Rész, Fejezet
1 1, 8 | jajszóval:~- Nagy bajban vagyok, lelkem. Elvitte a tehénkémet zálogba
2 1, 8 | most már belőlem?~- Sebaj, lelkem - szaladt ki Antal úr száján
3 1, 8 | a szegényeinek!~- Sebaj, lelkem! - villant fel újra az öreg
4 2, 9 | tenger keserűségét:~- Anyám, lelkem jó anyám, mért haragszik
5 3, 3 | fogadj, isten, mi jóba jár lelkem itten?~- Van-e finom méze?~-
6 3, 3 | se evett még ilyen jót, lelkem!~A cukrász boltjába már
7 3, 8 | a háztetőre.~- Hol fáj, lelkem, hol fáj? - szorongattam
8 3, 9 | örömében.~- Félek én attól, lelkem - mondtam neki ijedten -,
9 3, 9 | felejtette ott a teknőben.~- No, lelkem - kérdem este Pankát -,
10 3, 12| beérem a bocival is.~- Az ám, lelkem - vetem én erre -, csakhogy
11 3, 12| tenyerembe.~- Micsoda ez lelkem?~- Micsoda, micsoda, hát
12 3, 12| szegény párát?~- Melyiket, lelkem? - kérdeztem ijedten. -
13 3, 13| repcémet!~- Ne bántsd őket, lelkem, nem tesznek azok semmi
14 3, 13| Azt mondom én neked, lelkem - mondom Pankának -, hogy
15 3, 14| vitézlő gazdám-uramnak?~- Hej, lelkem, szobalány - nevettem el
16 3, 15| kémlelt végig.~- Meg ám, lelkem - kapott a kezem után -,
17 3, 15| Csak magamnak sütögetek, lelkem. Tudja, nagyon beleszoktam
18 3, 15| gazdája mind a kilencnek, lelkem - mosolyodott el Berec ángyó
19 3, 15| ez minden szombaton este, lelkem - felelte Berec ángyó. -
20 3, 15| sütögetek én mostanában, lelkem. Nekem is jólesik, tudja,
21 3, 15| azután.~- Az se szárad rám, lelkem - felelte ángyó, s kétfelé
22 3, 18| mikor kicsi voltál?~- Nem, lelkem, az én hajamat az esztendőmacskák
23 3, 18| mint a Biri babáé?~- Lehet, lelkem, de nem gondolnám - nevetett
24 4, 9 | ráköszöntötte a jó reggelt:~- Nézd, lelkem gyermekem, micsoda szép
25 4, 16| nincs gyereke?~- Nincsen, lelkem, csak termése. Ha azt elültetik,
|