Rész, Fejezet
1 3, 15| BEREC ÁNGYÓ KENYEREI~Hogy a nyáron édesanyámnál
2 3, 15| kenyerespolcról eszembe jutott Berec ángyó. Kisgyerek koromban ő sütögette
3 3, 15| tőlem édesanyám.~- Berec ángyó jutott eszembe. Ugyan megvan-e
4 3, 15| hogy milyen lehet Berec ángyó, mikor uraskodik. Hamar
5 3, 15| már előttünk áll Berec ángyó, de tulajdon úgy ám, mint
6 3, 15| kevesebb.~- Megismer-e, Berec ángyó? - hajoltam le a töpörödött
7 3, 15| töpörödött anyókához.~Berec ángyó ernyőt csinált a tenyeréből
8 3, 15| Nem megyek én, Berec ángyó - szabadkoztam -, jobb lesz
9 3, 15| friss kenyérszagot.~No, az ángyó konyháját majd fölvetette
10 3, 15| Megláttam már azt, ámbár ángyó illegett-billegett előttünk,
11 3, 15| meglepődve -, hát Berec ángyó még most is sütöget? Ebben
12 3, 15| sütöget? Ebben a nagy módban?~Ángyó megzavarodva köhintett egyet-kettőt.~-
13 3, 15| héten kilenc kenyeret, Berec ángyó? - nevettem el magamat.~-
14 3, 15| lelkem - mosolyodott el Berec ángyó is. - Ehol ez a kis cseléd
15 3, 15| szánta pedig ezt, ugye, Berec ángyó? - kérdeztem ángyót, de
16 3, 15| uraskodás” - gondoltam magamban. Ángyó pedig magyarázóformán simított
17 3, 15| kenyeremért jöttem, Berec ángyó!~- Itt van, gyerek, fogyaszd
18 3, 15| karjára egy kenyérkét Berec ángyó.~De már akkor egy kis libapásztorlányka
19 3, 15| ez nagy búcsújárás volt, ángyó - szólaltam meg, mikor magunk
20 3, 15| lelkem - felelte Berec ángyó. - Sok ezen a tájon a szegény
21 3, 15| szárad rám, lelkem - felelte ángyó, s kétfelé vágta az utolsó
22 3, 15| mentegetődzve.~- Kicsoda, Berec ángyó?~- Aki a kenyeret elviszi
23 3, 15| megjelent az utolsó is Berec ángyó népei közül. Egy sovány,
24 3, 15| gondoltam, hogy ha Berec ángyó a mennyországba kerül, az
|