Rész, Fejezet
1 1, 4 | keressünk hozzá szőlőt, ha le nem szüretelték már az érettjét
2 1, 4 | jámbort. Erről szakított le édesapám egy fej szőlőt.~-
3 1, 5 | cserebogár csak a levelét eszi le a fának, de a gyerek a gyümölcsöt
4 1, 5 | a lábam elé hullajtotta le a legszebb termését. Azóta
5 1, 6 | levelek aranyesője pergett le róla, zuzmós, mohos ágain
6 1, 6 | megbecsülni - hajtottam le a fejemet.~Mire fölemeltem,
7 1, 7 | szívemet, sírva borultam le egy vén tölgyfa mohos tövébe,
8 1, 7 | cirógatta, míg szép csendesen le nem csukódott. Akkor aztán
9 2, 2 | összemelegszünk, lehet, hogy le is fényképeztetem, s kielégítem
10 2, 2 | kezdődik:~„Alig pergett le ezer év az idők rokkáján,
11 2, 2 | emeletről az udvarra szökik le tejivás örvivel, elárulja
12 2, 3 | elmesélte, hogy Csipetke le akart szökni a Tiszára a
13 2, 5 | fel, csak fel, csak fel!~Le is szedtem minden sárkányt,
14 2, 5 | ezt az ezüstsárkányt is le tudnám vontatni!”~Azzal
15 2, 5 | a sárkány, s úgy bukott le fejjel, hogy majd meghasadt
16 2, 5 | azt mondja -, ott esett le a mi udvarunkon, éppen az
17 2, 6 | vele egy kis szakajtót, még le is akarta tömködni, hogy
18 2, 9 | gyerek dobogó szívvel emelt le egy kardot a szögről, és
19 2, 9 | villámnál sebesebben rohant le a lépcsőkön, keresztül az
20 2, 10| rózsafáink. Azért nyesem le rólatok ezt a sok mihaszna
21 2, 12| város falu nélkül, hanem le is rongyolódnék, s a rongyos
22 3, 2 | Kipp-kopp, kipp-kopp - potyogott le az íróasztal sarkán, éppen
23 3, 3 | harmadik sarokba. De ott még le se tehettem a széket, mikor
24 3, 3 | pulyka.~- Hiszen csak üsd le a polcról azokat a drága
25 3, 5 | az? - mondom neki. - Ülj le minálunk, légy a mi lányunk!~-
26 3, 6 | túri vásárig?~Úgy ugrott le a három vendég az ölemből,
27 3, 8 | második tányérnak csorbította le a szélét.~- De már látom,
28 3, 9 | bánatában kinek az orra ázott le, ki meg a szemét felejtette
29 3, 9 | régi bográcsokat hordtam le a padlásról. Annyi volt
30 3, 11| a városban. Sétálgattunk le s fel a Nagy utcán az aranyos
31 3, 11| ezeken keresztül vigyáz le a jó emberekre.~
32 3, 12| Csakhogy mikor ebéd után le akarok heveredni a díványra,
33 3, 12| lármával szökdécselt Panka le s fel a szobában. Mintha
34 3, 14| Meghiszem azt - kaptam le előtte a taplósapkámat. -
35 3, 15| rám ismertek - hajoltam le hozzájuk.~Hát mire föltekintek,
36 3, 15| Berec ángyó? - hajoltam le a töpörödött anyókához.~
37 3, 15| szemöldökérül.~Már akkor törülgette le az ábrázatáról a pernyét,
38 3, 18| lesz az, violám?~- Hát hogy le ne süssön a nap, míg fölmászok
39 3, 18| nyílt addig, míg anyuka le nem csukta az övét, s nagyapó
40 4, 2 | ültetnek az udvarra, hogy le ne essen róla a gyerek,
41 4, 3 | szép nagy levelet, de ahogy le akarta szakítani, észrevette,
42 4, 5 | Térdre borulva kiáltott le hozzája:~- Ébredj, patakocska,
43 4, 8 | gyalogút, föl is út, meg le is út. Eredj, Fityók, szolgálatot
44 4, 9 | föltette az almát a polcra, le sem vette onnan estélig.
45 4, 10| Megállj csak, hadd borotváljuk le azt a három szál bajuszodat!~
46 4, 11| őket~Friss, fürge fuvalmak~Le a szemhatárba,~A kerek karámba.~
47 4, 14| álom, édes álom,~Szállj le rája könnyű szárnyon,~Szempilláit
48 4, 14| szárnyon,~Szempilláit fogd le lágyon,~Álom, álom, édes
49 4, 15| az égbe, és onnan néztem le rátok!~Halk zizegés futott
50 4, 15| csöndes zizegéssel hulladozott le az alvó füzek levelére.~
51 4, 16| szívecském, csak egy ágat vágok le a fáról.~Már rá is fogtam
52 4, 17| nagy kosár van rajta, az is le van takarva vékony fehér
53 4, 18| szemét:~„Minek szedetted le a házunk tetejét?~Hó is
|