1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3114
Rész, Fejezet
1 1, 1 | A KÉT FORINTOS~Mikor éntőlem
2 1, 1 | tanul.~Nem volt pedig ennek a fele se tréfa. Magam is
3 1, 1 | eldicsekedett az apjának a szép írásával.~- Ezt nézze
4 1, 1 | meg, édesapám. Azt mondta a tanítóm, olyan az írásom,
5 1, 1 | tanítóm, olyan az írásom, mint a metszés, lehet még belőlem
6 1, 1 | bolondság ez már megint? A Forintos Gergely fia nem
7 1, 1 | Gyurkával, ráadásul még a nyeletlen bicskámat is neki
8 1, 1 | megsajnáltam, mikor engem bevittek a városba tanulni, Gyurka
9 1, 1 | Forintos uram, hogy azt a jó eszű gyereket elfogja
10 1, 1 | Az apja hírből se ismeri a betűt, mégis megsüvegeli
11 1, 1 | betűt, mégis megsüvegeli még a földesúr is.~S olyan kevélyen
12 1, 1 | hogy az arcába szaladt tőle a vér. Hanem azért csak úgy
13 1, 1 | azzal szégyent, amit tud. A kelmed fia se lenne azzal
14 1, 1 | ember, ha tudományt szerezne a gazdasága mellé.~Ahogy így
15 1, 1 | jót hoztál, Gáspár?~- Ezt a levélkét hoztam Forintos
16 1, 1 | de azért csak fölbontotta a levelet, s úgy tett, mintha
17 1, 1 | mintha olvasna.~- Köszöntetem a nagyságos urat, mondd meg,
18 1, 1 | mondd meg, hogy ebéd után a magam személyében ott leszek.~
19 1, 1 | Gáspár hajdú csak lekapta a fejét, aztán fölkapta az
20 1, 1 | fölkapta az egyik kezét is, a másikat is, a szája elé
21 1, 1 | kezét is, a másikat is, a szája elé tartotta mind
22 1, 1 | szája elé tartotta mind a kettőt, de még úgy is kilátszott
23 1, 1 | még úgy is kilátszott mind a harminckét foga, olyan jóízűt
24 1, 1 | olyan jóízűt nevetett. Már a másik utcába is befordult,
25 1, 1 | még onnan is behallatszott a nagy jókedve.~Az öreg Forintos
26 1, 1 | Forintos úgy megmeredt, akár a kapubálvány. Mi lelhette
27 1, 1 | kapubálvány. Mi lelhette ezt a vén embert? Kivette a zsebéből
28 1, 1 | ezt a vén embert? Kivette a zsebéből az összegyűrt levelet,
29 1, 1 | összegyűrt levelet, kisimogatta a tenyerén, forgatta előre-hátra,
30 1, 1 | menni. Utoljára odaintette a fiát:~- No, tudós úr, most
31 1, 1 | tudós úr, most mutasd meg a nagy tudományod. Mi van
32 1, 1 | az írásban?~Gyurka majd a bőréből bújt ki örömében,
33 1, 1 | bújt ki örömében, ahogy a levelet olvasta.~- Arra
34 1, 1 | hozzájuk egy lovat ebéd után. A városba akarnak menni, de
35 1, 1 | Kevély Forintos Gergely a feje búbjáig elvörösödött,
36 1, 1 | olyan rengő léptekkel ment a belső szobába, mintha ki
37 1, 1 | s csöndesen megcirógatta a gyerek szöszke fejét.~-
38 1, 1 | No, fiacskám, vedd elő a kalamárist. Van-e még benne
39 1, 1 | tinta?~- Van, apám - mondta a gyerek, s csodálkozva emelte
40 1, 1 | csodálkozva emelte apjára a szemét.~- No, hozzad hamar,
41 1, 1 | szükségünk van rá. Beviszlek a városba, beíratlak a nagy
42 1, 1 | Beviszlek a városba, beíratlak a nagy iskolába, hogy szégyent
43 1, 2 | A VÁSÁR~Édesapám szűcsmester
44 1, 2 | legénnyel, két inassal varrta a sok szép subát, tulipántos
45 1, 2 | nem tudtam érni, minek az a tenger sok suba, az a tömérdek
46 1, 2 | az a tenger sok suba, az a tömérdek ködmön. El nem
47 1, 2 | ennek mindnyájának gazdája a vásárban. Azért megy az
48 1, 2 | vásárban. Azért megy az ember a vásárba, hogy túladjon azon,
49 1, 2 | egy fia ködmönt nem láttam a házunknál.~- Mind kivitték
50 1, 2 | házunknál.~- Mind kivitték azt a vásárba még hajnalkor -
51 1, 2 | egy kicsit megcsalatkoztam a vásárban.~- Nini, édesanyám,
52 1, 2 | Nini, édesanyám, hiszen ez a vásár csak olyan, mint a
53 1, 2 | a vásár csak olyan, mint a piac.~- Olyan, fiam. Csakhogy
54 1, 2 | Csakhogy ahány száz ember van a piacon, annyi ezer ember
55 1, 2 | piacon, annyi ezer ember van a vásárban. Mindenki abban
56 1, 2 | nyüzsgött, mint varjúsereg a mezőn. A mi városunk népének
57 1, 2 | mint varjúsereg a mezőn. A mi városunk népének is kint
58 1, 2 | sürgött-forgott kicsije-nagyja. A pajtásaim is mind itt hizlalták
59 1, 2 | pajtásaim is mind itt hizlalták a szemüket. Ki az állatseregletes
60 1, 2 | bódé előtt ácsorgott, ki a bicskahányást nézegette,
61 1, 2 | bicskahányást nézegette, ki meg a mézeskalácsos sátrak körül
62 1, 2 | mézeskalácsos sátrak körül tátotta a száját. Legjobban irigyeltem
63 1, 2 | irigyeltem Jani cimborámat: az a forgó komédiában lovagolt
64 1, 2 | furcsa lovon, amelyiknek a farka helyén is feje volt.
65 1, 2 | megkeresni. Alig találtuk meg a nagy sokadalomban, a sok
66 1, 2 | meg a nagy sokadalomban, a sok mindenféle mesterember
67 1, 2 | Ott álltak hosszú sorban a rostások, a kádárok, a szappanosok;
68 1, 2 | hosszú sorban a rostások, a kádárok, a szappanosok;
69 1, 2 | sorban a rostások, a kádárok, a szappanosok; takácsok kínálták
70 1, 2 | szappanosok; takácsok kínálták a hófehér vásznat, kalaposok
71 1, 2 | hófehér vásznat, kalaposok a pörge kalapokat, csizmadiák
72 1, 2 | pörge kalapokat, csizmadiák a csikorgós csizmákat, szabók
73 1, 2 | csikorgós csizmákat, szabók a sok szép ruhát.~Édesapám
74 1, 2 | egy híján mind eladta már a sok subát, arra az egyre
75 1, 2 | pengő.~- Így van ez - mondta a juhász, ahogy beleolvasgatta
76 1, 2 | juhász, ahogy beleolvasgatta a pénzt az édesapám markába. -
77 1, 2 | pengőért, most meg öt birkának a bőréért oda a száz pengő.~-
78 1, 2 | öt birkának a bőréért oda a száz pengő.~- Az ám, atyámfia -
79 1, 2 | lett belőlük. Ehol-e, még a fiam is segített benne.
80 1, 2 | mikor nagyon elfáradtam a bőrtörésben.~- Nagyra nőj,
81 1, 2 | Nagyra nőj, öcsém - ütött a vállamra a juhász, s markomba
82 1, 2 | öcsém - ütött a vállamra a juhász, s markomba nyomott
83 1, 2 | nevetett édesapám -, hazakerült a krajcárom. Reggel kaptam
84 1, 2 | krajcárom. Reggel kaptam a helypénzszedőtől, aztán
85 1, 2 | helypénzszedőtől, aztán itt a karimáján lekapartam róla
86 1, 2 | karimáján lekapartam róla a penészt: azt néztem, jó
87 1, 2 | egy tarisznyával - mondta a juhász -, én az előbb kaptam
88 1, 2 | bosnyáknak adtam reggel a penészes krajcárt, mikor
89 1, 2 | tőle.~Ilyen gyorsan forog a vásárban a pénz. Énnálam
90 1, 2 | gyorsan forog a vásárban a pénz. Énnálam se ért rá
91 1, 2 | Énnálam se ért rá megmelegedni a penészes krajcár. Lovat
92 1, 2 | cukor-fütyülőt. S úgy mentem haza a vásárból, mint a gőzös:
93 1, 2 | mentem haza a vásárból, mint a gőzös: fütyülve.~
94 1, 3 | már olyan gyereket, aki a cseresznyét nem szereti?
95 1, 3 | gyereket is láttam, aki nem fél a hideg víztől. Hanem még
96 1, 3 | kínálták.~Magam is éltem-haltam a cseresznyéért, mikor még
97 1, 3 | cseresznye is olyan, hogy a királynak se vásik különb
98 1, 3 | vásik különb cseresznyébe a foga. No ez nem nagy baj,
99 1, 3 | cseresznyét, cselédjeim. A piacra visszük, ami kicsit
100 1, 3 | terem csicsóka, csípje meg a csóka.~Mikor pedig annyi
101 1, 3 | Mikor pedig annyi volt a cseresznye, hogy az ágát
102 1, 3 | Istennek hála, annyi az idén a cseresznye, hogy nem győzzük
103 1, 3 | piacra hordani. Mind eladjuk a szépit - de azért nem kell
104 1, 3 | Jut is, marad is. Amit a madár kivágott, mind a tietek
105 1, 3 | Amit a madár kivágott, mind a tietek lesz. Az a legédesebb,
106 1, 3 | mind a tietek lesz. Az a legédesebb, aminek a felét
107 1, 3 | Az a legédesebb, aminek a felét már megette a veréb,
108 1, 3 | aminek a felét már megette a veréb, nincs annál különb
109 1, 3 | különb cseresznyekóstoló a világon.~- Nem is igazság
110 1, 3 | biggyesztettem el durcásan a számat.~- Mi nem igazság,
111 1, 3 | Az, hogy nekünk csak a hitványa marad a cseresznyének.~-
112 1, 3 | nekünk csak a hitványa marad a cseresznyének.~- Jaj, fiam,
113 1, 3 | veregette meg édesapám nevetve a vállamat. Hanem azért másnap
114 1, 3 | Gyerekek, ki szereti a ropogós cseresznyét? Van
115 1, 3 | ropogós cseresznyét? Van a kert sarkában egy kis cseresznyefa,
116 1, 3 | olyan szépet, mint annak a termése, mind a tietek lehet
117 1, 3 | mint annak a termése, mind a tietek lehet az az egész
118 1, 3 | Nosza, úgy nekilódultam én a kertnek, hogy a nyomomba
119 1, 3 | nekilódultam én a kertnek, hogy a nyomomba se hághatott a
120 1, 3 | a nyomomba se hághatott a kis öcsém meg a kis húgom.
121 1, 3 | hághatott a kis öcsém meg a kis húgom. Alig bírt visszatéríteni
122 1, 3 | te kengyelfutó! Várd meg a kis testvéreidet!~Mikor
123 1, 3 | kis testvéreidet!~Mikor a testvérkéim belekapaszkodtak
124 1, 3 | testvérkéim belekapaszkodtak a két karomba, édesapánk még
125 1, 3 | Hét szem cseresznye van a fán, azon osztoztok meg
126 1, 3 | osztoztok meg hárman. Te vagy a legöregebb, majd meglátom,
127 1, 3 | dolgára, mi pedig leszaladtunk a kert végibe. Messziről nevetett
128 1, 3 | Messziről nevetett ránk a hét szem cseresznye; ahogy
129 1, 3 | hét szem cseresznye; ahogy a fa alá értünk, mindjárt
130 1, 3 | belőlük kettőt.~- Először is a magam részét veszem ki,
131 1, 3 | veszem ki, mert én vagyok a legnagyobb.~Nem ettem én
132 1, 3 | két szemet be ne kapjak a ropogós cseresznyéből. Az
133 1, 3 | az első kettő.~- Megetted a részemet! - pityeredett
134 1, 3 | pityeredett el az öcsikém, ahogy a cseresznyét ropogtattam.~
135 1, 3 | Janikám, látod, most már a Mariska részit is megettem,
136 1, 3 | kislány.~Janika eltátotta a száját erre a vigasztalásra,
137 1, 3 | eltátotta a száját erre a vigasztalásra, Mariska pedig
138 1, 3 | piroslott az ághegyen. Az volt a legszebb valamennyi közt.~-
139 1, 3 | legyen az enyém, amiért a többit elosztottam köztetek.~
140 1, 3 | nem piroslott az ághegyen a legszebb szem cseresznye.
141 1, 3 | soha ott se lett volna. De a kis testvéreim is úgy elgurultak
142 1, 3 | No, te szépen elosztottad a cseresznyét.~Pirosabb lettem
143 1, 3 | cseresznyét.~Pirosabb lettem a piros cseresznyénél, és
144 1, 3 | cseresznyénél, és hallgattam, mint a tyúk a búzában. Annál hangosabbra
145 1, 3 | hallgattam, mint a tyúk a búzában. Annál hangosabbra
146 1, 3 | Annál hangosabbra vette a szót édesapám:~- Nem szégyenled
147 1, 3 | magad, hogy így kisemmizted a kisebbeket? Hát ez az igazság?~
148 1, 3 | lemetszett egy suhogós vesszőt a fűzfabokorról.~- Látod,
149 1, 3 | cseresznyét.~Fűzfán termett ez a cseresznye, mégis ropogósabb
150 1, 3 | mégis ropogósabb volt, mint a másik. Azóta nem is szeretem
151 1, 3 | másik. Azóta nem is szeretem a ropogós cseresznyét.~
152 1, 4 | tudom, mindig éltem-haltam a szőlőért. Ma is azt tartom,
153 1, 4 | Gyerekkoromban is az volt a legnagyobb örömöm, mikor
154 1, 4 | legnagyobb örömöm, mikor édesapám a vállamra csapott:~- Nyergelj,
155 1, 4 | Megnézzük, zsendül-e már a szőlő.~No, a nyergelés hamar
156 1, 4 | zsendül-e már a szőlő.~No, a nyergelés hamar megesett.
157 1, 4 | hamar megesett. Mindössze a csizmácskámat kellett lerántani
158 1, 4 | csizmácskámat kellett lerántani a lábamról. Másfél óra járásra
159 1, 4 | Másfél óra járásra esett a galambosi szőlő, de csizmában
160 1, 4 | Mire kiértünk, átlépett már a juhász az árnyéka felett:
161 1, 4 | felett: delet kongattak a galambosi csőszök. Édesapám
162 1, 4 | csőszök. Édesapám kivette a csíkos tarisznyából a kakastejes
163 1, 4 | kivette a csíkos tarisznyából a kakastejes kenyeret, lekanyarított
164 1, 4 | lekanyarított belőle egy karajt, és a markomba nyomta.~- Gyerünk,
165 1, 4 | szüretelték már az érettjét a seregélyek.~- Csak ki, csak
166 1, 4 | rikácsolták haragosan a seregélyek, ahogy megláttak
167 1, 4 | ahogy megláttak bennünket. A magunk szőlőjéből tessékeltek
168 1, 4 | Hanem édesapám nagyon értett a nyelvükön. Feleletképpen
169 1, 4 | erre egyszerre elfüstölt a dézsmáló had.~Nagy csendesség
170 1, 4 | csendesség támadt, csak a nagy levelű szőlőgallyak
171 1, 4 | mosolygó fürtjeiket.~- Nézd ezt a piros dinkát - kérkedett
172 1, 4 | kérkedett édesapám -, a hajnal megszégyellhetné
173 1, 4 | biz azt nem látta többet a hajnal, mert mire a pászta
174 1, 4 | többet a hajnal, mert mire a pászta végére értünk, csak
175 1, 4 | pászta végére értünk, csak a csutkája maradt.~- Hát ez
176 1, 4 | csutkája maradt.~- Hát ez a fehér bajor - mutogatott
177 1, 4 | tovább édesapám -, nincs az a méz, amelyik fölérne vele.~
178 1, 4 | megbizonyosodtam róla, hogy a fehér bajor szőlő édesebb
179 1, 4 | fehér bajor szőlő édesebb a méznél.~Egy fürtöt se hagytam
180 1, 4 | fürtöt se hagytam belőle a tőkén.~- De még azt a fekete
181 1, 4 | belőle a tőkén.~- De még azt a fekete kadarkát meg kell
182 1, 4 | magamat, hanem hozzáláttam a mustos fehérhez, most már
183 1, 4 | úgy kenyér nélkül. Hanem a rózsalugashoz már nem éreztem
184 1, 4 | étvágyat. Nagyon elteltem a szőlővel. Hiába dicsekedett
185 1, 4 | dicsekedett most már édesapám a piros szagos szőlővel, a
186 1, 4 | a piros szagos szőlővel, a tömött szemű gránáttal,
187 1, 4 | Hát az mi fán terem?~- Hát a mesében, édesapám.~- Jaj,
188 1, 4 | mire hazafelé fordítjuk a csikókat, kerítek én neked
189 1, 4 | hogy még meg is sokallod a beszédjét.~Elálmosított
190 1, 4 | beszédjét.~Elálmosított a szőlősuhogás, a méhecskedongás,
191 1, 4 | Elálmosított a szőlősuhogás, a méhecskedongás, a tücsökcirpegés,
192 1, 4 | szőlősuhogás, a méhecskedongás, a tücsökcirpegés, hanem ez
193 1, 4 | ígéret egyszerre kiverte a szememből az álmot. Hej,
194 1, 4 | ha holnap eldicsekedhetem a pajtásaimnak:~- Úgy nézzetek
195 1, 4 | Búcsúzófélben csókolgatta már a nap a nyárfák hegyét, mikor
196 1, 4 | Búcsúzófélben csókolgatta már a nap a nyárfák hegyét, mikor azt
197 1, 4 | még egy kis kerülőt teszek a keresztapádék szőlője felé.
198 1, 4 | szőlője felé. Hanem jól a tenyeredbe szedd a lábad,
199 1, 4 | Hanem jól a tenyeredbe szedd a lábad, hogy előbb otthon
200 1, 4 | ne legyek, mint te.~- Hát a szóló szőlő? - kérdeztem
201 1, 4 | kérdeztem ijedten.~- A' biz igaz! Ígéret: adósság.~
202 1, 4 | biz igaz! Ígéret: adósság.~A gunyhónk végiben nyomorgott
203 1, 4 | árva szőlőtőke. Apró fodor a levele, ritka szemű, hitvány
204 1, 4 | levele, ritka szemű, hitvány a termése, petrezselyemszőlőnek
205 1, 4 | petrezselyemszőlőnek csúfolják a jámbort. Erről szakított
206 1, 4 | édesapám egy fej szőlőt.~- Itt a szóló szőlő - mondta mosolyogva,
207 1, 4 | megválik - vette apám komolyra a szót. - Majd meglátod, hogy
208 1, 4 | kitudom tőle, hogy szereted-e a húgodat.~Megindultam a szőlővel
209 1, 4 | szereted-e a húgodat.~Megindultam a szőlővel hazafelé, de olyan
210 1, 4 | öreg diófán éppen vackolt a sárgarigó, rám kiáltott
211 1, 4 | Mérgemben majd hozzávágtam a petrezselyemszőlőt.~- Edd
212 1, 4 | petrezselyemszőlőt.~- Edd meg a diódat, ha nem tudod megmondani,
213 1, 4 | megmondani, merre terem a szóló szőlő!~Ahogy a szőlők
214 1, 4 | terem a szóló szőlő!~Ahogy a szőlők közül kiértem az
215 1, 4 | országútra, leültem pihenni a gyepszélre. Fáradt is voltam,
216 1, 4 | voltam: lecsíptem egy szemet a petrezselyemszőlőből.~-
217 1, 4 | mégiscsak nagyon savanyú volna.~A második szem még jobban
218 1, 4 | olvasgatni őket. Éppen beértem a kisajtónkon, amikor bekaptam
219 1, 4 | utolsó szemet. Nem maradt a kezemben, csak az üres csoma.~
220 1, 4 | csakugyan megelőzött. Ott ült a küszöbön, ölében Jutka húgom,
221 1, 4 | hozza neked Ferkó bátyád a szőlőt, ehol-e - mondta
222 1, 4 | Szégyenletemben kiejtettem a kezemből a szőlőcsutkát.
223 1, 4 | Szégyenletemben kiejtettem a kezemből a szőlőcsutkát. Édesapám fölkapta,
224 1, 4 | parancsoltam, hogy hozza haza a szőlőt a kis húgának!~Én
225 1, 4 | hogy hozza haza a szőlőt a kis húgának!~Én már bújtam
226 1, 4 | húgának!~Én már bújtam volna a föld alá, mikor édesapám
227 1, 4 | meg nekem, szereti-e ez a gyerek a kis testvérjét.
228 1, 4 | nekem, szereti-e ez a gyerek a kis testvérjét. No, Ferkó,
229 1, 4 | No, Ferkó, szóló szőlő-e a petrezselyemszőlő?~Bekotródtam
230 1, 4 | petrezselyemszőlő?~Bekotródtam a szoba sarkába, s tán még
231 1, 4 | pedig sose dicsekedtem el a pajtásaimnak, hogy én már
232 1, 5 | mért hívtuk gyermekkoromban a szőlőszomszédunkat Gilice
233 1, 5 | turbékolni szegény jámbort, hanem a sivalkodása még most is
234 1, 5 | sivalkodása még most is hasogatja a fülemet. Nincs az az éhes
235 1, 5 | különben nem értette volna ezt a mesterséget.~Vékony, keszeg
236 1, 5 | tudom, hová fért el benne a nagy mérgesség. Azt hiszem,
237 1, 5 | nagy mérgesség. Azt hiszem, a nagy báránybőr sapkájában
238 1, 5 | azért nem merte levenni a fejéről még nyár derekán
239 1, 5 | az árnyékunk odavetődött a gunyhója elejbe.~- Hi-i-i,
240 1, 5 | hadd kötöm szorosabbra a nyakravalótokat!~De hiszen
241 1, 5 | hiszen úgy elhordtuk mi onnan a nyakravalót, hogy lóháton
242 1, 5 | hadd járatom el veletek a kutyakopogóst!~Sehogy se
243 1, 5 | mindjárt úgy tátogatta rá a száját, mint a harcsa. Azt
244 1, 5 | tátogatta rá a száját, mint a harcsa. Azt gondolta volna
245 1, 5 | mindjárt elnyeli.~- Hi-i-i, a gyereknél nincs rosszabb
246 1, 5 | gyereknél nincs rosszabb portéka a világon! Az még a cserebogárnál
247 1, 5 | portéka a világon! Az még a cserebogárnál is gonoszabb
248 1, 5 | gonoszabb szerzet! Mert a cserebogár csak a levelét
249 1, 5 | Mert a cserebogár csak a levelét eszi le a fának,
250 1, 5 | cserebogár csak a levelét eszi le a fának, de a gyerek a gyümölcsöt
251 1, 5 | levelét eszi le a fának, de a gyerek a gyümölcsöt herdálja
252 1, 5 | le a fának, de a gyerek a gyümölcsöt herdálja el.~
253 1, 5 | el.~Sose bántotta pedig a Gilice bácsi fáit senki
254 1, 5 | senki se. Bizonyosan még a cserebogarak is féltek tőle:
255 1, 5 | féltünk volna!~Határos volt a szőlője a mienkkel; egyszer
256 1, 5 | Határos volt a szőlője a mienkkel; egyszer a nagy
257 1, 5 | szőlője a mienkkel; egyszer a nagy tüköralmafája éppen
258 1, 5 | nagy tüköralmafája éppen a lábam elé hullajtotta le
259 1, 5 | lábam elé hullajtotta le a legszebb termését. Azóta
260 1, 5 | Bizonyosan megakadt volna a torkomon. Félve fogtam a
261 1, 5 | a torkomon. Félve fogtam a két ujjam közé, hogy meg
262 1, 5 | égessen, s áthajítottam a mezsgyén. Abban a percben
263 1, 5 | áthajítottam a mezsgyén. Abban a percben hallatszott a félelmes
264 1, 5 | Abban a percben hallatszott a félelmes süvöltés:~- Hi-i-i,
265 1, 5 | gyereket se láttam, mióta a világon vagyok!~A tenyerembe
266 1, 5 | mióta a világon vagyok!~A tenyerembe szedtem a lábamat,
267 1, 5 | vagyok!~A tenyerembe szedtem a lábamat, de Gilice bácsi
268 1, 5 | Tudja Gilice bácsi, mi a becsület!~Akkor jártam először
269 1, 5 | becsület!~Akkor jártam először a Gilice bácsi szőlőjében,
270 1, 5 | mit csinálhatott az öreg a fáinak, de azt ki nem lehetne
271 1, 5 | mondani, milyen volt azokon a termés. A szilva akkora,
272 1, 5 | milyen volt azokon a termés. A szilva akkora, mint minálunk
273 1, 5 | négyből nőtt volna egy, a gyönyörű aranyszínű körtéknek
274 1, 5 | Ide nézz, öccse! - csapott a vállamra Gilice bácsi, s
275 1, 5 | olyanban nem vásik még tán a tündérek foga sem. Akkora,
276 1, 5 | egyik oldala piros bársony, a másik oldala sárga bársony.~-
277 1, 5 | bársony.~- Hi-i-i, ez az a híres csengő barack, amiért
278 1, 5 | de még egy hét múlva is a csengő barackkal álmodtam,
279 1, 5 | Gilice bácsi. Tudta ő, mi a becsület!~Hát még a következő
280 1, 5 | mi a becsület!~Hát még a következő nyáron mennyit
281 1, 5 | nyáron mennyit eszembe jutott a csengő barack! Rossz esztendő
282 1, 5 | még levelet se termettek a fák, nemhogy gyümölcsöt
283 1, 5 | Annál nagyobb híre volt a Gilice bácsi csengő barackjának.
284 1, 5 | ínséges időben.~Nincs is az a gyémánt, amit úgy őriznének,
285 1, 5 | úgy őriznének, mint Gilice a fáját. Egész nap ott süvöltözött
286 1, 5 | mikor zsendülni kezdett a gyümölcs, még hálni is odajárt
287 1, 5 | gyümölcs, még hálni is odajárt a fa alá. S nem volt bizodalma
288 1, 5 | magában sem. Azt mondta a szőlőcsősznek, Kisborus
289 1, 5 | két szemed legyen erre a fára, mert ha egy darab
290 1, 5 | mert ha egy darab híja lesz a száznak, akkor elmehetsz
291 1, 5 | akkor elmehetsz oda, ahol a part szakad. Ha rajtakapsz
292 1, 5 | nyárfának beillett volna a dűlő végére.~Hanem azért
293 1, 5 | reggelre mégiscsak elveszett a száz barackból egy, a legszebb,
294 1, 5 | elveszett a száz barackból egy, a legszebb, a legérettebb
295 1, 5 | barackból egy, a legszebb, a legérettebb csengő barack.~
296 1, 5 | hogy valahány fecskéje volt a szőlőhegynek, az mind elvándorolt
297 1, 5 | szőlőhegynek, az mind elvándorolt a másik hegybe. Azt gondolták,
298 1, 5 | akarnak országgyűlést tartani a vércsék.~- Jaj neked, Kisborus
299 1, 5 | Sós Imre! - csikorgatta a fogát Gilice bácsi. - Jaj
300 1, 5 | szőlőcsősz, ha elő nem adod a tettest!~Valahol a harmadik
301 1, 5 | adod a tettest!~Valahol a harmadik szőlőben lakott
302 1, 5 | harmadik szőlőben lakott a csősz, de olyan hamar ott
303 1, 5 | ott termett Gilice bácsi a füstös csőszgunyhó előtt,
304 1, 5 | csőszgunyhó előtt, mint a jeges eső.~Nagy csendesség
305 1, 5 | Nagy csendesség volt, csak a kukoricalevelek zizegtek
306 1, 5 | kukoricalevelek zizegtek a szélben. Gilice bácsi tölcsért
307 1, 5 | Gilice bácsi tölcsért csinált a tenyeréből, s elrikkantotta
308 1, 5 | Imre nem mutatkozott, hanem a kukorica közt egyre erősödött
309 1, 5 | kukorica közt egyre erősödött a zörgés. Alighanem hörcsög
310 1, 5 | Gilice bácsi széthajtotta a leveleket, s hirtelen visszakapta
311 1, 5 | s hirtelen visszakapta a fejét.~Sápadt, beteg szemű
312 1, 5 | kisgyerek csúszott-mászott a földre terített gyékényponyván.
313 1, 5 | ínséges idő. Ahogy meglátta a haragos bácsit, mosolygósra
314 1, 5 | aranyhúsú csengő barack. A századik, a legbársonyosabb,
315 1, 5 | csengő barack. A századik, a legbársonyosabb, legérettebb.~
316 1, 5 | legérettebb.~Gilice bácsi lehajolt a gyerekhez, mikor egyszerre
317 1, 5 | mikor egyszerre rá vetődött a Kisborus Sós Imre hosszú
318 1, 5 | Sós Imre hosszú árnyéka. A nagy szál ember úgy lehorgasztotta
319 1, 5 | ember úgy lehorgasztotta a fejét, mint elszáradt csúcsát
320 1, 5 | mint elszáradt csúcsát a nyárfa, s alig bírt egy-két
321 1, 5 | bácsi hirtelen fölkapta a fejét, és elkezdte a száját
322 1, 5 | fölkapta a fejét, és elkezdte a száját tátogatni. Nagyon
323 1, 5 | bírt sehogy sem. Ahelyett a köhögés vette elő, el-elakasztotta
324 1, 5 | vette elő, el-elakasztotta a szavát.~- Hát... izé...
325 1, 5 | hallod-e, Imre fiam, míg a barackban tart, mindennap
326 1, 5 | mindennap hozz egyet ennek a beteg porontynak e! Hallod-e,
327 1, 5 | már. Idegen kézre került a szőlő, megöregedett a csengő
328 1, 5 | került a szőlő, megöregedett a csengő barackfája is, ritka
329 1, 5 | barackfája is, ritka rajta a levél, mint öregember fején
330 1, 5 | levél, mint öregember fején a hajszál. De azért, mikor
331 1, 6 | haragudtam én az almafára se, a császárkörtefákkal meg különösen
332 1, 6 | voltam, ő meg olyan nagy. A legnagyobb az egész kertben.
333 1, 6 | hogy az egész világon ez a legmagasabb fa, és hogy
334 1, 6 | legmagasabb fa, és hogy ennek a hegyiből már be lehet látni
335 1, 6 | hegyiből már be lehet látni a mennyországba.~Mindenféle
336 1, 6 | papmacska-hernyók gyanánt feketéllettek a fa kérgén, s az édesapám
337 1, 6 | tudott valami történetet. A karjára emelt, ha jó kedve
338 1, 6 | néha nevetve mutogatta a furcsa bemetszéseket.~-
339 1, 6 | furcsa bemetszéseket.~- Ezt a szívet én vágtam bele nagy
340 1, 6 | deák koromban. Bele is tört a bicskám. Azt Pista bátyád
341 1, 6 | az Ágneska nénéd. Hát ezt a csillagot látod-e? Azt még
342 1, 6 | meg egy törött kard van a fába vágva, bilincs van
343 1, 6 | fába vágva, bilincs van a markolatán. Ezt nagyapó
344 1, 6 | vágta bele, mikor bujdosott a szabadságharc után, mint
345 1, 6 | ilyenkor mindig könnyes lett a szeme, én meg mindig elnevettem
346 1, 6 | hiszem én azt - csóváltam meg a buksi fejemet.~- Mit, te?~-
347 1, 6 | fejemet.~- Mit, te?~- Hogy azt a rajzot nagyapó csinálta
348 1, 6 | csinálta volna. Hiszen az van a legmagasabban. Létrán se
349 1, 6 | vagy te - adott barackot a fejemre édesapám.~De én
350 1, 6 | különben, csak üldögélt a nagy karosszékben. Jó időben
351 1, 6 | karosszékben. Jó időben a tornácon sütkérezett, szeles,
352 1, 6 | sütkérezett, szeles, esős napokban a kályha mellett. Mióta az
353 1, 6 | dolgozott volna. Csak eregette a füstmacskákat a nagy tajték-pipából,
354 1, 6 | eregette a füstmacskákat a nagy tajték-pipából, és
355 1, 6 | Ilyenkor föl is csillogott a szeme mindig, bár máskülönben
356 1, 6 | és szomorú szokott lenni a nézése. Egyszer hallottam
357 1, 6 | nagyapóra, és addig csókolgatják a kezét, míg csak el nem mosolyodik
358 1, 6 | ugyan miért olyan nagy úr ez a nagyapó. A legnagyobb az
359 1, 6 | olyan nagy úr ez a nagyapó. A legnagyobb az egész házban.
360 1, 6 | lábujjhegyen kell járni. S a velőscsontból én mindig
361 1, 6 | velőscsontból én mindig csak a felét kapom a velőnek, a
362 1, 6 | mindig csak a felét kapom a velőnek, a másik felét a
363 1, 6 | a felét kapom a velőnek, a másik felét a nagyapó pirított
364 1, 6 | a velőnek, a másik felét a nagyapó pirított kenyerére
365 1, 6 | Nekem bizony sehogy se ment a fejembe ez a dolog, s egyszer,
366 1, 6 | sehogy se ment a fejembe ez a dolog, s egyszer, mikor
367 1, 6 | szeretnék lenni, ki is mondtam a szívemen valót:~- Nagyapó
368 1, 6 | s hamarosan befejeztük a sétát.~Délben csak hárman
369 1, 6 | Mátyás - kanalazta édesapám a leveskét. - Aki nem dolgozik,
370 1, 6 | dolgozni - simogatta meg apám a hajamat. - Belátod már,
371 1, 6 | termette száz esztendőn át a gyümölcsöt, egyet se terem
372 1, 6 | megbecsülni - hajtottam le a fejemet.~Mire fölemeltem,
373 1, 6 | állt nagyapó is, s ahogy a szívére ölelt, szépnek,
374 1, 7 | A PILLANGÓK KIRÁLYA~Mikor
375 1, 7 | valami erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem
376 1, 7 | míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is.~Majd
377 1, 7 | elszomorodtam.~- Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam
378 1, 7 | öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én magam
379 1, 7 | meg. Kék selyemszárnya van a pillangónak, piros bársonycsipkével.
380 1, 7 | bajusza, karbunkulus korona a fején. Arról ösmerszik meg
381 1, 7 | mert az úgy ragyog, mint a szivárvány.~Ettől a perctől
382 1, 7 | mint a szivárvány.~Ettől a perctől fogva nem volt nekem
383 1, 7 | se nappal. Éjjel mindig a pillangókirályról álmodtam,
384 1, 7 | kerestem. Összebolyongtuk a húgocskámmal az egész környéket.
385 1, 7 | Hasztalan, hiába. Nem is láttam a pillangók királyát.~Egyszer
386 1, 7 | pillangók királyát.~Egyszer a húgom megbetegedett. Jöttek-mentek
387 1, 7 | most már egymagamnak kell a pillangók királyát keresni.~
388 1, 7 | Nincs olyan pillangókirály a világon. Ha volna, annyi
389 1, 7 | Nagy-nagy fájdalom fogta el a szívemet, sírva borultam
390 1, 7 | aludtam, de mikor kinyitottam a szememet, azt hittem, még
391 1, 7 | vadliliom kelyhében ott ült a pillangókirály. Piros bársonycsipkével
392 1, 7 | Karbunkulus koronája égett, mint a tűz, ragyogott, mint a szivárvány.
393 1, 7 | mint a tűz, ragyogott, mint a szivárvány. Valami tíz pille,
394 1, 7 | körülötte.~Nagyot dobbant a szívem. Szerettem volna
395 1, 7 | elkiáltani magamat, de még a lélegzetemet is elfojtottam,
396 1, 7 | s lábujjhegyen surrantam a liliombokor mögé. Reszketve
397 1, 7 | Reszketve kinyújtottam a kezemet. Hogy visszahúztam,
398 1, 7 | visszahúztam, már benne volt a pillangókirály. Alig fért
399 1, 7 | nagyobbat azóta sem éreztem. A tornácon apám, anyám zokogott
400 1, 7 | Lassan sompolyogtam be a konyhára. A dada a küszöbön
401 1, 7 | sompolyogtam be a konyhára. A dada a küszöbön sírdogált.~-
402 1, 7 | sompolyogtam be a konyhára. A dada a küszöbön sírdogált.~- Rossz
403 1, 7 | amit mond, rohantam be a szobába nagy ujjongva:~-
404 1, 7 | ujjongva:~- Megvan, megvan!~A húgom hörögve hánykolódott
405 1, 7 | ágyán. Arca olyan volt, mint a láng, pedig a nyitott ablakon
406 1, 7 | volt, mint a láng, pedig a nyitott ablakon tódult befelé
407 1, 7 | nyitott ablakon tódult befelé a hűvös esti levegő. Felém
408 1, 7 | szemét.~- Mi van meg?~- A pillangókirály.~Hirtelen
409 1, 7 | pillangókirály.~Hirtelen fölvillant a tekintete.~- Mutasd meg,
410 1, 7 | bácsikám! Add nekem, bácsikám!~A világ egyet fordult velem.
411 1, 7 | Istenkém, ha odaadom neki a pillangót, forró kezével
412 1, 7 | forró kezével mind leveri a tündöklő porát. Behasítja
413 1, 7 | tündöklő porát. Behasítja a szárnyát. Tán még a koronáját
414 1, 7 | Behasítja a szárnyát. Tán még a koronáját is letöri. De
415 1, 7 | lesoványodott kis kezébe tettem a lepkét.~- Nagyon vigyázz
416 1, 7 | megnézted.~Nézte, nézte a gyönyörű teremtést, szelíden
417 1, 7 | szelíden megsimogatta, aztán a tenyerébe fektette, és földobta
418 1, 7 | tenyerébe fektette, és földobta a levegőbe.~- Eredj haza,
419 1, 7 | szegény pillangókirály, a magad országába. Mért bántanának
420 1, 7 | senkit.~Azzal befordult a fal felé. Én elsikoltottam
421 1, 7 | elsikoltottam magam, de már hiába. A pillangókirály nekivágott
422 1, 7 | száll.~Azt hittem, meghasad a szívem. Behúzódtam a sarokba
423 1, 7 | meghasad a szívem. Behúzódtam a sarokba haragos-dacosan,
424 1, 7 | nem mozdultam volna onnan a világért. Margitkát elővette
425 1, 7 | világért. Margitkát elővette a láz, sírt, kiabált, félrebeszélt,
426 1, 7 | egyre jobban gyújtogatta a forróság. Apa, anya, orvos
427 1, 7 | bácsi egyre rakosgatta rá a jeges borogatást, de nem
428 1, 7 | Édesanyánk elájult, átvitték a másik szobába, átment vele
429 1, 7 | orvos is. Magam maradtam a beteggel.~Egyszerre valami
430 1, 7 | látom ám, hogy visszajött a pillangókirály. De nem egyedül,
431 1, 7 | tódultak be az ablakon. Legelöl a koronás pillangókirály.
432 1, 7 | elkezdték legyezni, hűsíteni. A pillangókirály a szeme fölé
433 1, 7 | hűsíteni. A pillangókirály a szeme fölé repült, s addig
434 1, 7 | ablakon. Utoljára maradt a pillangókirály.~Mire apa
435 1, 8 | gyermekkoromban két gazdag embere volt a mi kis városunknak. Egytestvérek
436 1, 8 | városunknak. Egytestvérek voltak, a fiatalabbnak Tót Gáspár,
437 1, 8 | öregebbnek Tót Antal volt a becsületes neve. De a fiatalabbat
438 1, 8 | volt a becsületes neve. De a fiatalabbat csak Fukar Tótnak,
439 1, 8 | arról volt híres, hogy még a kanárimadárnak is szemenkint
440 1, 8 | is szemenkint olvasta ki a kendermagot. Sebaj Tótot
441 1, 8 | szegény ember panaszolta neki a baját, azt mind azzal vigasztalta
442 1, 8 | bajának, maga sietett oda a segítséggel:~- Sebaj, atyámfia,
443 1, 8 | megtámasztlak én addig, amíg a magad lábán meg bírsz állni.~
444 1, 8 | számára valami viseltes kalap a padláson.~- Minek az neked,
445 1, 8 | Antal úr. - Hiszen nem tűri a te bozontod a kalapot.~-
446 1, 8 | Hiszen nem tűri a te bozontod a kalapot.~- Oka van annak,
447 1, 8 | estendeje elvesejtettem a kalapomat.~- Sebaj, Fütyű -
448 1, 8 | Fütyű - nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy
449 1, 8 | nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy kiruházta Fütyűt,
450 1, 8 | azonban mindig megcsóválta a kevély fejét, mikor az effajta
451 1, 8 | nagy baj lesz még ebből a sok sebajból.~S az lett
452 1, 8 | Antal úr egyszer hiába nyúlt a ládafiába, mikor a felvégi
453 1, 8 | nyúlt a ládafiába, mikor a felvégi szegénysoron kutat
454 1, 8 | mérte aranyát, szakajtóval a bankót. Nem is mondta a
455 1, 8 | a bankót. Nem is mondta a bátyjának, hogy nem ad,
456 1, 8 | pénzt, bátya, ha nekem adod a bodomi rétet - szegezte
457 1, 8 | szemét.~- Sebaj, no - csapott a tenyerébe Antal úr, s másnap
458 1, 8 | úr, s másnap már furatta a szegények kútját.~Iskolát,
459 1, 8 | minden pénzét elsebajozta a jó szívével.~Föld, erdő,
460 1, 8 | Föld, erdő, szőlő, minden a fukar Tót kezére került.
461 1, 8 | egy kis háza, meg ennek a végében egy nagy körtefája.~-
462 1, 8 | körtefája.~- Sebaj - mosolygott a jó ember -, megtalálnak
463 1, 8 | ember -, megtalálnak engem a szegényeim a körtefám alatt
464 1, 8 | megtalálnak engem a szegényeim a körtefám alatt is.~S úgy
465 1, 8 | úgy is lett, mert azt még a legínségesebb esztendőben
466 1, 8 | esztendőben is mindig lehúzta a piros képű csengettyűkörte.
467 1, 8 | Antal úr együtt bólogatott a nevető körtékkel:~- Úgy
468 1, 8 | körtékkel:~- Úgy bizony, ezt a fát a szegényeknek meg a
469 1, 8 | Úgy bizony, ezt a fát a szegényeknek meg a gyerekeknek
470 1, 8 | a fát a szegényeknek meg a gyerekeknek hagyom, ha engem
471 1, 8 | Aztán gondját viseld ám a szegényeimnek, akiket rád
472 1, 8 | kell lenni, hogy lelke van a fának is, mert az öreg fa
473 1, 8 | csörgette meg az ágait, mikor a Nekopogi kovács özvegye
474 1, 8 | vagyok, lelkem. Elvitte a tehénkémet zálogba Gáspár
475 1, 8 | szaladt ki Antal úr száján a szó, de aztán megzavarodva
476 1, 8 | körtefánál! S azt is elszánta már a szegényeinek!~- Sebaj, lelkem! -
477 1, 8 | pénzt olvasgatott, s ahogy a bátyját meglátta, mérgesen
478 1, 8 | mérgesen taszította be a fiókot.~- Magam is szegény
479 1, 8 | annyi pénzed csak van, hogy a körtefámat megveheted?~Fukar
480 1, 8 | Tót Gáspár mohón kapott a szón. Amúgy is régen szúrta
481 1, 8 | szón. Amúgy is régen szúrta a szemét, hogy a bátyja a
482 1, 8 | régen szúrta a szemét, hogy a bátyja a város minden szegényét
483 1, 8 | a szemét, hogy a bátyja a város minden szegényét odacsődítette
484 1, 8 | szegényét odacsődítette a fája alá.~- Nem is kell
485 1, 8 | folytatta Antal úr - Visszaadod a Kovácsné tehénkéjét, s tied
486 1, 8 | Kovácsné tehénkéjét, s tied a körtefa.~- Nem bánom, de
487 1, 8 | mosolyba Antal úr arcán a ráncok -, de van egy kikötésem.
488 1, 8 | találnék meghalni, mint a fám, temessetek el velem
489 1, 8 | fám, temessetek el velem a síromba egy kosárka körtét.
490 1, 8 | annyit szeretnék megmenteni a vagyonomból.~- Hóbortos
491 1, 8 | világéletében - nézett Gáspár úr a bátyja után.~Az pedig olyan
492 1, 8 | olyan vígan kocogott haza a körtefájához, ahogy más
493 1, 8 | körtefájához, ahogy más ember a családjához szokott.~Odaült
494 1, 8 | Odaült alája, végigcirógatta a törzsét, súgott-búgott neki.
495 1, 8 | kell lenni, hogy lelke van a fának, mert annak minden
496 1, 8 | csörgött-zörgött egész éjszaka, pedig a szél se fújta.~Mit beszélgetett
497 1, 8 | azon az éjszakán elaludt a fája alatt.~De kedves, szelíd
498 1, 8 | mosoly gyanánt futott végig a napsugár, mikor odatették
499 1, 8 | mikor odatették ravatalára a kosárka körtét. S mintha
500 1, 8 | kosárka körtét. S mintha a körték piros arca is mosolygott
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3114 |