Rész, Fejezet

 1       1,  1 |         hogy az arcába szaladt tőle a vér. Hanem azért csak
 2       1,  2 |   krajcárt, mikor botot vettem tőle.~Ilyen gyorsan forog a vásárban
 3       1,  4 |     vagy-e. Még azt is kitudom tőle, hogy szereted-e a húgodat.~
 4       1,  5 |       a cserebogarak is féltek tőle: hát mi hogyne féltünk volna!~
 5       1,  8 |        nékem ad az Isten!~Soha tőle hiába nem kért senki. De
 6       1,  8 |       De még kérni sem kellett tőle, mert ha hírét hallotta
 7       2,  1 |        fogam táncra kerekedett tőle. El is hordtam az irhát
 8       2,  3 |        baj, pajtikám? - kérdem tőle. - Itthon van-e József apa?~- 
 9       2,  6 |       itt, Gyurka? - kérdeztem tőle.~- Birkózom a fával - azt
10       2,  6 |      nevetni való? - kérdeztem tőle.~- Hát az, hogy te még ennyit
11       2,  8 |  mezítláb. Mikor azt kérdeztem tőle, hova tette a csizmát, fülig
12       2,  10| rejtsetek előle, mentsetek meg tőle!~Azt akarjuk mi is, szegény
13       3,  2 | mandulát, azt majd én elveszem tőle. Ezt a büntetést, tudom,
14       3,  2 | ajtónállónak. Hadd ijedjen meg tőle az olyan haszontalan gyerek,
15       3,  9 |     konyhában, hogy nem tudtam tőle kiférni az ajtón.~- Ejnye,
16       3,  9 |   mosogattad máma? - kérdeztem tőle.~- Ó, apu, ilyen furcsákat
17       3,  12|   végzed, szentem? - kérdeztem tőle.~- Hát csak az ólat tisztogatom
18       3,  14|       Lakj jól belőle, édesedj tőle!~- Inkább elsavanyodok -
19       3,  15|        út szélén, megkérdeztem tőle, kié ez az uras tanya.~- 
20       3,  16| lábával, hogy maga is megijedt tőle.~- Légycsapó, poroló! Kiégne
21       3,  17|     csaptam a minap. Megvettem tőle a szépen szóló körtemuzsikáját.
22       3,  18|    Szaladj csak anyádhoz, kérj tőle egy csészike tojásfehérjét.
23       3,  18|        öreg Rozál is földerült tőle délben, s harmadszor is
24       4,  3 |         örült, hogy elmaradtak tőle, mikor bekanyarodott a dűlőútra,
25       4,  10|     orrára is. Akkorára dagadt tőle, mint a magnak való uborka,
26       4,  10|        bölcsnek, hogy tanuljon tőle bölcsességet az egész királyi
27       4,  14|     mindnyájan hallottátok már tőle:~Álom, álom, édes álom,~
28       4,  14|         De Gabika már nem félt tőle. Ott ült az ablaknál édesanyja
29       4,  17|      járása sebes. Ha kérdezik tőle, hogy ugyan mennyi idős
30       4,  18|      rajtam: koronám, kenyerem~Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”~