Rész, Fejezet

 1       1,  1 |         szerezne a gazdasága mellé.~Ahogy így szót váltanak, éppen
 2       1,  1 |           bőréből bújt ki örömében, ahogy a levelet olvasta.~- Arra
 3       1,  2 |           van ez - mondta a juhász, ahogy beleolvasgatta a pénzt az
 4       1,  3 |         ránk a hét szem cseresznye; ahogy a fa alá értünk, mindjárt
 5       1,  3 |          pityeredett el az öcsikém, ahogy a cseresznyét ropogtattam.~
 6       1,  4 |             volna benne módom, mint ahogy nincsen, ma se enném lágy
 7       1,  4 |             haragosan a seregélyek, ahogy megláttak bennünket. A magunk
 8       1,  4 |          merre terem a szóló szőlő!~Ahogy a szőlők közül kiértem az
 9       1,  5 |          istenadtán az ínséges idő. Ahogy meglátta a haragos bácsit,
10       1,  6 |       nézése. Egyszer hallottam is, ahogy vacsora után fölsóhajtott:~- 
11       1,  6 |         mögöttem állt nagyapó is, s ahogy a szívére ölelt, szépnek,
12       1,  7 |              Hátha meggyógyul, mint ahogy az én húgom meggyógyult.~
13       1,  8 |             is pénzt olvasgatott, s ahogy a bátyját meglátta, mérgesen
14       1,  8 |       kocogott haza a körtefájához, ahogy más ember a családjához
15       1,  8 |        Antal föl nem ébredt többet, ahogy azon az éjszakán elaludt
16       2,  1 |           meg is békült. Különösen, ahogy végighúzta egymáson a két
17       2,  1 |        szóló hegedűnek.~Hát délben, ahogy hazaérek, már a kapuban
18       2,  1 |    visszaveszem az ajándék hegedűt.~Ahogy felérek a lépcsőn, akkor
19       2,  1 |   Béluskának egy körtemuzsikáért. S ahogy uzsonnára hazaértem, cincogott
20       2,  2 |          Mégpedig teljes mondatban, ahogy a pedagógiai becsület kívánja:~- 
21       2,  2 |            viszony. A többi gyerek, ahogy megkapja a részét az ingyentejből,
22       2,  2 |        reszketnek a gyönyörűségtől, ahogy szívja be a meleg párát.
23       2,  2 |       ábrázata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz,
24       2,  3 |    tanította miákolni az ajtónkban, ahogy indultam kifelé.~- Gyere
25       2,  5 |        magam előtt Selyem Jánoskát, ahogy a nevét leírom. És fáj a
26       2,  5 |            leírom. És fáj a szívem, ahogy suttogja a sírásra görbült
27       2,  5 |             az kellett nekem éppen. Ahogy nekilendült egy kicsit a
28       2,  5 |     teremtés vagyok én, kis gazdám?~Ahogy kiszaladok, látom ám, hogy
29       2,  6 |             VASGYÚRÓ GYURKA~Tegnap, ahogy napáldozat felé odalent
30       2,  6 |           is láttam én azt most se. Ahogy közelebb mentem, vettem
31       2,  8 |          Egyszer úgy tél vége felé, ahogy kinézek az ablakon, látom,
32       2,  10|     ing-leng, bágyadtan mosolyog, s ahogy hozzáérünk, egyszerre szétomlik.
33       2,  12|           többet a városhoz, éljen, ahogy tud!~Hát bizony nagyon szomorú
34       3,  2 |      Tulajdon két szememmel láttam, ahogy föllökte a tintát. Rá is
35       3,  6 |             Soha olyan szépet, mint ahogy anyuka nyújtotta a rétest
36       3,  6 |             rétest kitalálták, mint ahogy ezt őrizte kerekre nyílt
37       3,  11|         élnek, őket látogattuk meg.~Ahogy kiszálltunk a vonatból,
38       3,  12|        ragyogott a szeme a múltkor, ahogy anyuka kicsókolta belőle
39       3,  12|     homlokán! Másképp haza se hozd!~Ahogy a kapun kiléptem, az ablakból
40       3,  13|           énnekem volt igazam. Mert ahogy a héten learatták a repcét,
41       3,  14|   toppantott Csiribiri Birike, mint ahogy a pillangó toppant a mákvirágon. -
42       3,  15| uraskodásnak” - gondoltam magamban, ahogy a zöldre festett ajtót kinyitottam.
43       3,  16|           se.~Ez is igaz volt, mert ahogy a bölcsőből kikerült Vilmácska,
44       3,  16|      leeresztette a szakállát, mint ahogy magaformájú tudóshoz illik,
45       3,  19|     Pankának az volt az első szava, ahogy beugrott az eresz alá:~- 
46       3,  20|          mondta: soha ilyen szépet! Ahogy a konyhaajtóba kiállt, liba
47       4,  2 |     korommal. Ott olvastam én is, s ahogy én elolvastam, elolvashatja
48       4,  2 |             bíró oktatta társait:~- Ahogy a szolgabíró úr elé érünk,
49       4,  2 |            Ment is a dolog rendben, ahogy a szolgabíró úr elé értek.
50       4,  3 |           édesapja várja az ebédet!~Ahogy a házak közül kiért, elejbe
51       4,  3 |             a mákos tésztácska.~Hát ahogy mén sebesen, egyszer csak
52       4,  3 |           egy szép nagy levelet, de ahogy le akarta szakítani, észrevette,
53       4,  5 |            lesz?~Szeme lecsukódott. Ahogy lázas álmában ledobta magáról
54       4,  5 |         ellen a telet keresni. Úgy, ahogy volt, mezítláb, hajadonfővel.
55       4,  5 |          látott a néma pusztaságon.~Ahogy megy, mendegél, egyszerre
56       4,  5 |            sírt, mint a záporeső. S ahogy forró könnyei hullottak
57       4,  6 |            kelepel,~El-elhallgatom.~Ahogy fut a hab,~Beléje akad,~
58       4,  8 |            hátra a saroglyához. Hát ahogy hajtaná, nem megy a két
59       4,  8 |        ebből megint nagy perpatvar. Ahogy kimérgeskedi magát a gazda,
60       4,  9 |         tudott hová lenni örömében, ahogy az almát meglátta.~„Olyan
61       4,  10|        Sohsevolt király a szemét, s ahogy körülnéz a szobában, látja
62       4,  11|         alkonyaton~El-elnézem őket,~Ahogy legelésznek~Mezején az égnek.~
63       4,  15|        csúfolódva nevettek össze, s ahogy suttogtak, csak úgy omlott
64       4,  16|           no, milyen volt a termés.~Ahogy megérintettem a zacskóját,
65       4,  16|       átcsillogott a zöld lombokon, ahogy a fahegyben ugráltak. A
66       4,  17|         nagyapó? - kérdezi a veréb, ahogy ott ugrál az út mentén a
67       4,  17|      nagyapó? - csörög a szarka is, ahogy billegeti a farkát a mezsgyeszélen.~- 
68       4,  17|          nem a te számodra termett.~Ahogy beértek a nagy fásközbe,