vallásuktól eltekintve
13306 III, XXIX | azt a biztonságot, amit a páncél a csatára készülõ katonának.
13307 I, XIX | már egyiptomi munka.~- A páncélja is itt függött - mutatott
13308 IV, XXXIV | széles ibériai karddal, páncélmellvérttel -, a perzsa rákacsintott
13309 I, VIII | cataphractarius következett, pikkelyes páncélú lovasok, körülzárva Diocletianus
13310 I, XVII | mit mondtam errõl abban a panegyrisben, amellyel császárunkat megérkezése
13311 I, XXI | le akarta vetni magát a Paneumról, amelyet egy óra múlva kettérepesztett
13312 IV, XXXV | egy bõrkötõs munkás hispaniai aranypléhet kalapált üllõjén
13313 I, IV | tudott róla többet, mint a pannon szõlõsgazda Tripolitaniáról,
13314 I, IV | A Galerius alá tartozó Pannonia, amelynek keleti részét
13315 I, XVII | amikor Galerius megérkezett Pannoniából, ahol éppen a Peiso-tó lecsapolását
13316 III, XXVII | kergetőzni a tritonokkal? Hát a pánok és szatírok, a kéjkertek
13317 I, XXI | augusta nem tett említést Pantaleonról. Õ hozta szóba óvatosan,
13318 I, XVII | engedje be búcsúzásra - Pantaleontól tudom ezt, aki az önkívületbe
13319 IV, XXXV | istened is benne van. Deus Pantheusra! Hát miben hasonlít a tejeskofák
13320 IV, XXXVI | tubusok és oboák. Egy görög pantomímus szökött elõ, aki eltáncolta
13321 I, VIII | taposs rá, mint a szarmaták pányvája, a perzsák pajzsa, a parthusok
13322 I, IV | Jupiterrel formáltat magához papai jogokat, Maximianust pedig
13323 IV, XXXV | õket. Magának Marcellinus pápának is kishitûséget lobbantott
13324 I, XIX | oszlopsor mögül.~Lactantius két papformájú embert látott, amint beszélgetve
13325 IV, XXXVII | az egyik erszényben egy papiros-szeletkén.~- Élj boldogul, uram!~Nem
13326 IV, XXXV | ég belül. Bion nem nézte, papirusára hajolva befejezte a levelet.
13327 I, XIX | rabszolga-falkáknak, akiket a papirusgyárakból, a bõrgyárakból, a selyemgyárakból
13328 V, XXXVIII| Nyúlj be a vánkosom alá. Papiruskönyvecskéket és viasztáblácskákat találsz
13329 V, XXXIX | elrendelte a császárné, hogy a papirusokat és viasztáblákat, amelyeket
13330 II, XXII | emléktáblákról, és kivakarták a papirusokról. El is veszett az emlékezete
13331 I, XXI | állt bosszút letartóztatott papjaiért, mások, maguk is kárvallottak,
13332 I, XIV | Aztán papjaink és az õ papjaik meghallgatásával talán megtaláljuk
13333 I, XVI | amelyen Jupitert tisztelte papjainak kórusa, s amelyre néha táncra
13334 I, XIV | a halhatatlanokat. Aztán papjaink és az õ papjaik meghallgatásával
13335 I, XIV | a függönyök mögé vonult papjaival, a császár pedig uralkodótársaival
13336 III, XXXI | Akkor legyen a virág Venus paplana.~- Most már forduljunk vissza,
13337 III, XXXI | Hiszen a te hajad fekete. A paplanod milyen, kis Tit?~Kis Tit
13338 I, VII | titokzatosság vette körül, Papnõitõl nem követelt szüzességet,
13339 II, XXII | ábrázolta. Táncoló papok és papnõk haladtak a menet élén, a
13340 II, XXII | csöndes és szerény falusi papokká váltak. A hódítók az óriási
13341 I, XVIII | a szolgálatára rendelt papokkal. Az Apis-bika kedvéért isteni
13342 III, XXXI | pedig eladta, és a pénzt a papokra bízta, hogy étessék belõle
13343 III, XXXII | tartásában is volt valami papos, de az öltözete vadászos
13344 I, XI | kemencét az istenteleneknek. A papra a Dominus is hallgat.~-
13345 V, XXXIX | szellemét. Úgy tervezte, hogy a papsággal nagy áldozatokat mutattat
13346 II, XXIII | élet koronáját huszonkilenc paptársával együtt.~
13347 I, XVII | dolgokról egy Ammonius nevû paptól, azonban nem akart áskálódónak
13348 I, IV | palotának egyik zugában régi papyruslapokat és pergamentekercseket talált.
13349 I, IV | elfacsarodott a szíve. A papyrust helyenként kirágta a moly,
13350 I, I | elhajlott egymástól, mint a parabola két szára, hogy aztán a
13351 I, XX | szellemét éhen hagyták Krisztus parabolái. Az egyistenhitet elfogadhatónak
13352 II, XXIV | élet fájáról, mely van a te paradicsomodban!~Ahelyett hogy jobbját emelte
13353 I, VII | lejtõin meleg források kábító párája kavargott. Ahol meleg források
13354 I, X | Plutarchosz azt mondja, a meleg párák a jövendõ képei számára
13355 I, XX | rabló démiurgoszok mérgükben párákat fújnak ki, ezekbõl lesznek
13356 IV, XXXV | gondolt a császárra, akinek parancsa Rómához kötötte. Quintiporra
13357 II, XXII | ütni a lányt egy megalázó parancsért, egy semmibe vevõ tekintetért.
13358 V, XXXVIII| a keleti és dunai légió parancsnokainak. A medvefojtogatáshoz szokott
13359 I, VII | közkatonákat, ki hajlandó átvenni a parancsnoki botot, engedelmességet fogadva
13360 V, XXXIX | akik a császár közvetlen parancsnoksága alá tartoznak, nagyon sok
13361 I, III | szomjamat. De amely pillanatban parancsod és a birodalom érdeke kívánja,
13362 III, XXVIII | hangon osztogatott neki parancsokat. Érezte, hogy elérte a célját,
13363 I, XII | domború homloka volt, s parancsoláshoz szokott hang mondott ellent
13364 I, XIII | jelentek meg a szentséges úr parancsolatára.~
13365 IV, XXXIV | készülök legényt csábítani. Parancsolatodra, caesarom.~A sértés olyan
13366 I, IV | az istenek természetérõl. Parancsold a scalpellumot is, ha azt
13367 I, IX | kis aprófát.~- Nekem ne parancsolgass! - feleselt vissza a kertész,
13368 V, XXXIX | közé behúzott fejét. Kinek parancsolhatott ez az átkozott öreg filiszteus?
13369 I, XV | kereste ruhája ráncaiban.~- Parancsolj velem, nobilissima.~- Most
13370 I, IX | fiam.~- Ha szentséged parancsolja.~- Azt kérdeztem, szeretnél-e
13371 III, XXVIII | az arcának nem tudott is parancsolni, a hangja szót fogadott
13372 I, IV | lepellel. A nobilissima hangja parancsoló lett.~- Elég volt belõled
13373 II, XXII | kormányoshoz, sõt talán ridegebb és parancsolóbb. Ha azoktól kívánt valamit,
13374 I, V | lány. - A princepsnek azt parancsoltam, hogy menjen el, mert már
13375 III, XXXII | jutott eszébe, hogy õ se parancsra írta az epigrammáit. S amikor
13376 IV, XXXV | összekeveredett a lictorok parancsszavával, akik egy lefátyolozott
13377 V, XXXVIII| szóval viszonozta, s szinte parancsszerûen jelentette ki, hogy az enyhítõ
13378 I, XVII | elégették. Erre ugyan nem volt parancsuk, de tudod, Bionom, hogy
13379 V, XXXVIII| alaposságával felelt. A test parány részek halmaza, amelyek
13380 I, V | övig, karjain és bokáin parányi harangocskákkal beszegett
13381 III, XXVII | amelyet az alázatosság párás zafírhoz tett hasonlóvá.
13382 II, XXII | szentélyüknél és azoknál a paraszt-viskóknál, amelyek a néhai templomvárosok
13383 I, II | mikor Maximianust a gall parasztforradalom leverése után Mediolanum
13384 IV, XXXVI | amely talán már az õs Róma parasztjait is mulattatta. Pappus, az
13385 I, VII | egy szomszéd nagybirtokos parasztjának a lányát. De ez még húsz
13386 I, XIII | tréfás fintort vágott.~- Parasztka! Még ezen a napon is! Mikor
13387 I, I | felébredt kapuõrök elzavarták a parasztot, aki piszkos testét hozzá
13388 I, I | mutatott megvetéssel a parasztra.~- Tévedsz - kötözködött
13389 I, XV | gyülekezetté, azonban a parasztság ragaszkodott a régi istenekhez.
13390 I, XIII | ujjammal szorítom ki belõle a párát, s dögtetemét kétezer lépésnyire
13391 II, XXVI | harmattá lecsapódott tengeri párától, s nem vette észre, hogy
13392 VI, XL | nap, ha Dianával együtt párává válik a hold, ha Gaiával
13393 I, VII | rosszak-e, csalók-e, hazugok-e, paráznák-e vagy tiszták és igazak.
13394 II, XXII | nyilván tûzimádó volt, mert parázs elõtt térdelt, amelyre száraz
13395 II, XXIII | szót ért, míg a szavakból parazsas végû nyilak lettek, amelyek
13396 I, XIV | engedékenységeddel mennyi parazsat halmoztál a fejedre. Nemcsak
13397 VI, XL | értelem száraz fényét nem párázta be a halandó istenek bukásán
13398 II, XXIII | csapott össze a halálos párbajra kiállt istenek kezében.
13399 V, XXXIX | be.~A caesar és a császár párbeszéde nagyon rövid volt. Galerius
13400 I, XI | vadat lõtt, amelynek az apja párduc volt, az anyja teve, s mivel
13401 III, XXVIII | meg egy törlõkendõt.~- A párducból ki lehet vele venni a foltot -
13402 II, XXVI | megsértõdve a lány. - Egy fiatal párducot kell megtanítanom dorombolni.
13403 I, XI | Maximianushoz.~- A fiad nem egészen Parisz, de nézd meg ezt a lányt,
13404 I, VIII | Pajzsaikon halálos biztosságú parittyák ólomgolyóit csörgetve meneteltek
13405 I, I | isauri rablóknál!~Újabb parittyázás és újabb átkozódás következett.
13406 III, XXX | gondoltál. No most!~Egyszerre parittyázták ki ujjaik közül a magot,
13407 III, XXVII | olyan sírós volt, mint egy párjavesztett jégmadáré. - A kegyetlen
13408 I, XVII | és azt kérded magadban, a párkák vagy a gráciák vették-e
13409 III, XXXII | oszlop oldalában. Alatta kis párkány volt, elszáradt ibolyacsokorral. -
13410 I, IV | egy fekete kõmedencébe. Párkányán ült Constantinus, eltûnõdõ
13411 I, IV | a nobilissima az erkély párkányára ugrott. Figyelmeztetni akarta
13412 I, V | halántékkal kapaszkodott meg a párkányban. Hát ilyen bolondosak a
13413 I, IX | angustator az utolsó órák párnáin is keserûséggel és sértõdöttséggel
13414 IV, XXXIV | hízelegve futtatta végig párnás szemeit a princepsen. -
13415 I, XVIII | közel hajolva az arcához, ha párnát igazított a feje alatt.
13416 I, XI | öreget, hogy csak kisütött parókájának felsõ bodrai látszottak.
13417 I, XI | összetartottak már. A félrecsúszott parókájú fej rábicsaklott az óriás
13418 I, XIV | pálcájával rámutatott a rezgõ, párolgó borjúbelekre, amelyeket
13419 I, VII | még Hercules oszlopaitól a Paropamisusig, de csak szájjal és nem
13420 III, XXXII | két fekete.~- A feketék párosak - mondta az öreg, s beleszedte
13421 I, IV | Persze hogy ott van, mégpedig párosan. Az a ferde vállú, a smaragd
13422 I, III | álldogált. Mire odaértek, párosával egymás mögé sorakozva meg
13423 II, XXIII | a szeme a kertész nevén. Pársoros megjegyzés volt mellé írva.
13424 I, XIV | fogadta a köszöntését, és párszor végigmenve a szobán, rövid
13425 I, XIV | örökké áldozattal kérje pártfogását fia, a legjámborabb és legkegyesebb
13426 I, XX | istentelenek magasrangú pártfogói, hogy ezek a gonosz varázslók
13427 I, VII | oltalma alatt áll. S ha eddig pártfogóit remélte bennök, ezentúl
13428 IV, XXXVII | Quintipor. - Mercurius isten pártfogója ugyan a tolvajoknak, de
13429 III, XXX | Olyan vagy, mint egy nyilazó parthus - mondta elragadtatott mosollyal. -
13430 I, XIV | leghosszabb az Atlanti-óceán partjáig.~- De a fiadat tovább is
13431 I, VIII | Duna forrásainál és a Nílus partjain. A Sagittariust kereste
13432 I, III | reng a föld. Az Oceanus partjait a brit kalózok fosztogatják.
13433 IV, XXXVII | sejtését is elhagyta az öntudat partjának. Lehajolt, és betûzgette
13434 I, XVII | Domina augusta a császár pártjára állt. Mint tudod, õ már
13435 I, III | felesége, aki az Oceanus partjáról indult Mediolanumnak kerülve,
13436 I, X | különben nem volt szokása pártját fogni az isteneknek, akiket
13437 V, XXXIX | tekintély megóvása. Az udvar pártokra oszlott, mind a három udvarmester
13438 III, XXVII | sziklatörmelék borította a partot, s egy régi palota omladékai
13439 I, IV | kor divata és saját egyéni passziója szerint. Augustus templomot
13440 I, VI | még mindig megvolt a hegyi pásztor szilajsága, akinek egyformán
13441 II, XXIV | szent életû volt, és bölcs pásztora az antiochiai egyháznak,
13442 IV, XXXVI | szilaj ritmusaiban ígér a pásztornak harci dicsõséget. Végre
13443 I, XVII | szent iratok elkobzását s a pásztoroknak, a püspököknek és papoknak
13444 I, VII | Testvéreim a Krisztusban. Én pásztoruk vagyok.~Maximianus ráförmedt.~-
13445 I, IX | se, a ló megbokrosodott, patakparton jártak, megijeszthette valami,
13446 I, XIII | a légiók szeme láttára!~Patakzó verejtéke a bíbort is átnedvesítette
13447 III, XXXIII | lány lezárt szemhéja alól patakzott a könny. Elõször, amióta
13448 I, XIII | azokat az órákat, amelyek nem patát, hanem szárnyakat viseltek,
13449 I, V | és fölötte a hold ezüst paténája.~Apró csörgõk és csengõk
13450 II, XXIV | könyvnek, amelyet az apostol Pathmoszban látott. Tudjátok, hogy a
13451 IV, XXXV | megködlött elõttük valamelyik patríciuscsalád mauzóleumának márványkupolája,
13452 I, VII | titkába, az az elszegényedett patrícius-árva volt, akit feleségül vett.
13453 III, XXVII | Anchusáról beszélt, a gazdag patríciusnérõl, aki iránt szánalommal van
13454 II, XXVI | búsult Isisnek mint a hajósok patronájának elfeketedett, formátlan
13455 II, XXVI | Lehajolt, és keresgette, melyek pattanhattak le arról az oldalról, amelyiket
13456 II, XXII | sziszegve, zizegve, sisteregve, pattogva a homokoszlopok, mint óriások
13457 III, XXX | Neapolis. Virgilius sírja. A Pausilypon, a Gondûzõ villa, ahol Vedius
13458 III, XXXII | olyan minden mozdulatra más páva-ragyogása, mert mindenki hagyott rajta
13459 I, I | foglalkozást találva magának a pávafark-szaggatás helyett. Az aranyszandálokat
13460 I, II | mint ebben a szép ruhában páváskodni? Igaz, hát az öreg Quintus
13461 I, IV | végrehajtója.~Fölkapta a lány pávatoll-legyezõjét, és bárd gyanánt tette a
13462 II, XXVI | megcsiklandozta a nyakát pávatoll-legyezõvel. Fölugrott, megszégyellte
13463 I, XV | meglegyintette a kezében tartott pávatollal.~- Quintipor, te még gavallérságot
13464 I, III | aki a császár karján ül, pávatollas aranysisakot nyújt feléd.
13465 I, XVIII | S mikor egy illetlenkedõ pávián acsargott rá, melyet láncon
13466 III, XXX | Thainatta-thainatta... io pean!~Megoldódott haja körülkígyózta
13467 I, VII | puffadt, öreg katona, akinek peckes tartása meg akarta hazudtolni
13468 I, VIII | fõuralkodó közül. Maximianus peckesen kifeszítette magát, s igyekezett
13469 I, VIII | megkezdõdött az áldozati pecsenyék szétosztása, és hét kút
13470 I, IV | az õ kezébõl ütötték ki a pecsenyét. Nemcsak azt sajnálta, hogy
13471 III, XXXII | Kitõl kapta azt a rózsaszín pecsétes levelet, amit a tengerbe
13472 IV, XXXV | hoz a hippodromban! Itt a pecsétföldbõl égetett Tiberis isten, aki
13473 I, IV | ujján. Azt mondja, a vastag pecsétgyûrû nem való ilyen melegbe,
13474 IV, XXXVI | domborítva, lámpákba égetve és pecsétgyûrûkbe vésve, hanem szénnel a falakra
13475 II, XXIV | kezében könyvvel, amely hét pecsétjével az Apokalipszisnak arra
13476 II, XXVI | levél, amit a császári iroda pecsétõrzõjének a kezében látott akkoriban,
13477 III, XXXI | Súlya nem volt egyéb, mint a pecséttel lezárt átkötõ zsinegé.~-
13478 III, XXVIII | vénség. Inkább azt a híres pecséttisztítódat hozd hamar. Itt vagy-e már?~
13479 III, XXVIII | ruhácskád. Van nekem olyan pecséttisztítóm, hogyha azzal munkába veszem,
13480 IV, XXXV | tovább, hol fog megtelepedni, és mibõl fog élni öreg
13481 III, XXXII | Aedon leányai. De Quintipor pehelynek érezte volna a ruhát akkor
13482 I, XV | nektek, bíborban dõzsölõk és pehelyvánkosok közt fetrengõk! A messiás
13483 I, XVII | Pannoniából, ahol éppen a Peiso-tó lecsapolását kezdette meg.
13484 IV, XXXV | ríkatott; a süteményáruló pék igyekezett túlkiabálni a
13485 I, XV | forumon, csapszékekben, a pékboltokban, a borbélymûhelyekben szájról
13486 I, VIII | kötelességüknek fogják tartani e példa követését, s a város polgári
13487 III, XXVII | itt nem üldözött senki. A példabeszéd szerint Vulcanust, a zord
13488 IV, XXXVI | fölszólította a közönséget példája követésére.~Együgyû dolog
13489 III, XXIX | lelkesült az apjáért, és példákat mondott a keresztény kitartás
13490 I, XX | lehetne is megoldást találni. Például az üveggyárosoknak nincs
13491 I, VII | mert Eriszt nem hívták meg Péleusz és Thetisz lakodalmára,
13492 IV, XXXVII | tollászkodtak a flamingók és pelikánok. Quintipor becsúsztatta
13493 I, IV | mint Titanilla. Titánka pendelyben. De úgy mondják, el is bánik
13494 I, V | amellyel Bion beszélt a pendelyes Titanilláról, és nem tudott
13495 V, XXXIX | Egyszer, kétszer, háromszor pendült az ércpenge a márványon,
13496 IV, XXXVII | eldobta, elõvette a tollvágó penecilust, új nádat faragott vele,
13497 III, XXX | átengednék belõled a vén penészeseknek? Csak arra gondoltam, hogy
13498 III, XXX | három grácia szobra állt, pentelikoni márványból.~- Hogy is hívják
13499 II, XXIV | lábfõkig lenyúló, kerek penulát öltött, s nyakába kereszttel
13500 IV, XXXVII | csak bátran.~- Uram, annyi pénze a császárnak sincs, amennyibe
13501 IV, XXXVII | talán megõrzi holnapig a te pénzedet is.~Benoni körülnézett.
13502 II, XXII | tudnám. Megismertelek a pénzedrõl. Te vagy a Sátán elsõszülött
13503 IV, XXXVII | vannak? A pénzed is?~- A pénzem kamatozik, uram. De az istenek
13504 IV, XXXVII | kezeit.~- Én ma nem nyúlhatok pénzhez, uram.~- Miért?~- Nekem
13505 I, XV | természetesen befizette az ecclesia pénztárába a szegények javára.~A püspök
13506 I, XIV | megfeledkezve a birodalom pénzügyeirõl, fölállt trónusáról, ami
13507 I, XIV | tanácskozáson nagyobbára a pénzügyminiszteré volt a szó. Az értelmes
13508 V, XXXVIII| largitiorummal is, az örmény pénzügyminiszterrel, akit a császár azzal idegenített
13509 V, XXXVIII| kövérek, ennélfogva több pénzük van az adóra.~A tanácskozások
13510 I, I | ült a katedrán.~- A mai penzumot be fogjuk fejezni - kántálta
13511 IV, XXXV | XXXV.~Pénzváltók csörgették piszkos asztalukon
13512 I, IV | Aurelianus és Diocletianus pénzverõ mûhelyekkel bõvítette ki.~-
13513 II, XXIV | kivesse magából. De aki pénzzel meg tudja magát váltani
13514 III, XXVIII | asztalra terített ruhával pepecselt, és csak a tükörbõl leste
13515 III, XXXII | szerettelek.~- Mikor késõbb?~- Öt perccel késõbb, mint ahogy megláttalak.
13516 I, IV | amelybe csak leáldozása percében sütött be az égetõ szíriai
13517 IV, XXXVII | A nádtoll még egy kicsit percegett. A scriba beírta, hogy fölülnevezett
13518 III, XXXI | Valamelyik régi bútorban percegni kezdett a szú. Nem ijedt
13519 III, XXXI | lehetett. Bajaeban a szú is azt percegte, amit a vércse vijjogott.~-
13520 IV, XXXVII | föl, s a praetor segédje percegtette nádtollát az asztalon.~Quintipor
13521 V, XXXIX | amelyek évszázadokat és percek, amelyek napokat jelentenek,
13522 III, XXX | ember az örökkévalóságot percekkel méri? Ülj föl csak szépen,
13523 III, XXXI | úgy érezte, hogy ezért a percért érdemes volt megszületni.
13524 II, XXII | Titanilla azonban kivárta azt a percet, amikor fölhajtották a fölszalagozott
13525 III, XXX | nevetett Tit. - Azt hiszed, egy percnyit is átengednék belõled a
13526 I, XVI | kórusa, s amelyre néha táncra perdült a nagyurak víziorgonás palotáinak
13527 II, XXII | írta. A tollból maguktól peregtek ki a betûk. Igaz, hogy a
13528 I, VIII | belenyúlik.~Csakugyan az ég peremére szállott már a nap, mikor
13529 III, XXXIII | a hosszú életet adó Anna Perenna. Ide nézz, aranyvirág!~Tit
13530 I, I | nagyhírûek a senatorok. A bírók perfectissimusok, vagyis tapasztaltak, a
13531 I, XIV | Quintipor térdelt, összefûzött pergamen-lapokról olvasva föl valamit. A császárné
13532 I, VI | arcával, fején a hidegvizes pergamen-tömlõvel, amely bekarikásodott szemeit
13533 I, XVIII | hevertek, a magister azokat a pergameneket teregette maga elé, amelye
13534 I, XV | fekete faunt hallgatja.~Pergett-forgott a kövön a vad tekintetû
13535 III, XXVII | amely pajkos mosollyal pergette a szavak szakadatlan gyöngysorát.~
13536 III, XXXI | hamar átláttak a szitán, s pergõ nyelvvel ajánlta a „dominá”-
13537 V, XXXVIII| legcsöndesebb szárnyának peristiliumában, éjjel-nappal a szabad levegõn.
13538 I, VI | uram - állt meg a szolga a peristylium elsõ oszlopánál -, nekem
13539 III, XXX | láttad a császárné villájának peristyliumában azt a két mérföldkõ formájú,
13540 I, VI | velük.~- Vizet akartam rájuk permetezni. Egy kicsit bágyadtak.~-
|