1-500 | 501-1000 | 1001-1024
Rész, Fejezet
501 3, 6 | Nosza, Pannácska mindjárt az ölemben termett, Vilmácska
502 3, 6 | ugrott le a három vendég az ölemből, mint a labda.~-
503 3, 6 | sarkantyús csizmámat, hamar az ünneplő gúnyámat, mert itt
504 3, 6 | szaladok a tornácra.~- Hát hol az a sáros bocskorú vőlegény,
505 3, 6 | Garas! Szaladd be hamar az alvéget, felvéget: igyekezzék,
506 3, 6 | nézték a patyolat tésztát. Az meg egyre kelt, dagadt,
507 3, 6 | buborékokat vetett, akár a patak. Az ám, addig ingott-lengett,
508 3, 6 | akartam mondani. Befoldjuk az egyik sarkával a másikat!~
509 3, 6 | egyik sarkával a másikat!~Az ám, csakhogy a rétesnek
510 3, 6 | vendég! Rétest akar enni az alvég, a felvég!~- Rétest,
511 3, 7 | AZ ARANYKRAJCÁR~,Fehér liliomszál,~
512 3, 7 | közepébe~Aranymagot vetek,~Az aranykrajcárból~Aranyfát
513 3, 8 | MIKOR PANKA FŐZTE AZ EBÉDET...~No, azt el nem
514 3, 8 | olyan öreg leszek is, mint az országút. Király őfelsége
515 3, 8 | megkérdezte anyukát, mi lesz az ebéd, az volt a felelet:~-
516 3, 8 | anyukát, mi lesz az ebéd, az volt a felelet:~- Paprikás
517 3, 8 | szélét.~- De már látom, hogy az isten is szakácsnénak teremtett -
518 3, 8 | krumplira.~- Hát milyen lesz az a híres ebéd?~- Suhintott
519 3, 8 | se tudtam örömömben, csak az ölembe kaptam Pankát, s
520 3, 8 | kérdezte:~- Mi-a-ó, mi-a-jó?~- Az ebéd, Gabó cica, az ebéd,
521 3, 8 | mi-a-jó?~- Az ebéd, Gabó cica, az ebéd, az lesz a jó. Tarts
522 3, 8 | ebéd, Gabó cica, az ebéd, az lesz a jó. Tarts velünk
523 3, 8 | macskaasztalnál.~- Kész-e az ebéd, világhíres szakácsné?~-
524 3, 8 | patyolat a ruhája, rózsapiros az orcája, kis fatányér a kezében,
525 3, 8 | patyolat a ruhája, patyolatabb az orcája, üres a két kacsója,
526 3, 8 | kormos a ruhája, kormosabb az orcája, de legkormosabb
527 3, 8 | orcája, de legkormosabb az az irgalmatlan bogrács,
528 3, 8 | orcája, de legkormosabb az az irgalmatlan bogrács, amit
529 3, 8 | bogrács, amit lezöttyent az asztalra. Tele van a bogrács
530 3, 8 | fűrészpor.~- Dehogy, apukám, az zsemlemorzsa.~- Az ám, ni,
531 3, 8 | apukám, az zsemlemorzsa.~- Az ám, ni, majd meg nem ösmertem.
532 3, 8 | olyan rossz szemet, hiszen az a lekváros gombóc!~- De
533 3, 8 | kacsóját. - Megállj, van az én patikámban erre is orvosság.~-
534 3, 8 | Egyszerre úgy meggyógyult az én Pankám keze, hogy már
535 3, 9 | olyan vidáman, hogy még az óra sétálója is sebesebben
536 3, 9 | tanultam.~- Micsoda játék az? - kérdeztem még ijedtebben.~-
537 3, 9 | elpittyesztettem a számat, hogy az óra sétálója is lassúbbra
538 3, 9 | kellett Pankának. Jaj, hogy ez az apu mindig csak ilyeneket
539 3, 9 | megmutatja, milyen gyönyörű játék az a nagymosás.~Másnap reggel
540 3, 9 | nem tudtam tőle kiférni az ajtón.~- Ejnye, fiam, micsoda
541 3, 9 | bosszúsan -, úgy kell átmászni az embernek ezen a ruhahegyen,
542 3, 9 | nevelésű apa vagyok, hanem az már igazán zokon esett,
543 3, 9 | szappanbuborékot fújni. Az szokott a rendes ebéd utáni
544 3, 9 | ne, éppen most érünk rá az ilyen bolondságra, mikor
545 3, 9 | biztattam magamat. De nincs az az igazi mosóasszony, aki
546 3, 9 | biztattam magamat. De nincs az az igazi mosóasszony, aki olyan
547 3, 9 | keserves kenyér a mosónéé. Még az életét is megunja az ember
548 3, 9 | Még az életét is megunja az ember a teknő mellett.~Meg
549 3, 9 | másnap reggel a szappannak. Az ember ilyenkor nem tehet
550 3, 9 | mást, mint hogy megmosdatja az asszonyt.~- No - mondom -,
551 3, 9 | fejecskéjét.~- Nézze meg az ember, mennyit kötözködik
552 3, 9 | ember, mennyit kötözködik ez az apu! Mosdani lehet szappan
553 3, 9 | babaszennyes a világon?~- Az nincs, de szennyes baba
554 3, 9 | panaszkodás, hanem bánatában kinek az orra ázott le, ki meg a
555 3, 9 | késsel.~De már erre anyuka is az ölébe vette Pankát, s ott
556 3, 9 | mosnivalóból.~- Hála legyen az istennek - örültünk meg
557 3, 9 | együtt próbálunk kalapot az anyukánkkal. Nekem kell
558 3, 9 | lélekkel meg meri venni, mert az mindenki másnak bizonyosan
559 3, 9 | csendességen ijedtünk meg az ajtóban. Szakácsnénk ott
560 3, 10| Pillangós papucsok, legszebbek az egész~Szegedi vásárba,~Simuljatok
561 3, 10| Mikor elviszitek, mint az ólommadár,~Lassan tipegjetek,~
562 3, 11| A MI UTCÁNK~Az én Panka lányom nagyvárosban
563 3, 11| tudta megérteni, milyen volt az a kisváros, ahol én születtem.
564 3, 11| mert itt nem szaladgál az utcán villamoskocsi. El
565 3, 11| széle a másikhoz. Mikor az alvégen elkurjantja magát
566 3, 11| a kocsiút is kizöldült. Az árokparton szép fehér libák
567 3, 11| még szebb is: a mi utcánk. Az a legnagyobb utcája a városnak,
568 3, 11| nagyvárosban. Nem is ház az itten, amelyiknek kertje
569 3, 11| párnás székbe ültette, azt is az ablakhoz gurította vele.~-
570 3, 11| te ablakod.~- Minek nekem az ablak, nagyanyó?~- Innen
571 3, 11| nagyanyó?~- Innen nézelődsz ki az utcára, mikor unod magadat.
572 3, 11| házak nemigen előzgetnek az ember szemének. Nagy kőfalak
573 3, 11| árnyékot, nem fogják el az áldott napocskát a virágos
574 3, 11| Nagyanyó - fordult vissza Panka az ablakból -, mért nem jár
575 3, 11| jár itt annyi sok ember az utcán, mint minálunk?~-
576 3, 11| kongott nagy méltóságosan az öreg harang.~- Ez is a te
577 3, 11| Sétálgattunk le s fel a Nagy utcán az aranyos alkonyatban. A házak
578 3, 11| hazaértünk, besötétedett. Az utcai olajlámpák nagyon
579 3, 11| gyermekem! Nézz csak föl az égre. Százannyi csillagot
580 3, 11| rajta, mint Budapesten. Ezek az ég ablakocskái. A jó Isten
581 3, 12| szépet felejthetett benne az álom ebben a ragyogó ablakban.~-
582 3, 12| inkább egy cukorfütyülőt. Az a legszebb muzsika a világon,
583 3, 12| akkorra elszopogatod.~- Az is nagyon szép - bólintott
584 3, 12| most beérem a bocival is.~- Az ám, lelkem - vetem én erre -,
585 3, 12| nincs most egyebem. Lyukas az erszényem, osztán nincs
586 3, 12| Ahogy a kapun kiléptem, az ablakból csilingelt felém
587 3, 12| pedig délben hazakerültem, az is kiment az eszemből, hogy
588 3, 12| hazakerültem, az is kiment az eszemből, hogy csillagos
589 3, 12| Panka a nyakamba.~Mindig ez az első kérdése, mikor hazaérek.
590 3, 12| kérdeztem tőle.~- Hát csak az ólat tisztogatom a bocikának -
591 3, 12| te hoztál a vásárból.~- Az ám, hékám, de kicsi lesz
592 3, 12| hékám, de kicsi lesz ám az az ól a bocikának.~- Jobban
593 3, 12| hékám, de kicsi lesz ám az az ól a bocikának.~- Jobban
594 3, 12| is nyugodtam szépen, hogy az én papírkosaramban már majd
595 3, 12| majd csak a boci lakik.~Az ám, ha ott lakott volna!
596 3, 12| homlokával!~Hm, hogy fölvitte az isten a dolgát annak a mi
597 3, 12| kis förgeteg. Én vagyok az aranyhajú királykisasszony.~-
598 3, 12| már ketten is kergettük az istenadta bocit, s kurjongattunk
599 3, 12| fáradtságtól, mikor anyuka az ozsonnát behozta, habos
600 3, 12| a lányának, piros almát az apjának.~- Jaj, lelkeim -
601 3, 12| szája is - csattogott vissza az aranyhajú királykisasszony,
602 3, 12| percben úgy eltűnt előlem az én szép piros almám, mintha
603 3, 12| a díványomon hempergett, az ozsonnámat megette; bizony
604 3, 12| bizony még éjszakára is az ágyamba feküdt volna, ha
605 3, 12| nem űzöm!~Azzal becsaptam az ajtót, s azóta nem hurcolok
606 3, 12| kabátzsebben. Örülök, hogy ettől az egytől megszabadultam. Aki
607 3, 13| hogy nagy hasznát vesszük az idén a két lépés széles,
608 3, 13| terem, azt aranyon adjuk el, az aranyon kakaslábon forgó
609 3, 13| mosolyogtam én -, lassan terem ám az arany, ha sebesen elfogy
610 3, 13| ragyog, hogy belekáprázik az ember szeme.~- No, apum -
611 3, 13| tapsikolt Panka -, annyi itt az arany, hogy azon két várat
612 3, 13| méhike, meg ne egyétek az aranytermő repcémet!~- Ne
613 3, 13| Nekik csak a méz kell, az aranyat ott hagyják.~De
614 3, 13| olyan vendéget talált Panka az aranyvetésen, hogy még olyat
615 3, 13| nézzed!~S igaz is volt az csakugyan, hogy a bogarak
616 3, 13| éppen munkában értük, hol az egyik, hol a másik lyukon
617 3, 13| kirágta őket a furulyás bogár az utolsó szemig. S Panka erre
618 3, 13| lett semmi a Repcevárból. Az idén még a kakaslábatlan
619 3, 14| prémes. Pillangós papucs az egyik lábacskáján, fényes
620 3, 14| korcsolya a másikon. Esernyő az egyik kacsójában, legyező
621 3, 14| ám, mert mindjárt kitelik az esztendő!~Korcsolyáját oldozgatta,
622 3, 14| el magam, s visszaültem az íróasztalomhoz. Tollal szántogatni,
623 3, 14| gondoltam magamban -, itt az új szobalány. Rak az mindjárt
624 3, 14| itt az új szobalány. Rak az mindjárt olyan tüzet, hogy
625 3, 14| Csiribiri Birike be is perdült az ajtón az első csengetésre,
626 3, 14| Birike be is perdült az ajtón az első csengetésre, meg is
627 3, 14| vele aprófát!~Elkocogott az én szobalányom sebesen,
628 3, 14| akart visszajönni. Pedig már az alkonyat is bekönyökölt
629 3, 14| alkonyat is bekönyökölt az ablakon, s rálehelte a hideg
630 3, 14| rálehelte a hideg ködöt az üvegre.~- Már csak megnézem
631 3, 14| hiszen meg nem ijedt volna az tőlem, ha hétfejű sárkánynak
632 3, 14| Mi van benne, te?~- Hát az aprófa.~Az aprófa csakugyan
633 3, 14| benne, te?~- Hát az aprófa.~Az aprófa csakugyan ott úszkált
634 3, 14| egy tuskó.~No, ki is telt az esztendeje mindjárt.~Ha
635 3, 15| még most is a számban van az íze.~- Mit mosolyogsz, cselédem? -
636 3, 15| Egyéb öröme úgyse igen volt az utunknak. Nyár végén nagyon
637 3, 15| pattogtatta a karikását az út szélén, megkérdeztem
638 3, 15| megkérdeztem tőle, kié ez az uras tanya.~- Berec ángyóé -
639 3, 15| Úgy nézem, fele se tréfa az uraskodásnak” - gondoltam
640 3, 15| csettintettem oda nekik az ujjammal, s a két eb egyszerre
641 3, 15| kék kötőjének felgyűrve az egyik sarka, babos kendővel
642 3, 15| hátrakötve a feje, kormos az ábrázata, még tán a szénvonó
643 3, 15| tenyeréből a szeme fölött, és az alól kémlelt végig.~- Meg
644 3, 15| Már akkor törülgette le az ábrázatáról a pernyét, és
645 3, 15| friss kenyérszagot.~No, az ángyó konyháját majd fölvetette
646 3, 15| mintha egymaga akarná megenni az egészet.~- Kettőnknek szánta
647 3, 15| hajára.~„Nini, kezdődik az uraskodás” - gondoltam magamban.
648 3, 15| kenyér? - kérdeztem azután.~- Az se szárad rám, lelkem -
649 3, 15| felelte ángyó, s kétfelé vágta az utolsó kenyeret. Fehér kendőbe
650 3, 15| Hanem előbb lehámozgatta az égettjét.~- Nemigen bír
651 3, 15| szelelőlyukból - hebegte az öregasszony. De olyan restelkedve,
652 3, 15| várakoznunk.~Hamarosan megjelent az utolsó is Berec ángyó népei
653 3, 15| apu, mert már gyújtogatják az angyalok a mennyei lámpásokat.~
654 3, 15| ángyó a mennyországba kerül, az angyalok bizonyosan a főhelyre
655 3, 15| bizonyosan a főhelyre ültetik az Úristen aranyasztalánál.~
656 3, 16| milyen hamar nyár lett az idén! Már a fehér liliom
657 3, 16| bajuszán.~- De hiszen nem nyár az, hanem tél. Nem liliom fehérlik
658 3, 16| míg szépen vagyunk!~De az is igaz, hogy mikor ez történt,
659 3, 16| napocska, se szelecske, de még az Ilus dada se. Pedig az minden
660 3, 16| még az Ilus dada se. Pedig az minden reggel annyi szappant
661 3, 16| babakötőjét.~De csak nem ért az a Vilmácska kezének semmit.
662 3, 16| volt a kacsója, hogy nincs az a tudós, aki kitalálja,
663 3, 16| a Bodri kutya azt mondta az öreg búbos kakasnak:~- Már
664 3, 16| a ketrec tetejére, hogy az egész ház meghallja a szavát:~-
665 3, 16| De hiszen nemhiába volt az öreg kakasnak akkora taraja,
666 3, 16| is használhatta volna, ha az volna a kakasdivat: tudja
667 3, 16| volna a kakasdivat: tudja az, mit beszél. Hárman fogták,
668 3, 16| tájára menni. De nem ért az semmit. Mert anyuka is megharagudott
669 3, 16| mondaná a tanító néni, hogy az én kislányomnak olyan a
670 3, 16| bácsi azzal szokta volna az udvart söpreni.~Olyan is
671 3, 16| Szinte el se hitte, hogy az ő keze. De bezzeg az iskolából
672 3, 16| hogy az ő keze. De bezzeg az iskolából hazafelé úgy lengette,
673 3, 16| anyukám - ujjongta már az utca sarkán -, azt mondta
674 3, 16| a hó.~De olyan is maradt az még ebéd után is, aminek
675 3, 16| már ő a kutat nyikorgatta az udvaron. Olyan záporesőt
676 3, 16| mikor Vilmácska elindult az iskolába, rózsaszínre csókolta
677 3, 16| hogy hamar megtanulja ezt az én okos kislányom.~Az ám,
678 3, 16| ezt az én okos kislányom.~Az ám, de az okos kislány kisvártatva
679 3, 16| okos kislányom.~Az ám, de az okos kislány kisvártatva
680 3, 16| bömböléssel szaladt vissza az iskolából, hogy összeszaladt
681 3, 16| hogy összeszaladt ijedtében az egész ház. Még a búbos kakas
682 3, 17| többet. Elkezdte fújni már az ágyban, s még délben is
683 3, 17| ágyban, s még délben is fújta az asztalnál.~Még azt is a
684 3, 17| el magam, mikor Bözsike az ezüstbe öltözött babáját
685 3, 17| felét meg visszaragasztottam az alsó hajára.~- Így ni, készen
686 3, 17| függönyt is szerkesszen az ember a kocsijára.~Nem telt
687 3, 17| bele félóra, már odahúztam az asztalon a babakocsit Böske
688 3, 18| nagy hullámos aranyhaj volt az mind a kettő, csak annyi
689 3, 18| fésülte, a Piri babáét meg az öreg Rozál. S Biri baba
690 3, 18| szellő.~Ennek pedig nemcsak az az oka, hogy a Piri baba
691 3, 18| Ennek pedig nemcsak az az oka, hogy a Piri baba sokkal
692 3, 18| baba sokkal ügyesebb, mint az öreg Rozál. Hanem az is,
693 3, 18| mint az öreg Rozál. Hanem az is, hogy a Biri baba, ha
694 3, 18| van neki. Inkább sikoltson az ember fésülés közben akkorát,
695 3, 18| úgy jár, mint a Biri baba.~Az pedig nagyon rosszul járt
696 3, 18| tulajdon körmével. Igaz, hogy az gyorsan ment, mert mire
697 3, 18| babát egy szálig elhagyta az aranyhaj. Olyan szép kopasz
698 3, 18| de mindjárt hozzad azt az ollót, nagyapó!~Nagyapó
699 3, 18| a bajuszát.~- Hozom azt az ollót, aranyszálam, de te
700 3, 18| háztetőn, ni!~Piri babának az mindegy, fölmászik ő oda
701 3, 18| napernyőjét.~- Minek lesz az, violám?~- Hát hogy le ne
702 3, 18| a Biri baba haját.~- Hát az is lehet? - tátotta el a
703 3, 18| kicsi voltál?~- Nem, lelkem, az én hajamat az esztendőmacskák
704 3, 18| Nem, lelkem, az én hajamat az esztendőmacskák húzogatták
705 3, 18| benne semmi öröme. Mit ér az, ha szegény nagyapónak nem
706 3, 18| nem nő ki többet a haja! Az lenne aztán az öröm! Hogy
707 3, 18| többet a haja! Az lenne aztán az öröm! Hogy lehetne azt simogatni,
708 3, 18| is megtudná egyszer, mi az, mikor más fésüli az embert.
709 3, 18| mi az, mikor más fésüli az embert. Nem olyan ám az,
710 3, 18| az embert. Nem olyan ám az, mint mikor saját maga fésülködik -
711 3, 18| egyszerre úgy beragyogta az öröm orcáját, hogy még az
712 3, 18| az öröm orcáját, hogy még az öreg Rozál is földerült
713 3, 18| palacsintával. Hej hogy erre az öreg Rozálra is mindig ilyenkor
714 3, 18| babának már csukva volt az a hamis szeme, mikor lefektették
715 3, 18| míg anyuka le nem csukta az övét, s nagyapó is el nem
716 3, 18| nagyapó is el nem szenderedett az öreg karosszékben.~Akkor
717 3, 18| baba halkan lecsusszant az ágyról, s halkan odacsoszogott
718 3, 18| s halkan odacsoszogott az íróasztalhoz.~- Gyere csak,
719 3, 18| Gyere csak, nagy olló!~Az ám! Csakhogy édesapa mindig
720 3, 18| megszabadítani.~Sebaj, ha az olló nem mehetett az aranyhajhoz,
721 3, 18| ha az olló nem mehetett az aranyhajhoz, az aranyhaj
722 3, 18| mehetett az aranyhajhoz, az aranyhaj hajolt oda a nagy
723 3, 18| ezüstszájú gólya.~Ette is az aranyhajat nagy mohósággal.~-
724 3, 18| csitt, csatt - s hullott az aranyhaj, mint kasza után
725 3, 18| aranyhaj, mint kasza után az aranykalász. A Piri baba
726 3, 18| Piri baba fél fején éppen az arany tarlója maradt neki.~-
727 3, 18| Piri baba, s eleresztette az ollót. De az olló még szeretett
728 3, 18| eleresztette az ollót. De az olló még szeretett volna
729 3, 18| Nagyapó azonban odahúzta az ölébe, és eltakarta a két
730 3, 18| látni, aki bántani merné az én aranyhajú, aranyszívű
731 3, 18| aranyszívű Pirikémet!~Hiszen az aranyszív megvan, de hol
732 3, 18| aranyszív megvan, de hol az aranyhaj? Anyuka odatartotta
733 3, 18| tükrét Piri baba elé, s amit az mutat, az még a zsebkendő-korbácsnál
734 3, 18| baba elé, s amit az mutat, az még a zsebkendő-korbácsnál
735 3, 18| szedegette össze nagyapó az íróasztal alól az aranyfürtöket -,
736 3, 18| nagyapó az íróasztal alól az aranyfürtöket -, majd kinő
737 3, 18| aranyfürtöket -, majd kinő az megint, csak a jó Isten
738 3, 18| menten felvitte a fohászt az Istenkéhez.~Mert azóta mindennap
739 3, 18| Piri baba mindig kidugja az ablakon az aranytarlót:
740 3, 18| mindig kidugja az ablakon az aranytarlót: hadd ázzon,
741 3, 18| állat a Mica cica, abban az egyben igaza van neki, hogy
742 3, 18| igaza van neki, hogy nem jó az esőben megázni!~
743 3, 19| kolompszó.~Nagyot néztem az orvos szavaira - de aztán
744 3, 19| előtt. S uramfia, Pankának az volt az első szava, ahogy
745 3, 19| uramfia, Pankának az volt az első szava, ahogy beugrott
746 3, 19| első szava, ahogy beugrott az eresz alá:~- Jaj, apuskám,
747 3, 19| sárgarigónak:~- Áldja meg az isten azt a tudós doktor
748 3, 19| Már látom, hogy használ az orvossága. Hát még ha a
749 3, 19| ri? Hát bizony Panka volt az, aki majd ríva fakadt már
750 3, 19| aki majd ríva fakadt már az éhségtől. Én ugyan nemigen
751 3, 19| ugyan nemigen tudtam enni az örömtől, de ő megfelelt
752 3, 19| örömtől, de ő megfelelt az én részemnek is.~Öreg diófák
753 3, 19| nekiültünk a vacsorának. Biz az csak húsos szalonna volt
754 3, 19| városi gyereknek merem ezt az orvosságot ajánlani: reggelire
755 3, 20| a selyem, ragyogó, mint az arany.~Azt is megmondom,
756 3, 20| Tükrös Katának. Ha kinyitotta az ablakot, mindjárt azt nézegette
757 3, 20| mindjárt azt nézegette az üvegjében: illik-e a kék
758 3, 20| tükrösködő gyereket! - porolt az anyukája. - Nem csoda, ha
759 3, 20| hogy mit csinált, mikor az új tavaszi kalapját megkapta.
760 3, 20| micsoda szép kalap volt az! Olyan vadrózsabimbók voltak
761 3, 20| szemed, kutyus - rúgta meg az öreg Pajtás kutyát, aki
762 3, 20| gorombáskodott a Cirmos cica. Az is olyan, hogy mindig csinosítja,
763 3, 20| nézegeti magát. Most is ott ül az esővizes hordó szélén, és
764 3, 20| hogy göndörödik ki alóla az aranyhaja. Jaj, hátha még
765 3, 20| megláthatná a nyakán!~- Én látom az enyimet - kérkedett a Cirmos
766 3, 20| cica.~„Most már én is látom az enyimet” - mondta volna
767 3, 20| csak a fejét mártotta meg az esővízben, hanem a rózsabimbós
768 3, 20| hanem a rózsabimbós kalapnak az is egészen elég volt. Azt
769 4, 1 | Nevenincsen innen volt, az egyszeri királynak csak
770 4, 1 | csak egyetlenegy foga volt, az is beletörött a beletlen
771 4, 1 | mézes borongatta! - ütött az asztalra az egyszeri király -,
772 4, 1 | borongatta! - ütött az asztalra az egyszeri király -, micsoda
773 4, 1 | főkamarást, rubintos főkamarás az aranyos főajtónállót, aranyos
774 4, 1 | főajtónállót, aranyos főajtónálló az ezüstös főszakácsot, az
775 4, 1 | az ezüstös főszakácsot, az ezüstös főszakács a vászonkötős
776 4, 1 | hiteledet. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik
777 4, 1 | csóka - fohászkodta el magát az egyszeri király. - Micsoda
778 4, 1 | sólyommadár, visszajött, mint az ólommadár.~- A fejemnek
779 4, 1 | álmatlan béles! - keseredett el az egyszeri király. - Száz
780 4, 1 | Tenger jobbágyom, özön az adó, s nem marad belőle
781 4, 1 | balta nagy foka: mi ennek az oka?~Egyszeri királynak
782 4, 1 | abba ejtegette, úgyhogy az udvarát árvíz fenyegette.~-
783 4, 1 | elé tették.~- Uram király, az adó úgy elolvadt, mint a
784 4, 1 | király abba eregette, már az egész várost árvíz fenyegette.~
785 4, 1 | nyúltak.~- Verejtékből pergett az adó rakásra: hogy a nap
786 4, 1 | fenyegette.~Úgy megijedtek az udvari méltóságok, hogy
787 4, 1 | kerül, megtudod, hova lett az adó!~A kis kukta akkor szétnyitotta
788 4, 1 | belerázogatta a tenyerét az övébe. - Mindnyájuknak lisztes
789 4, 1 | lett a marka, nekem csak az ujjam hegyére jutott egy
790 4, 1 | elkopik.~Hej, talpra is ugrott az egyszeri király, s úgy szétütött
791 4, 2 | kopogjon, csurgásba állnak az eső elől, rostával mérik
792 4, 2 | havat. Fát nem ültetnek az udvarra, hogy le ne essen
793 4, 2 | mezőről, s ki nem veszik az ütőjét. Nyelve nélkül nem
794 4, 2 | csicseriek a kezükre támasztották az állukat, s még jobban kimeresztették
795 4, 2 | rántottának, s hívjuk meg rá az egész falut!~- Figyelem,
796 4, 2 | a szolgabíró úrnak.~Azon az éjszakán nem tudtak aludni
797 4, 2 | nincs párja ész dolgában az ő bírójuknak! Ugyan mit
798 4, 2 | szól majd a szolgabíró úr az ajándékhoz? Ugyan mit küld
799 4, 2 | úr elé értek. Elöl állott az öregbíró, markában a csudatojás,
800 4, 2 | mögött a harangozó sógor. Az öregbíró éppen meg akart
801 4, 2 | kisbíró koma ijedtében ráesett az öregbíróra. Ez hirtelen
802 4, 2 | elkiáltotta magát:~- Üsse a kő az ilyen embert!~- De a kedves
803 4, 3 | AZ ARATÓ EBÉDJE~Örzsike édesanyjának
804 4, 3 | volt a gondja. Elkészült az ebéd, de nem volt, aki kivigye
805 4, 3 | de nem volt, aki kivigye az arató gazdának. Kint volt
806 4, 3 | arató gazdának. Kint volt az egész háznép, nem maradt
807 4, 3 | Ha magam szaladok ki az ebéddel, elhalad rajtam
808 4, 3 | ebéddel, elhalad rajtam az idő, pedig tarhonyát kellene
809 4, 3 | tépelődésbe -, úgy kiviszem én az ételt apámuramnak, hogy
810 4, 3 | Hiszen föl se bírod emelni az ételhordót.~Örzsike mindjárt
811 4, 3 | elpityeredett volna, ha az édesanyja be nem kötötte
812 4, 3 | volna a fehér abroszban az ételhordót.~- No, hát akkor
813 4, 3 | menj, hogy el ne essél. Az úton meg ne állj, az abroszra
814 4, 3 | essél. Az úton meg ne állj, az abroszra vigyázz, hogy be
815 4, 3 | hogy milyen takarosan kocog az ő kislánya. Olyan büszkén
816 4, 3 | kiabált utána a Bicók Annuska az árokpartról:~- Gyere, Örzsike,
817 4, 3 | Jaj, dehogy ér ő rá, mikor az édesapja várja az ebédet!~
818 4, 3 | mikor az édesapja várja az ebédet!~Ahogy a házak közül
819 4, 3 | ösmerősökkel is találkozott az úton. Mentek elébe nagy
820 4, 3 | bizonyosan nagyon nézeget már az édesapja az útra: jön-e
821 4, 3 | nézeget már az édesapja az útra: jön-e már a leveske
822 4, 3 | lánynak se volt. Letette az ételhordót az útszélre,
823 4, 3 | volt. Letette az ételhordót az útszélre, s utánakapott
824 4, 3 | szárnyát, ő pedig leült az útszélre útilevélfüvet keresni
825 4, 3 | bizonyára megfogta álmában az aranyos pillét, mert nagyon
826 4, 3 | föl Örzsike, s még csak az álmot se dörzsölte ki a
827 4, 3 | a szeméből, úgy sietett az étellel. Mégis elkésett
828 4, 3 | elkésett vele. Jól túljárt az idő a délen, a juhász régen
829 4, 3 | a juhász régen átlépett az árnyéka felett, mire odaért.
830 4, 3 | mire odaért. Hanem azért az édesapja nem haragudott
831 4, 3 | örömiben, hogy ő hozta ki az ebédet.~- Nézd, Örzsikém,
832 4, 3 | pörge bajusza. Tulajdon az a pajkos pillangó, amelyik
833 4, 4 | Ugyan már mi volna?~- Hát az, hogy a farkas pusztítja
834 4, 4 | Kieszeltem már.~- Hadd lám, mi az?~- Farkasvermet ások, és
835 4, 4 | beleesik.~- Jó lesz biz az, apjok! De ássa kelmed még
836 4, 4 | kevesebb kecske vész el.~Az ember kiment az erdőre,
837 4, 4 | vész el.~Az ember kiment az erdőre, és kezdett egy igen
838 4, 4 | barlangjából, odacammogott az emberhez, és így köszöntötte:~-
839 4, 4 | akinek hirtelen jutott valami az eszébe.~- Hé, szomszéd,
840 4, 4 | valamit, Mackó! Igaz biz az! Te erősebb vagy a farkasnál,
841 4, 4 | hozzám csősznek, három nap az esztendő!~- Áll az alku.
842 4, 4 | három nap az esztendő!~- Áll az alku. Fogadom, hogy három
843 4, 4 | bele fog-e esni?~- Bele az mindenestül - dicsekedett
844 4, 4 | tartogatta számára.~Másnap szólt az asszony:~- Jó lenne kitekinteni
845 4, 4 | megint csak nem állhatta az asszony, hogy meg ne szólítsa
846 4, 4 | asszony, hogy meg ne szólítsa az urát.~- Bízd csak rám, nem
847 4, 4 | kecskék mellé! ‑ kevélykedett az ember~- Csőszt? Ugyan mifélét?~-
848 4, 4 | kecskének! - szörnyülködött az asszony.~- Hagyd el, anyjok,
849 4, 4 | mint te.~Ezzel kiballagott az erdő szélére, és még jókor
850 4, 4 | Hát csak nagy dolgot adott az a gonosz farkas? - kellemeskedett
851 4, 4 | farkas? - kellemeskedett az ember.~- A farkas nem adott
852 4, 5 | hófúvások úgy betemették az apró tanyaházakat, hogy
853 4, 5 | alighogy kipillantott délfelé az ólomszín felhőkárpitok mögül,
854 4, 5 | Bágyadt világosságát eltakarta az alkonyat, égre, földre ráborulva
855 4, 5 | szellős takaródzója alatt, az öreg búbos kemencére, amelynek
856 4, 5 | ennek a nagy kemencének az az egy-két marék szalma.~
857 4, 5 | ennek a nagy kemencének az az egy-két marék szalma.~Böske
858 4, 5 | tavasz. A jó meleg napsugár, az lesz az én orvosságom. Csak
859 4, 5 | meleg napsugár, az lesz az én orvosságom. Csak hozná
860 4, 5 | elvitte a tetőt, csikorgatta az ajtót, a hideg lehelete
861 4, 5 | elkergetem, hogy helyére jöhessen az áldott szép tavasz. Jó lesz,
862 4, 5 | nélkül, bátran nekivágott az éjszakának. Belépett apró
863 4, 5 | csillagmorzsák hullottak volna az égből. S íme, ahova lépett,
864 4, 5 | közéjük toppant, s átölelve az egyiknek jeges derekát,
865 4, 5 | telet, hogy meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~S egyszerre
866 4, 5 | telet, hogy meggyógyuljon az én jó nagyanyám?~Uram teremtőm,
867 4, 5 | csörgő patakocska, áldjon meg az isten: mutasd meg az utat
868 4, 5 | meg az isten: mutasd meg az utat a télhez, hogy meggyógyuljon
869 4, 5 | télhez, hogy meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~A hóterítő
870 4, 5 | királyához. Hatalmas úr ám az, hóból koronája, jégcsap
871 4, 5 | hullottak a jégóriásra, az elkezdett összébb-összébb
872 4, 5 | karjai közt maradt belőle, az is belecsúszott a kis patakba
873 4, 5 | Meddig feküdt ott, azt csak az Isten tudja, aki bizonyosan
874 4, 5 | ablakon át kék ég nevetett be, az eresz alatt gilice turbékolt,
875 4, 5 | csúnya téli éjszakán, mikor az a nagy hóförgeteg volt,
876 4, 8 | Ez a Fityók hátul hordta az eszét, mint juhász a botját.
877 4, 8 | a botját. Darálni akarta az ecetet, kötözni a homokot.
878 4, 8 | Vargához vitte élesíteni az ekeszarvát, szabóhoz patkolni
879 4, 8 | patkolni a csizmát.~Mikor az apja megsokallta sok balgaságát,
880 4, 8 | Eredj, Fityók, fát vágni az erdőre. Amit vágsz, holnap
881 4, 8 | négylovas szekérrel. Nesze ez az árpacipó, élj vele vígan.~
882 4, 8 | mindent jóváhagyott, csak az árpacipót kevesellte.~-
883 4, 8 | annyit se szólt. Kiment az erdőbe, lenyesett két gallyat,
884 4, 8 | a patakba. Aztán megette az árpacipót, kifeküdt a napra,
885 4, 8 | vele a szekeret, megyünk az erdőre fáért, amit kivágtál.~
886 4, 8 | nemcsak a kerekeit, hanem az oldalát is, a rúdját is.~-
887 4, 8 | Hanem azt megmondom, hogy az úton meg ne mukkanj, mert
888 4, 8 | világért sem. Csak amikor az erdőbe beértek, akkor mukkant
889 4, 8 | s azt mondja neki:~- Hol az a fa, amit tegnap vágtál?~-
890 4, 9 | állapodott meg, hogy nem adja az almát sem egyiknek, sem
891 4, 9 | megállt, forgatta, nézegette az almát, nem győzött benne
892 4, 9 | benne gyönyörködni.~- Ha ezt az almát beviszem István bátyámnak
893 4, 9 | megörül neki.~István föltette az almát a polcra, le sem vette
894 4, 9 | elvitte Laci öccsének, de az sem harapott volna bele
895 4, 9 | sem harapott volna bele az almába, akárhogy kínáltatta
896 4, 9 | lekerült vele Jóska bátyjához az asztalosműhelybe. Jóska
897 4, 9 | hová lenni örömében, ahogy az almát meglátta.~„Olyan szép
898 4, 9 | gondolta Jóska, s eltette az almát a ládafiába. Csak
899 4, 9 | Péterke?~- Olyan régen volt az, hogy már azt sem tudom,
900 4, 9 | ládában! - S ezzel elővette az ajándék almát.~Péterke két
901 4, 9 | Péterke két marokra fogta az almát, úgy szaladt vele
902 4, 9 | mosolygó almát.~Dehogy volt az már mosolygó alma, dehogy.
903 4, 10| volna vele tölteni.~Nem ért az semmit, az egyik borbély
904 4, 10| tölteni.~Nem ért az semmit, az egyik borbély azért csak
905 4, 10| nagyot rúgott magán, hogy az aranyos ágyról egyszerre
906 4, 10| legyecske meg fölszállt az elefántcsont gerendára,
907 4, 10| aztán maga elé parancsolta az udvarmestert:~- Hallod-e,
908 4, 10| lábadhoz tétetem a fejedet!~Az udvarmester hozta a nagy
909 4, 10| szál bajuszát, de azért az udvarmester egy nap, egy
910 4, 10| s maga elé parancsolta az udvari fővadászt:~- Fél
911 4, 10| haszontalan legyet lelövöd!~Az udvari vadász elővette az
912 4, 10| Az udvari vadász elővette az íját, s egy nap, egy éjszaka
913 4, 10| leesett mákszem.~Utoljára az udvari vadász is odaállt
914 4, 10| bajuszát, s maga elé rendelte az udvari parittyamestert:~-
915 4, 10| legyet agyonparittyázod!~Az udvari főparittyás elővette
916 4, 10| kavics a szobában, mint az országúton. Jutott belőle
917 4, 10| lakodalomba készülne. Utoljára az udvari parittyamester is
918 4, 10| patak lett belőle, hogy az árvíz majd elöntötte Seholsincs
919 4, 10| volna, ha a negyedik nap az udvari bolond be nem állít
920 4, 10| hékás! - szólt a királynak. Az meg úgy ugrott föl a trónusáról,
921 4, 10| csinálnék véle? - nevetett az udvari bolond, s azzal belenyúlt
922 4, 10| király fájós orrát, hogy az egyszerre szeretett volna
923 4, 10| ez, uram király - mondta az udvari bolond -, jobban
924 4, 10| felíratta a kéménybe korommal, az udvari bolondot pedig megtette
925 4, 10| tanuljon tőle bölcsességet az egész királyi udvar. Ha
926 4, 10| egész királyi udvar. Ha az udvari bolond ilyen nagyra
927 4, 10| nagyra nem vitte volna, az én mesém is tovább tartott
928 4, 11| Ahogy legelésznek~Mezején az égnek.~Mikor a nap hunytát~
929 4, 11| a hű pásztor~Virrasztja az égen:~Teli hold világa,~
930 4, 12| VÁNDORA~Zuhog odakint a zápor. Az eresz alól nézem az esőt.
931 4, 12| zápor. Az eresz alól nézem az esőt. Egy csöppecske a tenyerembe
932 4, 12| is lehetsz te akkor, mint az országút.~- De megfiatalodom
933 4, 12| parancsol neked?~- A nap az én uram, parancsolóm. Akárhonnan
934 4, 12| nap. A világ vándora már az égen van aranyszélű felhőben.~
935 4, 13| nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni
936 4, 13| holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.~Nemsokára
937 4, 13| a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek,
938 4, 13| kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság
939 4, 13| lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig
940 4, 13| meg a kíváncsi hópelyhek! Az erdők, mezők hava pedig
941 4, 14| ott ringatta magát fölötte az ágakon, s nagy dudorászva
942 4, 14| nagyon sokáig hallgatta az altatgatót. - Ki cirógatja
943 4, 14| altatgatót. - Ki cirógatja az arcomat?~Szellőcske nagyot
944 4, 14| ismertél, ugye, rám? Szellőcske az én nevem, vidám az én életem.
945 4, 14| Szellőcske az én nevem, vidám az én életem. Hipp-hopp, ide-oda
946 4, 14| gyerekek, ha letörülgetem az arcukról a verejtéket, mikor
947 4, 14| Szellőcske?~- Van bizony, az csak a mulatságos fickó.~-
948 4, 14| egyszer-kétszer belefújt az arany sípjába, hát, uram
949 4, 14| kezdtek a falevelek, s fönt az égen szép lassan ballagni
950 4, 14| szoktad olyan magasra felvinni az én sárkányomat. Hát mi jóban
951 4, 14| messzire; sss, sss, sss, az Istennek ő dicsőségire.~-
952 4, 14| recsegett-ropogott Gabika feje fölött az egész lugas. Olyan sűrűn
953 4, 14| sűrűn hullott a homok, mint az apró szemű eső, s valami
954 4, 14| fejemmel elérem~A felhőket az égen.~Hahó, hahó, hahó!~
955 4, 14| látja, hogy apuka keltegeti, az fogja a kezét.~- Szaladjunk,
956 4, 14| a nyári zivatar. Lángolt az ég, rengett a föld, sírtak
957 4, 14| már nem félt tőle. Ott ült az ablaknál édesanyja ölében.~
958 4, 15| szélparipák, s lerázták róla az utolsó levelet is. Egyszerre
959 4, 15| levelet is. Egyszerre meglepte az álom, s éppen úgy megdermedt,
960 4, 15| egy-két veszni tért fát. Az egyik favágó a fácska tövébe
961 4, 15| ebből se érzett semmit, az öreg fák azonban mindjárt
962 4, 15| azt nem tudták kitalálni az öreg fűzfák se, hiába van
963 4, 15| kivallathassák a fácskát. Hanem az éppen nem sietett a fölébredéssel.
964 4, 15| sokára kipattant a szeme, az volt első kérdése a többi
965 4, 15| barkával - zizegte szelíden az egyik fa. - Méhek döngicséltek
966 4, 15| Ágakat szedtek rólam az emberek, és földíszítették
967 4, 15| és földíszítették velem az oltárt. Aranyhajú angyalok
968 4, 15| Aranyhajú angyalok nevettek rám az égből.~- Én a szegény emberek
969 4, 15| fűzfa szinte kopasz volt már az öregségtől. De azért ő is
970 4, 15| Vadkacsák raktak fészket az odvamban. Öröm volt hallgatni,
971 4, 15| fácska. - Hallgassátok meg az én álmomat! Maga a király
972 4, 15| Utoljára pedig fölrepültem az égbe, és onnan néztem le
973 4, 15| kérdezte fejcsóválva az egyik görnyedt öreg fűz.~-
974 4, 15| gyerekek, és vitték a barkát az Isten házába. Jöttek a szegény
975 4, 15| kosárnak való vesszőt. Jöttek az ég madarai, és kiköltötték
976 4, 15| álmosan verte szét a parazsat az evező nyelével.~- Nem sokat
977 4, 15| hideg a parazsa - mondta az öreg halász.~A kihűlt hamut
978 4, 15| zizegéssel hulladozott le az alvó füzek levelére.~
979 4, 16| arra a vadalmafára, amelyik az ablakom alatt ágaskodik.
980 4, 16| derekára -, még egy nap az életed. Nekem útban vagy,
981 4, 16| fejszét fogok a tövedre.~Az öreg fa megrázkódott, levelei
982 4, 16| ott leszek akkor - mondta az öreg fa öreges nyugalommal. -
983 4, 16| szorul szóra ezt mondta az öreg fa, de az értelme ez
984 4, 16| ezt mondta az öreg fa, de az értelme ez lehetett, mert
985 4, 16| csakugyan előbújt a tövéből az első pártfogó.~- Mit a-karsz,
986 4, 16| megkegyelmezek, hadd nevelje föl az öreg a kis békáit békességben.~
987 4, 16| kis békáit békességben.~Az ám, csakhogy délután a másik
988 4, 16| Egyszer csak látom, hogy az íróasztalomon a tollszár
989 4, 16| pusztíthatom. Hanem azt az egy ágadat levágom, amelyik
990 4, 16| ágadat levágom, amelyik az ablak előtt hajlong.~Reggel
991 4, 16| Már rá is fogtam a fűrészt az ágra, mikor Panka megszólalt:~-
992 4, 16| tekintettem körül a fán -, ezen az egyetlen ágon van termés,
993 4, 16| elhajítottam a fűrészt, és az ölembe kaptam Pankát.~Csak
994 4, 16| hadd nevelje meg a termését az a szegény öreg fa!~
995 4, 17| pápaszemet, s fölírja krétával az asztalra ezt a számot: 77.~-
996 4, 17| ezt olvasni. Ő úgy tanulta az iskolában.~- De már látom,
997 4, 17| sokdolgú ember volt, most is az. Még nem száradt föl a harmat,
998 4, 17| esztendő alatt a szőlőben az az öreg talicska!~Azon szokta
999 4, 17| esztendő alatt a szőlőben az az öreg talicska!~Azon szokta
1000 4, 17| szerszámokat, a csöbröket, az eleséget, azon szokta hazahordani
1-500 | 501-1000 | 1001-1024 |