Rész, Fejezet

 1       1,  1 |             de csak nem tudott vele mire menni. Utoljára odaintette
 2       1,  2 |         amije nincs.~Másnap reggel, mire kidörgöltem szememből az
 3       1,  3 |           soha ott se lettek volna. Mire én is beértem, akkorra már
 4       1,  4 |      homokot kellett odáig gázolni.~Mire kiértünk, átlépett már a
 5       1,  4 |         látta többet a hajnal, mert mire a pászta végére értünk,
 6       1,  4 |        jártam. Hanem azért megállj, mire hazafelé fordítjuk a csikókat,
 7       1,  6 |     Kérdeztem is, mikor jön haza.~- Mire az öreg diófát kivágjuk,
 8       1,  6 |             hajtottam le a fejemet.~Mire fölemeltem, akkorra mögöttem
 9       1,  7 |            maradt a pillangókirály.~Mire apa bejött, Margitka nyugodtan,
10       2,  1 |           is elcserélnéd valakivel, mire hazajövök!~Gyuszi pedig
11       2,  2 | visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér, akkorra már fehérebb
12       2,  2 |          néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija
13       2,  2 |           csésze szájára tapasztva.~Mire a tanító úr utolérte, Pétör
14       2,  3 |           vigasztaltam Csipetkét. - Mire te halászinasból halászmester
15       2,  3 |              de nem is táncolt már, mire beértünk, összeforrázva,
16       2,  8 |     Megfordultam és utánaballagtam. Mire kiértem a kapuba, már a
17       3,  2 |     íróasztalán a fekete tengerben.~Mire az ölemben visszacipeltem
18       3,  2 |  ijesztgettem Szélvész kisasszonyt, mire ő haragosan ráncba szedte
19       3,  2 |          még szerecsen korában sem.~Mire a Szélvész kisasszony elropogtatta
20       3,  5 |        fordult, serdült, perdült, s mire kifordult, már megint a
21       3,  6 |             foszlik, morzsolódik, s mire szélitül a közepéig ér a
22       3,  6 |           lenne egy erdő madarának.~Mire visszaértem, ragyogott már
23       3,  8 |          kiserdült a konyhára, hogy mire kiértem, már a második tányérnak
24       3,  11|            szomszédék macskáját is.~Mire hazaértünk, besötétedett.
25       3,  12|       Másképp visszaviheted.~Persze mire a sarokra értem, elfeledkeztem,
26       3,  12|             arany húzza a zsebemet. Mire pedig délben hazakerültem,
27       3,  12|          hogy hamarabb forrjon, hát mire visszajövök a szobába, Panka
28       3,  12|           alig látszik ki közüle.~- Mire végzed, szentem? - kérdeztem
29       3,  15|           hajoltam le hozzájuk.~Hát mire föltekintek, már előttünk
30       3,  16|          kívánjunk neki jó reggelt!~Mire a másik galagonyapille ijedten
31       3,  16|     Vilmácska nem is várta a végét. Mire apu odaadta neki a feketekávés
32       3,  18|          hogy az gyorsan ment, mert mire Piri baba belépett, akkorára
33       3,  20|           és haragosan rámordult:~- Mire való ez a nagy tükrösködés,
34       4,  1 |           kukta!~- No, uram király, mire ez a marék liszt a te markodba
35       4,  3 |        apámuramnak, hogy el se hűl, mire kiérek vele.~- Te, te csöppség?
36       4,  3 |         átlépett az árnyéka felett, mire odaért. Hanem azért az édesapja
37       4,  8 |             lovagol vissza.~Persze, mire kiért a gazdához, mind véresre
38       4,  10|             hogy két udvari szakács mire lekapargatta a tortavágó
39       4,  11|            volna,~Sugarakból fonva.~Mire besötétül,~Elalusznak szépen,~
40       4,  13|             már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.~- 
41       4,  13|         szétnézzenek a városban.~De mire kireggeledett, akkorra a
42       4,  13|    elsárosodva vitték a többi után. Mire delet harangoztak, locspocs
43       4,  15|          hasznát nem lehet venni.~S mire a csillagok feltünedeztek,
44       4,  17|             nem értek a szőlőbe.~De mire kiértek, akkorára kint volt