Rész, Fejezet

 1       1,  4 |           pajtásaimnak:~- Úgy nézzetek rám, gyerekek, hogy én már szóló
 2       1,  4 |             éppen vackolt a sárgarigó, rám kiáltott nagy vidáman:~- 
 3       1,  5 |                De már akkor úgy nézett rám Gilice bácsi, mint aki nagyon
 4       1,  6 |           Édesapám elkomolyodva nézett rám.~- Hát aztán te azt hiszed,
 5       2,  5 |      szájacskája:~- Tamás, ne haragudj rám!~Igazság szerint nem is
 6       2,  5 |           oroszlán. Ő meg félve nézett rám, mint valami ártatlan nyúl.~- 
 7       2,  5 |             nyúl.~- Tamás, ne haragudj rám! - mindig ezt mondta a búzavirágszín
 8       2,  6 |                kevélyen, és úgy nézett rám, mintha mindjárt meg akarna
 9       2,  8 |         sápadtan hebegett:~- Ne tessék rám haragudni, kérem szépen.
10       3,  2 |      gubbaszkodik, panaszosan mereszti rám az üvegszemét. De csak az
11       3,  3 |         fodormentám, ne haragudj, nézz rám - békítem kérő szóval Pannikát -,
12       3,  3 | elpittyesztette a száját, s úgy nézett rám, mint a vasvilla.~- No még
13       3,  12|           homlokú bocit, amit uramapám rám bízott.~Szegény uramapám
14       3,  15|         tőletek, hogy úr korotokban is rám ismertek - hajoltam le hozzájuk.~
15       3,  15|       kérdeztem azután.~- Az se szárad rám, lelkem - felelte ángyó,
16       4,  4 |          szólítsa az urát.~- Bízd csak rám, nem lesz ott semmi hiba,
17       4,  14|          pajtikám, nem ismertél, ugye, rám? Szellőcske az én nevem,
18       4,  15|            Aranyhajú angyalok nevettek rám az égből.~- Én a szegény