Rész, Fejezet

 1       1,  3 |       erről egész megfeledkeztem! Sebaj, mindjárt kitaláltam, hogy
 2       1,  8 |         Tótnak, az öregebbet csak Sebaj Tótnak nevezte mindenki.
 3       1,  8 |         olvasta ki a kendermagot. Sebaj Tótot meg azért hívták így,
 4       1,  8 |          azzal vigasztalta meg:~- Sebaj, barátom, neked is van,
 5       1,  8 |      sietett oda a segítséggel:~- Sebaj, atyámfia, megtámasztlak
 6       1,  8 |          nem beszéltek az emberek Sebaj Tótról, csak kalaplevéve.~
 7       1,  8 |      elvesejtettem a kalapomat.~- Sebaj, Fütyű - nevetett Antal
 8       1,  8 |      fúratni az iskola udvarán.~- Sebaj, no - vigasztalta magát -,
 9       1,  8 | testvérére hideg nézésű szemét.~- Sebaj, no - csapott a tenyerébe
10       1,  8 |          fukar Tót kezére került. Sebaj Tótnak nem maradt egyebe,
11       1,  8 |     végében egy nagy körtefája.~- Sebaj - mosolygott a jó ember -,
12       1,  8 |          lesz most már belőlem?~- Sebaj, lelkem - szaladt ki Antal
13       1,  8 |    elszánta már a szegényeinek!~- Sebaj, lelkem! - villant fel újra
14       1,  8 |        Magam is szegény vagyok!~- Sebaj - könyökölt az asztalra
15       1,  8 |         mondta mogorván az öcs.~- Sebaj - szaladtak mosolyba Antal
16       1,  8 |         azt? Csak az biztos, hogy Sebaj Tót Antal föl nem ébredt
17       2,  4 |         én! - hüledezett Palkó.~- Sebaj! Hát haszna van-e belőled
18       3,  8 |       macska a pulykapecsenyét!~- Sebaj - mondom én -, máskor mink
19       3,  14|     égette minden fáját, szenét.~„Sebaj - gondoltam magamban -,
20       3,  18|           foglyot megszabadítani.~Sebaj, ha az olló nem mehetett