Rész, Fejezet

1501       3,  8 |            csókoltam rajta akkorát, hogy a Gabó macska fölijedt rá.
1502       3,  8 |               fölijedt rá. Előkecmergett a tűzhely alól, nagyot ásított,
1503       3,  8 |              Gabó cica, az ebéd, az lesz a jó. Tarts velünk te is,
1504       3,  8 |                velünk te is, ha szereted a paprikás krumplit.~Gabó
1505       3,  8 |    körülhízelegte Pankát, s visszafeküdt a tűzhely alá, én meg mentem
1506       3,  8 |                harangszóra már ott ültem a sarokban a macskaasztalnál.~- 
1507       3,  8 |                 már ott ültem a sarokban a macskaasztalnál.~- Kész-e
1508       3,  8 |                  parancsolni - csörgette a kulcsait a világhíres szakácsné,
1509       3,  8 |       parancsolni - csörgette a kulcsait a világhíres szakácsné, s
1510       3,  8 |                  szakácsné, s kikiáltott a konyhába: - Kukta, hozd
1511       3,  8 |               konyhába: - Kukta, hozd be a suhintott levest!~Hát a
1512       3,  8 |                  a suhintott levest!~Hát a kukta Vilmácska volt, fehér
1513       3,  8 |           Vilmácska volt, fehér patyolat a ruhája, rózsapiros az orcája,
1514       3,  8 |                  az orcája, kis fatányér a kezében, suhintott leves
1515       3,  8 |                 kezében, suhintott leves a fatányérban.~- Tessék, egyék,
1516       3,  8 |               lesz egyéb!~Ettük volna ám a suhintott levest, de nem
1517       3,  8 |                 levest, de nem ment bele a kanál. Olyan sűrű volt szegényke,
1518       3,  8 |              kellett szurkálni.~- Elitta a levét - mentegetődzött Panka. -
1519       3,  8 |                  Panka. - Kukta, hozd be a pulykapecsenyét!~Beszaladt
1520       3,  8 |            Beszaladt Vilmácska, patyolat a ruhája, patyolatabb az orcája,
1521       3,  8 |              patyolatabb az orcája, üres a két kacsója, tele jajszóval
1522       3,  8 |                  kacsója, tele jajszóval a pici szája:~- Jaj, jaj,
1523       3,  8 |               szája:~- Jaj, jaj, elvitte a Gabó macska a pulykapecsenyét!~- 
1524       3,  8 |               jaj, elvitte a Gabó macska a pulykapecsenyét!~- Sebaj -
1525       3,  8 |                   máskor mink visszük el a Gabó pecsenyéjét. Kukta,
1526       3,  8 |              pecsenyéjét. Kukta, hozd be a lekváros gombócot!~Szalad
1527       3,  8 |                lekváros gombócot!~Szalad a Vilmácska, kormos a ruhája,
1528       3,  8 |               Szalad a Vilmácska, kormos a ruhája, kormosabb az orcája,
1529       3,  8 |         lezöttyent az asztalra. Tele van a bogrács valami fehérrel,
1530       3,  8 |                  valami fehérrel, úszkál a nagy fehérség közepében
1531       3,  8 |                 meg nem ösmertem. Hát ez a fekete kinek a labdája?~- 
1532       3,  8 |          ösmertem. Hát ez a fekete kinek a labdája?~- Jaj, apukám,
1533       3,  8 |                  rossz szemet, hiszen az a lekváros gombóc!~- De ezt
1534       3,  8 |            fohászkodom el magam, s fogom a kést, kapom a villát, szúrom
1535       3,  8 |             magam, s fogom a kést, kapom a villát, szúrom a gombócba -
1536       3,  8 |                   kapom a villát, szúrom a gombócba - hát uramfia,
1537       3,  8 |          gombócba - hát uramfia, kiugrik a gombóc, gurul a konyhába,
1538       3,  8 |                  kiugrik a gombóc, gurul a konyhába, konyhából a tornácra,
1539       3,  8 |              gurul a konyhába, konyhából a tornácra, s tán a világból
1540       3,  8 |              konyhából a tornácra, s tán a világból is kiszalad, ha
1541       3,  8 |                Szaladj, kukta, csípd meg a gombócot!~Vilmácska elszaladt,
1542       3,  8 |                  Panka mérgében megkapta a bográcsot, a bogrács mérgében
1543       3,  8 |           mérgében megkapta a bográcsot, a bogrács mérgében megsütötte
1544       3,  8 |              bogrács mérgében megsütötte a Panka kezét, s lett olyan
1545       3,  8 |                 lett olyan visítás, hogy a Gabó cica ijedtében fölszaladt
1546       3,  8 |                cica ijedtében fölszaladt a háztetőre.~- Hol fáj, lelkem,
1547       3,  8 |                  hol fáj? - szorongattam a Panka kis kacsóját. - Megállj,
1548       3,  8 |                Siess, apuka, mert úgy ég a kezem, mint a parázs.~Kis
1549       3,  8 |                mert úgy ég a kezem, mint a parázs.~Kis kezét a tenyerembe
1550       3,  8 |                 mint a parázs.~Kis kezét a tenyerembe vettem, s a másikkal
1551       3,  8 |             kezét a tenyerembe vettem, s a másikkal végigsimogattam:~
1552       3,  8 |               vele, mikor anyuka behozta a paprikás krumplit.~- No,
1553       3,  8 |             belőle többet megenni!~Éppen a tál fenekét kapargattuk,
1554       3,  8 |              nagy lelkendezve visszatért a kis kukta.~- Nem állt meg
1555       3,  8 |                kis kukta.~- Nem állt meg a gombóc.~Nem ám, nem állt
1556       3,  8 |                megfogja, kitörheti benne a fogát.~
1557       3,  9 |                új játékot tudok - ugrott a nyakamba valamelyik nap
1558       3,  9 |                  nyakamba valamelyik nap a kislányom.~Aput majd a hideg
1559       3,  9 |               nap a kislányom.~Aput majd a hideg lelte ki örömében.~- 
1560       3,  9 |                megint locsolót csináltál a cilinderemből?~- Ó, dehogy! -
1561       3,  9 |                  én úgy elpittyesztettem a számat, hogy az óra sétálója
1562       3,  9 |              sétálója is lassúbbra fogta a sétát elszomorodtában.~- 
1563       3,  9 |                 milyen gyönyörű játék az a nagymosás.~Másnap reggel
1564       3,  9 |                 Másnap reggel annyi volt a babaszennyes a konyhában,
1565       3,  9 |                annyi volt a babaszennyes a konyhában, hogy nem tudtam
1566       3,  9 |                átmászni az embernek ezen a ruhahegyen, mint hangyának
1567       3,  9 |               ruhahegyen, mint hangyának a vakondtúráson.~- Hja, kérem -
1568       3,  9 |              kérem - rakta Panka csípőre a kezét -, így van ez, mikor
1569       3,  9 |                  ez, mikor nagymosás van a háznál!~Nem baj, no, én
1570       3,  9 |       szappanbuborékot fújni. Az szokott a rendes ebéd utáni szórakozásom
1571       3,  9 |                Pankával telecsepegtetjük a szőnyeget, és aztán anyuval
1572       3,  9 |         bolondságra, mikor nagymosás van a háznál.~- No jó, majd estére -
1573       3,  9 |                Jaj, csak keserves kenyér a mosónéé. Még az életét is
1574       3,  9 |               életét is megunja az ember a teknő mellett.~Meg ám, még
1575       3,  9 |               teknő mellett.~Meg ám, még a mosdó mellett is. Mert ott
1576       3,  9 |                 helye volt másnap reggel a szappannak. Az ember ilyenkor
1577       3,  9 |                 mondom -, már mosdani is a szomszédba kell járni.~Mást
1578       3,  9 |              akkorra Panka úgy ugrott be a konyhából, mint egy fióktigris,
1579       3,  9 |              mint egy fióktigris, akinek a mamukáját kell védeni, s
1580       3,  9 |                 nálunk? - felejtettem el a haragomat csodálkozásomban. ‑
1581       3,  9 |                 Hát van még babaszennyes a világon?~- Az nincs, de
1582       3,  9 |              baba van - magyarázta Panka a habos tenyerecskéivel. -
1583       3,  9 |                  tenyerecskéivel. - Most a babákat mosom sorra.~Hanem
1584       3,  9 |               babákat mosom sorra.~Hanem a babáknak nyilván nem tetszett
1585       3,  9 |             nyilván nem tetszett annyira a mulatság, mint Pankának.
1586       3,  9 |               mert nekik nem természetük a panaszkodás, hanem bánatában
1587       3,  9 |                 az orra ázott le, ki meg a szemét felejtette ott a
1588       3,  9 |                  a szemét felejtette ott a teknőben.~- No, lelkem -
1589       3,  9 |                 Pankát -, vége van-e már a nagymosásnak?~- Ó, dehogy,
1590       3,  9 |          nagymosásnak?~- Ó, dehogy, apu, a java még hátra van.~Mikor
1591       3,  9 |                másnap előkerült, tán még a nyelve is kormos volt.~- 
1592       3,  9 |              kormos volt.~- Nini, te tán a kéményt mosogattad máma? -
1593       3,  9 |                  kéményt mosogatni? Csak a régi bográcsokat hordtam
1594       3,  9 |              régi bográcsokat hordtam le a padlásról. Annyi volt a
1595       3,  9 |                  a padlásról. Annyi volt a korom szegényeken, hogy
1596       3,  9 |              alig bírtam róluk lefaragni a tortavágó késsel.~De már
1597       3,  9 |                ott cirógatta végig, ahol a leggömbölyűbb. Alig bírtam
1598       3,  9 |             teszi magát - simogattam meg a szöszke haját.~- Hiszen
1599       3,  9 |             istennek - örültünk meg mind a ketten. Legalább holnap
1600       3,  9 |           nyugodtan is hazatértünk, csak a nagy csendességen ijedtünk
1601       3,  9 |                Szakácsnénk ott bóbiskolt a konyhaszéken, Panka pedig
1602       3,  9 |               pedig ott guggolt mellette a földön.~- Mi újság, öreg? -
1603       3,  9 |          mosolygással terjesztette elénk a szappanos tenyerét.~- Megint
1604       3,  9 |               rosszkor lett?~- Megmostam a lekváros tésztát.~De már
1605       3,  9 |            akkorát kiáltottam, hogy mind a hárman belefehéredtünk,
1606       3,  9 |                   csak Panka tette össze a tésztás kacsóit a maga igazát
1607       3,  9 |                  össze a tésztás kacsóit a maga igazát ismerő lélek
1608       3,  9 |                 mondta, hogy Félegyházán a lekváros tésztát piszkos
1609       3,  9 |             piszkos tésztának hívják. De a mienk már nem piszkos ám!~
1610       3,  10|        tipegjetek,~Ha hazahozzátok, mint a sólyommadár,~Sebesek legyetek!~ ~
1611       3,  11|                                          A MI UTCÁNK~Az én Panka lányom
1612       3,  11|                megérteni, milyen volt az a kisváros, ahol én születtem.
1613       3,  11|             ültettem, és hazavittem abba a kisvárosba. Apám, anyám
1614       3,  11|        látogattuk meg.~Ahogy kiszálltunk a vonatból, a Panka fülét
1615       3,  11|                  kiszálltunk a vonatból, a Panka fülét megütötte a
1616       3,  11|                  a Panka fülét megütötte a nagy csend.~- Nini, itten
1617       3,  11|               Nini, itten nem csöngetnek a villamosok?~Nem ám, mert
1618       3,  11|               villamoskocsi. El se férne a keskeny utcákon. Aztán meg
1619       3,  11|              mindjárt odaér itten. Közel a város egyik széle a másikhoz.
1620       3,  11|                Közel a város egyik széle a másikhoz. Mikor az alvégen
1621       3,  11|                alvégen elkurjantja magát a drótostót, a felvégen is
1622       3,  11|           elkurjantja magát a drótostót, a felvégen is lekívánkoznak
1623       3,  11|                felvégen is lekívánkoznak a polcról a repedt fazekak.~
1624       3,  11|                  lekívánkoznak a polcról a repedt fazekak.~Ehol ni,
1625       3,  11|                  ni, mi is ideértünk már a mi utcánkba, pedig alig
1626       3,  11|                  olyan keveset jár, hogy a kocsiút is kizöldült. Az
1627       3,  11|              kíváncsian meresztik felénk a hosszú nyakukat. Ugyan ki
1628       3,  11|              nyakukat. Ugyan ki lehet ez a pesti kislány?~- Papatyi,
1629       3,  11|                barátságosan intett nekik a piros napernyőjével:~- Én
1630       3,  11|                nagyon örülök nektek, meg a szép kék égnek, meg ezeknek
1631       3,  11|              szép kék égnek, meg ezeknek a szép fehér házaknak, meg
1632       3,  11|                fehér házaknak, meg ennek a szép zöld fűnek.~Pedig van
1633       3,  11|              zöld fűnek.~Pedig van ennél a sok szépségnél még szebb
1634       3,  11|                 szépségnél még szebb is: a mi utcánk. Az a legnagyobb
1635       3,  11|                szebb is: a mi utcánk. Az a legnagyobb utcája a városnak,
1636       3,  11|                   Az a legnagyobb utcája a városnak, azért hívják Nagy
1637       3,  11|             hívják Nagy utcának. Ott van a városháza is, ott van a
1638       3,  11|                  a városháza is, ott van a nagyapóék háza is.~Nagyapó
1639       3,  11|           Nagyapó már kint vár bennünket a kapuban. Harmatos rózsabokréta
1640       3,  11|                Harmatos rózsabokréta van a kezében, azzal köszönt bennünket.~- 
1641       3,  11|                 Nem úgy van ám itt, mint a nagyvárosban. Nem is ház
1642       3,  11|             Nagyanyó mindjárt ölbe kapta a kis unokáját, és szaladt
1643       3,  11|             unokáját, és szaladt be vele a tisztaszobába. Ott is a
1644       3,  11|                  a tisztaszobába. Ott is a legpuhább párnás székbe
1645       3,  11|                   gyöngyvirágom, ez lesz a te ablakod.~- Minek nekem
1646       3,  11|            fogják el az áldott napocskát a virágos akácok sorától.~- 
1647       3,  11|                 lelkeim - lépett nagyapó a szobába -, mert húzzák a
1648       3,  11|                 a szobába -, mert húzzák a levesnótát.~Delet harangoztak
1649       3,  11|            levesnótát.~Delet harangoztak a toronyban. Bim-bam-bumm,
1650       3,  11|                  az öreg harang.~- Ez is a te tiszteletedre szól olyan
1651       3,  11|               szépen - simogatta nagyapó a Panka aranyhaját.~Ebéd után
1652       3,  11|            szunnyajtott Panka egy kicsit a kertben, a hűvös lugasban.
1653       3,  11|              Panka egy kicsit a kertben, a hűvös lugasban. Nagy fejű
1654       3,  11|                Aztán elmentünk nézelődni a városban. Sétálgattunk le
1655       3,  11|          városban. Sétálgattunk le s fel a Nagy utcán az aranyos alkonyatban.
1656       3,  11|                  az aranyos alkonyatban. A házak előtt most már sokkal
1657       3,  11|              végezve kiálltak egy kicsit a kapuba, kiültek a ház elé
1658       3,  11|                 kicsit a kapuba, kiültek a ház elé a padra tereferélni,
1659       3,  11|                kapuba, kiültek a ház elé a padra tereferélni, friss
1660       3,  11|                  múlva te is ismered még a szomszédék macskáját is.~
1661       3,  11|                 Panka. - Nem látni ebben a csúnya sötétben.~- Dehogynem,
1662       3,  11|                  Ezek az ég ablakocskái. A jó Isten ezeken keresztül
1663       3,  11|               ezeken keresztül vigyáz le a jó emberekre.~
1664       3,  12|                                          A MI BOCINK~Pankának valami
1665       3,  12|               valami különösen ragyogott a szeme a múltkor, ahogy anyuka
1666       3,  12|              különösen ragyogott a szeme a múltkor, ahogy anyuka kicsókolta
1667       3,  12|                 anyuka kicsókolta belőle a reggeli álmot. Mindjárt
1668       3,  12|         felejthetett benne az álom ebben a ragyogó ablakban.~- Apu,
1669       3,  12|               ugorj ide hozzám! - mondta a kis aranyos.~Mint egy ürge
1670       3,  12|            ugrottam, s vártam: honnan fú a szél?~- Apu, vedd föl a
1671       3,  12|                  a szél?~- Apu, vedd föl a kabátodat.~- De bizony már
1672       3,  12|               kabátodat.~- De bizony már a sapkámba is belebújtam.~- 
1673       3,  12|              belebújtam.~- Apu, eredj ki a vásárba.~- Megyek már, pipikém,
1674       3,  12|              tubukám. Tarisznyával hozom a mézeskalácsot, zsákkal a
1675       3,  12|                 a mézeskalácsot, zsákkal a szentjánoskenyeret.~- Sose
1676       3,  12|                vele, apukám. Nehéz lenne a tarisznya, nem bírnád a
1677       3,  12|                  a tarisznya, nem bírnád a zsákot. Hozz inkább egy
1678       3,  12|             inkább egy cukorfütyülőt. Az a legszebb muzsika a világon,
1679       3,  12|     cukorfütyülőt. Az a legszebb muzsika a világon, mert mikorra megszólalna,
1680       3,  12|                  Panka -, de most beérem a bocival is.~- Az ám, lelkem -
1681       3,  12|                vetem én erre -, csakhogy a bocit nem adják füttyszóért,
1682       3,  12|             kenyeret! Van itt pénz, mint a világ!~Gömbölyű, puha ujjacskáival
1683       3,  12|               ujjacskáival belebökdösött a tenyerembe.~- Micsoda ez
1684       3,  12|                  venni egy bocit!~Amikor a lépcsőn leballagtam, utánam
1685       3,  12|                     Fehér csillag legyen a homlokán! Másképp haza se
1686       3,  12|              Másképp haza se hozd!~Ahogy a kapun kiléptem, az ablakból
1687       3,  12|                ablakból csilingelt felém a hangja:~- A fehér csillagnak
1688       3,  12|             csilingelt felém a hangja:~- A fehér csillagnak is fekete
1689       3,  12|              csillagnak is fekete legyen a legeslegközepe! Másképp
1690       3,  12|               visszaviheted.~Persze mire a sarokra értem, elfeledkeztem,
1691       3,  12|               száz vadonatúj arany húzza a zsebemet. Mire pedig délben
1692       3,  12|            csillagos homlokú boci is van a világon.~- Hoztad-e, apu? -
1693       3,  12|            Hoztad-e, apu? - ugrott Panka a nyakamba.~Mindig ez az első
1694       3,  12|              Hoztam ám Panka.~- Csak nem a zsebedben hoztad, apu?~- 
1695       3,  12|                 kerülök-fordulok, megyek a konyhába, megsiettetem a
1696       3,  12|                 a konyhába, megsiettetem a suhantott leveskét, hogy
1697       3,  12|            forrjon, hát mire visszajövök a szobába, Panka mind a két
1698       3,  12|        visszajövök a szobába, Panka mind a két könyökéig benne van
1699       3,  12|                  két könyökéig benne van a papírkosárban, s úgy kotorja
1700       3,  12|                  s úgy kotorja ki belőle a sok papírt, hogy alig látszik
1701       3,  12|                 csak az ólat tisztogatom a bocikának - pengyegett ki
1702       3,  12|                bocikának - pengyegett ki a kosárból.~- Micsoda bocikának?~- 
1703       3,  12|          bocikának?~- Hát amit te hoztál a vásárból.~- Az ám, hékám,
1704       3,  12|                de kicsi lesz ám az az ól a bocikának.~- Jobban elfér
1705       3,  12|                 Jobban elfér ebben, mint a te zsebedben, apu.~No, ebben
1706       3,  12|            papírkosaramban már majd csak a boci lakik.~Az ám, ha ott
1707       3,  12|                 után le akarok heveredni a díványra, Panka ugrik elejbem,
1708       3,  12|             volna lelked agyonnyomni azt a szegény párát?~- Melyiket,
1709       3,  12|                 egy legyet se.~- Hát ezt a drága kis bocikát nem látod?
1710       3,  12|                  bánatosan integet azzal a csillagos homlokával!~Hm,
1711       3,  12|                   hogy fölvitte az isten a dolgát annak a mi bocinknak,
1712       3,  12|                  az isten a dolgát annak a mi bocinknak, hogy már a
1713       3,  12|                 a mi bocinknak, hogy már a díványomról is leszorít!
1714       3,  12|            leszorít! Nem baj, no, fogtam a kisszéket, vittem a kályha
1715       3,  12|               fogtam a kisszéket, vittem a kályha mögé, s megpróbáltam
1716       3,  12|            megpróbáltam szundítani egyet a sarokban. De a szemem sem
1717       3,  12|          szundítani egyet a sarokban. De a szemem sem hunyhattam be,
1718       3,  12|               szökdécselt Panka le s fel a szobában. Mintha csak egy
1719       3,  12|           csordát hajkurászgatna odakint a réten.~Haragosan ráncoltam
1720       3,  12|                Haragosan ráncoltam össze a szemöldököm.~- Mit csinálsz
1721       3,  12|      kisasszonyfölséged?~- Őrizgetem azt a csillagos homlokú bocit,
1722       3,  12|                Szegény uramapám unta már a mulatságot, mint a hathetes
1723       3,  12|              unta már a mulatságot, mint a hathetes esőt, de mit volt
1724       3,  12|                volna. Csak úgy pihegtünk a fáradtságtól, mikor anyuka
1725       3,  12|            ozsonnát behozta, habos kávét a lányának, piros almát az
1726       3,  12|              nagyon kopogós csizmája van a ti bocikátoknak! Egész délután
1727       3,  12|            délután csak úgy rengett bele a padló.~- Egyebe sincs neki,
1728       3,  12|                királykisasszony, s abban a percben úgy eltűnt előlem
1729       3,  12|              lett volna. Elkapta biz azt a boci, a mi csillagos homlokú
1730       3,  12|                  Elkapta biz azt a boci, a mi csillagos homlokú bocink.~
1731       3,  12|          tűrömfűvel. Kinyitottam sarokra a szobaajtót, kezembe vettem
1732       3,  12|               szobaajtót, kezembe vettem a szőnyegporolót, és suhantottam
1733       3,  12|      szőnyegporolót, és suhantottam vele a levegőbe akkorákat, hogy
1734       3,  12|                kacsóit.~- Kikergetem azt a csúf bocit. A papírkosaramban
1735       3,  12|             Kikergetem azt a csúf bocit. A papírkosaramban lakott,
1736       3,  12|                  papírkosaramban lakott, a díványomon hempergett, az
1737       3,  12|                 azóta nem hurcolok bocit a kabátzsebben. Örülök, hogy
1738       3,  13|                  Kis Panka lányommal még a télen megegyeztünk, hogy
1739       3,  13|                  hasznát vesszük az idén a két lépés széles, négy lépés
1740       3,  13|             megyünk lakni. El is szórtuk a repcemagot első tavasznevetésen.
1741       3,  13|                is, napocskát is adott rá a jó Isten, ki is kelt, meg
1742       3,  13|               Egyszer aztán beköszöntött a nyár. Harmat addig öntözte,
1743       3,  13|           öntözte, nap addig csókolgatta a repcetáblát, hogy csakugyan
1744       3,  13|                nem láthatott, mint mikor a repce hányja a virágját.
1745       3,  13|                mint mikor a repce hányja a virágját. Mikor a szél ringatja,
1746       3,  13|                 hányja a virágját. Mikor a szél ringatja, mintha arany
1747       3,  13|                 tenger hullámzana. Mikor a nap süt, úgy ragyog, hogy
1748       3,  13|                  majd ami magot terem ez a sok szép virág, azért ad
1749       3,  13|                nekünk várra való aranyat a boltos bácsi.~Attól fogva
1750       3,  13|                 aztán őrizgette is Panka a repcéjét, még tán éjszaka
1751       3,  13|                 még tán éjszaka is leste a szegfűs kis ablakából. Pille
1752       3,  13|              azok semmi kárt. Nekik csak a méz kell, az aranyat ott
1753       3,  13|            mindegy volt ez Pankának, még a cirmosnak is utánahajított
1754       3,  13|          káposztatorzsát, mikor elsuhant a repcetábla mellett.~Hanem
1755       3,  13|                 apu, gyere csak! Itt van a gyémántbogár.~No, mondom,
1756       3,  13|            parányi kis bogár legelészget a repcevirágon. Kicsi zöld
1757       3,  13|              bogár, maga se igen nagyobb a repcemagnál, de csillog-villog
1758       3,  13|           repcemagnál, de csillog-villog a napfényben, akár a szivárvány.
1759       3,  13|        csillog-villog a napfényben, akár a szivárvány. Gombostűnyi
1760       3,  13|              mondom Pankának -, hogy ezt a hitvány kis férget elkergesd,
1761       3,  13|                 de mindjárt, mert ez még a kakaslábas várat is megeszi.~- 
1762       3,  13|              foghatsz ennyi rosszat erre a gyönyörű kis teremtésre -
1763       3,  13|                kis teremtésre - tartotta a tenyérkéjét Panka a gyémántbogár
1764       3,  13|             tartotta a tenyérkéjét Panka a gyémántbogár fölé. - Hiszen
1765       3,  13|                 nap múlva aztán elszórta a repce a virágját, s hosszú
1766       3,  13|             múlva aztán elszórta a repce a virágját, s hosszú kis tokocskák
1767       3,  13|              hosszú kis tokocskák nőttek a helyén.~- Csupa kis zöld
1768       3,  13|             velük Panka.~- Azokban terem a repcemag, most kell ám vigyázni,
1769       3,  13|               vigyázni, hogy baj ne érje a vetést.~- Betakarom a szél
1770       3,  13|               érje a vetést.~- Betakarom a szél elől is - fogadkozott
1771       3,  13|                  is - fogadkozott Panka.~A szél elől takarta is, de
1772       3,  13|                  elől takarta is, de nem a gyémántbogarak elől. Volt
1773       3,  13|                lett volna. Több volt már a bogár, mint a repce.~- De
1774       3,  13|              Több volt már a bogár, mint a repce.~- De nézd, apukám,
1775       3,  13|                 kárt. Meg nem rágják még a levelet se.~Nem ám! Egész
1776       3,  13|               más mulatságot eszeltek ki a gonoszok.~- Apukám - szalad
1777       3,  13|                  Soha hírét se hallottam a furulyás bogárnak.~- Gyere
1778       3,  13|                  volt az csakugyan, hogy a bogarak csupa furulyákat
1779       3,  13|               csupa furulyákat csináltak a repcetokocskákból. Szép
1780       3,  13|                 értük, hol az egyik, hol a másik lyukon ütötte ki fényes
1781       3,  13|           szeretném hallani, hogyan szól a furulyájuk - kíváncsiskodott
1782       3,  13|                  volt igazam. Mert ahogy a héten learatták a repcét,
1783       3,  13|                  ahogy a héten learatták a repcét, egy repcemag nem
1784       3,  13|                 sok, annyit se találtunk a tokocskákban. Mind kirágta
1785       3,  13|          tokocskákban. Mind kirágta őket a furulyás bogár az utolsó
1786       3,  13|         furulyázást, hogy olyant nem tud a világ minden furulyás bogara
1787       3,  13|                 Így aztán nem lett semmi a Repcevárból. Az idén még
1788       3,  13|                 Repcevárból. Az idén még a kakaslábatlan kis házunkban
1789       3,  14|          írószobán túl, kettő közt éppen a küszöbön találkoztam Csiribiri
1790       3,  14|         Csiribiri Birikével. Szalmakalap a fején, virágos décbunda
1791       3,  14|                  fején, virágos décbunda a vállán, prémes. Pillangós
1792       3,  14|            lábacskáján, fényes korcsolya a másikon. Esernyő az egyik
1793       3,  14|                egyik kacsójában, legyező a másikban.~- Hát te hol jársz
1794       3,  14|               Hát te hol jársz itt, ahol a madár se jár? - csíptem
1795       3,  14|                se jár? - csíptem pirosra a patyolat orcáját.~- Keblemen
1796       3,  14|               Keblemen kenyerem, hátamon a házam, szegény vándor vagyok,
1797       3,  14|         könyörgöm alássan ‑ csattantotta a papucshoz a korcsolyát.~- 
1798       3,  14|                 csattantotta a papucshoz a korcsolyát.~- Hát aztán
1799       3,  14|              urambátyám. Kétfelé szegtem a kenyeret édesszülémmel.
1800       3,  14|            édesszülémmel. Megélek én már a magam emberségéből is -
1801       3,  14|         Meghiszem azt - kaptam le előtte a taplósapkámat. - De hát
1802       3,  14|                  taplósapkámat. - De hát a décbundához minek a szalmakalap?
1803       3,  14|                  hát a décbundához minek a szalmakalap? Papucs a korcsolyával
1804       3,  14|              minek a szalmakalap? Papucs a korcsolyával hogy barátkozik
1805       3,  14|                  Meg esernyő mellé minek a kis legyező?~- Jaj, bácsim,
1806       3,  14|             Csiribiri Birike, mint ahogy a pillangó toppant a mákvirágon. -
1807       3,  14|                 ahogy a pillangó toppant a mákvirágon. - Elláttam magamat
1808       3,  14|                  vége már - tartom eléje a tenyerem. - Megfogadlak
1809       3,  14|                 eredj szónak! Hanem fogd a söprűt, kapd a kefét, állj
1810       3,  14|                Hanem fogd a söprűt, kapd a kefét, állj dologba szaporán.
1811       3,  14|              Azért, mert nem így szokták a szobalányt fogadni.~- Hát
1812       3,  14|               Adok én neked is - nyúltam a zsebembe. Pici piros alma
1813       3,  14|              Pici piros alma volt benne, a markába nyomtam. ‑ Lakj
1814       3,  14|                 mondta durcásan. - Kicsi a foglaló, egy fogamra való.~- 
1815       3,  14|                 egy fogamra való.~- Tedd a vízbe, megdagad benne -
1816       3,  14|              Szedtem volna én, de fázott a kezem. Behunyta a kályha
1817       3,  14|                 fázott a kezem. Behunyta a kályha parazsalló szemét,
1818       3,  14|                 módosan, meg is kérdezte a kívánságom nagy tisztességtudással:~- 
1819       3,  14|           énvelem ilyen cifrán beszélni. A nevemen szoktak engem szólítani.
1820       3,  14|            titulálhatnál - csaptam félre a taplósapkám. ‑ Kapd hamar
1821       3,  14|                taplósapkám. ‑ Kapd hamar a kisbaltát, hasíts vele aprófát!~
1822       3,  14|                  az ablakon, s rálehelte a hideg ködöt az üvegre.~- 
1823       3,  14|                    Már csak megnézem azt a bohókát - surrantam ki a
1824       3,  14|                 a bohókát - surrantam ki a konyhába, hogy meg ne rezzentsem
1825       3,  14|                elébe.~Ült szép nyugodtan a kisszéken, térdeire támasztotta
1826       3,  14|          kisszéken, térdeire támasztotta a kacsóját, ebbe a fejecskéjét,
1827       3,  14|             támasztotta a kacsóját, ebbe a fejecskéjét, és bámult bele
1828       3,  14|             bámult bele nagyon szigorúan a mosdótálba.~- Mit nézel
1829       3,  14|            mosdótálba.~- Mit nézel abban a mosdótálban, te?~- Hát várom,
1830       3,  14|             aprófa csakugyan ott úszkált a vízben, a mosdótálban. Lehetett
1831       3,  14|          csakugyan ott úszkált a vízben, a mosdótálban. Lehetett akkora,
1832       3,  14|                  esztendeje mindjárt.~Ha a taplósapkám el nem repedt
1833       3,  15|                BEREC ÁNGYÓ KENYEREI~Hogy a nyáron édesanyámnál jártunk,
1834       3,  15|          édesanyámnál jártunk, fölnéztem a kenyerespolcra, és a kenyerespolcról
1835       3,  15|           fölnéztem a kenyerespolcra, és a kenyerespolcról eszembe
1836       3,  15|              koromban ő sütögette nekünk a kakastejes kenyeret, aminek
1837       3,  15|             kenyeret, aminek még most is a számban van az íze.~- Mit
1838       3,  15|          csakhogy most már nem folytatja a mesterségét. Föl vitte isten
1839       3,  15|             mesterségét. Föl vitte isten a dolgát. Kiment lakni a maga
1840       3,  15|             isten a dolgát. Kiment lakni a maga tanyájára, most ott
1841       3,  15|                 uraskodik. Hamar fogd be a csikókat, Panka, megyünk
1842       3,  15|                már akkorra Panka befogta a csikókat. Úgy kell azt érteni,
1843       3,  15|                 azt érteni, hogy lerúgta a cipőcskéit. Nincs annál
1844       3,  15|                 nagyon szomorú ország ez a Homokország. Fűt, fát lelegel
1845       3,  15|                Fűt, fát lelegel ekkorára a szárazság. Zöld mezőnek,
1846       3,  15|            varjak fekete felhője kavarog a szúrós tarlók felett.~Annál
1847       3,  15|               őszirózsák kukucskáltak ki a rácskerítésen. Kéményéből
1848       3,  15|              Kéményéből úgy bodorgott ki a füst, mintha kendőt lobogtatna
1849       3,  15|                 kanászgyerek pattogtatta a karikását az út szélén,
1850       3,  15|                    Berec ángyóé - mondta a gyerek, és megemelte mellé
1851       3,  15|               gyerek, és megemelte mellé a kalapját.~„Úgy nézem, fele
1852       3,  15|                gondoltam magamban, ahogy a zöldre festett ajtót kinyitottam.
1853       3,  15|                 ajtót kinyitottam. Abban a percben Panka belefogódzott
1854       3,  15|              percben Panka belefogódzott a zsebembe, és nagyon szeretett
1855       3,  15|                  volna belebújni.~- Jaj, a kutyák! - pityergett ijedten.~
1856       3,  15|                 oda nekik az ujjammal, s a két eb egyszerre hízelegve
1857       3,  15|                hízelegve dörgölte hozzám a nagy bumfordi fejét.~- Szép
1858       3,  15|                babos kendővel hátrakötve a feje, kormos az ábrázata,
1859       3,  15|              kormos az ábrázata, még tán a szénvonó is a régi volt
1860       3,  15|          ábrázata, még tán a szénvonó is a régi volt a kezében. Csak
1861       3,  15|                  szénvonó is a régi volt a kezében. Csak a ránca lett
1862       3,  15|                régi volt a kezében. Csak a ránca lett több, meg a haja
1863       3,  15|              Csak a ránca lett több, meg a haja kevesebb.~- Megismer-e,
1864       3,  15|               Berec ángyó? - hajoltam le a töpörödött anyókához.~Berec
1865       3,  15|               Berec ángyó ernyőt csinált a tenyeréből a szeme fölött,
1866       3,  15|              ernyőt csinált a tenyeréből a szeme fölött, és az alól
1867       3,  15|                  Meg ám, lelkem - kapott a kezem után -, megismertem
1868       3,  15|                kezem után -, megismertem a vastag szemöldökérül.~Már
1869       3,  15|             törülgette le az ábrázatáról a pernyét, és tessékelt be
1870       3,  15|                 pernyét, és tessékelt be a tisztaszobába.~- Nem megyek
1871       3,  15|                szabadkoztam -, jobb lesz a konyhán. Úgyis rég éreztem
1872       3,  15|                konyháját majd fölvetette a drága jó szag. Kilenc nagyocska
1873       3,  15|                nagyocska cipó mosolygott a konyha földjén, fényes,
1874       3,  15|               még most is sütöget? Ebben a nagy módban?~Ángyó megzavarodva
1875       3,  15|               legalább egyszer egy héten a dagasztóteknő mellé ne álljak.~- 
1876       3,  15|                  Akad annak gazdája mind a kilencnek, lelkem - mosolyodott
1877       3,  15|                Berec ángyó is. - Ehol ez a kis cseléd is mindjárt magára
1878       3,  15|               magára vállal egyet.~Azzal a legpirosabb cipót odakínálta
1879       3,  15|                 odakínálta Pankának. Azt a kis cseléd mindjárt úgy
1880       3,  15|                de már akkorra besuttyant a szobába. Mikor kijött, majd
1881       3,  15|             öltött, csipkés főkötőt tett a fehér hajára.~„Nini, kezdődik
1882       3,  15|           magyarázóformán simított végig a ruháján.~- Most már jöhetnek
1883       3,  15|             ruháján.~- Most már jöhetnek a népeim!~Akkorra már ott
1884       3,  15|                  Akkorra már ott is állt a konyhaajtóban a karikásostoros
1885       3,  15|                  is állt a konyhaajtóban a karikásostoros kanászgyerek,
1886       3,  15|             beköszönt nagy alázatosan:~- A kenyeremért jöttem, Berec
1887       3,  15|           fogyaszd el egészséggel - tett a karjára egy kenyérkét Berec
1888       3,  15|               kolduska is ott csoszogott a tornácon. Egy-két ágrólszakadt
1889       3,  15|              kisvártatva csak egy maradt a kilencből.~- No, ez nagy
1890       3,  15|                  Berec ángyó. - Sok ezen a tájon a szegény nép, s mind
1891       3,  15|                ángyó. - Sok ezen a tájon a szegény nép, s mind ide
1892       3,  15|            tudtam szóhoz jutni.~- Hát ez a kilencedik kenyér? - kérdeztem
1893       3,  15|                  takargatta, és föltette a polcra, a másik felét meg
1894       3,  15|        takargatta, és föltette a polcra, a másik felét meg odatette
1895       3,  15|                 másik felét meg odatette a mezőre néző szelelőlyukba.
1896       3,  15|              Kicsoda, Berec ángyó?~- Aki a kenyeret elviszi a szelelőlyukból -
1897       3,  15|                   Aki a kenyeret elviszi a szelelőlyukból - hebegte
1898       3,  15|                bokrétázott őszirózsával.~A tanya mögött aztán lesbe
1899       3,  15|                 rajta, hogy nagyon tudja a járást, mert egyenesen a
1900       3,  15|                 a járást, mert egyenesen a szelelőhöz ment, felágaskodott,
1901       3,  15|               felágaskodott, s elszaladt a fél kenyérrel.~Néztem, néztem
1902       3,  15|              csak Panka meg nem rántotta a kabátom.~- Gyerünk, apu,
1903       3,  15|                 gyújtogatják az angyalok a mennyei lámpásokat.~Én pedig
1904       3,  15|           gondoltam, hogy ha Berec ángyó a mennyországba kerül, az
1905       3,  15|                   az angyalok bizonyosan a főhelyre ültetik az Úristen
1906       3,  16|                galagonyapille azt mondta a másiknak, mikor a Vilmácska
1907       3,  16|                 mondta a másiknak, mikor a Vilmácska kezét meglátta:~- 
1908       3,  16|             hamar nyár lett az idén! Már a fehér liliom is nyit. Gyerünk
1909       3,  16|          kívánjunk neki jó reggelt!~Mire a másik galagonyapille ijedten
1910       3,  16|     galagonyapille ijedten pödrött egyet a bajuszán.~- De hiszen nem
1911       3,  16|           rengették. Onnan lebegtette ki a két liliomvirágot, s kiáltozott
1912       3,  16|         liliomvirágot, s kiáltozott bele a világba szép, értelmes babanyelven:~- 
1913       3,  16|                 is igaz volt, mert ahogy a bölcsőből kikerült Vilmácska,
1914       3,  16|                  senki se látta fehérnek a kezét. Se apu, se anyu,
1915       3,  16|     patyolatfehérre lehetett volna mosni a világ minden babakötőjét.~
1916       3,  16|          babakötőjét.~De csak nem ért az a Vilmácska kezének semmit.
1917       3,  16|                   már akkorra olyan volt a kacsója, hogy nincs az a
1918       3,  16|                 a kacsója, hogy nincs az a tudós, aki kitalálja, miben
1919       3,  16|               kutyaólat tapasztott vele, a lekvárosfazékkal beszélgetett-e,
1920       3,  16|             táncolt?~Úgy hallottam, mint a galagonyalepkék beszédjét,
1921       3,  16|         galagonyalepkék beszédjét, mikor a Bodri kutya azt mondta az
1922       3,  16|                   hogy el kell bujdosnom a háztól.~- Ugyan miért, te
1923       3,  16|           szegény pára?~- Világgá kerget a szégyen, hogy én sehogy
1924       3,  16|                  szép feketére mocskolni a mancsomat, mint Vilmácska
1925       3,  16|                mancsomat, mint Vilmácska a kacsóját. Olyan ez, bátya,
1926       3,  16|                 Búbos kakas leeresztette a szakállát, mint ahogy magaformájú
1927       3,  16|          tudóshoz illik, aztán felugrott a ketrec tetejére, hogy az
1928       3,  16|              hogy az egész ház meghallja a szavát:~- Azért bizony ne
1929       3,  16|                   Azért bizony ne fájjon a fejed, Bodri kutya. Kakasuccse,
1930       3,  16|                  lesikálják Vilmácskának a kezéről a kesztyűt, mihelyt
1931       3,  16|        lesikálják Vilmácskának a kezéről a kesztyűt, mihelyt iskolába
1932       3,  16|          használhatta volna, ha az volna a kakasdivat: tudja az, mit
1933       3,  16|              iskolába készült. Én húztam a friss vizet a kezére a szivárványos
1934       3,  16|                  Én húztam a friss vizet a kezére a szivárványos kútból,
1935       3,  16|            húztam a friss vizet a kezére a szivárványos kútból, azóta
1936       3,  16|      szivárványos kútból, azóta se bírom a jobb karom. Vilmácska akkorákat
1937       3,  16|                 akkorákat sikított, hogy a verebek azóta se mernek
1938       3,  16|                  verebek azóta se mernek a házuk tájára menni. De nem
1939       3,  16|                 ám, s akkorát toppantott a lábával, hogy maga is megijedt
1940       3,  16|                Légycsapó, poroló! Kiégne a szemem szégyenletemben,
1941       3,  16|   szégyenletemben, ha megint azt mondaná a tanító néni, hogy az én
1942       3,  16|                 az én kislányomnak olyan a keze, mintha a házmester
1943       3,  16|        kislányomnak olyan a keze, mintha a házmester bácsi azzal szokta
1944       3,  16|            udvart söpreni.~Olyan is lett a Vilmácska keze, hogy maga
1945       3,  16|                se ismert rá. El is dugta a kabátkája zsebébe, mert
1946       3,  16|                utca sarkán -, azt mondta a tanító néni, csuda, hogy
1947       3,  16|                csuda, hogy el nem olvadt a kezem, mikor a nap rásütött,
1948       3,  16|                nem olvadt a kezem, mikor a nap rásütött, mert olyan
1949       3,  16|            rásütött, mert olyan ez, mint a hó.~De olyan is maradt az
1950       3,  16|            aminek Vilmácska nem is várta a végét. Mire apu odaadta
1951       3,  16|             végét. Mire apu odaadta neki a feketekávés cukrot, akkorra
1952       3,  16|        feketekávés cukrot, akkorra már ő a kutat nyikorgatta az udvaron.
1953       3,  16|              Olyan záporesőt zuhogtatott a kezére, hogy csak úgy porzott.~
1954       3,  16|              porzott.~Anyukának repesett a szíve örömében. S mikor
1955       3,  16|           iskolába, rózsaszínre csókolta a hófehér kacsóját.~- Látod-e,
1956       3,  16|             szívecském, hogy nincs szebb a tisztaságnál? Tudtam én
1957       3,  16|              ijedtében az egész ház. Még a búbos kakas is úgy fölmeresztette
1958       3,  16|              kakas is úgy fölmeresztette a taraját, hogy tán azóta
1959       3,  16|            kérdezte anyuka fehéren, mint a fal.~Csibuskám kétségbeesve
1960       3,  16|                 kétségbeesve tapasztotta a szemére könnyektől nedves
1961       3,  16|             iskolába menni. Be van zárva a kapu is. Hát akkor minek
1962       3,  16|                akkor minek mostam én meg a kezemet?~
1963       3,  17|             húgommal nagy vásárt csaptam a minap. Megvettem tőle a
1964       3,  17|                  a minap. Megvettem tőle a szépen szóló körtemuzsikáját.
1965       3,  17|                 az asztalnál.~Még azt is a körtemuzsikán fújta ki,
1966       3,  17|                  hogy neki már elég volt a mákos csíkból, nem kér többet
1967       3,  17|                     én meg nem kérek már a körtemuzsikából.~- Nem is
1968       3,  17|                   fújta Bözsike kevélyen a szépen szóló muzsikát.~- 
1969       3,  17|                 Olyan nincs - rikoltotta a gyönyörű muzsika.~- Hátha
1970       3,  17|               még sohase volt?~Már akkor a kezemben volt a drágalátos
1971       3,  17|                Már akkor a kezemben volt a drágalátos muzsika. Dugtam
1972       3,  17|            drágalátos muzsika. Dugtam is a zsebembe sebesen, hogy meg
1973       3,  17|               sebesen, hogy meg ne bánja a vásárt a gyönyörűm.~No,
1974       3,  17|               hogy meg ne bánja a vásárt a gyönyörűm.~No, nem is ő
1975       3,  17|      csimpeszkedett, és tessékelt befelé a babaszobába.~- No, gyere,
1976       3,  17|                nincs még.~Annyi volt ott a baba, mint rostán a lyuk,
1977       3,  17|                  ott a baba, mint rostán a lyuk, még eggyel annál is
1978       3,  17|          öltözött babáját előhúzta.~- Ez a grófkisasszony baba - mutatta
1979       3,  17|       Meghajtottam magam, és azt mondtam a grófkisasszony babának,
1980       3,  17|                  Böske húgom, s leemelte a fátyolt a legkisebb babájáról.
1981       3,  17|              húgom, s leemelte a fátyolt a legkisebb babájáról. Tetőtől
1982       3,  17|                Tetőtől talpig arany volt a ruhája, még a folt is arany
1983       3,  17|                 arany volt a ruhája, még a folt is arany volt rajta.~- 
1984       3,  17|                is arany volt rajta.~- Ez a hercegkisasszony baba!~Ijedtemben
1985       3,  17|                   Azt adj nekem, bácsim, a körtemuzsikáért.~- Hát majd
1986       3,  17|   körtemuzsikáért.~- Hát majd körülnézek a világban - ígértem meg Böskének,
1987       3,  17|                   s egész délután törtem a fejem, hol vehetnék én királykisasszony
1988       3,  17|  királykisasszony babát. Még tán most is a fejem törném, ha ozsonnára
1989       3,  17|                  lehetett volna ringatni a héjában.~„Nini, hátha lehetne
1990       3,  17|            eszembe. Azzal kiválasztottam a legnagyobb diót, hosszában
1991       3,  17|                  hosszában felnyitottam, a fölső hajának a felét lefaragtam,
1992       3,  17|            felnyitottam, a fölső hajának a felét lefaragtam, a másik
1993       3,  17|              hajának a felét lefaragtam, a másik felét meg visszaragasztottam
1994       3,  17|            hajára.~- Így ni, készen volt a babakocsi, csak cérna kell
1995       3,  17|             húzónak - biztattam magamat.~A többi aztán gyorsan ment.
1996       3,  17|          papírból, s olyan baba nevet ki a kocsiból, hogy öröm nézni.
1997       3,  17|                  is szerkesszen az ember a kocsijára.~Nem telt bele
1998       3,  17|                már odahúztam az asztalon a babakocsit Böske húgom elé.~- 
1999       3,  17|        babakocsit Böske húgom elé.~- Itt a királykisasszony baba.~Böske
2000       3,  17|                   Böske kerekre nyitotta a csillagszemét.~- Micsoda