Rész, Fejezet

 1       1,  2 |        ködmönt. Én gyerekeszemmel föl nem tudtam érni, minek az
 2       1,  2 |       készül az, fiam - okosított föl az édesapám.~- Hát ugyan
 3       1,  3 |           ágaskodva is alig értem föl az ajtókilincset. De bizony
 4       1,  6 |          simogatni őket. Ilyenkor föl is csillogott a szeme mindig,
 5       1,  8 |      biztos, hogy Sebaj Tót Antal föl nem ébredt többet, ahogy
 6       2,  1 |       megyek a vásárba - okosítom föl.~Bizony vesztemre tettem,
 7       2,  1 | Legédesebb álmomból arra ébredtem föl, hogy az egyik küszöbön
 8       2,  2 |         hiszem, hogy arra se állt föl senki, mikor azt mondtam:~- 
 9       2,  2 |          a szomszédodét, és nyisd föl akárhol - segíti ki a tanító
10       2,  2 |       gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki talán kelleténél szerelmesebb
11       2,  3 |           amennyit a két ujjaddal föl bírsz csípni. Mikor egy
12       2,  8 |           keríteni, s ott nyomban föl is húzattuk Palkóval. Harmadnap
13       2,  9 |          s nagyot horkantva kapta föl a fejét. Ez a szempillanat
14       2,  9 |     gyereket. Olyan könnyen kapta föl, mint egy szál virágot.~- 
15       3,  3 |            Olyan ijedten ugrottam föl, hogy a széket is elrántottam
16       3,  6 |          a Vilmácska ölibe ugrott föl.~- No szépen vagyunk - mondom
17       3,  11|   Dehogynem, gyermekem! Nézz csak föl az égre. Százannyi csillagot
18       3,  12|     honnan fú a szél?~- Apu, vedd föl a kabátodat.~- De bizony
19       3,  15|          folytatja a mesterségét. Föl vitte isten a dolgát. Kiment
20       3,  15|       addig el nem eresztett, míg föl nem bokrétázott őszirózsával.~
21       3,  18|       anyuka mellé a kiságyába, s föl se ébred addig, míg a virágokat
22       3,  18|          falhoz, hogy erre menten föl kellett ébredni anyukának
23       4,  2 |     amelyik örök emlékezet okáért föl van írva a csicseri bíróék
24       4,  3 |           Te, te csöppség? Hiszen föl se bírod emelni az ételhordót.~
25       4,  3 |        Örzsikének.~Ijedten ugrott föl Örzsike, s még csak az álmot
26       4,  8 |             Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg le is út. Eredj,
27       4,  8 |          találkozik vele, fogadja föl cselédnek.~
28       4,  10|            hogy éppen akkor repül föl a piros bársonypaplanról
29       4,  10|        borbély képében! - horkant föl mérgesen Sohsevolt király,
30       4,  10|      királynak. Az meg úgy ugrott föl a trónusáról, mint a labda.~- 
31       4,  15|         szél, és sodorta, kavarta föl a magasba. Onnan aztán lassan,
32       4,  16|     pirinyó békácska rezzent arra föl a fűből, hogy szinte elsikoltottam
33       4,  16|      megkegyelmezek, hadd nevelje föl az öreg a kis békáit békességben.~
34       4,  17|       most is az. Még nem száradt föl a harmat, mikor már ő tolja
35       4,  17|        pedig még csak most ébredt föl a napocska is. Csakhogy