Rész, Fejezet
1 1, 1 | azt kérdezte öreg tanítóm, hogy mi szeretnél lenni, azt
2 1, 1 | Gergely fia nem szorult arra, hogy betintázza az ujját.~No,
3 1, 1 | Vétkezik kelmed, Forintos uram, hogy azt a jó eszű gyereket elfogja
4 1, 1 | kevélyen nézett apámra, hogy az arcába szaladt tőle a
5 1, 1 | szépen az uraság. De úgy, hogy már ebéd után ott legyen.~
6 1, 1 | nagyságos urat, mondd meg, hogy ebéd után a magam személyében
7 1, 1 | kéri az uraság édesapámat, hogy hajtasson át hozzájuk egy
8 1, 1 | Szépen engedelmet kérsz, hogy délután nem adhatunk lovat,
9 1, 1 | beíratlak a nagy iskolába, hogy szégyent ne vallj, mint
10 1, 2 | megy az ember a vásárba, hogy túladjon azon, amije van,
11 1, 2 | Mindenki abban bizakodik, hogy ahol ilyen sokan vannak,
12 1, 2 | annyi volt ott az ember, hogy csak úgy nyüzsgött, mint
13 1, 3 | akkorácska legény voltam, hogy ágaskodva is alig értem
14 1, 3 | gyümölcsöskertünk akkora, hogy elbújócskázhatott benne
15 1, 3 | ott cseresznye is olyan, hogy a királynak se vásik különb
16 1, 3 | nagy baj, nagyobb volt az, hogy nekünk se igen vásott benne.~
17 1, 3 | annyi volt a cseresznye, hogy az ágát majd letörte, akkor
18 1, 3 | annyi az idén a cseresznye, hogy nem győzzük piacra hordani.
19 1, 3 | kérdezte édesapánk.~- Az, hogy nekünk csak a hitványa marad
20 1, 3 | nekilódultam én a kertnek, hogy a nyomomba se hághatott
21 1, 3 | ettem. Meg nem állhattam, hogy még két szemet be ne kapjak
22 1, 3 | Sebaj, mindjárt kitaláltam, hogy mivel vigasztaljam meg az
23 1, 3 | Nem szégyenled magad, hogy így kisemmizted a kisebbeket?
24 1, 4 | szőlőért. Ma is azt tartom, hogy nem teremtett ahhoz fogható
25 1, 4 | is megbizonyosodtam róla, hogy a fehér bajor szőlő édesebb
26 1, 4 | neked olyan szóló szőlőt, hogy még meg is sokallod a beszédjét.~
27 1, 4 | nézzetek rám, gyerekek, hogy én már szóló szőlőt is ettem!~
28 1, 4 | tenyeredbe szedd a lábad, hogy előbb otthon ne legyek,
29 1, 4 | hitványa. Olyan kemény, hogy nyulat lehetne vele lőni.~-
30 1, 4 | mennyire rimánkodott szegényke, hogy neki is juttassunk egy kis
31 1, 4 | a szót. - Majd meglátod, hogy elmondja ez nekem estére,
32 1, 4 | elmondja ez nekem estére, hogy szófogadó gyerek vagy-e.
33 1, 4 | Még azt is kitudom tőle, hogy szereted-e a húgodat.~Megindultam
34 1, 4 | akinek én azt parancsoltam, hogy hozza haza a szőlőt a kis
35 1, 4 | dicsekedtem el a pajtásaimnak, hogy én már szóló szőlőt is ettem.~
36 1, 5 | mi onnan a nyakravalót, hogy lóháton se lehetett volna
37 1, 5 | fogtam a két ujjam közé, hogy meg ne égessen, s áthajítottam
38 1, 5 | Imre csak annyit mondott, hogy:~- Ne féljen, gazduram,
39 1, 5 | akkora darab ember volt, hogy nyárfának beillett volna
40 1, 5 | bácsi akkorát süvöltött, hogy valahány fecskéje volt a
41 1, 6 | ugyan akkor azt hittem, hogy az egész világon ez a legmagasabb
42 1, 6 | ez a legmagasabb fa, és hogy ennek a hegyiből már be
43 1, 6 | buksi fejemet.~- Mit, te?~- Hogy azt a rajzot nagyapó csinálta
44 1, 6 | édesapám.~De én tudtam, hogy nagyon okosan beszéltem,
45 1, 6 | eszemet tudom, sohase láttam, hogy dolgozott volna. Csak eregette
46 1, 6 | nagyon elcsodálkoztam azon, hogy édesapám is, édesanyám is
47 1, 6 | se tudtam fölérni ésszel, hogy ugyan miért olyan nagy úr
48 1, 6 | közben azt kérdezte tőlem, hogy mi szeretnék lenni, ki is
49 1, 6 | Hát aztán te azt hiszed, hogy ez nincs rendjén?~- Én nem
50 1, 6 | Te azt szoktad mondani, hogy aki nem dolgozik, ne is
51 1, 6 | csak akkor vettem észre, hogy nekem nem is terítettek.
52 1, 6 | hajamat. - Belátod már, buksi, hogy milyen oktalanságot beszéltél?~
53 1, 6 | unszoltak is. Alig vártam, hogy megcsókolhassam nagyapó
54 1, 7 | is csak arra gondoltam, hogy most már egymagamnak kell
55 1, 7 | Utoljára már azt gondoltam, hogy elámított az erdőkerülő.
56 1, 7 | kinyújtottam a kezemet. Hogy visszahúztam, már benne
57 1, 7 | borulva. Úgy megijedtem, hogy nem mertem eléjük kerülni.
58 1, 7 | és úgy kilibbent rajta, hogy azt se láttam, merre száll.~
59 1, 7 | Odatekintek, hát látom ám, hogy visszajött a pillangókirály.
60 1, 8 | Fukar Tót arról volt híres, hogy még a kanárimadárnak is
61 1, 8 | is azzal állít be hozzá, hogy nem kerülközne-e az ő számára
62 1, 8 | hunyorgott Fütyű. - Ségyellem, hogy azs egés város kösön azs
63 1, 8 | csizmáig úgy kiruházta Fütyűt, hogy grófnak is elmehetett volna,
64 1, 8 | az lett abból csakugyan, hogy Tót Antal úr egyszer hiába
65 1, 8 | Gáspár öcsémnek annyi pénze, hogy olvasni se győzi.~Volt annak
66 1, 8 | győzi.~Volt annak annyi, hogy lapáttal mérte aranyát,
67 1, 8 | Nem is mondta a bátyjának, hogy nem ad, inkább azt mondta,
68 1, 8 | örökségbe!~S úgy kell lenni, hogy lelke van a fának is, mert
69 1, 8 | annyi pénzed csak van, hogy a körtefámat megveheted?~
70 1, 8 | is régen szúrta a szemét, hogy a bátyja a város minden
71 1, 8 | neki. S úgy kell lenni, hogy lelke van a fának, mert
72 1, 8 | tudná azt? Csak az biztos, hogy Sebaj Tót Antal föl nem
73 1, 8 | a fák koronáján:~- Ugye hogy a síromban is gondjukat
74 2, 1 | Etel szobalányt megkérni, hogy adja elő a cirokseprűt,
75 2, 1 | többi, mert ennek mindegy, hogy a hegedűt húzod-e a vonón,
76 2, 1 | se volt benne bizonyos, hogy nevetni kell-e most, vagy
77 2, 1 | cirokszálat, s meghallotta, hogy milyen szépen szól az. Olyan
78 2, 1 | az. Olyan szépen szólt, hogy mind a harminckét fogam
79 2, 1 | bohóka. Attól félt szegényke, hogy most mindjárt visszaveszem
80 2, 1 | azért unta meg az életét, hogy Gyuszika reggel óta süvöltözött
81 2, 1 | álmomból arra ébredtem föl, hogy az egyik küszöbön Gyuszi
82 2, 1 | Mici meg a tetőn kiabálja, hogy jaj, de szép ez.~El is kotródtam
83 2, 2 | Péterséget. Ezt abból hiszem, hogy arra se állt föl senki,
84 2, 2 | Pedig akkora körte volt, hogy négy Péter is beleharaphatott
85 2, 2 | összemelegszünk, lehet, hogy le is fényképeztetem, s
86 2, 2 | megérdemelné a lapátravaló, hogy kívülről meg kelljen neki
87 2, 2 | Megállj Pétör, látom, hogy ügyes gyerek vagy. Most
88 2, 2 | csak azt kérdezem tőled, hogy mért mondod Ferenc Jóskát
89 2, 2 | orra hegyén is látszik, hogy igen meg van elégedve magával,
90 2, 2 | legelmeélesítőbb köszörűkő? Persze, hogy a nyelvtan. Pétörnek tehát
91 2, 2 | arról akartam meggyőződni, hogy csakugyan létezik-e az a
92 2, 2 | volna ki. Azt én nem bánom, hogy Pétör egyelőre másképp határozza
93 2, 2 | osztálya. Beérem annyival is, hogy Pétör van, és Pétör nagyon
94 2, 2 | és minden oka megvan rá, hogy telente így kedvelje a tudományok
95 2, 2 | úgy bánnak az emberrel, hogy az édesszülője se keresi
96 2, 2 | fogni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt, vörös kis ujjacskák
97 2, 2 | szeme, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros
98 2, 2 | asztalhoz, ami attól lehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja
99 2, 2 | A tanító úr megsejtette, hogy Pétör embör nem szereti
100 2, 2 | a tejet, de mivel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra
101 2, 2 | csatornába. Mert bizonyos, hogy Pétör az emeletről az udvarra
102 2, 2 | Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis
103 2, 2 | haragudjatok meg, emberek, hogy mikor úgy tele van a világ
104 2, 2 | ti is örülni fogtok neki, hogy vannak még olyan csalók
105 2, 3 | mert te olyan kicsi vagy, hogy a földiepret is csak létráról
106 2, 3 | karomat, és azt mondta, hogy akkor inkább nem haragszik.
107 2, 3 | akkorát rikolt örömében, hogy valahány macska van a háznál,
108 2, 3 | jobban meglepődtem a minap, hogy az én kis barátom olyan
109 2, 3 | mert nem akarja megengedni, hogy beálljak halásznak - dobogott
110 2, 3 | aztán József apa elmesélte, hogy Csipetke le akart szökni
111 2, 3 | már akkorát rikkantott, hogy még az aranyhalacska is
112 2, 3 | sajnálta a kis halászinas úgy, hogy egyszerre belehajította
113 2, 3 | hamar, bácsim, nézd meg, hogy nevet a kis cethal - kacagta
114 2, 3 | kifelé szaladva.~- Hát annak, hogy meleg friss vizet öntöttem
115 2, 3 | mert olyan jó meleg volt, hogy szinte sütött.~Nem ám, a
116 2, 4 | olyan keservesen miákolt, hogy majd belehasadt az ember
117 2, 4 | Azt tanultam az iskolában, hogy a madárkákat nem szabad
118 2, 4 | indulj a háztetőre!~Láttam, hogy Bölcs Palkó nagyon meg volt
119 2, 4 | amit mondtam. Abból látom, hogy azóta mindig tejes a Cirmos
120 2, 5 | bárány.~Az volt éppen a baj, hogy csak kezes bárány volt a
121 2, 5 | Én azt szerettem volna, hogy sasmadár legyen. Ritka szép
122 2, 5 | az a vontatás. Abból áll, hogy az egyik gyerek fölébe kerül
123 2, 5 | is, ha lett volna mit. De hogy kerüljek én az én bukdácsoló
124 2, 5 | Szerencsére megláttam, hogy az utca végében Selyem Jánoska
125 2, 5 | nyíl, s úgy lerántottam, hogy Jánoska csak akkor kapott
126 2, 5 | s úgy bukott le fejjel, hogy majd meghasadt érte a szívem.
127 2, 5 | szívem. Szentül hittem, hogy beleesett a holdvilágba.
128 2, 5 | esett pedig, dehogy! Reggel, hogy kinyitom a könnyes szemem,
129 2, 5 | hunyorgott a másikkal:~- Ugye hogy ármányos teremtés vagyok
130 2, 5 | Ahogy kiszaladok, látom ám, hogy Selyem Janika ott kucorog
131 2, 5 | volt.~Akkor értettem meg, hogy mivel különb ember ő énnálam.~
132 2, 6 | közelebb mentem, vettem észre, hogy nem a kőrisfa nyög, hanem
133 2, 6 | homlokát, és fújt akkorákat, hogy szélmalmot hajthatott volna
134 2, 6 | olyan komoly ember vagyok, hogy még azon se nevetek, ha
135 2, 6 | vasból. Azt mondd meg inkább, hogy legalább gyúrtál-e már vasat?~-
136 2, 6 | Gyurka nevetett akkorát, hogy mind a két fülem csengett
137 2, 6 | kérdeztem tőle.~- Hát az, hogy te még ennyit se tudsz,
138 2, 6 | esett. Azon gondolkozott, hogy illik-e vasgyúró kezébe
139 2, 6 | még le is akarta tömködni, hogy több beleférjen, de én kikaptam
140 2, 6 | szaladásával akkora szelet, hogy a harmadik lépésre már egy
141 2, 6 | Úgy szétröppent az egész, hogy megtollasodott még a Bodri
142 2, 7 | a feje járásával feleli, hogy nem lehet.~- Aztán miért
143 2, 8 | boldogan szorongatta szívéhez, hogy öröm volt nézni.~- Inkább
144 2, 8 | verte a sarkát a földhöz, hogy fölmelegedjék egy kicsit.
145 2, 8 | csizmát, s a lelkére kötöttem, hogy ezt már el ne merje ajándékozni.
146 2, 8 | merte, úgy megbecsülte, hogy tán még a feje alá is tette
147 2, 8 | kinézek az ablakon, látom, hogy két gyerek áll a kapuban.
148 2, 8 | lesz ebből?~Hát az lett, hogy az egyik levetette a csizmát,
149 2, 8 | csizmája is volt. Nem tudom, hogy hányan tennétek meg ilyent
150 2, 9 | Pista, aki arról volt híres, hogy télen-nyáron vászonzubbonyban
151 2, 9 | katona. Azt beszélték róla, hogy csak egyszer mosolygott
152 2, 9 | jelölt torkaszakadtából, hogy csak úgy kékült bele az
153 2, 9 | megriadt a szép katonagúnyától, hogy soha életében nem tudta
154 2, 9 | elkedvetlenedett. Látta, hogy csak anyámasszony katonája
155 2, 9 | kertjében, bedugta a fülét, hogy ne hallja a labda duhogását.~-
156 2, 9 | bátorsága sose volt szegénynek, hogy az édesapjától kérdezze
157 2, 9 | szívszorongva és mégis büszkén, hogy az az erős, daliás ember
158 2, 9 | az az erős, daliás ember hogy meg tudja fékezni egy rántással
159 2, 9 | volt az ezredesnek arra, hogy leszökjön a nyeregből, s
160 2, 10| Odamegyek, fölveszem. Látom, hogy egy száraz hársfalevél ez
161 2, 10| pápaszem, látni azt úgy is, hogy megcsípte már a dér ezt
162 2, 10| párnázom jó puha homokkal, hogy jobb fekvése legyen bennük
163 2, 10| derekatok, gyöngéd vigyázattal, hogy meg ne pattanjon, gondos
164 2, 10| pattanjon, gondos szeretettel, hogy nektek ne fájjon!~Rendre,
165 2, 12| Először te mondd meg nekem, hogy a jobb szemedet becsülöd-e
166 2, 12| csak azt lehet felelni, hogy az ember az egyik szemét
167 2, 12| reggel arra ébredne fel, hogy falu nélkül maradt. Mondjuk
168 2, 12| maradt. Mondjuk olyanformán, hogy a falusi emberek egy nagy
169 2, 12| sohase jutott még eszébe, hogy fölmondja a barátságot a
170 2, 12| városba.~Az az igazság, hogy édestestvérek a falu meg
171 3, 2 | Az ám, látom csakugyan, hogy az íróasztal fölött a kis
172 3, 2 | Úgy kell a haszontalannak! Hogy merte fellökni az én apukám
173 3, 2 | tintát. Rá is kiáltottam, hogy majd adsz neki, amiért be
174 3, 2 | belépni.~- Úgy? Hát te akkor hogy mertél bejönni?~- Én? Hiszen
175 3, 3 | csillogásáról, alig várja, hogy elmondhassa. De már ezt
176 3, 3 | apuka, csak sose nézed meg, hogy hova ülsz?~Pergett a nyelve,
177 3, 3 | Olyan ijedten ugrottam föl, hogy a széket is elrántottam
178 3, 3 | hiszen nem tudtam én, hogy itt mézesbolt van.~Azzal
179 3, 3 | Pannika a csöpp két tenyerét, hogy menten elrepült ijedtében
180 3, 3 | Nagyon megszégyelltem magam, hogy majd kárt tettem a csemegésboltban.
181 3, 3 | sompolyogtam el az utolsó sarokba, hogy a cirmos macskánk a vállamra
182 3, 3 | No még csak ez hibázott, hogy betelepedjél a cukrászboltba
183 3, 3 | a senki se látta mézet, hogy alig bírtam elcipelni a
184 3, 5 | álmodtam. Azt álmodtam, hogy én vagyok az ákom-bákom
185 3, 5 | taréjába. Kirántanám a kardom, hogy kétfelé vágjam vele a fölségsértő
186 3, 5 | már énvelem?~Hát az lett, hogy egyszerre csak megcsendül
187 3, 5 | valami ezüstharang. Lehet, hogy nem is ezüstharang volt,
188 3, 5 | úgy elinalt erre az ürge, hogy utol nem érte volna száz
189 3, 5 | madár puha szárnya. Lehet, hogy nem is az volt, hanem liliomvirág
190 3, 5 | erre a kérdésre a szám, hogy majd kiesett rajta a fejem.
191 3, 5 | akartam búsítani Vilmácskát, hogy bizonyosan eltévesztette
192 3, 5 | kötőben?~Volt ott annyi jó, hogy látni is sok volt. Mákos
193 3, 5 | szakácsné a törött kulcsain, hogy a cicamica majd leharapta
194 3, 5 | olyan ozsonna, lelkeim, hogy még a kakas is arról kukorékol!~
195 3, 5 | Olyan ozsonna lesz ez, hogy nem győzitek emlegetni.~
196 3, 6 | magamat az öreg karosszékbe, hogy csak úgy reccsent. Nosza,
197 3, 6 | magát nagy bámulatában, hogy még tán ma is ott volna,
198 3, 6 | ám, addig ingott-lengett, hogy egyszer csak a buborékok
199 3, 6 | addig-addig nézett egymásra, hogy egyszerre Pannácska tapsikolni
200 3, 6 | rétesnek olyan természete van, hogy nem szereti, ha foltozzák.
201 3, 6 | már a vőlegény bocskora, hogy csak úgy vakított. De mit
202 3, 6 | csak annyi baja történt, hogy betörte egy kicsit a porcelán
203 3, 6 | porcelán fejét. Attól félek, hogy most már még a nyakig sáros
204 3, 6 | pajtást a porolópálcával, hogy sohse felejti el, mikor
205 3, 8 | Olyan nagyon hétköznap volt, hogy mikor apuka megkérdezte
206 3, 8 | úgy kiserdült a konyhára, hogy mire kiértem, már a második
207 3, 8 | szélét.~- De már látom, hogy az isten is szakácsnénak
208 3, 8 | csókoltam rajta akkorát, hogy a Gabó macska fölijedt rá.
209 3, 8 | Olyan sűrű volt szegényke, hogy villával kellett szurkálni.~-
210 3, 8 | kezét, s lett olyan visítás, hogy a Gabó cica ijedtében fölszaladt
211 3, 8 | meggyógyult az én Pankám keze, hogy már tapsikolni is tudott
212 3, 9 | kacagott Panka olyan vidáman, hogy még az óra sétálója is sebesebben
213 3, 9 | elpittyesztettem a számat, hogy az óra sétálója is lassúbbra
214 3, 9 | se kellett Pankának. Jaj, hogy ez az apu mindig csak ilyeneket
215 3, 9 | babaszennyes a konyhában, hogy nem tudtam tőle kiférni
216 3, 9 | utáni szórakozásom lenni, hogy Pankával telecsepegtetjük
217 3, 9 | Panka azzal fizetett ki:~- Hogy is ne, éppen most érünk
218 3, 9 | ilyenkor nem tehet mást, mint hogy megmosdatja az asszonyt.~-
219 3, 9 | volt a korom szegényeken, hogy alig bírtam róluk lefaragni
220 3, 9 | Nekem kell kikeresnem, hogy melyik áll neki legrosszabbul.
221 3, 9 | erre akkorát kiáltottam, hogy mind a hárman belefehéredtünk,
222 3, 9 | nagymama egyszer azt mondta, hogy Félegyházán a lekváros tésztát
223 3, 11| kocsi is olyan keveset jár, hogy a kocsiút is kizöldült.
224 3, 12| álmot. Mindjárt láttam, hogy valami nagyon szépet felejthetett
225 3, 12| sarokra értem, elfeledkeztem, hogy száz vadonatúj arany húzza
226 3, 12| az is kiment az eszemből, hogy csillagos homlokú boci is
227 3, 12| megsiettetem a suhantott leveskét, hogy hamarabb forrjon, hát mire
228 3, 12| ki belőle a sok papírt, hogy alig látszik ki közüle.~-
229 3, 12| Bele is nyugodtam szépen, hogy az én papírkosaramban már
230 3, 12| csillagos homlokával!~Hm, hogy fölvitte az isten a dolgát
231 3, 12| dolgát annak a mi bocinknak, hogy már a díványomról is leszorít!
232 3, 12| kurjongattunk neki akkorákat, hogy nem csudálnám, ha belerekedtünk
233 3, 12| vele a levegőbe akkorákat, hogy magam is sokalltam.~- Apám,
234 3, 12| a kabátzsebben. Örülök, hogy ettől az egytől megszabadultam.
235 3, 13| még a télen megegyeztünk, hogy nagy hasznát vesszük az
236 3, 13| csókolgatta a repcetáblát, hogy csakugyan virágba borult.
237 3, 13| Mikor a nap süt, úgy ragyog, hogy belekáprázik az ember szeme.~-
238 3, 13| Panka -, annyi itt az arany, hogy azon két várat is vehetünk.
239 3, 13| talált Panka az aranyvetésen, hogy még olyat sose látott.~-
240 3, 13| vagyok. Odamegyek, hát látom, hogy valami parányi kis bogár
241 3, 13| lelkem - mondom Pankának -, hogy ezt a hitvány kis férget
242 3, 13| megeszi.~- Ugyan, apus, hogy foghatsz ennyi rosszat erre
243 3, 13| most kell ám vigyázni, hogy baj ne érje a vetést.~-
244 3, 13| már belőlük akkora nyáj, hogy báránynak is sok lett volna.
245 3, 13| igaz is volt az csakugyan, hogy a bogarak csupa furulyákat
246 3, 13| olyan keserves furulyázást, hogy olyant nem tud a világ minden
247 3, 14| szalmakalap? Papucs a korcsolyával hogy barátkozik össze? Meg esernyő
248 3, 14| szobalányt fogadni.~- Hát hogy szokták?~- Foglalót adnak
249 3, 14| az mindjárt olyan tüzet, hogy minden viaszbaba sírni fog
250 3, 14| surrantam ki a konyhába, hogy meg ne rezzentsem valahogy
251 3, 14| mosdótálban, te?~- Hát várom, hogy megdagadjon.~- Micsoda,
252 3, 14| Csiribiri Birike ezt várja, hogy akkorára dagad, mint egy
253 3, 15| BEREC ÁNGYÓ KENYEREI~Hogy a nyáron édesanyámnál jártunk,
254 3, 15| magam is szeretném látni, hogy milyen lehet Berec ángyó,
255 3, 15| csikókat. Úgy kell azt érteni, hogy lerúgta a cipőcskéit. Nincs
256 3, 15| bumfordi fejét.~- Szép tőletek, hogy úr korotokban is rám ismertek -
257 3, 15| illegett-billegett előttünk, hogy hátha valahogy eltakarhatná
258 3, 15| Már most meg nem állom, hogy legalább egyszer egy héten
259 3, 15| öregasszony. De olyan restelkedve, hogy nem akartam tovább vallatni.~„
260 3, 15| juhászkutya. Látszott rajta, hogy nagyon tudja a járást, mert
261 3, 15| Én pedig arra gondoltam, hogy ha Berec ángyó a mennyországba
262 3, 16| icipici kacsócskái vannak, hogy nem is tudom őket mihez
263 3, 16| hallottam, mint most hallom, hogy egyszer egy galagonyapille
264 3, 16| vagyunk!~De az is igaz, hogy mikor ez történt, Vilmácskát
265 3, 16| Megértette ebből mindenki, hogy Vilmácska most azt kérdezi:~-
266 3, 16| szappant elvesztegetett rá, hogy azzal patyolatfehérre lehetett
267 3, 16| akkorra olyan volt a kacsója, hogy nincs az a tudós, aki kitalálja,
268 3, 16| búbos kakasnak:~- Már látom, hogy el kell bujdosnom a háztól.~-
269 3, 16| Világgá kerget a szégyen, hogy én sehogy se tudom olyan
270 3, 16| felugrott a ketrec tetejére, hogy az egész ház meghallja a
271 3, 16| kakasnak akkora taraja, hogy napernyőnek is használhatta
272 3, 16| Vilmácska akkorákat sikított, hogy a verebek azóta se mernek
273 3, 16| akkorát toppantott a lábával, hogy maga is megijedt tőle.~-
274 3, 16| azt mondaná a tanító néni, hogy az én kislányomnak olyan
275 3, 16| is lett a Vilmácska keze, hogy maga se ismert rá. El is
276 3, 16| volt. Szinte el se hitte, hogy az ő keze. De bezzeg az
277 3, 16| mondta a tanító néni, csuda, hogy el nem olvadt a kezem, mikor
278 3, 16| záporesőt zuhogtatott a kezére, hogy csak úgy porzott.~Anyukának
279 3, 16| Látod-e, szívecském, hogy nincs szebb a tisztaságnál?
280 3, 16| tisztaságnál? Tudtam én azt, hogy hamar megtanulja ezt az
281 3, 16| szaladt vissza az iskolából, hogy összeszaladt ijedtében az
282 3, 16| fölmeresztette a taraját, hogy tán azóta se bírta leereszteni.~-
283 3, 17| Mégpedig azért vettem meg, hogy ne szóljon többet. Elkezdte
284 3, 17| körtemuzsikán fújta ki, hogy neki már elég volt a mákos
285 3, 17| Dugtam is a zsebembe sebesen, hogy meg ne bánja a vásárt a
286 3, 17| gyere, bácsim! Nézd meg, hogy milyen babám nincs még.~
287 3, 17| grófkisasszony babának, hogy még olyan szépet sohase
288 3, 17| baba nevet ki a kocsiból, hogy öröm nézni. Megérdemli,
289 3, 17| öröm nézni. Megérdemli, hogy diribdarab selyemből függönyt
290 3, 18| annyi különbség volt köztük, hogy a Biri babáét a Piri baba
291 3, 18| pedig nemcsak az az oka, hogy a Piri baba sokkal ügyesebb,
292 3, 18| öreg Rozál. Hanem az is, hogy a Biri baba, ha akarna,
293 3, 18| fésülés közben akkorát, hogy a hetedik szomszédban is
294 3, 18| ijedtében a rántást, mint hogy meg se mukkanjon. Mert akkor
295 3, 18| olyan nagyon kócos volt, hogy a Mica cica meg nem nyugodott
296 3, 18| tulajdon körmével. Igaz, hogy az gyorsan ment, mert mire
297 3, 18| Minek lesz az, violám?~- Hát hogy le ne süssön a nap, míg
298 3, 18| a tetőre.~Nagyapó látja, hogy ennek fele se tréfa, hát
299 3, 18| beleszeretett a nagyapó tudományába, hogy azt kérdezte, ami eddig
300 3, 18| Az lenne aztán az öröm! Hogy lehetne azt simogatni, cirógatni,
301 3, 18| beragyogta az öröm orcáját, hogy még az öreg Rozál is földerült
302 3, 18| mazsolás palacsintával. Hej hogy erre az öreg Rozálra is
303 3, 18| láncon tartotta a nagy ollót, hogy el ne szökjön valahová,
304 3, 18| bánatában úgy vágódott a falhoz, hogy erre menten föl kellett
305 3, 18| baba ugyan örülhet neki, hogy nagyapó is fölébred, mert
306 3, 18| baba. S úgy kell lenni, hogy éppen akkor repülhetett
307 3, 18| az egyben igaza van neki, hogy nem jó az esőben megázni!~
308 3, 19| doktor bácsit! Már látom, hogy használ az orvossága. Hát
309 3, 19| keresztül. Messziről hallottam, hogy milliom tücsök pengeti a
310 3, 19| jóízűen evett belőle Panka, hogy öröm volt nézni.~Két hét
311 3, 20| meg ki se lehet mondani, hogy mit csinált, mikor az új
312 3, 20| kalapját megkapta. Igaz, hogy azt se lehet kibeszélni,
313 3, 20| vadrózsabimbók voltak rajta, hogy a vadrózsabokron se nőnek
314 3, 20| de Kata nem azt nézte, hogy a virág szép-e a kalapon,
315 3, 20| szép-e a kalapon, hanem azt, hogy a kalap szép-e őrajta. Sorra
316 3, 20| Cirmos cica. Az is olyan, hogy mindig csinosítja, nézegeti
317 3, 20| a kalapján, öröm nézni, hogy göndörödik ki alóla az aranyhaja.
318 3, 20| annyira belehajolt a hordóba, hogy belepottyant.~Jó szerencse,
319 3, 20| belepottyant.~Jó szerencse, hogy a Pajtás kutya odaugrott,
320 4, 1 | micsoda király vagyok én, hogy még béle sincs a kenyeremnek!
321 4, 1 | már nála az adósságunk, hogy a harmadik szomszéd ajtaját
322 4, 1 | Micsoda király vagyok én, hogy még a pék se ad hitelbe!
323 4, 1 | pergett az adó rakásra: hogy a nap rásütött, elszállt,
324 4, 1 | megijedtek az udvari méltóságok, hogy bújtak volna már a ládafiába
325 4, 1 | sok udvari léhűtő közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől
326 4, 2 | de nyáron poros: igaz, hogy a házak teteje csak szalmából
327 4, 2 | lakói. Mezítláb járnak, hogy a csizmájuk ne kopogjon,
328 4, 2 | nem ültetnek az udvarra, hogy le ne essen róla a gyerek,
329 4, 2 | megállítják a toronyórát, hogy mentől tovább tartson a
330 4, 2 | Ezekből is látni való, hogy milyen okos emberek a csicseriek.
331 4, 2 | bíróné nagyot sikoltott, hogy elhallatszott a hetedik
332 4, 2 | akkorát lódított rajta, hogy még most is szólna a csicseri
333 4, 2 | egymáson ugráltak keresztül, hogy minél előbb a bíró házához
334 4, 2 | csapkodta össze a két kezét, hogy két embernek kellett a két
335 4, 2 | miért sikítottál akkorát, hogy a kaszanyél is kiesett a
336 4, 2 | rikkantott a csicseri bíróné, hogy azt csak a csicseriek füle
337 4, 2 | Én pedig azt javallom, hogy vigyük el ezt a csudatojást
338 4, 2 | kelő nap is elbámult rajta, hogy a csicseri bíró oktatta
339 4, 2 | hirtelen akkorát prüsszentett, hogy a kisbíró koma ijedtében
340 4, 2 | utána gyorsan a harangozó, hogy valahogy szégyent ne hozzon
341 4, 2 | elszaladtak a csicseri bölcsek, hogy máig se álltak meg. Nem
342 4, 3 | én az ételt apámuramnak, hogy el se hűl, mire kiérek vele.~-
343 4, 3 | hírivel, de hamar ám! Siess, hogy el ne késsél, lassan menj,
344 4, 3 | ne késsél, lassan menj, hogy el ne essél. Az úton meg
345 4, 3 | állj, az abroszra vigyázz, hogy be ne levesezd, s mindig
346 4, 3 | lábad alá nézz a dűlőúton, hogy meg ne szúrja a királydinnye.~-
347 4, 3 | nézett utána a kisajtóból, hogy milyen takarosan kocog az
348 4, 3 | rájuk se hallgatott, örült, hogy elmaradtak tőle, mikor bekanyarodott
349 4, 3 | ki Örzsike a tenyerét, de hogy összecsukta, nem maradt
350 4, 3 | Úgy a tenyerébe fúródott, hogy alig bírta kihúzni. A pille
351 4, 3 | akarta szakítani, észrevette, hogy egy csigabigácska legelészget
352 4, 3 | Úgy mozgott a szájacskája, hogy öröm volt nézni. S Örzsike
353 4, 3 | mit csináljon örömiben, hogy ő hozta ki az ebédet.~-
354 4, 4 | már mi volna?~- Hát az, hogy a farkas pusztítja a kecskét.~-
355 4, 4 | olyan együgyű ám a farkas, hogy a veremnek szaladjon.~-
356 4, 4 | szaladjon.~- Nem? Hát akkor hogy essék bele?~- Már azt nem
357 4, 4 | abban a járatban vagyok, hogy szolgálatot keresek, fogadj
358 4, 4 | Áll az alku. Fogadom, hogy három nap múlva nem lesz
359 4, 4 | farkasnak.~- Mit mondtál?~- Azt, hogy a farkas nem eszi meg a
360 4, 4 | újra nógatta a felesége, hogy nézzen a kecskék után.~-
361 4, 4 | nem állhatta az asszony, hogy meg ne szólítsa az urát.~-
362 4, 4 | akkor szedte-vette magát, hogy barlangja felé a sűrűbe
363 4, 4 | nem azt ígértem én neked, hogy három nap múlva nem lesz
364 4, 4 | tájon semmi keresnivalója, s hogy nem ő eszi meg a kecskéidet?!
365 4, 4 | kecskéidet?! Elég baj ez nekem, hogy akár kellett, akár nem,
366 4, 4 | keresni, mert attól félt, hogy őt is megvacsorálta a furfangos
367 4, 5 | betemették az apró tanyaházakat, hogy csak a kéményük látszott
368 4, 5 | Elkezdett suttogni:~- Tudom már, hogy kell meggyógyítani nagyanyót.
369 4, 5 | goromba telet, s elkergetem, hogy helyére jöhessen az áldott
370 4, 5 | úgy dőlt be rajta a hó, hogy térdig elborította. Nem
371 4, 5 | hol találom meg a telet, hogy meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~
372 4, 5 | koronáját Böske feje fölött, hogy sose látott szebbet.~- Eredj,
373 4, 5 | Arról tudta meg, hol járt, hogy szegény búbos pacsirták
374 4, 5 | hol találom meg a telet, hogy meggyógyuljon az én jó nagyanyám?~
375 4, 5 | mutasd meg az utat a télhez, hogy meggyógyuljon az én jó nagyanyám.~
376 4, 5 | De jót tettél velem, hogy felébresztettél halálos
377 4, 5 | míg el nem szalad, csak hogy nagyanyókám meggyógyuljon.~
378 4, 5 | megfáztál, s olyan beteg lettél, hogy már azt gondoltam, fel se
379 4, 5 | többet. Éppen ma négy hete, hogy megbetegedtél. Akkor adta
380 4, 8 | bolondos legény. Úgy hívták, hogy Fityók.~Ez a Fityók hátul
381 4, 8 | Fityók a négy lovat, de úgy, hogy kettőt előre a rúdhoz, kettőt
382 4, 8 | Hanem azt megmondom, hogy az úton meg ne mukkanj,
383 4, 8 | fogadott Fityók. Pedig látta, hogy kiesik a kerékszög, utána
384 4, 8 | lábát, s úgy meglódult, hogy még most is szalad, ha meg
385 4, 9 | MOSOLYGÓ ALMA~Fél esztendeje, hogy szegény Adorján szűcsöt
386 4, 9 | Végre abban állapodott meg, hogy nem adja az almát sem egyiknek,
387 4, 9 | meglátta.~„Olyan szép ez, hogy vétek volna megenni” - gondolta
388 4, 9 | Olyan régen volt az, hogy már azt sem tudom, mikor
389 4, 9 | pogácsaalmát, hanem aztán úgy, hogy a magjából sem maradt.~
390 4, 10| királya egyszer azt álmodta, hogy kilenc borbély kergeti árkon
391 4, 10| ritka szép bajuszt, úgy, hogy szinte elakadt bele a lélegzete.
392 4, 10| verejték meg úgy szakadt róla, hogy száz feneketlen vödröt meg
393 4, 10| olyan nagyot rúgott magán, hogy az aranyos ágyról egyszerre
394 4, 10| angyalok.~- Ejnye, de jó, hogy fölébredtem - dörzsölgette
395 4, 10| körülnéz a szobában, látja ám, hogy éppen akkor repül föl a
396 4, 10| legyecskéhez a koronáját, hogy a korona menten kétfelé
397 4, 10| a király a koronáját, de hogy össze nem ragadt, kiadta
398 4, 10| hányta vele a kavicsot, úgy, hogy annyi volt már a kavics
399 4, 10| olyan patak lett belőle, hogy az árvíz majd elöntötte
400 4, 10| mézzel a király fájós orrát, hogy az egyszerre szeretett volna
401 4, 10| bele is ragadt a mézbe úgy, hogy két udvari szakács mire
402 4, 10| megtette udvari bölcsnek, hogy tanuljon tőle bölcsességet
403 4, 12| mozdulni.~- Úgy eltűnök, hogy észre se veszed.~- Hogy
404 4, 12| hogy észre se veszed.~- Hogy csinálod azt, csöppecske?~-
405 4, 13| tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.~
406 4, 13| látni.~- Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket -
407 4, 13| Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.~
408 4, 14| megpróbálkozom vele. Tudom, hogy örülnek majd a gyerekek,
409 4, 14| megállj, majd előhívom, hogy mulattasson. Nekem úgyis
410 4, 14| szemét kinyitja, akkor látja, hogy apuka keltegeti, az fogja
411 4, 14| Hadd tegyelek a zsebembe, hogy meg ne találjon.~Alig értek
412 4, 15| kis ostoba. Nem hallod, hogy toporzékolnak már Tél király
413 4, 15| Arról se tudott semmit, hogy mikor a hó lehullott, favágók
414 4, 15| fácska olyan mélyen aludt, hogy ebből se érzett semmit,
415 4, 15| szakálluk. Alig várták, hogy kivallathassák a fácskát.
416 4, 15| odvamban. Öröm volt hallgatni, hogy hálálkodtak a csipogó porontyok
417 4, 16| pártfogóimat.~Nem mondom, hogy szorul szóra ezt mondta
418 4, 16| rezzent arra föl a fűből, hogy szinte elsikoltottam magam.
419 4, 16| famílián, s föltettem magamban, hogy csak a derekán vágom el
420 4, 16| bemutatkozott. Egyszer csak látom, hogy az íróasztalomon a tollszár
421 4, 16| végére. Mindjárt ráismertem, hogy ezt a pókocska remekelte.
422 4, 16| meg egyszerre rájöttem, hogy nem köles van abban a zacskóban,
423 4, 17| sebes. Ha kérdezik tőle, hogy ugyan mennyi idős már, akkor
424 4, 17| elmosolyodik.~- Ejnye, ejnye, hogy énnekem nem akarnak hinni.
425 4, 17| számot: 77.~- Hát igaz-e, hogy ez két hetes, gyerekek?~
426 4, 17| Pista gyerek azt mondja, hogy mégis hetvenhétnek kell
427 4, 17| iskolában.~- De már látom, hogy csakugyan tudós lesz belőled -
428 4, 17| mégse tudnád megmondani, hogy hívják Dorozsmán a talicskát.
429 4, 17| pipájára. Úgy füstölt a pipa, hogy a méhecske arra se mert
430 4, 17| bekukucskált alá. Nem mondta, hogy mit látott a kosárban, de
431 4, 18| meg a kislány mondta azt, hogy „ácsi!~Mégiscsak jó bácsi
432 4, 18| összekurjantotta:~„Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,~Juttatok
|