Rész, Fejezet
1 1 | ÖREG EMBER, ÖREG FA~
2 1 | ÖREG EMBER, ÖREG FA~
3 1, 1 | iskolás koromban azt kérdezte öreg tanítóm, hogy mi szeretnél
4 1, 1 | megtanult - dörmögött az öreg Forintos. - Ámbátor annak
5 1, 1 | behallatszott a nagy jókedve.~Az öreg Forintos úgy megmeredt,
6 1, 4 | az orra vére folyik. Az öreg diófán éppen vackolt a sárgarigó,
7 1, 5 | Vékony, keszeg ember volt az öreg, nem is tudom, hová fért
8 1, 5 | tudom, mit csinálhatott az öreg a fáinak, de azt ki nem
9 1, 6 | ÖREG EMBER, ÖREG FA~Az öreg diófa
10 1, 6 | ÖREG EMBER, ÖREG FA~Az öreg diófa alatt legjobban
11 1, 6 | ÖREG EMBER, ÖREG FA~Az öreg diófa alatt legjobban szerettem
12 1, 6 | azért az én fám mégiscsak az öreg diófa volt. Azt hiszem,
13 1, 6 | ákombákom is volt belevésve az öreg fa derekába, s én azokon
14 1, 6 | mikor jön haza.~- Mire az öreg diófát kivágjuk, akkorra
15 1, 6 | engedem, nem engedem az öreg fát! - borultam az apám
16 1, 6 | gyümölcsöt, egyet se terem már. Öreg fa nem haszonra való.~-
17 1, 6 | égig érőnek láttam, mint az öreg diófát.~
18 1, 8 | végigsimogatta tekintetével az öreg fát, mintha csak azt mondta
19 1, 8 | van a fának is, mert az öreg fa nagyon búsan csörgette
20 1, 8 | lelkem! - villant fel újra az öreg úr két szeme. Aztán elballagott
21 1, 8 | fújta.~Mit beszélgetett az öreg fa meg az öreg ember, ki
22 1, 8 | beszélgetett az öreg fa meg az öreg ember, ki tudná azt? Csak
23 1, 8 | hiába vágatta ki másnap az öreg körtefát, a bátyja emlékét
24 2, 4 | eszelt ki. Hólyagot kötött az öreg macskájuk fejére, dióhéjcipőt
25 2, 6 | mögött. Megfordulok, hát az öreg kőrisfánk nyög olyan nagyokat.~-
26 2, 9 | tisztelegtek neki, akár egy öreg generálisnak.~
27 3, 2 | kutyát a hóban:~- Úgy ám, öreg, ha nem szolgálsz szépen,
28 3, 6 | belevetettem magamat az öreg karosszékbe, hogy csak úgy
29 3, 8 | el nem felejtem, ha olyan öreg leszek is, mint az országút.
30 3, 9 | mellette a földön.~- Mi újság, öreg? - szaladtam oda rosszat
31 3, 11| kongott nagy méltóságosan az öreg harang.~- Ez is a te tiszteletedre
32 3, 15| közül. Egy sovány, kócos, öreg juhászkutya. Látszott rajta,
33 3, 16| Bodri kutya azt mondta az öreg búbos kakasnak:~- Már látom,
34 3, 16| hiszen nemhiába volt az öreg kakasnak akkora taraja,
35 3, 18| fésülte, a Piri babáét meg az öreg Rozál. S Biri baba meg se
36 3, 18| sokkal ügyesebb, mint az öreg Rozál. Hanem az is, hogy
37 3, 18| jólesik a tormalevél.”~A jó öreg almafa ága azonban kéretlenül
38 3, 18| öröm orcáját, hogy még az öreg Rozál is földerült tőle
39 3, 18| palacsintával. Hej hogy erre az öreg Rozálra is mindig ilyenkor
40 3, 18| is el nem szenderedett az öreg karosszékben.~Akkor aztán
41 3, 19| megfelelt az én részemnek is.~Öreg diófák árnyékában hevertük
42 3, 20| szemed, kutyus - rúgta meg az öreg Pajtás kutyát, aki a küszöbön
43 4, 5 | szellős takaródzója alatt, az öreg búbos kemencére, amelynek
44 4, 12| tenyeredbe onnan hulltam.~- Öreg is lehetsz te akkor, mint
45 4, 15| Ismerjük a szülődet. Becsületes öreg fűzfa volt.~- Én nem akarok
46 4, 15| zúgták haragosan a szakállas öreg füzek. - Jobb lesz, ha alszol,
47 4, 15| ebből se érzett semmit, az öreg fák azonban mindjárt észrevették
48 4, 15| nem tudták kitalálni az öreg fűzfák se, hiába van olyan
49 4, 15| fejcsóválva az egyik görnyedt öreg fűz.~- Micsoda seb? Ez itt?
50 4, 15| fiával a füzesben. A halász öreg ember volt és haragudott,
51 4, 15| hideg a parazsa - mondta az öreg halász.~A kihűlt hamut fölkapta
52 4, 16| meg mind beeregette.~- No, öreg vadalmafa - ütöttem rá bosszúsan
53 4, 16| fejszét fogok a tövedre.~Az öreg fa megrázkódott, levelei
54 4, 16| leszek akkor - mondta az öreg fa öreges nyugalommal. -
55 4, 16| szorul szóra ezt mondta az öreg fa, de az értelme ez lehetett,
56 4, 16| megkegyelmezek, hadd nevelje föl az öreg a kis békáit békességben.~
57 4, 16| a fát:~- Megmenekültél, öreg fa. Nem bántom a koronádat
58 4, 16| a termését az a szegény öreg fa!~
59 4, 17| VAN A TALICSKÁN?~Nagyon öreg ember már nagyapó. Haja,
60 4, 17| esztendő alatt a szőlőben az az öreg talicska!~Azon szokta kihordani
|