Rész, Fejezet

 1       1,  4 |     eszembe se jutott olvasgatni őket. Éppen beértem a kisajtónkon,
 2       1,  6 |          igen szerette simogatni őket. Ilyenkor föl is csillogott
 3       3,  3 |           bizony meg is becsülöm őket. Nyílik-e már a hársfavirág?
 4       3,  11|     anyám még most is ott élnek, őket látogattuk meg.~Ahogy kiszálltunk
 5       3,  13|      odaröppent, mind elkergette őket babos kötőjével.~- Hess,
 6       3,  13| aranytermő repcémet!~- Ne bántsd őket, lelkem, nem tesznek azok
 7       3,  13|          Panka.~- No csak lessed őket, lelkecském, hátha még téged
 8       3,  13|       tokocskákban. Mind kirágta őket a furulyás bogár az utolsó
 9       3,  15|      hátha valahogy eltakarhatná őket.~- Nini - kérdeztem meglepődve -,
10       3,  16|        vannak, hogy nem is tudom őket mihez hasonlítani. Úgy hallottam,
11       4,  4 |           Már nem.~- Hová tetted őket?~- Megettem. Abba fáradtam
12       4,  5 |        Könyörögve szólította meg őket:~- Kedves búbos pacsirtáim,
13       4,  11|    Csendes alkonyaton~El-elnézem őket,~Ahogy legelésznek~Mezején
14       4,  11|     Siratja a harmat,~Terelgetik őket~Friss, fürge fuvalmak~Le
15       4,  13|   Gyertek, gyertek - csalogatták őket a szántóföldek -, jó ám
16       4,  15|   összevissza? - hallgattatta el őket bosszúsan a fácska. - Hallgassátok
17       4,  16|       hanem póktojás. Itt akarja őket kikölteni a pókocska. Jó