Rész, Fejezet

 1       1,  2 |        ott könnyebb adni-venni.~Csakugyan, annyi volt ott az ember,
 2       1,  4 |         az üres csoma.~Édesapám csakugyan megelőzött. Ott ült a küszöbön,
 3       1,  8 |       sebajból.~S az lett abból csakugyan, hogy Tót Antal úr egyszer
 4       2,  2 |       akartam meggyőződni, hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akiről
 5       2,  3 |    sütött.~Nem ám, a kis cethal csakugyan nem fázott, de nem is táncolt
 6       3,  2 |        kisasszony.~Az ám, látom csakugyan, hogy az íróasztal fölött
 7       3,  13| csókolgatta a repcetáblát, hogy csakugyan virágba borult. Szem annál
 8       3,  13|       nézzed!~S igaz is volt az csakugyan, hogy a bogarak csupa furulyákat
 9       3,  14|      Hát ennél egyszerűbben már csakugyan nem titulálhatnál - csaptam
10       3,  14|        Hát az aprófa.~Az aprófa csakugyan ott úszkált a vízben, a
11       3,  17|      meg a babák királynéja.~Ez csakugyan olyan baba, amilyen még
12       3,  18|        a Biri baba már megérte.~Csakugyan, a Biri baba fején most
13       4,  2 |       tojt, mint egy borsószem!~Csakugyan kicsi volt a tojás - úgy
14       4,  2 |          De ez a csúfolódás már csakugyan felvágta a csicseriek nyelvét.~- 
15       4,  15|         csak a királyt várom.~S csakugyan hiába nevetett rá a tavasz,
16       4,  16|          mert egy óra múlva már csakugyan előbújt a tövéből az első
17       4,  17| iskolában.~- De már látom, hogy csakugyan tudós lesz belőled - kötődik
18       4,  17|      Még ilyen szép csicsergést csakugyan nem hallottam.~Nagyapó lekapta