Rész, Fejezet

15563       I,  XI     |                    csészébe hullott vissza. A színig telt csésze lerántotta a
15564     III,  XXVII  |             bármennyire nem volt természete a színlelés, ami most még több erőfeszítésébe
15565       I,  III    |                      így végzõdött:~- Vakmerõ színlelésemmel nem követedet akartam rászedni,
15566       I,  IX     |               kötelességtudása szoktatta rá a színlelésre. Soha hazugság ilyen nehezére
15567      IV,  XXXVI  |             fölfúvódott hassal letántorgott a színpadról. A chorusban a karmester
15568      IV,  XXXVI  |                        Mercurius táncolt be a színre, szép, szõke gyermek, öltözete
15569      IV,  XXXVI  |                ítélethozó karján táncolt ki a színrõl a szerelmi istenkék kacagó
15570       I,  X      |                visszatérni ifjúsága örömeinek színterére.~A császár rábólintott,
15571       I,  VII    |                       elég erõsen, hogy római színûre fesse az elegy-belegy tömeget,
15572      IV,  XXXVI  |            cubiculumának ajtaja elõtt, nagyot szippantván az odarakott jácint-kosarak
15573       I,  I      |                     ásítozó ministralisoknak, szír torokhangon fordítván görögre
15574     III,  XXVII  |                    volt a szülőhazájuk, sőt a szirének is ide szoktak járni lakodalmaskodni,
15575       I,  XV     |                  alapított, legrégibb egyháza Szíriának, és maga Antiochia legnagyobb
15576     III,  XXXII  |                      el a lány az összetépett szirmokat. - Vagy csak irigylem? Ó,
15577       I,  VIII   |                   tántorodnék vissza valamely szirttõl? Mindenütt otthon vagyunk.~
15578     III,  XXXI   |                    még egész gyerekember. Egy szisszenésit nem hallották, úgy mosolygott,
15579       I,  IV     |                   halljuk, ki fogta most be a sziszegõd?~Odább taszította a mosolygó
15580     III,  XXX    |                        mert ott csak madarak, szitakötõk, pillék és gyíkok jártak,
15581     III,  XXX    |                    mezõket a kék pillékkel és szitakötõkkel.~- Az egész világot a nevedre
15582     III,  XXX    |                        amelyek a fejük fölött szitáltak.~- Ezeket mért irigyled
15583     III,  XXXI   |                    nélkül is hamar átláttak a szitán, s pergõ nyelvvel ajánlta
15584      IV,  XXXIV  |                      de akkor a princeps vagy szitkozódott egyet, vagy tréfával ütötte
15585       I,  VI     |                   lehunyt szemeibõl csöndesen szivárogtak a könnyek.~- Engem biztatnak
15586     III,  XXX    |                        többszínû lesz, mint a szivárvány. Hûtlen pohárnokomat keresem,
15587       I,  XVI    |                    rezgett a forró levegõ, és szivárványgyûrû vette körül a falitartókban
15588       I,  XII    |                   ideje, meg fogja világítani szívedet és elmédet. Áldása addig
15589     III,  XXIX   |                    Domina. Nemcsak az emberek szívéhez fordulok, hanem az uralkodó
15590     III,  XXVII  |                  kimutassa neki, mennyire nem szívelheti. Most azonban őszintén megírta
15591     III,  XXVIII |                    nélkül - emezeket szívesen szívelte. Azóta pedig, mióta a császár
15592       I,  IX     |                       azt a fiút. Eddig én is szíveltem. De az apja azt mondta,
15593       I,  XVIII  |                  vesszejivel. ~Gyönge madárka szivem, rejtõzni se, szállni se
15594      II,  XXII   |                   szolgájához. Nem volt hozzá szívesebb semmivel, mint a szakácshoz
15595       I,  IX     |                       csiszolt udvari emberek szívesebben dolgoztak méreggel, amely
15596       I,  VI     |                       mosolygásba öltözteti a szíveteket.~Mosolyogni még nem tudtak,
15597       I,  VI     |                       beteg talált orvosságot szívfájására, szembajára vagy tagjai
15598      IV,  XXXIV  |                   vagy álljon be larvának, és szívja ki a vérét azoknak a szerencsétlen
15599     III,  XXX    |                      szaladtak bajaei levegõt szívni. Csak egy öreg, fekete rabnõ
15600       I,  XX     |                      más vallás lelkét magába szívó bölcseleti rendszerrel.
15601     III,  XXXIII |                      kicserepesedett szájára, szívott belõlük egy kis édességet
15602      II,  XXIII  |                     már felemelte a fejét, és szívszaggató könyörgéssel nézett az urára.~-
15603       I,  VII    |                     teljes. A bíborhéj magába szívta a tojás belsejét. Az istenek
15604     III,  XXXII  |                       mibõl élnénk, ha itt is szívtelen lenne?~Mint magától értetõdõ
15605       I,  IX     |                        igen, egy kicsit még a szívtelenségét is. Most elõször életében
15606      II,  XXIII  |                      a tenger, és legtisztább szívûek az emberek. Fia székhelyének
15607       I,  XVIII  |                etiópok és arabok, líbiaiak és szkíthák, perzsák és hinduk is barangoltak,
15608       I,  XI     |                   Constantius. - Jégbe­hûtött szmirnaival futtattok.~Discordia istenasszony
15609       I,  XXI    |                  istenek kegyelme, akik saját szob­raikat és templomaikat se
15610      IV,  XXXVII |                  Benoni. Nem vezethetnél be a szobádba?~- Nekem nincs szobám, uram.
15611       V,  XXXVIII|                      újra birtokukba vették a szobájából utánasompolygott gondok.
15612      IV,  XXXVI  |             belenézhet minden sarkába, mint a szobájának, végigtapogathatja minden
15613       I,  VI     |                      aludni, csak járt-kelt a szobák során keresztül magába merülve,
15614      IV,  XXXVII |                       szobádba?~- Nekem nincs szobám, uram. Én itt lakom, ebben
15615       I,  XIV    |                       és párszor végigmenve a szobán, rövid parancsot diktált
15616       I,  IX     |              kilencedik napja van.~A pár halk szóban több fájdalom volt, mint
15617       I,  X      |                      erkélyre.~Az óriás terem szobányi erkélyben végzõdött. A császár
15618     III,  XXVIII |                       éven keresztül szobáról szobára a halott csecsemõt.~Eddig
15619     III,  XXVIII |                       tizenhat éven keresztül szobáról szobára a halott csecsemõt.~
15620       I,  XX     |           fõkamarásokat. A csengõ szava egész szobasort végigsivított. A fõmagasságú
15621       I,  VII    |                  összeszedték a nem hivatalos szóbeszédet. Õk voltak a császár szemei
15622       I,  IV     |                  megállt, és olvasni kezdte a szoborba vésett, aranyozott fölírást.~
15623       I,  V      |                       a vér.~- Láttam ezt már szoborban is. Cyprusban.~- Azt mondd
15624     III,  XXX    |                       akkor fordított hátat a szoborcsoport­nak, mikor jól kimérte szemével
15625      II,  XXII   |                       súlyú aranyat ígértek a szoborért, amennyit nyom, azonban
15626      II,  XXII   |                    figyelte, odasompolygott a szoborhoz, és félrehúzva a fátyolt,
15627     III,  XXXII  |                   Maxentiusnak? Varanesnek? A szobrásznak? A centuriónak? És mennyi
15628       I,  XVIII  |                  augustalisok feje Rómában. A szobrászt is kedvelte, aki Atlantának
15629       I,  XVIII  |                   sirmiumi palotájában van, a szobrásztól azután kapott még egy-két
15630       V,  XXXIX  |                   nagy gyakorlótéren, Jupiter szobrával szemben osztanék ki köztük
15631       I,  XI     |                      a mérlegkart, rázuhant a szobrocska fejére, Erosz kezébõl kiröppent
15632       I,  XII    |                     mindent, a Sorsra, akinek szobrocskája most is a nyakában lógott.~-
15633       I,  XI     |                  süllyesztette az alatta álló szobrocskára, hogy visszapattanásától
15634       I,  I      |                      a gyapjú meg a bõr meg a szög és a kasza, mióta ez az
15635     III,  XXIX   |                     kötözték rá, amely hegyes szögekkel volt átverve. Ettõl a kíntól
15636     III,  XXXI   |                    Aztán fölhúztuk a kezére a szöges tábori bakancsát, és nagyot
15637       I,  VII    |                   külön kellett kivégeztetni, szöget verettem a halántékába.
15638       I,  XX     |                 büntetésül az égboltra vannak szögezve csillagoknak. A nap és hold
15639      II,  XXII   |                kicserélték volna a magistert. Szökdécselve járt, az arca piros volt,
15640     III,  XXVII  |                 szélében, és lapos kavicsokat szökdeltetett a tenger tükrén, amely fodortalan
15641     III,  XXXI   |                      a másik kezével is a fiú szökdösõ kezét. - A magister úgy
15642      IV,  XXXVII |                    ragyogó hullámokban Trulla szökdösött ide-oda, mint valami élemedettebb
15643     III,  XXVII  |                    elöntötte tőle a forróság.~Szökellve ugrálta át a romokat, amelyek
15644       I,  XX     |                    ellentmondásra, lázadásra, szökésre ingerli, s oldott kévévé
15645     III,  XXXI   |                   fûszálakat valamelyik villa szökevény gyöngytyúkjai csipdesték.
15646     III,  XXVIII |           palotaõrökkel kerestetné a Domina a szökevényt. Még csak az kellene, hogy
15647      IV,  XXXV   |                    megérte vetésének kalászba szökkenését, és megjósolta, hogy közel
15648      II,  XXIII  |                     Egy pillanat alatt talpra szökkent józanságával arra gondolt,
15649       I,  VII    |                 beszélték, hogy a barbárokhoz szöknek át.~- És ti? - húzta össze
15650      IV,  XXXIV  |                     az övemmel, ha meg akarsz szökni - fenyegetõzött hideg nevetéssel.~
15651       I,  IV     |                  égetõ szíriai nap. Hadrianus szökõkutakkal, Aurelianus és Diocletianus
15652       I,  XV     |                     kis deák!~A cselédkijárón szöktek ki a szent palotából, s
15653       I,  VII    |                      a császár. - Ti mért nem szöktetek el?~- Mert mi megadjuk a
15654      II,  XXVI   |                       döcögni.~Quintipor majd szörnyet halt, hogy elszalajtotta
15655       I,  I      |                        hanem ez az istentelen szörnyeteg. Neked mindegy, vajúdók
15656      II,  XXII   |                    percben össze is esett, és szörnyethalt.~A pap észrevette, hogy
15657       I,  XIX    |                  Éppen egy márvány­lap perzsa szövegét betûzte, amely Kambüszész
15658     III,  XXVII  |                    azzal múlatta magát, hogy „szövés”-t játszott. Térdre ereszkedett
15659      II,  XXIV   |                      Amen!~De azért hangfojtó szövetekbe takarva, mégiscsak megkondult
15660     III,  XXVII  |                     miért idejönni. Venus, hű szövetségben Ceresszel és Bacchusszal,
15661       I,  XI     |                        Ez az apa csókja. Ez a szövetséges csókja.~A lány bambán nézett,
15662      IV,  XXXV   |                      a te erõd? Mely nép lesz szövetségesed azok között, amelyeket õrültségeid
15663      II,  XXIII  |                    mikor az erõs istenek az õ szövetségesei, az erõs férfié, nem jelenthet
15664       I,  VII    |                       remélte bennök, ezentúl szövetségeseinek tudta õket, akiknek hálával
15665       V,  XXXVIII|                 megfoghatatlan keze állandóan szövi a fonalat a Thamesistõl
15666       I,  VI     |                    kicsoda.~Odalépett tehát a szövõszék-lécekbõl összetákolt, szegényes ravatalhoz,
15667      IV,  XXXIV  |                      a magad szemével, milyen szófogadó a te igazi feleséged!~Az
15668       I,  VI     |                       mert a démonok mindjárt szófogadóbbak lettek, ha nevükön tudták
15669       I,  III    |                    természettõl emberséges és szokásaiban egyszerû volt, mint uralkodó
15670      IV,  XXXV   |                  konzulválasztó bálványimádók szokásaitól. Most majd következik megint
15671      IV,  XXXVII |                Bocsáss meg, uram. Ez csak úgy szokásból szaladt ki a számon. Csak
15672       I,  XX     |                     az év néhány nagy ünnepén szokásosak, alig mutat be valaki az
15673      II,  XXII   |                    Memnon-szobrok lábszárába. Szokássá vált csak azt tartani világlátott
15674       I,  XIV    |                      se nyelvükre, se polgári szokásukra nem különböznek a többi
15675       I,  X      |                  önmagával.~Talán a környezet szokatlansága tette, hogy a matematikus
15676      II,  XXIII  |                       kipiheni magát, s hozzá­szokik a boldogság gondolatához.
15677     III,  XXVIII |                      urának, inkább asszonyos szókimondással, mint diplomatikus finomkodással.~
15678      II,  XXIII  |                   Rómában. Legyen a maga ura, szokja meg az elõkelõ életet, s
15679       I,  I      |                  szürke szakállú, tömpe orrú, Szokratész-arcú ember, száz ránc közül mosolygó,
15680     III,  XXXII  |                   nagyon ambicionálta, hogy õ szoktassa le róla.~- Az egyszeri kisfiú -
15681       I,  IV     |                        arról ismertél rá! Így szoktátok, mi? Nemcsak játékból, ugye?~-
15682       I,  IX     |                    uralkodói kötelességtudása szoktatta rá a színlelésre. Soha hazugság
15683       I,  X      |                 Quintusnak és Sapriciának. Õk szoktattak úgy.~Ezt egy kicsit mentegetõzve
15684       I,  VI     |                      augustát, aki ahhoz volt szokva, hogy mindent ráhagyjanak.
15685       I,  XV     |                       parancsolom neked, hogy szólalj meg! Mnester püspök, az
15686       I,  XXI    |                     Talán én meg tudtam volna szólaltatni. Mi bizonyságod van most
15687       I,  III    |                 vízhordók, lótó-futó, szegény szolgaemberek valamelyike - ezek közt
15688       I,  XII    |                 árnyékában. A ló kantárát egy szolgaféle, görbe derekú öregember
15689       I,  VIII   |                  Kikötõmunkások, napszámosok, szolgaformák hadonásztak az elsõ sorban,
15690      II,  XXIV   |           Antikrisztust saját hazug és kapzsi szolgái segítségével, az nem érdemel
15691       I,  VII    |                        az õ dolguk. Leghívebb szolgáim.~
15692      II,  XXII   |                 caesar lányáé lehet a császár szolgájához. Nem volt hozzá szívesebb
15693      IV,  XXXIV  |                 szemei fényét vesse legkisebb szolgájára, Veturióra.~A princeps csak
15694       I,  XVI    |                megakadályozni Isten legkisebb szolgáját kötelessége teljesítésében.
15695       I,  III    |                önállóságtól rég elszokott rab­szolgákat. Elgondolása szerint a birodalmat
15696       I,  VII    |                      õ, aki császári birtokon szolgál, elvette egy szomszéd nagybirtokos
15697     III,  XXIX   |                      azokat rögtön elzavartam szolgála­tom­ból. Megmondtam nekik,
15698      II,  XXII   |                    egy kedveskedõ szó nélkül. Szolgálata ebben különbözött a kormányosétól
15699       I,  XIV    |                  uralkodótársaival s az aznap szolgálatban levõ udvari tisztviselõkkel
15700      IV,  XXXV   |                császárnál, és kérte az udvari szolgálatból való elbocsátását. A császár
15701      II,  XXIII  |                költözött a szíriai Apatéba. A szolgálati nyilvántartásból és az élelmezési
15702     III,  XXVII  |                   erdei ösvények erőteljes és szolgálatkész istenei, akik nélkül el
15703       I,  IX     |                 végignézte Quintiport.~- Mi a szolgálatod? Állj fel, fiú.~- Nem tudom,
15704       I,  XIV    |                    köszörûkõbányába osztja be szolgálattételre. Kedvetlenül fordította
15705     III,  XXXII  |                  fiatalokat, hogy miben lehet szolgálatukra. Tejet kívánnak-e ebédre,
15706       I,  X      |              napkoronggal a feje körül. Õ már szolgálhatja a világosság istenét, aki
15707     III,  XXX    |                     én, és csak neked kellene szolgálnom örökkön-örökké.~- Szegény
15708       I,  XX     |                istennõ is szüzességet követel szolgálóitól, s a Mitra-imádók ön­sanyargatásai
15709     III,  XXXI   |                  Septumanus, hogy az õ haja a szolgálók miatt hullott ki.~- Mit
15710       I,  XV     |                   hogy te is a szent ligetben szolgálsz. Legalább száz társnõd vásárolt
15711       I,  VI     |                   pedig, akik az elsõ években szolgálták a szentsé­geseket, elhalogattak
15712      IV,  XXXIV  |                     nagykutyákkal. Numidiában szolgáltam én, onnan rendeltek haza
15713       I,  XIX    |                       Rendeletet kaptam, hogy szolgáltassam be a praefecturára a keresztények
15714       I,  I      |                     feltüzelni, hanem be kell szolgáltatni a matematikusnak.~Így került
15715       I,  XVI    |                       maga a püspök mondta, õ szolgáltatta ki kenyér és bor színében
15716       I,  X      |                   palotájába is, õ is ki volt szolgáltatva az udvar­mesteri hivatalnak.
15717       I,  XVIII  |                 szerepében igazán leszúrt egy szolgát a színpadon. Különben a
15718       I,  XVIII  |                      a fiú a könyveket cipelõ szolgával. Éppen akkor, mikor a lány
15719       I,  IV     |               istennel aludt? Vulcanus, igen? Szólhatnál neki, Maxentius, hogy itt
15720      II,  XXII   |                      a pajkos hangért. De nem szólhatott szigorúan arra, akinek több
15721       I,  II     |             panaszkodhatsz, gyerek. A címeden szólítanálak már, de jóformán még nem
15722       I,  I      |                     õk is sacro­sanctu­soknak szólítandók, családjuk isteni tagjai
15723       I,  VI     |                        ha nevükön tudták õket szólítani. Thiuthabaothot azonban
15724       V,  XXXIX  |                      gondolt arra, hogy õt is szólíthatja valaki embernek a római
15725       I,  I      |                        ha „celsitudo tua”-nak szólítják, azaz „Magasságod”-nak.
15726      IV,  XXXV   |                     Bi... Ba... Bu... hogy is szólítottad?~- Benoni.~- Tudtam, hogy
15727       I,  VI     |                  Thiuthabaothot azonban hiába szólították föl, hogy távozzon. Csak
15728       V,  XXXVIII|                    volt senkim, akit anyámnak szólítsak. Én a vad nobilissima voltam.
15729       I,  VI     |                   hanem egy csöpp szeretet.~- Szóljál neki. Vagy akarod, hogy
15730       I,  IV     |                    róla többet, mint a pannon szõlõsgazda Tripolitaniáról, vagy a
15731       I,  IX     |                    rakta a felesége szájába a szõlõszemeket, és meg se fordulva kérdezte:~-
15732      IV,  XXXIV  |                       Az õ kis Titjének érett szõlõszínû szeme volt, és olyan keble,
15733      II,  XXIV   |                  Lehalkult hangon csak ennyit szólott még:~- Azzal búcsúzom tõletek,
15734       I,  IX     |                    tenyerébõl kínálta egy fej szõlõvel az augustát.~- Nem is tudtam,
15735      IV,  XXXIV  |                     csavarodott emberrel, aki szõlõvenyigébõl való botot forgatott a kezében.
15736      IV,  XXXIV  |                    fia is van, aki méltó az õ szõlõvesszejére.~Veturio köpönyege alatt
15737       I,  XXI    |                     kegyelme jeléül egyiptomi szõlõvesszõket is küldött neki, hogy azokat
15738      II,  XXIII  |                       rábízott üzenetekkel és szõlõvesszõkkel együtt.~- Nem fogsz enni
15739      II,  XXIII  |                       annyit hibázott, hogy a szõlõvesszõkrõl úgy beszélt, mintha már
15740      II,  XXIII  |                        Nem fogsz enni annak a szõlõvesszõnek a termésébõl, amit most
15741      IV,  XXXIV  |                    mikor engem ruháztak fel a szõlõvesszõvel.~- Akkor a Tartaroszra méltó
15742       I,  III    |                    tábori fakupámból oltottam szomjamat. De amely pillanatban parancsod
15743       I,  I      |                       páva. Juno szent madara szomjas volt, és szétnyitott csőrrel
15744     III,  XXX    |                      vagyok, akinek nem oltja szomját a nektár.~Nyújtotta a száját,
15745       I,  XVII   |                     szeretet a keresztény vér szomjazásában is az ura mellé fogja állítani.
15746      IV,  XXXV   |                  megitatta szavaival a lelkek szomjú nyáját. Sokat fenyegette
15747       I,  XX     |                   volt, mint a lelkek õszinte szomjúságának valami olyan italra, amelynek
15748       I,  VI     |                  mikor én soha senkit meg nem szomorítottam?~- Nem tudom, anyám! - kapta
15749       I,  VI     |                      orvosok megállapították. Szomorúnak mindig szomorú volt és hallgatag,
15750       I,  IX     |                     szájához emelni. Egyetlen szomorúsága azé a kötelességtudó hivatalnoké
15751       I,  XVII   |                       kertjei fölött, s még a szomorúságnak ezt a kamráját is megtöltik
15752     III,  XXX    |                  ilyen könnyen elmosolyogni a szomorúságot, amely leereszkedni készült
15753      II,  XXII   |                    van okuk rá, az anyjának a szomorúságra, az élettõl való elfordulásra,
15754     III,  XXVII  |           kimondhatatlan gyöngéd és megindító szomorúságú profilja.~- Gránátvirág!
15755       I,  XVII   |                       levertek, töprengõvé és szomorúvá tettek. Ezért határozta
15756      IV,  XXXVII |                         Úgy láttam, itt van a szomszédban a vigilek õrháza. Majd én
15757      IV,  XXXVI  |                  oldalba valaki Quintiport.~A szomszédja volt, egy deresedõ szakállú
15758      IV,  XXXVII |                azonban még nem volt a helyén. Szomszédjai, egy tûzkõáruló lidiai görög
15759       I,  I      |                     csettentett a görög fiú a szomszédjának. - Úgy értem, méltó arra,
15760      IV,  XXXVI  |                       s többen megkérdezték a szomszédjukat, ki ez a nagyszerû histrio.
15761     III,  XXVII  |                 egymástól. A két palota ugyan szomszédos volt egymással, de õk nem
15762       I,  XIV    |                        akinek celláját a maga szomszédságában rendeztette be, éjszaka
15763     III,  XXIX   |                    többet mondjon annál a két szónál, amellyel kereszténynek
15764       V,  XXXIX  |                        ahol a bíborral bevont szónoki emelvény állott. A tömeg
15765       I,  I      |             alexandriai Arnobiustól tanulta a szónoklatot mint a tudományok összességét,
15766     III,  XXXI   |                  tudok hozzájutni. Lepedõket, szõnye­geket terítenek le az arénában,
15767       I,  I      |                 fordulat reményében kedvtelve szopogatta a bajuszáról lecsurgó dinnyelevet,
15768       I,  XI     |                   csináljátok. Mi nem vagyunk szoptatósdadák.~Theodora tétován nézett
15769      II,  XXII   |                       szelíd szemű tehén, aki szoptatta az isteni karvalyt, s az
15770       I,  XIX    |                    aznap nem engedi meg ezt a szórakozást.~- De fogsz még ilyet sokszor
15771       I,  VI     |                  egész világért.~Hátranyúlt a szõrcsuha csuklyájába, és ujjnyi hosszú
15772       I,  VI     |                      megkapta a keresztséget, szõrcsuhát vett fel vezek­lésül hitetlen
15773       I,  XIX    |                ércgyomrú”-nak hívták páratlan szorgalma miatt, amellyel több mint
15774       I,  VIII   |                     forum oszlopcsarnokai alá szorítani a tömeget, és praecok hirdették
15775       I,  IV     |                       bõrén ott vöröslöttek a szorítás csíkjai.~- Elhiszed, Varanes,
15776       I,  XIII   |                       a lánynak. Ha az ujjait szorítja úgy meg, kicsordul belõlük
15777       I,  XIII   |                    lesz. Ezzel az öt ujjammal szorítom ki belõle a párát, s dögtetemét
15778      II,  XXII   |                sugallatára erõsebben magamhoz szorítottam, mint ahogy a szükség kívánta.
15779      II,  XXII   |                     belekarol, jobban magához szorítsa, és érezze apai szívén a
15780     III,  XXVII  |               szelíden átfogta a két vállát. „Szorítsd magadhoz kis Titet, ne félj,
15781     III,  XXIX   |                      akart menteni. A markába szoríttatott vele néhány szem gabo­nát,
15782       I,  XIV    |                       Egy hórihorgas, fekete, szõrmók emberrel tért vissza, aki
15783       I,  I      |                   izzadó, legyektől ellepett, szőrös mellére. Néha közéjük vakart,
15784       I,  XIX    |                    úgy van, Heptaglossusom?~- Szóról szóra. Már délelõtt hallottam,
15785       V,  XXXIX  |                      és eddig soha nem érzett szoron­gás­sal lépett ablakához,
15786     III,  XXVIII |                      elõre megmondta! Halálos szorongás fogta el arra a gondolatra,
15787      II,  XXIV   |                      búcsúzás óráját kitûzte, szorongásig megtelt az alacsony raktárterem,
15788       I,  XIV    |                       a császártól, de valami szorongást mindig érzett, ha vele volt.
15789      II,  XXIV   |                  segítségére lehet a híveknek szorongattatásaikban.~- Testvéreim - fejezte
15790      II,  XXIV   |                       õt a betegségnek ágyába szorongattatásának társával együtt, ha meg
15791      II,  XXIV   |                     imádkozni tudott. A földi szorongattatások közben azonban másra is
15792       V,  XXXVIII|                    Igen - felelte a császárné szorongva.~- Add ide, anyám. Köszönöm.
15793       I,  XV     |                      a szent palotából, s két szoros közön keresztül már benne
15794      II,  XXII   |                 bõrrõl lesúrolta a leperzselt szõrszálak pernyéjét. - Mikor ezt a
15795       I,  I      |                     akinek hivatalával járt a szõrszálhasogatás. - A barom csak barmot sérthet
15796     III,  XXXII  |                      csak keszeget halásztak. Szõrükvesztett vadbõrök lógtak a falakon,
15797      II,  XXII   |                      egy öregember segítségre szorul. Néha talán arra is lesz
15798       I,  XVIII  |                 valamiért, s legfeljebb akkor szorult el a szíve, ha úgy érezte,
15799      II,  XXII   |              Híveikkel együtt ők is rá voltak szorulva a gazdag római és görög
15800     III,  XXXI   |                     thermákba. A borbélyok, a szõrvesztõ kenõccsel dolgozó depila­
15801       V,  XXXIX  |            Diocletianus lassan lebotor­kált a szószékrõl, és a tölgyek alatt visszaindult
15802       I,  VIII   |                 falusinak látszó ember volt a szószólójuk, aki pálmaágat lengetett.
15803       I,  VII    |                     Még most is látom az öreg szószólót, akit csodálatosan elkerültek
15804     III,  XXXI   |                      római hóhérokkal, s azok szótartásában megbízva, ajánlatot tett
15805     III,  XXIX   |                     vannak számra, és elsõk a szótartásban és az összetartásban. Ha
15806      II,  XXVI   |           Maxentiusnak volt címezve Ciprusba!~Szótlanul lépdeltek egymás mellett,
15807     III,  XXXI   |                    mondta, nekibátorodva a jó szótól.~- Akárki mit mond, nem
15808      VI,  XL     |                 templomainak ajtajait hálóval szõtte be a pók, és azt leg­föl­
15809       I,  XX     |                      pillangós bájával, talán szóvá is tette volna a dolgot
15810       I,  XV     |                       fiú lenni, Gránátvirág! Szszsz!~A fiú zavarában bátrabb
15811      II,  XXIV   |                    testvér levette a falról a szükség-templom egyetlen díszét, a fekete
15812     III,  XXXI   |                     nem ilyen fõszentét. Nagy szükségem lesz nekem erre, mert nemsoká
15813       I,  X      |                      málháira mutatott.~- Nem szükséges, uram. Akinek sorsát kutatod,
15814       I,  I      |                       legyen, ha fontos ügyek szükségessé tették a csillagok megkérdezését.
15815       I,  XV     |                     állát:~- Nektek még nincs szükségetek Stimula istennõ segítségére.
15816       I,  XIV    |                  készülnek az útra. Mégiscsak szülei, ha gondját rég kivetették
15817     III,  XXXIII |                        de azonnal megfojtotta szülemlõ vágyát.~- Milyen csönd van -
15818       I,  I      |                      bosszút állni! Esedezem, szüléseket igazgató Lucina, hogy ne
15819       I,  XI     |                      a politikáddal, öcsém. A születéseddel is elkéstél száz esztendõt -
15820       I,  III    |                      rendelt ki már a kislány születésekor. Mostohádtól tudom, hogy
15821       I,  III    |                       istenektõl, akinek több születésnapja van egy esztendõben. De
15822       I,  III    |                       és cirkuszi játékokkal, születésnapján pedig bõven osztogatta az
15823       I,  IX     |                     beszéljünk errõl, Prisca. Születésük napján nem szabad a halottakat
15824       I,  XVII   |              halandóknak, akik élni és örülni születtek e földre.~Ez a komor szoba
15825       I,  VI     |                    gyereket, akit az én méhem szülne! De ne félj attól, augusta,
15826      II,  XXII   |                  neked dicsõség,~Mennyek elsõ szülötte,~Nemzõje az idõnek, ~A létnek
15827       I,  X      |                    földrengés által ledöntött szülõfalu omladékai fölött.~Ezt már
15828       I,  X      |              indította õket Diocleiába, közös szülõfalujokba, hogy ott neveljék addig,
15829      II,  XXIII  |                     maga temetõjének szánta a szülõföldjét. Már fiatal korában sokszor
15830     III,  XXVII  |                      halak. Hiszen itt volt a szülőhazájuk, sőt a szirének is ide szoktak
15831       I,  IX     |                      hatalom büntetése-e az õ szülõi boldogtalanságuk?~Elnézte
15832       I,  I      |                    barát az afrikai Siccában, szülõvárosában ügyvédkedik, meglehetõsen
15833       I,  XVI    |                     mert az építette föl az õ szülõvárosát, amit a földindulás elpusztított.
15834       I,  VI     |                    császárné felsírt.~- Én is szültem egy istent. Hova lett az,
15835       I,  XV     |                      nagy tüntetések voltak a szünetek alatt. Lelkesen éltették
15836     III,  XXIX   |                     Abban a házban keresztény szüzek sikoltoztak. A hóhérlegények
15837     III,  XXVII  |                      építése, neki magának is szűk és kényelmetlen, s az ő
15838       I,  XIV    |                  egyelõre félretette, s ezért szûkítette meg az utolsó ülés kereteit.~
15839       I,  XX     |                   túlságosan igénytelennek és szûkkörûnek. Annak a vöröshagymán és
15840       I,  IX     |                  legtöbbször egyszerû volt és szûkös -, de még egyszer se volt
15841     III,  XXXI   |                     és jó füle lehetett, mert szundikálva is meghallotta a nevét.~-
15842       I,  VIII   |                   sikoltozás és kacagás akkor szûnt egy kicsit, mikor a lovas
15843       I,  V      |                     jól összefogd, itt nagyon szúnyogosak az esték. Reszket a kezed,
15844      IV,  XXXV   |                      harminchárom keresztényt szúratott le a fölséges nép örömére.
15845      II,  XXII   |                        Szélesebb volt, mint a szurdok két falának egymástól való
15846       I,  XV     |                    tartsd a karod, hogy el ne szúrjuk a barátságot.~Õ maga tûrte
15847      IV,  XXXV   |              olajozott vászon-lámpásokat vagy szurkos fenyõfáklyákat.~- Hát eredj! -
15848      IV,  XXXVII |                       üstben fõzték számára a szurkot. Az emberek közt azonban
15849       I,  XX     |                   népnek az istenét le akarja szúrni azzal a lándzsával, amellyel
15850     III,  XXIX   |                  mindenütt. Szíriában a forró szurokkal töltött üst védi az isteneket,
15851       I,  XVI    |                        amint Baál templomában szurokpogácsával dögleszti meg a sárkányt.
15852     III,  XXXII  |                      hogy igen, mert akkor én szúrom ki a szemedet mindjárt!~
15853       I,  XI     |                    tiszt szeme láttára szíven szúrta magát. Ezt ugyan még meg
15854      IV,  XXXVII |                   carrhaei csatában agyon nem szúrták volna, én most mint tábornok
15855       I,  VI     |                  ontottam. Saját lándzsájával szúrtam le az õrültet, pedig a bíbor
15856      IV,  XXXIV  |                  magát. De mielõtt üdvözletet szuszoghatott volna, Maxentius már megtaszította
15857       I,  X      |                házában lakik. Apollinaris egy szûzben fog a maga Venusára találni.~-
15858     III,  XXVII  |                  múlatta magát, hogy „szövés”-t játszott. Térdre ereszkedett
15859       I,  I      |                   poros, piszkos arcára zavar­ta őket. Falusi paraszt lehetett,
15860     III,  XXXIII |                  mosolygott, s mind berakta a táblácskákat a feje alá. Csak azt tette
15861       I,  IV     |                       s a falon függõ viaszos táblácskára egy vesszõt húzott az ezüst
15862     III,  XXIX   |                   hatalmas freskó borította a tablinum fõfalát. A kép az Olümposzt
15863     III,  XXIX   |                      caesart és fiát a palota tablinumában, amely az õ ideérkezése
15864     III,  XXX    |               legalább nem a konyhán, hanem a tablinumban.~- Maradj csak - intett
15865      II,  XXV    |                 alkonyatkor engedje ki a palo­tából. A borbélyával nem tudna-e
15866       I,  VII    |                      rakta a démonok hatalmas táborát, akiknek még jobban kedvében
15867       I,  XIII   |                       való este megérkezett a táborba Diocletianus, aki akkor
15868       I,  IX     |                        a család is ott volt a táborban, a bíbor felvételének második
15869       I,  III    |                      kikiáltották volna õket.~Tábornokai közt legtöbb oka volt tartani
15870       I,  VII    |            gyanúsított után legtekintélyesebb tábornoknak.~- Aper! - kezdte meg a
15871       I,  III    |                      Galeriust, õ Constantius tábornokot vette maga mellé caesarnak,
15872       I,  III    |                   Mert ha a keleti légiók egy tábornokukat kikiáltották császárrá,
15873       V,  XXXVIII|                       amelyek a római katonai táborok beosztását vették mintának.
15874       I,  I      |                   elegy-belegy népbe, amely a táborokat mindig kísérni szokta. Az
15875       I,  XVIII  |                      princepsekrõl, a katonai táborokban töltött gyermekkoráról,
15876       I,  IX     |                       mesélni. Pessinus körül táboroztak akkor, a család is ott volt
15877       I,  III    |                      mikor forumán a gallusok tábortüzei égtek. S ha Rómában lettek
15878      IV,  XXXIV  |                      össze, s mindnyájan az õ táborukban legyenek, és készenlétben
15879      IV,  XXXIV  |                    itt volt Rómában, és még a táborunkat se nézte meg.~A princeps
15880     III,  XXVII  |                 karcolta tele a piros-viaszos tabula ceratát, s ilyenkor adta
15881       I,  XI     |              Galeriusszal a veszedelmet. De a tacskó az asztal végén felbõszítette.~-
15882     III,  XXXI   |                       Fiatal házasok vagytok. Taeda istennõ világítsa meg az
15883       I,  XV     |                       mint most. S hogy le ne tagadhasd, mit tettél velem, a vérontás
15884       I,  XVI    |               méltatott a Krisztus.~A látomás tagadhatatlanul elég világos volt. A tízparancsolat
15885       I,  XIV    |                   ármaximálási törvény le nem tagadható kudarcát is annak tulajdonította,
15886     III,  XXXI   |                     legvakbuzgóbb pogányok se tagadhatták le azokat a csodákat, amelyeket
15887       I,  XIV    |                tapasztaltam, s a keresztények tagadják azt, hogy õk istentelenek
15888     III,  XXXI   |          szegénységnek, beálltam közéjük. Mit tagadjam, megtették azt nálam különb
15889       I,  X      |                      mikor egy apának el kell tagadnia a fiát a világtól, az anyjától
15890       I,  XVII   |                        Ne félts, barátom. Nem tagadom, egy pillanatra megszédített
15891      II,  XXIII  |                     meg igazán. Belátta, hogy Tagesnak igaza van, itt az istenek
15892       I,  XI     |                       Csak akié a hadsereg... Tagesre kell bízni... csak a régi
15893       V,  XXXVIII|              halogatás biztos halál. Délelõtt Tagessel, a fõaugurral tanácskozott,
15894       I,  XI     |                     nincs semmi baj! Ahogy én Tagest ismerem, az befûti a kemencét
15895       I,  XX     |                  merevsége álarcát csak akkor tágította meg, mikor Hierocles, Alexandria
15896       I,  XX     |                       a császári család egyik tagjáról pirulva beszélt elõtte. -
15897      IV,  XXXVII |                 fortunára mondom, rám fogja a taglót, ha megtudja. De azt se
15898       I,  XVIII  |            kitámolygott a könyvtárból, mint a taglóval fejbe ütött állat.~
15899       V,  XXXIX  |                    tanúja lenni annak, hogyan taglózzák le egymást a rómaiak. Elgondolni
15900     III,  XXXI   |                   bõrápolók s az elhájasodott tagokat biztos kézzel senyvesztõ
15901       I,  X      |                    Apollinaris!~A matematikus tágra meredt szemmel figyelt.
15902       V,  XXXIX  |                       Messzirõl, a tér közepe tájáról danolás és kurjongatás hallatszott.
15903       I,  XVII   |                       az udvar is. Nem tudom, tájékozódva vagy-e a császár elhatározásának
15904       I,  XX     |              személyed ellen, akit mindenfelé tajtékzó szájjal emlegetnek. Arról
15905       I,  XV     |                       ereklyetartónak használ­ták, hajfürtöt, kiesett fogat,
15906       I,  V      |                        és csak én tudnám, kit takar a zöld ruhád. Vagy csináltatnék
15907      II,  XXIV   |                      mert erre rendeltettünk, takarékoskodnunk kell magunkkal, hogy el
15908       I,  XIV    |                      hogy a birodalmat csak a takarékosság mentheti meg. Elmondta,
15909      IV,  XXXIV  |                       kell látnia, hogy õ nem takargathat a bíborába egy halott élettársat,
15910     III,  XXXII  |                 elõtted magamat?~- A lelkedet takargattad, kis Tit - mondta csöndesen
15911     III,  XXXII  |                     volnál. Vagy olyan nagyon takargattam elõtted magamat?~- A lelkedet
15912       I,  XIX    |                      hanem hogy gyér haját is takarja vele, semmivel se emlékeztetett
15913       I,  XIX    |                       sétáin megtanulta már a takarodás sorrendjét.~- Azt hiszem,
15914       I,  XIV    |                      szájpirosítóért és bíbor takaróért - olvasta egy írásból, és
15915       V,  XXXVIII|                      könnyû, de meleg skarlát takarója alatt. A nobilissima azonban
15916     III,  XXXI   |                  szürke selyemtokot tett le a takarójára. Úgy nézte, övtartó. Vagy
15917       I,  XIV    |                     kertbe. A császárné meleg takarók alatt feküdt nyugágyán az
15918       V,  XXXVIII|                  piros füge. Látod, itt ült a takarómon, itt ni, még össze is van
15919     III,  XXXIII |                    színe volt, mint a skarlát takarónak, amely alatt elõször látta
15920       I,  IV     |                  Megint csípett nekünk valami takaros kis fürjet a rabszolga­piacon?
15921      IV,  XXXIV  |                      neki szemelte ki a bíbor takarós citromfaágyat, a murrhina-vázákat
15922       I,  VI     |                  ágyban, könnyeit felitatta a takaróval, s fölemelte az érkezõ elõtt
15923       V,  XXXVIII|                      sok van! Egészen beléjük takarózhatom éjszakára.~De a tizediknél
15924       I,  XX     |                        Nem igaz, hogy lisztbe takart gyermek húsát eszik szent
15925      II,  XXIV   |                    azért hangfojtó szövetekbe takarva, mégiscsak megkondult a
15926      IV,  XXXVI  |         boltkirakatokban lehetett látni ezüst tálakba domborítva, lámpákba égetve
15927       I,  XXI    |                        Talán még ismerõsre is talál a presbiterben.~Az áruló
15928       V,  XXXIX  |                    tõlük nincs hír, róluk nem talál-e valami jelentést. A napok
15929     III,  XXXI   |                      Úrnõm küldte neked ezt a találdkimicsodát.~Egy hosszúkás, szürke selyemtokot
15930     III,  XXXI   |                     elismeréssel nyilatkozott találékonyságáról és ügyességérõl. Megegyezést
15931       I,  XVIII  |                  bukkant rá, de amint megállt találgatni, melyik lehet az, az épületbõl
15932     III,  XXX    |                  akkor Gránátvirágot csak ott találhatja.~A fiú csakugyan ott ült
15933      II,  XXVI   |                     karja, hogy fehérebbet ne találhatnál. De igazán azt hittem, teutánad
15934     III,  XXVIII |                      valószínû, mi néznivalót találhatnának a caesarok szemei egy rabszolgán?
15935       I,  X      |                       és szegényes kalitkának találhatod.~- Hagyd el, Bion, nem vagy
15936      IV,  XXXVI  |                      legszebbekkel, amelyeket találhatott a Via Appia boltjaiban?
15937     III,  XXXII  |                     elõtte titkom.~Tõrrel nem találhatta volna úgy szíven a fiút,
15938     III,  XXVIII |                     csak az kellene, hogy itt találjanak! Nem gondolsz a vad nobilissima
15939      IV,  XXXVI  |               praelucens.~- Bizonyosan otthon találjuk már - nyugtatta magát Bion. -
15940       I,  X      |                      hidegnek látta, már elsõ találko­zásuk alkalmával is, Alexandria
15941      IV,  XXXV   |                   Ezen a napon ez már második találkozása volt a görbelábúval. Reggel
15942       I,  III    |                     hanem a császári családok találkozásának is készült. Bár a négy család
15943       I,  VI     |                     Isten kezét látta ebben a találkozásban, s megindult a cseléd után.
15944      IV,  XXXIV  |                      palota erkélyén, az elsõ találkozáskor.~- Mégiscsak hasonlít hozzá -
15945       I,  XVI    |                       az égi kegyelemmel való találkozásnak, mint máskor. Megzavarta,
15946       I,  XVIII  |                  nobilissima, aki már az elsõ találkozásukkor pajtásságot fogadott neki,
15947      II,  XXV    |                  engedélyt kért, hogy Rómában találkozhasson oda útnak indult apjával.
15948     III,  XXVIII |                  tudta, hogy ezen a napon nem találkozhat Tittel. Trulla éppen abban
15949       I,  XX     |                      Jupiterrel?~- Még aligha találkozhattak, uram. Talán nem is tudnak
15950      II,  XXIII  |                        hogy el kell mennie, s találkoznia se szabad a fiával. A szíve
15951       I,  IV     |                megakadályozhatta az uralkodók találkozóját, amire pedig már fél év
15952       V,  XXXVIII|            fellobbanására kellett gondolni.~- Találkoztál vele? - kérdezte az ágon
15953      IV,  XXXVII |              elutaztam, Bionom. Addig is, míg találkozunk, ezt üzenem neked: Lactantiusnak
15954      II,  XXII   |                 akarsz megjutalmazni az ördög találmányával?~- Tudod te, ki vagyok én? -
15955       I,  IV     |                        Maxentius, hogy itt is találna munkát. Ott a kútnál, nézd
15956      II,  XXV    |                       az volt a császárnénak, találnak-e olyan lányt a világon, aki
15957     III,  XXX    |                       fejem elütnék, akkor se találnának benne egy filozófus gondolatot -
15958       I,  II     |                   nagyon rosszul esne, ha nem találnék bele a nyelvemmel.~- Hát
15959       I,  I      |    szárnyas-feldarabolónak kellett odaállni a tálalóban a disznósült mellé is. A
15960     III,  XXVII  |                 tovább a szerelmed.~- Hát nem találtad meg? Hiszen a fejed alá
15961       I,  IX     |               vacsoráját is. Sokfogású coenát tálaltak, az étvágygerjesztõktõl
15962     III,  XXXI   |                        Nem sok olyan asszonyt találtok a birodalomban, mint én
15963       I,  XX     |                       az apai szeretet gyámol­talan, csüggedt gyerekké tette
15964     III,  XXVIII |                     foga közt van - írta nyug­talankodva az urának, inkább asszonyos
15965      IV,  XXXVI  |                      de soha még ennyi gyámol­talanság nem volt a játékában, se
15966     III,  XXXI   |                     farkasszemet egymással. A talapzat kockakövei közül kicsüngõ
15967      IV,  XXXVII |                  bronz Mercurius mutatott rá. Talapzata kövei szétnyiladoztak, egy
15968      II,  XXII   |                   föllebbenteni halandó, mert talapzatába az van vésve, hogy aki azt
15969       V,  XXXIX  |                       le.~Odaszédült a szobor talapzatához. Bion nem tudta, kin segítsen
15970       I,  II     |                kérdezte tõle, miért szállt le talapzatáról. „Én Christophorus vagyok,
15971       I,  IV     |               márvány-villára. Tornácán magas talapzaton Galerius életnagyságú bronzszobra
15972       I,  XIV    |                     aki a falusi papok kopott talárját viselte. Hasra akarta vágni
15973     III,  XXXI   |                   elég sokkal mártogattam egy tálba. Két esztendeig voltam az
15974       I,  IX     |                    Azóta aztán nem ettünk egy tálból vele.~A császár rakta a
15975       I,  III    |                    vékony aranyláncon fityegõ talizmánját.~A szárnyas sors-istennõnek
15976       I,  XV     |                  püspökhajat akart tõle venni talizmánnak, és a jóember nem tudta
15977      IV,  XXXVII |                     elõtt, amelyek a vám­hiva­tallal együtt nézegették magukat
15978      IV,  XXXVI  |                       chorusban a karmester a talpaira erõsített scabillum összecsattantásával
15979     III,  XXXII  |                    legnagyobb kincsünket.~Két talpatlan, gömbölyû ezüst csészét
15980       I,  III    |             mutatkozott másképp, mint tetõtõl talpig drágakövekbe és gyöngyökbe
15981     III,  XXXI   |                 széles bõrövet viselt, vastag talpú bakancsai porosak voltak.
15982       I,  III    |                visszaverte a piktek és skótok támadását, arról kapott hírt, hogy
15983       I,  XIII   |                  jelentett, a sah nem ment át támadásba, sõt belsõ villongások miatt
15984     III,  XXVII  |                   vetette le a gyászt, mindig támadásnak érezte a lány vidám­ságát,
15985      IV,  XXXV   |           indulatosabb és harsányabb szavú. Õ támadott, s a rhetor csöndesen és
15986       I,  XXI    |                 Minden sarkon csoportosulások támadtak, a megtámadott keresztények
15987       I,  IV     |                   visszafordultak, mert hátba támadták õket a marcomannok. A Dominus
15988      VI,  XL     |                    cseléd karom volt egyetlen támasza a világon. És tanúja voltam
15989       I,  III    |                      aki diadalmas hadseregre támaszkodik. Hatalmát gyöngíteni kellett,
15990     III,  XXXI   |              Harmadszor, mert ha nem tud kire támaszkodni, akkor megsántul a másik
15991     III,  XXX    |                     kicsit erõsebben kell rád támaszkodnom, kis Tit.~
15992       I,  VI     |                    nagy mágus, aki halottakat támasztasz a mi istenünk nevében. Boldog
15993      IV,  XXXIV  |               kiirtásával elvesztették minden támaszukat, s valószínûleg hajlandók
15994       V,  XXXVIII|                       volt készítve. A perzsa támogatás is biztosítottnak látszott,
15995       I,  IV     |                   fölébredését és hathatósabb támogatását remélte. A rhetor nem volt
15996     III,  XXXI   |                       bíróságokkal, ezeknek a támogatásával csakhamar monopolizálta
15997       I,  VII    |                       õk is kezére játszanak, támogatják vállalkozásaiban, és segítik
15998       V,  XXXIX  |                    vélte, sokakat visszariasz­tana az, ha a kivégzettek tetemeit
15999       I,  XXI    |                 fogalmazta, hanem törvénytudó tanácsadóinak kollégiuma. Nem tanulatlan
16000       I,  XVII   |                     szavainak, mégis Galerius tanácsára szükségesnek látta elrendelni
16001       I,  VII    |                       becsületbõl beültetik a tanácsba. Ezentúl azonban állandóan
16002       I,  XIV    |                hatalmas szobra elõtt, amely a tanácsház hátterébõl nézett le rájuk
16003       I,  VII    |                  gyülekezetben, amely a város tanácsházában várta a császárt, senki
16004       I,  XIV    |                     keresztények dolgát külön tanácskozás tárgyává kívánja tenni.~-
16005       I,  XIV    |                   horkant fel Galerius minden tanácskozási illendõség ellenére.~Constantius
16006       I,  XIV    |                   jelentette, hogy vége van a tanácskozásnak. Nagy meglepetésére azonban
16007       V,  XXXVIII|                   több pénzük van az adóra.~A tanácskozások után Galerius saját kezû
16008       I,  XIV    |                       szentségeseken kívül.~A tanácskozáson nagyobbára a pénzügyminiszteré
16009       I,  XIV    |                hadvezér és mint proconsul sok tanácskozást vezetett, s tapasztalhatta,
16010       I,  XIV    |                      készültek. Négy szolga a tanácskozóterem mozaikját mosogatta. Quintipor
16011       V,  XXXVIII|               Délelõtt Tagessel, a fõaugurral tanácskozott, aki megerõsítette õt elhatározásában.
16012     III,  XXIX   |                      Olyan dologban szeretném tanácsodat kérni, augusta, amely a
16013      II,  XXV    |                   bohó asszonyi kérdéseken és tanácsokon. Biztosat csak egyet tudott:
16014      II,  XXIV   |                       nem szórták. Menekülést tanácsolt azoknak, akik félelmüket
16015      II,  XXV    |                  minisztereivel, mérnökeivel, tanácsosaival, és senki még ilyen derûsnek
16016       I,  XIV    |                       az nem hallatszott el a tanácsteremig, de az augusta arcán is,
16017       I,  XIV    |                 nálták hellyel azokat, akiket tanácsukba meghívtak. Diocletianus
16018      II,  XXII   |                       szent folyó országa már Tanaistól fölfelé lélegző múmiává
16019      IV,  XXXVI  |                     leheltek, Venus észvesztõ táncban a legszebb nõt ígérte Párisz­
16020      IV,  XXXVI  |                   íjas és fáklyás kis Cupidók táncolnak elõtte, s Hóráknak és Gráciáknak
16021     III,  XXVII  |                találtak oda az ujjai, s addig táncoltak ott, míg valami kemény kis
16022     III,  XXX    |                     Egyszer szíriai táncosnõk táncolták az apám elõtt. Azt mondják,
16023       I,  XVIII  |                   egyszer téged. Csónakázunk, táncolunk, becsípünk, jó? Kijössz
16024     III,  XXXII  |                   héttel ezelõtt járt itt egy táncosnõ, egy majom formájú kis öreggel
16025     III,  XXVII  |                       a részeg zenétől hangos tánctermek, a sétaterek márványpadjai
16026       I,  XVIII  |                     csak a fülébe bírt cuppan­tani. A nobilissima elvisította
16027       I,  VI     |               gyereket vezetne, akit gügyögve tanít járni. A vége mindig az
16028       I,  III    |        rabszolganevelõ iskolává, amelyben nem tanítanak mást, mint vak engedelmességet
16029       V,  XXXVIII|                        de nem egyformán. Zeno tanítása szerint a lélek tûz, amely
16030       I,  IV     |                        hogy vallásfilozófiára tanítgasd a császárt. Diocletianus
16031      VI,  XL     |                       gyermekének, Crispusnak tanítóját és nevelőjét. Sohase voltam
16032       I,  XIV    |                       eléje, pedig ezeket nem tanították ki a curiosusok. Derék isten
16033      IV,  XXXVII |                     el, aki járni és beszélni tanítottam? Aki egy ágyban aludtam
16034     III,  XXX    |                     legnagyobb szamárságot.~- Taníts meg rá, Gránátvirág.~- Nem,
16035       I,  XX     |                       elkomorodik. Aludt vérû tanítvány! A felesége álmára gondolt,
16036      IV,  XXXVII |                       nagyon érdekelték. Bion tanítványa volt és a költőké, s a gondtalan
16037       I,  I      |                 elûzött Helena fia. Nonnus és tanítványai megadták neki a nobilissimusoknak
16038       I,  XX     |                       fejet -, nem aludt vérû tanítványt neveltem én.~Mély bókolása
16039       I,  XX     |                  szegényesnek ítélte az egész tant egy olyan bámulatos szervezet
16040       I,  XXI    |          jogtudományéi, amelytõl semmi el nem tántoríthatta õket, s amelyen kívül más
16041       I,  VIII   |                    már valamely szigettõl, ki tántorodnék vissza valamely szirttõl?
16042     III,  XXXIII |                     elment, lehajtott fejjel, tántorogva, háromszor is visszafordulva.
16043      IV,  XXXVI  |                 Héphaisztoszt és a tettenérés tanújául meghívott napistent is.
16044       I,  XVIII  |           Aphrodité-szemû istennõ, hogy midõn tanújává tettél Mars istennel való
16045       I,  VIII   |              foglalkozik, mûvészetet és ipart tanul, és senki se leli halálát
16046       I,  VI     |                       Azonban Pantaleon, noha tanulékony ember volt, idegenkedett
16047       I,  XVI    |                      aki a pogány filozófusok tanulmá­nyozásán keresztül jutott
16048       I,  XX     |                    Igazság Barátja címet adta tanulmányának, s rendszere alapelveit
16049       I,  V      |                       az ilyesmit is meg kell tanulnod. Ezt így kell csinálni,
16050      II,  XXII   |                     egy Bion nevű alexandriai tanuló, aki előtt magától félrecsúszott
16051       I,  I      |                    mindenütt, csak az apródok tanulószobájából hallott hangot. Ott megállt
16052       I,  V      |              Szapphó-verset? Tudtad, vagy itt tanultad? Kicsoda vagy te? Itt csak
16053     III,  XXXII  |                     járhat, mert ezek még nem tanultak meg félni - nézegetett körül
16054      IV,  XXXVI  |                     falatot, úgy, ahogy tõled tanultam. Hiszen mi közöm nekem a
16055       V,  XXXIX  |                        s megpróbáltak hûséget tanúsítani. De harmadik rántásra csak
16056       I,  XVII   |                     különben elég mérsékletet tanúsított. Lefejeztette ugyan mind
16057      II,  XXII   |                teremtése óta mindig a démonok tanyája volt. Némely démonok viperák,
16058       I,  X      |                    lehet, hogy az emberszív a tanyájuk. Plutarchosz azt mondja,
16059       I,  X      |                    vagy egy paraszt, aki szép tanyát és jól kezelt birtokot akar
16060     III,  XXVIII |                     hozott be Trulla, egy kis tányér ecetet meg egy törlõkendõt.~-
16061       I,  II     |                     tartanak a szám elé arany­tányért. Velünk jössz?~- Nem tehetem.
16062      IV,  XXXV   |                      vannak, nagyon a földhöz tapadnak. Ezeket csak ember tudja
16063     III,  XXVII  |                        s meglazítván nyakán a tapadó ventus textilist, alácsúsztatta