Rész, Fejezet

 1       1,  1 |   mikor te Pajor Palkó vagy? - nevetett tanítóm.~- Azért, mert engem
 2       1,  1 |  harminckét foga, olyan jóízűt nevetett. Már a másik utcába is befordult,
 3       1,  2 |      rajta vásárfiát.~- Nini - nevetett édesapám -, hazakerült a
 4       1,  3 |       a kert végibe. Messziről nevetett ránk a hét szem cseresznye;
 5       1,  8 |    kalapomat.~- Sebaj, Fütyű - nevetett Antal úr, s a kalaptól a
 6       2,  6 |     vasnál.~De már erre Gyurka nevetett akkorát, hogy mind a két
 7       2,  9 | felnyitotta a szemét, boldogan nevetett, s két karjával erősen,
 8       3,  8 |     száját.~- Főzz te jobbat - nevetett anyuka.~Nem is mondatta
 9       3,  18|     lelkem, de nem gondolnám - nevetett nagyapó. - Nem érem azt
10       4,  5 |        fehér ablakon át kék ég nevetett be, az eresz alatt gilice
11       4,  10|    ugyan mit csinálnék véle? - nevetett az udvari bolond, s azzal
12       4,  15|       várom.~S csakugyan hiába nevetett rá a tavasz, a fiatal fűz
13       4,  15|       volt a fején, tapsolt és nevetett.~- Tudod mit, apám? - ugrott
14       4,  18|     Gyújtass be csak, komám” - nevetett a bolond,~S nevetett köntösén
15       4,  18|           nevetett a bolond,~S nevetett köntösén a sok arany kolomp.~
16       4,  18|    Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -~S didergő királynak nyomban