Rész, Fejezet

15060      IV,  XXXIV  |                      hívják át a palota másik szárnyából Quintipor lovagot.~- Elég
15061       V,  XXXVIII|                     keresõ lélek fölszabadult szárnyainak suhogása, és ezüstfény öntötte
15062       I,  XIII   |                      amelyek nem patát, hanem szárnyakat viseltek, s nem hagytak
15063       I,  XX     |                     engedte a kormányzó egyre szárnyalóbb lendülete. Most már a démiurgoszokról
15064       V,  XXXVIII|               nikomédiai palota legcsöndesebb szárnyának peristiliumában, éjjel-nappal
15065       I,  I      |                      kivert éliből, úgyhogy a szárnyas-feldarabolónak kellett odaállni a tálalóban
15066      IV,  XXXIV  |                     lovag. Aki a palota másik szárnyát lakja.~- A rabszolga? -
15067      II,  XXIII  |                esztendõ, és Quintiport szabad szárnyra bocsátják.~- Apollinaris -
15068       I,  XXI    |                   küldötték meg. A toll a gém szárnytollához hasonlított, de egyik oldala
15069       I,  III    |                      kalászuk-nyesett, hosszú szárú szalmatarlókat ringatta
15070     III,  XXIX   |                  terel hozzá, hanem a valóság szaru-kapuján át.~- Olyan dologban szeretném
15071       I,  I      |               elfüttyentette magát.~- Fortuna szarujára, fiú! Neked már az aprópénzed
15072     III,  XXX    |                 bivaly?~- Hiszen én is csak a szarvakat láttam Aktaiónból. De úgy
15073       I,  III    |                      rövidlátó embert hiúsága szarvánál fogva valami oktalanságba
15074      II,  XXII   |                troglodita törpék laknak, akik szarvashangyákon lovagolnak. Szaiszban egy
15075     III,  XXX    |                   zöld hegyeket az õzekkel és szarvasokkal, a napos mezõket a kék pillékkel
15076      IV,  XXXVII |                      a szíve gödrit szárított szarvasszív porával, míg megint meg
15077       I,  XIII   |                     Úgy, hogy meg­kapta a két szarvát, és kicsavarta a nyakát.
15078       I,  V      |                   kínálta oda keblét egy öreg szatírnak. A kõ nem volt nagy, de
15079     III,  XXVII  |                   tritonokkal? Hát a pánok és szatírok, a kéjkertek és meghitt
15080     III,  XXX    |                      ami lehetett. És ezzel a szatírral együtt tudja õt elképzelni?
15081       I,  XI     |                   lebegtek, amelyek nimfát és szatírt vagy Eroszt és Pszükhét
15082       I,  I      |                 torzonborz fejét.~- Mit jár a szátok ilyen dolgokról? Tudjátok,
15083       I,  VI     |                     de aztán egy-két elejtett szavából észrevette, hogy nemcsak
15084       V,  XXXIX  |                       és a császárné várják a szavadat.~Benoni kiemelte vállai
15085       I,  VII    |                       most tudtam meg haragos szavadról, hogy te vagy a császár.
15086     III,  XXXII  |                    Martialisnak, az is nagyon szavahihetõ fiú volt, nemhiába költõ
15087       I,  XIV    |                        A régi ellenség utolsó szavaiban célzást érzett.~- Caesar-társam
15088       I,  XVII   |                 császár hitelt adott az orvos szavainak, mégis Galerius tanácsára
15089       I,  XIII   |                       emlékezett, de Galerius szavaitól hamar eltakarodott a köd.~-
15090      IV,  XXXV   |            összejöveteleken gyakran megitatta szavaival a lelkek szomjú nyáját.
15091      II,  XXIII  |             gyûlöletével!~Szó szót ért, míg a szavakból parazsas végû nyilak lettek,
15092       I,  XVIII  |                      arcú férfi, térden állva szavalni kezdett.~- Engedd meg, Aphrodité-szemû
15093      VI,  XL     |                   abban, hogy nekem éppen úgy szavamjárása legyen a halhatatlanok emlegetése,
15094      IV,  XXXV   |                    indulatosabb és harsányabb szavú. Õ támadott, s a rhetor
15095     III,  XXXIII |                   leértek, teljesen elakadt a szavuk. Tit fáradtnak látszott,
15096       I,  VII    |                     megsértése lett volna, ha szavukban kételkedik.~Természetesen
15097       I,  I      |                   fajtáját, amelyet a korábbi századok hol grammatikusnak, hol
15098       I,  VIII   |                    Beszáguldotta az eljövendõ századokat, amelyekben az aranykor
15099      IV,  XXXIV  |                  Valaha a szõlõ­vesszõ volt a századparancsnokok tiszti jelvénye. Most már
15100      II,  XXVI   |                   nobilissima hajójának - tán századszor simogatta már meg Quintipor
15101      IV,  XXXVI  |                     kiáltották a nevet. Aztán százan.~Aztán ezren ordították
15102       I,  XV     |                 igazságnak egy szem búzájából százezrek számára gyúrták meg a hazugság
15103       I,  XX     |             gyújtottam - mutatott ki a kikötõ százhúsz méter magas világítótornyára -,
15104     III,  XXXI   |                     dagadós lábúaknak afrikai százlábú porát kellett a sarujukba
15105       I,  X      |                   mûhelynek, ahol a világ ura százmillió ember sorsát formálja. Ott
15106       I,  X      |                  Atlasz gyanánt vállára venni százmilliók gondját-baját. Úgy dolgozott,
15107       I,  II     |                  emlékezetét! S az a jó, hogy száznegyvenketten vagytok, kevés esik belõle
15108      IV,  XXXVII |                  egyet se életében, pedig már százötvenharmadik esztendejébe fordul. Hova
15109       I,  XIV    |                      szét kell küldeni mind a száztíz tartomány kormányzójának.~
15110       I,  XIV    |                     jeleket kért tõlük, vajon sze­ren­csésnek vagy szerencsétlennek
15111       I,  XIV    |                      Constantiust.~- Túszokat szed tõlünk - dörmögte Galerius
15112      II,  XXII   |                     és odaszólt az öregnek.~- Szedd fel. Jutalom gyanánt.~A
15113       I,  XI     |         cselédszobákból meg pincer­nariák­ból szedegessük föl a babáinkat!~Olyan csönd
15114       I,  III    |                  szentelt csirkék kedvetlenül szedegették az eléjük szórt szemet.
15115       I,  XV     |                      egy kosár citromot akart szedetni Quintussal a nikomédiai
15116       I,  VII    |                     amelyeknek gõze extázisba szédítette a föléje hajlót, oda csak
15117       I,  I      |               kapuőrséget elnyomta az álom, a szédítő hőségben nem kellett tartani
15118       I,  XIV    |                       egy részét természetben szedték a termelõktõl, az állami
15119       V,  XXXIX  |                  hajót, s aki többször érzett szédülést, amióta szárazon volt, mint
15120      II,  XXIV   |                   járt, és könnyen kárhozatba szédülhetett volna. A rhetor megtérésében
15121       I,  V      |                     Megindult vele az erkély, szédülten hunyta le a szemét. Látta
15122       I,  XIV    |                       megcsókolták a palástja szegélyét. Meghagyta nekik, hogy melyikük
15123     III,  XXIX   |                    Alpesektõl idáig keresztek szegélyezik az országutakat, és azokról
15124      IV,  XXXV   |               esquilinusi temetõrõl, amelynek szegény-fertályában a nyílt carnariumban egymásra
15125       I,  XV     |                       fizettetlek meg, ha még szegényebb leszek, mint most. S hogy
15126       V,  XXXIX  |                     öreg, afféle rõzsére való szegényember, akit irgalomból vesznek
15127       I,  VIII   |                       díszruha. Nagyobb­részt szegényesen öltözött férfiak, nõk, gyerekek
15128       I,  XX     |                  embernek nem való. Általában szegényesnek ítélte az egész tant egy
15129      IV,  XXXVII |               borzasztó rossz természete lett szegénykének. „Elmegyek, Aranyvirágom”,
15130       I,  VI     |                 hazafelé tartott sétájáról, a szegénynegyed egyik viskójából nagy jajveszékelést
15131       I,  III    |                   töltöttük, s tudjuk, hogy a szegénység az õ szemükben is szégyenletes
15132     III,  XXXI   |                 istentelenek nagy istápolói a szegénységnek, beálltam közéjük. Mit tagadjam,
15133       I,  X      |                       egy pillanatra mindig a szegénysoron született ember kényelmetlenségét
15134       I,  XXI    |                     elkobozni, s az augustát, szegényt, igazán nem vádolhatta senki
15135       I,  I      |                      szandálkákról és a bíbor szegésû bissus-tunikáról, amely
15136       I,  IX     |             Futólépések dobogtak a buxusokkal szegett úton.~- Quintus, a Dominus
15137       I,  XV     |                       aki a bakancsos-ládáját szegezte le.~- Mit tudom én, nem
15138       I,  I      |                okozott. Nemcsak annak a fülét szegeztette a hirdetõoszlophoz, aki
15139      IV,  XXXVI  |                      fehér inget. Fejét égnek szegezve, két karját fölemelve, az
15140      IV,  XXXV   |                     fazekasok, barom-orvosok, szegkovácsok mind forronganak, és visszakövetelik
15141       I,  XIV    |                       maguk népéhez, amikor a szegõdésük kitelik, s megtakarított
15142     III,  XXXII  |                        Azok felszabadítóikhoz szegõdtek, hol a fejük felett suhogva,
15143     III,  XXXI   |                       kezét. - A magister úgy szégyell ilyen magamforma kis cseléddel
15144     III,  XXX    |               könnycsepp. - A sírást pedig ne szégyelld elõttem, Gránát­virág. Én
15145     III,  XXXII  |             megfenyegette.~- Gránátvirág! Nem szégyelled magad? Kitaláljam, mit gondoltál
15146       I,  III    |                      korodban igazán nem kell szégyelleni. Az öreg Maximianusnak már
15147     III,  XXXII  |                      kisfiú, van nekem valami szégyellenivalóm az istennõ márványba vésett
15148     III,  XXIX   |                        Azt kiáltotta neki, ne szégyellje magát, hanem legyen rá büszke,
15149     III,  XXXII  |                      Nem nagyon néztem meg.~- Szégyellted, kisfiú?~- Soványaltalak,
15150       I,  XX     |                       Nikomédiában felásták a szégyen­hely közelében eltemetett
15151       I,  XIV    |                   lehet, és Marsnak nem válik szégyenére, ha társává fogadja. Sokat
15152     III,  XXXI   |                 akasztott ember kötele vagy a szégyenfából, a keresztbõl faragott forgács,
15153       V,  XXXVIII|           négyszemközt megismételtette vele a szégyenfutást. És megint a Sápadtképût
15154      IV,  XXXVI  |           megjelenítette a kéjt és a dühöt, a szégyenkezést és a gúnyt, amint hallha­
15155      II,  XXII   |                       már õ kapta el a fejét, szégyenkezõen is, dacosan is. Érezte,
15156       I,  IX     |                      öreg bajtárs. Ejnye, nem szégyenled magad?~Quintus a küszöbhöz
15157       I,  IV     |                  halálsápadt magistert.~- Nem szégyenlesz ilyen gladiátor-kart viselni
15158     III,  XXXII  |                       akkor a kisfiú kiszúrja szégyenletében a szemét.~Fölhúzta egy kicsit
15159       I,  III    |                  szegénység az õ szemükben is szégyenletes és megvetendõ. Körülbelül
15160     III,  XXXII  |                      az meg nagyon mulyácska, szégyenlõs, lányos kisfiú volt. De
15161     III,  XXVII  |                      ha megcsókolja. De a fiú szégyenlőssége valahogy bátortalanná tette
15162      IV,  XXXIV  |                 megerõsíteni ebben a hitében. Szégyennek és gyalázatnak mondta, hogy
15163       I,  XIII   |                    bor gõze megszédítette, de szégyent vagy lelkiismeretfurdalást
15164       I,  VI     |                    csak a keresztények istene szégyenül meg, de õ maga nem, mert
15165     III,  XXIX   |                      meg kellett fogódzania a székébe, hogy meg ne tántorodjon.~-
15166       I,  VII    |                   elérték, kiszállott hordozó székébõl, s kíséret nélkül, egyszerû
15167       I,  XIV    |           társcsászárral, elõttük alacsonyabb székeken a két caesar, a consisto­
15168      IV,  XXXVII |                       Lelkendezve lesett ki a szekérbõl, s nagyon megkönnyebbedett,
15169       V,  XXXIX  |               megadással várta az ütést. De a szekerce az olümposzi Jupiter márványszobrán
15170       V,  XXXIX  |                    várakozott ott vésõkkel és szekercékkel. Császári palotában nem
15171     III,  XXXII  |                   annyi szénát rángatott le a szekérrõl, hogy alattuk is beteríthette
15172       I,  XI     |                     Az óriás egészen odahúzta székét az augustusé mellé, s mélyen
15173      II,  XXIII  |                       szívûek az emberek. Fia székhelyének és maga temetõjének szánta
15174       I,  III    |                patríciusok és praetorianusok. Székhelyéül tehát Mediolanumot jelölte
15175      II,  XXIII  |                    elõ egy ébenfából való kis szekrénybõl. Fejvánkosa alól kivette
15176     III,  XXXI   |                      hanem kilopom az augusta szekrényébõl a bíbort.~- Ne csúfolódj,
15177      IV,  XXXVI  |                       minden polcát, mint egy szekrénynek. És akkor megismeri? Tisztába
15178      II,  XXIII  |                  könnye, a végén lecsúszott a székrõl, és odaborult az ura elé.~-
15179       I,  XX     |                túlozni látszott e kellemetlen szekta jelentõségét, csak azért
15180       I,  XX     |             ellenkezik. De ilyen babonáik más szektáknak is vannak. Isis papjai megférfiat­
15181      II,  XXV    |            belenyugodtak már, hogy nem Róma a székváros. Róma azért mégiscsak fõvárosa
15182       I,  III    |                 érkezik Galerius. Hazasietett székvárosába, a belgák földjén levõ Augusta
15183       I,  I      |                      Az udvar nagyobb része a székvárosban maradt, Nikomédiában, a
15184     III,  XXXII  |                         hallgatagon, hiszen a szélben nemcsak a suttogás veszett
15185     III,  XXXIII |                     jutott esõbõl, lucsokból, szélbõl, Tit betegedett meg. Trulla
15186     III,  XXXIII |                       felhõnek ezüstös volt a széle. Ebbõl tudták meg, hogy
15187     III,  XXVII  |                      Térdre ereszkedett a víz szélében, és lapos kavicsokat szökdeltetett
15188       I,  XVIII  |                       elfecsegett nála kedves szeleburdisággal az udvari emberekrõl, a
15189     III,  XXXII  |                      el. Mentek velük az erdõ széléig, ott leereszkedtek egész
15190       I,  VII    |                     zarándokok, mint Germania széleirõl.~A császár, amint a templomot
15191       V,  XXXIX  |               elkezdték körömmel feszegetni a széleit. Bion nem gondolt rá, hogy
15192       I,  VII    |                       a fákban, a vizekben, a szelekben, a sziklákban, az állatokban.
15193       I,  V      |                      a felhõket, hallgatnád a szeleket és a madarakat, és mikor
15194       I,  V      |                 mondanál nekem a felhõkrõl, a szelekrõl és a madarakról.~Az árnyék
15195      IV,  XXXIV  |                    aztán elmosolyodott, s ami szelencét, vázát, tükröt, asszonyszépítõ
15196       I,  IX     |                     nincs méreg.~Leült az ágy szélére, és tenyerébõl kínálta egy
15197     III,  XXXII  |                   vendégei egymás kezét fogva szeles gyerekek módjára hancúroznak
15198      II,  XXII   |                      szikla hirtelen megállt. Szélesebb volt, mint a szurdok két
15199       I,  XVIII  |                 elnevette magát.~- Már megint szeleskedtem, ugye, bölcs magister? De
15200       V,  XXXVIII|                     asszonyok becsülésére, de szelessége, amelyet nem tudott kora
15201       I,  IV     |                 Ötszáz év óta, a városalapító Szeleukosz Nikatortól kezdve a Kelet
15202       I,  I      |                     udvari ember csak a szája szélével nevet. Nos, hol hagytuk
15203       I,  XX     |                     hogyha az asszonyi nemhez szelídíti egy kicsit. Aranyfény õ,
15204       I,  XX     |               legveszedelmesebb isten õ, mert szelídnek tettetvén magát, minden­
15205     III,  XXXI   |                  ragyogott még az arcán ennyi szelídség, tisztaság, gyermeki ártatlanság -
15206       I,  XX     |                      hold és föld között lakó szelle­mekrõl, akik a Pleroma állandóan
15207      II,  XXV    |                     tervben, amit a Világbíró szelleme sugallt neki. Az akkori
15208      IV,  XXXV   |                   nyelvén, de a kereszténység szellemében - tiszta magot szándékozott
15209       I,  X      |                       azt is be tudod tölteni szellemeddel, ezt csak szûk és szegényes
15210       I,  XX     |                     az akkori világ anyagi és szellemi javainak egyformán legnagyobb
15211       I,  XX     |                  féken tudta tartani a minden szellõlebbenésre felkavarodó világvárost.~-
15212      II,  XXII   |                     folytatták. Elég volt egy szellõnek megtaszítani õket, hogy
15213      II,  XXVI   |                       élvezték, a hûs tengeri szellõt, és örültek az életnek.~
15214     III,  XXXI   |                  sárgállottak a galium minden szellõtõl meglibbenõ, tömött bugái.~-
15215     III,  XXXII  |                   észre se vették, hogy fehér szélû, fekete felhõbástyák nyomakodnak
15216       I,  X      |                 ismersz rám?~A császár mint a szélütött bámult a matematikusra.
15217       V,  XXXIX  |                 hebegte a császár, s két keze szélütötten lehanyatlott.~- Nem. Én
15218       I,  VI     |                      orvosságot szívfájására, szembajára vagy tagjai bénulására.
15219       I,  XX     |                     keresztül lopja be magát, szembeállítja az apát a gyermekkel, a
15220     III,  XXVII  |                        Az érmet vizsgálgatta, szembefordítva a kihunyó világossággal.~-
15221       I,  III    |                       cipeltet magához.~A fiú szembefordult az apával.~- Nem értettél
15222       I,  VII    |                   megismerik egymást, mert ha szembekerülnek, a levegõbe nyilaznak; ha
15223       I,  XXI    |                     lett, mint a halotté, aki szembenézett vele.~- Ki tette ezt? -
15224       I,  III    |               megbocsátani az akaratával való szembeszállásért, mint másnak, Valeria mostohalányával,
15225     III,  XXVII  |                       játékszerétől. Nem mert szembeszállni, sőt még arról is hallgatott,
15226       I,  III    |                      összetör, ami akaratával szembeszegül. Jó hozzád a császár?~-
15227      II,  XXII   |                       úgy nézni, mint a lány, szembeszögezvén az úrnõ meztelen gõgjével
15228     III,  XXXII  |                     minden ölelésében, minden szemcsillanásában tovább él valaki. Mindenki,
15229      IV,  XXXVI  |                      házasságtörését, egymaga szemé­lyesítvén mind a kettõt,
15230       I,  I      |                      közé. Így ni!~A suhancok szeméből halk kuncogás verte ki az
15231       I,  IV     |                         De egyszerre kiment a szemedbõl az álom!~- Veled együtt! -
15232     III,  XXXII  |                     mert akkor én szúrom ki a szemedet mindjárt!~Leeresztette ruháját,
15233       I,  XV     |                    magát Titanilla.~- Látom a szemedrõl, hogy te is a szent ligetben
15234       I,  VI     |                    beteg.~A császárné lehunyt szemeibõl csöndesen szivárogtak a
15235       I,  XII    |                       bátran nézett a vallató szemekbe.~- Kérdezd meg a fiadat,
15236       I,  XX     |                 könnyet, amely a nem pillantó szemekbõl végiggördült a sárga, ráncos
15237      IV,  XXXIV  |                  Martius árucsarnokaiban neki szemelte ki a bíbor takarós citromfaágyat,
15238     III,  XXVIII |                     benne, akinek a fiát arra szemelték ki az istenek, hogy császári
15239       I,  XX     |                      többé a harc, hanem a te személyed ellen, akit mindenfelé tajtékzó
15240       I,  XVI    |                       tett az egy isten három személyére.~Most már restellte Mnester,
15241       I,  XVII   |                     kíváncsiságból, mert az õ személyétõl semmi sem áll távolabb,
15242       I,  XXI    |                    meg. Az orvos azonban papi személyhez méltatlannak tartotta az
15243      II,  XXIII  |         munkakimutatások, tervek módosításai, személyi elõterjesztések. Ezeket
15244       I,  III    |               szikráiban fogadta. S háromszáz személyre teríttetett arannyal a lakomán,
15245       I,  XII    |                       szállni, amelynek egész személyzete keresztény volt. Anthimus,
15246       I,  XXI    |                       a császár. Kevés udvari személyzetén kívül Quintiport és Titanillát
15247      IV,  XXXVII |               felülrõl nagy fényesség sütne a szemembe. Ahogy a Genesius arcát
15248       I,  V      |                      volt. Nem veszed észre a szememen, Quintipor, hogy az zsidószem?
15249       I,  IX     |                 anyácska. Nem akartam hinni a szememnek, mikor a forumon megláttalak.
15250      VI,  XL     |                      palota illik, addig, míg szememre nem húzom nyûtt köpönyegem,
15251      IV,  XXXVII |                szétnyithatta volna, Quintipor szemen köpte. A tisztes külsejû
15252       V,  XXXIX  |                  lelkierővel egészen a halott szemének lefogásáig, másnap ágynak
15253      IV,  XXXV   |                     kishitûséget lobbantott a szemére, holott az csak a bölcs
15254     III,  XXXIII |                      a bölcs jámborságot és a szeméremérzet tiszteletét. Amiként õsi
15255       I,  XVIII  |                    titkairól. Most öntudatlan szeméremmel göngyölte vissza azokat
15256     III,  XXXII  |                       lányra. Az esõ már csak szemerkélt, s a szekér nyilván csak
15257      II,  XXII   |                     Vele azt hitette el, hogy szemérmes és félénk - hiszen azért
15258       I,  XV     |                  mindig az voltam - mondták a szemérmesebbek.~Az arcátlanabbak gúnyolódva
15259     III,  XXIX   |                  akinek volt kitõl örökölni a szemérmességet csakúgy, mint a vértõl való
15260       V,  XXXVIII|                    Titanilla levette kezeit a szemérõl.~- Miért ne ismernélek meg,
15261       I,  VI     |               Vegyétek elõ, ha könnyes lesz a szemetek, és õ mosolygásba öltözteti
15262       I,  I      |                         A harpiák vágják ki a szemeteket, naplopók! - rikácsolta -
15263       I,  XVIII  |                 sikátoraiban pocsolyákat vagy szemétkupacokat kellett kerülgetnie, az
15264      II,  XXIII  |                   elõkelõ, gazdag polgárok és szemétrõl szedett rabszolgák. Egy
15265     III,  XXIX   |             mínium-kenõcs helyett, kioltani a szemevilágát a belladonna-cseppentõvel,
15266      IV,  XXXV   |                       ideig feküdt a hiúságok szemfedõje alatt. A császár elmosolyodott,
15267       I,  XX     |                       babiloniai és egyiptomi szemfényvesztõk lõréjével is. Sikerült is
15268       V,  XXXVIII|                       könnyek, és megálltak a szemgödörben. Ezen a csattanó, cserzett,
15269       I,  VI     |                     halottnak gondolták, mert szemgolyója üvegesen megmeredt. De szíve
15270       I,  VII    |              szemhéjuk alól világtalan, merev szemgolyók néztek a császárokra.~-
15271       I,  VII    |                      lefelé megy a dombról, a szemhatára összeszûkül, s míg a messziségek
15272     III,  XXXIII |                 vissza a fejét. A lány lezárt szemhéja alól patakzott a könny.
15273      II,  XXIII  |                   fénye rácsillant a reszketõ szemhéjak alól, nem volt többé ura
15274     III,  XXXII  |                      körül, vörösre dörzsölte szemhéját, és aztán mosolyogva hallgatta
15275       I,  VII    |                    arcukat. Gyulladt, keléses szemhéjuk alól világtalan, merev szemgolyók
15276       I,  XIX    |                  mindenki elolvashatja a maga szemivel.~Bion rábólintott, hogy
15277       I,  XVII   |                    látja, s milyen részvéttel szemléli a nyomorult halandók dolgait.
15278      IV,  XXXV   |                  hegyrõl lenézõ ember módjára szemlélné az emberi dolgokat, értelmes
15279       I,  IX     |                   hamar megszokta, s mint nem szemlélõdõ természetû ember, talán
15280       I,  XI     |                 játszani. Biztos tartás és jó szemmérték kell hozzá. Alacsony emelvényen
15281      II,  XXII   |                    ember a világ ura, aki egy szemöldök-rántással istenek és emberek sorsa
15282     III,  XXX    |                     sírni.~Kis Tit felhúzta a szemöldökeit, ami valami bájos eltorzulást
15283      VI,  XL     |                  felhõs, mintha Krónion barna szemöldökétõl függne az idõjárás, a nap
15284       I,  XI     |                  hallgatást parancsolt neki a szemöldökével. Õ védte meg a fiát.~- Az
15285     III,  XXXII  |                    igent intett, de összevont szemöldökkel. A lány tréfásan megfenyegette.~-
15286       I,  XII    |                      az övé, de a hajad meg a szemöldököd az enyém. Hát ez a nagy
15287       I,  IX     |                  pillanatra egy másik változó szempár jutott az eszébe. Az is
15288     III,  XXVII  |                       porszem megakadt hosszú szempilláin.~- Mit csinálsz, Gránátvirág? -
15289     III,  XXXII  |                        Kiugrott a viharba, és szempillantás alatt annyi szénát rángatott
15290       I,  XX     |               leglelkiisme­retesebb és minden szempontot figyelemre méltató állami
15291       I,  IV     |                  arany homlokszalag lehúzva a szemre és az orra, mint mikor bújócskázó
15292      II,  XXV    |                       keresztény foglyok közt szemrevaló, szálas férfiak, azokat
15293       I,  XVI    |              fátyolozott hangjának -, most ti szemtanúi voltatok annak, hogy a Sátán
15294       I,  XXI    |                    Memphisben egy öreg favágó szemtanúja volt annak, hogy egy égõ
15295       I,  III    |                   patríciusok gõgje s a plebs szemtelensége gúnyverseket firkál szobrai
15296      II,  XXII   |                  fehér hátát Hathor, a szelíd szemű tehén, aki szoptatta az
15297       I,  XV     |                    álomszuszék az ura.~Jobban szemügyre vette õket, és fölemelve
15298       I,  XVII   |                        mind rosszak, és a kék szemûek mind jók, úgy nem lehet
15299       I,  III    |                        hogy a szegénység az õ szemükben is szégyenletes és megvetendõ.
15300     III,  XXXI   |                   azért nem kellett levenni a szemüket egymásról.~Nem törõdtek
15301       I,  XVII   |                        vagy most nyiladozik a szemünk, és azt látta meg elõször,
15302      IV,  XXXVII |                       találom azt az átkozott szemût.~Nem azért állt meg, mert
15303      IV,  XXXVII |                   szemöldöke, s az mind ért a szemveréshez. Lehet, hogy valamelyik
15304     III,  XXXII  |                  gazda fölöttük fúrta magát a szénába.~- Megállj, kis Tit! Csinálok
15305     III,  XXXII  |                     mélyen alhatott a maradék szénában, amit a szelek el nem hordtak
15306     III,  XXXII  |                       nem vette észre, hogy a szénabarlangot már beáztatta az esõ.~-
15307     III,  XXXII  |                     nekik pihenõ helyet friss szénából, amelybõl a melilotus mézes
15308      II,  XXII   |                     elborította az istentelen Szenacherib népét, akkor nem vettem
15309     III,  XXXII  |                     csúszott ki, hogy a vizes szénacsomót rá ne mozogja a lányra.
15310      II,  XXII   |                 megszolgálják híveiknek azt a szénaköteget vagy azt a falat húst, amit
15311     III,  XXXII  |                       megállt az út közepén a szénásszekér. Odarohant a lánnyal, és
15312     III,  XXXII  |             nagybugájú lithrumok foltjai, s a szénásszekérnek, amellyel lassan cammogtak
15313     III,  XXVIII |                   Valamikor bizonyos Anulinus szenátoré volt, s egy rabszolga írnokoskodott
15314      IV,  XXXVII |                ámulatba ejtette, de még a vén szenátorén is elömlött valami abból
15315      IV,  XXXVII |                   Diocleában, vagy valamelyik szenátorné hintóhordozója Rómában,
15316      IV,  XXXVI  |            leggyorsabb lábú futóját.~- Melyik szenátornéhoz? - kiáltotta valaki.~Nagy
15317      IV,  XXXV   |                     szavakat a germán-parókás szenátornéra, aki gõgösen nézett ki a
15318       I,  XVIII  |                   esztendõ minden napjára más szenátornét osztott be magának, s a
15319      II,  XXV    |                     sértve. Nem azért, hogy a szenátoroknak is adót kell fizetni, mert
15320      II,  XXIV   |                       megnyerni Róma népét és szenátusát, de abban, hogy húsz év
15321      VI,  XL     |                       egészen keresztény Róma szenátusával ünnepi consecratiót rendeztettem
15322     III,  XXVII  |               végigtekinthették a lábuk alatt szendergő öblöt, a gömbölyű, zöld
15323       I,  VII    |            alacsonyabbnak magát. Pertinax egy szénégetõ fia volt, a thrák Maximianus
15324      IV,  XXXVI  |                   pecsétgyûrûkbe vésve, hanem szénnel a falakra rajzolva is.~Négy-ötezer
15325       V,  XXXIX  |                   Róma legpiszkosabb utcáinak szennyében, és aztán az esquilinusi
15326      IV,  XXXV   |               öltözött majom szalutált, másik szennyes kis tenyerével szezammagot
15327       I,  XVIII  |                      unom, de unom, de unom a szenteket, Quintipor! Egész beléjük
15328       I,  XVI    |                       egymással. De Nikomédia szentéletû püspöke, mióta szemei meggyöngültek,
15329      IV,  XXXVII |                      szokta szentelni.~- Hogy szenteli meg? - mosolyodott Quintipor.~-
15330       I,  XVI    |                    fordítson mindent jóra, és szentelje meg a békét az emberek között.~
15331      IV,  XXXVII |              Sabbathja van, és azt meg szokta szentelni.~- Hogy szenteli meg? -
15332      II,  XXIV   |                 imádtak, s mivel a vasárnapot szentelték neki ünnepül, a tudatlanok
15333       I,  XVI    |                       diaconusok meghintették szenteltvízzel a nyavalyatörött embert,
15334       I,  XI     |                     legnagyobb Jupiternek van szentelve.~A lakoma fölött azonban
15335      II,  XXII   |                   azok nekik áldoztak. Az ősi szentélyek papjai, akik valamikor fejedelmek
15336     III,  XXXII  |                  sekrestyése volt a kis erdei szentélynek, amelyet, ahogy õ mondta,
15337       I,  XIV    |                       aki sardicai majorjában szentélyt emeltetett Rheának, a nagy
15338      II,  XXII   |                   terjedt tovább elcsöndesült szentélyüknél és azoknál a paraszt-viskóknál,
15339       V,  XXXIX  |                   császár egyetlen fennmaradt szentenciájának ügyes alkalmi módosításával
15340     III,  XXIX   |                      nem adja! Se ennek a vén szenteskedõnek, aki most akar Messalinát
15341      IV,  XXXVII |                        hogy éppen ők az isten szentjei. De se így, se úgy, nem
15342      IV,  XXXV   |                      meg kell küzdeniök Isten szentjeinek. Tudta, hogy ez nehéz harc
15343       I,  III    |                  kérdezte a princeps.~- Isten szentjeit - vetett keresztet az altiszt,
15344      II,  XXIV   |                       antiochiai egyháznak, a Szentlélekben való kétkedésével az eretnekség
15345       I,  VI     |                     elsõ években szolgálták a szentsé­geseket, elhalogattak már,
15346       I,  I      |                    szerencsés, hogy az isteni szentség vadászebeinek főfelügyelője
15347       I,  IX     |                    katona lenni? - fiam.~- Ha szentséged parancsolja.~- Azt kérdeztem,
15348       I,  VIII   |                     után mindenkinek szabad a szentségek lába elé borulni, addig
15349     III,  XXVIII |                          Mit beszélsz te, kis szentségem? Ki az a Gránátvirág?~Titanilla
15350       I,  XIV    |                    notariusok kaptak széket a szentségeseken kívül.~A tanácskozáson nagyobbára
15351       V,  XXXIX  |                        hiszen felségsértés és szentségtörés lett volna homályt találni
15352     III,  XXVII  |                    riadtsá­got látott, mintha szentségtörésre adott volna parancsot. Igaz,
15353       I,  I      |                     szamarát, ahol érte.~- Te szentségtörõ dög! - ordította - te megrágod
15354       I,  IV     |               levágatnám a borbély kezét mint szentségtörõét.~Varanes megszólalt, komoly
15355       I,  XVI    |              csábítasz? - kérdezte Trajanus a szenttõl.~- Senki se merje az Istenhordozót
15356       I,  I      |            szertartáskönyvet. Nemcsak oktalan szenvedélyből, hanem okos előrelátásból
15357       I,  VIII   |                     közeledését, hogy tógáját szenvedélyes izgés-mozgással, rendetlenül
15358      IV,  XXXV   |                   Alexandriában a rajongók és szenvedélyesek közt maga a rhetor hirdetett
15359      IV,  XXXV   |                      környezetben õ maga vált szenvedélyessé és rajongóvá. Lángolása
15360      II,  XXV    |                   döntött, akirõl tudta, hogy szenvedélyét Titanilla tartja lekötve.
15361     III,  XXVIII |                       hogy az õ fia? Egy élet szenvedéséért kívánt magának egy pillanatnyi
15362       I,  XX     |                   jöhetett velünk, az augusta szenvedései megint fölébredtek.~Bion
15363       I,  XX     |                     csak elaltatta valahogy a szenvedéseit. Most, hogy bizonyos közbejött
15364      IV,  XXXV   |                       vesszõztette ki, hogy a szenvedések pörölyével keményre kalapálja.
15365     III,  XXXI   |                      minden porcikája a testi szenvedéseket hárította el. Mióta azonban
15366      II,  XXIII  |                    bírta tovább nézni az anya szenvedését.~- Ha az istenek így akarták,
15367       I,  X      |                 anyjára nem lehetett bízni. A szenvedést elbírhatta az anyaszív,
15368       I,  IX     |                 császár két tenyerébe vette a szenvedõ arcot.~- Gyûlölködsz? -
15369     III,  XXXIII |                  Mindegyik olyan sápadtnak és szenvedõnek látta a másikat, hogy egyik
15370      II,  XXIII  |                nehezebb lesz, mint amit eddig szenvedtél. Én már tudom, mit tesz
15371      IV,  XXXVII |                     lator, gladiátor termetû, széparcú férfi, visszafordította
15372      IV,  XXXVI  |                     lépdel be Juno, diadémos, szépasszony, kezében sceptrummal, kísérve
15373       I,  IX     |                 fonott tálcára a fekete szõlõ szépeit. Beszélt veled a császár?~-
15374       I,  XVIII  |                    fölka­varta benne a fekete szépianedvet, és most már csakugyan látható
15375       I,  IV     |                       minden ura rontott vagy szépített rajta a kor divata és saját
15376     III,  XXIX   |                     indulat, mire visszaért a szépítõszeres citromfaládával, akkorra
15377      IV,  XXXIV  |                         gyulladtak ki a vörös szeplõk a princeps lóarcán. - Az
15378       I,  IV     |                       A fiatalembernek vörös, szeplõs lófeje volt, szétálló füle
15379       I,  XVIII  |                     remegõ kezeimmel az este ~Szépnevetésû babám tarka virágos övét, ~
15380      IV,  XXXVII |                      Quintipor.~- Nem, uram - szeppent meg a zsidó. - Találtam
15381      IV,  XXXVI  |                       azt az ígéretet, hogy a szépség aranyalmájáért neki adja
15382       I,  VI     |                 felelj nekik azért, hogy a te szépséged a maradék szemem világát
15383       I,  V      |                       megszólalt bele.~- A te szépségedre csak magad vagy méltó a
15384     III,  XXXII  |                    hatod, mert vállalom. De a szépségemtõl el voltál ragadtatva? Rögtön
15385       I,  XIV    |                     vérbe. A határvédelem meg­szer­vezése három világrészen
15386     III,  XXIX   |                   mindjárt hozom is a szépítõ­szereket, bár a te arcodnak igazán
15387     III,  XXVII  |                     lett volna idáig az út, a szerel­meseknek pedig nem volt
15388       I,  XI     |              mélyebbre akarná beletaszítani a szerelemisten gyilkos fegyverét.~- Jól
15389     III,  XXVII  |                  társadalmi kötelesség volt a szerelemmel kérkedni, az õ szerelmüknek
15390      II,  XXII   |                       sok idõt vesztegetett a szerelemre, s egy világ feltámasztásának
15391      II,  XXVI   |                       csókok nesze, bortól és szerelemtõl részeg szavak. Égõ arccal
15392      VI,  XL     |                       csak olyan gyûlöletes a szerelmeseknek, a búzamezõk csak úgy termik
15393     III,  XXVII  |                       halálban se maradjon el szerelmesétõl, utána vetette magát, átkul­
15394     III,  XXVII  |                    szerelemmel kérkedni, az õ szerelmüknek bujkálni kellett.~
15395       I,  X      |                      az Apollinaris most is a szerencseadó istenek oltalma alatt, mint
15396      IV,  XXXVII |                      hogy vénkorára hallatlan szerencsében részesítették az istenek.
15397       I,  IV     |                       a lányhoz.~- Ilyen a te szerencséd, gyönyörûm. Megfogadtam
15398       I,  XVII   |                       caesarnak, úgy látszik, szerencséje volt, mert gyors felvilágosítással
15399      II,  XXII   |               lángolni? Mért nem tud örülni a szerencséjének, amely olyan váratlanul
15400       I,  IX     |                     Hát ez a fiad, Quintus?~- Szerencséjére nem az - csóválta a kertész
15401      IV,  XXXVII |                       candelabrumot, amelynek szerencséjét köszönhette s azt imádja
15402     III,  XXXII  |                    kuporogtak a szekér alatt. Szerencséjükre a gazda fölöttük fúrta magát
15403       I,  XXI    |                 memphisi papoknak, azok pedig szerencsekívánatukkal a császárnak küldötték meg.
15404      IV,  XXXV   |                      az uralkodó, aki valóban szerencsésebb lesz Augustusnál és boldogabb
15405     III,  XXXII  |                     õket, hogy Puteolit olyan szerencsésen megjárták. A lánynak az
15406       I,  XIV    |                    vajon sze­ren­csésnek vagy szerencsétlennek ígérkezik-e a nap. Az utóbbi
15407       I,  III    |               halhatatlanság italát?~A caesar szerényen csak annyit felelt, hogy
15408       I,  II     |                  valamelyik consularisé.~- Ne szerénykedj, Lactantiusom. Mindenki
15409      II,  XXIV   |                     Krisztus katonájához illõ szerénységgel, ezzel a neki addig meglehetõsen
15410       I,  XVIII  |                    hanem éli. Egyszer Atreusz szerepében igazán leszúrt egy szolgát
15411       I,  X      |                  nyelvemen. A Venus eddig nem szerepelt.~- Uram, Apollinaris most
15412       V,  XXXIX  |                     enyhítésére szánt mímusok szerepeltetésével inkább triumfusra emlékeztetett.
15413       V,  XXXVIII|                óvatosan dolgoztak, s kettejük szerepérõl csak néhány bizalmas fõember
15414      II,  XXIII  |                       istenek szeszélye döntõ szerepet juttatott az asszonyi szeszélynek.
15415     III,  XXX    |                  többet olyan rabnõd, aki úgy szeressen, mint én.~A fiú eléje hullott.~-
15416      IV,  XXXV   |                  megváltója embertársának, ha szeretetbõl adja érte vérét.~Az utcán
15417       I,  XVII   |                tanácsot, hogy mutassa is ki a szeretetét, bár azt igazán nem gondolta
15418       V,  XXXIX  |                  amellyel a hatóságok, a haza szeretetétõl serkentve, végrehajtották
15419       I,  XX     |                    látom, de egy sugarát se a szeretetnek! Tudod, Bion, sokszor alig
15420       I,  XVIII  |             természete. S mert önmagáért volt szeretetre méltó, válogatás nélkül
15421       I,  XVIII  |               Quintipor arra már rájött, hogy szeretetreméltóság volt a természete. S mert
15422      II,  XXIII  |                    többé ura magának. Az apai szeretettõl elgyöngített szív nem bírta
15423     III,  XXX    |                       Se nem kérdezel? Hogyan szerethesselek én akkor téged?~A lány térdére
15424     III,  XXX    |               szerethetnékem van.~- És mindig szerethetnéked lesz?~- Már megint a holnapot
15425     III,  XXX    |                 ilyent? Azért szeretlek, mert szerethetnékem van.~- És mindig szerethetnéked
15426       I,  XII    |                    lánytól kérdezte meg, hogy szereti-e azt a férfit, akit Constantinusnak
15427      IV,  XXXIV  |                     és határozott. - Csak nem szeretjük. Se a zsoldunkat nem emelte,
15428       I,  IX     |                 parancsolja.~- Azt kérdeztem, szeretnél-e katona lenni, fiam.~- Nem,
15429       I,  II     |                  nekem rajtad kívül nincs kit szeretnem.~- Csak temiattad, Bion -
15430     III,  XXXI   |                     Bajaeból a kordét, és itt szeretnének ebédelni. Az egész fürdõ
15431     III,  XXXII  |                      te vagy, mert neki a két szeretõje se tett egy emberszámot.~
15432       I,  XVIII  |             Suburrából váltott ki. Az elõkelõ szeretõket csak azért vállalta, mert
15433     III,  XXXI   |                  isteni irgalom kosztosa, úgy szerettek bennünket a nõvérek, s tán
15434     III,  XXXII  |                    tartott. A rómaiak annyira szerették az életet, hogy halálukban
15435     III,  XXXII  |                    Inkább te mondd meg, te is szerettél már akkor engem? Õszintén,
15436       I,  IV     |                   csak életük kockáztatásával szerezhettek árukat, mert a katonák kémeket
15437      IV,  XXXV   |                      a keresztények tömegében szerezte azokat, lesújtották. Az
15438       I,  VIII   |                     írták elõ, hanem a beszéd szerkezetét is. A császár azonban sokat
15439       I,  XVI    |                  alacsony emelvény, amelyre a szerpapok álltak fel, iratokat felolvasni,
15440      IV,  XXXIV  |                        tükröt, asszonyszépítõ szerszámot talált az asztalon, azt
15441       V,  XXXIX  |                    odahordattam. Kocsisod már szerszámozta az öszvéreket, mikor eléd
15442       I,  XIX    |                       szentelt víz, és valami szertartáshoz kell. Ahogy ott játszottak
15443       V,  XXXIX  |                     gyász elrende­léséről s a szertartások rendjéről is, de senki sem
15444      II,  XXIV   |                       teljesítették az elõírt szertartásokat. Lactantius meggyõzte a
15445       I,  VII    |                      Jupitert. Ugyanazokkal a szertartásokkal és ugyanazokkal a beszédekkel.
15446       I,  XVII   |                     nem keresztény. Gyermekei szerteröpködnek Antiochia kertjei fölött,
15447       I,  XX     |                      tant egy olyan bámulatos szervezet számára, mint a római birodalom,
15448       V,  XXXVIII|                   Antiochiában, és Maximianus szervezett meg a mediolanumi udvarból?
15449     III,  XXXI   |             veszedelem?~- Ha én azt megtudom, szerzek neked ahelyett a kis csont
15450       I,  III    |                    dicsõségben, amelyet magad szerzel magadnak.~Maximianus boldogan
15451       I,  XIV    |             visszatérését, akár megtakarított szerzeményük magukkal vitelét megtiltsák.
15452     III,  XXXI   |                     az ilyesmi.~- Hiszen majd szerzesz te magadnak másikat.~- De
15453      II,  XXV    |            kereskedelem föllendítésére, és új szerzõdéseket kötött a barbárokkal. Olyan
15454       I,  I      |             kolofonjából kiderült, hogy annak szerzõje Lactantius. Erre kinyomozta,
15455      II,  XXIII  |                  harcban, amelyben az istenek szeszélye döntõ szerepet juttatott
15456       I,  III    |                      számot kellett vetni, de szeszélyeiket sohasem lehetett kiszámítani.
15457       I,  IX     |                       a bújó patak az istenek szeszélyének kis áldozatát a föld alá,
15458      II,  XXIII  |                szerepet juttatott az asszonyi szeszélynek. Eddig nem sokat törõdött
15459     III,  XXVII  |                        Így csak öregasszonyos szeszélyről s a tiszteletlenebbek, leginkább
15460       I,  IV     |                   vörös, szeplõs lófeje volt, szétálló füle és nyerítõ hangja.~-
15461     III,  XXVIII |                    csókolta a mozaikpadlót, a szétdobált ruhákat, az ágy­takarót,
15462       I,  IV     |                       Cicero az istenek termé­szetérõl, ha a mi halhatatlanjainkat
15463      II,  XXII   |                      mindebbõl semmi se termé­szetes. Antiochiában, Nikomédiában
15464      II,  XXII   |                      aki legyőzte a sakálfejű Szétet, a leggonoszabb istent,
15465       I,  VI     |                 hozott, szent forrásvizekkel. Szétfeszített fogsora közé arábiai csípõs
15466       I,  XXI    |                      rendet csinált, néhányat szétfûrészeltetett közülük. Az orvost és a
15467      IV,  XXXIV  |                      volt, hogy a castrumokat széthányatja, titeket pedig elküld fát
15468       I,  VII    |                       khaosz száz éve nemcsak széthányta a régi római birodalmat,
15469      IV,  XXXVII |                    szót mond neki, azt rögtön széthasogatja, s azért olyan drága a hagyma,
15470      IV,  XXXV   |                    Romulusnak kell jönni, aki széthulló köveidbõl égig magasodó
15471       I,  VII    |                      földet, elkeseredésükben széthullottak olyan apró törmelékekre,
15472       I,  XX     |                      az új foltot, amellyel a szétmálló ruhát meg lehetne menteni.
15473     III,  XXVII  |                  erkélyéről is elég volt neki szétnézni ahhoz, hogy szemét szégyenkezve
15474      IV,  XXXVII |                  mutatott rá. Talapzata kövei szétnyiladoztak, egy helyen, lelógó fûcsomó
15475     III,  XXIX   |                    elsõ pillanat fájdal­mában szétnyílván az összeszorított ujjak,
15476      IV,  XXXVII |                 libellust húzott elõ, de mire szétnyithatta volna, Quintipor szemen
15477      II,  XXII   |                      de úgy érezte, nem bírja szétnyitni a száját. Pedig csak összecsukni
15478       I,  I      |                       madara szomjas volt, és szétnyitott csőrrel tekingetett a víz
15479       I,  VIII   |               kezdõdött az áldozati pecsenyék szétosztása, és hét kút bugyogtatja
15480     III,  XXXI   |              kereszteltette, fölszabadította, szétosztotta köztük a földjeit, a házait
15481       I,  I      |            mindkettõjük haja, mikor a Dominus szétparancsolta õket.~Ferox a két fecsegõ
15482       I,  VIII   |                      nyájak elõl, a sziklákat szétrepesz­tettük, a mocsarakból kertet
15483       I,  XVII   |                helyreállította a fúriák által szétszagga­tott birodalomban a rendet,
15484       I,  XVII   |                      kissé összekeveredett és szétszakadozott légióiban is helyreállítsa
15485      IV,  XXXVI  |                      veheti, mint egy pillét? Szétszedheti az ujjaival, mint egy virágot?
15486     III,  XXX    |                        ne ugrálj, hiszen mind szétszórod, amit õröltél. Hol vannak
15487     III,  XXXIII |                jégmadarait is elriasztotta és szétszórta.~A lány már messzirõl lengette
15488       I,  VII    |                     hogy a megtizedelt légiót szétszórták a többiek közt, s addig
15489       I,  XX     |                 türelmetlenkedõ kérvényezõket széttaszigálva olyan hivatalos személy
15490      II,  XXII   |                   szólt a titán lányáról, aki széttépdesi a férfiakat. De õt, a rabszolgát
15491     III,  XXXII  |                   siettetni a két fiatal száj szétválasztását. Nesztelenül osont be, megtörölgette
15492      II,  XXVI   |                 csörgött le a fáról. Hirtelen szétváltak, és riadtan nézték egymást.
15493       I,  VII    |                       azt, hogy mentõl jobban szétverik a szikrát, annál több tûz
15494       I,  XVII   |                      okos keresztény botjával szétverte a hirdetõtáblát, és azt
15495       I,  XIV    |                    istennõ szobrát fejszékkel szétverték, s õt magát, a szentély
15496     III,  XXX    |               tisztáson, a cserjék hûvösében, szétvetett lábbal, kezében írótekerccsel,
15497      IV,  XXXVI  |                       vetve.~A színházat majd szétveti a taps, Quintipor kis Titet
15498       I,  I      |                       vágta magát, és karjait szétvetve hálálkodott.~- Plútosz ezerannyit
15499     III,  XXXIII |                       a bokrokat. Az egyikrõl szétzilált madárfészek csüngött le,
15500       I,  XX     |                      akik látták a régi világ szétzüllését, és keresték az új foltot,
15501       I,  XX     |                  össze bírta fogni markában a szétzüllött világot, az nem bírta visszatartani
15502      IV,  XXXV   |                       szennyes kis tenyerével szezammagot és mogyorót koldulva; rongyos
15503     III,  XXX    |          megvendégelje?~Fügét, korai almát és szezámos pogácsát szedegetett elõ,
15504     III,  XXVII  |                       sarkában két zöld bronz szfinksz még tartott egy repedt és
15505     III,  XXX    |                      hizlalta halait. Cumae a szibilla barlangjával.~- Gránátvirág,
15506     III,  XXXII  |                   elporlott keze véshetett ki szicíliai márványból. Latona leánya,
15507      II,  XXIII  |              babonáját megtagadni, valamennyi szidalmazza az isteneket és a császárt,
15508      IV,  XXXIV  |                anagallisok, õt etette a görög szigetek osztrigáival, a Fekete-tenger
15509      IV,  XXXVII |                   mert meg akarja látogatni a szigeten a fájdalomgyógyító Venus
15510     III,  XXXIII |                     szívére, amely a Boldogok Szigetérõl szólt.~Az Oceanus parttalan ~
15511       I,  VIII   |             csináltunk. Ki félne már valamely szigettõl, ki tántorodnék vissza valamely
15512      II,  XXV    |                       az áldozatot nem kímélõ szigor kedvük szerint való. Neki
15513       I,  XIV    |                      szó nélkül. Abból a nagy szigorból, amitõl elõre felhõdzött
15514       V,  XXXIX  |               terjeszthessen elõ a büntetések szigorításáról. Szerinte igen nagy hiba
15515       I,  VII    |                 korbáccsal serkentsék az adók szigorúbb behajtására.~A császár hátat
15516     III,  XXX    |                     ijedt el mindjárt a saját szigorúságán, az több egy óránál, elég
15517      IV,  XXXV   |                    játszott valami mosolyféle szigorúságra szokott szája körül. Régi
15518     III,  XXXIII |                     erre egy öreg hintóhordó, szíjnyaklóval a nyakában, azt felelte
15519      IV,  XXXV   |                     pallosos angyalt látták a szikár férfiban, akinek arca földöntúli
15520      IV,  XXXV   |                      az Alpesek és a Kaukázus szikláival. A rettegés és remény közt
15521      II,  XXII   |             keresztül-kasul repedezett, vörös sziklák alatt, mikor a fejük fölött
15522       I,  VIII   |                       a vad, a nyájak elõl, a sziklákat szétrepesz­tettük, a mocsarakból
15523      II,  XXII   |                   Thot isten pecsétje, mint a sziklákba vágott sírokon, amelyekben
15524       I,  VII    |                      vizekben, a szelekben, a sziklákban, az állatokban. Ha valaki
15525      VI,  XL     |                       nem találtam ott kopasz szikláknál és némi hónál egyebet, melyben
15526      II,  XXII   |                   akkora lökést adott az ingó sziklának, hogy maga is utánazuhant,
15527      IV,  XXXV   |                porlasztani a makacs és kemény sziklát, amely a víz alá rejtetten
15528      II,  XXII   |                    félreugorni annak az óriás sziklatömbnek az útjából, amely mennydörögve
15529     III,  XXVII  |                   bársonyos homok, hanem éles sziklatörmelék borította a partot, s egy
15530       I,  XIV    |                 legkisebb államtitok is olyan szikra, amibõl nagy tûzvész lehet.
15531       I,  III    |                        gyöngyök és drágakövek szikráiban fogadta. S háromszáz személyre
15532       I,  VII    |                       szaladt végig a kavargó szikrákkal a száraz mezõk felett, s
15533      IV,  XXXIV  |                   elõtt ökölnyi kék csillagok szikráztak fel, mintha kalapáccsal
15534      II,  XXII   |                   homokkõhegyek tövében, ahol sziksó-tûk ropogtak a tevék és lovak
15535      IV,  XXXVI  |                 kardtáncot járnak, a dór zene szilaj ritmu­saiban ígér a pásztornak
15536      II,  XXII   |                  adott az Úr, és hangja egyre szilajabbá erõsödött, úgyhogy még akkor
15537       I,  VI     |                       megvolt a hegyi pásztor szilajsága, akinek egyformán mestersége
15538     III,  XXX    |                 hallani lehetett, ahogy tüzes szilánkjai bele­sisteregtek a vízbe.
15539       I,  XIX    |                    tinta gubacsból, mézgából, szilfium­gyökérbõl és bíborcsiga
15540       I,  XIX    |                  látszik belõle semmi, mert a szilfiumgyökér láthatatlanná teszi. De
15541       I,  II     |                      mint a Dominusé, sajt és szilva. De annyival különb, hogy
15542       I,  II     |                 annyival különb, hogy mikor a szilvamagot kiköpöm, akkor nem tartanak
15543      II,  XXII   |                         Ez égett szõr szaga - szimatolt a lány. - Mivel tüzel öreg
15544      VI,  XL     |                     lángból, olyan léleknek a szimbóluma, amely sokáig fog keringeni
15545       I,  XXI    |                     szem tömjénnel, amelyet a szín­házban vagy a törvényszéken
15546       I,  XVI    |                 szolgáltatta ki kenyér és bor színében az úrvacsorát is, s õ merítette
15547     III,  XXXII  |                       valamit a maga legszebb színébõl? Ki látta tõle elõször azt
15548       I,  V      |                    hamarább meghalnak, mint a színek és illatok, de sokkal tovább
15549      IV,  XXXV   |                 figyelmét is elkerülte a hang színének megváltozása, egész barátságosan
15550      IV,  XXXV   |                      majd következik megint a színes ruha, a buja zene, a fajtalan
15551       I,  XXI    |                  adták.~Az õ arca már kezdett színesedni, de a császáré olyan sápadt
15552       I,  XVIII  |                   mind elbocsátotta az állami színészeket - mondta Quintipor kételkedve.~
15553      II,  XXIII  |                     komor és gondterhelt. Nem színészkedett, se nem keneteskedett; viselkedésén
15554       I,  XVIII  |                     megütõdve.~Genesiusnak, a színésznek az a híre volt, hogy az
15555      IV,  XXXVI  |                   érte azzal, hogy megdobta a színészt egy fügével. Mások alma­
15556       I,  X      |                    császár észrevette a tudós színeváltozását. Nemcsak ingerültség, hanem
15557     III,  XXX    |                  belül piros és kék csíkokkal színezett ki. A lány szájához emelt
15558      IV,  XXXVI  |                 negyven vigil jutott Pompejus színházára, azok elállták az ajtókat.
15559      IV,  XXXVII |                  érdekességnél többnek, ami a színházban történt. Így azonban Genesius
15560       I,  VIII   |                       elvezetnek, s mindenütt színhelye van az emberi tevékenységnek.
15561       I,  XIII   |                     sietett elvonulni diadala színhelyérõl. Diocletianus azonban irtózatos
15562       I,  III    |                     összejövetelnek, amelynek színhelyéül Antiochiát jelölte ki, mert