Rész, Fejezet

 1       1,  2 |           fiam is segített benne. Ő nyögött helyettem, mikor
 2       1,  3 |         megettem, mégse sír, mert ő jó kislány.~Janika eltátotta
 3       1,  5 |           meg Gilice bácsi. Tudta ő, mi a becsület!~Hát még
 4       1,  6 |       mert én olyan kicsi voltam, ő meg olyan nagy. A legnagyobb
 5       1,  6 |        érne nagyapó odáig. Hiszen ő is olyan kicsi, mint én
 6       1,  6 |       dolgozik, mégis mindenki az ő kedvét keresi.~Édesapám
 7       1,  8 |          hogy nem kerülközne-e az ő számára valami viseltes
 8       1,  8 |       körül, hogyan is segíthetne ő ezen az isten szegényén,
 9       2,  2 |      történeti hitellel? Pétör az ő neve, senki se hívja másnak,
10       2,  2 |          kettőjük sírását, míg az ő könnye is ki nem csordult.~- 
11       2,  3 |      fogunk neki szúnyogot, az az ő pecsenyéje.~- Attól ugyan
12       2,  5 |            Hát mivel különb ember ő énnálam? Ő is mindenből
13       2,  5 |           különb ember ő énnálam? Ő is mindenből egyes, én is
14       2,  5 |           meg gazdag szűcsmester. Ő gyáva, mint a nyúl, én bátor
15       2,  5 |          valami haragos oroszlán. Ő meg félve nézett rám, mint
16       2,  5 |           hogy mivel különb ember ő énnálam.~
17       2,  9 |      olyan csendesek voltak, mint ő, meg a madarak, amelyek
18       2,  9 |       olyan ijedősek voltak, mint ő.~Más pajtása akkor sem volt
19       2,  9 |      miért? Annál többet kérdezte ő a sötét éjszakától, a néma
20       2,  12|          a falu meg a város, s az ő egyetértésük teszi virágzóvá
21       3,  2 |        Szélvész kisasszonyt, mire ő haragosan ráncba szedte
22       3,  9 |     szaladtam oda rosszat sejtve.~Ő pedig boldog mosolygással
23       3,  15|         ángyó. Kisgyerek koromban ő sütögette nekünk a kakastejes
24       3,  16|       Szinte el se hitte, hogy az ő keze. De bezzeg az iskolából
25       3,  16|   feketekávés cukrot, akkorra már ő a kutat nyikorgatta az udvaron.
26       3,  17|           a gyönyörűm.~No, nem is ő bánta meg, hanem én. Mindjárt
27       3,  17|        szépet sohase láttam, mint ő.~- De már ilyent ne mondj,
28       3,  18|           se tudna mukkanni, mert ő csak baba, noha olyan szép
29       3,  18|        azért tud sikoltozni, mert ő kislány, noha olyan szép
30       3,  18|      egészen máson törte a fejét. Ő nem akarja többé ezt a kopasz
31       3,  18|         kopasz babát látni, hanem ő most már azt a gonosz Mica
32       3,  18|     babának az mindegy, fölmászik ő oda is. Csak előbb megkeresi
33       3,  19|        tudtam enni az örömtől, de ő megfelelt az én részemnek
34       4,  2 |    indulunk. Velem jön a kisbíró, ő hozza a tojást fele úton.
35       4,  2 |            Velem jön a harangozó, ő hozza a tojást a másik fele
36       4,  2 |       nincs párja ész dolgában az ő bírójuknak! Ugyan mit szól
37       4,  3 |         milyen takarosan kocog az ő kislánya. Olyan büszkén
38       4,  3 |         papsajtot!~Jaj, dehogy ér ő rá, mikor az édesapja várja
39       4,  3 | csúfolódva libegtette a szárnyát, ő pedig leült az útszélre
40       4,  3 |          csináljon örömiben, hogy ő hozta ki az ebédet.~- Nézd,
41       4,  4 |         keresnivalója, s hogy nem ő eszi meg a kecskéidet?!
42       4,  5 |        Istenkém, hát nem segíthet ő nagyanyón, akit a világon
43       4,  14|    Megérkezett Szellőcske bátyja, ő táncoltatta a leveleket,
44       4,  14|          táncoltatta a leveleket, ő terelgette a fellegnyájakat.
45       4,  14|        sss, sss, sss, az Istennek ő dicsőségire.~- Hát még mit
46       4,  15|           az öregségtől. De azért ő is álmodott.~- Vadkacsák
47       4,  17|    hetvenhétnek kell ezt olvasni. Ő úgy tanulta az iskolában.~- 
48       4,  17|           föl a harmat, mikor már ő tolja a talicskát kifelé