Rész, Fejezet
1 1, 6 | udvarunk.~Hát hiszen nem mondom, nem haragudtam én az almafára
2 1, 8 | hírek fülébe jutottak.~- Azt mondom én, nagy baj lesz még ebből
3 2, 2 | becsület kívánja:~- Azért mondom Ferenc Jóskát első Ferenc
4 2, 3 | Az ám, csakhogy baj van - mondom a kertajtóban. - Elfelejtettünk
5 2, 6 | közelebbről is megnézzük - mondom -, nyögdécselő kőrisfát
6 2, 6 | engem is.~- Megállj, hékám - mondom neki -, én nem vagyok ám
7 2, 7 | markát.~- Várjunk csak - mondom. - Előbb számold össze,
8 3, 3 | széket, ülök a sarokba, s mondom a fecskének:~- Kezdhedd
9 3, 5 | Vilmácska, te vagy az? - mondom neki. - Ülj le minálunk,
10 3, 6 | föl.~- No szépen vagyunk - mondom nekik -, most már, ugye,
11 3, 8 | pulykapecsenyét!~- Sebaj - mondom én -, máskor mink visszük
12 3, 8 | nagy feketeség.~- Ejnye - mondom -, hiszen ez fűrészpor.~-
13 3, 9 | megmosdatja az asszonyt.~- No - mondom -, már mosdani is a szomszédba
14 3, 12| csupa eleven bocikát.~- Ó! - mondom ijedten. - Hozok inkább
15 3, 13| van a gyémántbogár.~No, mondom, erre már magam is kíváncsi
16 3, 13| mit szólsz hozzám?~- Azt mondom én neked, lelkem - mondom
17 3, 13| mondom én neked, lelkem - mondom Pankának -, hogy ezt a hitvány
18 3, 15| megállni nevetés nélkül.~- No - mondom -, azt már magam is szeretném
19 3, 17| kér többet belőle.~- No - mondom -, én meg nem kérek már
20 4, 1 | kis kuktának.~- Fiamnak mondom: te viseld gondom!~No, a
21 4, 2 | markomba fogom a tojást, s azt mondom: „Isten éltesse a szolgabíró
22 4, 16| hozzád a pártfogóimat.~Nem mondom, hogy szorul szóra ezt mondta
23 4, 16| mint a mákszem.~- Nini - mondom -, nyilván rossz idő jár
24 4, 16| lehet benne vadászni.~No, mondom, megkegyelmezek a fa derekának
25 4, 18| Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,~Hívjátok elő az udvari
|