IX.

Sapricia egész délután küldte az urát császárt nézni a forumra, de a kertész nem fogadott szót.

- Nem állok be a csordába, míg a gazdám nem hív. Ismerhetnéd már a természetem, vénasszony.

- Ismerem, vénember - nevetett Sapricia. - Megvárod, míg a Dominus neked saját kezûleg írt meghívót küld. A kertész úrnak és becses családjának.

- No, majd meglátod, hogy úgy lesz, vénasszony. Még a vacsora se esik jól a császárnak, ha én nem kívánok neki jó étvágyat.

- Te? Hát én? Engem nem kíván?

- Teveled beéri vacsora után is.

Így évõdött egymással a két öreg egész addig, míg a szent palota kapujából a kertészházig behallatszott a kürtösök classicuma. A szentségeseket üdvözölték vele házuk küszöbén. Sapricia kiszólt a konyhából.

- No, most már bizonyosan nem küld érted futárt a gazdád. Hasogass nekem egy kis aprófát.

- Nekem ne parancsolgass! - feleselt vissza a kertész, régi hadi bakancsba bujtatva a lábát. - Látod, hogy én most már katona vagyok. Különben is már reggel bekészítettem az aprófát, ott van a sarokban. Te kutya, te, hát nem tudod már, mi nap van ma?

Ez a duruzsolás már a bakancsnak szólt. November nonája volt, évfordulója annak a napnak, mikor Quintusnak kiadta a császár a szabaduló-levelet. Ilyenkor a kertész mindig beöltözött a régi katonaruhájába. Fölvette a gyapjú-sagumot, a bõrsisakot s a mindennapi fapapucs helyett a calceust, a fûzõs bakancsot. A sagummal nem volt semmi baj, abba kétszer is belecsavarhatta volna magát a sovány, öreg test, hanem az összeszáradt katonabakancs egyre nehezebben fogadta be az elterpedõ kertészlábat.

- Mercuriusra! - topogott Quintus - ebben is könnyebb volna már gótok elõl szaladni, mint asszonyok után.

Az asszony a szemét törülgetve állt ki az ajtóba.

- Micsoda fát vágtál te nekem, Quintus? Olyan füstöt vet, majd kimarta a szemem.

Quintus dühösen kotorászott a ládában.

- Tudhattam volna, hogy a vén semmirevaló már a tûzre se lesz jó.

- Magadról beszélsz, agg harcos?

- Ez még nálam is keshedtebb vitéz volt, anyó.

- Kicsoda, te?

- Priapus.

- Az isten? - csapta össze Sapricia a kezét.

- Éppen azért vágtam föl, mert istennek már öregellettem.

- Quintus! Quintus!

- No, mit jajgatsz? Minálunk már úgyse volt egyéb dolga, csak a seregélyeket kellett volna elijesztgetnie a tõkékrõl. Hát reggel látom, hogy mind megcsipdesték azt a szép fekete szõlõt, amit a császárnak tartogattam. Erre fogtam aztán rá a fejszémet a vén tehetetlenre. No, mondom, eredj, Priapus, legalább a konyhán teljen benned öröme a vénasszonynak. Te, hallod, nem találom a bõrsisakom, csak nem lopattad már el azt is?

Sapricia jobbnak látta behúzódni a gyakorlati célokra föláldozott isten füstölgõ teteméhez. Tudván, hogy a férfiakban soha sincs belátás, férji beleegyezés nélkül alakította át a dicsõséges múltú sisakot tojástartóvá.

Futólépések dobogtak a buxusokkal szegett úton.

- Quintus, a Dominus hívat! - kiáltott lihegve Quintipor.

- No, vénasszony, mit mondtam? Hamar a fonott tálcára a fekete szõlõ szépeit. Beszélt veled a császár?

- Hogy gondolod azt, Quintus? A praepositus küldött a paranccsal. A császár nem is látott. Mit nézett volna rajtam?

- No, majd meglát mindjárt. Jössz velem. Tudom én, mit beszélek. Te hozod a szõlõt, hadd lássa a császár, hogy azért lehet neked hasznodat venni, ha urat neveltetett is belõled.

A császárt a gynaeceumban találták. Nem ment Maximianusék szállására a családdal, átöltözött kényelmes dalmaticába, s a császárnéhoz vitette a maga vacsoráját is. Sokfogású coenát tálaltak, az étvágygerjesztõktõl a tésztákig és gyümölcsökig, de úgy látszott, még nem nyúltak semmihez. A pamlag elé állított berakásos asztal mellett parancsot várva térdelt piros selyem ünnepi díszben az angustator, az elõkóstoló rabszolga, Balsas nevezetû hispaniai. Az angustator­nak jelen kellett lennie még a császár legegyszerûbb magános étkezésénél is, s ételekbõl az elsõ falatot, italokból az elsõ kortyot kipróbálni magán. A durva katonák nyíltan szoktak császárt gyilkolni, a finom, csiszolt udvari emberek szívesebben dolgoztak méreggel, amely nem ontott vért, de kevesebb lármával és kockázattal is biztosabb sikert ígért. Az angustatorok szerepe olyan fontos volt, hogy ennek az udvari fõméltóságnak a megszün­tetésére Diocletianus se gondolt. Sõt, ha addig ismeretlen lett volna, õ találta volna ki ezt a nagy tisztességet, amely azonban nem volt egészen veszély nélkül való, elsõ napján pedig határozottan kellemetlen volt. A hivatalba iktatás ugyanis nemcsak eskütétellel, hanem meg­süketítéssel is járt. Asztal fölött, családi körben a legistenibb császárral is megesik, hogy nem vigyáz, és eljár a szája. Ezért nem szabad volt az angustatornak fülének lenni, s ezért kellett megtanulnia a szemével hallani.

Balsas tíz éve kóstolgatta már a császár ételét, meg is hízott hivatalában - nem éppen a császár kosztján, mert ez legtöbbször egyszerû volt és szûkös -, de még egyszer se volt alkalma ura életét megmenteni. A süketséget hamar megszokta, s mint nem szemlélõdõ természetû ember, talán a vakságot is könnyen viselte volna. Azokon a mozdulatokon kívül, amelyekkel hivatalát viselte, nem érdekelte semmi, s az ételt, italt már vakon is tökéletes ízléssel tudta volna a szájához emelni. Egyetlen szomorúsága azé a kötelességtudó hivatalnoké volt, akinek akkor nem adnak módot kötelessége teljesítésére, mikor legtöbb tehetséget érez magában.

Ez az este olyannak ígérkezett, amelyre az angustator az utolsó órák párnáin is keserûséggel és sértõdöttséggel fog visszagondolni. Vaddisznó, nyúl, malac, kacsák, rigók, császármadarak, fácánok és tengeri halak legingerlõbb részei kínálkoztak az asztalon minden siker nélkül. A császárné elkezdett sírni. A császár addig cirógatta, kérlelte, míg neki is megeredtek a könnyei. Balsas mint ételkóstoló, ha nem hallott is semmit, világosan látta a helyzetet. A császárné nem akart enni, a császár erõltette, kérte, azzal fenyegette, hogy akkor õ se eszik egy falatot se, erre aztán mind a ketten sírva fakadtak mérgükben. Balsas, akit ifjabb éveiben néha elkeserített az, hogy õt hivatala a házasélet lehetõségétõl is megfosztotta, noha süketsége minõsítette volna rá, most szívbõl hálát adott az isteneknek, hogy neki nem kell asszonyt etetni.

Az ételkóstoló fantáziája nem jó nyomon járt.

- Diocles - fogta meg a császárné az ura kezét, amikor magukra maradtak -, tudod, mi van ma?

- Örömnap van - simította meg a császár a fáradt, vérehagyott kis arcot -, frissnek és szépnek találtalak, anyácska. Nem akartam hinni a szememnek, mikor a forumon megláttalak. Kimond­hatatlan idõk óta nem volt ekkora örömem.

- Diocles, ma november kilencedik napja van.

A pár halk szóban több fájdalom volt, mint halottsirató asszonyok egész éjszakai jajveszé­keléseiben.

- Igazán? Nem is gondoltam rá, anyácska.

Diocletianust sok esztendõ uralkodói kötelességtudása szoktatta rá a színlelésre. Soha hazugság ilyen nehezére nem esett neki, mint ez. Napok óta másra se tudott gondolni, mint november nonájára.

- Jó neked, Diocles, hogy apa vagy. Csak az anyák tudnak belehalni az emlékezésbe.

A császár a felesége vállára hajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemébe nézni.

- A fiunk, tudom.

- A fiunk ma tizennyolc éve született. S ma tizenhat éve nem tudjuk, hova lett a fiunk.

A császár egész teste megrándult.

- Ne beszéljünk errõl, Prisca. Születésük napján nem szabad a halottakat emlegetni. Hádész ilyenkor szabadságot ad nekik az asphodelos-mezõkõn, s ha haza hívják õket, hazaszállnak. Gyereksírást akarsz egész éjszaka a vánkosodon?

- Ó, csak egyszer hallhatnám még, Diocles!

- Enni kérne, és nem tudnád megetetni, mert csak árnyék. Nyújtaná feléd a kis száját, és nem tudnád megcsókolni, mert csak árnyék. Kérdeznéd tõle, mi fáj, s nem tudna felelni, mert csak árnyék. És mikor hajnalban hazamenne az árnyakhoz, akikkel tud beszélni, elmondaná nekik, hogy az anyjánál járt, de az nem adott neki enni, nem csókolta meg, még csak azt se kérdezte tõle, mi fáj. Ezt akarod, Prisca? Ugye nem beszélünk róla többet, anyácska, ugye nem?

Az augusta nem tudott mindjárt felelni. Rázta a hangtalan zokogás. Szorította magához az urát.

- Nem beszélünk - nyöszörögte. - Csak azt mondd meg, Diocles, bizonyos vagy te benne, hogy meghalt?

Diocletianusnak nem mindig sikerült elkerülni az évfordulón a feleségével való találkozást. Ismerte már ezt a kérdést, és gondolkodás nélkül tudta rá a választ. Nem lehet benne kétség, hiszen õ a maga szemével látta.

- Mondd el, Diocles, mondd el!

- Hiszen már olyan sokszor elmondtam, anyácska!

- Csak még egyszer, Diocles. Ki tudja, nem utoljára mondod-e el.

A császár elmondta, csöndesen, szelíd szomorúsággal, ahogy gyereknek szokás a halálról mesélni. Pessinus körül táboroztak akkor, a család is ott volt a táborban, a bíbor felvételének második évfordulóját akarták megünnepelni. Errõl jutott eszébe a pessinusi jósnõ; gondolta, aki olyan tisztán látta az õ jövõjét, megmondja a gyerekét is. Reggel volt, még akkor a császárné aludt, õ lóra ült, köpenyegébe takarta a gyereket, s arra számított, hogy mire az anya fölébred, vissza is érnek. De nem jutottak el Pessinusig se, a ló megbokrosodott, patakparton jártak, megijeszthette valami, levetette õket. Neki nem lett semmi baja, de Apollinaris szeme láttára gördült le a szakadékos parton a mély patakba. Mire õ kiszabadította magát a ló alól, akkorra már el is vitte a bújó patak az istenek szeszélyének kis áldozatát a föld alá, csak egyik kis szandálkája kavargott még egy örvényben.

A császárné máskor mindig ájulásba esett a történet végére. Most megkapta az ura fejét, és maga felé fordította az arcát.

- Diocles, sohase gondoltál még arra, hogy hátha valamelyik nimfa a karjába vette és felnevelte?

A császár zavartan nézett rá.

- Hogy jutott az eszedbe, anyácska? Sohase támadt eddig ilyen gondolatod.

- Pantaleon azt mondta, még visszakaphatom. Az õ istene visszaadhatja. Csak így képzelhette valahogy. Egy nimfa fölnevelte folyamistennek. De nem lehet az. Pantaleon nem hisz a nimfákban meg a vízi istenekben. Nem, semmi istenben az övén kívül.

Kétségbeesetten csüggesztette le a fejét.

- Ki az a Pantaleon?

- A keresztények nagy mágusa. Orvos. Õ állított engem lábra. Nem bánod, hogy õ lett az orvosom Sincellus helyett? Õ Valeriát is meg tudja gyógyítani.

- Valeriát? Mi baja Valeriának?

- Pantaleon azt mondja, nagy bûnös.

- A mi lányunk? - hökkent meg a császár. - És te tudod a bûnét?

- Gyûlölködõ. És Pantaleon azt mondja, a gyûlölet a legnagyobb bûn.

A császár arcán értetlenség látszott. Bûn az, ami a törvény ellen van. Õ tizennyolc év alatt több törvényt hozott, mint elõdei száz év alatt, de a gyûlöletet egyikben se tiltotta meg. Nem is lehet, az benne van az emberi természetben. Az övében nincs, õ sohase gyûlölt senkit, de azért az nem lehet, hogy a gyûlölet bûn volna. Hiszen az istenek is gyûlölködnek. Egymást is gyûlölik, meg az embereket is, akik megbántják õket.

- És kit gyûlöl Valeria? - mosolyodott el.

- Az urát, Galeriust.

- Miért gyûlöli? Rossz hozzá? Én derék embernek ismerem.

A császárné szerette volna azt mondani, hogy Galerius vérszagú, de nem merte. A császárnak nem volt szokása országos dolgokról beszélni, de azt többször hallotta tõle, hogy az uralkodás vérontással jár. A bíborért is vért kellett ontani. Mióta Pantaleon beszélt neki a szelíd új istenrõl, azóta nem szeretett Aperra gondolni, akinek holtteste szolgált lépcsõül a trónhoz. És csak azóta gondolt rá, azelõtt soha. Ebben a pillanatban pedig az a gondolata támadt, nem a vérben fogant hatalom büntetése-e az õ szülõi boldogtalanságuk?

Elnézte a sovány, kicsit elõrehajló, korán öreg ember körte formájú, hatalmas fejét. Gyér, õsz haja, ráncos homloka, mély árnyékba bújt, fáradt szeme, összeszorított, keskeny szája nem arra vallottak, hogy ez az ember az istenek dédelgetett kegyeltje, akinek minden sikerült. Mindig szerette az urát, de nem mindig keserûség nélkül. Irigyelte az erejét, a gõgjét, a nyugodtságát, igen, egy kicsit még a szívtelenségét is. Most elõször életében szánta, bár nem tudta volna megmondani, miért. Úgy érezte, hogy a világ összeszorított szájú, se örömet, se bánatot soha nem mutató ura csak olyan csüggedt és boldogtalan ember, mint õ maga.

Belesírt egyetlenegy nagy, forró könnyet a császár tenyerébe. Az anya könnyét az apa kezére.

- Fiatalok még, édes uram, összeszokhatnak - mondta simogatóan. Most már õ érezte szükségét annak, hogy vigasztalja az urát.

A nomenclator kopogott, és bemondta Quintus kertész és Quintipor nevét. Úgy mondják, a szentséges úr parancsolta ide õket.

- Kicsoda a másik? - kiáltott fel a császár, és izgatottság érzett a hangjában.

A császárné félt, hogy a nyers, nyakas, öreg veterán parancs ellen akarja becipelni a fiát. Csöndesíteni kívánta a császárt.

- Quintipor, a kertész fia. Akarod látni õt is? Hiszen a te rabszolgád, én már ismerem, kedves, szelíd fiúcska, nem az apja fajtája. Vagy fáradt vagy, Diocles?

- Dehogy, dehogy! - ugrott fel a császár, s egy-két lépést tett az ajtó felé. - Gyere, öreg bajtárs. Ejnye, nem szégyenled magad?

Quintus a küszöbhöz koccantotta a térdét. Erõsködött, hogy nem kel fel addig, míg az õ gazdája lábát meg nem csókolhatja.

- Még csak az kellene - nyújtott neki kezet a császár. - Szõlõt hoztál nekünk, Quintus? - Lehajolt a kosárral eléje térdelõ Quintiporhoz, de gyorsan felegyenesedett, és a császárnéhoz fordult.

- Vacsorázol velem szõlõt, anyácska?

- Nem kívánsz elõbb mást, uram?

- Nem, nem, semmit se kívánok - s intett a térdeplésbe merevedett elõkóstolónak, aki megsemmisülten csúszott ki a szobából. - Abban aztán biztos vagyok, hogy amit az én Quintusom hozott nekünk, abban nincs méreg.

Leült az ágy szélére, és tenyerébõl kínálta egy fej szõlõvel az augustát.

- Nem is tudtam, hogy testvéred van, Quintus.

- Nincsen, uram. Kitagadtam, mióta olyan szégyenbe hozott.

- Milyenbe?

- Vendégségben volt nálam. Gyönyörû hathetes malacot áldoztam Silvanusnak, kiadtam belõle a részt istennek, papnak, a többit hazavittem, vendégeket is hívtam rá, hát ez a tökéletlen azok elõtt kimondja, hogy õ a malacból nem eszik. Ne te, ne, mondom, tán zsidónak álltál be? Nem õ, azt mondja, hanem kereszténynek. Elõször azt hittük, részeg, de aztán rájöttünk, hogy bolond biz az, szegény, nemhiába hogy másodszor is megházasodott. Azóta aztán nem ettünk egy tálból vele.

A császár rakta a felesége szájába a szõlõszemeket, és meg se fordulva kérdezte:

- Hát ez a fiad, Quintus?

- Szerencséjére nem az - csóválta a kertész a fejét. - A te rabszolgád, uram. Láthatod a ruháján, milyen nagy úr lett belõle.

Most már megfordult a császár, és végignézte Quintiport.

- Mi a szolgálatod? Állj fel, fiú.

- Nem tudom, szentséges úr - egyenesedett föl Quintipor elpirulva. - Azt mondta a praepositus, majd késõbb kapok beosztást.

- Titkár vagy? - fiam!

Az utolsó szót egy kicsit vontatottan és halkabban mondta, mint a többit.

- Az vagyok, szentséges úr. Magister sacrae memoriae.

- Szeretnél katona lenni? - fiam.

- Ha szentséged parancsolja.

- Azt kérdeztem, szeretnél-e katona lenni, fiam.

- Nem, szentséges úr.

Quintus sietett mentegetõzni.

- Nem arra való ez, uram. Tizennyolc esztendõs, de még egy rendes verekedése nem volt. Korán kivetted az én apai nevelésem alól. Megrontotta az a vén égbekacsintó.

- Biont gondolod? - nevetett a császár. - No majd én helyrehozom, amit õ elrontott.

Odaállt a fiú elé, és most elõször nézett a szemébe. Quintiport meglepte, hogy a császár bennülõ, hideg, szürke szeme - mindenkitõl ilyennek hallotta - közelrõl milyen meleg, szelíd, kék tud lenni. - Egy pillanatra egy másik változó szempár jutott az eszébe. Az is feltûnt neki, hogy a császár vézna két keze milyen erõvel tudta megszorítani a vállát.

- Ezután majd az én titkárom leszel. Mindjárt dolgot is adok. Megkeresed Biont, és meg­mondod neki, hogy egy óra múlva legyen a dolgozószobámban veled együtt.

Quintiporral forogni kezdett a világ. Nem tudott megszólalni, némán esett térdre. A császár a szõke hajba mélyesztette a kezét.

- Sokat leszünk együtt, fiam. Fölmentelek az adoratio alól. Csak az augustának kell térdet hajtanod.

Csókra nyújtotta neki a kezét, nem hálát váró méltósággal, hanem simogató-puhán. A fiú mikor megcsókolta, nem tudta, az õ szája nagyon forró-e, vagy a császár keze nagyon hideg. Aztán az augusta elé térdelt. Az elfordította a fejét, és bágyadtan intett a kezével.

- Eredj, fiú! Diocles!

A hang sírós volt. A császár odaugrott, és föléhajolt a Dominának. Quintus megvakarta a fejét. Õt se nem küldték, se nem marasztalták. Még azt se tudta meg, mért hívatta a gazdája. Az is lehet, hogy éppen csak látni akarta. Egy kicsit még várt, aztán hogy azok suttogóra vették a szót, kisompolygott a fia után.

- Diocles - fogta át a császárné az ura nyakát. - Én nem bánom, hogy te úgy szereted azt a fiút. Eddig én is szíveltem. De az apja azt mondta, hogy tizennyolc esztendõs. Nem hallottad? Az jutott eszembe... õ is... a mi fiunk is tizennyolc esztendõs volna... Ezért voltam olyan hozzá.

A császár két tenyerébe vette a szenvedõ arcot.

- Gyûlölködsz? - mosolygott rá. - Mit szól majd hozzá az a te Pantaleonod?