Rész, Fejezet
1 1, 1| írásával.~- Ezt nézze meg, édesapám. Azt mondta a tanítóm, olyan
2 1, 1| malacot őrizni. Pedig még az édesapám is közbenjárt érte.~- Vétkezik
3 1, 2| A VÁSÁR~Édesapám szűcsmester volt. Hat legénnyel,
4 1, 2| fiam - okosított föl az édesapám.~- Hát ugyan kinek?~- Mindenkinek,
5 1, 2| szabók a sok szép ruhát.~Édesapám egy híján mind eladta már
6 1, 2| beleolvasgatta a pénzt az édesapám markába. - Az elébb huszonöt
7 1, 2| atyámfia - azt mondja erre az édesapám -, csakhogy két hétig dolgoztam
8 1, 2| vásárfiát.~- Nini - nevetett édesapám -, hazakerült a krajcárom.
9 1, 2| No lám - csudálkozott édesapám -, pedig én egy bosnyáknak
10 1, 3| igazság - veregette meg édesapám nevetve a vállamat. Hanem
11 1, 3| teszel, igazságos Mátyás.~Édesapám azzal ment dolgára, mi pedig
12 1, 3| sírt szemmel. Jött velük édesapám is.~- No, te szépen elosztottad
13 1, 3| hangosabbra vette a szót édesapám:~- Nem szégyenled magad,
14 1, 3| király, oda az igazság!~Édesapám elmosolyodott, hanem azért
15 1, 4| legnagyobb örömöm, mikor édesapám a vállamra csapott:~- Nyergelj,
16 1, 4| kongattak a galambosi csőszök. Édesapám kivette a csíkos tarisznyából
17 1, 4| bennünket az arcátlanok. Hanem édesapám nagyon értett a nyelvükön.
18 1, 4| piros dinkát - kérkedett édesapám -, a hajnal megszégyellhetné
19 1, 4| bajor - mutogatott tovább édesapám -, nincs az a méz, amelyik
20 1, 4| Hiába dicsekedett most már édesapám a piros szagos szőlővel,
21 1, 4| néztem.~- Nem ér ez semmit, édesapám, ha szóló szőlő nincsen
22 1, 4| terem?~- Hát a mesében, édesapám.~- Jaj, gyermekem, nagyon
23 1, 4| mikor azt mondja nekem édesapám:~- Hallod-e, cselédem, most
24 1, 4| jámbort. Erről szakított le édesapám egy fej szőlőt.~- Itt a
25 1, 4| kezemben, csak az üres csoma.~Édesapám csakugyan megelőzött. Ott
26 1, 4| szőlőt, ehol-e - mondta neki édesapám.~Szégyenletemben kiejtettem
27 1, 4| kezemből a szőlőcsutkát. Édesapám fölkapta, és tenyerére fektette.~-
28 1, 4| volna a föld alá, mikor édesapám újra megszólalt:~- Szóló
29 1, 6| feketéllettek a fa kérgén, s az édesapám mindnyájáról tudott valami
30 1, 6| adott barackot a fejemre édesapám.~De én tudtam, hogy nagyon
31 1, 6| elcsodálkoztam azon, hogy édesapám is, édesanyám is sírva borulnak
32 1, 6| dolog, s egyszer, mikor az édesapám séta közben azt kérdezte
33 1, 6| miért? - mosolyodott el édesapám.~- Azért, mert az semmit
34 1, 6| mindenki az ő kedvét keresi.~Édesapám elkomolyodva nézett rám.~-
35 1, 6| Igazad lehet - fordult el az édesapám, s hamarosan befejeztük
36 1, 6| igazságos Mátyás - kanalazta édesapám a leveskét. - Aki nem dolgozik,
37 2, 9| mért haragszik énrám az édesapám?~- Nem haragszik az terád,
38 2, 9| Miért nem szeret engem az édesapám, miért?~Annyi bátorsága
|