Rész, Fejezet

 1       1,  1 |        Gergely fia nem szorult arra, hogy betintázza az ujját.~
 2       1,  1 |     ahogy a levelet olvasta.~- Arra kéri az uraság édesapámat,
 3       1,  2 |        eladta már a sok subát, arra az egyre is éppen alkudott
 4       1,  7 |     sírt. Én meg akkor is csak arra gondoltam, hogy most már
 5       2,  1 |     fülem. Legédesebb álmomból arra ébredtem föl, hogy az egyik
 6       2,  1 |  ablakunk alatt. Azt hitték az arra járók, tűz van nálunk, azért
 7       2,  2 |       ember Péternek szólítja, arra nem ért. Tudom magamról,
 8       2,  2 |         Ezt abból hiszem, hogy arra se állt föl senki, mikor
 9       2,  2 |      Pétör szót fogad, s éppen arra az olvasmányra nyit, amelyik
10       2,  2 |   csalóról írtam. De látjátok, arra gondoltam, ti is örülni
11       2,  9 |        elég volt az ezredesnek arra, hogy leszökjön a nyeregből,
12       2,  12|   városból, amelyik egy reggel arra ébredne fel, hogy falu nélkül
13       3,  2 |        íróasztal sarkán, éppen arra a porcelán királyfira, akit
14       3,  5 |       mégiscsak kinyitottam én arra a szememet. De nem láttam
15       3,  5 |      emlegetni.~Erre közelébb, arra hamarább - még tán el se
16       3,  13|        kis ablakából. Pille ha arra csapongott, méhike ha odaröppent,
17       3,  15|   mennyei lámpásokat.~Én pedig arra gondoltam, hogy ha Berec
18       3,  18|        éppen akkor repülhetett arra valami ráérő angyalka, s
19       4,  3 |        ott aludna, ha a kakukk arra nem repült volna, s röptében
20       4,  4 | hiányzik-e vagy egy.~- Ráérünk arra holnap is - volt a rövid
21       4,  4 |        kecskék után.~- Ráérünk arra holnap is - volt újra a
22       4,  16|  Nagyon megharagudtam a nyáron arra a vadalmafára, amelyik az
23       4,  16|       pirinyó békácska rezzent arra föl a fűből, hogy szinte
24       4,  17|      sosem hazudtam életemben.~Arra fölteszi a pápaszemet, s
25       4,  17|        a pipa, hogy a méhecske arra se mert többet repülni.~-