Rész, Fejezet

 1       2,  2 |          csaló Péter? - kérdeztem a tanító úrtól.~- Dehogynem - mosolyog
 2       2,  2 |              Dehogynem - mosolyog a tanító úr -, csak nem jól tetszett
 3       2,  2 |               Ez ni - mutatott rá a tanító úr a legrongyosabbra. -
 4       2,  2 |           föl akárhol - segíti ki a tanító úr.~Pétör szót fogad, s
 5       2,  2 |             a könyvet - vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e mondani,
 6       2,  2 |          meg, hanem én. Megkaptam a tanító úr karját.~- Kedves barátom
 7       2,  2 |             van elégedve magával, a tanító úr azonban kicsit zavartan
 8       2,  2 |      nyomtatva az olvasókönyvben.~A tanító úr azonban nem hagyja magát,
 9       2,  2 |            intézet adná, de azért a tanító úr nincs megelégedve, s
10       2,  2 |           Pétör, a csaló.~A gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki talán
11       2,  2 |             aranyból van a szíve. A tanító úr, akinek mindenütt ott
12       2,  2 |  csészikéből az utolsó csöppeket.~A tanító urat persze ilyen ravasz
13       2,  2 | fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító úr megsejtette, hogy Pétör
14       2,  2 |  mivoltukban napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte minden mozdulatát.
15       2,  2 |           szájára tapasztva.~Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott
16       2,  2 |             ez, Pétör? - kérdezte a tanító úr.~Pétör - szégyen, nem
17       2,  2 |          akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta kettőjük
18       2,  5 |           elfutott a méreg, mikor a tanító úr azt mondta:~- Fiúk, Selyem
19       3,  16|             ha megint azt mondaná a tanító néni, hogy az én kislányomnak
20       3,  16|         utca sarkán -, azt mondta a tanító néni, csuda, hogy el nem