1-amiat | amibe-balka | balol-bibor | bicce-celza | celzo-csuny | csure-egyik | egyip-eloke | eloko-eretn | erezh-fejke | fejlo-fiuru | fius-furcs | fure-hadiz | hadja-hazuk | hazul-idege | idehe-jarta | jarto-kedve | kedvt-kidol | kidug-koles | kolte-kuszo | kuzde-lehuz | leiga-malha | mama-megje | megjo-melye | melyi-nagyl | nagym-odaer | odafo-ooo | oppos-perme | perny-rator | ratok-selye | selym-szarm | szarn-szinh | szini-tapad | tapas-tilts | tiltv-tunik | tunod-valla | vallh-vihar | vihes-zuzta
Rész, Fejezet
17068 IV, XXXV | circusba mehetnének, egy kis tûnõdés után a Pompejus-színházat
17069 I, XX | tõle.~- Apate, Apate... - tûnõdött a császár. Igen, az a falu,
17070 III, XXVIII | caesar?~- Egész este azon tûnõdtem, hogy kire emlékeztet a
17071 I, V | nobilissima. Fején ezüst turbán, nyakában gyöngyökbõl és
17072 IV, XXXIV | és dús haján drágaköves turbánnal. Most a perzsa divatból
17073 III, XXXII | mert nem ismerlek.~A lány turbékolva nevetett.~- Kisfiú. Hiszen
17074 III, XXXII | erdõben igen, mert ott nem tûri Latona a szerelmeseket.
17075 I, IV | barátját, aztán elkezdett turkálni a penészes lomok közt.~-
17076 V, XXXIX | elmosolyodott, mikor arra az öreg túrószacskóra gondolt, akit a tömpe orrú
17077 I, VII | de csak herélt papokat tûrt maga körül, s bikaáldozatokban
17078 I, VII | kisbérlõkkel dolgozni. Ezek addig túrták a földet, míg össze nem
17079 III, XXVII | az urára való tekintettel tűrte maga körül a Galerius lányát,
17080 IV, XXXIV | öszvérfogatok csörgõiben. Ha a Vicus Tuscus fényes kirakataiban selymeket
17081 I, VII | köhécselés hallatszott. A túsz királylány szerette volna
17082 I, III | alatt nevelteti. Ezt ugyan túsz-szedésnek is lehetett volna magyarázni,
17083 I, XIV | mellé intve Constantiust.~- Túszokat szed tõlünk - dörmögte Galerius
17084 I, VII | magyarázta kacsintva. - A túszt szem elõtt kell tartani.
17085 II, XXVI | karjába szalasztottad a tût Antiochiában. Olyan fehér
17086 I, XV | sestertiusért egy egész Tutunus isten, aki megnyitja az
17087 V, XXXIX | érthetetlen búcsúsorait. Tûvé tette érte egész Rómát,
17088 I, XV | csukló felett megszúrta a tûvel. Aztán odatartotta neki
17089 IV, XXXVII | vele, mint amilyent nagy tűz szokott éreztetni a gyerekkel.
17090 I, XV | egyiket odaadta a fiúnak.~- Tûzd csak a ruhádba, hadd látom,
17091 I, XV | fakeresztek koppantak, és ruhába tûzésre való ólomfeszületek csörrentek
17092 I, VIII | a fõtérre torkolló utcák tûzfolyókat öntöttek magukból, a fáklyások
17093 I, XVII | hogy a keresztények akarták tûzhalállal elpusztítani Urunkat, azonban
17094 II, XXIII | tervhez, amelyet a családi tûzhely istenei sugalltak neki.
17095 III, XXXI | asszonyt. Maga ment oda a tûzhelyhez, és odább taszigálva a szakácsot,
17096 III, XXXI | fogva rángattam vissza a tûzhelyvédõ jó öreg Lateranus istenhez.~-
17097 IV, XXXVII | helyén. Szomszédjai, egy tûzkõáruló lidiai görög s egy tisztes
17098 IV, XXXIV | Titanillához? Ha a hajamba tûzöm az ibolyát, vagy ha a mellemre
17099 III, XXXII | úgy pusztult el, hogy a tûzokádó hét álló esztendeig okádta
17100 IV, XXXIV | annyiba se veszik, mint a tûzoltókat. Ha az apja meg õ lehetnének
17101 I, VII | amerre elhaladt, mindenütt tûzszalagok lobogtak. Nem, Diocletianus
17102 II, XXII | császár, és odábbrántotta a tûztõl.~- Hagyj engem - szabadította
17103 I, XIV | olyan szikra, amibõl nagy tûzvész lehet. Nemcsak az uralkodónak
17104 I, VIII | pattant volna ki, feltûnt egy tûzvörös meteor, nem kisebb a holdkorongnál.
17105 V, XXXIX | mindnyájunk kegyes atyját...~Olyan tûzzel, a könnyû diadalnak olyan
17106 I, VIII | mikor a tubák harsogása és a tympanumok pörgése jelentette a menet
17107 IV, XXXIV | idegen jérce, mint a maga tyúkja - vigyorodott el a római.~-
17108 II, XXVI | hascsikarást és megszaporítja a tyúkok tojását. Tartós Ureus-kígyók
17109 I, V | Romula nagyanyó mellé, és tyúkot ültethetnék, kaprot vethetnék,
17110 III, XXX | csöndesebb volt.~- Az apám udvarából - villant hidegen a lány
17111 I, I | hogy Maximianus augustus udvarához tartozik. Kipirult arcú,
17112 I, XXI | több istenszobor megsérült; udvarának oszlopai elpusztultak a
17113 I, XVIII | memphisi templomában lakik udvarával, a szolgálatára rendelt
17114 III, XXVIII | rabszolgák ezrei közül, akik az udvarban nyüzsögtek, sohase jutott
17115 I, VI | nyugalomba küldte õket a császár. Udvarhölgyei az utóbbi években már nem
17116 I, I | Azért, mert a caesar három udvarhölgyet vízbe fojtatott, aki azt
17117 I, XI | láthatatlanul. A szentségesek udvariasan, de hidegen köszöntötték
17118 V, XXXIX | feleségének, magának is volt udvarmestere, Galeriust is elkísérte
17119 III, XXIX | szégyellem magam, úgy, mint az udvarmesterem elõtt, hogy én is szép akarok
17120 III, XXX | zõsködni. A cselédek, az udvarmesternõn kezdve, ahányan voltak,
17121 V, XXXIX | annyit mondott, hogy az az udvarmesterre tartozik. Azt azonban nem
17122 V, XXXIX | harag összebékítette a három udvarmestert. Megegyeztek abban, hogy
17123 I, I | teljesedik a jóslatod, az udvaromba veszlek. Ha nem teljesedik,
17124 I, III | megmondhatod, fiam. Az én udvaromban is vannak keresztények.
17125 I, I | felesége mért oszlatta föl az udvartartását? Azért, mert a caesar három
17126 I, I | irodában ülnek, akár az udvartartásban serénykednek; legalól vannak
17127 I, XIV | felderíti a mi csöndes és komoly udvarunkat.~Elõrement, maga mellé intve
17128 II, XXIII | tekintélyével együtt a birodalom üdve is veszélyben van.~- Mit
17129 I, XI | emelte a poharát.~- A haza üdvére!~Aztán odafordult az asszonyokhoz.~-
17130 V, XXXIX | serkentve, végrehajtották az üdvös és hasznos fenyítõ rendszereket.
17131 I, VII | bizalmatlanságot tette, s ez nagyjában üdvösnek bizonyult. Minden állami
17132 III, XXIX | hangja. - Ez anya volt. Lelke üdvössége árán is megmentette a fia
17133 V, XXXIX | istenéhez imádkozik lelke üdvösségéért.~Kis Tit így körülbelül
17134 I, XVI | nevével, mintha lopnátok az üdvösséget. Isten bátorságot kíván
17135 I, II | bízta a város az augustusok üdvözlését. A helytartó dolga lett
17136 IV, XXXIV | bíborcsíkos köpenyt, és üdvözlésre emelt jobbján ott ragyogott
17137 I, I | a nobilissimáknak kijáró üdvözlésrõl, megpróbálta felsegíteni.
17138 I, XXI | ember és a hang, hanem az üdvözlet is ismerõs volt most már
17139 I, XXI | fogadta õt ezzel a zagyva üdvözlettel Antiochia forumán, amely,
17140 I, VII | az egy kaptafára készült üdvözlõbeszédeket, de arcán látszott a megelégedés.
17141 V, XXXVIII| az este.~- Menj eléje és üdvözöld - mondta Titanilla. A császárné
17142 I, VII | városában ezzel a csodával üdvözölnek benneteket az istenek.~Az
17143 I, IX | classicuma. A szentségeseket üdvözölték vele házuk küszöbén. Sapricia
17144 I, III | vetted az anyámat.~Hallgatva ügettek egymás mellett. A caesar
17145 V, XXXIX | cubiculariusnak, hogy semmi állami üggyel ne háborgassák, ez hozta
17146 II, XXII | kosszarvakat függesztett. Nagy üggyel-bajjal haladtak a vörös homokkõhegyek
17147 III, XXIX | augusta, amely a birodalom ügye ugyan, de a császárra és
17148 II, XXIV | parancsot, hogy a diadalmenet ügyében értekezzen a római hatóságokkal,
17149 IV, XXXIV | Elrakok mindent a kezed ügyébõl, amit hozzám vághatnál.
17150 I, XIV | mint Bion, és a birodalom ügyein kívül nem érdekelte semmi,
17151 I, VIII | számára tartatnak, a ló a béke ügyeire születik a világra. Hadikürt
17152 II, XXIII | megszólalni. A keresztények ügyérõl van szó, ami nem egyszerû
17153 III, XXVIII | bort öntögetni. Csak most ügyesebb légy, mert Trulla nem fog
17154 III, XXXI | nyilatkozott találékonyságáról és ügyességérõl. Megegyezést kötött a nápolyi
17155 I, XI | kortyantott belõle, és szándékos ügyetlenséggel fecskendezte a bort a magasba.
17156 I, XV | igazságért. De akik olyan ügyetlenül és félénken vetik a keresztet,
17157 IV, XXXIV | légiókat. Bátyád megvásárolja ügynökeivel a keletieket. Apámért rajon
17158 I, I | volna. Bár a kérvényezési ügyosztály tisztje volt, kívülről megtanulta
17159 I, I | Siccában, szülõvárosában ügyvédkedik, meglehetõsen sanyarú viszonyok
17160 III, XXVII | hasonlít. Az elsõ a nagyfülû ügyvédre, aki ura pöreit viszi, a
17161 I, XXI | sajnálta, mert szeretett ott üldögélni, s lesni a hajót, amely
17162 I, XVIII | tenyerébe hajtott állal üldögélt abban a kis fülkében, amelyet
17163 IV, XXXV | megszüntette a keresztények üldözését úgy hatósági kezdeményezésre,
17164 I, VII | levegõbe nyilaznak; ha pedig üldözésre kerül a sor, a thébaiak
17165 V, XXXIX | Tisztában voltak vele, hogy üldözni fogják, s talán azóta már
17166 III, XXXI | tett, és a leggyûlölködõbb üldözõk is igyekeztek valami relikviát
17167 I, XVI | évtizedek óta senkit se üldöztek az igaz hitért. A diaconusok
17168 I, VIII | bíborponyva-mennyezetet feszítettek, s az alá üléseket készítettek. Alkonyat elõtt
17169 I, XIV | dolog. Éppen erre az utolsó ülésre tartogatott egy nagy tervet,
17170 III, XXIX | legkedvesebb gyereke ne üljön mellette a mennyei városban
17171 IV, XXXV | paniai aranypléhet kalapált üllõjén az aranymûves-bolt ajtajában;
17172 I, XVIII | volna, mindig a lábánál ülne, úgy lesné szájáról a szót.~-
17173 IV, XXXVI | Genesius sír!~A messzebb ülõk újra tapsoltak és kacagtak,
17174 II, XXII | amelyekben tarka oszloperdõk közt ültek az óriási kõistenek, s nem
17175 III, XXXIII | egybemosódott. A gömbölyû hegyek úgy ülték körül a tengert, mint beborozott
17176 I, XXI | küldött neki, hogy azokat ültesse el a salonai palota kertjében
17177 I, V | nagyanyó mellé, és tyúkot ültethetnék, kaprot vethetnék, borjút
17178 III, XXX | fészek. Ha kis csókokat ültetnek bele, azok kikelnek, és
17179 I, XIV | csíráját talán Maximianus ültette el, mikor megborzongatta
17180 I, VII | elfordulva a méltatlanoktól, õt ültették asztalukhoz, megparancsolva
17181 I, VIII | kerülnek. Mióta ti a rendet ültettétek trónra, hogy arany sceptrumával
17182 I, XXI | a thébai fáraó-temetõbõl ültettetett oda. Az elsõ nap azt is
17183 I, VI | integettem is feléd. Varanesszel ültünk a lugasban. Igazán nekem
17184 I, XVII | élet a forumokon, hasztalan ülünk fényes palotáinkban az örömek
17185 I, VII | szentelte az év legnagyobb ünnepeit, az egy hétig tartó megalesiákat,
17186 I, IV | ruhaosztogatást, és mindnyájan ünnepeket, mulatságokat, néznivalókat
17187 IV, XXXVI | Genesius! Genesius!~Az ünnepelt színész most már csakugyan
17188 I, VIII | zûrzavaros akklamációkkal ünnepelte a világ urait.~A rhetort,
17189 I, VI | nem gondolt velem.~Odakint ünnepélyes kürtszó harsant fel. A classicum,
17190 IV, XXXVII | uram.~- Miért?~- Nekem ünnepem van.~- Hátha én dugom a
17191 I, III | sikoltozásaitól. Maiuma istennõ nagy ünnepét tartották, s az õ tiszteletére
17192 IV, XXXV | hívek nemcsak halottaik ünneplésére, hanem az élet igéinek hallgatására
17193 II, XXIV | vasárnapot szentelték neki ünnepül, a tudatlanok néhol összecserélték
17194 I, XXI | elzárt üregre akadtak. Az üreg drágakövekkel volt tele,
17195 I, XXI | hieroglifás kõvel elzárt üregre akadtak. Az üreg drágakövekkel
17196 I, XIII | és kipihent. A szívét is üresnek érezte, és ennek örült.
17197 II, XXV | mert ennek lenne legnagyobb üresség a helyén. Arról mindig eszedbe
17198 IV, XXXVII | jött haza, mint az ázott ürge. Attól kezdve van a köhögés
17199 I, XV | szerencsét és gazdagságot ürít az asztalra!~Benoni kereszteket
17200 II, XXIII | állami gyárat is ki kellett üríteni a foglyok számára. Ezren
17201 I, XI | No most ide nézz!~Fenékig ürítette a tele poharat, mind a két
17202 II, XXV | iratok rendezésének az ürügyével, magához rendelte félórára,
17203 I, XI | másik csésze a másik szobrot üsse meg.~Maxentius a szokott
17204 III, XXIX | forró szurokkal töltött üst védi az isteneket, Kappadóciában
17205 IV, XXXVII | séol, ahol bizonyosan külön üstben fõzték számára a szurkot.
17206 I, IV | hol másik sarkába dobtak üszköt, de a füstjétõl csak az
17207 III, XXXIII | volt, hogy az olyan puhán üt, mint egy virágos narancság.~-
17208 I, XVIII | sához lábafejével vervén az ütemet.~Úgy belemerült az írásba,
17209 V, XXXIX | lehajtva megadással várta az ütést. De a szekerce az olümposzi
17210 I, XIV | emberanyag a mértéket sem üti meg, a birodalom hadereje
17211 I, VII | hadvezér nem kezdte meg az ütközetet, és a férj nem lépett ágyasházába,
17212 I, VII | megváltoztatásáról szó sem lehet. Ez beleütközne a legszentebb rendtartásba.
17213 II, XXII | gondolta. Néha meg tudta volna ütni a lányt egy megalázó parancsért,
17214 VI, XL | sõt tartós foltokat hagyó ütõdések árán fölvonszoltam magam
17215 I, IV | barbár hordák az õ kezébõl ütötték ki a pecsenyét. Nemcsak
17216 I, XXI | próbatételnél, s végre is én ütöttem le az orgyilkosságra készülõ
17217 III, XXVII | kis Titet, ne félj, nem üvegből van” - súgta a fülébe. A
17218 I, XVII | csapott életem kiszáradt üvegébõl. Talán ez elõl a nyugtalanító,
17219 III, XXXI | megvesztegetik a pribékeket, hogy üvegekbe foghassák fel az elfolyó
17220 V, XXXIX | bárdvágás bíborszalagjával és üveges fényû arcán azzal a mosolygással,
17221 I, VI | gondolták, mert szemgolyója üvegesen megmeredt. De szíve rendesen
17222 I, V | nagyítót használt, vízzel telt üveggolyót.~Quintipornak arcába szaladt
17223 I, XX | megoldást találni. Például az üveggyárosoknak nincs okuk panaszra, mert
17224 I, XIX | meztelen testükbõl.~- Még az üveggyártók hátra vannak - magyarázta
17225 I, XIX | kõtömbre, amelyen mézzel telt üvegkoporsó feküdt.~- Íme Nagy Sándor.
17226 II, XXIV | nevû régi királynak, akinek üvegkoporsóját itt mutogatják Alexandriában.
17227 III, XXXI | Silány gyártású aquileiai üvegvázákat, amelyeket õ alexandriaiaknak
17228 I, XIII | belõlük a vér. A hangja üvöltés volt.~- Bántottak? Hát elfelejtetted
17229 I, XVI | mozgatta, majd irtózatos üvöltésben tört ki, és lezuhant az
17230 III, XXIX | szégyenkezve állt ott az üvöltözõ tömegben. Most már megszólalt.
17231 IV, XXXVII | is, míg találkozunk, ezt üzenem neked: Lactantiusnak van
17232 I, XVI | megváltoztatására bírni, s azért minden üzenetében célzást tett az egy isten
17233 I, XVI | meggyöngültek, csak szóbeli üzeneteket küldött meghitt embereivel.
17234 I, VIII | maguknak a városi hatóságok üzenetével. A Dioscurok temploma elõtt,
17235 I, III | mondod, még sohase láttad. Üzengettek tán egymásnak? Vannak keresztény
17236 I, XII | Odasúgott az apjának:~- Üzensz valamit, apám? Anyám már
17237 V, XXXIX | meg szokta vetni. Ezzel üzente ki a praepositus cubiculariusnak,
17238 III, XXIX | ezekkel a balgatagokkal. Azt üzentem nekik, hogy kergessenek
17239 III, XXXI | vettek tudomást a förtelmes üzérkedésrõl, s a dolog vége az lett,
17240 I, I | alkalmat jövedelempótló melléküzletekre, inkább önérzetben gyarapodott,
17241 III, XXVII | tőle a forróság.~Szökellve ugrálta át a romokat, amelyek mögött
17242 VI, XL | melyben különös fajta bolhák ugráltak. Ez után a fiatalon tett
17243 I, XVIII | Tûzbe tudna az ember érte ugrani - lelkesedett Lactantius,
17244 III, XXX | már? Gondolj valamit, és ugrasd ki az ujjaid közül a magot
17245 V, XXXIX | a Titán érchomlokán. Egy ugrással fönt termett az emelvényen,
17246 I, I | nem kellett tartani talpra ugrasztó látogatástól. Hárman, ciprióták,
17247 I, IV | biztatás nélkül a nyakadba ugrik.~Magához szorította a lófejet,
17248 I, XV | székvárosba, a kertészéket ugyanaznap vitte a hajó Dalmatiába.~-
17249 I, III | hanem a saját zsoldosai is. Ugyanazok, akik pajzsaikra emelték,
17250 III, XXXIII | kis Tit - próbált a fiú ugyanazon a hangon felelni. S elmaradva
17251 IV, XXXIV | megcsörrentette a kardját, de ugyanekkor elérzékenyedve is sóhajtott.~-
17252 I, XX | gerlice vagy malac és bárány.~Ugyanezt panaszolták az olajkereskedõk,
17253 VI, XL | ezelõtt, s azt képzelem, ugyanígy állhat a dolog az emberfejekkel
17254 I, I | a tartományi kormányzók, ugyanolyan cipõkkel, de keskeny bíborral.
17255 I, XIV | császárnak helyeselt. De ugyanúgy biztosították egyetértésükrõl
17256 I, XVII | azonban nyíltan mer beszélni, úgymond, s megnevezte Pantaleont,
17257 VI, XL | istenedet, amint tudom, úgysem a föld teremtette.~Ennyit
17258 I, VII | halhatatlanok összekeveredtek az újakkal, és sorsuk körülbelül az
17259 I, I | notariusa tartotta az órát az újan felvett apródoknak. Az apródnevelés
17260 III, XXXI | hogy minden kivégzett tíz újat magzik. Az idõsebb hóhérokat
17261 I, XVIII | forgalom, és soká tartott az újdonságok összeszedése.~Végre jött
17262 I, XII | után, de nem epekedett az újért se. Szeretett Tükhére bízni
17263 I, XVII | azt hitelesnek veheted.~Újév körül váratlanul megérkezett
17264 I, XXI | kereszténységet, tudta, hogy az újhitûek szent könyveibõl olvastat
17265 I, XIV | züllöttek voltak, s azóta minden újítás rontott rajtuk, bár a legjobb
17266 I, XIV | szaktekintélyek. Talán ebben az újításban nem csupán a tekintélytisztelet
17267 I, XIV | nagy császárok tradícióit újította fel. Legjobban ropogtak
17268 I, VII | thébai Mars oltára elõtt újítsa meg az engedelmességi esküt.
17269 IV, XXXVII | számítasz körülbelül?~Ezt már ujj nélkül számította, mert
17270 III, XXXI | kis Tit, mert mindjárt az ujjadat kapom be.~- De ha ez a sok
17271 I, X | Alapja lett a birodalom újjáépítésének. A bizonytalan jövõért talán
17272 II, XXV | csalással hozzá tudta értetni ujjahegyét a fiú kezéhez.~- Mért haragszol
17273 III, XXXII | bele éhesen a lány fehér ujjaiba. Öt fehér és két fekete.~-
17274 III, XXX | valamit, és ugrasd ki az ujjaid közül a magot egyenesen
17275 III, XXX | Egyszerre parittyázták ki ujjaik közül a magot, és egyszerre
17276 VI, XL | feketék is mind kihullottak ujjaim közül. Mondom, öreg ember
17277 IV, XXXVII | lázrózsák gyúltak ki. Számolt az ujjain.~- Ab hó kilencedike a templompusztulás
17278 II, XXII | szent hagyományokat, egy ujjal se érintette a fátyolt.
17279 I, XIII | pofájú lesz. Ezzel az öt ujjammal szorítom ki belõle a párát,
17280 I, IV | aranykarikát visel minden ujján. Azt mondja, a vastag pecsétgyûrû
17281 I, XVI | nemsokára olyan lélek fog újjászületni a kereszténység vizében,
17282 I, VI | szõrcsuha csuklyájába, és ujjnyi hosszú keresztet húzott
17283 II, XXII | nem volt az arcán, csak az ujjongó szeretet sugárzott róla.~
17284 II, XXII | princepsnek. A vad nobilissima ujjongott, mikor elképzelte Maxentius
17285 I, XIV | nem követeltek cirkuszt. Ujjongtak, és ruháikat teregették
17286 III, XXVIII | biztosra, hogy a társuralkodók ujjongva vesznek tudomást Diocletianus
17287 III, XXXI | kérdezte a copa.~- Egy ujjperc. Igaz, hogy fõszentbõl való.
17288 I, XXI | szélét, hogy hallani lehetett ujjporcai ropogását. Ha az elõbb villám
17289 III, XXXIII | messzirõl lengette feléje bõ ujjú ruháját. Ezt még sohase
17290 III, XXVIII | veszem, szebb lesz, mint újkorában volt. Gyere velem, mindjárt
17291 IV, XXXV | Mars-mezõn feleskették az újoncokat. - A Coeliolumon nagy tûz
17292 II, XXVI | süttettem vele annak a jó újságnak örömére, amit a császártól
17293 I, XX | benne van ezeknek a minden újságon kapó, állhatatlan lelkû
17294 I, XXI | Valeriát várja, aki különös újságot írt neki.~- Diocles, talán
17295 VI, XL | napjaikat a halhatatlanok, unalomûzõ játékul elkormányozván a
17296 I, XIV | most már bizonyosan nem unatkozik. Õ se ér rá unatkozni, a
17297 I, XVIII | látszott se betegnek, se unatkozónak. Aranypor szikrázott a hajában,
17298 I, XII | udvarában? El tudtál fordulni az undok örömöktõl, amikkel a Sátán
17299 III, XXVII | Rómából Plautilla, akit Univirának is neveznek, mert már két
17300 I, V | hogy maradj, mert még nem unlak. Különben még azt se mondtad
17301 I, XVII | is fogsz hallani, ha nem unod még fecsegésemet. A császár
17302 I, XXI | kevésbé. Hátha fiú lesz az unoka, és valamikor kinyújtja
17303 I, VI | attól, augusta, hogy az unokád gyilkosa leszek! Hát nem
17304 III, XXVII | nagyanya nem akarta, hogy az ő unokája arcát rabszolgának a lehelete
17305 III, XXVII | nagyanya, ha megtudná, hogy unokájának nagylány korában is van
17306 II, XXIII | anyja méhében megölték az unokámat!~A császár csak a felesége
17307 I, XXI | írt neki.~- Diocles, talán unokánk lesz.~A császárné arca sugárzott
17308 IV, XXXV | dicsekvésképp mondja, az õ unokaöccse az a világhírû Crescentius,
17309 II, XXIII | oka, hogy a lányunk halott unokát szült.~- Én? - ütött a mellére
17310 II, XXII | aranyfényû, hanem gõgös és unott. Viszonya a fiúhoz az volt,
17311 I, VIII | következni fog, s kicsit unottan nézte a rhetort.~- Ezelõtt
17312 I, XX | Amennyire bámulta, annyira unta a császár ezt a kimeríthetetlen
17313 I, V | hogy menjen el, mert már untam. Neked azt parancsolom,
17314 I, XVII | hogy ilyen gondolatokkal untatlak téged, aki úgyis sokat jársz
17315 III, XXXI | övfelkötésé Cinxia, a hajkenésé Unxia. Én még azt is tudom, hogy
17316 II, XXIII | elszokott szívében csak az uráért való rajongás tartotta az
17317 I, VIII | felláthatott a szentséges urakra. A tolongás, az ordítozás,
17318 V, XXXIX | ki kell váltani a lictor uraktól. Ha tudta volna, hogy a
17319 I, XII | csárdáslányra, úrnõ volt, aki uralkodásra született.~- Te vagy
17320 I, IX | többször hallotta tõle, hogy az uralkodás vérontással jár. A bíborért
17321 I, VIII | rendje született meg a ti uralkodásotokkal, a rend, ez a halhatatlan
17322 I, X | hanem hogy elõkészítse az uralkodásra. Lehet, hogy ezen az estén,
17323 I, I | vette, másodszor, mert úgy uralkodik a halandók, mint Jupiter
17324 V, XXXIX | várni lehetett volna. Az uralkodóháznak Nikomédiában még nem volt
17325 I, VII | volt még olyan szeretett uralkodója, mint õ. Ahol csak megjelent
17326 I, VIII | fáklyák fénye elöntötte az uralkodóknak már akkor az emelvény elefántcsont-selláin
17327 I, XIV | tûzvész lehet. Nemcsak az uralkodónak nem szabad bízni senkiben,
17328 I, XIV | papjaival, a császár pedig uralkodótársaival s az aznap szolgálatban
17329 I, III | biztosította Diocletianus uralmát és vele a birodalom belsõ
17330 I, X | vezeti, nekem Marsot kellett uralnom, a hadvezetõt.~Végül megkérdezte
17331 I, III | legnagyobb baja mégis az uralom bizonytalansága volt. A
17332 III, XXXI | de mióta ismered te az én uramat?~- Ó, már több két esztendejénél -
17333 III, XXXI | szaggatnám ki a haját, mint az uramét, mikor rajtakaptam, hogy
17334 III, XXXI | vendéged lennék ebédre a kis urammal.~A boltosnak egyéb se kellett.
17335 I, XIV | világ az övé volna. A világ uráról az az érzése volt Quintipornak,
17336 V, XXXIX | tudta volna, hogy a fiatal uraság maga a Gránátvirág, isten
17337 III, XXXI | tehát merik vállalni az uraságok az öszvérhajtást, és tesznek
17338 V, XXXIX | elmondta, amit tudott. A fiatal uraságot, aki a ládában fekszik -
17339 V, XXXVIII| Constantinus, a világ jövendõbeli urául kiszemelve, éppúgy keresi
17340 I, III | bizonytalansága volt. A világ urává lenni nem volt nehéz, de
17341 I, VII | decemprimusok, élükön a praefectus urbisszal, falukban pedig a decuriók.
17342 II, XXVI | a tyúkok tojását. Tartós Ureus-kígyók és könnyen összeragasztható
17343 I, VI | Kicsoda az a Mária?~- Az Úrkrisztus anyja. Az õ fia is meghalt,
17344 III, XXXII | források nimfái öntögetik urnáikat.~- Ha csak attól nem félsz,
17345 IV, XXXVII | esik.~- De hát volt szíved úrnõdet elhagyni?~Trulla visszadobta
17346 III, XXVII | fiúnak is kárára lesz, ha úrnőjével észrevéteti, hogy ezt a
17347 IV, XXXVII | nyakbavetõt, amit csak férjes úrnõk viselhettek.~Quintipor a
17348 IV, XXXVII | hogy mit csináltam én az úrnõmmel. Még hozzá se ért, csak
17349 IV, XXXIV | de már többet van a mi úrnõnkkel, mint a feleségével.~- Ha
17350 I, III | vetekedve hordták össze uruk udvarába. Galerius túlzott
17351 VI, XL | felett is. S ne sajnáld néhai urunktól, barátom, az aranykoporsót
17352 I, XVI | kenyér és bor színében az úrvacsorát is, s õ merítette vízbe
17353 I, XVI | hevernek az út szélén, és úsznak az Orontész habjain. Ami
17354 III, XXVII | virágos bárkák, a futórózsás úszóházak, a részeg zenétől hangos
17355 I, XV | megtapsolták.~A város örömmámorban úszott, azonban a környékbeli falvakban
17356 II, XXII | volt akkor, haragjában és utálatában! És milyen megható volt,
17357 I, XVII | futnak piros cipõk után, utálják a gladiátor-játékokat, és
17358 I, II | amikor másfelé visz az utam?~- Tarts velünk, Lactantius.
17359 I, XV | szobából, a lány nevetve utánafutott.~- Gyere, meg akarom hallgatni
17360 III, XXVII | szeretik egymást, hogy egyik utánahal a másiknak.~- Hol van, Keüx,
17361 II, XXII | zuhant rájuk. Még látták utánahullani a megbõszült öreget, aki
17362 I, XVII | már magukat, s nincs idõm utánanézni, írtam-e már, hogy magam
17363 III, XXXII | halk sikolya röppent el. Utánaröppentek a galambok is a felnyitott
17364 V, XXXIX | Meg ezt! - A díszköpeny utánaröpült a diadémnak.~Galerius azt
17365 V, XXXVIII| birtokukba vették a szobájából utánasompolygott gondok. Sõt most már az
17366 III, XXX | lejtõn. Mire a lány jajgatva utánaszaladt, már akkor talpon állt,
17367 III, XXX | rándulásán, hogy szeretne utánaugrani a levélnek, kérdezni nem
17368 II, XXII | sziklának, hogy maga is utánazuhant, s kiterjesztett két karjával,
17369 I, IV | állt, Agasziasz vívóját utánozva. Jobbról Fortuna a bõségszaruval,
17370 I, IV | Quintipornak:~- Ezt hozd utánunk!~Azután belekarolt Varanesba.~-
17371 I, XVIII | mestere volt az állathangok utánzásának, a bika rekedt bõgését hallatta,
17372 III, XXXI | olívaszemet, amelyre ez volt írva: Utas, figyelj! Itt Mercurius
17373 I, XIV | mosolyát. Ennélfogva külön utasítás nélkül jegyzõkönyvbe vette
17374 I, VII | fiatalos asszonynak. Annak halk utasítására két rongyos asszony meg
17375 II, XXV | szóbeli üzenetekkel és írásos utasításokkal, amelyeket nem ismert. Az
17376 I, VI | egy öregasszonyt, s az ide utasított tehozzád, mert azt mondta,
17377 II, XXII | lopogatják a zarándokok. Az utazgató görögök és rómaiak nem voltak
17378 III, XXIX | rabszolgától. Neki el kell utaznia, s õt a nobilissimának bocsátja
17379 II, XXII | a gazdag római és görög utazók alamizsnáira, akik nagy
17380 I, XII | felé. Addig öszvérháton utaztak, s mint egyszerû zarándoknõk
17381 III, XXIX | tudsz többet. De én most utaztam keresztül Maximianus országain,
17382 V, XXXIX | érkezett Rómából - minden útbaesõ kikötõben császári gyorsfutárok
17383 IV, XXXVII | sokat keresgélnie. Mindjárt útbaigazították, mert mindenki ismerte Candelabrum
17384 I, X | is elteszi a Dominus az útból, akkor õ okosan teszi, hogy
17385 IV, XXXVII | gazdátlan macskafiók, akibõl az utcagyerekek játékot csinálnak? Aki huszonhárom
17386 V, XXXIX | meghempergetnék Róma legpiszkosabb utcáinak szennyében, és aztán az
17387 IV, XXXVII | tövének egyik piszkos, szûk utcájában. A szíriai megállt, és nagy
17388 I, VIII | mert a fõtérre torkolló utcák tûzfolyókat öntöttek magukból,
17389 IV, XXXV | lecticariusokat. A szûk és homályos utcákból, amelyeknek betorkollása
17390 II, XXII | feltámadásának éjszakája volt, minden utcát elözönlöttek a zarándokok,
17391 IV, XXXVII | huszonhárom kérõnek adtam ki az úticédulát õmiatta, pedig némelyiket
17392 III, XXX | ezüst oszlopot? Azokba útikalauz van belevésve. Hol is hagytuk
17393 IV, XXXVII | bírok belõle alkudni.~- De útiköltséged nincs, ugye?~- Jó gyalogló
17394 I, VII | hogy az elõre megállapított útirány megváltoztatásáról szó sem
17395 I, XXI | Pantaleont várta.~A Csordás útiruhában volt, kerek katona-köpönyegben,
17396 III, XXX | mehetsz! Én pedig nagyon rossz útitárs vagyok. Mindjárt elfáradok,
17397 IV, XXXVII | Vállalnál te egy keresztény útitársat, ha az minden költségedet
17398 I, VII | gazdag városához, ahol az útiterv szerint csatlakozni kellett
17399 III, XXX | nem is mentek tovább. Az útitervet ott felejtették a fûben,
17400 I, VIII | már hozzáférhetetlen zuga, útjaink mindenhová elvezetnek, s
17401 I, XXI | hyperboreusokig fölhajózott, hosszú útjáról hazatérve, gyermekfej nagyságú
17402 V, XXXVIII| könnyeknek nem volt szokott útjuk, azért tétováztak a megindulással. -
17403 I, VI | helyen is panaszt tettek útközben a papok, hogy ezek az elvetemedettek
17404 I, XIII | vezetett, de a bennszülött útmutatók a sah zsoldjában álltak,
17405 I, XII | princepset.~Õ elõre lovagolt az útmutatóval, a csuklyás utolsónak maradt,
17406 I, XXI | lelkiismeretfurdalásból, utóbb ezt is õszintén beismerte,
17407 I, XX | bortermelõk és a tömjénárusok. Az utóbbiak kimutatták, hogy tíz év
17408 IV, XXXV | pessinusi Bionig. Ami ez utóbbit illeti...~Nem fejezhette
17409 V, XXXVIII| udvari orvos, Pantaleon utóda, nagyon tudós és goromba
17410 I, XX | vette észre, hogy annak utóirata is van, melynek betûiben
17411 I, XVII | hogy velem írassa meg az utókor számára az õ viselt dolgait,
17412 I, XVIII | Mert macska képében, mint utólag kiderült, itt maga Bubastis
17413 I, XII | útmutatóval, a csuklyás utolsónak maradt, közrevették a szorosan
17414 III, XXXI | akire sokszor lesekszenek útonállók, mindig jó az ilyesmi.~-
17415 III, XXXI | van, és az a csontkeresõ útonállókról beszélt.~Szelíden, testvérek
17416 III, XXVII | császárné maga sürgette az útrakelést, s a császár nevében is
17417 I, XV | csoszogott be az ajtón. Útravalókat vásárolt a boltokban, és
17418 II, XXII | gyanánt zárta be éppen azt az útszakaszt, amelyen a Sátán elsõszülötte
17419 I, VIII | tradíciók cövekjéhez kötve az útszélen legeltetett, szabadon engedte.
17420 I, VII | kápolna, egy különös alakú, útszéli szikla, amelynek tövébe
17421 I, XVII | utána, azonban a folyosók útvesztõjében elvesztette szem elõl. Úgy
17422 III, XXVII | Bacchusszal, mindenütt szabadon űzhette pajzán játékait, ahol csak
17423 I, VII | igen tudta, mifajta emberek ûzik ezt a mesterséget. Larariumában
17424 IV, XXXV | clinét ábrázolt Venus játékát ûzõ fiatalokkal, akiket a függöny
17425 V, XXXIX | elõsegítette azt, hogy a tetemekkel ûzött babonaság révén az istentelenség
17426 I, XVIII | vergõdött a földön, ráborulva a nyivákoló állatra. Egyszerre
17427 III, XXXII | vissza a lányhoz.~- Kicsit - vacogta a lány. Csakugyan nem lehetett
17428 I, V | jól. Sokára is ért haza, a vacsoraidõt elkószálta az elhagyott
17429 I, XVI | testvérek egyszerû közös vacsorája, amelyen az élet apró-cseprõ
17430 I, IX | császárnéhoz vitette a maga vacsoráját is. Sokfogású coenát tálaltak,
17431 IV, XXXVI | bántottalak, s akkor is a vacsorámnál már félretettem neked az
17432 I, XIV | maradnak, mert szeretne közös vacsorán elbúcsúzni tõlük. Constantius,
17433 III, XXVII | hallgatni -, hanem ebédnél, vacsoránál mint pohárnokot állította
17434 I, XI | csöndben fogyasztották el a vacsorát bevezetõ tojásételeket.
17435 I, IX | császárnéhoz fordult.~- Vacsorázol velem szõlõt, anyácska?~-
17436 II, XXVI | pólyájába csavargatott. Ott vacsoráztam a vénségnél, lángost süttettem
17437 III, XXIX | az nem anya volt, hanem vadállat, rosszabb a hyrcaniai tigrisnél!~
17438 II, XXV | számára. Így majd csak a vadállatokat kell Afrikából szállítani.~
17439 I, XIV | istentelenek kegyetlenebbek a vadállatoknál. Galerius mellén összefont
17440 III, XXXII | csillagok közé került nagy vadász, pályabér gyanánt adott
17441 III, XXXII | hökkent meg a lány. - Vadásza vagy hajtója?~Az öregember
17442 I, VII | kívánta leánya életét, mert vadászás közben véletlenül az istennõ
17443 III, XXXI | nyálába mártott gagát a vadászatban. Igen kapós volt a holttengeri
17444 I, VII | változást találtak benne, hogy vadászatokon ettõl kezdve sohasem fogta
17445 I, VII | áldozattal lépett az oltárhoz. Vadászatról jött, s az illatos füstölõn
17446 I, I | hogy az isteni szentség vadászebeinek főfelügyelője lehet, annak
17447 I, VII | nem beszéltek róla. Minden vadászembernek van valami babonája, az
17448 III, XXXII | Hová bújjunk, ha Diana vadászik itt? Vagy gondolod, kisfiú,
17449 I, VII | gyönyörûségére, mint egy régi vadászkalandot, amelynek emléke mindig
17450 III, XXXII | valami papos, de az öltözete vadászos volt, s hibásan mondta Thészeuszt
17451 I, XI | elõtte, hogy Afrikában olyan vadat lõtt, amelynek az apja párduc
17452 III, XXXII | halásztak. Szõrükvesztett vadbõrök lógtak a falakon, egy ion
17453 I, IX | sértõdöttséggel fog visszagondolni. Vaddisznó, nyúl, malac, kacsák, rigók,
17454 I, VII | sugallata támadt.~- Aper! Vadkan! - súgta fülébe egy másnak
17455 I, VII | hallhatatlan hang. - Végzeted vadkanja!~Eddig soha nem gondolt
17456 I, VII | lándzsáját más vadra, csak vadkanra. Elõször csodálkoztak rajta
17457 I, VI | göndör szakálla fekete. Kerek vadmacskaszemében még mindig megvolt
17458 III, XXXI | magát vele, mintha csak vadmacskák baltázták volna meg! No,
17459 V, XXXIX | esquilinusi dögtemetõbe dobnák a vadmadarak és gazdátlan ebek prédájának.~
17460 I, XXI | augustát, szegényt, igazán nem vádolhatta senki azzal, hogy az õ életére
17461 II, XXIV | hogy az istentelenséggel vádoltak teljesítették az elõírt
17462 I, XX | ocsmányságokat, amelyekkel régebben vádolták õket. Nem igaz, hogy lisztbe
17463 III, XXXII | szorította magához, olyan vadul, mint még sohase. Mire megszólalt,
17464 IV, XXXVI | mozgásában, hajladozásában, szeme vágásában, feje vetésében, kacagásában.
17465 V, XXXIX | már csak azon az egy-két vágáson és lándzsanyéldöfésen szeretett
17466 IV, XXXIV | közt.~Maxentiusnak szánta a vágást, és Quintiport találta vele
17467 IV, XXXVI | almacsutkát, keménytojást vagdostak hozzá, ezt mind hajlongva
17468 IV, XXXIV | kezed ügyébõl, amit hozzám vághatnál. De ettõl nem félek, mert
17469 III, XXXIII | körömollót, amelyikkel nem vághatom meg magamat? Nézd, hogy
17470 I, IV | húzza a fûrészt. Most aztán vágj neki bátran! Nézlek, rendben
17471 III, XXXI | hogy inkább a lábam ujját vágja le a fejsze, mint a lábam
17472 I, I | vér a szemét.~- A harpiák vágják ki a szemeteket, naplopók! -
17473 III, XXXIII | Trulla, akkor a fejedhez vágom a kotyvalékodat a marrubiumos
17474 III, XXIX | elõször lábait, azután karjait vágták le bárddal, s törzsét, mikor
17475 I, IX | az ajtóba.~- Micsoda fát vágtál te nekem, Quintus? Olyan
17476 V, XXXIX | órával késõbb három lovas vágtatott ki a városból, de nem a
17477 III, XXVII | ahol most állunk. Animula, vagula, blandula... Emlékszel?~
17478 I, VII | amelynek tövébe mélyedés volt vágva az italáldozat befogadására
17479 III, XXXII | kapcsából.~- Nem adom a vágyam! - sikította, és elõreszaladt.
17480 III, XXXIII | azonnal megfojtotta szülemlõ vágyát.~- Milyen csönd van - mondta
17481 II, XXII | férfiszemmel nézte. A férfi vágyával és a férfi féltékenységével,
17482 I, VII | leggazdagabbjai, s a maguk vagyonával feleltek a be nem hajtott
17483 III, XXXI | lehet, engem is etettek a vagyonodból. Mint hajótörött koldultam
17484 I, IV | neked valók, s nekem egyéb vagyonom nincs. Tudod, hogy én vagyok
17485 V, XXXIX | számmal vannak az elõkelõbb és vagyonosabb társadalmi osztályokba tartozók.~
17486 I, VI | gazdag betegeit, és nagy vagyont szerzett, amikor egy haldokló
17487 II, XXII | szárnya súrolta.~A mohón vágyott örömekbõl csak ezt kapta
17488 I, XIII | cicájának kedveskedni?~- Vajalja - fodorodott mosolyra a
17489 IV, XXXVI | szabad akkor a máséban vájkálni?~Mi volt az, ami õt Hormizdához
17490 I, I | szörnyeteg. Neked mindegy, vajúdók védõje, én meg jobban járok
17491 I, IV | azt hiszed, hogy egy kis vakarással meg lehet menteni az isteneket.
17492 IV, XXXVII | kezit, hogy éktelenre ne vakarja magát? Aki nélkül úgy elgirhesedett
17493 I, I | udvari ember nem két manccsal vakarózik, mint a barbárok, hanem
17494 I, I | szőrös mellére. Néha közéjük vakart, s melléről poros, piszkos
17495 I, XVI | csináljak veled, jóember? - vakarta meg a tarkóját.~- Kísértess
17496 II, XXII | akár Maxentius. Volt benne vakmerõség észrevenni, hogy õ „minden
17497 I, XIII | sorsát, a dac és kétségbeesés vakmerõvé tette.~Galerius rámeresztette
17498 I, VII | a császárokra.~- Ezek a vakok a mi kincseink - mutatott
17499 IV, XXXV | hivatásból jajgató koldusokat, a vakokat vezetõ kutyákat és a futtukban
17500 IV, XXXV | és nagy bûnösnek magát, a vakot, aki filozófusoktól, tehát
17501 I, XVII | istenek vertek meg bennünket vaksággal valamiért, hogy ne lássuk
17502 I, IX | természetû ember, talán a vakságot is könnyen viselte volna.
17503 III, XXXI | láttára. Akinek nem tetszik, vakuljon meg.~Fehér márványoltár
17504 II, XXVI | amitõl negyvenezer filiszteus vakult meg egyszerre. Nem akarsz
17505 I, VI | megmutathatom, mert idefröccsent valahova a tógámra.~A császárné és
17506 I, I | már amennyiben õ megbízott valakiben. Udvarába vette a matematikust,
17507 IV, XXXIV | És... és hasonlítani - valakihez?~- De caesarom, hát elfelejted,
17508 I, XVI | császárné megtérésére céloz. Valakinek a száján felzendült egy
17509 III, XXIX | hogy neki félteni kellene valakitõl az õ Gránátvirágját! Aki
17510 I, VII | alattvalói közül szóba áll valakivel, mert ez nem volt szokása.
17511 I, III | lótó-futó, szegény szolgaemberek valamelyike - ezek közt sok volt a keresztény -
17512 II, XXV | a Hórák közül küldjék le valamelyiket a földre.~A császárt nem
17513 I, XX | az övé rácsillant volna valamelyikre. Az bizonyos, hogy még nem
17514 III, XXXI | kezemmel csinálnék véreshurkát valamennyibõl!~- Hallod? - riadt meg Tit. -
17515 I, XX | volt küldöttségekkel, õ valamennyinek eladta protekcióját a sorrend
17516 I, VII | Elõállt egy öreg katona, és valamennyiük nevében ezt mondta:~- Mi
17517 I, V | helyezkedett el a villa bejáróinál. Valamerrõl harangszó hallatszott s
17518 I, XV | kötelességének tartotta, hogy valamiképp megfizessen a szállásért.
17519 IV, XXXV | pálmaágára, s Isten tartogat még valamire. Most látom, hogy erre tartogatott.
17520 II, XXIV | hogy erõs leheletükkel szétválasszák Isten ponyváján a tisztát
17521 I, III | Most a princeps késett a válasszal. Mereven nézte a lova nyakát.~-
17522 III, XXXIII | esett neki a lány száraz válasza.~- Meghalt az apád? De jó
17523 I, III | tisztelte a császárt, semhogy válaszában erre célzást tett volna.
17524 II, XXII | de nyugodt hangon adott válaszért. Még eddig nem hallotta
17525 I, VII | üres tenyerét kifordítva válaszol.~- Most nincs mibõl, tisztelendõ
17526 I, XI | hallgatna, a kvád lányt választanám, az kevesebb festékbe kerülne,
17527 I, VII | volt oka a szárazföldet választani. A maga szemével akarta
17528 II, XXIV | hatalmába került császár választása éppen õrá esett. Talán ugyanazt
17529 III, XXXI | urad is jöjjön be. Majd te választasz, és õ fizet - mondta szemtelen
17530 I, II | mesterségemet, ha magam választhatok témát. De most nem arról
17531 I, XI | szét két karját.~- Melyiket választod?~- Amelyik el akar szállni -
17532 I, XV | Quintipornak. - Majd neked is én választok.~Kivette a két legkisebbet,
17533 I, XI | kitöréssel fogadták, ellenben Valeriának, aki második felesége
17534 I, IV | hogy a jazigok betörtek Valeriába, a Danubiuson túlra.~- És
17535 I, VIII | nobilissimákra támaszkodva, Valeriára és Titanillára. Egy Quintipor
17536 I, III | arra, hogy szabad emberekké válhassanak. Tudatosan tette egész
17537 III, XXXII | többet egy pillanatra se válhassanak el egymástól, még akkor
17538 II, XXV | már a harmadik férjétõl válhatott el. Quintipor megházasításán
17539 II, XXVI | lány belekapott a fiú két vállába.~- Neked minden szabad,
17540 I, IV | Varanes megszorította a válladat, arról ismertél rá! Így
17541 V, XXXIX | szavadat.~Benoni kiemelte vállai közül sovány nyakát, mint
17542 II, XXIV | nevében csorgatta a rhetor vállaira az élet vizét, mikor az
17543 III, XXXIII | sírsz? - kapta meg lefogyott vállait a fiú. Érezte, hogy görcsös
17544 V, XXXIX | Szárnyai nagyok voltak, vállaitól a földig érõk, fején csillagkoszorút
17545 II, XXIV | varázslókkal adta magát össze, hogy vállalatát felvirágoztassa. Pedig a
17546 II, XXII | Ha lehetett Jupiter fia, vállalhatta az új címet is.~- Segíthetnék
17547 V, XXXVIII| oka megvolt rá, hogy ne vállalja másodszor is az orvos bejelentését.~
17548 I, VII | kezére játszanak, támogatják vállalkozásaiban, és segítik ellenségeivel
17549 III, XXXI | elõtte értesültek a szörnyû vállalkozásról, s megakadályozták a nagy
17550 III, XXXI | volna a Vezúv átugrására is vállalkozni, s amilyen boldog volt abban
17551 III, XXXI | csikorgatta fehér farkasfogait a vállalkozó. - Nemcsak a csontokat vásárolták
17552 II, XXIII | kezdte, hogy nem szívesen vállalkozott erre a lépésre, amely, tisztában
17553 IV, XXXVII | Ide hallgass, Benoni. Vállalnál te egy keresztény útitársat,
17554 III, XXXIII | szépet még nem. Ezt még én is vállalnám, úgy segítsen a hosszú életet
17555 III, XXXII | Igen? Ezt mondhatod, mert vállalom. De a szépségemtõl el voltál
17556 II, XXII | mindig veszélytelen utakat is vállaltak azért, hogy nevüket belekarcolhassák
17557 I, X | s azt a magukénak kell vallani. A titkot meg kell õrizni
17558 I, XXI | keresztény polgárnak nem a vallását találta büntetendõnek, hanem
17559 I, XVII | elfolyni. Kár pedig ezért a vallásért, amely ha világi okossággal
17560 I, IV | De azt nem ajánlom, hogy vallásfilozófiára tanítgasd a császárt. Diocletianus
17561 I, XVII | különben tiszteletre méltó vallásnak, amely mostanában sokat
17562 I, XXI | találta büntetendõnek, hanem a vallástalanságát, amely egyértelmû a felségsértéssel.
17563 I, XX | csiszolt elméi közt, amiben a vallástervezõ hivatali tekintélyének éppannyi
17564 I, XIV | tûzre hányattad.~- De nem a vallásuk miatt, hanem mert Manes
17565 I, XX | a legpontosabban. Ha a vallásukat úgy módosítanák, hogy az
17566 I, XX | volna semmi panaszuk, mert a vallásuktól eltekintve jóravaló és munkás
17567 I, XII | Minervina bátran nézett a vallató szemekbe.~- Kérdezd meg
17568 IV, XXXVII | aki ráadta. Most már arról vallattak, mondjam meg, ki volt az?
|