Rész, Fejezet

 1       1,  3 |          ha szűk termést adott az Isten, mindig azzal vigasztalt
 2       1,  3 |        ami kicsit nekünk szánt az Isten. Kell az ára iskolára, kenyérkére,
 3       1,  5 |         Azt most is megáldotta az Isten: éppen száz darab volt rajta.
 4       1,  6 |         fölsóhajtott:~- Pihentető Isten, mikor vetsz nekem ágyat?~
 5       1,  7 |             Nagyon vigyázz rá, az Isten áldjon meg. Most már add
 6       1,  8 |          is van, amíg nékem ad az Isten!~Soha tőle hiába nem kért
 7       1,  8 |         ha engem betakarítanak az Isten csűribe.~S végigsimogatta
 8       1,  8 |           is segíthetne ő ezen az isten szegényén, mikor egyebe
 9       2,  2 |           kis gyomra ellen. Ha én isten volnék, nekem nagyobb örömem
10       2,  5 |             Ne vedd el, Tamás, az Isten áldjon meg! Látod, én sose
11       2,  8 |      újság van a hóna alatt. Uram Isten, mi lesz ebből?~Hát az lett,
12       2,  10| Istenhozzád volt az az illat, nem isten hozott. Nem ébrednek a rózsák,
13       3,  3 |           véges-végig a boltba.~- Isten, jó napot adjon, mézesboltos
14       3,  3 |   mézesboltos kisasszony!~- Adjon isten, fogadj, isten, mi jóba
15       3,  3 |              Adjon isten, fogadj, isten, mi jóba jár lelkem itten?~- 
16       3,  8 |             De már látom, hogy az isten is szakácsnénak teremtett -
17       3,  11|           az ég ablakocskái. A jó Isten ezeken keresztül vigyáz
18       3,  12|  homlokával!~Hm, hogy fölvitte az isten a dolgát annak a mi bocinknak,
19       3,  13|        napocskát is adott rá a jó Isten, ki is kelt, meg is növekedett,
20       3,  15|          a mesterségét. Föl vitte isten a dolgát. Kiment lakni a
21       3,  18|         kinő az megint, csak a jó Isten egy kis langyos esőt adjon
22       3,  19|      sárgarigónak:~- Áldja meg az isten azt a tudós doktor bácsit!
23       4,  2 |          a tojást, s azt mondom: „Isten éltesse a szolgabíró urat!”
24       4,  3 |       ételhordót.~- No, hát akkor isten hírivel, de hamar ám! Siess,
25       4,  3 |     lecsukódott a szeme. Elaludt.~Isten tudja, mit álmodott, bizonyára
26       4,  5 |   orvosságom. Csak hozná már a jó Isten! De sose múlik el ez a goromba
27       4,  5 |           ti kedves nyárfák, a jó isten áldjon meg benneteket, mondjátok
28       4,  5 |     Kedves búbos pacsirtáim, a jó isten áldjon meg benneteket, nem
29       4,  5 |         patakocska, áldjon meg az isten: mutasd meg az utat a télhez,
30       4,  5 |           feküdt ott, azt csak az Isten tudja, aki bizonyosan angyalokkal
31       4,  9 |        szűcsöt magához vette a jó Isten.~- Szeressétek egymást,
32       4,  15|   gyerekek, és vitték a barkát az Isten házába. Jöttek a szegény
33       4,  18|         Majd megvette szegényt az Isten hidege.~Körmét fúvogatta,
34       4,  18|         Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,~Már a szakállam
35       4,  18|          mert mindjárt megvesz az Isten hidege,~Csak úgy kékellik
36       4,  18|         Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,~Csak egy fogam van