Rész, Fejezet

 1       1,  1 |           Micsoda bolondság ez már megint? A Forintos Gergely fia
 2       1,  3 |     Megsimogattam kerek orcáját, s megint bekaptam két szem cseresznyét.~- 
 3       1,  5 |      almamegevésnyi idő, már akkor megint körülsüvöltözött bennünket
 4       2,  3 |           Csipetkét, de másnap már megint szomorúan lesett az ajtajukban.~- 
 5       2,  6 |             ami nekem.~De már erre megint nagy szemet meresztettem.~- 
 6       2,  6 |         bizakodott Gyurka, s azzal megint nekigyűrkőzött a fának. ‑
 7       2,  8 |        jártunk már a télben, mikor megint megesett a szívünk a Palkó
 8       2,  8 |      Másnap reggel a rendes időben megint beállított Palkó, de megint
 9       2,  8 |        megint beállított Palkó, de megint csak mezítláb. Mikor azt
10       2,  8 |       húzattuk Palkóval. Harmadnap megint csak mezítláb kocogott be
11       2,  8 |           kiáltottam rá:~- Hát már megint nincs csizmád?~- Nekiadtam
12       2,  10|       illata, azt gondolja a bohó, megint kitavaszodott már.~Eredj
13       3,  3 |         kellene! Mit csináltál már megint, te apuka? Jaj, jaj, apuka,
14       3,  5 |     perdült, s mire kifordult, már megint a vendégek csikorgatták
15       3,  9 |          új játékot tudsz. Tán már megint locsolót csináltál a cilinderemből?~- 
16       3,  9 |         mosni nem lehet.~- Hát már megint nagymosás van nálunk? -
17       3,  9 |            a szappanos tenyerét.~- Megint nagymosás volt nálunk!~- 
18       3,  9 |           nálunk!~- Mit mostál már megint, te rosszkor lett?~- Megmostam
19       3,  12|             apu.~No, ebben meg már megint Pankának volt igaza. Bele
20       3,  12|    szemöldököm.~- Mit csinálsz már megint, te kis förgeteg?~- Semmi
21       3,  16|         szemem szégyenletemben, ha megint azt mondaná a tanító néni,
22       3,  18|      aranyfürtöket -, majd kinő az megint, csak a jó Isten egy kis
23       4,  1 |        súgtak-búgtak, míg valahára megint észhez nyúltak.~- Verejtékből
24       4,  4 |          újra a felelet.~Harmadnap megint csak nem állhatta az asszony,
25       4,  5 |      ólomszín felhőkárpitok mögül, megint csak visszabújt aludni.
26       4,  5 |        bírt szólni, mert a köhögés megint erőt vett rajta. Beletemette
27       4,  5 |           a tél elmúlna már!~Aztán megint csend lett, csak a cirmos
28       4,  5 |       goromba tél.~Nagyanyó szavát megint elfojtotta a köhögés, s
29       4,  5 |            a goromba telet!~A szél megint nagyon süvöltött odakint,
30       4,  8 | vasabroncsa a ló lábát. Lett ebből megint nagy perpatvar. Ahogy kimérgeskedi