Rész, Fejezet

14041       I,  VI     |                 hagyom nektek, hogy vigyázzon rátok, és vigasztaljon benneteket.
14042     III,  XXVIII |                       festékeket, Tit azonban rátoppantott.~- Drága öreg Trullám, ne
14043      II,  XXIII  |                       istentelenek azok, akik rávallanak a császárnéra. Õk nem helyezik
14044     III,  XXXI   |                   Hogy ez a Gránátvirág ilyen ravasz tud lenni! Mintha nem látta
14045     III,  XXX    |                       hívják õket? - kérdezte ravaszkodva a lány. - Én csak az elsõrõl
14046      II,  XXIII  |                    ügyes, s nem erõvel, hanem ravaszsággal akarja megdönteni a régi
14047       I,  VI     |                  elevenen pattant fel, hogy a ravatal összedûlt alatta.~Így vezette
14048       V,  XXXIX  |                  serpenyõt nem állítottak oda ravatalához, se a vestibulumba nem raktak
14049       I,  VI     |     szövõszék-lécekbõl összetákolt, szegényes ravatalhoz, keresztet vetett a gyerek
14050      IV,  XXXV   |                   küldeni a császárnak. Elõbb Raven­nába, most már Nikomédiába.
14051      IV,  XXXIV  |                       hazaindult Nikomédiába, Ravennában megbetegedett, és most már
14052       I,  XX     |                       bölcseleti rendszerrel. Rávetette tehát magát a különbözõ
14053       I,  IV     |                      a mûvelt társadalomra is rávetik magukat. S azt gondolta
14054       I,  XII    |                   kezébe vette a gyertyát, és rávilágított vele a princepsre. A gyertya
14055      IV,  XXXVII |                    meg, ami kedves neki, arra rávisít örömében, s olyankor kiejti
14056       I,  VI     |                    emberé. Se kiáltozásra, se rázásra nem mozdult, s amelyik oldalára
14057       I,  XVII   |            kamaszkorunk, amikor a forró-hideg rázott bennünket, ha ránk mosolyogva
14058       I,  XV     |                      arcátlanabbak gúnyolódva rázták a fejüket, és verték a mellüket.
14059       I,  XI     |                      lerántotta a mérlegkart, rázuhant a szobrocska fejére, Erosz
14060       I,  XXI    |                     magát, és irtózatos öklét rázuhantotta a presbiter kopasz fejére.
14061       I,  I      |                      felé nézett, de az öklét rázva.~- Meg, ugye? Hát azt honnan
14062     III,  XXXIII |                       hogy görcsös zokogás is rázza. - Kis Tit, nézz rám!~A
14063     III,  XXIX   |                      ugyan, de a császárra és reád tartozik legelõször.~Az
14064       I,  XIII   |                      lánya, hogy a pillája se rebbent.~- Inkább a te fojtogatásod,
14065       I,  XVII   |                      a keresztényekhez, s azt rebesgetik, hogy itt a keresztséget
14066       I,  XIII   |                       két hüvelykujjával szét­reccsentette, mint egy mandulapogácsát.
14067       V,  XXXIX  |               hallották a feszegetett deszkák recsegését, sõt a matematikus szavát
14068       V,  XXXIX  |                csüggedt apátia hamuja.~Ezen a reggelen, éppen a novendialia napján,
14069       I,  XV     |                 hordtak a nyakukban, s nászuk reggelén ajánlottak föl a házi isteneknek.
14070      II,  XXII   |                    vele egy fülkében, estétõl reggelig hallgathatja a lélegzését,
14071      IV,  XXXVII |                   hogy korbácsot kap-e holnap reggelire, vagy possajtott kölest.~-
14072       I,  VI     |                  Tudod, mit tett akkor, mikor regillába öltöztetve fáklyafénynél,
14073     III,  XXIX   |                  rettegés elfelejtette vele a régit. De míg a fiú elõkerült,
14074       I,  XVII   |                Remélem, nem fogod õket elõlem rejtegetni, ha megint együtt kóborlunk
14075     III,  XXXIII |                    azokra a bokrokra, amelyek rejtekhelyüket védték a romok mögött. Cera
14076       I,  XXI    |                       tartja megkötözve közös rejtekhelyükön. Elõször azt mondta, a lelkiismerete
14077       I,  X      |                    fejét betakarta az oltárra rejtett fehér gyolccsal, és jobb
14078      IV,  XXXV   |                      sziklát, amely a víz alá rejtetten átfúrhatta és elsüllyeszthette
14079       I,  XVIII  |                        Gyönge madárka szivem, rejtõzni se, szállni se képes, ~Nem
14080      II,  XXII   |                      örököse ilyen jól el van rejtve az udvari titkár ruhájában
14081     III,  XXXII  |                      fedezte fel Tit a halott reliefjét az oszlop oldalában. Alatta
14082     III,  XXXI   |                  üldözõk is igyekeztek valami relikviát szerezni a kivégzett istentelenekbõl.
14083      II,  XXII   |                       font, rongyos kötény.~A rém nyilván tûzimádó volt, mert
14084      IV,  XXXV   |               nyiszegése, s a palotát állandó remegésben tartották a márványtömböket
14085       I,  XIV    |                  szeme fölakadt, minden tagja remegett, hallatszott a foga csikorgása,
14086     III,  XXVIII |                       parancsot, és egész nap remegve gondolt az estére. Dühét
14087       I,  XVII   |                    hogy õk még boldogok, mert remélhetik, hogy megnyílik az ég, s
14088      IV,  XXXIV  |                     szavára, s Maximianus azt reméli, hogy az adoptálás gondolatát
14089       V,  XXXIX  |                      beváltotta a hozzáfûzött reményeket. A császárt ez a levél annyira
14090       I,  VI     |                   azóta a császárné minden új reményen kapkodó lelke eltengõdött
14091     III,  XXIX   |                   nagy lélegzetet véve. Abban reménykedett, hogy hátha nem az, amit
14092     III,  XXXII  |                szándékot.~- Kettõ? - kérdezte reménykedve. - Kettõtökért.~- Mindjárt
14093       I,  X      |                      fáradt vagyok, csak ez a reménység tart még talpon.~Bion -
14094      VI,  XL     |                    hal az ég alján, mindig jó reménységben hagyja feleségét, a földet,
14095     III,  XXVII  |                      soha csalódást nem okozó reménységei. Azokat is köpennyel akarják-e
14096       I,  XVII   |                    öregek. Nekünk azonban már reménytelenül kell leszállnunk az alvilágba,
14097      II,  XXIII  |                   bele, hogy a líbiai sivatag remetéje eszébe jutott a császárnak.
14098       I,  XVI    |                      angyalaival Thebaiból, a remeték pusztájából, mert valóban
14099      IV,  XXXV   |                     éjszakáit is az üldözések rémképei rontják meg.~Mindezek tudatában
14100       I,  XVI    |                  fölforgatott a szobában. Úgy rémlett ugyan neki, hogy régen tûzbe
14101      VI,  XL     |                      halhatatlanok. Nekem úgy rémlik, Lactantiusom, mintha én
14102       V,  XXXVIII|                      ban inkább fekete leples rémnek képzelték, éles késsel,
14103      IV,  XXXV   |                     legyen. Amit az üldözések rémségeirõl hallott, és az aktákban
14104     III,  XXXI   |                     te?~- Én se értek hozzá - rémüldözött a fiú. - Mi lesz akkor velünk?~
14105     III,  XXX    |                       a nobilissima, amikor a rémületét látta. - Mondom, ne ugrálj,
14106       I,  XVI    |                      bálványimádók meg vannak rémülve, fejvesztetten kapkodnak
14107       I,  IV     |                     vágj neki bátran! Nézlek, rendben vagy-e?~Megigazította a
14108      II,  XXII   |                       elég volt a Nílus-völgy rendbentartására. A szent folyó országa már
14109     III,  XXXI   |              összezavart foszlányait próbálta rendbeszedni borgõzös agyával. De csak
14110       I,  XVII   |                      akit õk mindnyájan Isten rendelésébõl való kegyes uruknak ismernek.
14111      II,  XXIV   |                       testvérektõl. A császár rendelete küldi Rómába, mondta, akit
14112      IV,  XXXV   |               tartotta, mert hiszen az üldözõ rendeleteket úgyis azért adta ki, hogy
14113     III,  XXIX   |                      is... eleget tettél... a rendeleteknek?~- Ameddig lehetett - bólintott
14114     III,  XXIX   |                mondani.~- Nem tudsz az üldözõ rendeletekrõl?~- Tudom, hogy a császár
14115       I,  XIV    |                 eredményt lehetne várni olyan rendelettõl, amely a motozást a katonákra
14116       I,  XVI    |                 Trajanus megüresedett helyére rendelje. De könyörögni kellene az
14117      II,  XXV    |                    kapkodását látta a császár rendelkezéseiben. Diocletianus, noha eddig
14118       V,  XXXIX  |                      alatt, amely a temetésig rendelkezésre állott. Gondoskodni kellett
14119     III,  XXXI   |                   biztosítékot, akkor a kordé rendelkezésükre áll.~Merték vállalni, hiszen
14120       I,  XV     |                 kíséred.~- Az úton az augusta rendelkezik velem. Velem olvastatja
14121      II,  XXIII  |                  zátonyra futott, egész közel rendeltetési helyéhez. Onnan aztán hirtelen
14122       I,  IV     |                      palota különbözõ korú és rendeltetésû épületek fallal körülkerített
14123      II,  XXIV   |                  belõlünk. De éppen mert erre rendeltettünk, takarékoskodnunk kell magunkkal,
14124       I,  VII    |                      hátrakiabált valamit egy rendesebben öltözött, fiatalos asszonynak.
14125       I,  VII    |                      halványabbnak látszott a rendesnél, az õ akaratuk megnyilvánulását.
14126      IV,  XXXVII |              csodálkozom rajta, hogy te olyan rendetlen vagy, mint egy igazi nagyúr.~
14127     III,  XXVIII |                      Jaj, a magister! Ebben a rendetlenségben! Szanaszét hagytunk mindent,
14128     III,  XXVIII |                     és ne csinálj még nagyobb rendetlenséget, mint amekkora van. Gránátvirág
14129       I,  VIII   |                 szenvedélyes izgés-mozgással, rendetlenül hátracsúsztatja. Lactantius
14130       I,  VII    |                     igazi kitüntetettek által rendezendõ játékokon a megvesztegetett
14131      II,  XXV    |                       azelõtt. Reggel, iratok rendezésének az ürügyével, magához rendelte
14132       I,  VII    |                 legközelebbi cirkuszi játékok rendezését.~Mindjárt az út kezdetén,
14133       I,  I      |                        hogy a címek és rangok rendezésével kivezette a római birodalmat
14134       I,  XIV    |                      Quintipor pedig iratokat rendezgetett a császár dolgozószobájában.
14135       I,  VI     |                      Az oszlopok virágdíszeit rendezgette, munkára fogva Quintiport
14136       I,  XX     |                  uralma alatt rangosztályokba rendezi el az egész kozmoszt. Isten
14137       I,  X      |                   Dolgozószobáját nála nélkül rendezték be azzal a császári pompával,
14138      VI,  XL     |                     neki azzal, hogy szá­mára rendeztessem meg a majdnem keresztény
14139      II,  XXIV   |                  télen triumfust akar magának rendeztetni Rómában. Ennek lett volna
14140       I,  XIV    |               celláját a maga szomszédságában rendeztette be, éjszaka is sokat hallotta
14141      VI,  XL     |              szenátusával ünnepi consecratiót rendeztettem a pogány császárnak, akinek
14142       I,  X      |                      fogja õket küldeni, hogy rendezzék be az új palota kertjét
14143       I,  XVI    |                    régi keresztényeket ez nem rendítette meg hitükben, de a lágytojás-keresztények
14144       I,  XVII   |                 tiszta erkölcseiben nõtt fel, rendíthetetlen tisztelõje az isteneknek,
14145       I,  XVII   |                  számít akkor, amikor a világ rendjének megvédésérõl van szó. Sokkal
14146       V,  XXXIX  |                      léséről s a szertartások rendjéről is, de senki sem tudta,
14147       I,  XIV    |                      körülpántolta a világ új rendjét. A polgár minden lélegzetvételére
14148       I,  XX     |                     képes. Az új vallás aktái rendkívüli tetszésre találtak az alexandriai
14149     III,  XXVII  |                 némelyek már örültek is az új rendnek. Hamar kiderült, hogy a
14150      IV,  XXXVI  |                     kijáratokra. Róma hatezer rendõre közül negyven vigil jutott
14151       I,  XVI    |                     hívnak? - kérdezte tõle a rendõrfõnök.~- Ammoniusnak.~- Miféle
14152     III,  XXIX   |                    Itt egészen más természetû rendõri ügyek megbeszélésével fûszerezték
14153      IV,  XXXIV  |                     becsült bennünket, mint a rendõröket. Egy hétig itt volt Rómában,
14154       I,  I      |                   tért.~Pyrargus lódult volna rendõrt keresni, de a kapu felõl
14155       V,  XXXIX  |                      üdvös és hasznos fenyítõ rendszereket. Azok közt az istentelenek
14156       I,  VII    |                    udvar titkos levelezõje. A rendszeresített hivatalos kémszolgálatot
14157       I,  XX     |                   korában keresztény volt, de rendszerességhez szokott hivatalnok-elméje
14158       I,  XX     |              bebizonyítani, hogy az õ vallási rendszerével az égi tünemények is mind
14159       I,  XX     |                       magába szívó bölcseleti rendszerrel. Rávetette tehát magát a
14160       I,  VII    |                    bele­ütközne a legszentebb rendtartásba. A császárnak se alkalmatlankodjanak
14161       V,  XXXIX  |                pisszegtek. Mások, alacsonyabb rendû emberek, azért fordultak
14162       I,  VII    |              jutalmaztak, ezentúl még kevésbé rendülhetett meg. Nemcsak most, hanem
14163       I,  III    |                    mert a te országaid­ban is reng a föld. Az Oceanus partjait
14164       I,  VI     |                  balján. Kicsit elhízott már, rengeteg teste alatt döngött a föld.
14165       I,  XIX    |                      Nehéz lábak dobbanásától rengett a föld. A korzó viháncoló
14166      II,  XXII   |                  kivályúzott, keresztül-kasul repedezett, vörös sziklák alatt, mikor
14167     III,  XXVII  |                      szfinksz még tartott egy repedt és bemohosodott kőpadot.
14168     III,  XXXIII |                 fügéket, az egyiknek föl volt repedve a bõre, s mintha fogak helye
14169       I,  XI     |                    kezében, a Viszontszerelem repesõn tárta szét két karját.~-
14170       I,  XX     |                    Hannibalra emlékeztet, aki repesztéssel és forró ecettel porlasztotta
14171     III,  XXXII  |          körülsuhanták õket, mint ahogy alant repülõ fecskék szokták.~- Fekete
14172      IV,  XXXVII |                  lelógó fûcsomó alatt ökölnyi rés tátongott.~- Mit gondolsz,
14173      IV,  XXXV   |                    vivén a mécsest a fatáblák résén beszabaduló világossághoz. -
14174       I,  I      |               adóvégrehajtás is az õ tisztük, respectabilisek.~Ezután felsorolta még õokossága
14175     III,  XXVII  |                       nagyon puha érintéssel. Restellt errõl beszélni a lány elõtt,
14176       I,  XVI    |                    három személyére.~Most már restellte Mnester, hogy bizalmatlankodott,
14177       I,  III    |                  hízelgés nélkül nevezhették „restitutor orbis”-nak. Uralma biztosításával
14178       I,  VII    |                       akik a birodalom minden részébe elvitték a hivatalos leveleket,
14179      II,  XXII   |                    császár, a provincia többi részében nem is igen volt hivatalos
14180      IV,  XXXV   |                 csapódtak az ablakhoz, máskor részegek kurjongatása dörömbölt rajta.
14181       I,  XI     |                    játszott kottaboszt, egész részegen meg nem lehetett játszani.
14182       I,  IX     |                    tengeri halak legingerlõbb részei kínálkoztak az asztalon
14183       V,  XXXVIII|           alaposságával felelt. A test parány részek halmaza, amelyek hézagot
14184       I,  X      |                     annak a jó öregasszonynak reszelõs kezét kívánta a homlokára!
14185      II,  XXII   |                végigsimította a lánynak kissé reszelõssé vált arcát.~- És a többiek?~-
14186      II,  XXIV   |                   fehérebb legyen, mint a hó, részeltesd a te elrejtett mannádban,
14187       I,  VII    |                 gyökérkenyerünket, hogy Isten részeltessen bennünket az örök élet kenyerében.~-
14188       V,  XXXIX  |                       joviusokat is szeretném részeltetni a silicerniumban - tervezte
14189       I,  VII    |                elhatározta, hogy útja további részén senkit sem tüntet ki megszólításával.
14190       I,  XIII   |                      vérébe gázolok vele, aki részes a gyalázatomban! Constantiuséba,
14191       I,  I      |               megadatik az társainak is, akik részesei az õ istenségének. A legmagasabb
14192       I,  XIV    |                       valami nagy becsületben részesíteni. Ennélfogva a leszerelt
14193       I,  XVIII  |                      Aphrodité más adományban részesített. A többit majd a színpadon
14194      IV,  XXXVII |              vénkorára hallatlan szerencsében részesítették az istenek. Magát Aphroditét
14195      II,  XXII   |                     maga is éppúgy áldozatban részesíti, mint a többi leghatalmasabbakat.
14196       I,  III    |                       irodalmi nevelésben nem részesült császár apja az irodalomnak
14197       I,  III    |                  caesar-fiúval s az udvar egy részével. Alkalmat akart neki adni
14198      IV,  XXXVI  |                    ijedelem az arcában. Teste reszketése még a bõ ingben is látszott,
14199       I,  XVI    |                    nyugtalankodását, hirtelen reszketni kezdett, a szeme fölakadt,
14200       I,  VIII   |                       megkezdte a megszólítás részletezését. A rhetoriskola igazgatója
14201       I,  VI     |                       vették, mert legnagyobb részüket már maguk se értették.~-
14202       I,  XVII   |                       öreg napjainkra idefönt részünkké lett.~Megvallhatom neked,
14203       I,  XVII   |                   ember külön-külön bolyong a részvétlen csillagok alatt, nincs,
14204     III,  XXXIII |                 Quintipor csöndesen. Nem várt részvétnyilatkozatot a lánytól, bár eszébe jutott,
14205       I,  XIX    |                     állandóan parázsló tömjén rétegbe sûrûsödött füstje.~- Mi
14206       I,  XX     |                 amilyenre csak a leglelkiisme­retesebb és minden szempontot figyelemre
14207     III,  XXVIII |                     hozzád.~Becsukta az ajtót retesszel, s mire Quintipor az ablak
14208      IV,  XXXVI  |                    Guttát is, a legnépszerûbb retiariust, akinek arcképét nemcsak
14209      IV,  XXXVI  |               galeriákról vöröshagymafejek és retkek kezdtek röpülni, akkor megfordult,
14210       I,  VII    |                     rosszak, egyformán örökös rettegésben tartván az emberi nyájakat.
14211      II,  XXII   |                edictum kibocsátásában az apai rettegésnek, és biztosabbnak érezte
14212      IV,  XXXVII |                 távozásra készülve odaszólt a rettenetesen megbilincselt latornak.~-
14213       I,  XXI    |               gyalázatától s a kínpadra vonás rettenetességeitõl éppúgy ne legyen megkímélve,
14214     III,  XXXII  |                     testvérje volnál.~- Én? - rettent meg a lány. - De én... csakúgy
14215     III,  XXVII  |                     el neki, hogy miért olyan rezdüléstelenül csöndes mostanában a tenger.
14216       I,  I      |                        Összemarkolászta a kis rezeket, és eljajdította magát.~-
14217       I,  XIV    |                     nem tudják kivel pótolni. Rézgasokért nem fog a barbár fiatalság
14218       I,  XVI    |             márványmedencében.~A teremben már rezgett a forró levegõ, és szivárványgyûrû
14219     III,  XXX    |                   hitvány kutya, ami csak két rézpénzbe kerül? Kinek nézel te engem,
14220       I,  XIV    |                    csak a zsákban szállítható rézpénzben. Ez más tekintetben is hasznos
14221       I,  XVI    |                    ezüst szobrait és edényeit rézzel és ónnal. Igaz, hogy ilyesmit
14222       I,  XIX    |                      már talpon volt az egész Rhacotis, és azt követelte a helytartótól,
14223       I,  III    |                      maga országait, Italiát, Rhaetiát és a két Noricumot. Diocletianus
14224       I,  XIV    |               majorjában szentélyt emeltetett Rheának, a nagy istennõnek, hogy
14225       I,  III    |                      ékesség található volt a Rhenus és a Sequana közt, azt a
14226       I,  VIII   |                     átlépted, Világ ura, és a Rhenust kiszárították az istenek,
14227       I,  I      |                  Nikomédiába, a székvárosba a rhetor-iskola igazgatójának. Ez félig-meddig
14228      IV,  XXXV   |                     tanult, se nem tanított a rhetor-iskolában. - Az Antikrisztusnak az
14229       I,  II     |                       te adod a mintát a jövõ rhetor-nemzedéknek.~- Az más, Bion. Nem azt
14230      II,  XXIV   |                  hiányzott, az mind megvolt a rhetorban. A hitbuzgalmon kívül az
14231      IV,  XXXV   |               oszlopára is felfutottak a régi rhetorika folyondárai. És bár a bálványimádókat
14232       I,  VIII   |                  megszólítás részletezését. A rhetoriskola igazgatója kötelességének
14233      VI,  XL     |                      De te is érts meg engem, rhetorom. Látod, én is matematikusnak
14234       I,  XIV    |             sivatagában? Még ismerõse sincs a rhetoron kívül, akit néha magához
14235      IV,  XXXV   |                    levelet, és rámosolygott a rhetorra.~Az azonban nem mosolygott
14236       I,  XVII   |                 Elgondolhatod, mekkora volt a riadalom és fejvesztettség. Legnyugodtabb
14237     III,  XXXIII |                    aludt el, s rossz álmokból riadozott föl. Quintus jelent meg
14238     III,  XXVII  |                      s a zafírszemekben olyan riadtsá­got látott, mintha szentségtörésre
14239      IV,  XXXVII |                   nagy titok van itt, annyira riasztó, amennyire vonzó, leigázó
14240       I,  XVIII  |                     neki, amivel akkor meg is riasztotta egy kicsit, megtartotta,
14241     III,  XXXII  |                  elõtt? Szétnyitotta mellén a ricinium hasítékát, és Diana ezüst
14242     III,  XXXII  |                      kicsit a térden alul érõ riciniumot.~- Láttad te már nõnek a
14243       V,  XXXVIII|                       kis fejet, jóvátételéül rideg esztendõk hosszú sorának.~-
14244       I,  IX     |               Vaddisznó, nyúl, malac, kacsák, rigók, császármadarak, fácánok
14245       I,  I      |         nobilissimákat. A tévelygõ páva ijedt rikácsolással szaladt be az ajtón. Ragyogó
14246      IV,  XXXV   |                    indiai kígyóbûvölõ fuvolát ríkatott; a süteményáruló pék igyekezett
14247     III,  XXXIII |                       fáklyáját Héliosz, ~Ott ring a boldog fénysziget! ~De
14248       I,  I      |                     méltó arra, hogy istennõt ringasson.~A szomszéd, hirtelenszõke
14249       I,  VI     |                 hangján, karjai, feje, dereka ringatásával kísérve a dallamot. Hirtelen
14250      IV,  XXXIV  |                 másrészt, mert abban a hitben ringathatja magát, hogy lánya révén
14251      VI,  XL     |                    kenyeret, a vizek csak úgy ringatják a hajókat, a violák és a
14252      IV,  XXXVI  |                   száj, és hogy idegen térdek ringatnak, és idegen karok ölelnek,
14253      IV,  XXXVI  |                     kezével, míg a te térdeid ringatták a fejemet az õ ölében. Most
14254       I,  XIX    |                   amely­ben mint könnyû lepel ringott az ezüst triposzokon állandóan
14255       I,  I      |                    császárnak.~A másik tudós, ritkás, fekete szakállú, ideges,
14256      IV,  XXXVI  |                     járnak, a dór zene szilaj ritmu­saiban ígér a pásztornak
14257     III,  XXXIII |              Meghatotta egy kicsit a jajgatás ritmusa, és arra gondolt, úgy sírt-e
14258       I,  VII    |                    szemét az õsz haját borító rituális fátyol alatt, s jobb vállára
14259       I,  X      |                      be hozzám, ha a consisto­riumi napok elmúlnak. Tudod, most
14260     III,  XXVII  |                    volt, amelyen élesen dombo­rodott ki egy meztelen vállú fiatal
14261       I,  I      |                      sovány kis ember felhábo­rodva csapta össze a két kezét:~-
14262      II,  XXVI   |                     tózott. Egy éles sikítást röfögésszerû hang követett. Nimfa és
14263       I,  XIII   |                    hátam mögött mindenki azon röhög. A legutolsó katonám is
14264      II,  XXII   |                   akiket visítva, sikoltva és röhögve kergetett maga elõtt a pörkölõ
14265     III,  XXXII  |                       meg, sem az istennõ nem röpítette el soha nem hibázó nyilát.
14266       I,  XVII   |                       bagoly, aki oly keveset röpköd az ember-erdõben - az istenek
14267     III,  XXXII  |                       készülõ ficserékeléssel röpködtek a boldogtalan Aedon leányai.
14268     III,  XXXII  |                     elragadtatás halk sikolya röppent el. Utánaröppentek a galambok
14269       V,  XXXIX  |                    diadémnak.~Galerius azt is röptében fogta el, s mindjárt a vállára
14270      IV,  XXXVI  |            vöröshagymafejek és retkek kezdtek röpülni, akkor megfordult, s most
14271     III,  XXVII  |                        Ha megígéred, hogy nem röpülsz el, akkor megmondom, mit
14272     III,  XXX    |                       mondta a fiú, mikor már röpült a koszorú. - Mondom!~Az
14273      IV,  XXXVII |                    mondta, õ nagyon meg tudja rövidíteni az utat. Ebbõl azt is látta,
14274       V,  XXXIX  |                     adván át a sürgõs postát, rövidítve a hír útját -, és senki
14275       I,  XI     |                 matrónáról azt beszélik, hogy rövidre vágatta a haját, és fiúruhában
14276      VI,  XL     |                   példádat, aki olyan férfias rövidséggel és szabatossággal adtad
14277      II,  XXII   |                       kelyhét, a törvényesség rõfjét, s a mennyezethordók után
14278       I,  XIV    |                 kijárt az epilepsziásoknak. A roham nem tartott soká, a szõrös
14279      II,  XXV    |                    egy kicsit félve gondolt a rohamosan közeledõ idõre, amikor Quintipornak
14280      II,  XXII   |              lélegzeteteket, és ösztökéljétek rohanásra állataitokat, talán még
14281       I,  VI     |                    hogy felsikoltott, s addig rohangált jajveszékelve, míg el nem
14282       I,  XV     |                 látták, hogy sisakos rendõrök rohannak ki a praefectura palotájából,
14283       I,  XIX    |                      kurjongatás hallatszott. Rohanó embertömeg közeledett arról.
14284       V,  XXXIX  |                        akivel visszafelé való rohantában találkozott. De mire hazaért,
14285       I,  XVIII  |                  követei, amelyek mind mintha rokonai lettek volna, a rút dolgok
14286       I,  VII    |                        az olajütõ. Ezek meg a rokonaim. Testvéreim a Krisztusban.
14287       I,  VIII   |                     tekintettel voltak erre a rokoni összeköttetésre. Ha az elõkelõ
14288      II,  XXIII  |                        Sapricia eltemette, és rokonságához költözött a szíriai Apatéba.
14289      IV,  XXXVII |                  ilyen hideg fehér, de valami rokonságnak kell köztük lenni. Mindenesetre
14290       I,  III    |                       kérdem, mert többet tud rólad, mint én. Írását, azt mondod,
14291     III,  XXVIII |               rövidesen úgyis meg fog kezdeni Rómá­ban. A császár megírta,
14292      IV,  XXXV   |                    császárra, akinek parancsa Rómához kötötte. Quintiporra kellett
14293      IV,  XXXV   |                       szándékozott hirdetni a rómaiaknak, nem a keresztények nyelvén,
14294       I,  III    |                  határoktól messze volt az út Rómáig, és nem minden császár jutott
14295      IV,  XXXIV  |                       a perzsa rákacsintott a rómaira.~- Ez is szép új férj!~-
14296       I,  VII    |                     arra már képtelenül, hogy rómaivá tegye. Az õs természetisteneket
14297      IV,  XXXV   |                  gõgös királynõ te, császárok Rómája, leánya a vén Latinusnak!
14298       I,  XVII   |                     életûvé tegye az imperium romanumot, ha több simulékonyság és
14299       V,  XXXIX  |                      Cygnus nevû hajón, amely Rómától idáig hozta, együtt utazott
14300       I,  XXI    |                    egy Isis-templomot döntött romba a földrengés, az omladékok
14301       I,  IV     |                      volt vele, hogy Cicero a rombolásnak legveszedelmesebb csákánya
14302      IV,  XXXIV  |                  bajaei vércsék vijjognának a romjain.~- Ti-it! Ti-it! Ti-it!~
14303       I,  XIV    |                     szentély azonban most már romokban hever, mert a sardicai istentelenek
14304       I,  VII    |                    építeni kellett azt. Nem a romokból, mert azzal tisztában volt,
14305       I,  XXI    |               tengerrengéssel járt együtt, és romokkal borította el különösen a
14306       I,  III    |                    kezdetén új várost emelt a romokon. Már fölépültek a bazilikák,
14307       I,  XIV    |                  Galerius anyjának, az isteni Romulának szolgálatában áll, aki sardicai
14308     III,  XXXI   |                   Mars templomában könnyezett Romulus régi faszobra, és Picenumban
14309      IV,  XXXV   |             õrültségeid jármába hajtottál? Új Romulusnak kell jönni, aki széthulló
14310       I,  V      |                   Mars istentõl foganta, mint Romulust Rhea Silvia. Lehet, hogy
14311       I,  XV     |                    egész világ. A forumon egy ronda fekete ember körül annyi
14312      IV,  XXXV   |                     tett cserép-paterán vitte ronggyal letakart, gõzölgõ áruját;
14313       I,  VII    |                  lázadását kellett leverni. A rongy népben sok volt a krisztushivõ
14314      IV,  XXXV   |                        Még annyit se tud ez a rongyházi?~- De tudja. Csakhogy azt
14315       I,  IV     |                kitünte­tése­ket, az éhesek és rongyosak gabona- és ruhaosztogatást,
14316     III,  XXXII  |              megmutatta a napnak, amely éppen rongyossá tépett egy felhõt, a tengernek,
14317       I,  V      |                      kezét.~- Megint rajtad a rontás, gyönyörûségem? Hát nem
14318      IV,  XXXVII |                 meghalasztotta a szívét, és a rontást csak az veheti le róla,
14319      II,  XXII   |                  ilyen. Csak itt, Egyiptomban ronthatta meg valamelyik isten a sok
14320      IV,  XXXV   |                      is az üldözések rémképei rontják meg.~Mindezek tudatában
14321      IV,  XXXVII |                       gondolok rá többet, nem rontom vele magam, de hát tudom
14322      II,  XXII   |                      kiértek a szakadékból.~- Ronts, pusztíts, törölj el mindent,
14323     III,  XXX    |                     jól a dévaj hang. El volt rontva az egész napjuk. Még Trulla
14324       I,  XXI    |                    hallani lehetett ujjporcai ropogását. Ha az elõbb villám érte,
14325     III,  XXXII  |                       ég szinte szünet nélkül ropogott. A csönd, míg az új villámok
14326     III,  XXX    |                         a fiú markában szinte roppant az evezõ. A hangja annál
14327       V,  XXXIX  |                      ember áll elõttetek, aki roskadozik az élet hivatalának terhe
14328       I,  XIX    |                      megszõrtelenített arccal roskadozott mögöttük.~- Miért ne? Azok
14329      II,  XXIV   |                      Nem, nem tévedés volt. A roskatag öregember termete kiegyenesedett,
14330       I,  XVII   |             keresztény templom lerombolását a rossz-szándékú emberek megfélemlítésére.
14331       I,  VII    |                        hogy az emberek jók-e, rosszak-e, csalók-e, hazugok-e, paráznák-e
14332     III,  XXVII  |                      azonban mindebből csak a rosszakaratot láthatta, amellyel a Domina
14333       I,  IV     |                      kell forgalomba hozni, a rosszhiszemûek által istenkáromlásra forgatható
14334       I,  XX     |                      megmondták-e neked, vagy rosszhiszemûen elhallgatták elõled az istentelenek
14335     III,  XXVII  |                      késni, de érezte, hogy a rosszkedv erőt vesz rajta. A sirályok
14336       I,  XVI    |                 látszik, papja csínyjét mégis rossznéven vette, mert nem védelmezte
14337      VI,  XL     |                      akkor volt, amikor jóra, rosszra az istenek adták a példát
14338     III,  XXXII  |                     tolakodók jeget zörgettek rostájukban. Semmiféle födél sehol,
14339     III,  XXXI   |                  magam is, mikor sütögették a rostélyon. Keménykötésû fickó volt,
14340     III,  XXIX   |                    tûzben sütögettet. Õ olyan rostélyt talált ki, amelyen a legöregebb
14341     III,  XXXI   |                    pörkölõdõ véreshurka meg a roston sistergõ kolbász szagával.
14342       V,  XXXIX  |                     Az isteneknek kellemesebb rothadó ellenségeik bûze, mint a
14343      IV,  XXXV   |                 carnariumban egymásra dobálva rothadtak a rabszolgák, koldusok,
14344       I,  XX     |                      hívták, s anyja a perzsa Roxane volt, Darius király leánya.
14345       I,  IV     |          csillámlapokkal kirakott útra, amely rozmaring-szegély közt vezetett a villa oldalbejáratáig.~
14346       I,  XVIII  |                        ezeket a mámort lehelõ rózsákat.~A mámor még idegen volt
14347      IV,  XXXVI  |               fölébredt, Egyiptomból hozatott rózsákkal és üveg alatt nevelt liliomokkal,
14348     III,  XXXI   |                        úgy mosolygott, mintha rózsákon feküdne, és egész barátságosan
14349       I,  XVIII  |                 feltûnõbb volt, mert homlokán rózsaszínben feszült az új bõr. A császár
14350      IV,  XXXVII |                egészen más ragyogás, valahogy rózsaszínûbb, nem ilyen hideg fehér,
14351      VI,  XL     |                    szürke kavicsaiból, mert a rózsaszínűek és pirosak, a kékek és zöldek,
14352      IV,  XXXVII |                    Candelabrum isten házát.~A rozsdás vaslámpás csakugyan ott
14353       I,  XXI    |                  kardja nem csorbul ki és nem rozsdásodik el a pihenésben sem. Csak
14354       V,  XXXIX  |                       nemzetbeli öreg, afféle rõzsére való szegényember, akit
14355     III,  XXXII  |                     mosolygó szemû öregember, rõzsével a hátán. Nagyot nevetett,
14356     III,  XXX    |                       meg, fülében mogyorónyi rubinokkal, baloldalukon egy férfi
14357       I,  X      |                 drágakõ-csiszoló keze alatt a rubintban alvó fény egyszerre felébred.~-
14358       I,  XXI    |                 Diocles?~- Hát nem szebb ez a rubintojás vagy ez a smaragd-oszlop? -
14359      VI,  XL     |                    föl a tápláló lombokért és rügyekért, én, noha horzsolások, karcolások,
14360      IV,  XXXV   |                  hallgatták is mindaddig, míg Rufusnak, a vízmûvek praefectusának
14361       I,  I      |                 felsegíteni. A gyerek azonban rugdalózva tiltakozott.~- Minina, Minina!~
14362       I,  XIII   |                   vánkos, ruha, azt bõszülten rugdosta szét.~- Tudod már most,
14363       I,  V      |               nobilissima... az...!~- Látom - rúgta odább a lány a kézfejet
14364     III,  XXVIII |                    kisfiú, hogy odavan a szép ruhácskád. Van nekem olyan pecséttisztítóm,
14365     III,  XXVIII |                       Gránátvirág. Kivettük a ruhádból a foltot, és most vissza
14366       V,  XXXIX  |                    küldtem hajód vezetõjének. Ruháidat is odahordattam. Kocsisod
14367      IV,  XXXVII |                      le kellett volna venni a ruhájáról. Letépte, és markába nyomta
14368       I,  XIV    |                    babonás jeleket viselnek a ruhájuk alatt az õ idegen istenük
14369       I,  III    |                 indultak a bazilika körül, és ruhájukat derékig leeresztve, különös,
14370       I,  VIII   |                       nevében jõ!~A császár a ruhákra lépve barátságos arccal
14371     III,  XXVIII |                     az álla alá -, nézd az én ruhámat is! Látod? Le kellett öntenem
14372       I,  II     |                      ellen való füvet varrt a ruhámba. Nem tudom, kitõl féltene
14373       V,  XXXIX  |                       császár. - Gondoskodj a ruhámról. Csak a díszpalást kell
14374       I,  IV     |                     Megigazította a borsózöld ruhán a cseresznyepiros övét,
14375       I,  VII    |                    elõled. Nincs tisztességes ruhánk, nem mertünk szemed elé
14376       I,  IV     |                       és rongyosak gabona- és ruhaosztogatást, és mindnyájan ünnepeket,
14377     III,  XXXII  |                       Az idõ ugyan nem a zöld ruhára való volt, olvasztott ólom
14378      IV,  XXXIV  |                  centurio volt -, mikor engem ruháztak fel a szõlõvesszõvel.~-
14379       I,  III    |                  levelet.~- Abban a hiszemben ruháztunk fel a bíborral, hogy tudod
14380       I,  XX     |               kellemetlenebb tulajdonságokkal ruházzák fel, mint a disznóhús-kerülõ
14381       I,  VII    |                      örököltem. Illõ, hogy én ruházzam szegény özvegyet.~Diocletianus
14382       I,  XVIII  |                      vergõdött a földön, rábo­rul­va a nyivákoló állatra.
14383      IV,  XXXV   |                  Demophon kalózfõnök, akit P. Rusticus Nerva legatus elfogott,
14384      II,  XXIV   |                    erély a csüggedõk bátorítá­sában és a szomorúak vigasztalásában;
14385     III,  XXXII  |                     Ez a Salmachis sokkal oko­sabb volt, mint a kisfiú, s lehet,
14386       V,  XXXIX  |                    Galeriusnak, s egyre hango­sabbak lettek. Déltájban Galerius
14387      IV,  XXXVII |                      hogy nem is fog kijönni; Sabbathja van, és azt meg szokta szentelni.~-
14388      IV,  XXXVII |                       jársz mifelénk. A kövér sabin göböly, el ne felejtsd,
14389       I,  XIV    |                  szája szélén a hab.~- Morbus sacer - borzongott össze a császár,
14390       I,  IX     |                       szentséges úr. Magister sacrae memoriae.~- Szeretnél katona
14391      VI,  XL     |                       a gyásznyoszolyát a Via Sacrán a Mars-mezõre, ahol négyemeletes
14392       I,  I      |                    fiai és vejei, azért õk is sacro­sanctu­soknak szólítandók,
14393       I,  I      |                 palatii, a kancellár; a comes sacrorum largitiorum, azaz a pénzügyminiszter,
14394       I,  XVII   |             Hippotadész fia, Aeolus, a szelek sáfárja még nem keresztény. Gyermekei
14395       I,  IV     |                     cédrusolajjal, és bekente sáfránnyal, amitõl láthatóbbakká váltak
14396     III,  XXXIII |             valamennyit.~Éosz, a harmatöntõ, ~Sáfrányszínû ruhában, ~Piros, fehér lovával ~
14397       V,  XXXIX  |                     felfortyogtatta nyugtalan­sága láváját. A római praefectus
14398       I,  VIII   |            forrásainál és a Nílus partjain. A Sagittariust kereste köztük, az egek
14399      IV,  XXXVII |                    címmel siettethetem boldog­ságodat.~Vaskos kis libellust húzott
14400       I,  XII    |                     aztán fölemelkedett méltó­ságosan, de könnyedén, kezébe vette
14401      IV,  XXXVII |                 kábultabb volt, semhogy álmos­ságot ne érzett volna, és sokkal
14402      VI,  XL     |                     halálukban a halhatat­lan­ságra. De nézd, rhetor, az alatt
14403       I,  I      |                 illustrisek, vagyis nagyméltó­ságúak: éspedig elsõ helyen a fõkamarás,
14404       I,  IX     |                calceust, a fûzõs bakancsot. A sagummal nem volt semmi baj, abba
14405       I,  XVIII  |                       betûket írt, keze mozgá­sához lábafejével vervén az ütemet.~
14406      IV,  XXXVI  |                       a dór zene szilaj ritmu­saiban ígér a pásztornak harci
14407       I,  VI     |                      sajnálsz.~- Hát engem ki sajnál?~- Te még fiatal vagy, lányom.~-
14408      VI,  XL     |                      új világ felett is. S ne sajnáld néhai urunktól, barátom,
14409       I,  XV     |              Titanilla toppantott.~- Engem ne sajnálj, mert nem vagyok gödölye.
14410       I,  XVIII  |                      de már rég nem tud róla. Sajnálná, ha már nem élne. Már deresedõ
14411     III,  XXXII  |                  vérvörös virágkelyhét.~- Nem sajnálod, kis Tit? - ütõdött meg
14412       I,  XIII   |                    Dühös vagyok rá, az lehet. Sajnálom is, kár érte, hogy a Flaviusok
14413       I,  VI     |                     türelemre kértelek?~- Nem sajnálsz.~- Hát engem ki sajnál?~-
14414      II,  XXII   |                      a bánat, az idegenek nem sajnálták az alamizsnát a feléjük
14415     III,  XXXI   |                   Quintipor másnap egy kicsit sajogta a bokáját, de csak titokban,
14416       I,  II     |                     fényûzõ, mint a Dominusé, sajt és szilva. De annyival különb,
14417      IV,  XXXIV  |                   pácolt halaival, az Alpesek sajtjaival, és õt itatta az édes chiosival.
14418      II,  XXII   |                      karvalya, aki legyőzte a sakálfejű Szétet, a leggonoszabb istent,
14419      II,  XXII   |                 Némely démonok viperák, mások sakálok és hiénák alakját öltik
14420      II,  XXVI   |                     méltó lett volna rá, hogy Salamon király ezeregyedik felesége
14421       I,  II     |                magister. Hát jobban szeretnél salátát kapálni, mint ebben a szép
14422     III,  XXXII  |                     akivel összepajtáskodott, Salmachisnak hívták. Ez a Salmachis sokkal
14423     III,  XXXII  |                       mint az egyszeri kisfiú Salmachisszal - tette hozzá pajkosan. -
14424      VI,  XL     |                      a káposztafejek, ezt itt Salonában látom, csak olyan kerekek,
14425     III,  XXVII  |                   thymusokból, melissákból és salviákból. Titanilla nem állhatta
14426       I,  III    |                       szabad emberekké válhas­sanak. Tudatosan tette egész rendszerét
14427       I,  XIV    |                 fajánál, hanem egykori hivatá­sánál fogva is. A birodalom pénzügyi
14428       I,  II     |             kifeszítette a mellét.~- Magister sanctae memoriae!~- A szent emlékezet
14429       I,  I      |                      vejei, azért õk is sacro­sanctu­soknak szólítandók, családjuk
14430      IV,  XXXIV  |                 azokba õt öltöztette, a Vicus Sandalarum legapróbb topánkáiba az
14431       I,  XX     |                     császár, hogy volt-e Nagy Sándornak fia, és mi lett annak a
14432      II,  XXII   |                oázisról, ahol Ámon isten Nagy Sándort fiává fogadta, s ennek jeléül
14433     III,  XXXI   |                       tetszett, hogy le akart sántikálni valamelyik boltba botot
14434       I,  XX     |             szolgálóitól, s a Mitra-imádók ön­sanyargatásai még borzalmasabbak. A keresztényeket
14435       I,  I      |                     ügyvédkedik, meglehetõsen sanyarú viszonyok között. Mivel
14436       I,  III    |                       méltatlan rá. Az a hadi sanyarúságban nevelkedett tábornok, akinek
14437     III,  XXIX   |                    piros, kék és sárga színei sápadnak el.~- A keresztényekrõl
14438       I,  X      |                     föl, mintha a matematikus sápadtabb és komolyabb volna, mint
14439     III,  XXVII  |                  utazol? ~Dermedtbe, ködösbe, sápadtba, ~Kis tréfáidnak vége már.~
14440      IV,  XXXV   |                     olyan kékre verni, mint a sapkájuk. Õ ezt biztosan tudja, mert
14441      IV,  XXXV   |          körülviháncolták a barna bõrû, piros sapkás berber által vezetett kecskét,
14442       I,  XIII   |                     perzsa hadszíntér jutott. Saporral állt szemben, Varanes nagyapjával,
14443     III,  XXXI   |                 akarok. Szakíts nekem abból a sárgából. Csak egyetlenegy szálat.
14444     III,  XXXI   |                 tengerében mint aranyszigetek sárgállottak a galium minden szellõtõl
14445       I,  I      |                   visel. Mert az isteni heros sarjadéka, s ahol Diocletianus az
14446       I,  IV     |                látszott driádok, mint titánok sarjadékának.~- Menjetek, hagyj aludni -
14447       V,  XXXIX  |                      kegyelme az õ ágyékukból sarjadott Diocletianust, mindnyájunk
14448     III,  XXVII  |                     simo­gatta, amelyet a fiú sarkai mélyítettek a földbe, míg
14449       I,  XVI    |                       ki lehet vetni a poklot sarkaiból. El kell venni a bálványimádóktól
14450      IV,  XXXVI  |                       hajadtól a remegõ lábad sarkáig, és te azért mégis elárultál
14451      IV,  XXXVII |                     mert az mindjárt a vámház sarkán beült egy kétkerekû carrucába.
14452       I,  XVI    |                       sárkányt. A látomásbeli sárkány azonban bíborba volt öltözve,
14453       I,  XVI    |              szurokpogácsával dögleszti meg a sárkányt. A látomásbeli sárkány azonban
14454     III,  XXXI   |               varázsszerekkel is kereskedett. Sárkányvér, amely a szerelmesek italába
14455      II,  XXIV   |                        s megindul a föld négy sarkáról a szelek négy angyala, hogy
14456      IV,  XXXV   |               szorosan maguk köré csavarva és sarkát szájuk elé tartva megindultak
14457      IV,  XXXIV  |                       és kacagásait hallani a sarkokból, egy takaró alá bújni vele,
14458      IV,  XXXVII |                     feje alatt, a begörbített sarkú vánkosban megismétlõdõ koppanásokat
14459       I,  III    |                     megfojtotta.~- És mikor a sarmata gladiátorokkal megrohantatott? -
14460       I,  XVII   |                menekültem egy kicsit a tavasz saroglyájába kapaszkodva. De azért, sajnos,
14461     III,  XXXI   |                     éhes az uram.~Odaintett a sarok felé. A copa megenyhült
14462     III,  XXXI   |               gyanakvással nézegették õket.~A sarokba húzódtak, ahol egy téka
14463      IV,  XXXVI  |                     hátranézett, mert a felsõ sarokból hallott valami cincogást.
14464       I,  VIII   |                hallotta már, hogy õ oszlop és sarokkõ, kard és pajzs, oroszlán
14465     III,  XXXIII |                       És erre az is nevetett, sarokra nyitotta a kaput, és azt
14466       I,  III    |                   beérte azzal, hogy kikiáltá­sáról levélben értesítette a senatust
14467      VI,  XL     |                    Fortuna kegyelméből már új saru csikorgott. De te is érts
14468       I,  XVIII  |                   kecsesen tipegne õ itt apró saruiban. Piszkos kis gyerekek kergetõztek
14469       I,  VII    |                      és megcsókolta poros úti saruit.~- Istenséged könyörüljön
14470     III,  XXXI   |                      százlábú porát kellett a sarujukba szórni, a májusban halászott
14471       V,  XXXIX  |                  díszköntös alól nem gyöngyös saruk, hanem nyûtt házicipõk látszanak
14472      IV,  XXXV   |                       voltál. Légióid aranyos sasainak oda a dicsõségük. Miben
14473       I,  X      |              meggyújtom, és kísérem szemmel a sast, amely szent hamvaidból
14474       I,  III    |               vétkéért, akik Maiuma ünnepén a Sátánt tisztelik.~
14475     III,  XXXII  |                   aranytût. A ragyogó, fekete sátor kibomolva hullott a két
14476       I,  X      |                     jönni. Látott elindulni a sátorból karodon a gyermekkel, látott
14477       I,  XVII   |                különben gazdag polgár volt, a sátorkészítõ céh feje, másnap megégettette
14478       I,  V      |                      barbár neveket, mindegy, satrapa volt már, és beárulták az
14479       I,  X      |                    évi képre, uram?~- Igen, a Saturnus és a Jupiter együtt álltak.
14480     III,  XXXI   |                       aranysúllyal fizették a satyrium-gyökeret, amely mindenki számára
14481       I,  XVII   |                     bánni, mint a gótokkal és sauromatákkal!~Mindjárt tudtam, hogy ebbõl
14482      II,  XXIII  |                úgyhogy - a császár jóvá­hagyá­sával - engedélyt is adott neki
14483      IV,  XXXIV  |                   szemét a herélt.~A princeps savanyú mosollyal indult tovább,
14484     III,  XXX    |                    könnyeket, mert a szerelem savát érezte bennük. De õ maga
14485       I,  IV     |                       Õk gyarapszanak egy-két sávval, ha gyõznek, õk kisebbednek,
14486      IV,  XXXVI  |                karmester a talpaira erõsített scabillum összecsattantásával megadta
14487      II,  XXII   |                    nézte ezt a különös Mucius Scaevolát.~- Van-e nálad pénz? - fordult
14488       I,  IV     |                   természetérõl. Parancsold a scalpellumot is, ha azt hiszed, hogy
14489      II,  XXVI   |                      könnyen összeragasztható scarabeusok! Tessék, tessék!~Quintipornak
14490       I,  VIII   |                 ültettétek trónra, hogy arany sceptrumával igazgassa a világot, azóta
14491       V,  XXXIX  |                      viselt, és kezében olyan sceptrumot tartott, amely aranykeresztben
14492       I,  VII    |                   feleségül vett. Állítólag a Scipiók ivadéka. Annak nászajándékul
14493      IV,  XXXVII |                       egy kicsit percegett. A scriba beírta, hogy fölülnevezett
14494       I,  V      |                     ezt a kulcsot?~- Titkár a scrinium memoriaeben.~- Bánom is
14495       I,  V      |                     finomsága meglepõ volt. A sculptor bizonyosan új divat szerint
14496       I,  XVII   |                  tiszteletet éreztem, köteles­sé­gemnek tartottam véleményemet
14497      II,  XXIII  |                       minden gyöngédségét egy seb gyógyítására összetakarító
14498      IV,  XXXIV  |                   azonban a szavába vágott.~- Sebastianus a legtökéletesebb férfi
14499       I,  III    |                  Milyen szépen beforrott az a sebed, amit Daciában kaptál! Hát
14500       I,  XVII   |                     Quintiporod felépül égési sebeibõl, amelyek Pantaleon szerint
14501       I,  VII    |                  vallotta, hogy akkor kapta a sebeit, mikor a tartományi quaestorok
14502       I,  XVIII  |                       észrevette. Mikor égési sebeivel ágyba fektették, órákig
14503       I,  XIV    |                     én is föltakarjam családi sebemet, amit az istentelenek ütöttek.~-
14504      II,  XXIII  |                   neki. Constantinus princeps sebesülten fekszik Nikomédiában; hátába
14505       I,  VII    |                      az engedelmességi esküt. Secundus, a légió parancsnoka erre
14506       I,  VII    |                      az államtól, hanem a köz­ségektõl. Minden község törvénnyel
14507       I,  XX     |                     haladó elnézésed. Itt nem segít a jóság, az istentelenek
14508       I,  IV     |                 esztendõvel fiatalabb volnék, segítenék neked megkeresni.~- Üzenetet
14509       I,  III    |                    Négy kivont kard állandóan segítette, igaz, ellenõrizte is egymást.
14510       V,  XXXIX  |                    ezt nekem, mikor Galeriust segítették diadalra? Istennõ, te nemcsak
14511      II,  XXII   |                 vállalhatta az új címet is.~- Segíthetnék valamivel rajtad?~- Te?
14512     III,  XXXI   |                  nevetett Tit.~- Azon könnyen segíthetünk. Ci-ic!~A macska odaszaladt,
14513       I,  VII    |               támogatják vállalkozásaiban, és segítik ellenségeivel szemben. Még
14514       I,  III    |                       nem gyógyíthatja. Nekem segítõ kéz kell, olyan, amelyik
14515       I,  III    |                 mindkettõnknek egy-egy fiatal segítõtársat kellene magunk mellé venni,
14516       I,  I      |               tisztelte meg.~- A két augustus segítõtársul választotta magának a két
14517       V,  XXXIX  |                      a Gránátvirág, isten úgy segítse meg, inkább sohase látta
14518     III,  XXIX   |                    augusta.~- Veletek megyek. Segítségetekre akarok lenni a császárnál.
14519      II,  XXIV   |                       hazug és kapzsi szolgái segítségével, az nem érdemel büntetést.~-
14520      II,  XXII   |                      cseléd, ha egy öregember segítségre szorul. Néha talán arra
14521     III,  XXXII  |                      szél elvisz bennünket.~- Segítsek?~Lehajolt, s mire fölemelkedett,
14522     III,  XXVII  |                      lány azonban, kezével is segítve magán, inkább az óvatos
14523     III,  XXXI   |                      vagy velem, kisfiú, vagy sehogy se.~Eleinte nagyon bátortalanul
14524     III,  XXX    |                   õket. Onnan nem kívánkoztak sehova, mert ott csak madarak,
14525       I,  XVII   |           érdekeseknek találni az én töprengé­seimet. Szerencse, hogy az ablak
14526     III,  XXIX   |                     hogy hátha nem az, amit õ sejt.~- Olyan keresztény asszony,
14527      VI,  XL     |                 újakat tudnék tanulni.~Nem is sejtem, Lactantiusom, mi cím illet
14528       I,  XVI    |                  vannak olyanok, akik nem jót sejtenek. Akármi lesz, az bizonyos,
14529      IV,  XXXV   |                     sötét volt, s inkább csak sejteni, mint látni lehetett a nyüzsgõ
14530      IV,  XXXVII |                 beúszott az álom vizébe, hogy sejtését is elhagyta az öntudat partjának.
14531      II,  XXII   |                       látta a harcnak, nem is sejtett harcot a két fiatal közt.
14532     III,  XXVIII |                     célját, mert a fiú nem is sejti benne az anyát, csak a rabszolga
14533     III,  XXVIII |                  ejtette a császárnét, nem is sejtve, hogy ez a látogatás mennyi
14534      IV,  XXXVII |                néptelen volt, alább, a kiönté­sekben nyugodtan tollászkodtak
14535      II,  XXIV   |                      a hatodik pecsét feltöré­sekor megrendült a föld, most
14536     III,  XXXII  |                    vagy hajtója?~Az öregember sekrestyése volt a kis erdei szentélynek,
14537       I,  VII    |                       a maga legjobbjait, s a selejtes maradék beleveszett az imperium
14538       I,  III    |                        Antiochia kikötõjében, Seleuciában szállott partra, szokott
14539      II,  XXIII  |               bíborvánkosokkal kibélelt, nagy sellába, s elmondott neki mindent,
14540     III,  XXVII  |                     márványpadjai és a villák selyem- és bíborfüggönyös verandái
14541       I,  XVIII  |                       és harangozni kezdett a selyem-dalmatikából térdig kibúvó lábával. Nem
14542       I,  IV     |                      húzta szét az ajtónyílás selyem-velumait. De csak egyet lépett, aztán
14543     III,  XXXIII |                    már oszladozott a tömeg. A selyembe öltözöttek nevettek, egy
14544       I,  XVII   |                    virágszagú nimfa? Átlátszó selyemben mutogatta magát a nimfa,
14545      IV,  XXXVI  |                      lebegõ chlamys, eperszín selyembõl, halántékain arany­szár­
14546      IV,  XXXIV  |                királylányt, keleti kaftánban, selyembugyogóban és dús haján drágaköves
14547       I,  XIV    |               Perzsiába eunuchokért, Sericába selyemért és Indiába asszonyi holmikért.~-
14548      IV,  XXXVI  |             felöltözni, csak egy átlátszó kék selyemfátyol van csípõire vetve.~A színházat
14549       I,  VII    |                  fehér karja kinyúlt a könnyû selyemfüggönyök mögül, és türelmetlen mozdulatot
14550       I,  XIX    |           papirusgyárakból, a bõrgyárakból, a selyemgyárakból és illatszergyárakból tereltek
14551       I,  IV     |               Válláról lecsúszott az eperszín selyemkhiton, fehér bõrén ott vöröslöttek
14552       I,  XVIII  |                       hogy nem hallotta meg a selyemsuhogást. Csak akkor rezzent össze,
14553     III,  XXXIII |          becsavargatta a megsebzett ujját egy selyemszalaggal.~A piacon nagy csoportosulást
14554     III,  XXXI   |       találdkimicsodát.~Egy hosszúkás, szürke selyemtokot tett le a takarójára. Úgy
14555       I,  XVIII  |                 elvisította magát. A színész, selyemtunikás, keselyû arcú férfi, térden
14556     III,  XXVIII |                    fejét a tórusz kis gyûrött selyemvánkosára.~- Itt a szép ruhád, kisfiú!