Rész, Fejezet

501       4,  8 |                az oldalát is, a rúdját is.~- Ó, te esze fitty! - förmed
502       4,  8 |               fogd be a négy lovat.~Be is fogta Fityók a négy lovat,
503       4,  8 |              rá a gazda Fityókra.~Szót is fogadott Fityók. Pedig látta,
504       4,  8 |           szóltál előbb!~- Meg a kerék is elveszett!~- Hej, jeges
505       4,  8 |            megy vissza a kerékért. Meg is találja, illegeti a ló hátára,
506       4,  8 |          kutyakopogóst.~De erre Fityók is nyaka közé kapta a lábát,
507       4,  8 |               meglódult, hogy még most is szalad, ha meg nem állt.~
508       4,  9 |                szalmazsákra, s álmában is a markában szorongatta.
509       4,  10|              szál bajuszodat!~De vitte is ám a Sohsevolt király a
510       4,  10|              Utoljára az udvari vadász is odaállt a király elé, s
511       4,  10|                Sohsevolt király orrára is. Akkorára dagadt tőle, mint
512       4,  10|               az udvari parittyamester is hétrét görnyedt a király
513       4,  10|                országot. De még tán el is öntötte volna, ha a negyedik
514       4,  10|                király elé hívás nélkül is. Nem volt pedig annak a
515       4,  10|              megfogod a legyet.~- Kell is nekem olyanféle, ugyan mit
516       4,  10|            számba, édes fiam” - akarta is mondani Sohsevolt király,
517       4,  10|          orrának a leghegyébe. De bele is ragadt a mézbe úgy, hogy
518       4,  10|               vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna.~
519       4,  12|                csöppecske a tenyerembe is hullott. Beszélgetek vele.~- 
520       4,  12|       tenyeredbe onnan hulltam.~- Öreg is lehetsz te akkor, mint az
521       4,  13|             meszeljük még a háztetőket is.~Voltak kíváncsi hópelyhek
522       4,  13|              Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy
523       4,  13|           testvéreiknek. - Még székkel is megkínálnak, talán hintóba
524       4,  13|             megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.~Azzal a kíváncsi
525       4,  13|          Lekotorták a havat a tetőkről is, és elsárosodva vitték a
526       4,  14|               sem.~- Ejnye, de csak jó is teneked, kedves Szellőcske!
527       4,  14|                a bátyám, akkor majd én is megpróbálkozom vele. Tudom,
528       4,  14|         számtani feladat.~- Hát bátyád is van, Szellőcske?~- Van bizony,
529       4,  14|                a homlokán, már a kezét is megfogta, hát mikor a szemét
530       4,  15|        lerázták róla az utolsó levelet is. Egyszerre meglepte az álom,
531       4,  15|           egyik favágó a fácska tövébe is belevágta a fejszét, de
532       4,  15|              az öregségtől. De azért ő is álmodott.~- Vadkacsák raktak
533       4,  16|  zúgtak-zörögtek a fülembe.~- Nono, én is ott leszek akkor - mondta
534       4,  16|        istenadta béka volt, a békáknak is csak a szegényebbjéből való.
535       4,  16|               délután a másik pártfogó is bemutatkozott. Egyszer csak
536       4,  16|          megkegyelmezek a fa derekának is. Nem teszem földönfutóvá
537       4,  16|          kacagnának.~Napáldozatkor azt is megtudtam, mit kacagtak.
538       4,  16|               vágok le a fáról.~Már rá is fogtam a fűrészt az ágra,
539       4,  17|                nevetnek, akkor nagyapó is elmosolyodik.~- Ejnye, ejnye,
540       4,  17|              sokdolgú ember volt, most is az. Még nem száradt föl
541       4,  17|              lóra nem telik.~Ehol most is csikorog már a talicska
542       4,  17|             most ébredt föl a napocska is. Csakhogy most nincs a talicskán
543       4,  17|               nagy kosár van rajta, az is le van takarva vékony fehér
544       4,  17|               akit meglát.~- De még el is hagyok mindenkit.~- Pedig
545       4,  17|           mindenkit.~- Pedig talicskát is tol, nagyapó.~- Inkább a
546       4,  17|               jó emberek, kincset. Nem is láttatok még ilyet.~- Mi
547       4,  17|             nagyapó? - csörög a szarka is, ahogy billegeti a farkát
548       4,  17|         táncolni kezdett örömében. Nem is maradt el a kosár mellől
549       4,  17|          akkorára kint volt ám a veréb is. Ott csipogott a lugaskarón:~- 
550       4,  17|              szóló madarat!~A méhecske is ott döngicsélt a fodormenták
551       4,  17|            liliomszál?~De még a szarka is ott csörgött az eperfa hegyiben:~- 
552       4,  17|        Akkorára odaérkeztek az emberek is, akiket nagyapó elhagyott
553       4,  17|         elhagyott az úton. Benéztek ők is: mi volt a talicskán, s
554       4,  18|               aki jót tanácsol?”~Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.~
555       4,  18|                 akár egy kaszárnya,~El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.~
556       4,  18|             száz cédrusmáglya.~Sergett is a király előtte, megette,~
557       4,  18|                hidege,~Már a szakállam is csak úgy reszket bele!”~
558       4,  18|              úgy kékellik már az ajkam is bele!”~Csattognak a fejszék,
559       4,  18|             Csak egy fogam van már, az is vacog bele!”~Nekeresdországban
560       4,  18|                  Nekeresdországban van is nagy kopogás,~Ripegés-ropogás,
561       4,  18|                le a házunk tetejét?~Hó is hullongázik, eső is szemezik,~
562       4,  18|                 Hó is hullongázik, eső is szemezik,~A mi padlásunkra
563       4,  18|              aki fázik, annak!”~Tódult is be nyomban a sok szegény
564       4,  18|           nyüzsgött, mint a tenger.~Ki is szorult tőlük király a konyhára,~
565       4,  18|               király a konyhára,~Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:~„