Rész, Fejezet
1 1, 1 | mert engem akkor szidnak meg otthon, ha nem tanulok,
2 1, 1 | szép írásával.~- Ezt nézze meg, édesapám. Azt mondta a
3 1, 1 | városba tanulni, Gyurka meg otthon maradt malacot őrizni.
4 1, 1 | a nagyságos urat, mondd meg, hogy ebéd után a magam
5 1, 1 | No, tudós úr, most mutasd meg a nagy tudományod. Mi van
6 1, 2 | bicskahányást nézegette, ki meg a mézeskalácsos sátrak körül
7 1, 2 | megkeresni. Alig találtuk meg a nagy sokadalomban, a sok
8 1, 2 | adtam el száz pengőért, most meg öt birkának a bőréért oda
9 1, 3 | majd terem csicsóka, csípje meg a csóka.~Mikor pedig annyi
10 1, 3 | oda az igazság - veregette meg édesapám nevetve a vállamat.
11 1, 3 | se hághatott a kis öcsém meg a kis húgom. Alig bírt visszatéríteni
12 1, 3 | Megállj, te kengyelfutó! Várd meg a kis testvéreidet!~Mikor
13 1, 3 | van a fán, azon osztoztok meg hárman. Te vagy a legöregebb,
14 1, 3 | tengeri herkentyűt is ettem. Meg nem állhattam, hogy még
15 1, 3 | hogy mivel vigasztaljam meg az öcsikémet. Megsimogattam
16 1, 4 | még azt a fekete kadarkát meg kell kóstolnod! Ilyet még
17 1, 4 | olyan szóló szőlőt, hogy még meg is sokallod a beszédjét.~
18 1, 4 | petrezselyemszőlőt.~- Edd meg a diódat, ha nem tudod megmondani,
19 1, 4 | még jobban esett, aztán meg már eszembe se jutott olvasgatni
20 1, 4 | fektette.~- Szóló szőlő, mondd meg nekem, szófogadó gyerek-e
21 1, 4 | megszólalt:~- Szóló szőlő, mondd meg nekem, szereti-e ez a gyerek
22 1, 5 | fogtam a két ujjam közé, hogy meg ne égessen, s áthajítottam
23 1, 5 | nem eresztelek addig, míg meg nem jutalmazlak. Tudja Gilice
24 1, 5 | amit jutalomképpen mutatott meg Gilice bácsi. Tudta ő, mi
25 1, 6 | énekesmadárka nemigen pihent meg. Volt nekik hova szállni,
26 1, 6 | se, a császárkörtefákkal meg különösen szerettem barátkozni,
27 1, 6 | én olyan kicsi voltam, ő meg olyan nagy. A legnagyobb
28 1, 6 | Pista bátyád faragta, emezt meg az Ágneska nénéd. Hát ezt
29 1, 6 | mint te most. Nézd, ott meg egy törött kard van a fába
30 1, 6 | könnyes lett a szeme, én meg mindig elnevettem magamat.~-
31 1, 6 | hiszem én azt - csóváltam meg a buksi fejemet.~- Mit,
32 1, 6 | házban. Mindig őtőle kérdezik meg, mi legyen az ebéd. Mindenki
33 1, 6 | tud dolgozni - simogatta meg apám a hajamat. - Belátod
34 1, 7 | sokat ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt
35 1, 7 | én az erdőben öregedtem meg. Kék selyemszárnya van a
36 1, 7 | a fején. Arról ösmerszik meg leghamarabb, mert az úgy
37 1, 7 | apám-anyám egyre sírt. Én meg akkor is csak arra gondoltam,
38 1, 7 | volna, annyi sok hét óta már meg kellett volna találnom.
39 1, 7 | bágyadt szemét.~- Mi van meg?~- A pillangókirály.~Hirtelen
40 1, 7 | fölvillant a tekintete.~- Mutasd meg, bácsikám! Add nekem, bácsikám!~
41 1, 7 | vigyázz rá, az Isten áldjon meg. Most már add vissza, ha
42 1, 8 | kendermagot. Sebaj Tótot meg azért hívták így, mert ha
43 1, 8 | azt mind azzal vigasztalta meg:~- Sebaj, barátom, neked
44 1, 8 | addig, amíg a magad lábán meg bírsz állni.~De két határban
45 1, 8 | egyebe, csak egy kis háza, meg ennek a végében egy nagy
46 1, 8 | ezt a fát a szegényeknek meg a gyerekeknek hagyom, ha
47 1, 8 | fa nagyon búsan csörgette meg az ágait, mikor a Nekopogi
48 1, 8 | beszélgetett az öreg fa meg az öreg ember, ki tudná
49 2, 1 | Jaj, pajtikám - cirókáltam meg a prémsapka alól kikukucskáló
50 2, 1 | vonója melyik? - zavarodtam meg egy kicsit. - A vonója mindig
51 2, 1 | egészen megnyugodott Gyuszi, meg is békült. Különösen, ahogy
52 2, 1 | felérek a lépcsőn, akkor meg a Mici cica szalad elébem,
53 2, 1 | szép fehér szőre. Hej, egér meg a farka, ki bántotta ezt
54 2, 1 | azt senki, csak azért unta meg az életét, hogy Gyuszika
55 2, 1 | zengeti a hegedűt, a Mici meg a tetőn kiabálja, hogy jaj,
56 2, 2 | Pétereket a körte se szédítette meg. Pedig akkora körte volt,
57 2, 2 | legrongyosabbra. - Mondd meg a nevedet, Pétör fiam, szép
58 2, 2 | fésűt nem álló bozontú, no meg éppen olyan rongyoskás.
59 2, 2 | fiam?~Nem Pétör fiam ijedt meg, hanem én. Megkaptam a tanító
60 2, 2 | lapátravaló, hogy kívülről meg kelljen neki tanulni a saját
61 2, 2 | híres Pétörtől. Azt mondd meg nekem, pajtás, tudod-e ki
62 2, 2 | hegyén is látszik, hogy igen meg van elégedve magával, a
63 2, 2 | ennélfogva Pétör így határozza meg az időt:~- Kutya hideg van
64 2, 2 | egyelőre másképp határozza meg az időt, mint az Akadémia
65 2, 2 | és Pétör még most se unta meg az iskolát, sőt minden reggel
66 2, 2 | kísérteni, osz itt várja meg, míg hozom a tejet.~Már
67 2, 2 | Hány nap csaltál már meg, Pétör? - kérdezte a fiút.~-
68 2, 2 | sírástól.~Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra
69 2, 2 | hadvezéreiben.~Ne haragudjatok meg, emberek, hogy mikor úgy
70 2, 2 | csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért.~
71 2, 3 | oroszlánban.~Ezt a nyáron tudtam meg, mikor érni kezdett a kertünkben
72 2, 3 | nekivörösödve.~- Csakhogy én meg a zsebembe teszlek ám -
73 2, 3 | inkább nem haragszik. Azóta meg is vagyunk szép békességben.
74 2, 3 | apának, egyet anyának, egyet meg nekem. Már vitte is a pillefogó
75 2, 3 | aranyhalacska is összerezzent bele. Meg is sajnálta a kis halászinas
76 2, 3 | volna ki a konyhára, ha meg nem kapom a karját.~- Hohó,
77 2, 3 | ünnepnapja lesz. A nyáron meg majd fogunk neki szúnyogot,
78 2, 3 | pecsenyéje.~- Attól ugyan meg nem növekszik - kéteskedett
79 2, 3 | Csipetke. - Én se nőnék meg, ha szúnyogot kellene ebédelnem.~-
80 2, 3 | ajtajukban.~- Bácsim - szólított meg keseregve -, még most se
81 2, 3 | keseregve -, még most se nőtt meg a kis cethal.~- Jaj, fiacskám -
82 2, 3 | Gyere hamar, bácsim, nézd meg, hogy nevet a kis cethal -
83 2, 4 | ilyen, Palkó! - csóváltam meg a fejemet. - Hát aztán miért
84 2, 4 | hogy Bölcs Palkó nagyon meg volt ijedve.~- Bácsi kérem,
85 2, 5 | Jánoskára haragudni. Soha meg nem bántott egy tekintettel
86 2, 5 | szegény szűcsmester, az enyém meg gazdag szűcsmester. Ő gyáva,
87 2, 5 | valami haragos oroszlán. Ő meg félve nézett rám, mint valami
88 2, 5 | többi fiúk sárkányai.~Én meg sóhajtottam nagyokat, de
89 2, 5 | Tamás, az Isten áldjon meg! Látod, én sose bántom a
90 2, 5 | tied volt.~Akkor értettem meg, hogy mivel különb ember
91 2, 6 | de már ezt nem állhattam meg kacagás nélkül.~- Olyan
92 2, 6 | kapufélfával - törülgettem meg a szememet.~- Az egészen
93 2, 6 | Az egészen más - csóválta meg Gyurka nagy komolyan a buksi
94 2, 6 | mesterséged is van? - emeltem meg tisztelettel a kalapomat. ‑
95 2, 6 | nézett rám, mintha mindjárt meg akarna gyúrni engem is.~-
96 2, 6 | vagyok ám vasból. Azt mondd meg inkább, hogy legalább gyúrtál-e
97 2, 6 | bicska?~- Hohó, pajtás, előbb meg kell ám azt szolgálni -
98 2, 7 | Palkó.~- Az se igaz ám! Nézd meg csak, hány fecskefészek
99 2, 7 | Akkor az egérlyuk is ház, meg a békalyuk is?~- Az is ház,
100 2, 8 | bársonycsizmájának nem örült volna úgy meg Törőcsik Palkó, mint ennek.
101 2, 8 | van a lábán, a másiknak meg nincs csizma a lábán, de
102 2, 8 | levetette a csizmát, a másik meg, a mi Törőcsik Palink, fölhúzta,
103 2, 8 | tudom, hogy hányan tennétek meg ilyent a testvéretekért!~
104 2, 9 | kincsénél, a kastélybeli nagy úr meg rá sem szeretett nézni a
105 2, 9 | el az édesanyjához. Mikor meg valami ficánkoló lovat látott,
106 2, 9 | csendesek voltak, mint ő, meg a madarak, amelyek éppen
107 2, 9 | Szállt szájról szájra, s meg sem állt az édesapjáig.
108 2, 9 | terád, szívem - simogatta meg bánatosan az édesanyja. -
109 2, 9 | fegyveres szobába.~- Jaj, meg ne lásson az apám!~Az nem
110 2, 9 | az apám!~Az nem is látta meg, mert a falnak fordulva
111 2, 9 | megfakult, s az édesapja soha meg nem kérdezte: miért? Annál
112 2, 9 | édesapjától kérdezze ezt meg.~Hiszen ránézni is csak
113 2, 9 | erős, daliás ember hogy meg tudja fékezni egy rántással
114 2, 9 | Fiam, édes kis hősöm, meg tudsz-e nekem bocsátani? -
115 2, 10| ordító förgeteg. Mentsd meg előlünk, amit féltesz, takard
116 2, 10| rejtsetek előle, mentsetek meg tőle!~Azt akarjuk mi is,
117 2, 10| fejeteknek. Azért hajlítom meg gyönge derekatok, gyöngéd
118 2, 10| gyöngéd vigyázattal, hogy meg ne pattanjon, gondos szeretettel,
119 2, 12| felelném:~- Először te mondd meg nekem, hogy a jobb szemedet
120 2, 12| venné a bőrnek, amit termel, meg a lennek, kendernek, gyapjúnak,
121 2, 12| köti egymáshoz a várost meg a falut. A művelődés lámpája
122 2, 12| hogy édestestvérek a falu meg a város, s az ő egyetértésük
123 3, 2 | tömte a cipót, velem etette meg a pogácsát.~Az íróasztalon
124 3, 2 | rajta csónak gyanánt, az meg a vázából van kitépve.~No,
125 3, 2 | kis szófogadóm. Hagyjuk meg ezt a szófogadatlan királyfit
126 3, 2 | királyfit szerecsennek, s tegyük meg ajtónállónak. Hadd ijedjen
127 3, 2 | ajtónállónak. Hadd ijedjen meg tőle az olyan haszontalan
128 3, 3 | itt hűsölni ebéd után.~Én meg éppen azért szeretek a tornácon
129 3, 3 | kis postásaim, ők hoznak meg nekem mindenféle hírt a
130 3, 3 | a nagy világból; bizony meg is becsülöm őket. Nyílik-e
131 3, 3 | apuka, csak sose nézed meg, hogy hova ülsz?~Pergett
132 3, 3 | hírmondó fecském.~- Már meg a kenyeresboltnak nem hagysz
133 3, 3 | csokoládétortával. Nézze meg az ember az ilyen apukát,
134 3, 3 | Egy peták az ára, hanem meg is éri.~Iramodtam lefelé
135 3, 3 | majd csak apuka uzsonnáztat meg téged. Itt az arany méz;
136 3, 3 | cukrászboltnak, s ott írtam meg ezt a mesét.~Így volt, eddig
137 3, 5 | Hozzávágnám a koronám: hát az meg csupa dinnyehaj! Egyedem,
138 3, 5 | szélben -, hanem azt mondd meg inkább, merre van a világhíres
139 3, 5 | szakácsnénak. Már éppen meg akartam búsítani Vilmácskát,
140 3, 5 | csikorgatták a kilincset.~A Sárika meg a Klárika.~- Lesz-e jó ozsonna,
141 3, 5 | kutya is az asztal alól. Meg is söprűnyelezték volna
142 3, 5 | mit hozol, Vilmácska? Te meg hozz egy poharat, abban
143 3, 5 | Most sem söprűnyelezték meg érte. Ijedten néztek össze
144 3, 5 | Ölében a fatányér, abban meg egy szem pattogatott kukorica.~
145 3, 6 | kuporodott, a Garas kutya meg a Vilmácska ölibe ugrott
146 3, 6 | nekik -, most már, ugye, meg se állunk a túri vásárig?~
147 3, 6 | bocskora a vőlegénynek, meg kellene tisztogatni szegénykének -
148 3, 6 | ott volna, ha Pannácska meg nem rázza a fülét:~- Jaj,
149 3, 6 | atyafi, tisztálkodni! Anyuka meg bement a menyasszonyt öltöztetni,
150 3, 6 | nézték a patyolat tésztát. Az meg egyre kelt, dagadt, rengett-ringott
151 3, 6 | mit, Vilmácska? Foltozzuk meg a rétest!~- Ejnye, Pannácska,
152 3, 6 | sárba szegény feje. Anyuka meg haragjában a menyasszonyt
153 3, 6 | ejtette ki a kezéből. Annak meg éppen csak annyi baja történt,
154 3, 8 | visszafeküdt a tűzhely alá, én meg mentem dolgomra, de nagyon
155 3, 8 | zsemlemorzsa.~- Az ám, ni, majd meg nem ösmertem. Hát ez a fekete
156 3, 8 | Szaladj, kukta, csípd meg a gombócot!~Vilmácska elszaladt,
157 3, 8 | krumplit.~- No, apum, próbáljuk meg, melyikünk bír belőle többet
158 3, 8 | a kis kukta.~- Nem állt meg a gombóc.~Nem ám, nem állt
159 3, 8 | gombóc.~Nem ám, nem állt meg, még most is szalad. Szaladjatok
160 3, 9 | az ember a teknő mellett.~Meg ám, még a mosdó mellett
161 3, 9 | hátrakötött fejecskéjét.~- Nézze meg az ember, mennyit kötözködik
162 3, 9 | kinek az orra ázott le, ki meg a szemét felejtette ott
163 3, 9 | teszi magát - simogattam meg a szöszke haját.~- Hiszen
164 3, 9 | legyen az istennek - örültünk meg mind a ketten. Legalább
165 3, 9 | Azt aztán nyugodt lélekkel meg meri venni, mert az mindenki
166 3, 9 | nagy csendességen ijedtünk meg az ajtóban. Szakácsnénk
167 3, 11| ott élnek, őket látogattuk meg.~Ahogy kiszálltunk a vonatból,
168 3, 11| a keskeny utcákon. Aztán meg nem is volna neki kit vinni.
169 3, 11| vagyok, nagyon örülök nektek, meg a szép kék égnek, meg ezeknek
170 3, 11| nektek, meg a szép kék égnek, meg ezeknek a szép fehér házaknak,
171 3, 11| ezeknek a szép fehér házaknak, meg ennek a szép zöld fűnek.~
172 3, 12| kérdése, mikor hazaérek. Én meg most is ráhagytam, mint
173 3, 12| zsebedben, apu.~No, ebben meg már megint Pankának volt
174 3, 13| a jó Isten, ki is kelt, meg is növekedett, valóságos
175 3, 13| is vehetünk. Egy ünneplőt meg egy hétköznapit.~- Nem biz
176 3, 13| pillike, hess, hess, méhike, meg ne egyétek az aranytermő
177 3, 13| tesznek ezek semmi kárt. Meg nem rágják még a levelet
178 3, 13| hagytam ott Pankát.~Ebben meg már énnekem volt igazam.
179 3, 14| korcsolyával hogy barátkozik össze? Meg esernyő mellé minek a kis
180 3, 14| ha szónak eredek, estig meg se állok.~- Jaj - kiáltottam
181 3, 14| De kedvetlenül ám nagyon. Meg is mondta, miért.~- Azért,
182 3, 14| ajtón az első csengetésre, meg is hajolt módosan, meg is
183 3, 14| meg is hajolt módosan, meg is kérdezte a kívánságom
184 3, 14| engem szólítani. Próbáld meg csak, tudnál-e te úgy?~Kilibbent
185 3, 14| surrantam ki a konyhába, hogy meg ne rezzentsem valahogy Csiribirikét.~
186 3, 14| Csiribirikét.~De hiszen meg nem ijedt volna az tőlem,
187 3, 14| Amelyiktek sajnálja, fogadja meg szobalánynak.~
188 3, 15| eszembe. Ugyan megvan-e még?~- Meg bizony, gyerekem - bólintott
189 3, 15| Csak a ránca lett több, meg a haja kevesebb.~- Megismer-e,
190 3, 15| az alól kémlelt végig.~- Meg ám, lelkem - kapott a kezem
191 3, 15| esztendőn keresztül. Már most meg nem állom, hogy legalább
192 3, 15| De hát csak nem eszik meg minden héten kilenc kenyeret,
193 3, 15| szobába. Mikor kijött, majd meg nem ismertem. Szép tiszta
194 3, 15| volt, ángyó - szólaltam meg, mikor magunk maradtunk.~-
195 3, 15| Nekem is jólesik, tudja, meg nekik is.~Szégyen, nem szégyen,
196 3, 15| a polcra, a másik felét meg odatette a mezőre néző szelelőlyukba.
197 3, 15| néztem utána, míg csak Panka meg nem rántotta a kabátom.~-
198 3, 16| Hát akkor minek mostam én meg a kezemet?~
199 3, 17| körtemuzsikáját. Mégpedig azért vettem meg, hogy ne szóljon többet.
200 3, 17| belőle.~- No - mondom -, én meg nem kérek már a körtemuzsikából.~-
201 3, 17| a zsebembe sebesen, hogy meg ne bánja a vásárt a gyönyörűm.~
202 3, 17| gyönyörűm.~No, nem is ő bánta meg, hanem én. Mindjárt belém
203 3, 17| No, gyere, bácsim! Nézd meg, hogy milyen babám nincs
204 3, 17| körülnézek a világban - ígértem meg Böskének, s egész délután
205 3, 17| lefaragtam, a másik felét meg visszaragasztottam az alsó
206 3, 17| Úgy már igen - nyugodott meg a babák királynéja.~Ez csakugyan
207 3, 18| baba fésülte, a Piri babáét meg az öreg Rozál. S Biri baba
208 3, 18| öreg Rozál. S Biri baba meg se mukkant, akárhogy akadozott
209 3, 18| ijedtében a rántást, mint hogy meg se mukkanjon. Mert akkor
210 3, 18| fakanalat venni, Biri baba meg ott hevert a szőnyegen kócosan,
211 3, 18| kócos volt, hogy a Mica cica meg nem nyugodott addig, míg
212 3, 18| nem nyugodott addig, míg meg nem fésülte a tulajdon körmével.
213 3, 18| gondolkozva csavargatta meg a bajuszát.~- Hozom azt
214 3, 18| ollót, aranyszálam, de te meg hozzad a macskát. Ahol mosakszik
215 3, 18| kislányomat - cirógatta meg anyuka azt a csillogó aranyhajat. -
216 3, 18| ébred addig, míg a virágokat meg nem kell öntözni abból a
217 3, 19| Csak étvágya nem volt, meg aludni nem tudott.~- Bizony,
218 3, 19| ez a kislány - veregette meg a doktor bácsi Panka sápadt
219 3, 19| tücsökhegedülés, vacsorára meg kolompszó.~Nagyot néztem
220 3, 19| a sárgarigónak:~- Áldja meg az isten azt a tudós doktor
221 3, 19| csak húsos szalonna volt meg friss túró. De olyan jóízűen
222 3, 20| Tükrös Katának hívnak.~Azt meg ki se lehet mondani, hogy
223 3, 20| fejét, miben nézhetné még meg magát.~- Nyisd ki a szemed,
224 3, 20| a szemed, kutyus - rúgta meg az öreg Pajtás kutyát, aki
225 3, 20| szundikált ‑, hadd látom meg magamat benne!~Pajtás megrázta
226 3, 20| Így csak a fejét mártotta meg az esővízben, hanem a rózsabimbós
227 3, 20| is nevetés! Még a libák meg a rucák is nevettek:~- Gi-gá-gá,
228 4, 1 | se lesz bukta! - csóválta meg a fejét a király, mikor
229 4, 1 | léhűtő közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől Nevenincsig.
230 4, 1 | panaszkodott, étele-itala meg nem fogyatkozott, napjában
231 4, 1 | napjában három kenyeret evett meg, hanem a haját meghagyta
232 4, 2 | kiesett a kezünkből?~Most meg éppenséggel akkorát rikkantott
233 4, 2 | egyszerre, mert nem értjük meg egymást a nagy lármában.
234 4, 2 | ad többet érte?~- Süssük meg rántottának, s hívjuk meg
235 4, 2 | meg rántottának, s hívjuk meg rá az egész falut!~- Figyelem,
236 4, 2 | Aki jobbat tud, tartsa meg a tanácsát magának.~- Éljen
237 4, 2 | Megértették-e kendtek?~Meg is értették, meg is tanulták.
238 4, 2 | kendtek?~Meg is értették, meg is tanulták. Kisbíró koma
239 4, 2 | sógor. Az öregbíró éppen meg akart szólalni, mikor a
240 4, 2 | bölcsek, hogy máig se álltak meg. Nem is állnak, míg nem
241 4, 3 | hogy el ne essél. Az úton meg ne állj, az abroszra vigyázz,
242 4, 3 | alá nézz a dűlőúton, hogy meg ne szúrja a királydinnye.~-
243 4, 3 | kis babus, gyer, keress meg, hogyha tudsz!~Örzsike rájuk
244 4, 3 | útra: jön-e már a leveske meg a mákos tésztácska.~Hát
245 4, 3 | pörge bajusza.~De ezt már meg kell fogni, mert ilyen pilléje
246 4, 4 | szolgálatot keresek, fogadj meg engem csősznek, meglásd,
247 4, 4 | hogy a farkas nem eszi meg a kecskéidet.~- Úgy már
248 4, 4 | felesége kérdezte:~- Nos, meg van ásva a verem?~- Meg
249 4, 4 | meg van ásva a verem?~- Meg bizony! Olyat még nem evett
250 4, 4 | állhatta az asszony, hogy meg ne szólítsa az urát.~- Bízd
251 4, 4 | keresnivalója, s hogy nem ő eszi meg a kecskéidet?! Elég baj
252 4, 5 | mondja nagyanyó. Egyebet meg mit is lehetne csinálni
253 4, 5 | egy beteg öregasszonynak meg egy gyámoltalan kisleánynak,
254 4, 5 | féltsen. A kemence is melegít, meg a cirmos is melegít. Ne
255 4, 5 | után szepegve szólamlott meg Böske:~- Nagyanyókám, mikor
256 4, 5 | mikor gyógyulsz már te meg? Főzzek neked bodzateát?~-
257 4, 5 | galambom. Nem gyógyít engem meg, csak a tavasz. A jó meleg
258 4, 5 | nyárfák, a jó isten áldjon meg benneteket, mondjátok meg
259 4, 5 | meg benneteket, mondjátok meg nekem, hol találom meg a
260 4, 5 | mondjátok meg nekem, hol találom meg a telet, hogy meggyógyuljon
261 4, 5 | búzamezők szélére. Arról tudta meg, hol járt, hogy szegény
262 4, 5 | göröngyökön. Könyörögve szólította meg őket:~- Kedves búbos pacsirtáim,
263 4, 5 | pacsirtáim, a jó isten áldjon meg benneteket, nem tudnátok
264 4, 5 | megmondani, hol találom meg a telet, hogy meggyógyuljon
265 4, 5 | kereste a csacska patakot. Meg is találta magas partjai
266 4, 5 | csörgő patakocska, áldjon meg az isten: mutasd meg az
267 4, 5 | áldjon meg az isten: mutasd meg az utat a télhez, hogy meggyógyuljon
268 4, 5 | felébresztettél halálos álmomból. De meg is szolgálom, fuss csak
269 4, 5 | el a telet, de ne mondd meg nagyanyónak!~
270 4, 8 | azt mondta neki:~- Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg
271 4, 8 | meg gyalogút, föl is út, meg le is út. Eredj, Fityók,
272 4, 8 | ez a darab szalonna, kend meg vele a szekeret, megyünk
273 4, 8 | megmondom, hogy az úton meg ne mukkanj, mert megkeserülöd -
274 4, 8 | utána a kerék. De azért meg nem szólalt volna a világért
275 4, 8 | erdőbe beértek, akkor mukkant meg:~- Gazduram, baj van!~-
276 4, 8 | mért nem szóltál előbb!~- Meg a kerék is elveszett!~-
277 4, 8 | megy vissza a kerékért. Meg is találja, illegeti a ló
278 4, 8 | hogy még most is szalad, ha meg nem állt.~Amelyiktek találkozik
279 4, 9 | Anyjuk mosással kereste meg a betevő falatot. Amint
280 4, 9 | Végre abban állapodott meg, hogy nem adja az almát
281 4, 9 | gyermekei, együtt ették meg a pogácsaalmát, hanem aztán
282 4, 10| a lélegzete. A verejték meg úgy szakadt róla, hogy száz
283 4, 10| hogy száz feneketlen vödröt meg lehetett volna vele tölteni.~
284 4, 10| kétfelé repedt. A legyecske meg fölszállt az elefántcsont
285 4, 10| szólt a királynak. Az meg úgy ugrott föl a trónusáról,
286 4, 10| udvari bolond -, jobban meg lehet a legyet fogni egy
287 4, 12| Összeszorítom a markomat. Akkor meg se bírsz mozdulni.~- Úgy
288 4, 12| Leviszlek a méhesbe. Ott ugyan meg nem talál a nap.~Erre már
289 4, 13| meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.~A
290 4, 13| városi hóból, így járták meg a kíváncsi hópelyhek! Az
291 4, 14| Akire én ráfújok,~Elszalad, meg nem áll,~Én vagyok a Szélkirály!~
292 4, 14| Szeretett volna elszaladni, de meg se bírt mozdulni. Sikoltani
293 4, 14| tegyelek a zsebembe, hogy meg ne találjon.~Alig értek
294 4, 15| Mindig akaratosan csóválta meg a fejét, valahányszor a
295 4, 15| a fácska. - Hallgassátok meg az én álmomat! Maga a király
296 4, 15| Bizonyosan akkor botlottam meg, mikor itt akartalak hagyni
297 4, 15| leveletlen fát nem látta meg senki, és nem áldotta meg
298 4, 15| meg senki, és nem áldotta meg senki.~Hanem egy este a
299 4, 15| fácskához. - Nagy tűzön süssük meg ezt a kis halat. Ez a kiszáradt
300 4, 16| a reggeli napot, a délit meg mind beeregette.~- No, öreg
301 4, 16| remekelte. No most már nézzük meg, hová visz.~A nyitott ablakon
302 4, 16| mondani a kaszáló lábaival.~Én meg egyszerre rájöttem, hogy
303 4, 16| Pankát.~Csak hadd nevelje meg a termését az a szegény
304 4, 17| elmondani, hányszor fordul meg egy esztendő alatt a szőlőben
305 4, 17| szőlőben. Gyere ki, nézd meg, ha szépet akarsz látni.~-
306 4, 18| aranycipellője!”~Most már meg a kislány mondta azt, hogy „
|