1-amiat | amibe-balka | balol-bibor | bicce-celza | celzo-csuny | csure-egyik | egyip-eloke | eloko-eretn | erezh-fejke | fejlo-fiuru | fius-furcs | fure-hadiz | hadja-hazuk | hazul-idege | idehe-jarta | jarto-kedve | kedvt-kidol | kidug-koles | kolte-kuszo | kuzde-lehuz | leiga-malha | mama-megje | megjo-melye | melyi-nagyl | nagym-odaer | odafo-ooo | oppos-perme | perny-rator | ratok-selye | selym-szarm | szarn-szinh | szini-tapad | tapas-tilts | tiltv-tunik | tunod-valla | vallh-vihar | vihes-zuzta
Rész, Fejezet
14557 II, XXVI | bisszusz-göngyölegei, Serica selymei s az aranypor, elefántcsont
14558 III, XXXI | adnád ezt nekem, Cimessor?~- Semennyiért se. Ezt magamnak vettem.
14559 IV, XXXV | az aljas komédiája, amely semmiben sem különbözik a konzulválasztó
14560 I, IX | látszott, még nem nyúltak semmihez. A pamlag elé állított berakásos
14561 I, II | füle, se keze, se lába, se semmije, ami a halhatatlan isteneket
14562 I, IX | Tudhattam volna, hogy a vén semmirevaló már a tûzre se lesz jó.~-
14563 I, VII | császáré.~- Azt mondtátok, semmitek sincs, csak az istenetek.~-
14564 VI, XL | Hésziodosz szerint édes semmittevésben töltik napjaikat a halhatatlanok,
14565 I, XVII | úgyhogy annak minden akarata semmivé vált vele szemben. Ki tudhatna
14566 I, I | clarissimusok, vagyis nagyhírûek a senatorok. A bírók perfectissimusok,
14567 I, III | kérte volna. S amikor a senatus üdvözlõ küldöttsége célzást
14568 I, III | zsoldosok ütöttek pártot. Róma senatusa egyformán kész volt porban
14569 I, III | sáról levélben értesítette a senatust anélkül, hogy jóváhagyását
14570 I, XIX | értett a filozófiához, mint Seneca, az istenhez sokkal közelebb
14571 I, IV | adójavaslatért odaadja Cicerót Senecástól, s ráadásul az isteni Platónt
14572 III, XXVII | szolgálatot kívánt tõle - Senecát, Epiktétoszt és Marcus Aurelius
14573 I, XVIII | nevetett mindenkire, hogy senkié se kelljen lenni? Számoszi
14574 III, XXVII | ugye nem teszed meg? Ugye senkiért? Ugye nem hagyod itt kis
14575 I, II | csillagát meg nem nézném. Senkiét, akit szeretek. S nekem
14576 I, XIV | búsul, mert most igazán senkije se marad az udvar sivatagában?
14577 V, XXXVIII| Látod, nekem sohase volt senkim, akit anyámnak szólítsak.
14578 III, XXXII | elhagysz? Nem érted, hogy senkink sincs egymáson kívül, Gránátvirág?~-
14579 I, VI | azonban nem vett tudomást senkirõl. Csak akkor fordult meg
14580 II, XXII | együtt lenni, szabadon, senkitõl meg nem lesve, reggeltõl
14581 IV, XXXV | hódolójának. Mindössze húsz senyvedt bikát, két életunt oroszlánt
14582 III, XXXI | elhájasodott tagokat biztos kézzel senyvesztõ tractatorok és tractatrixek.~
14583 IV, XXXVII | mint kétszáz éve elnyelte a séol, ahol bizonyosan külön üstben
14584 I, V | hiszem, végigeresztené a seprõnyelet a fián, ha meghallaná, hogy
14585 I, VI | vállát olyan csalánnal seprõzték meg, amely nem árnyékban
14586 II, XXVI | fölugrott, és megindult a Septastadiumnak nevezett móló felé, amely
14587 I, VII | Philippus pedig tevehajcsár és Septimius Severus átlyukasztott fülû
14588 III, XXXI | Mernék fogadni, hogy Septumánának hívják.~Nyilván csakugyan
14589 III, XXXIII | a becsületes és udvarias Septumanushoz? Veszel nekem olyan körömollót,
14590 I, III | található volt a Rhenus és a Sequana közt, azt a barbár elõkelõségek
14591 II, XXII | istennel való viaskodásában Serapist állíthatja maga elé felelõsnek.
14592 IV, XXXV | se szaporodott a szentek serege.~Elõször görnyedve elhallgatott,
14593 I, IX | volt egyéb dolga, csak a seregélyeket kellett volna elijesztgetnie
14594 I, XVI | szentek tündöklõ, fehér tógás seregét.~Az ének megnyugtatta a
14595 I, VII | építtetett, Hispaniából csakúgy sereglettek a zarándokok, mint Germania
14596 III, XXXII | istennõt itt sokkal súlyosabb sérelem érte, mint amilyenért Niobénak
14597 I, I | fiatalság nem látja elég serénynek a világ egyensúlyát biztosító
14598 II, XXVI | és bisszusz-göngyölegei, Serica selymei s az aranypor, elefántcsont
14599 I, XIV | Perzsiába eunuchokért, Sericába selyemért és Indiába asszonyi
14600 IV, XXXV | célzást is tegye a lovag serkentésére, de az nyilván felesleges
14601 I, VII | lictoroknak, hogy ólmos korbáccsal serkentsék az adók szigorúbb behajtására.~
14602 V, XXXIX | hatóságok, a haza szeretetétõl serkentve, végrehajtották az üdvös
14603 I, XI | karos-mérleghez hasonlóan a két serpenyõ helyett két ivó-csészével;
14604 V, XXXIX | skarlátjával letakarva, de füstölõ serpenyõt nem állítottak oda ravatalához,
14605 I, XI | horkant föl Maxentius, aki nem sértegetést várt errõl az oldalról.~-
14606 I, I | õszinte megbotránkozás.~- Mért sértegetsz, uram? Hát zsidónak látszom
14607 IV, XXXV | tûzbe veszett két ló, kilenc sertés és hét rabszolga. - Demophon
14608 IV, XXXIV | Parancsolatodra, caesarom.~A sértés olyan kíméletlen volt, hogy
14609 I, I | szõrszálhasogatás. - A barom csak barmot sérthet meg, nem a felséget.~- Hadd
14610 I, XXI | akinek személye szent és sérthetetlen. Ennélfogva mindenki hazaáruló,
14611 II, XXIII | elértette, és nem titkolt sértõdéssel válaszolt.~- Igazságtalan
14612 IV, XXXVII | vállát, aki nem mutatott sértõdést.~- Úgy van, amint mondod,
14613 V, XXXIX | gondolat volt, mert a közös sértõdöttség és harag összebékítette
14614 I, IX | párnáin is keserûséggel és sértõdöttséggel fog visszagondolni. Vaddisznó,
14615 II, XXV | hallotta, halálosan meg van sértve. Nem azért, hogy a szenátoroknak
14616 III, XXXII | vagy azokat.~- Három dupla sesterciust hagyott az oltáron! - emelte
14617 I, I | Fogadsz velem egy dupla sestertiusba, hogy mindjárt itt lesz
14618 I, XV | tolvajokat a háztól! Fél sestertiusért egy egész Tutunus isten,
14619 I, I | róla az arany, mint az új sestertiusokról az ezüst. Aztán ráharapott;
14620 I, XVI | Mnester sokat látta reggeli sétáján, hogy kis elhajított fakeresztek
14621 I, VI | amikor éppen hazafelé tartott sétájáról, a szegénynegyed egyik viskójából
14622 I, XVIII | bõr. A császár mindennapos sétákat parancsolt rá, s õ keresztül-kasul
14623 IV, XXXVII | az atrium oszlopai közt sétálgatni.~Bion is mosolygott, egy
14624 I, XIV | sokat hallotta le és fel sétálni. Csodálkozott is rajta,
14625 II, XXVI | vette, hogy a fasor megtelt sétálókkal, akik a napnyugtát élvezték,
14626 II, XXV | való alkonyaton utoljára sétáltak együtt a kikötõsor platánjai
14627 III, XXXIII | õutána. Lent vár a nagy sétányon, azon az oroszlánfejû padon,
14628 III, XXVII | zenétől hangos tánctermek, a sétaterek márványpadjai és a villák
14629 III, XXXI | szerelmi diadalt. Legkeresettebb cikk volt azonban az akasztott
14630 IV, XXXVII | ezért hívják Candelabrum Severusnak.~A Suburrában jártak, a
14631 I, I | ifjúkori barát az afrikai Siccában, szülõvárosában ügyvédkedik,
14632 I, XX | a kíváncsisága. Diodorus Siculus krónikájára támaszkodva
14633 III, XXXII | Lihegve támaszkodott neki egy sienit-oszlopnak, amelynek tetején két, csuklóban
14634 IV, XXXV | baj lesz belõle, ha nem siet vele. A lócsiszárok, tímárok,
14635 IV, XXXVII | hát el gyorsan, mert nekem sietnem kell. Nem kell megolvasnod,
14636 III, XXVII | tréfáidnak vége már.~A parton sietõ kézszorítással búcsúztak
14637 III, XXXI | tejescsöbrökkel, és a szépítõ mûvészek siettek a thermákba. A borbélyok,
14638 II, XXIII | vértanúságot kívánják, és annak siettetését kérik istenüktõl együgyû
14639 IV, XXXVII | igénynek megfelelõ címmel siettethetem boldogságodat.~Vaskos kis
14640 I, VIII | város polgári gazdagjai is sietve fognak alkalmazkodni az
14641 I, I | Pyrargus?~A huncut szemû görög siheder összeráncolt homlokkal válaszolt.~-
14642 I, XVIII | várost. Ha a gyárnegyed sikátoraiban pocsolyákat vagy szemétkupacokat
14643 I, IX | kínálkoztak az asztalon minden siker nélkül. A császárné elkezdett
14644 I, VII | ha soha meg nem állt is a sikerek útján, csak lassan jutott
14645 I, VI | is, hogy ha azt egyszer sikerülne elûzni, többet nem térne
14646 III, XXIX | Tiltakozást szeretett volna sikítani, de nem bírt. Nagy erõfeszítéssel
14647 II, XXVI | hallgatózott. Egy éles sikítást röfögésszerû hang követett.
14648 III, XXXII | Nem adom a vágyam! - sikította, és elõreszaladt. A fiú
14649 I, VIII | mintha állna, aztán elkezdett siklani nyugat felé. Nem futott
14650 III, XXIX | többet! Mediolanumban olyan sikoltások hallatszottak ki egy piszkos
14651 III, XXX | öröm volt Titnek, amit halk sikoltással kellett megköszönni. Aztán
14652 II, XXVI | lépsz.~A nobilissima azt a sikoltást hallatta, amiben a visszafojthatatlan
14653 IV, XXXVI | hangja, mert én csak a te sikoltós kis kacagásaidat hallottam.
14654 I, VIII | tolongás, az ordítozás, a sikoltozás és kacagás akkor szûnt egy
14655 I, III | a mezítelen körtáncosok sikoltozásaitól. Maiuma istennõ nagy ünnepét
14656 II, XXIII | szoborrá merevedett. Nem sikoltozott, amikor megelevenedett.
14657 III, XXIX | házban keresztény szüzek sikoltoztak. A hóhérlegények elhárították
14658 IV, XXXVI | hirtelen elsötétedett. Mások sikoltozva tódultak a kijáratokra.
14659 III, XXXII | szájáról az elragadtatás halk sikolya röppent el. Utánaröppentek
14660 IV, XXXIV | a palota csöndjében, kis sikolyait és kacagásait hallani a
14661 III, XXXI | hozzá. Tit a boldogság kis sikolyaival a maga nagy, fekete hajára
14662 II, XXII | hanem valami vad harci sikongás. Amaleket és Moábot emlegette,
14663 III, XXVII | Már akkor lefelé mentek a síkos lejtõn.~- De te ugye nem
14664 III, XXXI | akart a nyakukba varrni. Silány gyártású aquileiai üvegvázákat,
14665 V, XXXIX | szeretném részeltetni a silicerniumban - tervezte tovább a caesar. -
14666 I, I | eljajdította magát.~- Mindössze öt siliquia, öt zsákkötõtût se kapok
14667 I, I | Mindössze öt rongyos siliquiát kaptam. Egy ezüst denariusért
14668 IV, XXXV | megszaggatott emberi hang.~- Olcsó Silvanus istent vegyenek! Csak két
14669 I, IX | hathetes malacot áldoztam Silvanusnak, kiadtam belõle a részt
14670 I, V | foganta, mint Romulust Rhea Silvia. Lehet, hogy Mars isten
14671 III, XXVII | jobbjával azt a kis gödröt simogatta, amelyet a fiú sarkai
14672 III, XXXIII | Segíts nekem nézni, és simogasd a kezem. Mind a két kezedbe
14673 I, XVIII | jámbor tehénnek jólesett a simogatás, és hálából megnyalta a
14674 I, X | övé lesz.~- Éppen ettõl a simogatástól féltem, uram - vallotta
14675 I, IX | váró méltósággal, hanem simogató-puhán. A fiú mikor megcsókolta,
14676 I, IX | összeszokhatnak - mondta simogatóan. Most már õ érezte szükségét
14677 IV, XXXVI | rám az õ szemébõl, míg te simogattad a hajam az õ kezével, míg
14678 I, XVII | imperium romanumot, ha több simulékonyság és kevesebb makacsság lenne
14679 I, XVI | azt a látomást, amelyet a Sinai hegyén nyertem, amikor Isten
14680 I, XVI | nyíltan megmondta, hogy a Sinai-hegyi látomást ördögi lesvetésnek
14681 I, VIII | kértek tõlük, õk mindig Sincellust jelölték meg mint Aesculapius
14682 I, XXI | Beszélj hát! - A szó sípolva szakadt ki mellébõl.~Galerius
14683 I, III | szakadékok hangosak voltak a sípszótól és a mezítelen körtáncosok
14684 IV, XXXVI | elkiáltotta magát:~- Genesius sír!~A messzebb ülõk újra tapsoltak
14685 IV, XXXVII | nem vár? - a csicsergés sírásra fordult.~- Nem, hanem talán
14686 II, XXIV | termete kiegyenesedett, és sírással küszködõ, gyönge hangja
14687 II, XXIII | találta a császárnét, de sírástól kivörösödött szemmel.~-
14688 I, VI | egy gyapjúszövõ özvegye, sirató-asszonyt nem bírt fogadni, maga jajveszékelte
14689 I, VI | fordította az arcát.~- Mit siratsz azon, aki nincs? Lehet egy
14690 III, XXX | arcára tapasztott kézzel siratta elvesztett gyémántját. Quintipor
14691 I, XII | második feleségemnek. De a sírban az elsõ feleségemmel szeretnék
14692 I, XVI | kiemeltette a császár holttestét a sírból, odavitette a püspökhöz,
14693 I, XIX | az öreget - sietett ki a sírboltból, s amazok beszélgetve követték.~
14694 IV, XXXV | arra, hogy kilépjen a világ sírboltjából, ahol annyi ideig feküdt
14695 V, XXXVIII| lelkem.~Elkezdett halkan sírdogálni. Az orvos nem vigasztalta.
14696 III, XXVIII | hogy minden hajnalt ott sírdogált végig a küszöbe elõtt, de
14697 IV, XXXVII | kell fizetni, hogy a falnál sírhasson az ember. Tíz perc húsz
14698 I, XVIII | mindig úgy érezte, hogy sírhatnékja van valamiért, s legfeljebb
14699 IV, XXXVII | öcséddel együtt száz esztendeig sírhattok a falnál. Vedd hát el gyorsan,
14700 III, XXX | villájával. Neapolis. Virgilius sírja. A Pausilypon, a Gondûzõ
14701 II, XXII | a csontjait szórták ki a sírjából, hanem a nevét is mindenütt
14702 III, XXXII | városokban laktak, hanem sírjaik a városok kapuitól kezdve
14703 III, XXXII | amelynek forrása Lollius sírjánál buggyant föl benne. Akkor
14704 I, XVIII | róla. A szobor Galerius sirmiumi palotájában van, a szobrásztól
14705 I, XX | elõször látta a hihetetlent, a síró Diocletianust, és bátorságot
14706 II, XXII | mint a sziklákba vágott sírokon, amelyekben Egyiptom elfelejtett
14707 V, XXXIX | áldozatokat mutattat be a síron s a halotti torra az egész
14708 III, XXXIII | ritmusa, és arra gondolt, úgy sírt-e Sapricia is, mikor ura a
14709 I, VI | csöndes zokogással álomba nem sírta magát. Az volt a különös,
14710 III, XXX | ahogy tüzes szilánkjai belesisteregtek a vízbe. A lány egyszerre
14711 I, XVII | püspökének szobájában, amely sivárabb és ridegebb, mint egy régi
14712 I, XIV | senkije se marad az udvar sivatagában? Még ismerõse sincs a rhetoron
14713 I, XIII | reggel nekivágott hadaival a sivatagnak. A gyõzelem biztos is lett
14714 I, VIII | emberi tevékenységnek. A sivatagok vetéseinktõl zöldülnek,
14715 V, XXXIX | atriumban a lectus funebrisen, skarlátjával letakarva, de füstölõ serpenyõt
14716 I, IV | elviszem zálognak.~Lekapta a skarlátlepedõt a lányról, aki egy pillanatra
14717 I, IV | elefántcsont-lábú, magas pamlagon, skarláttakaró alatt feküdt valaki. Nõ
14718 III, XXVII | ha elvadult bozótok és skorpiófészkes romok közé menekül az istennő,
14719 I, III | visszaverte a piktek és skótok támadását, arról kapott
14720 I, XXI | ez a rubintojás vagy ez a smaragd-oszlop? - kínálgatta a császár
14721 III, XXXIII | fiú addig csókolta, míg só-ízt nem érzett a szája szélén.
14722 I, II | lehetnének.~A rhetor idegesen sodorgatta a szakálla hegyét.~- Azt
14723 I, XV | karodba fogózom, hogy el ne sodorjanak tõled - csipogott a lány. -
14724 IV, XXXV | palotájából zenehangokat nem sodort oda a szél. Terpnosz és
14725 III, XXXI | állat volt, s nem hozta ki sodrából, hogy Amor a kocsis, aki
14726 IV, XXXVII | többihez!~A lictorok letették a söprût, felvették a fasceseket,
14727 IV, XXXVII | bárdos vesszõnyalábjukat, és söprûvel fegyverkeztek föl, s a praetor
14728 II, XXII | magas öregember volt, kócos sörénnyel, a mellbimbóit is eltakaró,
14729 II, XXII | két karjával, elõrehulló sörényével most csakugyan olyan volt,
14730 I, III | gladiátorokkal megrohantatott? - sötétedett el a caesar arca. - Azt
14731 I, XXI | volt - nézett a császár sötéten. - Talán én meg tudtam volna
14732 I, III | és meghajtotta fejét a sötétruhások elõtt.~- Keresztények? -
14733 I, VI | ártó démonok pedig, akik sötétségbõl vannak teremtve, kerülik
14734 VI, XL | bosszút áll atyja gyilkosán, a sötétségen, s mire neki is meg kell
14735 I, VIII | az istenek nyilazzák el a sötétséget aranynyilukkal kegyeltjeik
14736 VI, XL | az egyiptomiak, mikor a sötétségtõl orvul megtámadva vérébe
14737 II, XXIV | föld, most pedig el fog sötétülni az ég, mint a bekötött zsák,
14738 I, IV | illesztett a fejére.~- Ohó, a sógorka máris imperatort játszik! -
14739 V, XXXIX | császárné, egy jajszó, egy sóhaj nélkül belehanyatlott a
14740 III, XXVII | tenger is kezdett hűvösöket sóhajtani. Borzongósan húzta össze
14741 II, XXIV | gyülekezet ájtatoskodásba merült, sóhajtozás és csöndes zokogás is hallatszott,
14742 IV, XXXVII | bírósági palota elõtt már nagy sokadalom van. Az azonban megijesztette,
14743 III, XXXI | azért, mert eltéved akkora sokadalomban, amekkora Bajaeban tolong
14744 V, XXXIX | A praefectus azt vélte, sokakat visszariasztana az, ha
14745 I, XIV | bólintott.~- Te ezt nem sokallod? - kérdezte elcsodálkozva
14746 II, XXII | aki még a három istent is sokallta. Nagyon régen volt ez, még
14747 I, V | Quintus fia nem aludt jól. Sokára is ért haza, a vacsoraidõt
14748 I, XIX | pillanatok alatt elszéledt a sokaság.~- Ez a kikötõ csõcseléke -
14749 IV, XXXVI | izgatott csoportokra szakadozó sokaságból. Ifjú gazdáját nem látta
14750 I, VIII | körös-körül a mérhetetlen sokaságnak.~Az ekliptikának azon a
14751 IV, XXXV | válnak tõle. Hírneve nagy sokaságot vonzott köré, hallgatták
14752 III, XXXI | utcába. Ott már kezdtek sokasodni a szájtátók. Itt azonban
14753 I, IX | vitette a maga vacsoráját is. Sokfogású coenát tálaltak, az étvágygerjesztõktõl
14754 I, XIX | viasztábláját, és lerajzolta a soklapú, öreg prizmát, megelõzte
14755 I, I | azért õk is sacrosanctusoknak szólítandók, családjuk isteni
14756 I, X | akiket nem becsült nagyon sokra, most mégis jónak látta
14757 I, XVI | meglepte ugyan, de a három solidusnak az a magyarázata, hogy az
14758 I, XIX | hétig békesség lesz.~A Porta Solis felõl, amely a városbástya
14759 II, XXVI | hosszú folyosóra, amely a soma keleti felét, az asszonyok
14760 VI, XL | a mintát, az alexandriai somában. Az aranykoporsó, amelybe
14761 I, XVII | alakot látott az ajtó felé sompolyogni. Tartásáról azt hiszi, vallotta,
14762 II, XXIII | viharzott végig az egész városon. Elõször csak azt zúgták,
14763 I, III | odaértek, párosával egymás mögé sorakozva megindultak a bazilika
14764 V, XXXVIII| jóvátételéül rideg esztendõk hosszú sorának.~- Nem bántásul mondom,
14765 IV, XXXV | kította a márványpaloták sorát, szünet nélkül hangzott
14766 I, III | Maximianustól, aki éppoly alacsony sorból verekedte föl magát, mint
14767 I, VIII | arccal haladt el a rongyosok sorfala közt. Fönt a tetõn Constantius
14768 I, XIX | és utat engedett a tízes sorokba osztott, csak lágyékkötõbe
14769 V, XXXIX | mikor a matematikus a koporsóról kezdett beszélni. - Titanilla
14770 I, XX | személy állt elébe, akit soron kívül azonnal be kellett
14771 I, XVII | császár volt, aki elõször is a soros kubikulariust kereste. A
14772 I, I | volt ugyan rangosztályba sorozva, de az kétségtelen volt,
14773 IV, XXXVII | az ilyen veteranust be se sorozza.~Csúfolódott, de azért szeretettel
14774 I, XX | valamennyinek eladta protekcióját a sorrend tekintetében, s a Dominus
14775 I, I | senki, hogy eltévesztette a sorrendet. Ügyesen végrehajtott köhögés
14776 I, XIX | megtanulta már a takarodás sorrendjét.~- Azt hiszem, azok ma késõn
14777 V, XXXVIII| kevés értelmet tettek a sors-istennõk? Tüzessége ugyan, amely
14778 I, III | talizmánját.~A szárnyas sors-istennõnek kis aranyszobra volt az.~
14779 II, XXIII | igaza van, itt az istenek sorsával együtt dõl el az övé és
14780 I, XII | Tükhére bízni mindent, a Sorsra, akinek szobrocskája most
14781 IV, XXXIV | is sóhajtott.~- Ez a mi sorsunk, katonáké. Hol esett el?~-
14782 III, XXX | lábvánkosára kuporodott sót darálni.~Tit egy marék datolyát
14783 IV, XXXV | alatt irattekercsekkel, soványabban és komolyabban, mint valaha.
14784 III, XXXII | Szégyellted, kisfiú?~- Soványaltalak, kislány.~- Még most se
14785 I, XVII | alkották meg a halandókat, hogy sóvárogjanak egy olyan igazság után,
14786 I, XVII | ez, akik halhatatlanságra sóvárognak, de nem való a halandóknak,
14787 I, III | jutott eszükbe egymás után sóvárogni. Most azonban, uralkodása
14788 I, VII | olyan titkok megfejtését sóvárogták, amelyek meg se voltak addig,
14789 III, XXXII | a karcsú csípõjén rövid spartai tunikát viselõ istennõnek,
14790 I, I | cipõt ezüst félholdakkal. Spectabilisek, vagyis nagytekintélyûek
14791 I, XX | fel az evangéliumban, és spekulatív görög szellemét éhen hagyták
14792 V, XXXVIII| összeszorulni nem tud, s így spiritusa fogytán van, legföljebb
14793 V, XXXVIII| mellé fel kell venni valami spiritust is, amely a tüdõn keresztül
14794 I, I | Szaladjatok a forumra stationariusért! - fordult az apródokhoz,
14795 I, III | apját. De már elérték a Stavrion-hegy lábát, a város délkeleti
14796 I, XVIII | költõk szerelmi epigrammáit. Stephanosnak, vagyis Koszorúnak nevezte
14797 I, IV | vesszõt húzott az ezüst stilussal.~A hegyes süvegû lecsúsztatta
14798 III, XXX | Tit! - dobta el a fiú a stílust és viasztáblát.~- Vigyél,
14799 I, XV | Nektek még nincs szükségetek Stimula istennõ segítségére. Három
14800 I, XV | számítom nektek ezt a bronz Stimulát! A leghálásabb istennõ,
14801 I, XVII | ridegebb, mint egy régi stoicus cellája. Falainak minden
14802 IV, XXXVII | megtörülgette szemét a stola sarkával.~- Meg is fogadtam,
14803 IV, XXXVII | Majd kivertem a szemét a stolámmal, míg észrevett!~Csattogtatta,
14804 II, XXVI | lányt, akinek tiltva volt stólát viselni.~Quintipor fölugrott,
14805 II, XXII | haladtak a menet élén, a stolisták vitték utánuk az igazság
14806 I, XVIII | numidiai pirosra festett struccokat terelgetett maga elõtt,
14807 IV, XXXIV | építeni Dalmatiába.~- A Styxre! Azt próbálja meg! - villant
14808 IV, XXXIV | a térdére ül, és akinek suaveolumot ad? De az nem kis Tit. Az
14809 IV, XXXVII | legrégibb hídján, a Pons Subliciuson, amelyet a szent hagyományok
14810 III, XXXI | nyakbavetõ hurokba kötve Tit subuculájának keskeny, piros zsinórja.
14811 I, XVIII | szerette feleségét, akit a Suburrából váltott ki. Az elõkelõ szeretõket
14812 I, IX | eskütétellel, hanem megsüketítéssel is járt. Asztal fölött,
14813 I, IX | lehetõségétõl is megfosztotta, noha süketsége minõsítette volna rá, most
14814 I, IX | ura életét megmenteni. A süketséget hamar megszokta, s mint
14815 III, XXIX | legöregebb keresztény is puhára sül egy óra alatt.~Most már
14816 I, XI | hullott vissza, s azt úgy süllyesztette az alatta álló szobrocskára,
14817 III, XXXI | fiúra. Pedig nagy volt a sürgés-forgás, a taberna a kikötõsoron
14818 I, XIV | kívánja tenni.~- Az idõ sürget, Dominus - emelte föl hangját
14819 I, XX | Az ügy fontosságára és sürgõsségére való tekintettel engedélyt
14820 III, XXVII | hogy szemét szégyenkezve süsse le. Ha a hivatalos lap,
14821 IV, XXXV | kígyóbûvölõ fuvolát ríkatott; a süteményáruló pék igyekezett túlkiabálni
14822 IV, XXXVII | felülrõl nagy fényesség sütne a szemembe. Ahogy a Genesius
14823 III, XXXI | Ott voltam magam is, mikor sütögették a rostélyon. Keménykötésû
14824 III, XXIX | almatolvajt is örök tûzben sütögettet. Õ olyan rostélyt talált
14825 I, V | Mért nem felelsz?~- Igen - sütötte le Quintipor a szemét.~-
14826 III, XXXIII | hajítja be a princepset a sütõkemencébe, ha ide mer jönni.~- Sok
14827 II, XXIV | táplálására elegendõ kenyér süttessék belõlünk. De éppen mert
14828 IV, XXXV | legalább háromezer keresztényt süttet meg a kedvéért. Nagy baj
14829 I, XX | a túlvilágon örök tûzben sütteti meg a gazdagot, akkor valóban
14830 II, XXVI | vacsoráztam a vénségnél, lángost süttettem vele annak a jó újságnak
14831 I, IV | tarka köpenyû, nyáron is süveges barbár ki lehet? Tudom már.
14832 I, IV | ezüst stilussal.~A hegyes süvegû lecsúsztatta válláról a
14833 I, I | Minervina! - kezdett el õ is süvölteni.~Már akkor futott is az
14834 I, XVI | együtt.~A hangja most már süvöltött, és mint a végzet nagy fekete
14835 IV, XXXIV | Éppen te!~- De hiszen te süvöltözted a nevét, caesar!~Maxentius
14836 I, XVI | innen beszéltek, ha isteni sugallat ékesszólóvá tette ajkaikat,
14837 I, VII | amint a nevet kimondta, sugallata támadt.~- Aper! Vadkan! -
14838 II, XXII | idehoztam a karomon, az ördög sugallatára erõsebben magamhoz szorítottam,
14839 II, XXV | amit a Világbíró szelleme sugallt neki. Az akkori világban
14840 II, XXIII | családi tûzhely istenei sugalltak neki. Constantinus princeps
14841 II, XXVI | fordította a tükröt, hogy a sugárnyaláb éppen Quintipor szemébe
14842 I, X | mélyében, talán a csillagok sugaraiban laknak. De az is lehet,
14843 III, XXVII | szegények.~A nap utolsó sugarainak aranyseprûje már csak a
14844 IV, XXXIV | nap ugyan elég barátságos sugarakat vetett oda, de már lemenõben,
14845 II, XXIII | és leborulunk együtt a sugaras arcú istennõ elõtt, aki
14846 I, XX | megilletõ hálát látom, de egy sugarát se a szeretetnek! Tudod,
14847 I, XI | fordította az arcát, hosszú sugárban lövellte fölfelé a bort,
14848 III, XXXIII | A nap eltûnt, és hosszú sugárküllõit is gyorsan behúzta a fekete
14849 III, XXVIII | csónakázni, örülni a napsugárnak, a tengernek, a szabadságnak.
14850 I, VIII | nézegette, amelyek annyiszor sugározták be tábori ágyát, hol a germán
14851 II, XXII | idõnek, ~A létnek magvetõje, ~Sugárszemû teremtõ, ~Igaz fia istennek, ~
14852 II, XXVI | a feje látszott s tükre sugárverésének játéka a mennyezeten. Egyszer
14853 II, XXII | melegedett is, legalább értelme sugárzásával gyönyörködtette. A nílusi
14854 I, I | thrák halkabbra fogta a sugdosódást.~- Azt én jobban tudom,
14855 I, XI | borult Theodora elõtt, aztán súgva jelentett neki valamit.
14856 I, V | a lófejûre. Egy denevér suhanása érte a homlokát, kinyitotta
14857 I, I | nyúl a haja közé. Így ni!~A suhancok szeméből halk kuncogás verte
14858 I, XXI | fölingerelni a népet. Két firkáló suhancot rajtakaptak, s ezek valóban
14859 V, XXXVIII| fölszabadult szárnyainak suhogása, és ezüstfény öntötte el
14860 IV, XXXIV | felett felszálló galambok suhogásában vagy a szûk utcákon futó
14861 I, I | s léptek kopogtak, ruhák suhogtak mindenfelé a folyosókon.
14862 III, XXXI | ostor helyett jácintvesszõt suhogtat.~Délre már ott voltak az
14863 III, XXXII | szegõdtek, hol a fejük felett suhogva, hol elõttük libegve. Tit
14864 I, XVII | állatok beleibõl. Villám sújtott a szent hálószobába, amivel
14865 III, XXXI | Vagy szalag volna benne? Súlya nem volt egyéb, mint a pecséttel
14866 I, I | most sem tudsz annyit, hogy súlyosságodnak az alkamarásokat kell nevezni?
14867 IV, XXXVII | kell. Nem kell megolvasnod, súlyra is megbecsülheted.~Játékosan
14868 III, XXXIII | Gránátvirágnak, a vállára vette mint súlytalan bárányt, és vitte egész
14869 II, XXII | küldött Tirusba, akik annyi súlyú aranyat ígértek a szoborért,
14870 I, XX | több fényt tudnak magukba sûríteni.~Arcán, hangján, mozdulatain
14871 I, III | ellenõrizte is egymást. Némi súrlódás kezdetben volt is köztük,
14872 IV, XXXVI | szerette, ha a ruhája az övéhez súrolódott, mért örült, ha véletlenül
14873 II, XXII | hiheti, éjjeli pille szárnya súrolta.~A mohón vágyott örömekbõl
14874 III, XXVII | najádjaival, akik Misenumtól Surrentumig itt szoktak kergetőzni a
14875 I, XI | istenasszony kezdett valósággá sûrûsödni. Titanilla már menekült
14876 I, XIX | parázsló tömjén rétegbe sûrûsödött füstje.~- Mi tartjuk illattal
14877 I, XVI | azonban nemsokára a csalódás suttogásának adott helyet. Isten embere
14878 I, XIII | összeesküvésre. Hallotta a suttogásokat, a fenyegetõzéseket és fogadkozásokat.~-
14879 I, X | hallom, amint vértelen ajkai suttognak.~- Mit suttogtak, Bion?
14880 I, VI | járkált, aztán mosolygó arccal suttogni kezdett maga elé. Majd halkan
14881 IV, XXXVI | Nagyszerû! Hihetetlen! - suttogták mindenfelé. - Mennyivel
14882 IV, XXXVI | a jelt, s megszólaltak a syringák és cimbalmok, a kytharák
14883 IV, XXXV | amelyeknek betorkollása sûrûn megszakította a márványpaloták
14884 VI, XL | tartoztam neki azzal, hogy számára rendeztessem meg a
14885 I, XVII | sikert arattam, noha a chria szabályainak, erre mindig szégyenkezve
14886 I, XI | ruhákat most már nemcsak a szabadéletû nõk viselik, hanem a szenátorok
14887 IV, XXXVI | amely alól még a császár sem szabadíthat föl téged, Gránátvirág.~
14888 I, VIII | kíméletesen, barátságosan utat szabadítottak a császároknak a szent palota
14889 I, XXI | rávenni a presbitert, hogy szabadítsa meg magát az asszonytól
14890 I, VII | proskripciókkal, uralkodók szabadjára eresztett õrjöngésével kiirtotta
14891 II, XXIV | Lactantius, akinek helyét minden szabadkozása ellenére is Mnester jobbján
14892 IV, XXXIV | kardpenge-tekintete. - A római szabadság utolsó maradványához nyúlni!~
14893 IV, XXXVII | végrendeletében visszaadta neki a szabadságát, s ráhagyta a négyemeletes
14894 III, XXVIII | féltette, amelyek egy napi szabadsággal is velejárhatnak? Az anyai
14895 III, XXVIII | sugárnak, a tengernek, a szabadságnak. Amit hiszen rövidesen úgyis
14896 III, XXVIII | és csöndes emberekhez. A szabadszájú Maximianusra gondolni se
14897 III, XXIX | amelyektõl az én fülem sohase szabadul meg többet! Mediolanumban
14898 II, XXII | szemei, a haláltól való szabadulásnak minden gátlást feloldó mámo
14899 I, XIX | Azt hiszem, azok ma késõn szabadulnak - mosolygott Heptaglossus. -
14900 I, IX | Quintusnak kiadta a császár a szabaduló-levelet. Ilyenkor a kertész mindig
14901 I, I | egyszer az udvari tökéletesség szabályait. Te, Ferox, mit tökéletlenkedsz
14902 I, VIII | tanult, és öregen tanított. A szabályok nemcsak a hanghordozást,
14903 I, VIII | tartotta szigorúan követni a szabályokat, amelyeket ifjan tanult,
14904 I, V | átparázslott már a Silpius szabályos kúpjának könnyû fátylain.~-
14905 I, I | tökéletes alkotás. Nincs benne szabályozva, hogyan kell bánni egy hároméves
14906 V, XXXVIII| dactylusokat, mert sok orvosi szabályt tudott, amelyeket a régi
14907 I, V | muzsikájára riadt föl. Különös szabású, nagy ráncokban földig omló,
14908 VI, XL | olyan férfias rövidséggel és szabatossággal adtad föl nekem kérdéseidet.~
14909 II, XXIV | hitsorsosaikra enyhe ítéletet szabhassanak, s hogy a bálványimádó tisztviselõknél
14910 I, XVII | császár ezzel határt akar szabni a kereszténység terjedésének.
14911 III, XXXIII | Quintipor. Szigorú törvények szabták meg, kinek mi szabad, s
14912 I, XI | készen leszel, mert a te szádba több bor fér.~- De én többet
14913 III, XXXI | roston sistergõ kolbász szagával. De se az ajtórepedéseken
14914 IV, XXXVI | amit akar, simogathatja, szaggathatja, tépheti. Kiszoríthat belõle
14915 III, XXXI | közé kerülne! Csomóstul szaggatnám ki a haját, mint az uramét,
14916 I, I | zsákról neveztek follisnak.~- Szagold meg - nevetett Bion.~A paraszt
14917 I, VI | termett, ezzel eredj mentát szagolni!~Meg akarta fricskázni a
14918 II, XXVI | hol árulják Boldog-Arábia szagos gyökereit és szárított bogyóit.~
14919 IV, XXXV | Hûvös szél fújt, dögletes szagot hozva az esquilinusi temetõrõl,
14920 I, II | nem érezted, milyen rossz szagú volt? Ezt a bûzt csak az
14921 II, XXII | tinót áldoztatott a császár Szaisz tíz templomában, hogy a
14922 II, XXII | leúsztak a szent folyón Szaiszig. Éjszaka volt, mikor odaértek,
14923 II, XXII | elhatározta, hogy visszafelé Szaisznak veszi útját. Az õsi deltavárosban
14924 I, XIV | Constantius, akinek még a szájában volt a Galeriussal együtt
14925 I, XIV | felelt.~- Nem, uram. A piros szájak drágák.~A császár ránézett,
14926 I, VIII | színük van, mint a kisgyermek szájának. A magisternek megparancsolta,
14927 I, III | tenned egy... egy piros szájért?~Azt akarta mondani, hogy „
14928 I, IV | Elhiszed, Varanes, hogy a szajkómnak több esze van, mint a barátodnak?~
14929 I, VI | erõt vett magán. Reszketõ szájszéllel, de nyájasan kérdezte meg
14930 IV, XXXV | köré csavarva és sarkát szájuk elé tartva megindultak a
14931 I, XI | játékosok televették borral a szájukat, s azt hátraszegett nyakkal
14932 II, XXII | különbözött a kormányosétól vagy a szakácsétól. Nem volt benne semmi a
14933 II, XXII | szívesebb semmivel, mint a szakácshoz vagy a kormányoshoz, sõt
14934 III, XXXI | tûzhelyhez, és odább taszigálva a szakácsot, aki nemigen volt másba
14935 III, XXVII | mosollyal pergette a szavak szakadatlan gyöngysorát.~A kis száj
14936 II, XXII | magister ott fekszik!~A szakadék mélyén erecske folydogált,
14937 II, XXII | tértek, már bent feküdtek a szakadékban, ahol a pap a démont látta.
14938 II, XXII | hallották, mikor már kiértek a szakadékból.~- Ronts, pusztíts, törölj
14939 I, III | de a füzesek, a virágos szakadékok hangosak voltak a sípszótól
14940 I, IX | szeme láttára gördült le a szakadékos parton a mély patakba. Mire
14941 III, XXXI | gyomor korogjon, mint a nyak szakadjon. Hát nem jól mondom, testvér?~
14942 I, XIV | Quintuséktól is hamarosan el kell szakadnia. Salonába rendelte õket
14943 IV, XXXVI | az izgatott csoportokra szakadozó sokaságból. Ifjú gazdáját
14944 I, III | egy szál fekete sincs a szakállában, mégis minden héten új ágyast
14945 III, XXX | kellene kötni a nyakára a szakállából - határozta el Tit vérszomjasan,
14946 I, VII | istenünk.~- Hogy égett meg a szakállad? - kérdezte Diocletianus.~-
14947 I, VII | leszedték rólam a ruhát, aztán a szakállamat próbálták, hogy elég kemény
14948 I, IV | Megfogadtam magamban, hogy szakállánál fogva húzom ide a jazigok
14949 I, XIX | fegyvercsörgés hallatszott. Egy szakasz lándzsás, kardos vigil vonult
14950 II, XXIII | hogy a termésükbõl soha nem szakít.~Pár órával késõbb a salonai
14951 IV, XXXV | Isten haragja ezért rájuk szakítja a tetõt, vagy megnyitja
14952 III, XXXI | Gránátvirág. Virágot akarok. Szakíts nekem abból a sárgából.
14953 II, XXII | oldja meg a saruját, vagy szakítson neki lótuszvirágot. Amilyen
14954 I, XIV | csakúgy, mint a meghívott szaktekintélyek. Talán ebben az újításban
14955 III, XXVII | pillangókat hajszolt. Sok szaladgálásba került, míg egy marék ezüstport
14956 I, I | érezte, mindjárt megfullad.~- Szaladjatok a forumra stationariusért! -
14957 V, XXXIX | óvta meg attól, hogy le ne szaladjon az utcára az emberek közé,
14958 III, XXXIII | nem kell érte Alexandriáig szaladnom. Mindig itt tördösi a kezét
14959 IV, XXXVI | rajta mosolyogni, csak fülig szaladó szájjal nevetni.~Bucco a
14960 IV, XXXVII | magisterem számára. No, szaladok is, lovag. Te se kerülj
14961 III, XXXI | Zsákkal mentem, s háromnapi szaladozás után csak ennyit tudtam
14962 III, XXX | övéhez tapasztotta. Így szaladták körül kétszer a tisztást.~
14963 I, VI | mind a két kezét.~- Mért szaladtál vissza, Quintipor, a virággal?
14964 V, XXXIX | Propontisba, a tengerben eléje szaladván a várt hajónak. Érezte,
14965 III, XXXI | Úgy nézte, övtartó. Vagy szalag volna benne? Súlya nem volt
14966 I, VII | amelynek ágairól tarka szalagok lógtak. Ebben a korban majdnem
14967 I, XV | amelyet a római lányok keskeny szalagon hordtak a nyakukban, s nászuk
14968 II, XXIII | és egynek se lehet a haja szálához érni. Egyetlen keresztény
14969 I, XV | mondták, valahonnan Afrikából szalajthatták. Sose láttam olyan szõrös
14970 II, XXVI | istennõrõl, akinek a karjába szalasztottad a tût Antiochiában. Olyan
14971 III, XXXI | sárgából. Csak egyetlenegy szálat. Köszönöm. Minek hívják
14972 V, XXXVIII| rabszolgát a tenyerébe szaladt szálka. A szolgálattevõ fõkamarásnak
14973 I, IX | találták. Nem ment Maximianusék szállására a családdal, átöltözött
14974 I, XV | valamiképp megfizessen a szállásért. Fölírta tehát egy viasztáblára
14975 I, X | veregette meg az arcát. - Hol a szállásod?~- Itt közel, uram, Bion
14976 III, XXIX | valamelyik észvesztõ démon szállhatta meg. Ugyan az is lehet,
14977 II, XXV | vadállatokat kell Afrikából szállítani.~A másik gondba ejtõ kérdése
14978 IV, XXXV | kért tõle jóslatot senki. Szállítás közben a szemfüles hajósok
14979 III, XXXI | családoknak hiteles ereklyék szállítására, sõt nagyobb elõlegeket
14980 I, XIV | kivitelét, de csak a zsákban szállítható rézpénzben. Ez más tekintetben
14981 III, XXXIII | hogy bár inkább az adót szállították volna le, s erre egy öreg
14982 I, XIV | építtesd újra, Caesar, és szállíttasd oda a nagy istennõ szobrát
14983 III, XXVII | hogy Maximianus villájában szálljon meg, amely most úgyis lakatlan.
14984 I, VIII | legszebb mondatai megint úgy szállnak el, mintha a taraxacum termésének
14985 I, XVIII | tartotta kengyelül a lóra szálló lány elé, ujjaival szorosabban
14986 I, XXI | kézrekeríteni, állítólag hajóra szálltak Ciprus felé. A caesar utánuk
14987 I, XVI | történnek a földön. Mint tûz a szalmát, megemészti Isten haragja
14988 I, III | kalászuk-nyesett, hosszú szárú szalmatarlókat ringatta a szél. Szorosan
14989 IV, XXXV | katonaruhába öltözött majom szalutált, másik szennyes kis tenyerével
14990 I, XIX | Nincs kedvetek lejönni a számába, megnézni a világbíró Alexander
14991 II, XXIII | szokásos havi jelentés volt ez, számadások, munkakimutatások, tervek
14992 I, III | senki, és nem tartoztam számadással senkinek. Te princeps vagy,
14993 I, I | nem viszed haza, hanem a szamarad se!~A paraszt eltátotta
14994 II, XXII | asszonyt, gyereket, tevét és szamarat!~Egy keskeny völgybe fordultak
14995 I, I | paraszt ütötte, vágta a szamarát, ahol érte.~- Te szentségtörõ
14996 IV, XXXVI | meztelen ember, akinek a szeme szamárfejbe volt bujtatva. Az oldalából
14997 IV, XXXVI | fölnyújtotta azt a keresztre a szamárfejûnek. Rögtön megjelent Genesius
14998 I, I | liget mirtuszainak kérgét. A szamárhoz tartozó ember a palota legalsó
14999 III, XXXI | ébredezni. A lactuariusok szamárkái csilingelték be a piacot,
15000 III, XXXI | lehetne annyi esze annak a vén szamárnak, hogy nem bízná akárkire
15001 I, I | medvebõgés közelrõl csak szamárordítás volt. A felébredt kapuõrök
15002 III, XXX | mert az mondta a legnagyobb szamárságot.~- Taníts meg rá, Gránátvirág.~-
15003 I, I | vele!~A kegyeletes szándékú szamárverésnek az vetett véget; hogy egy
15004 III, XXXII | Neapolisból a kerületi flamen, számba veszi a kápolna kincseit,
15005 I, XVII | erre. Egy ember élete nem számít akkor, amikor a világ rendjének
15006 IV, XXXVII | amennyibe ez kerül.~- Mennyit számítasz körülbelül?~Ezt már ujj
15007 I, III | hanem a családfõ jogán is számíthassanak, mind a két augustus adoptálta
15008 I, III | Tudom, hogy rád most nem számíthatok, mert a te országaidban
15009 III, XXVII | hogy az erkölcsök sehol se számíthattak biztosabb és kellemesebb
15010 I, XV | sietett.~- Két és fél asért számítom nektek ezt a bronz Stimulát!
15011 IV, XXXVII | körülbelül?~Ezt már ujj nélkül számította, mert ez már nem idõszámítás
15012 I, VII | biztos halhatatlanságra számítva bújhattak meg a démonok.
15013 I, III | Amikor visszatért arra számítván, hogy mint triumfator tapsoltatja
15014 V, XXXVIII| vak embernek. Holnap talán számkivetés vagy annál is rosszabb következik.
15015 I, VII | bányamunkára, a vesztegetõket számkivetésre ítélte. Mikor a rendeletet
15016 II, XXII | magát. Így azonban annak számlája kiegyenlítést nyert, s õ
15017 III, XXXII | A leányé aprókat vert, számlálhatatlanul gyorsan, a fiúé döngõket
15018 I, XIV | senki.~- Össze kell õket számlálni az egész birodalomban -
15019 VI, XL | csillagok csalárd útját, és nem számolgatok mást, mint hogy mennyi van
15020 IV, XXXV | és az élettel fölöttébb számotvetõknek találta õket. Magának Marcellinus
15021 I, XX | fényébõl a püthagoreuszi számrendszer értelmében megalkották
15022 I, XV | összeolvashatatlanul nagy a számuk. Az csak most derült ki,
15023 I, XIV | idegen föld hazájuk, de számukra minden haza idegen föld.~-
15024 III, XXXII | buggyant föl benne. Akkor a szánalom eltömte, de ez a csók újra
15025 III, XXVIII | Ebben a rendetlenségben! Szanaszét hagytunk mindent, ahogy
15026 II, XXII | mindent, valami az övé; ne szánd meg õtet, hanem ölj ki minden
15027 I, IX | föld alá, csak egyik kis szandálkája kavargott még egy örvényben.~
15028 I, I | méz csordogált. Az arany szandálkákról és a bíbor szegésû bissus-tunikáról,
15029 I, XIV | rontott rajtuk, bár a legjobb szándék jegyében. A leglényegesebb
15030 I, II | Nem hiszem, hogy rossz szándéka volna veled. Legalább amit
15031 IV, XXXIV | megsegítette khitonát abban a szándékában, hogy lecsússzon válláról.~-
15032 I, VII | Nemcsak cselekedeteiben, hanem szándékaiban is. Nem gondolhatott ki
15033 II, XXIII | jártak, sõt megelõzték a szándékait. Megbüntették Quintust,
15034 I, XX | de most letett errõl a szándékáról. Hierocles elõadása csak
15035 II, XXII | istene más. Õ nem volt rossz szándékkal ahhoz se. Tizennyolc évig
15036 I, III | hogy nem is volt bennük szándékosság. Mi oka volna Galeriusnak
15037 I, XII | mint egyszerû zarándoknõk szándékoztak olyan hajóra szállni, amelynek
15038 III, XXVII | van az egész fürdõ. Azért szánták, mert olyan szerencsétlen,
15039 I, VII | lovát, vagy kincset talált szántás közben, az csakúgy a démonok
15040 I, III | elõrelovagoltak a dûlõutakon, a szántóföldek közt, amelyeken már csak
15041 I, XV | mint a sátán vetését az õ szántóföldjén, és bal kezébõl kiönti az
15042 III, XXXIII | dagály hírnökeit. Csónak nem szántotta, csak messze, messze ködlött
15043 I, XX | emberfalkának, amelynek szánva volt, megfelelhetett, de
15044 IV, XXXV | egyetlen vértanúval se szaporodott a szentek serege.~Elõször
15045 III, XXX | fordult meg. A gráciák megszaporodtak. Jobboldalukon egy fölpántlikázott
15046 I, V | álmodom? Igazán mondod? A Szapphó-verset? Tudtad, vagy itt tanultad?
15047 IV, XXXVI | selyembõl, halántékain aranyszárnyak, kezében a caduceus
15048 I, I | egymástól, mint a parabola két szára, hogy aztán a császári udvar
15049 IV, XXXVII | tehetek róla. Akkor kaphatta a szárazbetegséget, mikor egész nap oda mászkáltatok
15050 I, VII | Diocletianusnak volt oka a szárazföldet választani. A maga szemével
15051 V, XXXIX | hanem a Byzantiumnak vivõ szárazföldi úton. Constantinus princeps
15052 I, XIX | tömbökkel, amelyekben egy-egy szarkofág feküdt - nem voltak mélyek.
15053 V, XXXIX | oldalaihoz odaerõsített szarkofágban, vastag nemeztakarók alatt,
15054 I, XIX | mutatott Heptaglossus a szarkofágokra, amelyekben a Ptolomeusok
15055 I, VIII | hogy taposs rá, mint a szarmaták pányvája, a perzsák pajzsa,
15056 I, III | fölvette, talán homályos származása eltakarására is, s a világ
15057 IV, XXXVII | Alexander szobra körül. E zsidó származású férfiút, aki megtagadta
15058 V, XXXIX | Gránátvirág nevû rabszolgától származhatnak, akinek a nevével szegény
15059 I, XXI | fenyegetések az istentelenektõl származnak. Minden sarkon csoportosulások
|