Rész, Fejezet

 1       1     |              ÖREG EMBER, ÖREG FA~
 2       1,  3 |      szem cseresznye; ahogy a fa alá értünk, mindjárt leszakítottam
 3       1,  5 |        még hálni is odajárt a fa alá. S nem volt bizodalma
 4       1,  6 |              ÖREG EMBER, ÖREG FA~Az öreg diófa alatt legjobban
 5       1,  6 |      világon ez a legmagasabb fa, és hogy ennek a hegyiből
 6       1,  6 |     is volt belevésve az öreg fa derekába, s én azokon nagyon
 7       1,  6 |       gyanánt feketéllettek a fa kérgén, s az édesapám mindnyájáról
 8       1,  6 |      egyet se terem már. Öreg fa nem haszonra való.~- Az
 9       1,  8 |      a fának is, mert az öreg fa nagyon búsan csörgette meg
10       1,  8 |      Mit beszélgetett az öreg fa meg az öreg ember, ki tudná
11       4,  8 |       mondja neki:~- Hol az a fa, amit tegnap vágtál?~- Itt
12       4,  15|     zizegte szelíden az egyik fa. - Méhek döngicséltek körülöttem,
13       4,  16|      fogok a tövedre.~Az öreg fa megrázkódott, levelei lassú
14       4,  16| leszek akkor - mondta az öreg fa öreges nyugalommal. - Majd
15       4,  16|      szóra ezt mondta az öreg fa, de az értelme ez lehetett,
16       4,  16|  Hanyatt-homlok ugráltak be a fa tövén levő lyukakba.~Megesett
17       4,  16|   volt a takácsműhely, ahol a fa dereka háromfelé ágazott.
18       4,  16|     Jó hely ez erre nagyon. A fa oldalán a sűrű mohában csak
19       4,  16|      mondom, megkegyelmezek a fa derekának is. Nem teszem
20       4,  16|       a koronára haragszom.~A fa megrázta koronáját, s a
21       4,  16|    megtudtam, mit kacagtak. A fa sűrű hegyében rigófészek
22       4,  16|    fát:~- Megmenekültél, öreg fa. Nem bántom a koronádat
23       4,  16|   elültetik, abból lesz a kis fa.~A halálra szánt ágat megrázta
24       4,  16|    termését az a szegény öreg fa!~