Rész, Fejezet
1 1, 1 | pedig ennek a fele se tréfa. Magam is ott voltam, mikor Forintos
2 1, 1 | mondd meg, hogy ebéd után a magam személyében ott leszek.~
3 1, 3 | cseresznyével kínálták.~Magam is éltem-haltam a cseresznyéért,
4 1, 3 | belőlük kettőt.~- Először is a magam részét veszem ki, mert én
5 1, 4 | méz, amelyik fölérne vele.~Magam is megbizonyosodtam róla,
6 1, 5 | kegyelem neki, még ha tulajdon magam lennék is.~Kisborus Sós
7 1, 6 | beszéltél?~Megszégyenlettem magam, és most már nem esett jól
8 1, 7 | a könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer láttam életemben,
9 1, 7 | fal felé. Én elsikoltottam magam, de már hiába. A pillangókirály
10 1, 7 | vele apa is, az orvos is. Magam maradtam a beteggel.~Egyszerre
11 1, 8 | taszította be a fiókot.~- Magam is szegény vagyok!~- Sebaj -
12 2, 2 | Deák Pétör.~Mintha a magam gyerekhangja csendült volna
13 2, 2 | Amúgy is formázza Pétör a magam kisiskolás korát. Éppen
14 2, 2 | De nekem is igazam van a magam szempontjából, mikor odanyomom
15 2, 4 | látod, fiam - mosolyogtam el magam -, Cirmos sem bánt senkit.
16 2, 5 | bánatos kék szemével itt látom magam előtt Selyem Jánoskát, ahogy
17 2, 5 | tetején.~Nagyon megszégyelltem magam, s kantárjánál fogva ráhúztam
18 3, 3 | kosarat.~Nagyon megszégyelltem magam, hogy majd kárt tettem a
19 3, 6 | Garas kutya is.~- Hm, a magam csizmáját se szoktam tisztogatni,
20 3, 6 | evett.~A Garas elindult, magam is megszégyelltem magam,
21 3, 6 | magam is megszégyelltem magam, bocskoron csíptem a juhászlegényt:
22 3, 8 | jó étel - mosolyogtam el magam.~- Mit eszünk utána? - tudakozta
23 3, 8 | élek is! - fohászkodom el magam, s fogom a kést, kapom a
24 3, 12| de mit volt mit tenni: magam is beálltam borjúpásztornak,
25 3, 12| levegőbe akkorákat, hogy magam is sokalltam.~- Apám, aranyos
26 3, 13| gyémántbogár.~No, mondom, erre már magam is kíváncsi vagyok. Odamegyek,
27 3, 14| édesszülémmel. Megélek én már a magam emberségéből is - mondja.~-
28 3, 14| megdagad benne - nevettem el magam, s visszaültem az íróasztalomhoz.
29 3, 14| szobalány - nevettem el magam -, nem szoktak ám énvelem
30 3, 15| No - mondom -, azt már magam is szeretném látni, hogy
31 3, 17| ebből! - sóhajtottam el magam, mikor Bözsike az ezüstbe
32 3, 17| be büszkén.~Meghajtottam magam, és azt mondtam a grófkisasszony
33 4, 3 | sopánkodott a gazdasszony. - Ha magam szaladok ki az ebéddel,
34 4, 16| hogy szinte elsikoltottam magam. Hanyatt-homlok ugráltak
|