Rész, Fejezet

 1       1,  4 |       hajított egy szőlőkarót, erre egyszerre elfüstölt a dézsmáló had.~
 2       1,  4 |  tücsökcirpegés, hanem ez az ígéret egyszerre kiverte a szememből az álmot.
 3       1,  4 |           mosolyogva, nekem azonban egyszerre sírhatnékom támadt.~- Hiszen
 4       1,  5 |           lehet ám elvinni, mert ez egyszerre megcsendül, ha hozzányúl
 5       1,  5 |         lehajolt a gyerekhez, mikor egyszerre rá vetődött a Kisborus Sós
 6       1,  7 |          Magam maradtam a beteggel.~Egyszerre valami zúgást hallok az
 7       2,  1 |           Mici, vonyított a Pici, s egyszerre csak a tűzoltótrombita is
 8       2,  2 |            is beleharaphatott volna egyszerre az aprajából. De hát akit
 9       2,  2 |        dermedt, vörös kis ujjacskák egyszerre fölmelegednek rajta.~No,
10       2,  2 |             arcocskája, mint a fal.~Egyszerre aztán Pétör elvész, s néha
11       2,  3 |            kis halászinas úgy, hogy egyszerre belehajította a kezében
12       2,  6 |        odalent járkálok az udvaron, egyszerre valami keserves nyögést
13       2,  10|       mosolyog, s ahogy hozzáérünk, egyszerre szétomlik. Illata még egyszer
14       2,  12|           kaszát, ha a város gyárai egyszerre felhagynának a szerszámkészítéssel,
15       3,  5 |          énvelem?~Hát az lett, hogy egyszerre csak megcsendül a fejem
16       3,  5 |    eltévesztette a házszámot, mikor egyszerre csak kivágja az ajtót a
17       3,  6 |   addig-addig nézett egymásra, hogy egyszerre Pannácska tapsikolni kezdett.~- 
18       3,  8 |             meggyógyul,~Ha nem fáj.~Egyszerre úgy meggyógyult az én Pankám
19       3,  15|           kutya buffogott elejbünk. Egyszerre rájuk ismertem, mert engem
20       3,  15|             az ujjammal, s a két eb egyszerre hízelegve dörgölte hozzám
21       3,  18|            ért a falevelek nyelvén, egyszerre úgy beragyogta az öröm orcáját,
22       3,  20|           is megnézheti ebben magát egyszerre.~Tükrös Kata nem is nagyon
23       4,  2 |              Ne beszéljenek annyian egyszerre, mert nem értjük meg egymást
24       4,  2 |      kezéből a csudatojást, a tojás egyszerre szétloccsant a márványtéglán,
25       4,  4 |            s tovább akart menni, de egyszerre csak megfordult, mint akinek
26       4,  5 |  pusztaságon.~Ahogy megy, mendegél, egyszerre csak eléfeketéllik egy kis
27       4,  5 | meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~S egyszerre csak leolvadt a fákról a
28       4,  10|              hogy az aranyos ágyról egyszerre elszálltak ijedtükben a
29       4,  10|         király fájós orrát, hogy az egyszerre szeretett volna szájjá változni.~„
30       4,  14|        sípjába, hát, uram teremtőm, egyszerre táncolni kezdtek a falevelek,
31       4,  15|          róla az utolsó levelet is. Egyszerre meglepte az álom, s éppen
32       4,  16|            kaszáló lábaival.~Én meg egyszerre rájöttem, hogy nem köles