1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3114
Rész, Fejezet
1001 2, 9 | simogatta. Gyászba öltözött a kastély, s a Pali húgom
1002 2, 9 | Gyászba öltözött a kastély, s a Pali húgom kétszeresen árva
1003 2, 9 | kétszeresen árva lett. Mintha a fehér orcájú édesanyjával
1004 2, 9 | szívét is odatemették volna a vadszőlős kriptába: olyan
1005 2, 9 | egyedül maradt szegény gyerek a nagy, üres kastélyban.~Teltek
1006 2, 9 | üres kastélyban.~Teltek a hetek, múltak a hónapok,
1007 2, 9 | Teltek a hetek, múltak a hónapok, s valamennyi nagyobbra
1008 2, 9 | valamennyi nagyobbra dagasztotta a gyerek fájdalmát. A szeme
1009 2, 9 | dagasztotta a gyerek fájdalmát. A szeme megbágyadt, az arca
1010 2, 9 | Annál többet kérdezte ő a sötét éjszakától, a néma
1011 2, 9 | kérdezte ő a sötét éjszakától, a néma kriptától, a maga kis
1012 2, 9 | éjszakától, a néma kriptától, a maga kis szívétől:~- Miért
1013 2, 9 | tudja fékezni egy rántással a legszilajabb paripát is.~
1014 2, 9 | lovat hoztak az ezredesnek. A sörénye fekete, mint a holló,
1015 2, 9 | A sörénye fekete, mint a holló, a szeme égett, mint
1016 2, 9 | sörénye fekete, mint a holló, a szeme égett, mint a parázs.
1017 2, 9 | holló, a szeme égett, mint a parázs. Rúgott, toporzékolt,
1018 2, 9 | rápattant. S ekkor röpült, mint a nyíl, szállt, mint a madár.~
1019 2, 9 | mint a nyíl, szállt, mint a madár.~A gyerek iszonyodva
1020 2, 9 | nyíl, szállt, mint a madár.~A gyerek iszonyodva nézett
1021 2, 9 | is ott állt, lázas arcát a hideg ablaküvegre nyomva,
1022 2, 9 | ablaküvegre nyomva, mikor a paripa visszafelé nyargalt.
1023 2, 9 | nyargalt. Most már nem mint a nyíl, hanem mint a villám.
1024 2, 9 | mint a nyíl, hanem mint a villám. Bőszült nyerítéssel
1025 2, 9 | Bőszült nyerítéssel szórta a tajtékot, sörénye lobogott,
1026 2, 9 | vált arccal dőlt hanyatt a hátán.~A megbokrosodott
1027 2, 9 | arccal dőlt hanyatt a hátán.~A megbokrosodott állat elragadta,
1028 2, 9 | elragadta, s vitte egyenesen a kapu márványoszlopának.~
1029 2, 9 | villámnál sebesebben rohant le a lépcsőkön, keresztül az
1030 2, 9 | karokkal eléje vetette magát a rettenetes állatnak.~A szilaj
1031 2, 9 | magát a rettenetes állatnak.~A szilaj ló megtorpant a hirtelen
1032 2, 9 | A szilaj ló megtorpant a hirtelen eléje zuhant testtől,
1033 2, 9 | nagyot horkantva kapta föl a fejét. Ez a szempillanat
1034 2, 9 | horkantva kapta föl a fejét. Ez a szempillanat elég volt az
1035 2, 9 | ezredesnek arra, hogy leszökjön a nyeregből, s karjára kapja
1036 2, 9 | Pali húgom felnyitotta a szemét, boldogan nevetett,
1037 2, 9 | köszöntünk Pali húgomnak. S a katonacsapatok, ha találkoztak
1038 2, 10| TEMETJÜK A RÓZSAFÁKAT...~Tegnap reggel
1039 2, 10| nyitom ki az ablakot, odaesik a párkányra egy levél. Ejnye,
1040 2, 10| ki küldte, ki hozta ezt a levelet nekem kora reggeli
1041 2, 10| úgy is, hogy megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan,
1042 2, 10| megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan, mintha ezüst
1043 2, 10| együtt! - ezt írja Tél apó a száraz levélen. - Előttem
1044 2, 10| száraz levélen. - Előttem a hideg szél, a kemény fagy,
1045 2, 10| Előttem a hideg szél, a kemény fagy, velem a zúzmara,
1046 2, 10| szél, a kemény fagy, velem a zúzmara, sarkamban az ordító
1047 2, 10| apó, köszönjük is alássan a barátságodat, ámbátor hasznát
1048 2, 10| kenyere. Nincs nekünk egyebünk a kerek világon egy-két rózsafánál.~
1049 2, 10| egy-két rózsafánál.~Az ám, a rózsafák! Azok teszik széppé
1050 2, 10| rózsafák! Azok teszik széppé a mi életünket. Rózsák lágy
1051 2, 10| simogatja el homlokunkról a kenyérkereső gondot. Rózsák
1052 2, 10| árnyékában tanulunk nótát a fülemülétől. Rózsánál egyebet
1053 2, 10| elújságolom neki, mit írt Tél apó a száraz levélre.~- Apukám,
1054 2, 10| csináljak egyebet, ha az a gonosz Tél mind elpusztítja
1055 2, 10| gonosz Tél mind elpusztítja a rózsafáinkat?~No hát, azért
1056 2, 10| azért se pusztítja. Fogom a kertészollót, veszem az
1057 2, 10| kertészollót, veszem az ásót, kapom a kapát - gyerünk, Panka,
1058 2, 10| kapát - gyerünk, Panka, a kertbe!~- Mit csinálunk
1059 2, 10| bókolással fogadnak bennünket a rózsafák, mintha csak tudnák,
1060 2, 10| nekünk keresnivalónk ebben a szomorú világban. Nincs
1061 2, 10| enyhe szellő. Megdermed a harmat, nem tud éleszteni!
1062 2, 10| nem tud éleszteni! Sápadt a napsugár, nem tud melengetni.
1063 2, 10| Azért nyesem le rólatok ezt a sok mihaszna hajtást, amely
1064 2, 10| virágot. Azért ásom ezeket a gödröket, még ki is párnázom
1065 2, 10| fájjon!~Rendre, sorra járjuk a rózsabokrokat, valamennyit
1066 2, 10| alá bújtatjuk. Jöhet már a Tél apó gonosz hadserege!
1067 2, 10| lepergessen.~Legutolsó ágán a legutolsó rózsafának megtaláljuk
1068 2, 10| legutolsó rózsafának megtaláljuk a legutolsó rózsát. Fáradtan
1069 2, 10| kertet, szirmait táncra kapja a forgószél, s viszi szét
1070 2, 10| forgószél, s viszi szét a világba, ahány, annyifelé.
1071 2, 10| annyifelé. Vidd, szél, vidd a rózsák gyászjelentését,
1072 2, 10| mindenkinek, aki szereti a rózsát!~Nini, ahol vánszorog
1073 2, 10| rózsát!~Nini, ahol vánszorog a tarka szárnyú folyosópille!
1074 2, 10| de csak lebeg.~Előcsalta a haldokló rózsa illata, azt
1075 2, 10| rózsa illata, azt gondolja a bohó, megint kitavaszodott
1076 2, 10| csak vissza, jámbor pille, a tornác sötét zugába, tedd
1077 2, 10| isten hozott. Nem ébrednek a rózsák, inkább most mennek
1078 2, 10| üvöltözik sírotok fölött a tél, aludjatok annál jobban,
1079 2, 10| annál szebbet. Álmodjatok a föltámadásról, álmodjatok
1080 2, 10| föltámadásról, álmodjatok a Pannika csengő kacagásáról.
1081 2, 10| majd föltámadást hirdet a Pannika csengő kacagása,
1082 2, 10| ifjú ágat, az üde lombot, a ringó bimbót!~
1083 2, 11| Viharával,~Nyomorával,~Átaluszod a telet -~Új virággal,~Lombos
1084 2, 11| virággal,~Lombos ággal~Kelteget a kikelet!~ ~
1085 2, 12| valaki éntőlem azt kérdezné, a falut becsülöm-e többre
1086 2, 12| falut becsülöm-e többre vagy a várost, azt felelném:~-
1087 2, 12| te mondd meg nekem, hogy a jobb szemedet becsülöd-e
1088 2, 12| becsülöd-e többre, vagy a bal szemedet?~Erre a kérdésre
1089 2, 12| vagy a bal szemedet?~Erre a kérdésre természetesen csak
1090 2, 12| csakúgy megbecsüli, mint a másikat. Egyforma hasznát
1091 2, 12| veszi mindkettőnek, és csak a kettővel együtt lát tökéletesen.~
1092 2, 12| lát tökéletesen.~Így áll a dolog a faluval és a várossal
1093 2, 12| tökéletesen.~Így áll a dolog a faluval és a várossal is.
1094 2, 12| áll a dolog a faluval és a várossal is. Kiegészítik
1095 2, 12| Képzeljétek el, mi lenne abból a városból, amelyik egy reggel
1096 2, 12| Mondjuk olyanformán, hogy a falusi emberek egy nagy
1097 2, 12| egy nagy falat húznának a falujuk körül, amin nem
1098 2, 12| ablakot. Semmi közük többet a városhoz, éljen, ahogy tud!~
1099 2, 12| vacsorázni. Mindennapi kenyerünk a szántóvető falusi ember
1100 2, 12| falusi ember tenyerén van. A tejet, a vajat, a húst,
1101 2, 12| ember tenyerén van. A tejet, a vajat, a húst, a főzeléket
1102 2, 12| tenyerén van. A tejet, a vajat, a húst, a főzeléket mind a
1103 2, 12| tejet, a vajat, a húst, a főzeléket mind a falu adja
1104 2, 12| a húst, a főzeléket mind a falu adja a városnak. Falu
1105 2, 12| főzeléket mind a falu adja a városnak. Falu nélkül nincs
1106 2, 12| és piac nélkül üres marad a konyha.~De nemcsak éhen
1107 2, 12| De nemcsak éhen veszne a város falu nélkül, hanem
1108 2, 12| hanem le is rongyolódnék, s a rongyos ruhát nem lehetne
1109 2, 12| nem lehetne újjal pótolni. A bőrt, amelyből cipőnk készül,
1110 2, 12| amelyből cipőnk készül, a falu adja. A lent és a kendert,
1111 2, 12| cipőnk készül, a falu adja. A lent és a kendert, amelyből
1112 2, 12| a falu adja. A lent és a kendert, amelyből a fehérneműnkhöz
1113 2, 12| lent és a kendert, amelyből a fehérneműnkhöz való vásznat
1114 2, 12| fehérneműnkhöz való vásznat szövik, a falu termeli. De bizony
1115 2, 12| falu termeli. De bizony a birka sem a kövezeten legelészik,
1116 2, 12| termeli. De bizony a birka sem a kövezeten legelészik, amelyről
1117 2, 12| kövezeten legelészik, amelyről a posztónak való gyapjút nyírják.~
1118 2, 12| gyapjút nyírják.~Szerencsére a falunak sohase jutott még
1119 2, 12| még eszébe, hogy fölmondja a barátságot a városnak, és
1120 2, 12| hogy fölmondja a barátságot a városnak, és kőfallal rekessze
1121 2, 12| és kőfallal rekessze el a búzamezőket, a legelőket,
1122 2, 12| rekessze el a búzamezőket, a legelőket, a bogárhátú,
1123 2, 12| búzamezőket, a legelőket, a bogárhátú, kertes kis házakat
1124 2, 12| bogárhátú, kertes kis házakat a palotás várostól. És nem
1125 2, 12| eszébe soha, mert azzal a falu nemcsak a várost veszítené
1126 2, 12| mert azzal a falu nemcsak a várost veszítené el, hanem
1127 2, 12| veszítené el, hanem magát is. A falu éppen úgy rá van szorulva
1128 2, 12| éppen úgy rá van szorulva a városra, mint a város a
1129 2, 12| szorulva a városra, mint a város a falura. Egy hajszállal
1130 2, 12| a városra, mint a város a falura. Egy hajszállal se
1131 2, 12| hajszálig annyira.~Hol venné a falu a föld megmíveléséhez
1132 2, 12| annyira.~Hol venné a falu a föld megmíveléséhez való
1133 2, 12| ásót, kapát, kaszát, ha a város gyárai egyszerre felhagynának
1134 2, 12| gyárai egyszerre felhagynának a szerszámkészítéssel, és
1135 2, 12| szerszámkészítéssel, és a város boltjai felhagynának
1136 2, 12| árusításokkal? Mit tudna csinálni a sok bárányával, krumplijával,
1137 2, 12| krumplijával, kukoricájával, a tejjel, tojással, a hússal,
1138 2, 12| kukoricájával, a tejjel, tojással, a hússal, ha el nem adná a
1139 2, 12| a hússal, ha el nem adná a városnak? S mi hasznát venné
1140 2, 12| városnak? S mi hasznát venné a bőrnek, amit termel, meg
1141 2, 12| bőrnek, amit termel, meg a lennek, kendernek, gyapjúnak,
1142 2, 12| kendernek, gyapjúnak, ha a város nem csinálna belőle
1143 2, 12| ezer szál köti egymáshoz a várost meg a falut. A művelődés
1144 2, 12| köti egymáshoz a várost meg a falut. A művelődés lámpája
1145 2, 12| egymáshoz a várost meg a falut. A művelődés lámpája a városban
1146 2, 12| falut. A művelődés lámpája a városban ég, és onnan sugárzik
1147 2, 12| ég, és onnan sugárzik ki a fény a faluba. A városokban
1148 2, 12| onnan sugárzik ki a fény a faluba. A városokban születnek
1149 2, 12| sugárzik ki a fény a faluba. A városokban születnek az
1150 2, 12| megkönnyítik és megszépítik a falusi ember életét is.
1151 2, 12| falusi ember életét is. A városokban készülnek a könyvek,
1152 2, 12| A városokban készülnek a könyvek, az újságok, a városból
1153 2, 12| készülnek a könyvek, az újságok, a városból indul ki a vasút,
1154 2, 12| újságok, a városból indul ki a vasút, a telefon, a városi
1155 2, 12| városból indul ki a vasút, a telefon, a városi mérnökök
1156 2, 12| indul ki a vasút, a telefon, a városi mérnökök gondoskodnak
1157 2, 12| városi mérnökök gondoskodnak a jó utakról, amelyeken a
1158 2, 12| a jó utakról, amelyeken a falusi és a tanyai emberek
1159 2, 12| utakról, amelyeken a falusi és a tanyai emberek bejönnek
1160 2, 12| tanyai emberek bejönnek a városba.~Az az igazság,
1161 2, 12| igazság, hogy édestestvérek a falu meg a város, s az ő
1162 2, 12| édestestvérek a falu meg a város, s az ő egyetértésük
1163 2, 12| teszi virágzóvá és boldoggá a közös édesanyát, az országot.~
1164 3, 1 | PANKA~ ~Sétálni megy Panka a búzamezőbe,~Pillangós papucsba,
1165 3, 1 | Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!~Légy a legyezője,
1166 3, 1 | te rigó a nádban!~Légy a legyezője, te lapu levele!~
1167 3, 1 | szagoddal hintsd be,~Bújj a lába elül, szúrós király
1168 3, 1 | szúrós király dinnye!~Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,~
1169 3, 1 | csillagfejetekkel!~S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,~
1170 3, 2 | KISASSZONY~Tegnap alig lépem át a szobám küszöbét, a kitömött
1171 3, 2 | lépem át a szobám küszöbét, a kitömött sárgarigó, mely
1172 3, 2 | kitömött sárgarigó, mely a könyvesszekrényemen gubbaszkodik,
1173 3, 2 | üvegszemét. De csak az egyiket.~- A másikat kivette Szélvész
1174 3, 2 | kisasszony - ezt panaszolja a félszemű rigó.~A virágcserepek
1175 3, 2 | panaszolja a félszemű rigó.~A virágcserepek szomorúan
1176 3, 2 | virágcserepek szomorúan tátogatják a szájukat az ablakban.~-
1177 3, 2 | Kimarkolászta belőlünk a földet Szélvész kisasszony.
1178 3, 2 | hogy az íróasztal fölött a kis angyalszobor mind a
1179 3, 2 | a kis angyalszobor mind a két kezét a szája elé tartja.~-
1180 3, 2 | angyalszobor mind a két kezét a szája elé tartja.~- Csupa
1181 3, 2 | elé tartja.~- Csupa sár a szám. Szélvész kisasszony
1182 3, 2 | Szélvész kisasszony belém tömte a cipót, velem etette meg
1183 3, 2 | cipót, velem etette meg a pogácsát.~Az íróasztalon
1184 3, 2 | pogácsát.~Az íróasztalon a tintásüveg - no, a tintásüveg
1185 3, 2 | íróasztalon a tintásüveg - no, a tintásüveg nem tud beszélni,
1186 3, 2 | tintásüveg nem tud beszélni, mert a száján áll, fenékkel fölfelé.
1187 3, 2 | rajta csónak gyanánt, az meg a vázából van kitépve.~No,
1188 3, 2 | kitépve.~No, ez már több a soknál. Veszem a zsebkendőm,
1189 3, 2 | már több a soknál. Veszem a zsebkendőm, megfonom korbácsnak,
1190 3, 2 | megfonom korbácsnak, s átszólok a másik szobába:~- Gyere csak,
1191 3, 2 | bekukkant az ajtón, de csak a fejével, amin lobog, ragyog
1192 3, 2 | Tessék, apukám! Datolya van a kezedben vagy csokoládé?~
1193 3, 2 | megszégyelli magát, belecsúsztatja a zsebkendőt a papírkosárba,
1194 3, 2 | belecsúsztatja a zsebkendőt a papírkosárba, s már mosolyog
1195 3, 2 | papírkosárba, s már mosolyog is a szája.~- Gyere csak, Szélvész
1196 3, 2 | kisurran Szélvész kisasszony a szobából, ki a konyhából,
1197 3, 2 | kisasszony a szobából, ki a konyhából, de még a tornácról
1198 3, 2 | ki a konyhából, de még a tornácról is. Már kint ijesztgeti
1199 3, 2 | is. Már kint ijesztgeti a Sajó kutyát a hóban:~- Úgy
1200 3, 2 | ijesztgeti a Sajó kutyát a hóban:~- Úgy ám, öreg, ha
1201 3, 2 | megúsztatlak az apuka íróasztalán a fekete tengerben.~Mire az
1202 3, 2 | Szélvész kisasszonyt, akkorra a fekete tengerből kicsordult
1203 3, 2 | fekete tengerből kicsordult a fekete patak. Kipp-kopp,
1204 3, 2 | íróasztal sarkán, éppen arra a porcelán királyfira, akit
1205 3, 2 | éppen az orrára, annak is a leghegyére.~- No, ebből
1206 3, 2 | haragosan ráncba szedte a homlokát, mint mikor a liliomszirmot
1207 3, 2 | szedte a homlokát, mint mikor a liliomszirmot összeráncosítja
1208 3, 2 | liliomszirmot összeráncosítja a napsugár.~- Úgy kell a haszontalannak!
1209 3, 2 | összeráncosítja a napsugár.~- Úgy kell a haszontalannak! Hogy merte
1210 3, 2 | az én apukám íróasztalán a tintát.~- Hát a porcelán
1211 3, 2 | íróasztalán a tintát.~- Hát a porcelán királyfi szeleskedett
1212 3, 2 | szeleskedett itt? - csaptam össze a kezemet.~- Hát persze -
1213 3, 2 | szememmel láttam, ahogy föllökte a tintát. Rá is kiáltottam,
1214 3, 2 | neki, amiért be mert jönni a szobába, mikor ide senkinek
1215 3, 2 | bejönni?~- Én? Hiszen én csak a kulcslyukon kukucskáltam
1216 3, 2 | dehogy merném én ide betenni a lábamat!~- No, jól van -
1217 3, 2 | vagy. Mit csináljunk ezzel a szófogadatlan királyfival?
1218 3, 2 | szófogadatlan királyfival? Bezárjuk a pincébe?~- Megijedne szegényke.~-
1219 3, 2 | Kukoricára térdeltessük a sarokba?~- Nem, fájna neki.~-
1220 3, 2 | fájna neki.~- Kiporoljam a légycsapóval?~- Nagyon fájna
1221 3, 2 | vele?~- Tudod mit? Tégy a tenyerébe egy szem cukros
1222 3, 2 | majd én elveszem tőle. Ezt a büntetést, tudom, el nem
1223 3, 2 | szerecsen korában sem.~Mire a Szélvész kisasszony elropogtatta
1224 3, 2 | kisasszony elropogtatta a cukros mandulát, a királyfi
1225 3, 2 | elropogtatta a cukros mandulát, a királyfi orcáján megszáradt
1226 3, 2 | királyfi orcáján megszáradt a tinta. Fekete lett, mint
1227 3, 2 | tinta. Fekete lett, mint a kéményseprő, s Szélvész
1228 3, 2 | Szélvész kisasszony már vitte a fürösztőteknőhöz, mikor
1229 3, 2 | fürösztőteknőhöz, mikor megkaptam a kezét.~- Megállj csak, kis
1230 3, 2 | szófogadóm. Hagyjuk meg ezt a szófogadatlan királyfit
1231 3, 2 | szobájába.~Úgy is lett, a szerecsen királyfi azóta
1232 3, 2 | szerecsen királyfi azóta őrzi is a szobámat. Nem mer abba a
1233 3, 2 | a szobámat. Nem mer abba a világon senki belépni, csak
1234 3, 3 | Szép nagy, tágas tornác ez a mienk, ha a bodor babát
1235 3, 3 | tágas tornác ez a mienk, ha a bodor babát férjhez adjuk
1236 3, 3 | bodor babát férjhez adjuk a pléhhuszárhoz, bizonyosan
1237 3, 3 | bizonyosan itt tartjuk a lakodalmát. Amúgy is szellős,
1238 3, 3 | barátságos: azért szeretnek a fecskék is itt hűsölni ebéd
1239 3, 3 | meg éppen azért szeretek a tornácon nézelődni, mert
1240 3, 3 | tornácon nézelődni, mert a fecskék idejárnak. Ők az
1241 3, 3 | meg nekem mindenféle hírt a nagy világból; bizony meg
1242 3, 3 | becsülöm őket. Nyílik-e már a hársfavirág? Tud-e már új
1243 3, 3 | hársfavirág? Tud-e már új nótát a szúnyog? Fodorodik-e a mályvarózsa
1244 3, 3 | nótát a szúnyog? Fodorodik-e a mályvarózsa levele? Mit
1245 3, 3 | mályvarózsa levele? Mit álmodott a bagoly az éjszaka? Mit dolgoznak
1246 3, 3 | az éjszaka? Mit dolgoznak a méhecskék? Haragszik-e még
1247 3, 3 | méhecskék? Haragszik-e még a szarkagábor a káposztapillére?
1248 3, 3 | Haragszik-e még a szarkagábor a káposztapillére? Mit láttak,
1249 3, 3 | elcsicseregnek: így terem a mese.~Ehol, most is valami
1250 3, 3 | jeles újságot hozhatott ez a füstös, látom a szeme csillogásáról,
1251 3, 3 | hozhatott ez a füstös, látom a szeme csillogásáról, alig
1252 3, 3 | csak meghallgatom!~Fogom a széket, ülök a sarokba,
1253 3, 3 | meghallgatom!~Fogom a széket, ülök a sarokba, s mondom a fecskének:~-
1254 3, 3 | ülök a sarokba, s mondom a fecskének:~- Kezdhedd már,
1255 3, 3 | már, figyeri!~Kezdené ám a jámbor, ha oda nem ugrana
1256 3, 3 | hogy hova ülsz?~Pergett a nyelve, sergett a lába,
1257 3, 3 | Pergett a nyelve, sergett a lába, csörgette a kulcsait -
1258 3, 3 | sergett a lába, csörgette a kulcsait - de már ennek
1259 3, 3 | ijedten ugrottam föl, hogy a széket is elrántottam magammal.~-
1260 3, 3 | apuka, mennyi kárt csinálsz a te kis lányodnak! Beleülsz
1261 3, 3 | kis lányodnak! Beleülsz a mézesboltnak a kellős közepibe,
1262 3, 3 | Beleülsz a mézesboltnak a kellős közepibe, mind elijeszted
1263 3, 3 | közepibe, mind elijeszted a vevőket azzal a te kajla
1264 3, 3 | elijeszted a vevőket azzal a te kajla bajuszoddal. Fölfordítod
1265 3, 3 | bajuszoddal. Fölfordítod a széket, összetöröd a mézesüvegeket.
1266 3, 3 | Fölfordítod a széket, összetöröd a mézesüvegeket. Estélig se
1267 3, 3 | mézesbolt van.~Azzal fogom a széket, viszem a másik sarokba,
1268 3, 3 | Azzal fogom a széket, viszem a másik sarokba, hát úgy csapta
1269 3, 3 | csapta ám össze Pannika a csöpp két tenyerét, hogy
1270 3, 3 | hírmondó fecském.~- Már meg a kenyeresboltnak nem hagysz
1271 3, 3 | neked ott. Nem látod ott azt a sok kalácscipót, friss perecet,
1272 3, 3 | engedelmesen elballagtam a harmadik sarokba. De ott
1273 3, 3 | De ott még le se tehettem a széket, mikor már úgy szaladt
1274 3, 3 | pulyka.~- Hiszen csak üsd le a polcról azokat a drága jó
1275 3, 3 | üsd le a polcról azokat a drága jó befőtteket. Úgy,
1276 3, 3 | úgy, csak rúgd fel azt a szamócás kosarat.~Nagyon
1277 3, 3 | magam, hogy majd kárt tettem a csemegésboltban. Olyan alázatosan
1278 3, 3 | az utolsó sarokba, hogy a cirmos macskánk a vállamra
1279 3, 3 | hogy a cirmos macskánk a vállamra ugrott a párkányról;
1280 3, 3 | macskánk a vállamra ugrott a párkányról; bizonyosan azt
1281 3, 3 | vagyok. Bezzeg nem sajnált ez a kőszívű Pannika. Csípőjére
1282 3, 3 | Pannika. Csípőjére rakta a kezét, elpittyesztette a
1283 3, 3 | a kezét, elpittyesztette a száját, s úgy nézett rám,
1284 3, 3 | s úgy nézett rám, mint a vasvilla.~- No még csak
1285 3, 3 | hibázott, hogy betelepedjél a cukrászboltba címernek.
1286 3, 3 | neked anyuka, csak bekeverd a ruhádat azzal a csokoládétortával.
1287 3, 3 | bekeverd a ruhádat azzal a csokoládétortával. Nézze
1288 3, 3 | ahol nem kellene!~- Eszem a csöpp szádat, ne bántsd
1289 3, 3 | tenyérnyi hely nekem is ezen a nagy tornácon.~Pannika haragosan
1290 3, 3 | véges-végig csupa bolt, itt csak a vevőnek van keresete.~-
1291 3, 3 | van az erszényem? Teszem a zsebembe. Hol az a nagy
1292 3, 3 | Teszem a zsebembe. Hol az a nagy kendő? Vetem a vállamra.
1293 3, 3 | Hol az a nagy kendő? Vetem a vállamra. Hol az a kis kosár?
1294 3, 3 | Vetem a vállamra. Hol az a kis kosár? Veszem a karomra.
1295 3, 3 | Hol az a kis kosár? Veszem a karomra. Gyere csak, napernyő,
1296 3, 3 | csak, napernyő, gyerünk a piacra, véges-végig a boltba.~-
1297 3, 3 | gyerünk a piacra, véges-végig a boltba.~- Isten, jó napot
1298 3, 3 | úgy belecsorgatta Pannika a senki se látta mézet, hogy
1299 3, 3 | hogy alig bírtam elcipelni a kenyeresboltig.~- Szép jó
1300 3, 3 | aki kívánja!~- Kakastejes a kenyere?~- Piros haja, fehér
1301 3, 3 | sütte cipó belecsusszant a senki se látta mézbe. Vígan
1302 3, 3 | mézbe. Vígan mentem tovább a csemegésboltba.~- Van-e
1303 3, 3 | friss szamóca?~- Piros, mint a rózsa.~- Mérjen vagy egy
1304 3, 3 | Mérjen vagy egy vékát a kosárba, szentem!~- Álmában
1305 3, 3 | evett még ilyen jót, lelkem!~A cukrász boltjába már csak
1306 3, 3 | csokoládé?~- Jobb annál a habos kávé!~- Adjon egy
1307 3, 3 | is éri.~Iramodtam lefelé a véges-végig boltból, mert
1308 3, 3 | anyuka csalogatott bennünket a foszlós friss kaláccsal:~-
1309 3, 3 | lánya!~Pannika is otthagyta a véges-végig csupa boltot,
1310 3, 3 | boltot, s jött lefelé, mint a forgószél. Én azonban karon
1311 3, 3 | mint az arany, nézd! Itt a kakastejes kenyér, piros
1312 3, 3 | piros hajú, fehér belű! Itt a friss szamóca, piros mint
1313 3, 3 | friss szamóca, piros mint a rózsa. Hát még ez a habos
1314 3, 3 | mint a rózsa. Hát még ez a habos kávé: jobb ez, mint
1315 3, 3 | habos kávé: jobb ez, mint a csokoládé. Tessék, egyék,
1316 3, 3 | hiszen csupa játék volt az a csupa bolt.~Úgy, csupa játék?
1317 3, 3 | játék? Azért is kiültem a tornácra, kellős közepébe
1318 3, 3 | tornácra, kellős közepébe a cukrászboltnak, s ott írtam
1319 3, 3 | cukrászboltnak, s ott írtam meg ezt a mesét.~Így volt, eddig volt,
1320 3, 4 | Szelíden te simítsd~Puhára a vánkost,~Ágyam szélire is~
1321 3, 4 | ide már most.~Homlokomon a bú~Nagyon elborongott,~Kicsi
1322 3, 4 | Kicsi száddal róla~Leheld el a gondot.~Virágfejecskédet~
1323 3, 4 | apukádnak,~Úgy, mintha mesélnél~A hajas babádnak:~„Volt egy
1324 3, 5 | nap ebéd után leheveredtem a díványra, s abban a nyomban
1325 3, 5 | leheveredtem a díványra, s abban a nyomban el is aludtam ringatás
1326 3, 5 | akinek sárgarépából van a sarkantyúja. Pengetném,
1327 3, 5 | sarkantyúja. Pengetném, pengetném a sarkantyúm - az ám, de egy
1328 3, 5 | éhes ürgefiók beleharapott a sárgarépa sarkantyú taréjába.
1329 3, 5 | sarkantyú taréjába. Kirántanám a kardom, hogy kétfelé vágjam
1330 3, 5 | hogy kétfelé vágjam vele a fölségsértő ürgefiókot:
1331 3, 5 | fölségsértő ürgefiókot: az ám, ha a kardom nem sáslevél volna.
1332 3, 5 | sáslevél volna. Hozzávágnám a koronám: hát az meg csupa
1333 3, 5 | egyszerre csak megcsendül a fejem fölött valami ezüstharang.
1334 3, 5 | mégiscsak kinyitottam én arra a szememet. De nem láttam
1335 3, 5 | patyolatkezével az arcom simogatva, a másikkal fodorkötőcskéje
1336 3, 5 | Ülj le minálunk, légy a mi lányunk!~- Köszönöm alássan,
1337 3, 5 | hajlongott Vilmácska, mint virág a szélben -, hanem azt mondd
1338 3, 5 | mondd meg inkább, merre van a világhíres szakácsné?~Úgy
1339 3, 5 | Úgy eltátottam én erre a kérdésre a szám, hogy majd
1340 3, 5 | eltátottam én erre a kérdésre a szám, hogy majd kiesett
1341 3, 5 | hogy majd kiesett rajta a fejem. Sose hallottam én
1342 3, 5 | Sose hallottam én hírét a világhíres szakácsnénak.
1343 3, 5 | bizonyosan eltévesztette a házszámot, mikor egyszerre
1344 3, 5 | egyszerre csak kivágja az ajtót a forgószél. Szakácsnésan
1345 3, 5 | forgószél. Szakácsnésan bekötve a feje a forgószélnek, marékra
1346 3, 5 | Szakácsnésan bekötve a feje a forgószélnek, marékra való
1347 3, 5 | marékra való törött kulcs a kötője pántlikáján, nagy
1348 3, 5 | pántlikáján, nagy fejű fakanál a csöpp kezében - Pannikának
1349 3, 5 | Pannikának hívják ezt a forgószelet.~- Én vagyok
1350 3, 5 | forgószelet.~- Én vagyok a világhíres szakácsné, miben
1351 3, 5 | miből - feleli kevélyen a világhíres szakácsné. -
1352 3, 5 | világhíres szakácsné. - Mi van a kötőben?~Volt ott annyi
1353 3, 5 | átsétálni - hívta ki magához a világhíres szakácsné a vendéget.~
1354 3, 5 | magához a világhíres szakácsné a vendéget.~A konyha sarkában
1355 3, 5 | világhíres szakácsné a vendéget.~A konyha sarkában ki volt
1356 3, 5 | lógott egy nagy fehér abrosz, a mögött volt a világhíres
1357 3, 5 | fehér abrosz, a mögött volt a világhíres szakácsné konyhája.
1358 3, 5 | ide már nem eresztette be a vendéget.~- Tessék csak
1359 3, 5 | szeretem, ha idegenek járnak a konyhámban. Én is mindjárt
1360 3, 5 | mire kifordult, már megint a vendégek csikorgatták a
1361 3, 5 | a vendégek csikorgatták a kilincset.~A Sárika meg
1362 3, 5 | csikorgatták a kilincset.~A Sárika meg a Klárika.~-
1363 3, 5 | kilincset.~A Sárika meg a Klárika.~- Lesz-e jó ozsonna,
1364 3, 5 | örömében akkorát csördített a világhíres szakácsné a törött
1365 3, 5 | csördített a világhíres szakácsné a törött kulcsain, hogy a
1366 3, 5 | a törött kulcsain, hogy a cicamica majd leharapta
1367 3, 5 | majd leharapta ijedtében a bajuszát.~- Lesz itt olyan
1368 3, 5 | ozsonna, lelkeim, hogy még a kakas is arról kukorékol!~
1369 3, 5 | besurrant az abrosz mögé, a vendégek pedig nem győzték
1370 3, 5 | pedig nem győzték dicsérni a világhíres szakácsnét:~-
1371 3, 5 | csak ügyes gazdasszony ez a Pannika!~- Nincs neki párja
1372 3, 5 | tanyában - dörmögött bele a beszédbe a Fillér kutya
1373 3, 5 | dörmögött bele a beszédbe a Fillér kutya is az asztal
1374 3, 5 | söprűnyelezték volna ezért a csúfolódásért a kislányok,
1375 3, 5 | volna ezért a csúfolódásért a kislányok, ha rájuk nem
1376 3, 5 | rájuk nem nyitja az ajtót a kis Vica. Teli a kötőcskéje
1377 3, 5 | az ajtót a kis Vica. Teli a kötőcskéje pattogatott kukoricával,
1378 3, 5 | kukoricával, pirossal, mint a rózsa, fehérrel, mint a
1379 3, 5 | a rózsa, fehérrel, mint a hab.~- Kukorica, kukorica!
1380 3, 5 | hoztad, Vica? - örvendeztek a kislányok.~Vicácska azonban
1381 3, 5 | Vicácska azonban összefogta a kötőjét.~- A világhíres
1382 3, 5 | összefogta a kötőjét.~- A világhíres szakácsnét keresem.~
1383 3, 5 | szakácsnét keresem.~Ki is ugrott a világhíres szakácsné az
1384 3, 5 | Pattogatott kukorica? Öntsd a fatányérba, Vica! Hanem
1385 3, 5 | teríteni. Én pedig elvesztettem a szekrényem kulcsát, se abroszom,
1386 3, 5 | hozz egy poharat, abban a pohárban legyen egy szál
1387 3, 5 | még tán el se szaladtak a vendégek, máris visszaszaladtak.
1388 3, 5 | Vilmácska is visszakocogott a rózsaszállal, de annak nem
1389 3, 5 | Jaj istenem, mit szól majd a világhíres szakácsné? -
1390 3, 5 | világhíres szakácsné? - szepegett a csöppség.~A világhíres szakácsné
1391 3, 5 | szepegett a csöppség.~A világhíres szakácsné azonban
1392 3, 5 | abrosz mögött, mint hernyó a levél alatt. Pedig a konyha
1393 3, 5 | hernyó a levél alatt. Pedig a konyha kövén türelmetlenül
1394 3, 5 | türelmetlenül kopogtak már a vendégek kis cipői, s csörgött
1395 3, 5 | vendégek kis cipői, s csörgött a kés-villa az üres tányérokban.~-
1396 3, 5 | mordult el csúfolódva a Fillér.~Most sem söprűnyelezték
1397 3, 5 | érte. Ijedten néztek össze a kis vendégek: jaj, hátha
1398 3, 5 | jaj, hátha valami baj érte a világhíres szakácsnét? Ujját
1399 3, 5 | kézit leforrázta, mozsarat a lábára ejtette?~- Pannika!
1400 3, 5 | kétségbeesetten.~Tejbekása sótalan, a szakácsné szótalan. Mi lesz
1401 3, 5 | mégiscsak bekukkantottak a kislányok az abrosz alá,
1402 3, 5 | kislányok az abrosz alá, a Pannika ozsonnafőző konyhájába.
1403 3, 5 | egy kis vánkos: azon aludt a világhíres szakácsné. Az
1404 3, 5 | egyik szája széle mákos, a másik diós, az egyik markában
1405 3, 5 | egyik markában narancshaj, a másikban kiflivég. Ölében
1406 3, 5 | másikban kiflivég. Ölében a fatányér, abban meg egy
1407 3, 5 | Aki kitalálja, hová tette a világhíres szakácsné a világhíres
1408 3, 5 | tette a világhíres szakácsné a világhíres ozsonnát, azé
1409 3, 6 | ölemben termett, Vilmácska a Pannácska ölébe kuporodott,
1410 3, 6 | Pannácska ölébe kuporodott, a Garas kutya meg a Vilmácska
1411 3, 6 | kuporodott, a Garas kutya meg a Vilmácska ölibe ugrott föl.~-
1412 3, 6 | már, ugye, meg se állunk a túri vásárig?~Úgy ugrott
1413 3, 6 | túri vásárig?~Úgy ugrott le a három vendég az ölemből,
1414 3, 6 | vendég az ölemből, mint a labda.~- Mit keresnénk mi
1415 3, 6 | labda.~- Mit keresnénk mi a túri vásáron, mikor a mi
1416 3, 6 | mi a túri vásáron, mikor a mi házunknál van a lakodalom!~-
1417 3, 6 | mikor a mi házunknál van a lakodalom!~- Aztán ki a
1418 3, 6 | a lakodalom!~- Aztán ki a vőlegény?~- A bádog juhászlegény.~-
1419 3, 6 | Aztán ki a vőlegény?~- A bádog juhászlegény.~- Aztán
1420 3, 6 | juhászlegény.~- Aztán ki a menyasszony?~- A porcelán
1421 3, 6 | Aztán ki a menyasszony?~- A porcelán kisasszony.~- Tyuhaj -
1422 3, 6 | kisasszony.~- Tyuhaj - ütöm össze a bokámat -, ennek már fele
1423 3, 6 | már fele se tréfa! Hamar a sarkantyús csizmámat, hamar
1424 3, 6 | mert itt már csak én leszek a násznagy.~- Jaj, apuka -
1425 3, 6 | baj, virágszálam.~- Sáros a bocskora a vőlegénynek,
1426 3, 6 | virágszálam.~- Sáros a bocskora a vőlegénynek, meg kellene
1427 3, 6 | Hamar-hamar, hamar-hamar - sietett a Garas kutya is.~- Hm, a
1428 3, 6 | a Garas kutya is.~- Hm, a magam csizmáját se szoktam
1429 3, 6 | szoktam tisztogatni, nemhogy a bádog juhászlegény bocskorát ‑
1430 3, 6 | juhászlegény bocskorát ‑ szabódtam a nagy tisztességtől.~- Másképp
1431 3, 6 | lakodalom!~- Mi lesz aztán a jutalom?~- Kezet foghatsz
1432 3, 6 | jutalom?~- Kezet foghatsz a vőlegénnyel - biztatott
1433 3, 6 | Pannácska.~- Táncolhatsz a menyasszonnyal - ígérte
1434 3, 6 | Vilmácska.~- Megkóstolhatod a mákos rétest - tódította
1435 3, 6 | mákos rétest - tódította a Garas.~Micsoda, hát még
1436 3, 6 | rétes is lesz? Kötöm elejbem a kötőt, kapom kezembe a kefét,
1437 3, 6 | elejbem a kötőt, kapom kezembe a kefét, szaladok a tornácra.~-
1438 3, 6 | kezembe a kefét, szaladok a tornácra.~- Hát hol az a
1439 3, 6 | a tornácra.~- Hát hol az a sáros bocskorú vőlegény,
1440 3, 6 | bocskorú vőlegény, hadd nézzek a szemibe!~Ott állt a jámbor
1441 3, 6 | nézzek a szemibe!~Ott állt a jámbor a falhoz támasztva,
1442 3, 6 | szemibe!~Ott állt a jámbor a falhoz támasztva, de bizony
1443 3, 6 | nem nagyon nézegettem én a szemébe, volt nekem egyéb
1444 3, 6 | mint ahogy anyuka nyújtotta a rétest a hosszú asztalon!
1445 3, 6 | anyuka nyújtotta a rétest a hosszú asztalon! Mintha
1446 3, 6 | patyolatot, úgy lengett, ringott a hófehér tészta. Még a Garas
1447 3, 6 | ringott a hófehér tészta. Még a Garas kutya is úgy ott felejtette
1448 3, 6 | Pannácska meg nem rázza a fülét:~- Jaj, jaj, milyen
1449 3, 6 | amilyet még nem evett.~A Garas elindult, magam is
1450 3, 6 | magam, bocskoron csíptem a juhászlegényt: gyerünk,
1451 3, 6 | tisztálkodni! Anyuka meg bement a menyasszonyt öltöztetni,
1452 3, 6 | menyasszonyt öltöztetni, a rétest rábízta a kislányokra:~-
1453 3, 6 | öltöztetni, a rétest rábízta a kislányokra:~- Vigyázzatok
1454 3, 6 | kislányokra:~- Vigyázzatok a tésztára, lelkeim, míg én
1455 3, 6 | lelkeim, míg én helyrehozom a menyasszony ábrázatát.~Nem
1456 3, 6 | vigyáztak még úgy rétesre, mióta a rétest kitalálták, mint
1457 3, 6 | őrizte kerekre nyílt szemmel a két kisleány. Nemhogy szólni:
1458 3, 6 | pillantani se mertek, úgy nézték a patyolat tésztát. Az meg
1459 3, 6 | buborékokat vetett, akár a patak. Az ám, addig ingott-lengett,
1460 3, 6 | ingott-lengett, hogy egyszer csak a buborékok elpattannak. Nem
1461 3, 6 | maradt egyéb belőlük, csak a helyük: egy-egy nagy kerek
1462 3, 6 | látsz, Vilmácska?~- Azt a sok lyukat a rétesben, Pannácska.~
1463 3, 6 | Vilmácska?~- Azt a sok lyukat a rétesben, Pannácska.~Mi
1464 3, 6 | Vilmácska? Foltozzuk meg a rétest!~- Ejnye, Pannácska,
1465 3, 6 | Befoldjuk az egyik sarkával a másikat!~Az ám, csakhogy
1466 3, 6 | másikat!~Az ám, csakhogy a rétesnek olyan természete
1467 3, 6 | Inkább tovább szakad, de a foltot nem tűri magán. Hasad,
1468 3, 6 | morzsolódik, s mire szélitül a közepéig ér a két kislány,
1469 3, 6 | mire szélitül a közepéig ér a két kislány, akkorra éppen
1470 3, 6 | kislány, akkorra éppen csak a nyoma marad a rétestésztának.
1471 3, 6 | éppen csak a nyoma marad a rétestésztának. Tenger sok
1472 3, 6 | visszaértem, ragyogott már a vőlegény bocskora, hogy
1473 3, 6 | De mit ér ez, ha oda van a rétes? Ijedtemben elejtettem
1474 3, 6 | rétes? Ijedtemben elejtettem a bádogjuhászt a lépcső alján,
1475 3, 6 | elejtettem a bádogjuhászt a lépcső alján, nyakig merült
1476 3, 6 | lépcső alján, nyakig merült a sárba szegény feje. Anyuka
1477 3, 6 | feje. Anyuka meg haragjában a menyasszonyt ejtette ki
1478 3, 6 | menyasszonyt ejtette ki a kezéből. Annak meg éppen
1479 3, 6 | hogy betörte egy kicsit a porcelán fejét. Attól félek,
1480 3, 6 | félek, hogy most már még a nyakig sáros juhászlegény
1481 3, 6 | lelkendezve megérkezett a Garas kutya is.~- Alássan
1482 3, 6 | Alássan jelentem, jön a tenger vendég! Rétest akar
1483 3, 6 | Rétest akar enni az alvég, a felvég!~- Rétest, Garas,
1484 3, 6 | Garas, rétest? - sikoltott a két kis rétesfoltozó. S
1485 3, 6 | helybenhagyták Garas pajtást a porolópálcával, hogy sohse
1486 3, 7 | Nevető tulipán,~Mi van a kezedben,~Aranyos Julikám?’~„
1487 3, 7 | Fényes aranykrajcár,~Mint a nap, ragyogó!”~,Fehér liliomszál,~
1488 3, 7 | Nevető tulipán,~Mi terem majd a fán,~Aranyos Julikám?’~„
1489 3, 8 | engem Panka megvendégelt a múltkor.~Pedig hétköznap
1490 3, 8 | mi lesz az ebéd, az volt a felelet:~- Paprikás krumpli.~-
1491 3, 8 | háromfélit.~Elfanyarodott erre a Panka mosolygós ábrázata,
1492 3, 8 | egyebet főzni - pittyesztgette a száját.~- Főzz te jobbat -
1493 3, 8 | másodszor magának. Fölgyűrte a gúnyácskája ujját, felkötötte
1494 3, 8 | kötőjét, s úgy kiserdült a konyhára, hogy mire kiértem,
1495 3, 8 | hogy mire kiértem, már a második tányérnak csorbította
1496 3, 8 | tányérnak csorbította le a szélét.~- De már látom,
1497 3, 8 | mondtam neki.~- Hát még ha a főztemet megkóstolod, apu!
1498 3, 8 | krumplira.~- Hát milyen lesz az a híres ebéd?~- Suhintott
1499 3, 8 | Suhintott leves.~- Csak a leve sok legyen!~- Pulykapecsenye.~-
1500 3, 8 | Pulykapecsenye.~- Csak a csontja kevés legyen!~-
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3114 |