Rész, Fejezet
1 1, 6 | bilincs van a markolatán. Ezt nagyapó vágta bele, mikor bujdosott
2 1, 6 | te?~- Hogy azt a rajzot nagyapó csinálta volna. Hiszen az
3 1, 6 | legmagasabban. Létrán se érne nagyapó odáig. Hiszen ő is olyan
4 1, 6 | nagyon okosan beszéltem, mert nagyapó nagyon kicsi és gyönge volt.
5 1, 6 | Kossuth-bankónak hívták, és nagyapó igen szerette simogatni
6 1, 6 | míg csak el nem mosolyodik nagyapó.~- Ugyan mért uralják úgy? -
7 1, 6 | miért olyan nagy úr ez a nagyapó. A legnagyobb az egész házban.
8 1, 6 | velőnek, a másik felét a nagyapó pirított kenyerére teszik.~
9 1, 6 | mondtam a szívemen valót:~- Nagyapó szeretnék lenni.~- Ugyan
10 1, 6 | hárman ültünk az asztalnál. Nagyapó elkocsikázott valami régi
11 1, 6 | szívszakadva az asztalra.~- Nagyapó pedig már nem tud dolgozni -
12 1, 6 | vártam, hogy megcsókolhassam nagyapó kezét. Kérdeztem is, mikor
13 1, 6 | fölemeltem, akkorra mögöttem állt nagyapó is, s ahogy a szívére ölelt,
14 3, 11| van a nagyapóék háza is.~Nagyapó már kint vár bennünket a
15 3, 11| köszönt bennünket.~- Jaj, nagyapó - tapsikolt neki Panka -,
16 3, 11| ebédelni, lelkeim - lépett nagyapó a szobába -, mert húzzák
17 3, 11| olyan szépen - simogatta nagyapó a Panka aranyhaját.~Ebéd
18 3, 18| Olyan szép kopasz lett, akár nagyapó. Azazhogy ezt csak nagyapó
19 3, 18| nagyapó. Azazhogy ezt csak nagyapó mondta, de Piri baba egészen
20 3, 18| mindjárt hozzad azt az ollót, nagyapó!~Nagyapó gondolkozva csavargatta
21 3, 18| hozzad azt az ollót, nagyapó!~Nagyapó gondolkozva csavargatta
22 3, 18| míg fölmászok a tetőre.~Nagyapó látja, hogy ennek fele se
23 3, 18| annyira beleszeretett a nagyapó tudományába, hogy azt kérdezte,
24 3, 18| eddig sose jutott eszébe:~- Nagyapó, a te hajad is a Mica vitte
25 3, 18| görbült szájjal:~- De ugye, nagyapó, a te hajad is kinő, mint
26 3, 18| nem gondolnám - nevetett nagyapó. - Nem érem azt hajasan,
27 3, 18| fésülgetni! Legalább majd nagyapó is megtudná egyszer, mi
28 3, 18| le nem csukta az övét, s nagyapó is el nem szenderedett az
29 3, 18| ugyan örülhet neki, hogy nagyapó is fölébred, mert anyuka
30 3, 18| hajdú-bíró-szegényembert akart volna játszani. Nagyapó azonban odahúzta az ölébe,
31 3, 18| kopaszom - szedegette össze nagyapó az íróasztal alól az aranyfürtöket -,
32 4, 17| TALICSKÁN?~Nagyon öreg ember már nagyapó. Haja, bajusza, szemöldöke
33 4, 17| aztán ezen nevetnek, akkor nagyapó is elmosolyodik.~- Ejnye,
34 4, 17| belőled - kötődik tovább nagyapó -, hanem azt mégse tudnád
35 4, 17| Hát ilyen tréfás ember nagyapó, mikor ráér. Csakhogy nemigen
36 4, 17| Ugyan, mi van a talicskán, nagyapó? - kérdezi a veréb, ahogy
37 4, 17| közt.~- Kis madár - feleli nagyapó -, csakhogy nincs olyan
38 4, 17| énekelni, mint ez!~- De siet, nagyapó - mondják az emberek, akik
39 4, 17| Pedig talicskát is tol, nagyapó.~- Inkább a talicska húz
40 4, 17| Mit visz a talicskán, nagyapó?~- Kincset viszek, jó emberek,
41 4, 17| ilyet.~- Mi van a talicskán, nagyapó? - csörög a szarka is, ahogy
42 4, 17| látni.~- Mi van a talicskán, nagyapó? - zümmög a méhecske a nagyapó
43 4, 17| nagyapó? - zümmög a méhecske a nagyapó feje körül.~- Piros rózsabimbó,
44 4, 17| hess, méhecske - kiáltott nagyapó -, ez a virág nem a te számodra
45 4, 17| beértek a nagy fásközbe, nagyapó letette a talicskát addig,
46 4, 17| megyünk, mint a gőzös - mondta nagyapó -, sebesen és füstölve.~
47 4, 17| alóla valaki:~- Vegyél ki, nagyapó!~A veréb odaröppent a kosár
48 4, 17| csakugyan nem hallottam.~Nagyapó lekapta a kosárról a lepedőt,
49 4, 17| odaérkeztek az emberek is, akiket nagyapó elhagyott az úton. Benéztek
50 4, 17| egymásnak:~- Hiszen ez Panka, a nagyapó unokája. Legnagyobb kincse
|