1-500 | 501-565
Rész, Fejezet
1 1, 1 | ennek a fele se tréfa. Magam is ott voltam, mikor Forintos
2 1, 1 | lehet még belőlem íródeák is.~Kevély Forintos Gergely
3 1, 1 | még a nyeletlen bicskámat is neki adtam volna.~Hanem
4 1, 1 | őrizni. Pedig még az édesapám is közbenjárt érte.~- Vétkezik
5 1, 1 | megsüvegeli még a földesúr is.~S olyan kevélyen nézett
6 1, 1 | fölkapta az egyik kezét is, a másikat is, a szája elé
7 1, 1 | egyik kezét is, a másikat is, a szája elé tartotta mind
8 1, 1 | mind a kettőt, de még úgy is kilátszott mind a harminckét
9 1, 1 | nevetett. Már a másik utcába is befordult, de még onnan
10 1, 1 | befordult, de még onnan is behallatszott a nagy jókedve.~
11 1, 1 | adhatunk lovat, mert nekünk is szükségünk van rá. Beviszlek
12 1, 2 | mindennap másikat veszünk is magunkra.~- Nem is nekünk
13 1, 2 | veszünk is magunkra.~- Nem is nekünk készül az, fiam -
14 1, 2 | Odakint van édesapád is, árulja. Gyerünk ki mi is,
15 1, 2 | is, árulja. Gyerünk ki mi is, szerencsét próbálni.~Ki
16 1, 2 | szerencsét próbálni.~Ki is mentünk, hanem én egy kicsit
17 1, 2 | mezőn. A mi városunk népének is kint sürgött-forgott kicsije-nagyja.
18 1, 2 | kicsije-nagyja. A pajtásaim is mind itt hizlalták a szemüket.
19 1, 2 | amelyiknek a farka helyén is feje volt. Odarikkantott
20 1, 2 | volt. Odarikkantott nekem is nagy büszkén:~- Gyere, öcsém,
21 1, 2 | sok subát, arra az egyre is éppen alkudott egy nagy
22 1, 2 | Ahhoz való volt az ára is: kerek száz pengő.~- Így
23 1, 2 | belőlük. Ehol-e, még a fiam is segített benne. Ő nyögött
24 1, 3 | nem: én már olyan gyereket is láttam, aki nem fél a hideg
25 1, 3 | cseresznyével kínálták.~Magam is éltem-haltam a cseresznyéért,
26 1, 3 | legény voltam, hogy ágaskodva is alig értem föl az ajtókilincset.
27 1, 3 | Volt abban cseresznyefa is, egész erdőre való. Termett
28 1, 3 | Termett ott cseresznye is olyan, hogy a királynak
29 1, 3 | az egereket itatni. Jut is, marad is. Amit a madár
30 1, 3 | egereket itatni. Jut is, marad is. Amit a madár kivágott,
31 1, 3 | cseresznyekóstoló a világon.~- Nem is igazság az - biggyesztettem
32 1, 3 | belőlük kettőt.~- Először is a magam részét veszem ki,
33 1, 3 | én már tengeri herkentyűt is ettem. Meg nem állhattam,
34 1, 3 | most már a Mariska részit is megettem, mégse sír, mert
35 1, 3 | volna. De a kis testvéreim is úgy elgurultak mellőlem,
36 1, 3 | se lettek volna. Mire én is beértem, akkorra már ők
37 1, 3 | szemmel. Jött velük édesapám is.~- No, te szépen elosztottad
38 1, 3 | sincs oda az igazság. Én is azt teszem veled, amit Mátyás
39 1, 3 | mint a másik. Azóta nem is szeretem a ropogós cseresznyét.~
40 1, 4 | éltem-haltam a szőlőért. Ma is azt tartom, hogy nem teremtett
41 1, 4 | szőlő nélkül.~Gyerekkoromban is az volt a legnagyobb örömöm,
42 1, 4 | amelyik fölérne vele.~Magam is megbizonyosodtam róla, hogy
43 1, 4 | szóló szőlőt, hogy még meg is sokallod a beszédjét.~Elálmosított
44 1, 4 | hogy én már szóló szőlőt is ettem!~Búcsúzófélben csókolgatta
45 1, 4 | petrezselyemszőlő. Annak is hitványa. Olyan kemény,
46 1, 4 | fiacskám. Jutka húgod ezt is megköszöni, ha hazaviszed
47 1, 4 | rimánkodott szegényke, hogy neki is juttassunk egy kis madárlátta
48 1, 4 | szófogadó gyerek vagy-e. Még azt is kitudom tőle, hogy szereted-e
49 1, 4 | pihenni a gyepszélre. Fáradt is voltam, szomjas is voltam:
50 1, 4 | Fáradt is voltam, szomjas is voltam: lecsíptem egy szemet
51 1, 4 | Nini - mondtam -, nem is olyan rossz. Hanem Jutkának
52 1, 4 | hogy én már szóló szőlőt is ettem.~
53 1, 5 | Annyi erővel Vércse bácsinak is hívhattuk volna. Én legalább
54 1, 5 | hanem a sivalkodása még most is hasogatja a fülemet. Nincs
55 1, 5 | ember volt az öreg, nem is tudom, hová fért el benne
56 1, 5 | Ha akkora gyereket látott is, mint az öklöm, mindjárt
57 1, 5 | Az még a cserebogárnál is gonoszabb szerzet! Mert
58 1, 5 | Bizonyosan még a cserebogarak is féltek tőle: hát mi hogyne
59 1, 5 | bácsi szőlőjében, s akkor is azt gondoltam, valami mesebeli
60 1, 5 | nem látni. Hurcolkodtam is kifelé sebesen, de még egy
61 1, 5 | sebesen, de még egy hét múlva is a csengő barackkal álmodtam,
62 1, 5 | csengő barackjának. Azt most is megáldotta az Isten: éppen
63 1, 5 | az ínséges időben.~Nincs is az a gyémánt, amit úgy őriznének,
64 1, 5 | kezdett a gyümölcs, még hálni is odajárt a fa alá. S nem
65 1, 5 | ha tulajdon magam lennék is.~Kisborus Sós Imre csak
66 1, 5 | gazduram, ott leszek akkor én is!~Az pedig nagy szó volt,
67 1, 5 | Hát... izé... no... mit is akarok mondani teneked...
68 1, 5 | megöregedett a csengő barackfája is, ritka rajta a levél, mint
69 1, 6 | mennyországba.~Mindenféle ákombákom is volt belevésve az öreg fa
70 1, 6 | nagy deák koromban. Bele is tört a bicskám. Azt Pista
71 1, 6 | nagyapó odáig. Hiszen ő is olyan kicsi, mint én vagyok.~-
72 1, 6 | kicsi és gyönge volt. Nem is tudott már másképp járni,
73 1, 6 | csak botra támaszkodva. Nem is igen járkált különben, csak
74 1, 6 | simogatni őket. Ilyenkor föl is csillogott a szeme mindig,
75 1, 6 | nézése. Egyszer hallottam is, ahogy vacsora után fölsóhajtott:~-
76 1, 6 | elcsodálkoztam azon, hogy édesapám is, édesanyám is sírva borulnak
77 1, 6 | hogy édesapám is, édesanyám is sírva borulnak nagyapóra,
78 1, 6 | hogy mi szeretnék lenni, ki is mondtam a szívemen valót:~-
79 1, 6 | hogy aki nem dolgozik, ne is egyék.~- Igazad lehet -
80 1, 6 | vettem észre, hogy nekem nem is terítettek. Rózsás kis tányérom,
81 1, 6 | Aki nem dolgozik, ne is egyék.~- De én még nem tudok
82 1, 6 | ebéd, akárhogy unszoltak is. Alig vártam, hogy megcsókolhassam
83 1, 6 | nagyapó kezét. Kérdeztem is, mikor jön haza.~- Mire
84 1, 6 | akkorra mögöttem állt nagyapó is, s ahogy a szívére ölelt,
85 1, 7 | hozzá a pillangókirályt is.~Majd kőbálvánnyá meredtem,
86 1, 7 | lerajzolva.~- Hja, öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló
87 1, 7 | könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer láttam életemben,
88 1, 7 | faodút. Hasztalan, hiába. Nem is láttam a pillangók királyát.~
89 1, 7 | egyre sírt. Én meg akkor is csak arra gondoltam, hogy
90 1, 7 | magamat, de még a lélegzetemet is elfojtottam, s lábujjhegyen
91 1, 7 | Margitka haldoklik.~Hallottam is, nem is, amit mond, rohantam
92 1, 7 | haldoklik.~Hallottam is, nem is, amit mond, rohantam be
93 1, 7 | szárnyát. Tán még a koronáját is letöri. De mikor olyan szívrehatóan
94 1, 7 | szobába, átment vele apa is, az orvos is. Magam maradtam
95 1, 7 | átment vele apa is, az orvos is. Magam maradtam a beteggel.~
96 1, 7 | csendesen aludt. Még mosolygott is álmában, valami nagyon szépet
97 1, 7 | Pár nap múlva már virágot is szedett anyukának.~Én sohase
98 1, 7 | fogtam pillangót. Még ma is, ha törött szárnyú lepkét
99 1, 8 | hogy még a kanárimadárnak is szemenkint olvasta ki a
100 1, 8 | Sebaj, barátom, neked is van, amíg nékem ad az Isten!~
101 1, 8 | kalaplevéve.~Egyszer Fütyű cigány is azzal állít be hozzá, hogy
102 1, 8 | kiruházta Fütyűt, hogy grófnak is elmehetett volna, ha jobb
103 1, 8 | szakajtóval a bankót. Nem is mondta a bátyjának, hogy
104 1, 8 | szegényeim a körtefám alatt is.~S úgy is lett, mert azt
105 1, 8 | körtefám alatt is.~S úgy is lett, mert azt még a legínségesebb
106 1, 8 | legínségesebb esztendőben is mindig lehúzta a piros képű
107 1, 8 | hogy lelke van a fának is, mert az öreg fa nagyon
108 1, 8 | megzavarodva nézett körül, hogyan is segíthetne ő ezen az isten
109 1, 8 | már egy körtefánál! S azt is elszánta már a szegényeinek!~-
110 1, 8 | elballagott az öccséhez. Az akkor is pénzt olvasgatott, s ahogy
111 1, 8 | taszította be a fiókot.~- Magam is szegény vagyok!~- Sebaj -
112 1, 8 | mohón kapott a szón. Amúgy is régen szúrta a szemét, hogy
113 1, 8 | odacsődítette a fája alá.~- Nem is kell érte pénz - folytatta
114 1, 8 | mintha a körték piros arca is mosolygott volna:~- Ne félj,
115 1, 8 | megeredtek, s a temetőben ma is Antal úrnak van a legszebb
116 1, 8 | Ugye hogy a síromban is gondjukat viselem a szegényeimnek?~
117 2, 1 | Pannika babáé, amelyik akkor is nagyon szól, ha kicsit ütik.~-
118 2, 1 | muzsika! Annak még vonója is van, igaz-e? Hát akkor hegedűt
119 2, 1 | szálát levágni: s már készen is volt a vadonatúj hegedű.~
120 2, 1 | Hát van másforma hegedű is? Hát ez micsoda hegedű,
121 2, 1 | megnyugodott Gyuszi, meg is békült. Különösen, ahogy
122 2, 1 | táncra kerekedett tőle. El is hordtam az irhát sebesen
123 2, 1 | irhát sebesen még a tájáról is a szépen szóló hegedűnek.~
124 2, 1 | cirokhegedűt.~Süvöltöztem én is, de nem ért az semmit. Nem
125 2, 1 | muzsikától. Még délutáni álmomban is mintha éles náddal hasigatták
126 2, 1 | hogy jaj, de szép ez.~El is kotródtam hazulról hamarost,
127 2, 1 | megörülnék neki, ha a nádsípot is elcserélnéd valakivel, mire
128 2, 1 | egyszerre csak a tűzoltótrombita is megharsant az ablakunk alatt.
129 2, 1 | muzsikát. Aki még ezeknél is szebbet tud, annak a nyáron
130 2, 2 | Pétör. Írhatnám Péternek is, de akkor mi lesz a történeti
131 2, 2 | körte volt, hogy négy Péter is beleharaphatott volna egyszerre
132 2, 2 | esztendő elejéről. Amúgy is formázza Pétör a magam kisiskolás
133 2, 2 | összemelegszünk, lehet, hogy le is fényképeztetem, s kielégítem
134 2, 2 | neki, mert azt háromszor is elölről kezdte. De azért
135 2, 2 | fejjel mondja, az orra hegyén is látszik, hogy igen meg van
136 2, 2 | szempontjából igaza lehet. De nekem is igazam van a magam szempontjából,
137 2, 2 | osztálya. Beérem annyival is, hogy Pétör van, és Pétör
138 2, 2 | megjelenik benne. Pétör nagyon is szeret itt lenni, talán
139 2, 2 | tudományok csarnokát. Először is, itt melegebb van, mint
140 2, 2 | kedvét, mostanában még tejjel is megitatják, akár az úrigyerekeket.
141 2, 2 | van rajta nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt a kézbe
142 2, 2 | Pétör elvész, s néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan
143 2, 2 | tejet.~Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta
144 2, 2 | sírását, míg az ő könnye is ki nem csordult.~- Hány
145 2, 2 | látjátok, arra gondoltam, ti is örülni fogtok neki, hogy
146 2, 2 | vannak még olyan csalók is, akik nem magukért csalnak,
147 2, 3 | vagy, hogy a földiepret is csak létráról éred el -
148 2, 3 | komoly képpel -, mégpedig nem is a nagy zsebembe, hanem a
149 2, 3 | nem haragszik. Azóta meg is vagyunk szép békességben.
150 2, 3 | egyet meg nekem. Már vitte is a pillefogó hálót, mikor
151 2, 3 | lenni.~- Hát hiszen nem is vagy te még halász, csak
152 2, 3 | akkorra a kis cethalból is nagy cethal lesz.~Ezt nyilván
153 2, 3 | lesz.~Ezt nyilván Csipetke is belátta, mert most már akkorát
154 2, 3 | hogy még az aranyhalacska is összerezzent bele. Meg is
155 2, 3 | is összerezzent bele. Meg is sajnálta a kis halászinas
156 2, 3 | neked lekváros derelyét is - szaladt volna ki a konyhára,
157 2, 3 | Kenyérmorzsácska kell ennek, az is csak minden három napban,
158 2, 3 | minden három napban, akkor is csak amennyit a két ujjaddal
159 2, 3 | ilyen hideg időben a cethal is, nincs kedve növekedni.~
160 2, 3 | Nevet, bácsim, de még táncol is örömében.~- Hát minek örül
161 2, 3 | csakugyan nem fázott, de nem is táncolt már, mire beértünk,
162 2, 3 | Csipetke halászinassága is tovább tartott volna, így
163 2, 4 | bántani. Gyönyörködtetik is az embert, hasznára is vannak.
164 2, 4 | Gyönyörködtetik is az embert, hasznára is vannak. Ott is elpusztítják
165 2, 4 | hasznára is vannak. Ott is elpusztítják a hernyót,
166 2, 5 | rám!~Igazság szerint nem is volt semmi okom Jánoskára
167 2, 5 | a lágy kenyér. Szerette is mindenki, csak én nem. Mindig
168 2, 5 | különb ember ő énnálam? Ő is mindenből egyes, én is az
169 2, 5 | Ő is mindenből egyes, én is az vagyok. Neki is szűcsmester
170 2, 5 | egyes, én is az vagyok. Neki is szűcsmester az apja, nekem
171 2, 5 | szűcsmester az apja, nekem is. Csakhogy az övé szegény
172 2, 5 | mint az oroszlán.”~Úgy is néztem szegény Jánoskára
173 2, 5 | én pedig nyilván még most is haragudnám rá, ha egyszer
174 2, 5 | sárkánynak hét feje, csak egy, az is papírból. Nem is fújta ez
175 2, 5 | egy, az is papírból. Nem is fújta ez dühösen a tüzet
176 2, 5 | szelíden a levegőégben. Nem is kellett ezt láncra verni
177 2, 5 | vékony zsineg, annál fogva is úgy jött utánam, mint a
178 2, 5 | farkú, kerek fejű, még szeme is volt neki piros papirosból.
179 2, 5 | zsákmányt. Vontattam volna én is, ha lett volna mit. De hogy
180 2, 5 | utca végében Selyem Jánoska is sárkánnyal vesződik. A sárkány
181 2, 5 | sárkánnyal vesződik. A sárkány is oly gyámoltalan volt, mint
182 2, 5 | kapott észbe, mikor már hozzá is kötöztem a zsinegjét a magaméhoz.~-
183 2, 5 | Selyem Jánoska még akkor is a szemét törölgette, mikor
184 2, 5 | csak fel, csak fel!~Le is szedtem minden sárkányt,
185 2, 5 | hosszabbítottam. Már a falu tornyát is meghaladta a sárkányom,
186 2, 5 | ha ezt az ezüstsárkányt is le tudnám vontatni!”~Azzal
187 2, 6 | No, ezt már közelebbről is megnézzük - mondom -, nyögdécselő
188 2, 6 | mindennap látni.~Bizony nem is láttam én azt most se. Ahogy
189 2, 6 | teneked már mesterséged is van? - emeltem meg tisztelettel
190 2, 6 | meg akarna gyúrni engem is.~- Megállj, hékám - mondom
191 2, 6 | sárból gyúrtam pogácsát.~- Az is szép foglalkozás - ismertem
192 2, 6 | Majd leszek én még az is - bizakodott Gyurka, s azzal
193 2, 6 | egy kis szakajtót, még le is akarta tömködni, hogy több
194 2, 6 | valami kengyelfutó. De vert is ám a szaladásával akkora
195 2, 6 | megtollasodott még a Bodri kutya is, de még a háztetőre is jutott
196 2, 6 | kutya is, de még a háztetőre is jutott belőle.~A vasgyúró
197 2, 7 | szeme.~- Akkor az egérlyuk is ház, meg a békalyuk is?~-
198 2, 7 | egérlyuk is ház, meg a békalyuk is?~- Az is ház, Palkó! Ahol
199 2, 7 | meg a békalyuk is?~- Az is ház, Palkó! Ahol az állat
200 2, 8 | a buksi fejét.~- Magunk is megettük volna, ha lett
201 2, 8 | s még az ablakon kinézni is fázott az ember, mégis mezítláb
202 2, 8 | újságot a kis Törőcsik. Olyan is volt a lába, mint a kék
203 2, 8 | keríteni, s ott nyomban föl is húzattuk Palkóval. Harmadnap
204 2, 8 | hogy tán még a feje alá is tette éjszakára. Örült a
205 2, 8 | újsággal, s már szaladt is kifelé.~- Gyere vissza,
206 2, 8 | pedig három pár csizmája is volt. Nem tudom, hogy hányan
207 2, 9 | még a hétköznapi ruháját is. Mikor az iskolába ment,
208 2, 9 | minket zsellérgyerek létünkre is jobban szeretett apánk,
209 2, 9 | Még a fecskefarkú pillétől is megriadt, mikor tévedésből
210 2, 9 | szeretem a játékot.~- Nem is neked való az, Pali húgom -
211 2, 9 | sem állt az édesapjáig. Az is azzal mordult rá nemsokára:~-
212 2, 9 | No, most volt ott egyéb is. Egy törött lábú porcelán
213 2, 9 | Pali húgom megpróbálta azt is. Összeharapta a száját,
214 2, 9 | ne lásson az apám!~Az nem is látta meg, mert a falnak
215 2, 9 | szőke fürtjeit csak egyszer is megsimogatja az apai kéz!~
216 2, 9 | édesanyjával az apa szerető szívét is odatemették volna a vadszőlős
217 2, 9 | ezt meg.~Hiszen ránézni is csak félve mert az apjára:
218 2, 9 | rántással a legszilajabb paripát is.~Egyszer valami csudaszép
219 2, 9 | ficánkolt, három lovász is fogta, míg az ezredes rápattant.
220 2, 9 | ablak párkányába.~Még akkor is ott állt, lázas arcát a
221 2, 10| pápaszem, látni azt úgy is, hogy megcsípte már a dér
222 2, 10| vagy te, Tél apó, köszönjük is alássan a barátságodat,
223 2, 10| akiket szeretünk. Még Pannika is elpityeredik, mikor elújságolom
224 2, 10| meg tőle!~Azt akarjuk mi is, szegény rózsafáink. Azért
225 2, 10| ezeket a gödröket, még ki is párnázom jó puha homokkal,
226 2, 12| a faluval és a várossal is. Kiegészítik egymást, rá
227 2, 12| város falu nélkül, hanem le is rongyolódnék, s a rongyos
228 2, 12| palotás várostól. És nem is juthat eszébe soha, mert
229 2, 12| veszítené el, hanem magát is. A falu éppen úgy rá van
230 2, 12| posztót?~De ezeken kívül is ezer szál köti egymáshoz
231 2, 12| megszépítik a falusi ember életét is. A városokban készülnek
232 3, 2 | papírkosárba, s már mosolyog is a szája.~- Gyere csak, Szélvész
233 3, 2 | konyhából, de még a tornácról is. Már kint ijesztgeti a Sajó
234 3, 2 | támasztva. Porcelán királyfinak is éppen az orrára, annak is
235 3, 2 | is éppen az orrára, annak is a leghegyére.~- No, ebből
236 3, 2 | ahogy föllökte a tintát. Rá is kiáltottam, hogy majd adsz
237 3, 2 | menni az apu szobájába.~Úgy is lett, a szerecsen királyfi
238 3, 2 | szerecsen királyfi azóta őrzi is a szobámat. Nem mer abba
239 3, 3 | tartjuk a lakodalmát. Amúgy is szellős, napos, mindenképpen
240 3, 3 | azért szeretnek a fecskék is itt hűsölni ebéd után.~Én
241 3, 3 | nagy világból; bizony meg is becsülöm őket. Nyílik-e
242 3, 3 | terem a mese.~Ehol, most is valami jeles újságot hozhatott
243 3, 3 | ugrottam föl, hogy a széket is elrántottam magammal.~-
244 3, 3 | egy tenyérnyi hely nekem is ezen a nagy tornácon.~Pannika
245 3, 3 | napot, szép leányka!~- Annak is, aki kívánja!~- Kakastejes
246 3, 3 | peták az ára, hanem meg is éri.~Iramodtam lefelé a
247 3, 3 | Uzsonnázni, apja, lánya!~Pannika is otthagyta a véges-végig
248 3, 3 | Úgy, csupa játék? Azért is kiültem a tornácra, kellős
249 3, 4 | a vánkost,~Ágyam szélire is~Te ülj ide már most.~Homlokomon
250 3, 4 | Csillagot beléje.~Mesélj is majd egyet~Szegény apukádnak,~
251 3, 5 | díványra, s abban a nyomban el is aludtam ringatás nélkül.
252 3, 5 | Ez bizony más emberrel is megesik, hanem már olyat
253 3, 5 | ezüstharang. Lehet, hogy nem is ezüstharang volt, hanem
254 3, 5 | szárnya. Lehet, hogy nem is az volt, hanem liliomvirág
255 3, 5 | Köszönöm alássan, nekem is van házam, van benne kis
256 3, 5 | van benne kis szék, ott is leülhetnék - hajlongott
257 3, 5 | ott annyi jó, hogy látni is sok volt. Mákos patkó, diós
258 3, 5 | járnak a konyhámban. Én is mindjárt kijövök, csak beviszem
259 3, 5 | lelkeim, hogy még a kakas is arról kukorékol!~Kiflivel,
260 3, 5 | beszédbe a Fillér kutya is az asztal alól. Meg is söprűnyelezték
261 3, 5 | kutya is az asztal alól. Meg is söprűnyelezték volna ezért
262 3, 5 | világhíres szakácsnét keresem.~Ki is ugrott a világhíres szakácsné
263 3, 5 | visszaszaladtak. Még Vilmácska is visszakocogott a rózsaszállal,
264 3, 6 | sietett a Garas kutya is.~- Hm, a magam csizmáját
265 3, 6 | Micsoda, hát még mákos rétes is lesz? Kötöm elejbem a kötőt,
266 3, 6 | volt nekem egyéb látnivalóm is. Soha olyan szépet, mint
267 3, 6 | tészta. Még a Garas kutya is úgy ott felejtette magát
268 3, 6 | bámulatában, hogy még tán ma is ott volna, ha Pannácska
269 3, 6 | A Garas elindult, magam is megszégyelltem magam, bocskoron
270 3, 6 | menyasszony ábrázatát.~Nem is vigyáztak még úgy rétesre,
271 3, 6 | Ejnye, Pannácska, éppen én is azt akartam mondani. Befoldjuk
272 3, 6 | megérkezett a Garas kutya is.~- Alássan jelentem, jön
273 3, 8 | felejtem, ha olyan öreg leszek is, mint az országút. Király
274 3, 8 | vadalmába harapott.~- Nem is tud anyuka egyebet főzni -
275 3, 8 | jobbat - nevetett anyuka.~Nem is mondatta ezt Panka másodszor
276 3, 8 | már látom, hogy az isten is szakácsnénak teremtett -
277 3, 8 | lesz a jó. Tarts velünk te is, ha szereted a paprikás
278 3, 8 | megkóstolom, ha addig élek is! - fohászkodom el magam,
279 3, 8 | tornácra, s tán a világból is kiszalad, ha utána nem küldöm
280 3, 8 | van az én patikámban erre is orvosság.~- Siess, apuka,
281 3, 8 | keze, hogy már tapsikolni is tudott vele, mikor anyuka
282 3, 8 | nem állt meg, még most is szalad. Szaladjatok utána,
283 3, 9 | hogy még az óra sétálója is sebesebben sétált örömében. -
284 3, 9 | számat, hogy az óra sétálója is lassúbbra fogta a sétát
285 3, 9 | Nem szép játék. Anyukád is jobban tenné, ha nem játszana
286 3, 9 | De most már csak azért is megmutatja, milyen gyönyörű
287 3, 9 | azzal fizetett ki:~- Hogy is ne, éppen most érünk rá
288 3, 9 | a mosónéé. Még az életét is megunja az ember a teknő
289 3, 9 | ám, még a mosdó mellett is. Mert ott is hűlt helye
290 3, 9 | mosdó mellett is. Mert ott is hűlt helye volt másnap reggel
291 3, 9 | mondom -, már mosdani is a szomszédba kell járni.~
292 3, 9 | szomszédba kell járni.~Mást is akartam még mondani, de
293 3, 9 | Mosdani lehet szappan nélkül is, de mosni nem lehet.~- Hát
294 3, 9 | előkerült, tán még a nyelve is kormos volt.~- Nini, te
295 3, 9 | Ó, apu, ilyen furcsákat is csak te tudsz kitalálni!
296 3, 9 | késsel.~De már erre anyuka is az ölébe vette Pankát, s
297 3, 9 | nyugodtan elmentünk, nyugodtan is hazatértünk, csak a nagy
298 3, 11| kisvárosba. Apám, anyám még most is ott élnek, őket látogattuk
299 3, 11| keskeny utcákon. Aztán meg nem is volna neki kit vinni. Ki
300 3, 11| Ki hova igyekszik, gyalog is mindjárt odaér itten. Közel
301 3, 11| a drótostót, a felvégen is lekívánkoznak a polcról
302 3, 11| repedt fazekak.~Ehol ni, mi is ideértünk már a mi utcánkba,
303 3, 11| átjönnünk. Erre még kocsi is olyan keveset jár, hogy
304 3, 11| keveset jár, hogy a kocsiút is kizöldült. Az árokparton
305 3, 11| sok szépségnél még szebb is: a mi utcánk. Az a legnagyobb
306 3, 11| utcának. Ott van a városháza is, ott van a nagyapóék háza
307 3, 11| ott van a nagyapóék háza is.~Nagyapó már kint vár bennünket
308 3, 11| tinektek még rózsátok is van!~- Van bizony, még rózsás
309 3, 11| bizony, még rózsás kertünk is. Nem úgy van ám itt, mint
310 3, 11| mint a nagyvárosban. Nem is ház az itten, amelyiknek
311 3, 11| vele a tisztaszobába. Ott is a legpuhább párnás székbe
312 3, 11| párnás székbe ültette, azt is az ablakhoz gurította vele.~-
313 3, 11| méltóságosan az öreg harang.~- Ez is a te tiszteletedre szól
314 3, 11| friss levegőt szívni. Innen is, onnan is barátságosan integettek
315 3, 11| szívni. Innen is, onnan is barátságosan integettek
316 3, 11| meglátod, egy-két nap múlva te is ismered még a szomszédék
317 3, 11| még a szomszédék macskáját is.~Mire hazaértünk, besötétedett.
318 3, 12| De bizony már a sapkámba is belebújtam.~- Apu, eredj
319 3, 12| akkorra elszopogatod.~- Az is nagyon szép - bólintott
320 3, 12| de most beérem a bocival is.~- Az ám, lelkem - vetem
321 3, 12| hangja:~- A fehér csillagnak is fekete legyen a legeslegközepe!
322 3, 12| délben hazakerültem, az is kiment az eszemből, hogy
323 3, 12| hogy csillagos homlokú boci is van a világon.~- Hoztad-e,
324 3, 12| mikor hazaérek. Én meg most is ráhagytam, mint máskor:~-
325 3, 12| Pankának volt igaza. Bele is nyugodtam szépen, hogy az
326 3, 12| hogy már a díványomról is leszorít! Nem baj, no, fogtam
327 3, 12| mit volt mit tenni: magam is beálltam borjúpásztornak,
328 3, 12| fejében.~Most már ketten is kergettük az istenadta bocit,
329 3, 12| Pankát.~- Van annak szája is - csattogott vissza az aranyhajú
330 3, 12| levegőbe akkorákat, hogy magam is sokalltam.~- Apám, aranyos
331 3, 12| megette; bizony még éjszakára is az ágyamba feküdt volna,
332 3, 13| abba megyünk lakni. El is szórtuk a repcemagot első
333 3, 13| tavasznevetésen. Esőcskét is, napocskát is adott rá a
334 3, 13| Esőcskét is, napocskát is adott rá a jó Isten, ki
335 3, 13| adott rá a jó Isten, ki is kelt, meg is növekedett,
336 3, 13| jó Isten, ki is kelt, meg is növekedett, valóságos erdő
337 3, 13| arany, ha sebesen elfogy is.~Egyszer aztán beköszöntött
338 3, 13| arany, hogy azon két várat is vehetünk. Egy ünneplőt meg
339 3, 13| mondtam neki. De siettem is megvigasztalni, úgy elszomorodott. ‑
340 3, 13| Attól fogva aztán őrizgette is Panka a repcéjét, még tán
341 3, 13| repcéjét, még tán éjszaka is leste a szegfűs kis ablakából.
342 3, 13| Pankának, még a cirmosnak is utánahajított egy káposztatorzsát,
343 3, 13| mondom, erre már magam is kíváncsi vagyok. Odamegyek,
344 3, 13| ez még a kakaslábas várat is megeszi.~- Ugyan, apus,
345 3, 13| Betakarom a szél elől is - fogadkozott Panka.~A szél
346 3, 13| Panka.~A szél elől takarta is, de nem a gyémántbogarak
347 3, 13| akkora nyáj, hogy báránynak is sok lett volna. Több volt
348 3, 13| Gyere hát, nézzed!~S igaz is volt az csakugyan, hogy
349 3, 13| lelkecském, hátha még téged is megtanítanak furulyázni -
350 3, 14| már a magam emberségéből is - mondja.~- Meghiszem azt -
351 3, 14| kedvetlenül ám nagyon. Meg is mondta, miért.~- Azért,
352 3, 14| adnak neki.~- Adok én neked is - nyúltam a zsebembe. Pici
353 3, 14| örömében.”~Csiribiri Birike be is perdült az ajtón az első
354 3, 14| az első csengetésre, meg is hajolt módosan, meg is kérdezte
355 3, 14| meg is hajolt módosan, meg is kérdezte a kívánságom nagy
356 3, 14| visszajönni. Pedig már az alkonyat is bekönyökölt az ablakon,
357 3, 14| hétfejű sárkánynak állok is elébe.~Ült szép nyugodtan
358 3, 14| mint egy tuskó.~No, ki is telt az esztendeje mindjárt.~
359 3, 15| kenyeret, aminek még most is a számban van az íze.~-
360 3, 15| mondom -, azt már magam is szeretném látni, hogy milyen
361 3, 15| rájuk ismertem, mert engem is sokat megriasztottak kiskoromban.~-
362 3, 15| tőletek, hogy úr korotokban is rám ismertek - hajoltam
363 3, 15| ábrázata, még tán a szénvonó is a régi volt a kezében. Csak
364 3, 15| hát Berec ángyó még most is sütöget? Ebben a nagy módban?~
365 3, 15| mosolyodott el Berec ángyó is. - Ehol ez a kis cseléd
366 3, 15| Ehol ez a kis cseléd is mindjárt magára vállal egyet.~
367 3, 15| népeim!~Akkorra már ott is állt a konyhaajtóban a karikásostoros
368 3, 15| egy kis libapásztorlányka is ott ácsingózott. Két-három
369 3, 15| ácsingózott. Két-három kolduska is ott csoszogott a tornácon.
370 3, 15| Egy-két ágrólszakadt öreganyó is lappangott mögöttük. Ez
371 3, 15| mostanában, lelkem. Nekem is jólesik, tudja, meg nekik
372 3, 15| jólesik, tudja, meg nekik is.~Szégyen, nem szégyen, de
373 3, 15| Hamarosan megjelent az utolsó is Berec ángyó népei közül.
374 3, 16| kacsócskái vannak, hogy nem is tudom őket mihez hasonlítani.
375 3, 16| idén! Már a fehér liliom is nyit. Gyerünk oda, kívánjunk
376 3, 16| míg szépen vagyunk!~De az is igaz, hogy mikor ez történt,
377 3, 16| lát többet, vagy se.~Ez is igaz volt, mert ahogy a
378 3, 16| taraja, hogy napernyőnek is használhatta volna, ha az
379 3, 16| Vilmácskát tegnap reggel is, mikor iskolába készült.
380 3, 16| ért az semmit. Mert anyuka is megharagudott ám, s akkorát
381 3, 16| toppantott a lábával, hogy maga is megijedt tőle.~- Légycsapó,
382 3, 16| az udvart söpreni.~Olyan is lett a Vilmácska keze, hogy
383 3, 16| hogy maga se ismert rá. El is dugta a kabátkája zsebébe,
384 3, 16| ez, mint a hó.~De olyan is maradt az még ebéd után
385 3, 16| maradt az még ebéd után is, aminek Vilmácska nem is
386 3, 16| is, aminek Vilmácska nem is várta a végét. Mire apu
387 3, 16| egész ház. Még a búbos kakas is úgy fölmeresztette a taraját,
388 3, 16| menni. Be van zárva a kapu is. Hát akkor minek mostam
389 3, 17| az ágyban, s még délben is fújta az asztalnál.~Még
390 3, 17| fújta az asztalnál.~Még azt is a körtemuzsikán fújta ki,
391 3, 17| a körtemuzsikából.~- Nem is adom, ha kéred is - fújta
392 3, 17| Nem is adom, ha kéred is - fújta Bözsike kevélyen
393 3, 17| drágalátos muzsika. Dugtam is a zsebembe sebesen, hogy
394 3, 17| vásárt a gyönyörűm.~No, nem is ő bánta meg, hanem én. Mindjárt
395 3, 17| a lyuk, még eggyel annál is több. Volt azok közt szolgálóbaba
396 3, 17| Volt azok közt szolgálóbaba is, kisasszonybaba is, de még
397 3, 17| szolgálóbaba is, kisasszonybaba is, de még bárókisasszony baba
398 3, 17| még bárókisasszony baba is.~- Hej, szegény világ, vetett
399 3, 17| volt a ruhája, még a folt is arany volt rajta.~- Ez a
400 3, 17| királykisasszony babát. Még tán most is a fejem törném, ha ozsonnára
401 3, 17| héjában.~„Nini, hátha lehetne is!” - ötlött hirtelen eszembe.
402 3, 17| diribdarab selyemből függönyt is szerkesszen az ember a kocsijára.~
403 3, 18| történet, hanem a Biri babáéról is. Szép, nagy hullámos aranyhaj
404 3, 18| fésű, Piri baba pedig akkor is sikoltozott, mikor csak
405 3, 18| az öreg Rozál. Hanem az is, hogy a Biri baba, ha akarna,
406 3, 18| igazi baba volna.~Igaza is van neki. Inkább sikoltson
407 3, 18| hogy a hetedik szomszédban is megégesse a szakácsné ijedtében
408 3, 18| mindegy, fölmászik ő oda is. Csak előbb megkeresi a
409 3, 18| Biri baba haját.~- Hát az is lehet? - tátotta el a szájacskáját
410 3, 18| eszébe:~- Nagyapó, a te hajad is a Mica vitte el, mikor kicsi
411 3, 18| ugye, nagyapó, a te hajad is kinő, mint a Biri babáé?~-
412 3, 18| érem azt hajasan, kopaszon is bajosan. De látod, a Biri
413 3, 18| fésülgetni! Legalább majd nagyapó is megtudná egyszer, mi az,
414 3, 18| almafa ága azonban kéretlenül is tudott tanácsot adni. Gallyacskáival
415 3, 18| hogy még az öreg Rozál is földerült tőle délben, s
416 3, 18| tőle délben, s harmadszor is teleszedte a tányérkáját
417 3, 18| hogy erre az öreg Rozálra is mindig ilyenkor esik rá
418 3, 18| Piri baba már a kanalat is elejti, olyan álmos!~- Így
419 3, 18| csukta az övét, s nagyapó is el nem szenderedett az öreg
420 3, 18| valami ezüstszájú gólya.~Ette is az aranyhajat nagy mohósággal.~-
421 3, 18| kellett ébredni anyukának is, nagyapónak is.~S Piri baba
422 3, 18| anyukának is, nagyapónak is.~S Piri baba ugyan örülhet
423 3, 18| örülhet neki, hogy nagyapó is fölébred, mert anyuka bizonyosan
424 3, 18| még a zsebkendő-korbácsnál is rettenetesebb volt.~- Jaj,
425 3, 18| nőjön! De persze esernyőt is tart fölé, mert akármilyen
426 3, 19| mégis adott friss tejet. Nem is egy pohárral, hanem kettővel,
427 3, 19| megfelelt az én részemnek is.~Öreg diófák árnyékában
428 3, 20| ragyogó, mint az arany.~Azt is megmondom, miért hívták
429 3, 20| konyhán, nem bánta, ha kifut is, csak megláthassa magát
430 3, 20| csoda, ha már a verebek is Tükrös Katának hívnak.~Azt
431 3, 20| falitükröt, de még a rézkilincset is megkérdezte:~- Tükör, van-e
432 3, 20| gorombáskodott a Cirmos cica. Az is olyan, hogy mindig csinosítja,
433 3, 20| csinosítja, nézegeti magát. Most is ott ül az esővizes hordó
434 3, 20| De még a gazdasszonykáját is odaintette:~- Gyere, két
435 3, 20| odaintette:~- Gyere, két cica is megnézheti ebben magát egyszerre.~
436 3, 20| egyszerre.~Tükrös Kata nem is nagyon hívatta magát, egyszeriben
437 3, 20| hátha még a selyemszalagot is megláthatná a nyakán!~-
438 3, 20| Cirmos cica.~„Most már én is látom az enyimet” - mondta
439 3, 20| rózsabimbós kalapnak az is egészen elég volt. Azt ugyan
440 3, 20| senki kislánya.~No, de volt is nevetés! Még a libák meg
441 3, 20| Még a libák meg a rucák is nevettek:~- Gi-gá-gá, háp-háp-háp!
442 4, 1 | egyetlenegy foga volt, az is beletörött a beletlen kenyere
443 4, 1 | harmadik szomszéd ajtaját is mind telekrétázta vele.~-
444 4, 1 | bújtak volna már a ládafiába is, ha befértek volna. Kapkodtak
445 4, 1 | a főudvarmesternek. Ide is ragadt, oda is tapadt belőle,
446 4, 1 | főudvarmesternek. Ide is ragadt, oda is tapadt belőle, végre semmi
447 4, 1 | kukta azt a kis lisztet is letörülgette a vászonkötőjével
448 4, 1 | szemig elkopik.~Hej, talpra is ugrott az egyszeri király,
449 4, 1 | No, a kis kukta gondját is viselte úgy, mint a tulajdon
450 4, 2 | tovább tartson a nap.~Ezekből is látni való, hogy milyen
451 4, 2 | korommal. Ott olvastam én is, s ahogy én elolvastam,
452 4, 2 | elolvastam, elolvashatja más is.~Mikor, mikor se, ha nem
453 4, 2 | lódított rajta, hogy még most is szólna a csicseri harang,
454 4, 2 | ütőjét. Nyelve nélkül nem is tud szólni azóta a csicseri
455 4, 2 | feleségének, aki még akkor is úgy csapkodta össze a két
456 4, 2 | hol a tűz? Na, csak kelmed is okos embernek ad kenyeret.
457 4, 2 | katlanban? Azóta tán el is főtt a drága jó lebbencsleves.~-
458 4, 2 | akkorát, hogy a kaszanyél is kiesett a kezünkből?~Most
459 4, 2 | látom - még borsószemnek is.~Csudálták is a csicseriek
460 4, 2 | borsószemnek is.~Csudálták is a csicseriek étlen-szomjan
461 4, 2 | Csicseren énrajtam kívül is okos ember?~De ez a csúfolódás
462 4, 2 | bölcseket, s a kelő nap is elbámult rajta, hogy a csicseri
463 4, 2 | De még a kedves feleségét is!” Harangozó sógor is megszólal
464 4, 2 | feleségét is!” Harangozó sógor is megszólal erre: „Drága gyermekeikkel
465 4, 2 | Megértették-e kendtek?~Meg is értették, meg is tanulták.
466 4, 2 | kendtek?~Meg is értették, meg is tanulták. Kisbíró koma egész
467 4, 2 | De még a kedves feleségét is!” Amire a harangozó sógor
468 4, 2 | együtt!” Még a sárgarigó is eltanulta már tőlük, s még
469 4, 2 | eltanulta már tőlük, s még a fák is a fejüket csóválgatták:
470 4, 2 | ez a csicseri bíró!~Ment is a dolog rendben, ahogy a
471 4, 2 | De a kedves feleségét is! - sietett a kisbíró a mondókájával.~-
472 4, 2 | máig se álltak meg. Nem is állnak, míg nem találják
473 4, 3 | édesapámnak.~Más jó ösmerősökkel is találkozott az úton. Mentek
474 4, 3 | szép volt ám a pillangó is, sose látott még olyan szépet.
475 4, 3 | keresni a tenyerére.~Talált is egy szép nagy levelet, de
476 4, 3 | sugdostak.~Még tán most is ott aludna, ha a kakukk
477 4, 3 | haragudott Örzsikére. Dehogy is haragudott, inkább azt se
478 4, 4 | ássa kelmed még ma, azzal is kevesebb kecske vész el.~
479 4, 4 | egy.~- Ráérünk arra holnap is - volt a rövid felelet.~
480 4, 4 | után.~- Ráérünk arra holnap is - volt újra a felelet.~Harmadnap
481 4, 4 | Mit fizetek? Ej, arról nem is beszéltünk, egészen elfelejtkeztem
482 4, 4 | mert attól félt, hogy őt is megvacsorálta a furfangos
483 4, 5 | szegény embernek.~Nincs is miért gyertyát gyújtani.
484 4, 5 | sóhajtozni, dideregni sötétben is lehet, azt mondja nagyanyó.
485 4, 5 | nagyanyó. Egyebet meg mit is lehetne csinálni ilyen cudar
486 4, 5 | engem ne féltsen. A kemence is melegít, meg a cirmos is
487 4, 5 | is melegít, meg a cirmos is melegít. Ne adjam oda a
488 4, 5 | érezte, mintha már menne is hetedhét ország ellen a
489 4, 5 | mendegélt, egyszer csak el is ért a búzamezők szélére.
490 4, 5 | kereste a csacska patakot. Meg is találta magas partjai közt,
491 4, 5 | halálos álmomból. De meg is szolgálom, fuss csak vélem
492 4, 5 | karjai közt maradt belőle, az is belecsúszott a kis patakba
493 4, 5 | Én, nagyanyó? Nekem nem is volt semmi bajom, nagyanyóka
494 4, 7 | furcsát álmodtam!~Háborúban is voltam:~Két nagy szúnyog
495 4, 8 | Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg le is út. Eredj,
496 4, 8 | gyalogút, föl is út, meg le is út. Eredj, Fityók, szolgálatot
497 4, 8 | szolgálatot keresni.~El is ment Fityók, talált gazdát
498 4, 8 | ment Fityók, talált gazdát is, kapott parancsot is. Ez
499 4, 8 | gazdát is, kapott parancsot is. Ez volt a parancs:~- Eredj,
500 4, 8 | kerekeit, hanem az oldalát is, a rúdját is.~- Ó, te esze
1-500 | 501-565 |