|
A császári gyorsposta Nikomédiából Antiochiába nem egészen
tíz nap alatt tette meg az ezerkilométeres utat. A császárnak, akit testõrgárdáján,
a joviusokon kívül udvara nagy része is kísért, majdnem ennyi hét kellett rá. A
tengeri út gyorsabb és kényelmesebb lett volna, de Diocletianusnak volt oka a
szárazföldet választani. A maga szemével akarta látni, mennyit hihet a
tartományi helytartók jelentéseinek. Igaz, hogy az új közigazgatási rendszer
alapjává a bizalmatlanságot tette, s ez nagyjában üdvösnek bizonyult. Minden
állami hivatalnok ellenõre volt a másiknak, a helytartóra a vicariusa
leselkedett, a legatusok és procuratorok egymást tartották szemmel, s a
legutolsó írnokról is föl lehetett tenni, hogy õ az udvar titkos levelezõje. A
rendszeresített hivatalos kémszolgálatot a posta-ágensek végezték, akik a
birodalom minden részébe elvitték a hivatalos leveleket, s mindenütt
összeszedték a nem hivatalos szóbeszédet. Õk voltak a császár szemei és fülei,
s közülük a legelõkelõbbek, akiket curiosusoknak
neveztek, nemcsak hatalmasok, hanem gazdagabbak is, mint akárhány magas rangú
tisztviselõ. A tisztviselõk nagy részét az állam természetben fizette, a
kisebbeket élelemmel és ruhával látván el, a nagyobbakat hivatali
tekintélyüknek megfelelõen, ezüst asztalnemûvel és ágyasokkal is. A
curiosusok azonban jelentékeny fizetést is húztak, nem az államtól, hanem a községektõl.
Minden község törvénnyel szabályozott díjat tartozott nekik fizetni azért, ha
örömhírt hirdettek ki benne. Valami gyõzelemrõl, valami új ünnep
elrendelésérõl, az uralkodók családtagjainak évfordulóiról vagy a császár jó
egészségérõl.
A curiosusok most is mindenütt elõrenyargaltak a
szentségesek érkezésének örömhírével. Diocletianus meggyõzõdhetett róla, hogy a
római birodalomnak nem volt még olyan szeretett uralkodója, mint õ. Ahol csak
megjelent a városokban és falvakban, az udvarmesteri hivatal által elõre
megállapított menetrend szerint, mindenütt úgy fogadták, mint a földre leszállt
Jupitert. Ugyanazokkal a szertartásokkal és ugyanazokkal a beszédekkel. A
forumon felállított szobra elõtt ugyanazzal az áhítattal hódoltak a polgárok,
az iskolák s az egyletek és céhek küldöttségei. Ugyanazzal az alázattal
borultak elébe városokban a decemprimusok, élükön a praefectus urbisszal,
falukban pedig a decuriók. Mögöttük az ünneplõbe öltözött szabad parasztok és
kisbérlõk, akik zsellér gyanánt mûvelték a császári birtokokat meg az óriási
latifundiumokat.
A császár némán hallgatta végig az egy kaptafára készült
üdvözlõbeszédeket, de arcán látszott a megelégedés. Ez abban is megnyilvánult,
hogy bõven osztogatta a kegyelem aprópénzeit, amelyek nem apasztják a
kincstárt, de egész életre boldoggá teszik azokat, akik kapják õket. Különösen,
ha nemcsak ellenségeiknek, de barátaiknak sem jut belõlük. Assessorokat és
praeseseket nevezett ki, sõt néhány comest is, ami a legmagasabb kitüntetés
volt. Az ilyen szerencsés embernek joga volt a császár kísérõjének nevezni
magát, bár kíséretét a császár soha nem vette igénybe. Viszont kötelessége volt
háláját azzal fejezni ki, hogy vagy nyilvános oszlopcsarnokot emeltetett, vagy
díszkutat építtetett valamelyik téren, vagy vállalta a legközelebbi cirkuszi játékok
rendezését.
Mindjárt az út kezdetén, Dorylaeumban egy kis kellemetlenség
is történt a kitüntetések miatt. Egynapi járóföldre a városon túl a császár
arról értesült a curiosusoktól, hogy a praetor a négy assessori címet nem
azoknak juttatta, akiket a legatus kinevezésre beterjesztett, hanem a
kinevezési táblán az üresen hagyott helyekre más neveket írt be. Olyanokét,
akik megvesztegették. Mivel a legszentebb akarat meghamisítása nyilvánvaló
felségsértés volt, a császár a törvényes eljárás mellõzésével maga mondott
ítéletet. Elrendelte, hogy az igazi kitüntetettek által rendezendõ játékokon a
megvesztegetett fõtisztviselõt is, a vesztegetõket is vadállatok elé vessék.
Más baj is történt, annál bosszantóbb, mert nem lehetett
érte felelõssé tenni senkit. A császár maga követte el a hibát. Senki se
számított rá, hogy alattvalói közül szóba áll valakivel, mert ez nem volt
szokása. Valahogy megszólított egy decuriót. Azt kérdezte meg tõle, hogy
falujában rendesen befolynak-e az adók. Az adókat ugyanis az új törvények
szerint õk tartoznak behajtani, mint a községi képviselõtestület
leggazdagabbjai, s a maguk vagyonával feleltek a be nem hajtott adókért. A
decurio biztosította róla a császárt, hogy alattvalói boldogan tesznek eleget
kötelességüknek, s ezzel nagy örömet szerzett neki.
Megveregette a földbirtokos vállát, és kegyesen megkérdezte
tõle, hogy mikor volt katona.
- Soha, szentséges úr - dadogott a decurio -, ez császári
tartomány, és mentes a katonáskodástól.
- Azt hittem, valamelyik csatában kaptad ezt a sebet az
arcodon. Nem az armeniai fronton?
A decuriót megzavarta, hogy a császár háta mögött
összevissza integettek az elõkelõségek. Némelyek azt intették, hogy hagyja rá a
dolgot a szentséges úrra, mások azt akarták vele megértetni, hogy ha az nemet mondott,
akkor neki nem szabad igent mondani. Kínjában megvallotta, hogy akkor kapta a
sebeit, mikor a tartományi quaestorok mint adóbiztosok megparancsolták a
lictoroknak, hogy ólmos korbáccsal serkentsék az adók szigorúbb behajtására.
A császár hátat fordított, és elhatározta, hogy útja további
részén senkit sem tüntet ki megszólításával. Egy másik faluban azonban úgy
történt, hogy mikor a hivatalos szónok befejezte elõírt vallomását az
alattvalók boldogságáról, az egyik térdelõ zsellér hason csúszva a császár elé
vonszolta magát, és megcsókolta poros úti saruit.
- Istenséged könyörüljön rajtam, mert a többi nem tud
segíteni.
A császár faarccal nézett rá.
- Ne káromold az isteneket. Beszélj!
A jobbágy elmondta, hogy õ, aki császári birtokon szolgál,
elvette egy szomszéd nagybirtokos parasztjának a lányát. De ez még húsz
esztendõvel ezelõtt volt, amikor a zsellér gazdát változtathatott, ha a sorsa
úgy kívánta. Jött azonban az új törvény, amely eltörölte a szabad költözködés
jogát. Addig ugyanis, míg a háborúk állandóak voltak, olcsón lehetett
rabszolgát venni, s a nagybirtok el volt látva munkaerõvel. Mióta a császár
állandósította a békét, a nagybirtok nem kapott rabszolgapótlást, s kénytelen
volt kisbérlõkkel dolgozni. Ezek addig túrták a földet, míg össze nem kapartak
annyit, amibõl legalább mint szabad parasztok próbálhattak szerencsét. Így
évrõl évre nagyobb területek maradtak vetetlenül, s a nagybirtok megmentésére a
császárnak kellett közbelépnie. Elrendelte, hogy a zsellér nem válthatja meg
magát, se ki nem költözhet a bérletbõl, hanem minden ivadéka ugyanazt a
földesurat és annak ivadékait tartozik szolgálni.
- Mármost - panaszolta a jobbágy a császár lábainak - a
feleségem földesura a maga jussát követeli. A család felét, amennyi az asszony
után jár. Hát te jóváhagyod azt, szentséges úr, hogy a gyerekeimet is elfelezik
velem, mint a malacokat meg a borjúkat?
A császár egy pillanatra lehunyta a szemét.
- Hány gyereked van?
- Egy fiú meg egy lány. A fiút akarják tõlem elvenni. Most már emberszámot tesz.
-
Fölszabadítalak téged is, meg a feleséged is. Mehettek, ahová akartok.
Nemcsak az
emberek lassították az utat, hanem az istenek is. Minduntalan megállította a
menetet egy-egy régi istenszobor, egy-egy düledezõ kápolna, egy különös alakú,
útszéli szikla, amelynek tövébe mélyedés volt vágva az italáldozat befogadására
vagy egy odvas fa, amelynek ágairól tarka szalagok lógtak. Ebben a korban
majdnem annyi istene volt már a római birodalomnak, amennyi polgára. A
napfényes Olümposz befogadta magába a barbárok ködös, néha komor isteneit, a
régi halhatatlanok összekeveredtek az újakkal, és sorsuk körülbelül az lett,
ami halandó alattvalóiké. Róma népe már csak névben volt meg. Évszázados polgárháborúkkal,
proskripciókkal, uralkodók szabadjára eresztett õrjöngésével kiirtotta a maga
legjobbjait, s a selejtes maradék beleveszett az imperium néptengerébe. Arra
még elég erõsen, hogy római színûre fesse az elegy-belegy tömeget, de arra már
képtelenül, hogy rómaivá tegye. Az õs természetisteneket is így borították el
misztikus déli és keleti kultuszok buja folyondárai, amelyek ismeretlen
mélységekbõl kúsztak zavaros magasságokba. Zeusz ambroziás fejére, Apolló ezüst
húrú nyilára, Aphrodité ágyékára esküdtek még Hercules oszlopaitól a
Paropamisusig, de csak szájjal és nem szívvel. Templomaik fényesebbek voltak,
mint valaha, de õk maguk kiköltöztek belõlük az új igéket hozó, jövevény
istenek elõl, akiktõl a halandók olyan titkok megfejtését sóvárogták, amelyek
meg se voltak addig, míg az olümposziak igazán uralkodtak. A régi nagy istenek,
akik olyan szép harmóniában bírták az eget és a földet, elkeseredésükben
széthullottak olyan apró törmelékekre, mint amilyenekbõl összeépítették õket a
dór harcosok, az attikai földmûvesek, az ioniai halászok és a latin pásztorok.
A csillagoktól a Tartaroszig mindenütt démonok nyüzsögtek, jók és rosszak,
egyformán örökös rettegésben tartván az emberi nyájakat. Démonok laktak a
fákban, a vizekben, a szelekben, a sziklákban, az állatokban. Ha valaki
megütötte a könyökét, vagy elvesztette a lovát, vagy kincset talált szántás
közben, az csakúgy a démonok mûve volt, mint az aszály vagy a jégesõ, a
döghalál vagy a bõ termés. A rabszolgává aljasodott világ, amelytõl urát, a
császárt udvara zárta el, az isteneket is császároknak tette meg, s közéjük s
maga közé rakta a démonok hatalmas táborát, akiknek még jobban kedvében kell
járni, mint azoknak, akik fölöttük vannak. Az istenek, ha elefántcsont trónuson
ülnek, ha kecskelábon bicegnek, nem törõdnek vele, hogy az emberek jók-e,
rosszak-e, csalók-e, hazugok-e, paráznák-e vagy tiszták és igazak. Még azzal
se, hogy milyen viszonyban vannak a másik istennel. Õk csak azt nézik, hogy
nekik megadják-e az emberek a magukét áldozatok füstjében, amelyeknek minden
ceremóniája, és imádságokban, amelyeknek minden szava meg van szabva. Köztük és
a halandók közt szigorúan szabályozott üzleti viszony van. Aki nekik kedvüket
keresi, annak õk is kezére játszanak, támogatják vállalkozásaiban, és segítik
ellenségeivel szemben. Még akkor is, ha azok nem emberek, hanem istenek. Aki
õket elhanyagolja vagy megsérti, még ha véletlenül is, azon irgalmatlan bosszút
állnak. Trójának azért kellett elpusztulni, mert Eriszt nem hívták meg Péleusz
és Thetisz lakodalmára, s Diana Agamemnóntól azért kívánta leánya életét, mert
vadászás közben véletlenül az istennõ aranyszarvasát nyilazta meg.
A különbözõ
filozófiai iskolák destrukciója ugyan nem kímélte az isteneket sem, de sok kárt
nem tett bennük, mert e filozófusok többnyire szegény éhenkórászok voltak. S
talán még ennél is kilátástalanabbá tette küzdelmüket az, hogy ahelyett, amit
el akartak pusztítani, nem tudtak olyan tetõt emelni, amelyiknek minden ember
aláfér. Mindössze annyit értek el, hogy zavart világosságot nyújtottak néhány
fejben, a mérhetetlen tömegekében mozdulatlan maradt az a sötétség, amelyben
biztos halhatatlanságra számítva bújhattak meg a démonok. Az istenek annyira
biztonságban érezhették magukat, hogy még különös bosszúra se méltatták a
filozófusokat. Volt ugyan, akivel halálos bürökpoharat itattak, volt, akit megköveztettek,
de voltak köztük olyanok is, akiket csak azzal büntettek, hogy hosszú életet
adtak neki.
Diocletianus
azonban nem filozófus volt, s nem is igen tudta, mifajta emberek ûzik ezt a
mesterséget. Larariumában ugyan ott tartotta Marcus Aurelius szobrát is, de nem
azért, mert ennek az a bogara volt, hogy írt és olvasott, mikor nem tudott
aludni. Mint nagy és szerencsés császárt választotta mintaképének, akit követni
akart, sõt felülmúlni uralkodói tökéletességben. Ez az elõdje készen kapott egy
virágzó birodalmat, neki építeni kellett azt. Nem a romokból, mert azzal
tisztában volt, hogy a khaosz száz éve nemcsak széthányta a régi római
birodalmat, hanem meg is õrölte a romokat, mint szú a kivágott erdõt. Õ a romok
fölé akarta építeni imperiumát, új kövekbõl a régi mintájára. És ha a kövek
összeillesztése nem mindig úgy sikerült is, amint õ szerette volna, az óriási
mû mégiscsak elkészült, s Diocletianus joggal érezhette magát Jupiter
helyettesítõjének a földön. S ha volt a világbirodalomban valaki, akinek hite
õszinte volt az istenekben, maga a császár volt az. Természetüket soha nem
kutatta, mert nem merülhetett fel benne kétség azokkal szemben, akiknek kegyét
uralkodása kezdete óta minden tettében-vettében érezte. Nemcsak
cselekedeteiben, hanem szándékaiban is. Nem gondolhatott ki olyant, amire az
istenek jóváhagyásukat nem adták volna már elsõ kézmozdulatánál. Igaz, hogy
sokáig késett az istenek kegyelme. A nyomorúság vermébõl ugyan, amelyben
született, hamar kiszabadították, de az egykori rabszolga fia, ha soha meg nem
állt is a sikerek útján, csak lassan jutott el az utolsó kapuig. S ott is
sokáig váratták az istenek, mintha maguk se volnának biztosak benne, õ-e az,
aki méltó arra, hogy befogadják örökkévalóságukba. Nem az a fájdalmas, ha az
embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az õ szeme láttára
nála hitványabbak nektárt vedelnek. S neki sokáig kellett türtõztetnie magát,
míg az istenek, elfordulva a méltatlanoktól, õt ültették asztalukhoz,
megparancsolva pohárnokuknak, hogy kárpótlásul az átszomjazott esztendõkért,
serlegét egy pillanatra se hagyja üresen.
Pessinushoz
közeledett a menet, Galateia gazdag városához, ahol az útiterv szerint
csatlakozni kellett Maximianusnak is, hogy aztán a két augustus együtt érkezzen
meg Antiochiába. Hírnökök már az északi kapunál jelentették, hogy a nyugati
imperátor még az este megérkezett. Diocletianus azonban nem ment be a városba,
hanem elkerült a déli oldalra, ott a Dyndimus-hegy lejtõin meleg források
kábító párája kavargott. Ahol meleg források voltak, amelyeknek gõze extázisba
szédítette a föléje hajlót, oda csak ügyes papok kellettek, s valamelyik isten
mindjárt jelentkezett állandó lakosul. Pessinust már az õsidõk homályában maga
Cybele, a nagy istenanya választotta ki jósdájának. A Magna Matert, aki anyja
volt magának Jupiternek is, de gyermeket is szült neki, nagy titokzatosság
vette körül, Papnõitõl nem követelt szüzességet, de csak herélt papokat tûrt
maga körül, s bikaáldozatokban lelte fõ örömét. Valószínûleg éppen különös
misztériumainak köszönhette, hogy az olümposziak közül õ õrizte meg
legcsorbíthatatlanabbul népszerûségét a felkapott új istenekkel szemben. A
római állam neki szentelte az év legnagyobb ünnepeit, az egy hétig tartó
megalesiákat, s pessinusi templomához, amelyet papjai szerint még Midas király
építtetett, Hispaniából csakúgy sereglettek a zarándokok, mint Germania
széleirõl.
A császár,
amint a templomot elérték, kiszállott hordozó székébõl, s kíséret nélkül,
egyszerû zarándok módjára lépkedett fel az elkoptatott lépcsõkön, hogy
bemutassa hódolatát a Nagy Anyának, aki errõl a helyrõl indította õt el azon az
úton, amely a világ trónusához vezetett.
Fiatal
tiszt volt még akkor Diocletianus, amikor elõször járt itt minden sejtelme
nélkül a jövõnek. Tiszta szívvel, de szerény zsoldjához mért áldozattal lépett
az oltárhoz. Vadászatról jött, s az illatos füstölõn kívül csak a zsákmányul
ejtett vadkant ajánlhatta fel égõ áldozatul Cybelének, aki márványból kifaragva
oroszlánoktól húzott kocsiján mint méltóságos matróna trónolt szentélyében. Az
egyik papnõ - a császár még most is látta lobogó szemét az õsz haját borító
rituális fátyol alatt, s jobb vállára vetve a kétágú korbácsot mint az
önsanyargatás eszközét - rákiáltott a fiatal katonára.
- Te centurio, tõled többet érdemelt volna a Magna Mater!
Ez már nem az oltárnál történt, hanem kint az elõcsarnokban.
Az ifjú katona nem talált benne semmi tiszteletlenséget, ha mosolyogva, üres
tenyerét kifordítva válaszol.
- Most
nincs mibõl, tisztelendõ anya. Majd ha császár leszek, kipótolom.
A papnõ
olyan pillantást nyilazott a centurióra, hogy annak be kellett hunyni a szemét.
- Ha
elejted az igazi vadkant, akkor császár leszel, és ha az akarsz maradni, ne
felejtkezzél el az istenekrõl!
Ettõl fogva a dalmata zsoldos katona megváltozott. Azelõtt,
ha egyáltalán gondolt a jövõre, legmerészebb álmában is csak a diocleiai
faluházán látta magát, ahol mint szegõdött éveit kiszolgált veterán katonát
becsületbõl beültetik a tanácsba. Ezentúl azonban állandóan foglalkoztatta a
bíbor. Nem álmodott róla, hanem számolt vele és készült rá. Világépítõ
forradalmát aztán azért tudta megcsinálni alig másfél évtized alatt, mert
terveit már kidolgozva vitte a trónra. Nem tudta, mikor érik meg az aranyalma,
de tudta, hogy le fogja szakítani. Nem azért, mert elõtte mások is megtették
már, akiknél nem érezte alacsonyabbnak magát. Pertinax egy szénégetõ fia volt,
a thrák Maximianus favágó, az arab Philippus pedig tevehajcsár és Septimius
Severus átlyukasztott fülû rabszolga. Diocletianus nem tartotta szükségesnek,
hogy összemérje magát velük. Neki császárrá kellett lenni, mert Pessinusban
arra jelölték ki az istenek. A kor olyan volt, hogy mindenre jeleket kértek a
földiek az égiektõl. A hajós nem indult el azok nélkül útjára, a paraszt nem
fogott az aratásba, a hadvezér nem kezdte meg az ütközetet, és a férj nem
lépett ágyasházába, hogy nevének örököst támasszon. Diocletianus kéretlenül
kapta a jóslatot, az istenek halálos megsértése lett volna, ha szavukban
kételkedik.
Természetesen senkinek sem szólt arról, hogy mire van
kijelölve, fecsegéssel az istenek bizalma ellen vétkezett volna. Maradt tovább
is az a kötelességtudó és lelkiismeretes katona, aki addig volt. Tiszttársai
csak annyi változást találtak benne, hogy vadászatokon ettõl kezdve sohasem
fogta lándzsáját más vadra, csak vadkanra. Elõször csodálkoztak rajta és
kinevették, késõbb megszokták, és nem beszéltek róla. Minden vadászembernek van
valami babonája, az övének ezt ismerték.
Az egyetlen, akit beavatott a jövõ titkába, az az
elszegényedett patrícius-árva volt, akit feleségül vett. Állítólag a Scipiók
ivadéka. Annak nászajándékul merte adni az ígéretet:
- Császár anyjává foglak tenni.
Az évek azonban teltek-múltak, de Prisca csak egy
leánygyermek anyjává lett. S bár Diocletianus moesiai helytartóságra
emelkedett, s a consularisi rangot is megkapta, semmi jel nem mutatta, hogy
közeledik a trónhoz. Pedig tömérdek vadkant elejtett, s a bíbor majd minden
évben gazdát cserélt.
Prisca néhányszor kötõdött is vele.
- Mindig elejted a vadkant, és mindig más lakik jól a
húsával.
Diocletianus
hitét nem lehetett megingatni.
- Lehet, hogy nem
lesz fogam, mire az igazi vadkant elejtem. De az istenek elõbb-utóbb meg fogják
adni, amit ígértek.
Mint a
testõrgárda parancsnoka kapta a hírt a perzsa frontra, hogy Priscának
házasságuk tizedik évében fia született. Ösztöne azt súgta neki, hogy ezzel az
örömhírrel az istenek az ígért óra közeledtét tudatják vele.
Az ösztön nem is csalta meg. Amint a frontról
visszavonulóban voltak - a légiók rossz ómenek miatt nem akartak tovább
harcolni -, rejtélyes körülmények között meghalt Numerianus, az ifjú császár.
Azt rebesgették, hogy tulajdon apósa és vezérkari fõnöke, Aper mérgezte meg,
nem lehetett tudni, mi okból. A légiók vizsgálatot rendeltek el, s a
haditörvényszék Chalcedonnál az egész hadsereg színe elõtt összeült. A
vizsgálatot Diocletianusnak kellett volna vezetni, mint a gyanúsított után
legtekintélyesebb tábornoknak.
- Aper! -
kezdte meg a kihallgatást, s amint a nevet kimondta, sugallata támadt.
- Aper!
Vadkan! - súgta fülébe egy másnak hallhatatlan hang. - Végzeted vadkanja!
Eddig soha
nem gondolt rá, hogy a fõvezér azt a fatális nevet viseli, amelyhez a pessinusi
jóslat az õ sorsát kötötte. Most ráeszmélt, hogy az istenek elhozták az õ
óráját. Kirántotta a kardját, és átszúrta vele Apert, mielõtt az csak a száját
is kinyithatta volna védelmére.
- Esküszöm
- emelte magasra a vértõl csepegõ fegyvert -, hogy ez volt császárunk gyilkosa!
A katonák a
pillanat igézete alatt jóváhagyták a váratlan ítéletet. Valaki elkiáltotta magát:
Ave, imperator! a körülállók utána
harsogták, s pár pillanat múlva ötvenezer torokból visszhangzott az új császár
neve.
Az istenek
beváltották ígéretüket, s természetes, hogy az a hit, amelyet így jutalmaztak,
ezentúl még kevésbé rendülhetett meg. Nemcsak most, hanem néhány hónappal
késõbb is, mikor Numerianus testvérét, a nyugati légiókra támaszkodó hitvány
Carinust kellett eltaposni, érezte Diocletianus, hogy az istenek oltalma alatt
áll. S ha eddig pártfogóit remélte bennök, ezentúl szövetségeseinek tudta õket,
akiknek hálával és kötelességgel tartozott. Ezért nem mulasztott el soha semmi
szertartást, s ezért találta minden levélrezdülésben, minden váratlanul
megszólalt madárhangban, minden csillagsugárban, amely fényesebbnek vagy
halványabbnak látszott a rendesnél, az õ akaratuk megnyilvánulását. S tudósait
azért tartotta, hogy megmagyarázzák neki ezeket a jeleket.
A fényes
gyülekezetben, amely a város tanácsházában várta a császárt, senki se sejtette,
milyen belsõ meghatottság vett azon erõt. Legkevésbé Maximianus, a
vénasszony-képû, puffadt, öreg katona, akinek peckes tartása meg akarta
hazudtolni ráncait. A társcsászár lóháton tette meg a hosszú utat Mediolanumtól
Ázsiáig, testõrei, a herculeusok élén. Gyaloghintót ugyan kettõt is hozott
magával, de azok egyikébõl egy lefejeztetett római szenátor fiatal özvegye
kukucskált ki, a másikból egy vörös hajú kvád királylány.
A két
szentséges úr megölelte, megcsókolta egymást. A vöröshajú királylány nem tudta
idejében visszakapni a fejét, Maximianus észrevette, hogy a császár szeme
megakadt rajta.
- Állami
érdek - magyarázta kacsintva. - A túszt szem elõtt kell tartani. Emennek az ura
után meg én örököltem. Illõ, hogy én ruházzam szegény özvegyet.
Diocletianus
mindig tiszta életû ember volt. Törvényeket is adott ki a családi élet
védelmére, s azokat uralkodótársai is aláírták. Máskor nyilván eszébe juttatta
volna ezt a kollégájának, mostani hangulatában igyekezett érdeklõdõ arcot vágni
az öreg bajtárs léha fecsegéséhez.
Az
elõkelõségek, akik a császár fogadására összegyülekeztek, illõ távolban
tiszteletteljes hódolattal várták, míg a világ urai kifejtik elsõ
eszmecseréjüket a birodalom helyzetérõl. Minden alattvalót megnyugtathatott az
az elégedett derû, amely a szentséges arcokról sugárzott.
A hódolók
gyûrûje azonban hirtelen kettévált. Utat kellett engedni Tagesnek, az udvari
fõpapnak, aki augurjai és haruspexei élén közeledett. A drágaköves mitrát és
arannyal szõtt szalagokat viselõ, pohos ember egy bíborkendõvel letakart, ezüst
csészét tartott a két tenyerén.
-
Legszentebb imperatorok - térdelt az augustusok elé - a Magna Mater szent
városában ezzel a csodával üdvözölnek benneteket az istenek.
Az egyik
augur leemelte a kendõt a csészérõl. Egy bíborszínû lúdtojás volt benne. A
Jupiter Capitolinus templomában tartott szent ludak egyike tojta aznap
reggelre.
- Mit
jelent ez, Tages? - nézte a császár tisztelettel a tojást.
- Azt, hogy
az isteneknek öröme telik bíborotokban - emelte a fõpap behízott szemeit a
császárra.
- Milyen
könnyû! - kapta fel Maximianus a tojást.
Tages
elkomorodva, de méltóságos arccal adta meg a magyarázatot.
- Mint
ahogy az istenek kegyelmébõl ti is könnyen viselitek bíborotok nehéz terhét.
Az egyik
gyaloghintó felõl halk köhécselés hallatszott. A túsz királylány szerette volna
közelebbrõl megnézni a csodát.
- Viszem! -
mosolyodott oda a szerelmes öreggyerek.
El is
indult, de erre a másik gyaloghintóból hallatszott sziszegés. Az özvegy gyûrûs,
karpereces fehér karja kinyúlt a könnyû selyemfüggönyök mögül, és türelmetlen
mozdulatot tett. Az asszony elõbb akarta látni a csodát, mint a másik, aki csak
lány, ha királylány is.
- Viszem! -
fordult oda is Maximianus, s legyintett is a kezével.
A legyintõ
kézbõl kicsúszott a tojás, s mire Tages odaugrott, már szét is zúzódott a
mozaikon.
- Rossz jel!
- futott végig az ijedt mormogás az egész társaságon.
Maximianus
csodálkozva fordult Diocletianushoz.
- A tojás
üres volt!
Tages nagy
gonddal szedegetett bele a csészébe minden héjdarabkát. Közben megtalálta a
lélekjelenlétét.
- A csoda
ezzel teljes. A bíborhéj magába szívta a tojás belsejét. Az istenek akarata az,
hogy az egész birodalom a ti bíborotok szolgálatára legyen.
A
magyarázat megnyugtató volt, de azért Diocletianus gondolkodóba esett. A
bíbornak vérszíne van, s a bíbortojás háborút is jelenthetett. Nem szerette
volna pedig, ha uralkodása vérben áldozik le. Élete nagyobb része a harctereken
telt el, s mint császár se irtózott a vértõl. Meggyõzõdése volt, hogy a
hatalomnak az a legjobb ragasztószere, és soha egy pillanatnyi kétség se
akasztotta meg a kezét, ha halálos ítéletet kellett aláírni. Most valami
magának is megmagyarázhatatlan változást érzett magában. Ma az alkonyati
pirosságot se szerette nézni, mert a vérre emlékeztette.
Futárt
küldött vissza Dorylaeumba. Megkegyelmezett az arénára szánt bûnösöknek. A
praetort bányamunkára, a vesztegetõket számkivetésre ítélte. Mikor a rendeletet
aláírta, arra gondolt, hogy életében ez az elsõ kegyelmi ténye. Azután rájött,
hogy volt már egy, az is ezen az úton. Mikor a zsellért felszabadította. Ha az
apától engedte volna elvenni a fiát, az fölért volna egy halálos ítélettel.
Maga is elcsodálkozott rajta, honnan támadt ilyen gondolata. Nem mintha rossz
embernek tudta volna magát, de eddig sohase érezte, mintha köze volna más
emberhez. Császár volt, ura a világnak, s mint ahogy Zeusz sohase olvasta még
meg a fûszálakat, õ se vetett ügyet az emberi fûszálakra, amelyeken lába
taposott. Úgy látszik, az öregség hozza magával ezeket a változásokat. Az ember
lefelé megy a dombról, a szemhatára összeszûkül, s míg a messziségek homályba
vesznek, a közel apróságok megnõnek. Diocletianus, amennyire utána tudott
számítani az életének, amelynek kezdetét senki se tartotta nyilván,
ötvenhetedik évében járt.
Amikor a
világ egyik ura hirtelen csömört kezdett érezni a vérnek még a gondolatától is,
a másik patakokban zuhogtatta azt eléje. Maximianus szóbeszéd közben azt
kérdezte tõle, ismeri-e a thébai légió hiteles történetét. Mint mondta, az
juttatta az eszébe a dolgot, hogy az út egy helyen égõ erdõ mellett vezetett el.
Forgószél szaladt végig a kavargó szikrákkal a száraz mezõk felett, s amerre
elhaladt, mindenütt tûzszalagok lobogtak. Nem, Diocletianus nem emlékezett rá,
hogy hallott volna az esetrõl A nyugati augustus elmondta neki bõbeszédûen,
dicsekedõen, a maga gyönyörûségére, mint egy régi vadászkalandot, amelynek
emléke mindig jólesik.
A dolog
Helvetiában történt, mikor a gall parasztok lázadását kellett leverni. A rongy
népben sok volt a krisztushivõ istentelen, s a gyalogság fõparancsnoka azt
jelentette Maximianusnak, hogy a thébai légió összeszûri velük a levet. Valami
titkos jelük lehet, amirõl megismerik egymást, mert ha szembekerülnek, a
levegõbe nyilaznak; ha pedig üldözésre kerül a sor, a thébaiak sohase hoznak
levágott fejeket, holott azokat beváltja a hadikincstár. Maximianus hitte is,
nem is a dolgot, de hogy minden kétségét kivesse, próbára tette a gyanús
légiót. Octodurumnál körülzáratta a többi légióval, s elrendelte, hogy minden
thébai Mars oltára elõtt újítsa meg az engedelmességi esküt. Secundus, a légió
parancsnoka erre elõlépett, s nyíltan megvallotta, hogy õk keresztény vért nem
ontanak. A lázadó kínpadon vérzett el, Mauricius, akit helyébe léptetett az
imperator, szintén. Miután a többi tiszteket is kivégezték, fölszólította a
közkatonákat, ki hajlandó átvenni a parancsnoki botot, engedelmességet fogadva
és engedelmességre kényszerítve a többit is. Elõállt egy öreg katona, és
valamennyiük nevében ezt mondta:
- Mi a
zsoldért életünket ígértük, az a tiétek, elvehetitek tõlünk. De arra egyikünket
se lehet kényszeríteni, hogy mi vegyük el testvéreinktõl az istenajándékozta
életet.
Maximianus
erre kiadta a parancsot a lázadó légió megtizedelésére. Hatezerhatszáz ember
halálos csöndben olvasott ki maga közül hatszázhatvanat, azokat egy csoportba
terelve agyonnyilazták.
Az augustus
még most is el volt ragadtatva a nagyszerû látványtól.
-
Herculesre mondom, érdekesebb volt akármilyen cirkusznál. Még most is látom az
öreg szószólót, akit csodálatosan elkerültek a nyilak, úgyhogy külön kellett
kivégeztetni, szöget verettem a halántékába. Akkor kiabálta azt, hogy mentõl
jobban szétverik a szikrát, annál több tûz lesz belõle.
Aztán
mesélte tovább, hogy a megtizedelt légiót szétszórták a többiek közt, s addig
tizedelték õket tovább, míg egy ember se maradt a hatezerhatszázból.
Diocletianus ezt már nem nagyon hallotta. Tudta, hogy uralkodótársa azt tette,
ami kötelessége volt, õ is azt cselekedte volna a helyében, mégis úgy érezte,
nem bírja tovább hallgatni. Hátrahúzódott a gyaloghintóban, és aludni próbált.
Már közel
jártak Antiochiához, valami Apate nevû falucskán mentek keresztül. A
curiosusok, akik itt is elõrenyargaltak, hogy a kiválasztottak szájába adják a
szót, zavarodottan tértek vissza, és félrehívatták az udvarmesteri hivatal
vezetõjét. Arra kérték, ezt a falut kerülje el, van Antiochiának más útja is.
Õkegyelmessége megbotránkozva tiltakozott. A leghatározottabban kijelentette,
hogy az elõre megállapított útirány megváltoztatásáról szó sem lehet. Ez beleütközne
a legszentebb rendtartásba. A császárnak se alkalmatlankodjanak a kéréssel,
mert az tudja, hogy rend az alapja mindennek, s csak felingerelnék vele, ha a
felforgató szándékot elõterjesztenék.
Így aztán
bementek a faluba. Már a községházát is elhaladták, de se emberrel, se
semmiféle lelkes állattal nem találkoztak. A császárnak feltûnt a dolog, de
senki se tudott neki magyarázatot adni.
Mikor
elérték a falu déli szélét, a legszegényesebb vályogházakat, az egyikbõl
kutyaugatást hallottak. A császár parancsot adott, hogy kutassák ki a viskót. A
testõrök vagy húsz rongyos embert, férfit, asszonyt hajtottak ki belõle.
Reszketve hulltak porba a fényes urak elõtt, de nyilván tudták róluk, kicsodák.
Egy hajlott hátú, kopasz öregember, akinek fehér szakálla több helyen le volt
perzselve, megszólalt.
- Bocsásd
meg, szentséges úr, hogy elbújtunk elõled. Nincs tisztességes ruhánk, nem
mertünk szemed elé kerülni.
- Ki vagy
te? - nézett rá csodálkozva a császár. - Nem Quintusnak hívnak? Nagyon
hasonlítasz a kertészemhez.
- Az a
bátyám, szentséges úr. Én Anthimus vagyok, az olajütõ. Ezek meg a rokonaim.
Testvéreim a Krisztusban. Én pásztoruk vagyok.
Maximianus
ráförmedt.
- Tehát
istentelen vagy? Meg a többiek is?
Az
öregember alázatosan, de határozottan válaszolt.
- Bocsáss
meg, szentséges úr, csak most tudtam meg haragos szavadról, hogy te vagy a
császár. De nem vagyunk istentelenek. Egyebünk sincs, mint az istenünk.
- Hogy
égett meg a szakállad? - kérdezte Diocletianus.
- Az
adószedéskor égették le, szentséges úr. Elõször elvitték az olajütõmet, azután
leszedték rólam a ruhát, aztán a szakállamat próbálták, hogy elég kemény
volna-e kefének. De csak tréfából tették, szentséges úr.
- Hát a
többiek hol vannak a faluból?
-
Mindnyájan elszökdöstek az adók elõl. Elmentek koldusnak a városba. Azt
mondták, ott nem kínozzák õket, és ingyen gabonát kapnak. Nem tudom, igaz-e, de
abban bíznak, hogy húst is kapnak az oltárokról.
- És hová
lettek az elöljáróitok? A decuriók?
- Féltek,
hogy õket az állami adószedõk kínozzák meg úgy, mint õk minket. Úgy beszélték,
hogy a barbárokhoz szöknek át.
- És ti? -
húzta össze a szemöldökét a császár. - Ti mért nem szöktetek el?
- Mert mi megadjuk a császárnak, ami a császáré.
- Azt mondtátok, semmitek sincs, csak az istenetek.
- Õhozzá imádkozunk a császárért.
Maximianus megsuhogtatta a vesszejét.
- Nekem azt beszélték, hogy a keresztényeknek mindenütt
vannak kincseik, mert nekik az istenük nem kerül semmibe.
Az öregember hátrakiabált valamit egy rendesebben öltözött,
fiatalos asszonynak. Annak halk utasítására két rongyos asszony meg három rongyos
ember, akik az utolsó sorban térdeltek, elõbbre kúszott. Fölemelték az arcukat.
Gyulladt, keléses szemhéjuk alól világtalan, merev szemgolyók néztek a
császárokra.
- Ezek a vakok a mi kincseink - mutatott rájuk Anthimus. -
Isten ránk bízta õket, hogy viseljük gondjukat, s mi megosztjuk velük
gyökérkenyerünket, hogy Isten részeltessen bennünket az örök élet kenyerében.
- Nem rossz üzlet - nevette el magát Maximianus.
Diocletianus hátrafordult a kamarások csoportjához.
- Dorotheus, Gorgonius! Lássátok el ezeket ennivalóval és
ruhával!
Aztán indulást parancsolt a kocsihordóknak. Maximianus
körülnézett, asszonyainak kocsiját keresve. Aztán meglepetve fordult a
császárhoz.
- A te két kamarásod is istentelen?
- Hogyhogy?
- A kopasz keresztet vetett rájuk, õk meg a kopaszra.
Diocletianus vállat vont.
- Lehet, az õ dolguk. Leghívebb szolgáim.
|