1-500 | 501-1000 | 1001-1024
Rész, Fejezet
1 1, 1 | Forintos Gyurka eldicsekedett az apjának a szép írásával.~-
2 1, 1 | mondta a tanítóm, olyan az írásom, mint a metszés,
3 1, 1 | haragosan lökte el maga elől az irkát.~- Micsoda bolondság
4 1, 1 | szorult arra, hogy betintázza az ujját.~No, akkor én nagyon
5 1, 1 | malacot őrizni. Pedig még az édesapám is közbenjárt érte.~-
6 1, 1 | jó eszű gyereket elfogja az iskolából.~- Elég az, ha
7 1, 1 | elfogja az iskolából.~- Elég az, ha írni-olvasni megtanult -
8 1, 1 | írni-olvasni megtanult - dörmögött az öreg Forintos. - Ámbátor
9 1, 1 | sem veszi semmi hasznát. Az apja hírből se ismeri a
10 1, 1 | kevélyen nézett apámra, hogy az arcába szaladt tőle a vér.
11 1, 1 | váltanak, éppen benyitott az uraság Gáspár hajdúja, nagy
12 1, 1 | Forintos uram fölfújta az ábrázatát, s nagy leereszkedve
13 1, 1 | elintézni, tisztelteti szépen az uraság. De úgy, hogy már
14 1, 1 | Forintos uramnak leesett az álla, de azért csak fölbontotta
15 1, 1 | a fejét, aztán fölkapta az egyik kezét is, a másikat
16 1, 1 | behallatszott a nagy jókedve.~Az öreg Forintos úgy megmeredt,
17 1, 1 | embert? Kivette a zsebéből az összegyűrt levelet, kisimogatta
18 1, 1 | tudományod. Mi van ebben az írásban?~Gyurka majd a bőréből
19 1, 1 | levelet olvasta.~- Arra kéri az uraság édesapámat, hogy
20 1, 1 | akarnak menni, de megsántult az ostorhegyesük.~Kevély Forintos
21 1, 1 | hamar, sebesen. Levelet írsz az uraságnak. Szépen engedelmet
22 1, 1 | szégyent ne vallj, mint az édesapád. De így írd ám,
23 1, 2 | föl nem tudtam érni, minek az a tenger sok suba, az a
24 1, 2 | minek az a tenger sok suba, az a tömérdek ködmön. El nem
25 1, 2 | Nem is nekünk készül az, fiam - okosított föl az
26 1, 2 | az, fiam - okosított föl az édesapám.~- Hát ugyan kinek?~-
27 1, 2 | gazdája a vásárban. Azért megy az ember a vásárba, hogy túladjon
28 1, 2 | mire kidörgöltem szememből az álmot, se egy árva subát,
29 1, 2 | Csakugyan, annyi volt ott az ember, hogy csak úgy nyüzsgött,
30 1, 2 | hizlalták a szemüket. Ki az állatseregletes bódé előtt
31 1, 2 | irigyeltem Jani cimborámat: az a forgó komédiában lovagolt
32 1, 2 | eladta már a sok subát, arra az egyre is éppen alkudott
33 1, 2 | suba volt. Ahhoz való volt az ára is: kerek száz pengő.~-
34 1, 2 | ahogy beleolvasgatta a pénzt az édesapám markába. - Az elébb
35 1, 2 | pénzt az édesapám markába. - Az elébb huszonöt birkát adtam
36 1, 2 | bőréért oda a száz pengő.~- Az ám, atyámfia - azt mondja
37 1, 2 | atyámfia - azt mondja erre az édesapám -, csakhogy két
38 1, 2 | dolgoztam ám harmadmagammal azon az öt bőrön, míg suba lett
39 1, 2 | mondta a juhász -, én az előbb kaptam valami kovácslegénytől.
40 1, 3 | ágaskodva is alig értem föl az ajtókilincset. De bizony
41 1, 3 | nem nagy baj, nagyobb volt az, hogy nekünk se igen vásott
42 1, 3 | mert ha szűk termést adott az Isten, mindig azzal vigasztalt
43 1, 3 | vigasztalt bennünket édesapánk:~- Az idén nem eszünk cseresznyét,
44 1, 3 | ami kicsit nekünk szánt az Isten. Kell az ára iskolára,
45 1, 3 | nekünk szánt az Isten. Kell az ára iskolára, kenyérkére,
46 1, 3 | volt a cseresznye, hogy az ágát majd letörte, akkor
47 1, 3 | Istennek hála, annyi az idén a cseresznye, hogy
48 1, 3 | azért nem kell ám mindjárt az egereket itatni. Jut is,
49 1, 3 | kivágott, mind a tietek lesz. Az a legédesebb, aminek a felét
50 1, 3 | világon.~- Nem is igazság az - biggyesztettem el durcásan
51 1, 3 | kérdezte édesapánk.~- Az, hogy nekünk csak a hitványa
52 1, 3 | meghalt Mátyás király, oda az igazság - veregette meg
53 1, 3 | ugrasztott ki bennünket az ágyból:~- Gyerekek, ki szereti
54 1, 3 | sarkában egy kis cseresznyefa, az idén termett először. Álmotokban
55 1, 3 | termése, mind a tietek lehet az az egész fával.~Nosza, úgy
56 1, 3 | mind a tietek lehet az az egész fával.~Nosza, úgy
57 1, 3 | a ropogós cseresznyéből. Az még jobban esett, mint az
58 1, 3 | Az még jobban esett, mint az első kettő.~- Megetted a
59 1, 3 | részemet! - pityeredett el az öcsikém, ahogy a cseresznyét
60 1, 3 | hogy mivel vigasztaljam meg az öcsikémet. Megsimogattam
61 1, 3 | Mariska pedig epekedve nézte az utolsó szem cseresznyét,
62 1, 3 | amelyik nevetve piroslott az ághegyen. Az volt a legszebb
63 1, 3 | nevetve piroslott az ághegyen. Az volt a legszebb valamennyi
64 1, 3 | szem cseresznye jutott? Ez az egy szem hadd legyen az
65 1, 3 | az egy szem hadd legyen az enyém, amiért a többit elosztottam
66 1, 3 | Ekkorra már nem piroslott az ághegyen a legszebb szem
67 1, 3 | kisemmizted a kisebbeket? Hát ez az igazság?~Hirtelen bátorságra
68 1, 3 | bátorságra kaptam, és megfeleltem az apámnak:~- Jaj, apám, meghalt
69 1, 3 | meghalt Mátyás király, oda az igazság!~Édesapám elmosolyodott,
70 1, 3 | Látod, azért sincs oda az igazság. Én is azt teszem
71 1, 3 | Mátyás király tett volna az ilyen szörnyen igazságos
72 1, 4 | SZÓLÓ SZŐLŐ~Mióta az eszem tudom, mindig éltem-haltam
73 1, 4 | ahhoz fogható gyümölcsöt az Úristen. Ha úgy volna benne
74 1, 4 | nélkül.~Gyerekkoromban is az volt a legnagyobb örömöm,
75 1, 4 | kiértünk, átlépett már a juhász az árnyéka felett: delet kongattak
76 1, 4 | ha le nem szüretelték már az érettjét a seregélyek.~-
77 1, 4 | tessékeltek ki bennünket az arcátlanok. Hanem édesapám
78 1, 4 | tovább édesapám -, nincs az a méz, amelyik fölérne vele.~
79 1, 4 | tömött szemű gránáttal, az aranyos bakatorral: rájuk
80 1, 4 | szőlő nincsen közte.~- Hát az mi fán terem?~- Hát a mesében,
81 1, 4 | gyermekem, nagyon rég volt ám az, mikor én Meseországban
82 1, 4 | tücsökcirpegés, hanem ez az ígéret egyszerre kiverte
83 1, 4 | egyszerre kiverte a szememből az álmot. Hej, micsoda öröm
84 1, 4 | Hej, micsoda öröm lesz az, ha holnap eldicsekedhetem
85 1, 4 | búsan ballagtam, mint akinek az orra vére folyik. Az öreg
86 1, 4 | akinek az orra vére folyik. Az öreg diófán éppen vackolt
87 1, 4 | Ahogy a szőlők közül kiértem az országútra, leültem pihenni
88 1, 4 | kisajtónkon, amikor bekaptam az utolsó szemet. Nem maradt
89 1, 4 | maradt a kezemben, csak az üres csoma.~Édesapám csakugyan
90 1, 4 | nekem, szófogadó gyerek-e az én Ferkó fiam, akinek én
91 1, 5 | hasogatja a fülemet. Nincs az az éhes vércse, amelyiknél
92 1, 5 | hasogatja a fülemet. Nincs az az éhes vércse, amelyiknél
93 1, 5 | Vékony, keszeg ember volt az öreg, nem is tudom, hová
94 1, 5 | derekán se.~Elég volt neki, ha az árnyékunk odavetődött a
95 1, 5 | gyereket látott is, mint az öklöm, mindjárt úgy tátogatta
96 1, 5 | harcsa. Azt gondolta volna az ember, mindjárt elnyeli.~-
97 1, 5 | rosszabb portéka a világon! Az még a cserebogárnál is gonoszabb
98 1, 5 | de Gilice bácsi megkapta az ingem ujját.~- Hi-i-i, öcskös,
99 1, 5 | tudom, mit csinálhatott az öreg a fáinak, de azt ki
100 1, 5 | szilva akkora, mint minálunk az alma, az almák olyanok,
101 1, 5 | mint minálunk az alma, az almák olyanok, mintha négyből
102 1, 5 | tündérek foga sem. Akkora, mint az öklöm, az egyik oldala piros
103 1, 5 | Akkora, mint az öklöm, az egyik oldala piros bársony,
104 1, 5 | sárga bársony.~- Hi-i-i, ez az a híres csengő barack, amiért
105 1, 5 | amiért fél világot bejárt az egyszeri királyfi. Ezt nem
106 1, 5 | Azt most is megáldotta az Isten: éppen száz darab
107 1, 5 | Száz aranyat ért ez ebben az ínséges időben.~Nincs is
108 1, 5 | ínséges időben.~Nincs is az a gyémánt, amit úgy őriznének,
109 1, 5 | ott leszek akkor én is!~Az pedig nagy szó volt, mert
110 1, 5 | fecskéje volt a szőlőhegynek, az mind elvándorolt a másik
111 1, 5 | gyékényponyván. Nagyon meglátszott az istenadtán az ínséges idő.
112 1, 5 | meglátszott az istenadtán az ínséges idő. Ahogy meglátta
113 1, 5 | kacsóját.~- Bajack, bajack!~Az volt biz az, barack. Mégpedig
114 1, 5 | Bajack, bajack!~Az volt biz az, barack. Mégpedig az aranyhúsú
115 1, 5 | biz az, barack. Mégpedig az aranyhúsú csengő barack.
116 1, 5 | izé... nini, te vagy az, Kisborus Sós Imre? Hát...
117 1, 6 | ÖREG EMBER, ÖREG FA~Az öreg diófa alatt legjobban
118 1, 6 | gyümölcsfákkal telis-tele volt az udvarunk.~Hát hiszen nem
119 1, 6 | mondom, nem haragudtam én az almafára se, a császárkörtefákkal
120 1, 6 | barátkozni, hanem azért az én fám mégiscsak az öreg
121 1, 6 | azért az én fám mégiscsak az öreg diófa volt. Azt hiszem,
122 1, 6 | olyan nagy. A legnagyobb az egész kertben. Én ugyan
123 1, 6 | ugyan akkor azt hittem, hogy az egész világon ez a legmagasabb
124 1, 6 | ákombákom is volt belevésve az öreg fa derekába, s én azokon
125 1, 6 | feketéllettek a fa kérgén, s az édesapám mindnyájáról tudott
126 1, 6 | bátyád faragta, emezt meg az Ágneska nénéd. Hát ezt a
127 1, 6 | látod-e? Azt még nagyapónak az édesapja véste, mikor én
128 1, 6 | nagyapó csinálta volna. Hiszen az van a legmagasabban. Létrán
129 1, 6 | a kályha mellett. Mióta az eszemet tudom, sohase láttam,
130 1, 6 | a nagyapó. A legnagyobb az egész házban. Mindig őtőle
131 1, 6 | kérdezik meg, mi legyen az ebéd. Mindenki kezet csókol
132 1, 6 | dolog, s egyszer, mikor az édesapám séta közben azt
133 1, 6 | édesapám.~- Azért, mert az semmit se dolgozik, mégis
134 1, 6 | dolgozik, mégis mindenki az ő kedvét keresi.~Édesapám
135 1, 6 | Igazad lehet - fordult el az édesapám, s hamarosan befejeztük
136 1, 6 | Délben csak hárman ültünk az asztalnál. Nagyapó elkocsikázott
137 1, 6 | régi barátjához.~- Most az egész velő az enyém lesz -
138 1, 6 | barátjához.~- Most az egész velő az enyém lesz - örvendeztem
139 1, 6 | aranyos kis poharam nem volt az asztalon.~- Hát énvelem
140 1, 6 | borultam szívszakadva az asztalra.~- Nagyapó pedig
141 1, 6 | és most már nem esett jól az ebéd, akárhogy unszoltak
142 1, 6 | mikor jön haza.~- Mire az öreg diófát kivágjuk, akkorra
143 1, 6 | Nem engedem, nem engedem az öreg fát! - borultam az
144 1, 6 | az öreg fát! - borultam az apám elé.~- Miért, fiacskám?
145 1, 6 | fa nem haszonra való.~- Az öregségéért kell megbecsülni -
146 1, 6 | égig érőnek láttam, mint az öreg diófát.~
147 1, 7 | elszomorodtam.~- Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam
148 1, 7 | láttam életemben, pedig én az erdőben öregedtem meg. Kék
149 1, 7 | ösmerszik meg leghamarabb, mert az úgy ragyog, mint a szivárvány.~
150 1, 7 | Összebolyongtuk a húgocskámmal az egész környéket. Megbújtunk
151 1, 7 | megbetegedett. Jöttek-mentek az orvosok, apám-anyám egyre
152 1, 7 | gondoltam, hogy elámított az erdőkerülő. Nincs olyan
153 1, 7 | tövébe, s utoljára elnyomott az álom.~Nem tudom, meddig
154 1, 7 | Repülvést mentem haza. Repített az öröm, aminél nagyobbat azóta
155 1, 7 | lepkét.~- Nagyon vigyázz rá, az Isten áldjon meg. Most már
156 1, 7 | pillangókirály nekivágott egyenesen az ablaknak, és úgy kilibbent
157 1, 7 | szobába, átment vele apa is, az orvos is. Magam maradtam
158 1, 7 | Egyszerre valami zúgást hallok az ablak felől. Odatekintek,
159 1, 7 | százával jöttek, tódultak be az ablakon. Legelöl a koronás
160 1, 7 | s egyenként kirepültek az ablakon. Utoljára maradt
161 1, 7 | senkinek, mit láttam azon az éjszakán, de azóta többet
162 1, 7 | törött szárnyú lepkét látok az út porában, mindig fölemelem,
163 1, 7 | Hátha meggyógyul, mint ahogy az én húgom meggyógyult.~
164 1, 8 | TÓT ANTAL KÖRTÉI~Az én gyermekkoromban két gazdag
165 1, 8 | fiatalabbnak Tót Gáspár, az öregebbnek Tót Antal volt
166 1, 8 | fiatalabbat csak Fukar Tótnak, az öregebbet csak Sebaj Tótnak
167 1, 8 | neked is van, amíg nékem ad az Isten!~Soha tőle hiába nem
168 1, 8 | két határban nem beszéltek az emberek Sebaj Tótról, csak
169 1, 8 | hozzá, hogy nem kerülközne-e az ő számára valami viseltes
170 1, 8 | kalap a padláson.~- Minek az neked, te Fütyű? - mosolyodott
171 1, 8 | megcsóválta a kevély fejét, mikor az effajta hírek fülébe jutottak.~-
172 1, 8 | ebből a sok sebajból.~S az lett abból csakugyan, hogy
173 1, 8 | szegénysoron kutat akart fúratni az iskola udvarán.~- Sebaj,
174 1, 8 | Vándor, gyerek, koldus az alól el nem ment éhesen,
175 1, 8 | ha engem betakarítanak az Isten csűribe.~S végigsimogatta
176 1, 8 | végigsimogatta tekintetével az öreg fát, mintha csak azt
177 1, 8 | lelke van a fának is, mert az öreg fa nagyon búsan csörgette
178 1, 8 | nagyon búsan csörgette meg az ágait, mikor a Nekopogi
179 1, 8 | hogyan is segíthetne ő ezen az isten szegényén, mikor egyebe
180 1, 8 | lelkem! - villant fel újra az öreg úr két szeme. Aztán
181 1, 8 | szeme. Aztán elballagott az öccséhez. Az akkor is pénzt
182 1, 8 | elballagott az öccséhez. Az akkor is pénzt olvasgatott,
183 1, 8 | vagyok!~- Sebaj - könyökölt az asztalra Antal úr -, annyi
184 1, 8 | kivágatom - mondta mogorván az öcs.~- Sebaj - szaladtak
185 1, 8 | Gáspár úr a bátyja után.~Az pedig olyan vígan kocogott
186 1, 8 | fújta.~Mit beszélgetett az öreg fa meg az öreg ember,
187 1, 8 | beszélgetett az öreg fa meg az öreg ember, ki tudná azt?
188 1, 8 | ember, ki tudná azt? Csak az biztos, hogy Sebaj Tót Antal
189 1, 8 | ébredt többet, ahogy azon az éjszakán elaludt a fája
190 1, 8 | hiába vágatta ki másnap az öreg körtefát, a bátyja
191 1, 8 | emlékét nem vághatta ki vele az emberek szívéből.~Az eltemetett
192 1, 8 | vele az emberek szívéből.~Az eltemetett körték kikeltek,
193 1, 8 | a futkározó gyerek, vagy az égi madár, olyankor mindig
194 2, 1 | kikukucskáló szőke haját -, az ongora nem szegény embernek
195 2, 1 | táncolt.~- Jaj, bácsim, az lesz csak az igazi szép
196 2, 1 | Jaj, bácsim, az lesz csak az igazi szép muzsika! Annak
197 2, 1 | konyhára visszafordulni, az Etel szobalányt megkérni,
198 2, 1 | kicsit. - A vonója mindig az, amelyiket felülről húzod.
199 2, 1 | hogy milyen szépen szól az. Olyan szépen szólt, hogy
200 2, 1 | kerekedett tőle. El is hordtam az irhát sebesen még a tájáról
201 2, 1 | Ili baba ül a küszöbön, az mulatja magát a valódi cirokhegedűvel.~-
202 2, 1 | most mindjárt visszaveszem az ajándék hegedűt.~Ahogy felérek
203 2, 1 | senki, csak azért unta meg az életét, hogy Gyuszika reggel
204 2, 1 | Süvöltöztem én is, de nem ért az semmit. Nem lehetett ott
205 2, 1 | arra ébredtem föl, hogy az egyik küszöbön Gyuszi sivíttatja
206 2, 1 | hazajövök!~Gyuszi pedig nem az a gyerek, aki ne igyekezne
207 2, 1 | tűzoltótrombita is megharsant az ablakunk alatt. Azt hitték
208 2, 1 | ablakunk alatt. Azt hitték az arra járók, tűz van nálunk,
209 2, 1 | tűz van nálunk, azért van az a nagy zenebona, s mindjárt
210 2, 1 | küldték a tűzoltókat.~Így van az, mikor a szegény ember gyereke
211 2, 2 | történeti hitellel? Pétör az ő neve, senki se hívja másnak,
212 2, 2 | kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban, és megkérdeztem,
213 2, 2 | és megkérdeztem, melyikük az a híres Péter: ötvenkét
214 2, 2 | beleharaphatott volna egyszerre az aprajából. De hát akit nem
215 2, 2 | hát akit nem annak hívnak, az nem nyújtogathatja az ujját.~-
216 2, 2 | hívnak, az nem nyújtogathatja az ujját.~- Hát nem itt van
217 2, 2 | ujját.~- Hát nem itt van az a bizonyos csaló Péter? -
218 2, 2 | Melyik ezek közül most már az én Pétöröm?~- Ez ni - mutatott
219 2, 2 | De mit olvassak?~- Hát az olvasókönyvedet.~- Az ám,
220 2, 2 | Hát az olvasókönyvedet.~- Az ám, ha vóna!~- No, kérd
221 2, 2 | szót fogad, s éppen arra az olvasmányra nyit, amelyik
222 2, 2 | Alig pergett le ezer év az idők rokkáján, a balsors
223 2, 2 | amiből szemmel láthatóan csak az idők rokkája tetszett neki,
224 2, 2 | azért végigküzdötte emberül az egészet, csak egy kicsit
225 2, 2 | tudnám elmondani, de még tán az se, aki írta. Pedig megérdemelné
226 2, 2 | pajtás, tudod-e ki volt az az első Ferenc József!~-
227 2, 2 | pajtás, tudod-e ki volt az az első Ferenc József!~- Igenis,
228 2, 2 | képe otthon nálatok?~- Mög. Az édösapám apja, aki vót,
229 2, 2 | édösapám apja, aki vót, annak az obsitos levelin.~- Megállj
230 2, 2 | fölszegzett fejjel mondja, az orra hegyén is látszik,
231 2, 2 | vastag betűkkel van nyomtatva az olvasókönyvben.~A tanító
232 2, 2 | nem talál semmit. Aztán az ablakra veti okos kis szemét,
233 2, 2 | megtalálja, amit keres. Az ablakot befogta a pára,
234 2, 2 | Pétör így határozza meg az időt:~- Kutya hideg van
235 2, 2 | szabályos időhatározás, mintha az esőcsináló intézet adná,
236 2, 2 | hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akiről hallottam
237 2, 2 | egyelőre másképp határozza meg az időt, mint az Akadémia nyelvtudományi
238 2, 2 | határozza meg az időt, mint az Akadémia nyelvtudományi
239 2, 2 | faragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek
240 2, 2 | gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek számára
241 2, 2 | Pétör még most se unta meg az iskolát, sőt minden reggel
242 2, 2 | Harmadszor, itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édesszülője
243 2, 2 | bánnak az emberrel, hogy az édesszülője se keresi annyira
244 2, 2 | tejjel is megitatják, akár az úrigyerekeket. Szép kis
245 2, 2 | megszolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerű Péterből a tej
246 2, 2 | kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba és a többi
247 2, 2 | ahogy megkapja a részét az ingyentejből, elbánik vele
248 2, 2 | csészét, akkor elvörösödik az örömtől, és orrcimpái reszketnek
249 2, 2 | egyre visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér,
250 2, 2 | odaér, akkorra már fehérebb az arcocskája, mint a fal.~
251 2, 2 | kócos buksija a látóhatáron.~Az ábrázata egyre vörösebb
252 2, 2 | lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz, ami attól lehet,
253 2, 2 | szopogatja ki a csészikéből az utolsó csöppeket.~A tanító
254 2, 2 | tejet, de mivel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra
255 2, 2 | leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert
256 2, 2 | Mert bizonyos, hogy Pétör az emeletről az udvarra szökik
257 2, 2 | hogy Pétör az emeletről az udvarra szökik le tejivás
258 2, 2 | Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már
259 2, 2 | széle.~- Marika.~- Húgod?~- Az - mondta Pétör, és férfiasan
260 2, 2 | tiltotta kettőjük sírását, míg az ő könnye is ki nem csordult.~-
261 2, 2 | Öt - mutogatta Pétör az ujjain, mert szólni még
262 2, 2 | nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen. Ha
263 2, 3 | Csipetkének hívom, mert akkora az egész gyerek, mint egy csipetke.
264 2, 3 | cicánkat tanította miákolni az ajtónkban, ahogy indultam
265 2, 3 | és ballagtunk lefelé.~- Az ám, csakhogy baj van - mondom
266 2, 3 | Elfelejtettünk létrát hozni.~- Minek az a létra, bácsim? - nézett
267 2, 3 | amiért kicsúfoltál - lihegte az én kis pajtásom nekivörösödve.~-
268 2, 3 | mindig Csipetke nyitja ki az ajtót, és akkorát rikolt
269 2, 3 | valahány macska van a háznál, az mind a háztetőre szalad
270 2, 3 | meglepődtem a minap, hogy az én kis barátom olyan képpel
271 2, 3 | József apa?~- Nem jó zsef az - azt mondja mérgesen -,
272 2, 3 | a pillefogó hálót, mikor az Etel dada utolérte a kapuban.~„
273 2, 3 | akkorát rikkantott, hogy még az aranyhalacska is összerezzent
274 2, 3 | karját.~- Hohó, hékám, nem él az ilyenfélékkel - halásztam
275 2, 3 | Kenyérmorzsácska kell ennek, az is csak minden három napban,
276 2, 3 | majd fogunk neki szúnyogot, az az ő pecsenyéje.~- Attól
277 2, 3 | fogunk neki szúnyogot, az az ő pecsenyéje.~- Attól ugyan
278 2, 3 | magyaráztam én. - Olyan az neki, mint nekünk a friss
279 2, 3 | megint szomorúan lesett az ajtajukban.~- Bácsim - szólított
280 2, 3 | kicsit bosszúsan -, fázik ám az ilyen hideg időben a cethal
281 2, 3 | Csipetke nagy lihegve beesett az ajtón.~- Gyere hamar, bácsim,
282 2, 4 | deákgyerek itt a szomszédban. Az igazi neve Piros Palkó.
283 2, 4 | eszelt ki. Hólyagot kötött az öreg macskájuk fejére, dióhéjcipőt
284 2, 4 | kiöltöztetve fölhajította az óltetőre.~A szegény állat
285 2, 4 | miákolt, hogy majd belehasadt az ember füle. Palkó azonban
286 2, 4 | Nagyon nemszeretem játék az ilyen, Palkó. Nem álarcosbál
287 2, 4 | de sefüle-sefarka beszéd az ilyen, Palkó! - csóváltam
288 2, 4 | nem bántanám. Azt tanultam az iskolában, hogy a madárkákat
289 2, 4 | bántani. Gyönyörködtetik is az embert, hasznára is vannak.
290 2, 4 | Okos ember jól bánik azzal az állattal, amelyiknek hasznát
291 2, 5 | is mindenből egyes, én is az vagyok. Neki is szűcsmester
292 2, 5 | vagyok. Neki is szűcsmester az apja, nekem is. Csakhogy
293 2, 5 | apja, nekem is. Csakhogy az övé szegény szűcsmester,
294 2, 5 | övé szegény szűcsmester, az enyém meg gazdag szűcsmester.
295 2, 5 | nyúl, én bátor vagyok, mint az oroszlán.”~Úgy is néztem
296 2, 5 | sárkánynak hét feje, csak egy, az is papírból. Nem is fújta
297 2, 5 | utánam, mint a kezes bárány.~Az volt éppen a baj, hogy csak
298 2, 5 | piros papirosból. Nem ért az semmit, ha a zsinegje kurta
299 2, 5 | magamban.~Ravasz mesterség az a vontatás. Abból áll, hogy
300 2, 5 | vontatás. Abból áll, hogy az egyik gyerek fölébe kerül
301 2, 5 | mit. De hogy kerüljek én az én bukdácsoló jószágommal
302 2, 5 | Szerencsére megláttam, hogy az utca végében Selyem Jánoska
303 2, 5 | volt neki szép hosszú, s az kellett nekem éppen. Ahogy
304 2, 5 | fejű sárkány, rohantam elő az enyimmel, mint a nyíl, s
305 2, 5 | magaméhoz.~- Ne vedd el, Tamás, az Isten áldjon meg! Látod,
306 2, 5 | annak a zsinegével mind az enyémet hosszabbítottam.
307 2, 5 | ezután két holdvilág lesz az égen?~Az én sárkányom pedig
308 2, 5 | holdvilág lesz az égen?~Az én sárkányom pedig megállt
309 2, 5 | gondolhatott magában:~„Ejnye, az volna ám még a szép, ha
310 2, 5 | volna ám még a szép, ha ezt az ezüstsárkányt is le tudnám
311 2, 5 | szemem, ott zörög a sárkány az ablak kallantyújára akasztva.
312 2, 5 | le a mi udvarunkon, éppen az ól tetején.~Nagyon megszégyelltem
313 2, 6 | napáldozat felé odalent járkálok az udvaron, egyszerre valami
314 2, 6 | mögött. Megfordulok, hát az öreg kőrisfánk nyög olyan
315 2, 6 | nem a kőrisfa nyög, hanem az én Gyurka cimborám. Piros
316 2, 6 | törülgettem meg a szememet.~- Az egészen más - csóválta meg
317 2, 6 | fejét. - A hangyának nem az a mestersége, ami nekem.~
318 2, 6 | sárból gyúrtam pogácsát.~- Az is szép foglalkozás - ismertem
319 2, 6 | Gyurka.~- Majd leszek én még az is - bizakodott Gyurka,
320 2, 6 | nekigyűrkőzött a fának. ‑ Éppen az erőmet próbálgatom, mert
321 2, 6 | Nem olyan nehéz mesterség az.~- Nehéz az, mert a vasnál
322 2, 6 | nehéz mesterség az.~- Nehéz az, mert a vasnál nincs nehezebb
323 2, 6 | kérdeztem tőle.~- Hát az, hogy te még ennyit se tudsz,
324 2, 6 | tollat keresztül bírsz vinni az udvaron.~A vasgyúró mester
325 2, 6 | tenyerembe.~- Hol van hát az a híres bicska?~- Hohó,
326 2, 6 | mert éppen ott fosztotta az Etel szobalány a küszöbön.
327 2, 6 | mint a semmit.~Vitte ám az udvar közepéig, de akkor
328 2, 6 | szakajtóban. Úgy szétröppent az egész, hogy megtollasodott
329 2, 7 | össze, hány ház van ezen az udvaron! Ahány házat megszámolsz,
330 2, 7 | Palkó elkezdett számolni az öt ujján.~- Az első szoba
331 2, 7 | számolni az öt ujján.~- Az első szoba egy, a kisszoba
332 2, 7 | szomorodott el Palkó.~- Az se igaz ám! Nézd meg csak,
333 2, 7 | csak, hány fecskefészek van az eresz alatt!~- A négy sarokban
334 2, 7 | fölcsillant a szeme.~- Akkor az egérlyuk is ház, meg a békalyuk
335 2, 7 | ház, meg a békalyuk is?~- Az is ház, Palkó! Ahol az állat
336 2, 7 | Az is ház, Palkó! Ahol az állat lakik, az a háza!
337 2, 7 | Palkó! Ahol az állat lakik, az a háza! Tartsd a markodat!~
338 2, 7 | tölteném? Hát hol van itt az a nagyon sok ház?~- Hát
339 2, 7 | táncolt örömében Palkó.~Az utolsó szemig oda kellett
340 2, 8 | azt a kis suhancot, aki az újságot szokta mihozzánk
341 2, 8 | szavát venni. Sebesen letette az újságot az asztalra, s úgy
342 2, 8 | Sebesen letette az újságot az asztalra, s úgy kiszaladt,
343 2, 8 | háztetőt, szitált a hó, s még az ablakon kinézni is fázott
344 2, 8 | ablakon kinézni is fázott az ember, mégis mezítláb hordta
345 2, 8 | ember, mégis mezítláb hordta az újságot a kis Törőcsik.
346 2, 8 | vége felé, ahogy kinézek az ablakon, látom, hogy két
347 2, 8 | Törőcsik gyerek. Csakhogy az egyiknek csizma van a lábán,
348 2, 8 | Isten, mi lesz ebből?~Hát az lett, hogy az egyik levetette
349 2, 8 | ebből?~Hát az lett, hogy az egyik levetette a csizmát,
350 2, 8 | mert mindjárt nyolcat üt az óra!~Palkó csak benyitott
351 2, 8 | óra!~Palkó csak benyitott az újsággal, s már szaladt
352 2, 8 | addig szoktam felhúzni, míg az úrékhoz fölszaladok.~Ilyen
353 2, 9 | hétköznapi ruháját is. Mikor az iskolába ment, cifra gúnyás
354 2, 9 | zsellérportákat.~- Mindegy az, gyerekek, én azért mégsem
355 2, 9 | én azért mégsem cserélnék az úrfival - mondta nagy bölcsen
356 2, 9 | télen-nyáron vászonzubbonyban járt az iskolába.~Nem cserélt volna
357 2, 9 | hogy csak úgy kékült bele az orcácskája. Úgy megriadt
358 2, 9 | mosolygó orcájú, de ha az apja kardja megcsörrent,
359 2, 9 | hallott, ijedten bújt el az édesanyjához. Mikor meg
360 2, 9 | pedig láthatott eleget. Az édesapja szilaj paripákban
361 2, 9 | neki, mikor közénk került az iskolába. Szinte összerezzent,
362 2, 9 | megszólították. Mikor métáztunk az iskola kertjében, bedugta
363 2, 9 | játékot.~- Nem is neked való az, Pali húgom - vigyorgott
364 2, 9 | szájról szájra, s meg sem állt az édesapjáig. Az is azzal
365 2, 9 | sem állt az édesapjáig. Az is azzal mordult rá nemsokára:~-
366 2, 9 | borult képpel sompolygott be az apja szobájába. Sose szeretett
367 2, 9 | bábu. Azt nyomta a markába az édesapja.~- Nesze, Pali
368 2, 9 | Könnyázott orcáját sietett az édesanyja ölébe rejteni.
369 2, 9 | anyám, mért haragszik énrám az édesapám?~- Nem haragszik
370 2, 9 | édesapám?~- Nem haragszik az terád, szívem - simogatta
371 2, 9 | simogatta meg bánatosan az édesanyja. - Csak azt szeretné,
372 2, 9 | szobába.~- Jaj, meg ne lásson az apám!~Az nem is látta meg,
373 2, 9 | meg ne lásson az apám!~Az nem is látta meg, mert a
374 2, 9 | húgom - szólt oda szánakozva az ezredes -, nem főzőkanál
375 2, 9 | ezredes -, nem főzőkanál ám az!~Körülbelül ez volt hozzá
376 2, 9 | Körülbelül ez volt hozzá az utolsó jó szava az édesapjának.
377 2, 9 | hozzá az utolsó jó szava az édesapjának. Hiába rakta
378 2, 9 | Hiába rakta elébe a rajzait, az írásait, hiába dicsekedett
379 2, 9 | a jó bizonyítványaival: az apja csak vállat vont rá.
380 2, 9 | egyszer is megsimogatja az apai kéz!~Pedig nemsokára
381 2, 9 | apai kéz!~Pedig nemsokára az anya áldott keze se simogatta.
382 2, 9 | fehér orcájú édesanyjával az apa szerető szívét is odatemették
383 2, 9 | fájdalmát. A szeme megbágyadt, az arca megfakult, s az édesapja
384 2, 9 | megbágyadt, az arca megfakult, s az édesapja soha meg nem kérdezte:
385 2, 9 | Miért nem szeret engem az édesapám, miért?~Annyi bátorsága
386 2, 9 | sose volt szegénynek, hogy az édesapjától kérdezze ezt
387 2, 9 | ránézni is csak félve mert az apjára: leginkább az ablakból,
388 2, 9 | mert az apjára: leginkább az ablakból, mikor az édesapja
389 2, 9 | leginkább az ablakból, mikor az édesapja lóra ült az udvaron.
390 2, 9 | mikor az édesapja lóra ült az udvaron. Olyankor nézte
391 2, 9 | szívszorongva és mégis büszkén, hogy az az erős, daliás ember hogy
392 2, 9 | és mégis büszkén, hogy az az erős, daliás ember hogy
393 2, 9 | valami csudaszép lovat hoztak az ezredesnek. A sörénye fekete,
394 2, 9 | három lovász is fogta, míg az ezredes rápattant. S ekkor
395 2, 9 | reszketve fogódzott bele az ablak párkányába.~Még akkor
396 2, 9 | le a lépcsőkön, keresztül az udvaron, ki az utcára, s
397 2, 9 | keresztül az udvaron, ki az utcára, s kiterjesztett
398 2, 9 | a szempillanat elég volt az ezredesnek arra, hogy leszökjön
399 2, 9 | nyeregből, s karjára kapja az út porából az elalélt gyereket.
400 2, 9 | karjára kapja az út porából az elalélt gyereket. Olyan
401 2, 9 | katonásan magához szorította az édesapja könnyázott arcát.~-
402 2, 9 | katonadolog volt!~Attól fogva az egész város, öregek, fiatalok,
403 2, 10| Tegnap reggel alig nyitom ki az ablakot, odaesik a párkányra
404 2, 10| egy száraz hársfalevél ez az én levelem. Szélpostás hozta,
405 2, 10| velem a zúzmara, sarkamban az ordító förgeteg. Mentsd
406 2, 10| világon egy-két rózsafánál.~Az ám, a rózsafák! Azok teszik
407 2, 10| mit csináljak egyebet, ha az a gonosz Tél mind elpusztítja
408 2, 10| Fogom a kertészollót, veszem az ásót, kapom a kapát - gyerünk,
409 2, 10| megtépázta már szegényeket az ősz, levél nélkül maradt
410 2, 10| Illata még egyszer betölti az egész kertet, szirmait táncra
411 2, 10| télire! Istenhozzád volt az az illat, nem isten hozott.
412 2, 10| télire! Istenhozzád volt az az illat, nem isten hozott.
413 2, 10| kacagása, hozzátok el nekünk az ifjú ágat, az üde lombot,
414 2, 10| el nekünk az ifjú ágat, az üde lombot, a ringó bimbót!~
415 2, 12| azt lehet felelni, hogy az ember az egyik szemét csakúgy
416 2, 12| lehet felelni, hogy az ember az egyik szemét csakúgy megbecsüli,
417 2, 12| szerencsétlen ország volna az, amelyik csak faluból vagy
418 2, 12| város boltjai felhagynának az árusításokkal? Mit tudna
419 2, 12| A városokban születnek az új találmányok, amelyek
420 2, 12| városokban készülnek a könyvek, az újságok, a városból indul
421 2, 12| emberek bejönnek a városba.~Az az igazság, hogy édestestvérek
422 2, 12| emberek bejönnek a városba.~Az az igazság, hogy édestestvérek
423 2, 12| édestestvérek a falu meg a város, s az ő egyetértésük teszi virágzóvá
424 2, 12| boldoggá a közös édesanyát, az országot.~
425 3, 1 | búzavirágok!~Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd
426 3, 2 | panaszosan mereszti rám az üvegszemét. De csak az egyiket.~-
427 3, 2 | rám az üvegszemét. De csak az egyiket.~- A másikat kivette
428 3, 2 | szomorúan tátogatják a szájukat az ablakban.~- Kimarkolászta
429 3, 2 | szakajtott Szélvész kisasszony.~Az ám, látom csakugyan, hogy
430 3, 2 | ám, látom csakugyan, hogy az íróasztal fölött a kis angyalszobor
431 3, 2 | velem etette meg a pogácsát.~Az íróasztalon a tintásüveg -
432 3, 2 | tinta sincs benne. Hanem az asztal közepén valóságos
433 3, 2 | úszkál rajta csónak gyanánt, az meg a vázából van kitépve.~
434 3, 2 | Szélvész kisasszony bekukkant az ajtón, de csak a fejével,
435 3, 2 | fejével, amin lobog, ragyog az aranyerdő.~- Tessék, apukám!
436 3, 2 | kisasszony, csodát látsz az íróasztalon: kis kacsa fürdik
437 3, 2 | láttam már én azt! - tűnik el az aranyerdő az ajtó mögött.
438 3, 2 | tűnik el az aranyerdő az ajtó mögött. S kisurran
439 3, 2 | szépen, akkor megúsztatlak az apuka íróasztalán a fekete
440 3, 2 | a fekete tengerben.~Mire az ölemben visszacipeltem Szélvész
441 3, 2 | kipp-kopp - potyogott le az íróasztal sarkán, éppen
442 3, 2 | felejtett Szélvész kisasszony az asztallábhoz támasztva.
443 3, 2 | Porcelán királyfinak is éppen az orrára, annak is a leghegyére.~-
444 3, 2 | haszontalannak! Hogy merte fellökni az én apukám íróasztalán a
445 3, 2 | ajtónállónak. Hadd ijedjen meg tőle az olyan haszontalan gyerek,
446 3, 2 | hívatlanul be akar menni az apu szobájába.~Úgy is lett,
447 3, 3 | a fecskék idejárnak. Ők az én kis postásaim, ők hoznak
448 3, 3 | levele? Mit álmodott a bagoly az éjszaka? Mit dolgoznak a
449 3, 3 | Mind elcsicsergik azt nekem az én kis hírhozóim, mind leírom
450 3, 3 | haragos Pannika. Mondaná ám az istenadta, ha szóhoz juthatna
451 3, 3 | Estélig se győzöm összeszedni az üvegcserepet.~- Gyönge fodormentám,
452 3, 3 | menten elrepült ijedtében az én hírmondó fecském.~- Már
453 3, 3 | alázatosan sompolyogtam el az utolsó sarokba, hogy a cirmos
454 3, 3 | csokoládétortával. Nézze meg az ember az ilyen apukát, aki
455 3, 3 | csokoládétortával. Nézze meg az ember az ilyen apukát, aki mindig
456 3, 3 | beszéd. Mért nem mondtad már az elébb?~Azzal elhajítok tintát,
457 3, 3 | írok én mesét most. Hol van az erszényem? Teszem a zsebembe.
458 3, 3 | Teszem a zsebembe. Hol az a nagy kendő? Vetem a vállamra.
459 3, 3 | kendő? Vetem a vállamra. Hol az a kis kosár? Veszem a karomra.
460 3, 3 | Van-e finom méze?~- Mint az arany, nézze!~Sose volt
461 3, 3 | olcsón méri.~- Egy peták az ára, hanem meg is éri.~Iramodtam
462 3, 3 | karon kaptam, s odavezettem az én asztalomhoz.~- Mármost
463 3, 3 | uzsonnáztat meg téged. Itt az arany méz; mint az arany,
464 3, 3 | Itt az arany méz; mint az arany, nézd! Itt a kakastejes
465 3, 3 | elpityeredett, s keseregve borult az ölembe.~- Apukám, hiszen
466 3, 3 | hiszen csupa játék volt az a csupa bolt.~Úgy, csupa
467 3, 5 | álmodtam, hogy én vagyok az ákom-bákom király, akinek
468 3, 5 | pengetném a sarkantyúm - az ám, de egy éhes ürgefiók
469 3, 5 | fölségsértő ürgefiókot: az ám, ha a kardom nem sáslevél
470 3, 5 | Hozzávágnám a koronám: hát az meg csupa dinnyehaj! Egyedem,
471 3, 5 | lesz most már énvelem?~Hát az lett, hogy egyszerre csak
472 3, 5 | madár: de úgy elinalt erre az ürge, hogy utol nem érte
473 3, 5 | csigabiga. Aztán végigsimogatta az arcomat az aranyszájú madár
474 3, 5 | végigsimogatta az arcomat az aranyszájú madár puha szárnya.
475 3, 5 | szárnya. Lehet, hogy nem is az volt, hanem liliomvirág
476 3, 5 | hófehérben, egyik patyolatkezével az arcom simogatva, a másikkal
477 3, 5 | Nini, Vilmácska, te vagy az? - mondom neki. - Ülj le
478 3, 5 | mikor egyszerre csak kivágja az ajtót a forgószél. Szakácsnésan
479 3, 5 | mindjárt kijövök, csak beviszem az ozsonnának valókat.~Került,
480 3, 5 | Kiflivel, gyümölccsel besurrant az abrosz mögé, a vendégek
481 3, 5 | beszédbe a Fillér kutya is az asztal alól. Meg is söprűnyelezték
482 3, 5 | kislányok, ha rájuk nem nyitja az ajtót a kis Vica. Teli a
483 3, 5 | ugrott a világhíres szakácsné az abrosz mögül egy fatányérral.~-
484 3, 5 | tudjátok mit, lelkeim? Ehhez az ozsonnához takarosan fel
485 3, 5 | egy bimbója: azt tesszük az asztal közepére. Olyan ozsonna
486 3, 5 | semmit se szólt. Hallgatott az abrosz mögött, mint hernyó
487 3, 5 | s csörgött a kés-villa az üres tányérokban.~- Hosszú
488 3, 5 | üres tányérokban.~- Hosszú az asztal, keskeny az abrosz,
489 3, 5 | Hosszú az asztal, keskeny az abrosz, rövid lesz az ozsonna -
490 3, 5 | keskeny az abrosz, rövid lesz az ozsonna - mordult el csúfolódva
491 3, 5 | bekukkantottak a kislányok az abrosz alá, a Pannika ozsonnafőző
492 3, 5 | a világhíres szakácsné. Az egyik szája széle mákos,
493 3, 5 | széle mákos, a másik diós, az egyik markában narancshaj,
494 3, 5 | világhíres ozsonnát, azé legyen az az egy szem pattogatott
495 3, 5 | ozsonnát, azé legyen az az egy szem pattogatott kukorica.~
496 3, 6 | mint amilyen tegnap délután az én szobámba beállított.
497 3, 6 | beállított. Elöl Pannácska, az édes, hátul Vilmácska, az
498 3, 6 | az édes, hátul Vilmácska, az ékes, közben, Garas kutya,
499 3, 6 | ékes, közben, Garas kutya, az éhes.~- Tessék helyet foglalni -
500 3, 6 | úgy belevetettem magamat az öreg karosszékbe, hogy csak
1-500 | 501-1000 | 1001-1024 |