1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3114
Rész, Fejezet
2501 4, 5 | rázták leveletlen ágaikat a szegény fák, amikor Böske
2502 4, 5 | Ó, ti kedves nyárfák, a jó isten áldjon meg benneteket,
2503 4, 5 | meg nekem, hol találom meg a telet, hogy meggyógyuljon
2504 4, 5 | egyszerre csak leolvadt a fákról a zúzmara, hajtásaik
2505 4, 5 | egyszerre csak leolvadt a fákról a zúzmara, hajtásaik zöldültek,
2506 4, 5 | kislány, eredj csak - zizegtek a nyárfák -, megleled a telet
2507 4, 5 | zizegtek a nyárfák -, megleled a telet búzaföldek szélén:
2508 4, 5 | hóból koronája, jégcsap a szakálla, kegyetlen nézése,
2509 4, 5 | egyszer csak el is ért a búzamezők szélére. Arról
2510 4, 5 | búbos pacsirták siránkoztak a fagyos göröngyökön. Könyörögve
2511 4, 5 | Kedves búbos pacsirtáim, a jó isten áldjon meg benneteket,
2512 4, 5 | megmondani, hol találom meg a telet, hogy meggyógyuljon
2513 4, 5 | darab mezőn, ameddig csak a Böske szava elhallatszott,
2514 4, 5 | szempillantásban elolvadt a hó. Ingott-ringott a zöld
2515 4, 5 | elolvadt a hó. Ingott-ringott a zöld vetés, s a vetés tövében
2516 4, 5 | Ingott-ringott a zöld vetés, s a vetés tövében megbújó pacsirták
2517 4, 5 | kislány, eredj csak, megleled a telet csacska patak mentén:
2518 4, 5 | hóból koronája, jégcsap a szakálla, kegyetlen nézése,
2519 4, 5 | Böske, mendegélt, kereste a csacska patakot. Meg is
2520 4, 5 | isten: mutasd meg az utat a télhez, hogy meggyógyuljon
2521 4, 5 | meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~A hóterítő eltakarodott, jégszemfödél
2522 4, 5 | jégszemfödél kettéhasadt, a csörgő patakocska vígan
2523 4, 5 | vélem versenyt: elvezetlek a tél királyához. Hatalmas
2524 4, 5 | hóból koronája, jégcsap a szakálla, kegyetlen nézése,
2525 4, 5 | rátaláljak! Addig cibálom a szakállát, míg el nem szalad,
2526 4, 5 | meggyógyuljon.~Jaj, mikor odaértek a tél királyához, úgy megszeppent
2527 4, 5 | oszlopforma magaslott előtte a hajnali szürkületben, csupa
2528 4, 5 | csupa hóból, csupa jégből, a feje a felhők közt veszett
2529 4, 5 | hóból, csupa jégből, a feje a felhők közt veszett el.
2530 4, 5 | odaborult eléje. Átölelte a lábát, és sírt, mint a záporeső.
2531 4, 5 | Átölelte a lábát, és sírt, mint a záporeső. S ahogy forró
2532 4, 5 | forró könnyei hullottak a jégóriásra, az elkezdett
2533 4, 5 | dereka, keze szétolvadt. Ami a Böske karjai közt maradt
2534 4, 5 | belőle, az is belecsúszott a kis patakba nagy loccsanással.~
2535 4, 5 | nagy loccsanással.~Ebben a percben hirtelen fölhasadt
2536 4, 5 | percben hirtelen fölhasadt a hajnal, piros sugarai virágmezőkre
2537 4, 5 | hajtogatták fejecskéjüket a langyos szellőben, bogár
2538 4, 5 | kiáltott:~- Istenkém, itt a tavasz, meggyógyul nagyanyó!~
2539 4, 5 | nagyanyó!~Ezzel összeroskadt a virágos patakparton. Hosszú
2540 4, 5 | őriztette. Mikor fölnyitotta a szemét, otthon találta magát
2541 4, 5 | szemét, otthon találta magát a tanyán szép kis fehér ágyában.
2542 4, 5 | szép kis fehér ágyában. A nyitott fehér ablakon át
2543 4, 5 | gyöngyvirágillat áradott be a kis kertből. Puha vánkosán
2544 4, 5 | vánkosán ott dorombolt mellette a cirmos cica, s föléje a
2545 4, 5 | a cirmos cica, s föléje a nagyanyó száz ránccal barázdált,
2546 4, 5 | engem régen meggyógyított a tavaszi napsugár. Hanem
2547 4, 5 | voltál nagyon beteg. Azon a csúnya téli éjszakán, mikor
2548 4, 5 | téli éjszakán, mikor az a nagy hóförgeteg volt, megfáztál,
2549 4, 5 | megbetegedtél. Akkor adta ki a mérgét a tél, másnap már
2550 4, 5 | Akkor adta ki a mérgét a tél, másnap már elkergette
2551 4, 5 | tél, másnap már elkergette a tavasz.~Böske boldogan mosolygott,
2552 4, 5 | mosolygott, s büszkén súgta a cica fülébe:~- Cirmos, én
2553 4, 5 | Cirmos, én kergettem el a telet, de ne mondd meg nagyanyónak!~
2554 4, 6 | ZÚGÓ PATAKON~ ~Zúgó patakon~A vízi malom...~Mikor kelepel,~
2555 4, 6 | El-elhallgatom.~Ahogy fut a hab,~Beléje akad,~Kattogva
2556 4, 6 | szavakat:~„De nagy hatalom ~A vízi malom!~Elállom utad,~
2557 4, 6 | Elállom utad,~Ha én akarom!”~A csacska patak~Azt csobogja
2558 4, 7 | Király voltam álmomban.~A koronám tök hajából,~A paripám
2559 4, 7 | A koronám tök hajából,~A paripám lenge nádból~S hajaha!~
2560 4, 7 | nádból~S hajaha!~Répából volt a sarkantyúm taraja.~Jaj,
2561 4, 7 | Kilátszott egy kis egérnek a füle.~Jaj, de furcsát álmodtam!~
2562 4, 8 | hívták, hogy Fityók.~Ez a Fityók hátul hordta az eszét,
2563 4, 8 | hordta az eszét, mint juhász a botját. Darálni akarta az
2564 4, 8 | akarta az ecetet, kötözni a homokot. Vargához vitte
2565 4, 8 | ekeszarvát, szabóhoz patkolni a csizmát.~Mikor az apja megsokallta
2566 4, 8 | kapott parancsot is. Ez volt a parancs:~- Eredj, Fityók,
2567 4, 8 | kevesellte.~- Ha kevés, tedd a patakba, megdagad benne -
2568 4, 8 | megdagad benne - mondja neki a a gazda, tréfálkozva.~Egy
2569 4, 8 | megdagad benne - mondja neki a a gazda, tréfálkozva.~Egy
2570 4, 8 | lenyesett két gallyat, beletette a patakba. Aztán megette az
2571 4, 8 | megette az árpacipót, kifeküdt a napra, s így aludt estig.
2572 4, 8 | Másnap azt mondja neki a gazda:~- Itt ez a darab
2573 4, 8 | mondja neki a gazda:~- Itt ez a darab szalonna, kend meg
2574 4, 8 | szalonna, kend meg vele a szekeret, megyünk az erdőre
2575 4, 8 | Kapja magát Fityók, megkeni a szekeret, de mindenütt,
2576 4, 8 | szekeret, de mindenütt, nemcsak a kerekeit, hanem az oldalát
2577 4, 8 | kerekeit, hanem az oldalát is, a rúdját is.~- Ó, te esze
2578 4, 8 | esze fitty! - förmed rá a gazda. - Nem így kellett
2579 4, 8 | csinálni! No, most már fogd be a négy lovat.~Be is fogta
2580 4, 8 | lovat.~Be is fogta Fityók a négy lovat, de úgy, hogy
2581 4, 8 | de úgy, hogy kettőt előre a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyához.
2582 4, 8 | előre a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyához. Hát ahogy hajtaná,
2583 4, 8 | ahogy hajtaná, nem megy a két ló, nem bírja egymást
2584 4, 8 | te oktondi! - kiált rá a gazda. - Ezt sem így kell
2585 4, 8 | megkeserülöd - förmed rá a gazda Fityókra.~Szót is
2586 4, 8 | Pedig látta, hogy kiesik a kerékszög, utána a kerék.
2587 4, 8 | kiesik a kerékszög, utána a kerék. De azért meg nem
2588 4, 8 | azért meg nem szólalt volna a világért sem. Csak amikor
2589 4, 8 | Mi baj, Fityók?~- Kiesett a kerékszög.~- Hej, mézes
2590 4, 8 | nem szóltál előbb!~- Meg a kerék is elveszett!~- Hej,
2591 4, 8 | hamar egy lovat, pattanj a hátára, szaladj a kerékért!~
2592 4, 8 | pattanj a hátára, szaladj a kerékért!~Kifogták a nyergest,
2593 4, 8 | szaladj a kerékért!~Kifogták a nyergest, rápattant Fityók,
2594 4, 8 | rápattant Fityók, megy vissza a kerékért. Meg is találja,
2595 4, 8 | Meg is találja, illegeti a ló hátára, de sehogy se
2596 4, 8 | Kapja magát, kiveri belőle a küllőket, a kereket a ló
2597 4, 8 | kiveri belőle a küllőket, a kereket a ló nyakába akasztja,
2598 4, 8 | belőle a küllőket, a kereket a ló nyakába akasztja, úgy
2599 4, 8 | vissza.~Persze, mire kiért a gazdához, mind véresre verte
2600 4, 8 | gazdához, mind véresre verte a kerék vasabroncsa a ló lábát.
2601 4, 8 | verte a kerék vasabroncsa a ló lábát. Lett ebből megint
2602 4, 8 | Ahogy kimérgeskedi magát a gazda, fülön fogja Fityókot,
2603 4, 8 | azt mondja neki:~- Hol az a fa, amit tegnap vágtál?~-
2604 4, 8 | tegnap vágtál?~- Itt van a patakban - mutatja Fityók
2605 4, 8 | patakban - mutatja Fityók a két szál vesszőt. - Gondoltam,
2606 4, 8 | megdagad benne.~Erre aztán már a lőcs után kapott a gazda.~-
2607 4, 8 | aztán már a lőcs után kapott a gazda.~- Gyere, Fityók,
2608 4, 8 | hadd járassam el veled a kutyakopogóst.~De erre Fityók
2609 4, 8 | Fityók is nyaka közé kapta a lábát, s úgy meglódult,
2610 4, 9 | Adorján szűcsöt magához vette a jó Isten.~- Szeressétek
2611 4, 9 | egymást, gyerekeim! Nincs a szeretetnél nagyobb kincs
2612 4, 9 | szeretetnél nagyobb kincs a világon.~Nem hagyott a jó
2613 4, 9 | kincs a világon.~Nem hagyott a jó ember gyermekeire egyebet
2614 4, 9 | gyermekeire egyebet ennél a jó tanácsnál. A szegény
2615 4, 9 | egyebet ennél a jó tanácsnál. A szegény fiúk apjuk halála
2616 4, 9 | lakatosinas, ki asztalosinas lett, a legkisebbik pedig, Péterke,
2617 4, 9 | Anyjuk mosással kereste meg a betevő falatot. Amint egy
2618 4, 9 | hazafelé ballagott, rámosolyog a kocsiút porából egy nagy
2619 4, 9 | Egész éjjel azon törte a fejét, melyik gyereknek
2620 4, 9 | melyik gyereknek adja azt a szép almát. Végre abban
2621 4, 9 | hanem adja Lajoskának, a fogadott gyereknek, aki
2622 4, 9 | fogadott gyereknek, aki a legárvább mindnyája között.~
2623 4, 9 | volt, éppen útra készült a zsemlyéskosárral, amikor
2624 4, 9 | zsemlyéskosárral, amikor a szűcsné ráköszöntötte a
2625 4, 9 | a szűcsné ráköszöntötte a jó reggelt:~- Nézd, lelkem
2626 4, 9 | neked. Tudom, hogyha ezt a zsebedbe teszed, mindjárt
2627 4, 9 | mindjárt könnyebb lesz a zsemlyéskosár.~Lajoska minden
2628 4, 9 | beviszem István bátyámnak a lakatosműhelybe, tudom,
2629 4, 9 | István föltette az almát a polcra, le sem vette onnan
2630 4, 9 | magát.~Letette maga mellé a szalmazsákra, s álmában
2631 4, 9 | szalmazsákra, s álmában is a markában szorongatta. Mikor
2632 4, 9 | szorongatta. Mikor aztán reggel a kútra szalasztották, lekerült
2633 4, 9 | Jóska, s eltette az almát a ládafiába. Csak Szilveszter
2634 4, 9 | amikor meglátogatta Péterke, a kis kanász.~- Mikor ettél
2635 4, 9 | Megállj, keresek egyet ebben a ládában! - S ezzel elővette
2636 4, 9 | S odatette anyja ölébe a mosolygó almát.~Dehogy volt
2637 4, 9 | gyermekei, együtt ették meg a pogácsaalmát, hanem aztán
2638 4, 9 | pogácsaalmát, hanem aztán úgy, hogy a magjából sem maradt.~
2639 4, 10| ollócsattogással, s egyre azt kiabálják a fülébe:~- Megállj csak,
2640 4, 10| hadd borotváljuk le azt a három szál bajuszodat!~De
2641 4, 10| bajuszodat!~De vitte is ám a Sohsevolt király a ritka
2642 4, 10| is ám a Sohsevolt király a ritka szép bajuszt, úgy,
2643 4, 10| hogy szinte elakadt bele a lélegzete. A verejték meg
2644 4, 10| elakadt bele a lélegzete. A verejték meg úgy szakadt
2645 4, 10| azért csak megkapta már a palástja szélét, a második
2646 4, 10| megkapta már a palástja szélét, a második már verte a habot,
2647 4, 10| szélét, a második már verte a habot, a harmadik már fente
2648 4, 10| második már verte a habot, a harmadik már fente a borotvát,
2649 4, 10| habot, a harmadik már fente a borotvát, mikor a Sohsevolt
2650 4, 10| fente a borotvát, mikor a Sohsevolt király olyan nagyot
2651 4, 10| egyszerre elszálltak ijedtükben a ráfestett angyalok.~- Ejnye,
2652 4, 10| dörzsölgette Sohsevolt király a szemét, s ahogy körülnéz
2653 4, 10| szemét, s ahogy körülnéz a szobában, látja ám, hogy
2654 4, 10| hogy éppen akkor repül föl a piros bársonypaplanról egy
2655 4, 10| Sohsevolt király, s úgy odavágta a legyecskéhez a koronáját,
2656 4, 10| odavágta a legyecskéhez a koronáját, hogy a korona
2657 4, 10| legyecskéhez a koronáját, hogy a korona menten kétfelé repedt.
2658 4, 10| korona menten kétfelé repedt. A legyecske meg fölszállt
2659 4, 10| s onnan pislogott lefelé a három szál bajuszra.~- No,
2660 4, 10| meglakolsz! - illesztgette össze a király a koronáját, de hogy
2661 4, 10| illesztgette össze a király a koronáját, de hogy össze
2662 4, 10| udvarmestert:~- Hallod-e, nekem azt a legyecskét élve-halva megkerítsd,
2663 4, 10| megkerítsd, mert máskülönben a lábadhoz tétetem a fejedet!~
2664 4, 10| máskülönben a lábadhoz tétetem a fejedet!~Az udvarmester
2665 4, 10| fejedet!~Az udvarmester hozta a nagy létrát, fölkapaszkodott
2666 4, 10| létrát, fölkapaszkodott a gerendára, de akkorára a
2667 4, 10| a gerendára, de akkorára a legyecske átröpült a gerendának
2668 4, 10| akkorára a legyecske átröpült a gerendának a másik oldalára.~
2669 4, 10| legyecske átröpült a gerendának a másik oldalára.~Hej, Sohsevolt
2670 4, 10| mérgében hatfelé sodorta a három szál bajuszát, de
2671 4, 10| éjszaka hasztalan kergette a legyecskét a nagy létrával.
2672 4, 10| hasztalan kergette a legyecskét a nagy létrával. Mit volt
2673 4, 10| tenni, utoljára azt mondta a királynak:~- Felséges királyom,
2674 4, 10| négyfelé rúgta mérgében a két papucsát, s maga elé
2675 4, 10| koronám neked adom, ha azt a haszontalan legyet lelövöd!~
2676 4, 10| egy éjszaka lövöldözött a legyecskére. Olyan volt
2677 4, 10| legyecskére. Olyan volt már a szoba a sok nyílvesszőtől,
2678 4, 10| Olyan volt már a szoba a sok nyílvesszőtől, mint
2679 4, 10| amelyiknek befelé nőttek a tüskéi, de azért a legyecskének
2680 4, 10| nőttek a tüskéi, de azért a legyecskének annyi baja
2681 4, 10| udvari vadász is odaállt a király elé, s azt vallotta
2682 4, 10| király bújában tövig rágta a három szál bajuszát, s maga
2683 4, 10| Fél koronám, fél országom a tied, ha azt a hitvány legyet
2684 4, 10| országom a tied, ha azt a hitvány legyet agyonparittyázod!~
2685 4, 10| udvari főparittyás elővette a parittyáját, s egy nap,
2686 4, 10| egy éjszaka hányta vele a kavicsot, úgy, hogy annyi
2687 4, 10| úgy, hogy annyi volt már a kavics a szobában, mint
2688 4, 10| annyi volt már a kavics a szobában, mint az országúton.
2689 4, 10| Akkorára dagadt tőle, mint a magnak való uborka, de a
2690 4, 10| a magnak való uborka, de a legyecskének kutyabaja sem
2691 4, 10| Olyan vígan pödörgette a bajuszát a feje búbján,
2692 4, 10| vígan pödörgette a bajuszát a feje búbján, mintha lakodalomba
2693 4, 10| parittyamester is hétrét görnyedt a király előtt:~- Felséges
2694 4, 10| Sohsevolt királynak megeredt a könnye bánatában, s olyan
2695 4, 10| el is öntötte volna, ha a negyedik nap az udvari bolond
2696 4, 10| udvari bolond be nem állít a király elé hívás nélkül
2697 4, 10| is. Nem volt pedig annak a kezében se létra, se nyíl,
2698 4, 10| Légyfogni jöttem, hékás! - szólt a királynak. Az meg úgy ugrott
2699 4, 10| királynak. Az meg úgy ugrott föl a trónusáról, mint a labda.~-
2700 4, 10| ugrott föl a trónusáról, mint a labda.~- Neked adom a fél
2701 4, 10| mint a labda.~- Neked adom a fél fejem, ha megfogod a
2702 4, 10| a fél fejem, ha megfogod a legyet.~- Kell is nekem
2703 4, 10| bolond, s azzal belenyúlt a bögrébe: úgy bekente édes
2704 4, 10| úgy bekente édes mézzel a király fájós orrát, hogy
2705 4, 10| szájjá változni.~„Inkább a számba, édes fiam” - akarta
2706 4, 10| Sohsevolt király, de abban a percben leröppent a legyecske
2707 4, 10| abban a percben leröppent a legyecske a gerendáról,
2708 4, 10| percben leröppent a legyecske a gerendáról, körüldongta
2709 4, 10| gerendáról, körüldongta háromszor a király fejét, s odaült a
2710 4, 10| a király fejét, s odaült a mézes orrának a leghegyébe.
2711 4, 10| s odaült a mézes orrának a leghegyébe. De bele is ragadt
2712 4, 10| leghegyébe. De bele is ragadt a mézbe úgy, hogy két udvari
2713 4, 10| szakács mire lekapargatta a tortavágó késsel, annak
2714 4, 10| késsel, annak nyélig elkopott a vasa.~- Így van ez, uram
2715 4, 10| bolond -, jobban meg lehet a legyet fogni egy csöpp mézzel,
2716 4, 10| ecettel!~Sohsevolt király ezt a bölcs mondást mindjárt felíratta
2717 4, 10| mondást mindjárt felíratta a kéménybe korommal, az udvari
2718 4, 11| NAGYON~ ~Szeretem én nagyon~A bárányfelhőket,~Csendes
2719 4, 11| Mezején az égnek.~Mikor a nap hunytát~Siratja a harmat,~
2720 4, 11| Mikor a nap hunytát~Siratja a harmat,~Terelgetik őket~
2721 4, 11| Friss, fürge fuvalmak~Le a szemhatárba,~A kerek karámba.~
2722 4, 11| fuvalmak~Le a szemhatárba,~A kerek karámba.~Lassan ezüstgyapjuk~
2723 4, 11| Elalusznak szépen,~Álmuk a hű pásztor~Virrasztja az
2724 4, 12| A VILÁG VÁNDORA~Zuhog odakint
2725 4, 12| VILÁG VÁNDORA~Zuhog odakint a zápor. Az eresz alól nézem
2726 4, 12| az esőt. Egy csöppecske a tenyerembe is hullott. Beszélgetek
2727 4, 12| küldesz.~- Összeszorítom a markomat. Akkor meg se bírsz
2728 4, 12| járok láb nélkül. Én vagyok a világ vándora.~- Hol jártál
2729 4, 12| csöppikém?~- Patak elvitt a folyóba, folyó elvitt a
2730 4, 12| a folyóba, folyó elvitt a tengerbe. Tengerből a nap
2731 4, 12| elvitt a tengerbe. Tengerből a nap fölkapott, szelek szárnya
2732 4, 12| pára, holnapután harmat a patakparti nefelejcsen.~-
2733 4, 12| mennél? Ki parancsol neked?~- A nap az én uram, parancsolóm.
2734 4, 12| egy pohárkába. Leviszlek a méhesbe. Ott ugyan meg nem
2735 4, 12| Ott ugyan meg nem talál a nap.~Erre már nem felelt
2736 4, 12| nap.~Erre már nem felelt a csöppecske. Nézem a tenyeremet:
2737 4, 12| felelt a csöppecske. Nézem a tenyeremet: hát már nincs
2738 4, 12| nincs ott. Fölszippantotta a hirtelen kisütő nap. A világ
2739 4, 12| Fölszippantotta a hirtelen kisütő nap. A világ vándora már az égen
2740 4, 13| A KÍVÁNCSI HÓPELYHEK~A nap
2741 4, 13| A KÍVÁNCSI HÓPELYHEK~A nap éppen lement, mikor
2742 4, 13| erdő felett elkezdett esni a hó.~- No, anyó - mondta
2743 4, 13| anyó - mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben -,
2744 4, 13| varjú apó a feleségének a nyárfahegyben -, azt hiszem,
2745 4, 13| egérpecsenyét.~Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek
2746 4, 13| fölött kezdtek táncolni a hópihék.~- Gyertek, gyertek -
2747 4, 13| gyertek - csalogatták őket a szántóföldek -, jó ám a
2748 4, 13| a szántóföldek -, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az
2749 4, 13| szántóföldek -, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget
2750 4, 13| puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne
2751 4, 13| búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.~A falu már rég
2752 4, 13| meg ne fagyjon a földben.~A falu már rég elcsendesedett,
2753 4, 13| rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.~-
2754 4, 13| odaértek föléje.~- No, ezt a falut megtréfáljuk - mondták
2755 4, 13| falut megtréfáljuk - mondták a hópelyhek. - Reggel maga
2756 4, 13| olyan fehérre meszeljük még a háztetőket is.~Voltak kíváncsi
2757 4, 13| világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak,
2758 4, 13| lámpái világítottak, s ezek a kíváncsi hópelyhek a várost
2759 4, 13| ezek a kíváncsi hópelyhek a várost akarták látni.~-
2760 4, 13| megbecsülnek ott minket - mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. -
2761 4, 13| hintóba is ültetnek.~Azzal a kíváncsi hópelyhek elszálltak
2762 4, 13| kíváncsi hópelyhek elszálltak a város fölé, s ott lehullottak
2763 4, 13| fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra,
2764 4, 13| háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt,
2765 4, 13| a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek
2766 4, 13| reggelt, hogy szétnézzenek a városban.~De mire kireggeledett,
2767 4, 13| mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett.
2768 4, 13| hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták
2769 4, 13| hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal.
2770 4, 13| rakásra rakták, úgy hordták ki a városból.~Lekotorták a havat
2771 4, 13| ki a városból.~Lekotorták a havat a tetőkről is, és
2772 4, 13| városból.~Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva
2773 4, 13| is, és elsárosodva vitték a többi után. Mire delet harangoztak,
2774 4, 13| harangoztak, locspocs lett a városi hóból, így járták
2775 4, 13| városi hóból, így járták meg a kíváncsi hópelyhek! Az erdők,
2776 4, 14| SZÉL~Gáborka kint hevert a vadszőlőlugasban. Szagos
2777 4, 14| fodormentavirágokból volt a derékalja, puha gyepből
2778 4, 14| derékalja, puha gyepből a vánkosa. Szellőcske pedig
2779 4, 14| dudorászva megcirógatta a lombokat. Nagyon szép nótákat
2780 4, 14| ide-oda lebegek, hűsítem a meleget, enyhítem a hideget,
2781 4, 14| hűsítem a meleget, enyhítem a hideget, virágokat ringatok,
2782 4, 14| csókolgatok, kergetőzöm a madárral, rétek, erdők illatával
2783 4, 14| rétek, erdők illatával a levegőt frissítem. Aki engem
2784 4, 14| de ha akkora leszek, mint a bátyám, akkor majd én is
2785 4, 14| Tudom, hogy örülnek majd a gyerekek, ha letörülgetem
2786 4, 14| letörülgetem az arcukról a verejtéket, mikor nehéz
2787 4, 14| verejtéket, mikor nehéz lesz a számtani feladat.~- Hát
2788 4, 14| Szellőcske?~- Van bizony, az csak a mulatságos fickó.~- Ej,
2789 4, 14| úgyis másfelé van dolgom. A szegény föld népét kell
2790 4, 14| egyszerre táncolni kezdtek a falevelek, s fönt az égen
2791 4, 14| lassan ballagni kezdtek a bárányfelhők. Megérkezett
2792 4, 14| Szellőcske bátyja, ő táncoltatta a leveleket, ő terelgette
2793 4, 14| leveleket, ő terelgette a fellegnyájakat. Gabika örömmel
2794 4, 14| téged ismerlek! Te vagy a Szelecske, te szoktad olyan
2795 4, 14| szélmalmokat hajtok; sss, sss, a vízen a hajót repítem; sss,
2796 4, 14| hajtok; sss, sss, a vízen a hajót repítem; sss, sss,
2797 4, 14| sss, sss, sss, segítek a búzát szelelni; sss, sss,
2798 4, 14| átkelni; sss, sss, sss, a harangszót szétvinni messzire;
2799 4, 14| sietek, bátyámuram közeleg!~A kék szemű fodormenta virágok
2800 4, 14| virágok ijedten lapultak a földre, a vadszőlőágak jajgatva
2801 4, 14| ijedten lapultak a földre, a vadszőlőágak jajgatva verődtek
2802 4, 14| lugas. Olyan sűrűn hullott a homok, mint az apró szemű
2803 4, 14| ijesztő bömbölés hallatszott a levegőben.~Böm-böm-böm,
2804 4, 14| Mennydörög, ha pattogok,~Rázkódik a föld bele,~Hühühü, hehehe.~
2805 4, 14| Hühühü, hehehe.~Ha dobog a lovam lába,~Por kavarog
2806 4, 14| lovam lába,~Por kavarog a nyomába,~S a fejemmel elérem~
2807 4, 14| Por kavarog a nyomába,~S a fejemmel elérem~A felhőket
2808 4, 14| nyomába,~S a fejemmel elérem~A felhőket az égen.~Hahó,
2809 4, 14| sivít, mi dörög?~Lábam alatt a mező dübörög.~Huj, huj,
2810 4, 14| meg nem áll,~Én vagyok a Szélkirály!~Jaj, jaj, jaj!~
2811 4, 14| Szélkirály!~Jaj, jaj, jaj!~A Szélkirály.~Gabikának ijedtében
2812 4, 14| Gabikának ijedtében elállt a szíve verése. Szeretett
2813 4, 14| de egy hang nem jött ki a száján. Jaj, istenem, mindjárt
2814 4, 14| istenem, mindjárt elviszi a Szélkirály. Már érezte a
2815 4, 14| a Szélkirály. Már érezte a hideg leheletét a homlokán,
2816 4, 14| érezte a hideg leheletét a homlokán, már a kezét is
2817 4, 14| leheletét a homlokán, már a kezét is megfogta, hát mikor
2818 4, 14| kezét is megfogta, hát mikor a szemét kinyitja, akkor látja,
2819 4, 14| apuka keltegeti, az fogja a kezét.~- Szaladjunk, öcskös,
2820 4, 14| mindjárt elkap bennünket a Szélkirály. Hadd tegyelek
2821 4, 14| Szélkirály. Hadd tegyelek a zsebembe, hogy meg ne találjon.~
2822 4, 14| találjon.~Alig értek be a tornácra, mindjárt kitört
2823 4, 14| tornácra, mindjárt kitört a nyári zivatar. Lángolt az
2824 4, 14| Lángolt az ég, rengett a föld, sírtak a felhők, csikorogtak
2825 4, 14| rengett a föld, sírtak a felhők, csikorogtak a fák,
2826 4, 14| sírtak a felhők, csikorogtak a fák, amerre a hatalmas Szélkirály
2827 4, 14| csikorogtak a fák, amerre a hatalmas Szélkirály vágtatott.~
2828 4, 15| A FŰZFÁRÓL, AKI SZÉPET ÁLMODOTT~
2829 4, 15| AKI SZÉPET ÁLMODOTT~Mikor a Tisza-parti füzesben télire
2830 4, 15| füzesben télire vetkőződtek a fák, a legfiatalabb fűzfa
2831 4, 15| télire vetkőződtek a fák, a legfiatalabb fűzfa sehogy
2832 4, 15| akaratosan csóválta meg a fejét, valahányszor a szellő
2833 4, 15| meg a fejét, valahányszor a szellő lesodort róla egy
2834 4, 15| Velem ne úgy bánj, mint a többi fűzfával! Én nem olyan
2835 4, 15| olyan fűzfa vagyok, mint a többi.~A többi fűzfák csúfolódva
2836 4, 15| fűzfa vagyok, mint a többi.~A többi fűzfák csúfolódva
2837 4, 15| suttogtak, csak úgy omlott róluk a száraz levél.~- Ó, ó, szegény
2838 4, 15| szegény jámbor! Ismerjük a szülődet. Becsületes öreg
2839 4, 15| szétporladni - feleselt a fiatal fűzfa -, én nem akarok
2840 4, 15| különb akarok lenni, mint a többi fűzfa.~- Csitt, csitt! -
2841 4, 15| csitt! - zúgták haragosan a szakállas öreg füzek. -
2842 4, 15| hozzájuk?” - akarta mondani a fűzfa, de ebben a percben
2843 4, 15| mondani a fűzfa, de ebben a percben keresztülrobogtak
2844 4, 15| keresztülrobogtak rajta a szélparipák, s lerázták
2845 4, 15| éppen úgy megdermedt, mint a többi fűzfa.~Arról se tudott
2846 4, 15| tudott semmit, hogy mikor a hó lehullott, favágók jártak
2847 4, 15| lehullott, favágók jártak a füzesben, s kivágtak egy-két
2848 4, 15| tért fát. Az egyik favágó a fácska tövébe is belevágta
2849 4, 15| fácska tövébe is belevágta a fejszét, de a többiek azt
2850 4, 15| belevágta a fejszét, de a többiek azt mondták neki:~-
2851 4, 15| bántsd, hadd vastagodjon még.~A fácska olyan mélyen aludt,
2852 4, 15| azonban mindjárt észrevették a tövén a sebet, mikor fölébredtek
2853 4, 15| mindjárt észrevették a tövén a sebet, mikor fölébredtek
2854 4, 15| sebet, mikor fölébredtek a téli álomból, összesúgtak
2855 4, 15| várták, hogy kivallathassák a fácskát. Hanem az éppen
2856 4, 15| Hanem az éppen nem sietett a fölébredéssel. Semmiben
2857 4, 15| akart olyan lenni, mint a többi fűzfa.~Mikor nagy
2858 4, 15| Mikor nagy sokára kipattant a szeme, az volt első kérdése
2859 4, 15| szeme, az volt első kérdése a többi fákhoz:~- Halljátok-e,
2860 4, 15| fűzfák, ki mit álmodott a télen?~- Én azt álmodtam,
2861 4, 15| körülöttem, és gyűjtögették rólam a mézet.~- Én még szebbet
2862 4, 15| szebbet álmodtam - susogta a másik. - Ágakat szedtek
2863 4, 15| nevettek rám az égből.~- Én a szegény emberek öröme voltam -
2864 4, 15| emberek öröme voltam - mesélte a harmadik. - Hajlós vesszeimből
2865 4, 15| s engem áldottak, mikor a munkájuk árán kenyeret vettek.~
2866 4, 15| munkájuk árán kenyeret vettek.~A negyedik fűzfa szinte kopasz
2867 4, 15| hallgatni, hogy hálálkodtak a csipogó porontyok a jóságomért.~-
2868 4, 15| hálálkodtak a csipogó porontyok a jóságomért.~- Mit fecsegtek
2869 4, 15| hallgattatta el őket bosszúsan a fácska. - Hallgassátok meg
2870 4, 15| meg az én álmomat! Maga a király jött el hozzám, annak
2871 4, 15| lenni, mert korona volt a fején. Ragyogó piros ruhába
2872 4, 15| világítottam benne, mint a nap. Utoljára pedig fölrepültem
2873 4, 15| Halk zizegés futott át a füzek során. Ilyen furcsát
2874 4, 15| álmodott közülük.~- Hát ez a seb mitől van a lábadon? -
2875 4, 15| Hát ez a seb mitől van a lábadon? - kérdezte fejcsóválva
2876 4, 15| akartalak hagyni benneteket. A királyom elé indultam, mikor
2877 4, 15| királyom elé indultam, mikor ez a szeles tavasz erővel felébresztett.
2878 4, 15| velem semmire. Én nem akarok a méheknek virágozni, a kosárkötőknek
2879 4, 15| akarok a méheknek virágozni, a kosárkötőknek ágazni, a
2880 4, 15| a kosárkötőknek ágazni, a vadkacsáknak odvasodni.
2881 4, 15| vadkacsáknak odvasodni. Én csak a királyt várom.~S csakugyan
2882 4, 15| csakugyan hiába nevetett rá a tavasz, a fiatal fűz nem
2883 4, 15| hiába nevetett rá a tavasz, a fiatal fűz nem hozott több
2884 4, 15| nekik. Úgy mereszkedett ott a kizöldült lejtőben, mint
2885 4, 15| valami kiszáradt karó.~Jöttek a vidám gyerekek, és vitték
2886 4, 15| vidám gyerekek, és vitték a barkát az Isten házába.
2887 4, 15| az Isten házába. Jöttek a szegény emberek, és szedték
2888 4, 15| szegény emberek, és szedték a kosárnak való vesszőt. Jöttek
2889 4, 15| kiköltötték pelyhes magzataikat a fák odvában. Áldották a
2890 4, 15| a fák odvában. Áldották a fákat, és a fák boldogan
2891 4, 15| odvában. Áldották a fákat, és a fák boldogan bólogattak:
2892 4, 15| segítesz bennünket! De a leveletlen fát nem látta
2893 4, 15| meg senki.~Hanem egy este a parti halász kötött ki fiával
2894 4, 15| halász kötött ki fiával a füzesben. A halász öreg
2895 4, 15| kötött ki fiával a füzesben. A halász öreg ember volt és
2896 4, 15| egy hitvány keszegnél. De a gyerek, akinek szederindából
2897 4, 15| szederindából font korona volt a fején, tapsolt és nevetett.~-
2898 4, 15| mit, apám? - ugrott oda a leveletlen fácskához. -
2899 4, 15| Nagy tűzön süssük meg ezt a kis halat. Ez a kiszáradt
2900 4, 15| meg ezt a kis halat. Ez a kiszáradt fűzfa már úgyis
2901 4, 15| nem lehet venni.~S mire a csillagok feltünedeztek,
2902 4, 15| csillagok feltünedeztek, a nagyravágyó fácska már ragyogó
2903 4, 15| öltözködött. Világított, mint a nap, de recsegett, sistergett
2904 4, 15| bosszúsan éjszakai álmukból a füzek.~A szederindás király
2905 4, 15| éjszakai álmukból a füzek.~A szederindás király pedig
2906 4, 15| pedig álmosan verte szét a parazsat az evező nyelével.~-
2907 4, 15| nyelével.~- Nem sokat ér ennek a tüze se.~- Nyers fának hideg
2908 4, 15| se.~- Nyers fának hideg a parazsa - mondta az öreg
2909 4, 15| mondta az öreg halász.~A kihűlt hamut fölkapta a
2910 4, 15| A kihűlt hamut fölkapta a szél, és sodorta, kavarta
2911 4, 15| és sodorta, kavarta föl a magasba. Onnan aztán lassan,
2912 4, 16| A PÁRTFOGÓK~Nagyon megharagudtam
2913 4, 16| PÁRTFOGÓK~Nagyon megharagudtam a nyáron arra a vadalmafára,
2914 4, 16| megharagudtam a nyáron arra a vadalmafára, amelyik az
2915 4, 16| ágával mind elfogta előlem a reggeli napot, a délit meg
2916 4, 16| előlem a reggeli napot, a délit meg mind beeregette.~-
2917 4, 16| vadalmafa - ütöttem rá bosszúsan a derekára -, még egy nap
2918 4, 16| holnap reggel fejszét fogok a tövedre.~Az öreg fa megrázkódott,
2919 4, 16| reszketéssel zúgtak-zörögtek a fülembe.~- Nono, én is ott
2920 4, 16| egymással. Elküldöm hozzád a pártfogóimat.~Nem mondom,
2921 4, 16| múlva már csakugyan előbújt a tövéből az első pártfogó.~-
2922 4, 16| egy istenadta béka volt, a békáknak is csak a szegényebbjéből
2923 4, 16| volt, a békáknak is csak a szegényebbjéből való. Folt
2924 4, 16| szegényebbjéből való. Folt hátán folt a szürke gúnyája, ijedt a
2925 4, 16| a szürke gúnyája, ijedt a szeme pislogása.~- Nini,
2926 4, 16| zsellérkedel? - léptem közelebb a szegény papucsoshoz. De
2927 4, 16| békácska rezzent arra föl a fűből, hogy szinte elsikoltottam
2928 4, 16| Hanyatt-homlok ugráltak be a fa tövén levő lyukakba.~
2929 4, 16| levő lyukakba.~Megesett a szívem a papucsos famílián,
2930 4, 16| lyukakba.~Megesett a szívem a papucsos famílián, s föltettem
2931 4, 16| föltettem magamban, hogy csak a derekán vágom el a fát.
2932 4, 16| csak a derekán vágom el a fát. A tövének megkegyelmezek,
2933 4, 16| derekán vágom el a fát. A tövének megkegyelmezek,
2934 4, 16| hadd nevelje föl az öreg a kis békáit békességben.~
2935 4, 16| Az ám, csakhogy délután a másik pártfogó is bemutatkozott.
2936 4, 16| látom, hogy az íróasztalomon a tollszár fölemelkedik, és
2937 4, 16| ezüstfonál van ráhurkolva a tollszár végére. Mindjárt
2938 4, 16| Mindjárt ráismertem, hogy ezt a pókocska remekelte. No most
2939 4, 16| már nézzük meg, hová visz.~A nyitott ablakon át a vadalmafához
2940 4, 16| visz.~A nyitott ablakon át a vadalmafához vezetett ki.
2941 4, 16| vadalmafához vezetett ki. Ott volt a takácsműhely, ahol a fa
2942 4, 16| volt a takácsműhely, ahol a fa dereka háromfelé ágazott.
2943 4, 16| Csakhogy nem legyecskék voltak a hálóban: egy kis zacskó
2944 4, 16| benne, tele aranykölessel. A zacskó akkora volt, mint
2945 4, 16| volt, mint egy borsószem, a kölesszemek aprók, mint
2946 4, 16| kölesszemek aprók, mint a mákszem.~- Nini - mondom -,
2947 4, 16| nyilván rossz idő jár a takácsiparra. A mester mezei
2948 4, 16| idő jár a takácsiparra. A mester mezei munkára adta
2949 4, 16| Nézzük, no, milyen volt a termés.~Ahogy megérintettem
2950 4, 16| termés.~Ahogy megérintettem a zacskóját, odaugrik ám haragosan
2951 4, 16| zacskóját, odaugrik ám haragosan a pókocska, s nagy motollával
2952 4, 16| motollával eltakarja testével a zacskót. „Megeszlek, ha
2953 4, 16| bizonyosan azt akarta mondani a kaszáló lábaival.~Én meg
2954 4, 16| hogy nem köles van abban a zacskóban, hanem póktojás.
2955 4, 16| Itt akarja őket kikölteni a pókocska. Jó hely ez erre
2956 4, 16| Jó hely ez erre nagyon. A fa oldalán a sűrű mohában
2957 4, 16| erre nagyon. A fa oldalán a sűrű mohában csak úgy hemzseg
2958 4, 16| mohában csak úgy hemzseg a milliom apró bogárka. Valóságos
2959 4, 16| mondom, megkegyelmezek a fa derekának is. Nem teszem
2960 4, 16| Nem teszem földönfutóvá a takácsokat. Én úgyis csak
2961 4, 16| takácsokat. Én úgyis csak a koronára haragszom.~A fa
2962 4, 16| csak a koronára haragszom.~A fa megrázta koronáját, s
2963 4, 16| fa megrázta koronáját, s a levelek olyan vidáman verődtek
2964 4, 16| megtudtam, mit kacagtak. A fa sűrű hegyében rigófészek
2965 4, 16| Aranyos dolmányuk átcsillogott a zöld lombokon, ahogy a fahegyben
2966 4, 16| átcsillogott a zöld lombokon, ahogy a fahegyben ugráltak. A kicsinyeiket
2967 4, 16| ahogy a fahegyben ugráltak. A kicsinyeiket tanították
2968 4, 16| fuvolázni.~Gonosz ember, aki a madarat bántani tudja. Jaj,
2969 4, 16| tenném szerencsétlenné ezt a boldog muzsikás családot!
2970 4, 16| családot! Megfenyegettem a botommal a fát:~- Megmenekültél,
2971 4, 16| Megfenyegettem a botommal a fát:~- Megmenekültél, öreg
2972 4, 16| Megmenekültél, öreg fa. Nem bántom a koronádat se. Aki annyi
2973 4, 16| egyszer szemügyre vettem a fát, és odakiáltottam Pankának:~-
2974 4, 16| Hozd ki, lelkecském, a kis fűrészt!~- Hát nem a
2975 4, 16| a kis fűrészt!~- Hát nem a fejszét, apu? - szaladt
2976 4, 16| fejszét, apu? - szaladt Panka a fűrésszel.~- Nem, szívecském,
2977 4, 16| csak egy ágat vágok le a fáról.~Már rá is fogtam
2978 4, 16| fáról.~Már rá is fogtam a fűrészt az ágra, mikor Panka
2979 4, 16| Ugye, apu, ha kivágod a fát, nem volna helyette
2980 4, 16| volna helyette másik, mert a fának nincs gyereke?~- Nincsen,
2981 4, 16| azt elültetik, abból lesz a kis fa.~A halálra szánt
2982 4, 16| elültetik, abból lesz a kis fa.~A halálra szánt ágat megrázta
2983 4, 16| halálra szánt ágat megrázta a szél a fejem fölött. A sárguló
2984 4, 16| szánt ágat megrázta a szél a fejem fölött. A sárguló
2985 4, 16| megrázta a szél a fejem fölött. A sárguló almácskák halkan
2986 4, 16| almácskák halkan ütődtek össze a panaszosan csikorgó ágon.~-
2987 4, 16| nézd - tekintettem körül a fán -, ezen az egyetlen
2988 4, 16| egyetlen ágon van termés, a többin egy szem se.~S azzal
2989 4, 16| se.~S azzal elhajítottam a fűrészt, és az ölembe kaptam
2990 4, 16| Pankát.~Csak hadd nevelje meg a termését az a szegény öreg
2991 4, 16| nevelje meg a termését az a szegény öreg fa!~
2992 4, 17| MI VAN A TALICSKÁN?~Nagyon öreg ember
2993 4, 17| szemöldöke fehér, mint a hó, hanem a képe piros,
2994 4, 17| fehér, mint a hó, hanem a képe piros, a mozdulata
2995 4, 17| hó, hanem a képe piros, a mozdulata fürge, a járása
2996 4, 17| piros, a mozdulata fürge, a járása sebes. Ha kérdezik
2997 4, 17| életemben.~Arra fölteszi a pápaszemet, s fölírja krétával
2998 4, 17| krétával az asztalra ezt a számot: 77.~- Hát igaz-e,
2999 4, 17| két hetes, gyerekek?~Amire a Pista gyerek azt mondja,
3000 4, 17| megmondani, hogy hívják Dorozsmán a talicskát. Nem hívják azt,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3114 |