Rész, Fejezet

 1       1,  2 |  édesapámat kellett megkeresni. Alig találtuk meg a nagy sokadalomban,
 2       1,  3 |       voltam, hogy ágaskodva is alig értem föl az ajtókilincset.
 3       1,  3 |      kis öcsém meg a kis húgom. Alig bírt visszatéríteni édesapánk:~-
 4       1,  5 |   elszáradt csúcsát a nyárfa, s alig bírt egy-két szót nyöszörögni:~- 
 5       1,  6 |          akárhogy unszoltak is. Alig vártam, hogy megcsókolhassam
 6       1,  7 |    benne volt a pillangókirály. Alig fért benne, nagy vergődéssel
 7       2,  2 |     szerkesztve, így kezdődik:~„Alig pergett le ezer év az idők
 8       2,  6 |     kicsit, Gyurka fiam, látom, alig bírod már azt a marék tollat!~- 
 9       2,  10|     RÓZSAFÁKAT...~Tegnap reggel alig nyitom ki az ablakot, odaesik
10       3,  2 |      SZÉLVÉSZ KISASSZONY~Tegnap alig lépem át a szobám küszöbét,
11       3,  3 |    látom a szeme csillogásáról, alig várja, hogy elmondhassa.
12       3,  3 |      senki se látta mézet, hogy alig bírtam elcipelni a kenyeresboltig.~- 
13       3,  9 |         korom szegényeken, hogy alig bírtam róluk lefaragni a
14       3,  9 |    végig, ahol a leggömbölyűbb. Alig bírtam megvigasztalni szegénykét:~- 
15       3,  11|        már a mi utcánkba, pedig alig tettünk egy-két tyúklépést.
16       3,  12|       belőle a sok papírt, hogy alig látszik ki közüle.~- Mire
17       4,  3 |        tenyerébe fúródott, hogy alig bírta kihúzni. A pille elröpült,
18       4,  13|          az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek
19       4,  14| zsebembe, hogy meg ne találjon.~Alig értek be a tornácra, mindjárt
20       4,  15|       van olyan nagy szakálluk. Alig várták, hogy kivallathassák