Rész, Fejezet

 1       3,  15|                                  BEREC ÁNGYÓ KENYEREI~Hogy a nyáron
 2       3,  15|   kenyerespolcról eszembe jutott Berec ángyó. Kisgyerek koromban
 3       3,  15|      kérdezte tőlem édesanyám.~- Berec ángyó jutott eszembe. Ugyan
 4       3,  15|         látni, hogy milyen lehet Berec ángyó, mikor uraskodik.
 5       3,  15|          kié ez az uras tanya.~- Berec ángyóé - mondta a gyerek,
 6       3,  15|    föltekintek, már előttünk áll Berec ángyó, de tulajdon úgy ám,
 7       3,  15|          kevesebb.~- Megismer-e, Berec ángyó? - hajoltam le a töpörödött
 8       3,  15|          a töpörödött anyókához.~Berec ángyó ernyőt csinált a tenyeréből
 9       3,  15|  tisztaszobába.~- Nem megyek én, Berec ángyó - szabadkoztam -,
10       3,  15|      kérdeztem meglepődve -, hát Berec ángyó még most is sütöget?
11       3,  15|    minden héten kilenc kenyeret, Berec ángyó? - nevettem el magamat.~- 
12       3,  15|          lelkem - mosolyodott el Berec ángyó is. - Ehol ez a kis
13       3,  15|          szánta pedig ezt, ugye, Berec ángyó? - kérdeztem ángyót,
14       3,  15|            A kenyeremért jöttem, Berec ángyó!~- Itt van, gyerek,
15       3,  15|          a karjára egy kenyérkét Berec ángyó.~De már akkor egy
16       3,  15| szombaton este, lelkem - felelte Berec ángyó. - Sok ezen a tájon
17       3,  15|        mentegetődzve.~- Kicsoda, Berec ángyó?~- Aki a kenyeret
18       3,  15|       magamban, s búcsút vettünk Berec ángyótól. Hanem addig el
19       3,  15| Hamarosan megjelent az utolsó is Berec ángyó népei közül. Egy sovány,
20       3,  15|          arra gondoltam, hogy ha Berec ángyó a mennyországba kerül,